VERTIKÁLIS KOORDINÁCIÓ ÉS SZERZŐDÉSES KAPCSOLATOK A GABONAVERTIKUMBAN

A vertikális koordináció a mezőgazdaság iparosodásának kezdete óta fontos témája az élelmiszer- gazdasággal foglalkozó hazai és külföldi szakirodalomnak. Napjainkban is kiemelt témaként jelenik meg a vertikális integráció és szerződéses kapcsolatok tana mind a hazai – Székely (2010), Xxxxx (2006, 2007), Bárdos (2007), Lehota (2001, 2002, 2003a, 2003b), Lehota és Xxxxx (2001), Fertő (2002) és sokan mások -, mind a külföldi e szakterülettel foglalkozók - Armbruster (2013), Cungul (2013), Xxxxxxx (2011), Xxxx (2013), Xiaoxue (2013) és sokan mások - kutatásaiban, írásaiban.

A mezőgazdaság, mint minden gazdasági rendszer környezetével szerves egységet alkot. A környezet fogalmába tág értelemben minden beletartozik, ami a gazdaságok, mezőgazdasági vállalatok határain kívül van. A környezeti hatások összetevőik szerint különféle típusokba sorolhatók.

A vállalati környezet kapcsolatai a következők lehetnek (Szakál, 2000):

- A termékpályákon belül kialakuló úgynevezett vertikális kapcsolatok, amelyek adott vállalat és a vele azonos termékvertikumban működő más vállalatok között alakulnak ki.

- A horizontális környezeti kapcsolatok, amelyek adott vállalat és a vele azonos vagy hasonló profilú más vállalatok között alakulnak ki. Ezen vállalatok között tipikusan a piaci verseny szabályozza a kapcsolatokat. A mezőgazdaság sajátosságaiból adódik ugyanakkor, hogy a piaci folyamatokba az állam általában mégis beavatkozik az úgynevezett agrárpiaci rendtartás keretében. Másrészt nemcsak hogy megengedett, de kívánatos is az azonos terméket előállító mezőgazdasági vállalkozások szövetkezetek formájában történő gazdasági szerveződése.

- A társadalmi környezetbe a különböző intézmények , az állami irányító és ellenőrző szervezetek, az oktató, a szaktanácsadó, a kutató szervezetek, továbbá az érdekvédelmi és egyéb társadalmi szervezetek tartoznak. Ezekkel sokoldalú kapcsolatok alakulnak ki.

- A természeti környezettel fennálló kapcsolatok egyrészt sokoldalúak, másrészt a környezet védelme és célszerű használata iránti társadalmi elvárások növekedése miatt egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a vállalkozások kapcsolati rendszerében.

A termékpálya rendszer bármely részfolyamata nélkülözhetetlen a rendszer megvalósulásához. Ebből következően az lenne ideális, ha egy egész termékvertikum egy vállalkozás keretébe tartozna, hiszen így lenne legegyszerűbben megvalósítható a rendszer jól összehangolt kialakítása. Ennek azonban a legtöbb termékvertikum esetében jelentős akadályai vannak, például: Egy teljes termékpálya egy vállalaton belüli kiépítése olyan óriási tőkeigénnyel járhat, amelynek biztosítására még a nagy tőkeegyesítő gazdasági társaságok sem képesek. A gazdasági hatékonyság megköveteli, hogy az eszközök lehetőleg folyamatosan és minél nagyobb kapacitáskihasználással működjenek, ami csak nagy termelési méretek esetén lehetséges. Ez jelentős összegű működő tőkét igényel és nagy volumenű termékkibocsátást eredményez. A nagy tőkeigény úgy lenne biztosítható, ha a vállalkozás minden lehetőségét egyetlen termékvertikumra koncentrálná. Ez viszont egyoldalúvá (specializálttá) tenné a vállalkozás termelési szerkezetét, és rendkívül megnövelné a kockázatot.

A mezőgazdasági vállalkozásoknál általános az, hogy egy vállalkozás az egyes termékpályáknak csupán egy vagy néhány szakaszában, vagy több termékpálya egyes rövidebb szakaszaiban végez gazdasági tevékenységet és teljes vertikumok vállalaton belüli kiépítését meg sem kíséreli.

A vállalkozások környezetének alapvető és meghatározó környezeti összetevői azok a termék vertikumok, amelyek egyes szakaszai a vállalkozásban megtalálhatók. Mivel a vertikumok más szakaszai különböző vállalkozásokhoz tartoznak, a termékpályák mentén az úgynevezett vertikális környezeti kapcsolatok a mezőgazdasági vállalkozások és vállalatnál működő szakaszt megelőző (szállítók) és az azt követő vertikum szakaszokban működő vállalatok (vevők) között alakulnak ki. A vállalatok közötti vertikális kapcsolatok esetében is elsősorban a piaci mechanizmusok feladata a

kapcsolatok összehangolása. A vertikális kapcsolatok összehangolása azonban csupán a piaci mechanizmusok alapján a mezőgazdaságban nem mindig oldható meg tökéletesen.

A vertikális kapcsolatok összehangolása, az úgynevezett vertikális koordináció vagy vertikális integráció a mezőgazdaság sajátos problémája, amely bizonyos mértékű állami agrárpolitikai beavatkozás nélkül pusztán a piacgazdaság automatizmusai alapján nem oldható meg. Az állami beavatkozás szükségessége azért is felmerül, mert a vállalkozások közül általában a mezőgazdasági termelésben vállalkozók vannak a leggyengébb pozícióban. Ezek nagy száma, a mezőgazdaságban élőknek a vidéki népességben meglévő nagy részaránya miatt a vertikális összehangolás megoldatlansága esetén súlyos társadalmi konfliktusok alakulhatnak ki.

A vertikális koordináció társadalmilag legkedvezőbb megoldása lehet az egyéni, családi gazdaságok, vagy a termelő vállalkozások szövetkezeteinek létrehozása (beszerző, értékesítő, feldolgozó stb. szövetkezetek). Egyes országokban ezek meghatározó szerepet játszanak a vertikális koordinációiban. (Xxxxxxx, 2010; Illés és Szakál, 1995)

Hazánk földrajzi adottságai az agrártermelést nagy területen teszi lehetővé. A mezőgazdasági terület 62%-os aránya az Európai Unió tagországainak összehasonlításában kiemelkedő, a tagországok átlagát 20 százalékponttal haladta meg 2008-ban. Magyarország, több kelet-európai újonnan csatlakozott tagállammal együtt a bruttó hozzáadott érték mezőgazdasági súlya tekintetében az EU rangsor elején található. Romániában a bruttó hozzáadott érték több mint 7%-át az agrárium állítja elő, Bulgáriában és Lettországban ez az arány meghaladja az 5, hazánkban és Lengyelországban a 4%-ot. Ezzel szemben a jelentős kibocsátással rendelkező Németország és Egyesült Királyságban az 1%-ot sem érte el 2011-ben.

2012-ben az EU mezőgazdasági kibocsátásának értéke megközelítőleg 400 milliárd euró volt. Ennek 52%-át a növényi termékek kibocsátása adta. A növénytermesztés súlya hazánkban meghaladja a tagállamok átlagát. Magyarország az EU mezőgazdasági kibocsátásának mintegy 2%- át állította elő 2012-ben. A növényi termékek 2,2%-át adta hazánk. Gabonából az unió kibocsátásának 3,7%-a, ezen belül a kukorica 7,7%-a származik Magyarországról. (KSH, 2013b)

A mezőgazdaság a bruttó hazai termék (GDP) termeléséhez 3,2%-os aránnyal, a bruttó hozzáadott értékhez 3,8%-kal járult hozzá 2012-ben. Az agrárgazdaság aránya a beruházásokban 5,8%, a foglalkoztatásban 5,2%, volt. A mezőgazdaság részaránya a kilencvenes évektől szinte folyamatosan csökkent a foglalkoztatásban, illetve a nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékében, és ezzel összefüggésben a bruttó hazai terméknek az előállításában is, a beruházásokban ingadozott. A 2011-es év kiemelkedő volt (kibocsátás volumene, termelői-árszínvonal), így az ágazat nemzetgazdasági súlya valamelyest nőtt. 2012-ben az aszálykárok visszavetették a mezőgazdaság teljesítményét, ami GDP előállításában betöltött súlyt is mérsékelte.

A támogatások eredményeként 2008–2009-ben a beruházásokban számottevően nőtt, 2010-ben csökkent a mezőgazdaság aránya. 2011-ben és 2012-ben a teljes nemzetgazdaságot figyelembe véve kis mértékben mérséklődtek a beruházások, a mezőgazdaságban azonban 2011-ben 14%-kal nőtt, 2012-ben pedig szinten maradt a folyóáras értéke.

Az elmúlt években a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma és aránya mérséklődött, 2009 óta azonban egy mérsékelten növekvő tendencia figyelhető meg. (KSH, 2013b)

Az élelmiszeripar szoros kapcsolatban áll a mezőgazdasággal és annak gazdasági változásaival. Az élelmiszeripar a mezőgazdasági termékek jelentős felvevő piaca. Az ágazat részesedése a nemzet- gazdaság teljesítményéből az EU-belépést követő években a megváltozott versenykörnyezet miatt, majd a világgazdasági válság hatására csökkent. Az élelmiszeripar a GDP előállításából 1,9%-kal részesedett 2011-ben, az ágazat bruttó hozzáadott értéke 2,3%-a volt a teljes nemzetgazdaságénak. A beruházások 2,5, a foglalkoztatottak 3,3%-a származott innen. A GDP-hez való hozzájárulás az EU-csatlakozás előtti 2,7%-ról 2008-ra 1,9%-ra csökkent, azóta lényegében stagnál. Ebben jelentős szerepet játszott a beáramló import megnövekedése. Az ágazat hozzájárulása az összes beruházá- sokhoz a világgazdasági válság kezdetekor érte el mélypontját, azóta valamelyest növekedett a

súlya. A foglalkoztatottak aránya az elmúlt években stagnált, a létszám 2009 és 2011 között azon- ban 6%-kal visszaesett, ezt 2012-ben mérsékelt, mintegy 2%-os bővülés követte. (KSH, 2013b)

A nemzetgazdaság külkereskedelmi forgalmában a mezőgazdasági eredetű import növekvő tendenciájú. A mezőgazdasági eredetű áruk külkereskedelmi aktívuma a 2007 óta tartó dinamikus emelkedésének köszönhetően a 2012-es pozitív egyenleg a 2004-es szint több mint három és félszeresére nőtt. 2012-ben közel egyharmadával nőtt az előző évihez képest. A növekedést főként a növényi termékek exporttöbblete eredményezte. A gabona és gabonakészítmények forgalma 15%- os bővülésnek köszönhetően közel 400 milliárd forint aktívummal zárt. A magyar kivitel több országba, kiegyenlítettebben irányul, miközben a behozatal kevesebb országból és koncentráltabban érkezik. A magyar exportot befogadó első 15 ország a teljes kivitel 84%-át fedi le, közöttük 11 EU- tagország található. A teljes mezőgazdasági eredetű import 91%-a érkezik hazánkba az unióból. A legnagyobb exporttöbbletet befogadó országokba elsősorban sertés- és baromfihús, tejtermék, valamint kukorica kivitel irányult, ezen kívül Románia és Szlovákia jelentős élő sertés-, búza- és napraforgóolaj-, Olaszország pedig élőjuh importot bonyolított hazánkból. A legnagyobb összegű importtöbblet (teljes importtöbbletünk közel 55%-a) Lengyelországból érkezett, főként élő sertés, sertéshús, tej- és tejtermék, tojás behozatalából. (KSH, 2013b)

Az utóbbi években az időjárási szélsőségek fokozódtak, emiatt korábban nem tapasztalt mértékű termésingadozások fordultak elő. Többségében az aszályos évek vetették vissza a hozamokat (leginkább 2007-ben és 2012-ben), 2010-ben a rendkívüli mennyiségű csapadék okozott problémát. A szántóföldi vetésszerkezetben a gabonafélék részaránya 2012-ben meghaladta a 68%-ot. Ezen belül a búzával és a kukoricával vetett terület a szántók 26, illetve 31%-át tette ki. A vetést 2010- ben a belvíz, 2011-ben a szárazság nehezítette meg. E két ipari növény együttes aránya a 2004. évi vetésszerkezetben 14%, 2012-ben már 19% volt.

Gabonából 2012-ben valamivel több, mint 2,7 millió hektárról összesen 10,3 millió tonnát takarítottak be. A betakarított terület 2%-kal nagyobb, mint 2011-ben, a megelőző öt év átlagától is alig marad el. A termésmennyiség a rendkívül száraz időjárás következtében 24%-kal esett vissza az előző évhez. Kalászos gabonából összesen 5,5 millió tonna termett, 2%-kal kevesebb, mint 2011- ben. A legnagyobb veszteség a kukoricában keletkezett, a 4,7 millió tonnás termés az előző évinek csupán 59%-a. A búza termésátlaga 11, a kukoricáé 39%-kal csökkent, az egyéb kalászosoké is elmaradt az előző évitől. (KSH, 2013b)

Ahogyan a fenti adatok is alátámasztják, a mezőgazdasági ágazatok egyik legfontosabbika a gabona, amely számos, egyre bővülő élelmiszer és más termékcsoport alapanyaga. Érdemes ezért ezen ágazat vertikális kapcsolatait kicsit közelebbről is szemügyre venni hazai vonatkozásban. A piaci szereplők döntő hányada több éve részvevője a vertikum valamelyik szakaszának. Ebből következően kapcsolati rendszerük is kialakult. Ugyanakkor a változó körülmények felvetik a korábbi szerződéses kapcsolatok újragondolását, esetlegesen megváltoztatását.

A doktori értekezés témája és így a kutatás célja a gabona termékpálya intézmény-rendszerének a tranzakciós költségek elméletén, valamint a szerződések gazdaságtanán alapuló vizsgálata. Az értekezés a gabonavertikum vertikális koordinációját elemzi, előtérbe helyezve a szerződéses kapcsolatok vizsgálatát.

A kutatás megkezdésekor felállított feltevéseim a következők: A gabona termékpálya hatékonyságát rontják a kialakulatlan vagy nem kellően fejlett piaci intézmények. Mindez magas tranzakciós költségeket von maga után. A vertikális koordináció hozzájárulhatna a vertikum szereplői viszonyának javításához, stabilizálásához.

A fenti feltevések igazolásául célként fogalmazódott meg annak vizsgálata, hogy milyen tényezők befolyásolják a szerződéses kapcsolatok kialakulását vagy hiányát, illetve a vertikális koordináció

hogyan járulhatna jobban hozzá a vertikum szereplői viszonyának javításához, stabilizálásához. Megoldandó feladat megismerni, hogy milyen feltételekkel kötik a szerződéseket, milyen eltérések léteznek a szerződéses gyakorlatban, valamint melyek a különböző irányítási struktúrák választása mögötti hajtóerők.

A vertikum óriási méretei, kiterjedt volta miatt az értekezésnek nem célja a vertikum minden egyes szereplőjének, illetve az intézményrendszernek teljes mélységekig történő leírása, elemzése és vizsgálata – azok egyenként tekintve is külön-külön doktori értekezések témái lehetnének. Terjedelmi korlátokat is figyelembe véve így ezen értekezés témája az ágazat intézmény és kapcsolatrendszerének összefoglaló vizsgálata az elméleti összetevők áttekintése és egy empirikus vizsgálat alapján.

A világpiaci, valamint az Európai Unióba zajló reformok, változások az európai mezőgazdaságot fokozottabban kiteszik a világpiaci verseny hatásainak. Az ettől várható hosszabb távú előnyök mellett számolni lehet a termelőket fenyegető kockázatok megnövekedésével is. Ezzel egy időben a klímaváltozással, a szélsőséges időjárási eseményekkel, valamint a növénybetegségekkel összefüggő veszélyek is fokozódnak. Alapvető fontosságú kérdéssé válik a kockázatok változásának megértése, hogy a vertikum különböző szereplői megtalálják a kihívásokra adható megfelelő válaszokat. (AKI, 2009)

A kutatási feladataim elvégzéséhez egy rendszerezett, jól átgondolt munkaterv készítése volt indokolt, mely segítette a kutatómunka gördülékenységét, majd az értekezés felépítését, annak összeállítását. Az alábbi 1. sz. ábra mutatja be a munkatervet folyamatábra formájában.

1. sz. ábra: A kutatómunka szervezésének, valamint az értekezés összeállításának alapjául szolgáló folyamatmodell

Forrás: saját összeállítás

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

A doktori értekezés első része, az irodalmi áttekintés a kutatás gazdasági elméleti hátterét mutatja be. A nemzetközi és főként a hazai viszonyokra vonatkozó hazai szakirodalom alapján bemutatásra kerülnek az intézményi ökonómia és tranzakciós költségek tanának alapjai és legfontosabb jellemzői, majd felvázolásra kerül a szereplők közötti kapcsolatrendszer a gabona szektorban.

2.1. A gabonavertikum felépítése, az ellátási lánc szereplői, kapcsolatrendszerük feltárása ‌

Az irodalmi áttekintés 2.1. alfejezetében a gabonavertikum felépítését elemzem, bemutatom az ellátási lánc szereplőit, feltárom azok sokszínű kapcsolatrendszerét. A gabonaszektor vertikális szintjeit egyesével elemezve kívánom bemutatni a gabonavertikum jelentőségét, jellemzőit, problémáit, piaci folyamatait. Ez a fejezet bővebb egy hagyományos irodalmi feldolgozásnál. A hagyományos irodalmi áttekintést kiegészítem mindezen tulajdonságok összefoglalásként elvégezett a gabonavertikumra vonatkozó SWOT-analízissel.

2.1.1. A gabonaszektor szerkezeti rendszere ‌

E rövidebb terjedelmű alfejezetben – az AKI egy 2007-es tanulmányában olvasható történeti áttekintés felvázolását követően – kívánom bemutatni az alábbi 2. számú ábrával illusztrálva a gabona vertikum általam vizsgált szereplőinek kapcsolatait, a szektor vertikális struktúrájának szintjeit, mely az értekezés további részeinek alapját képezi.

Az elmúlt évtizedekben a gabonapiacon jelentős szabályozási és strukturális változások zajlottak le, ami a gabonapiac szereplőinek helyzetét jelentősen befolyásolta. A gabonapiaci struktúra kialaku- lása az elmúlt 20 év történelmi-politikai hátterével, továbbá, a gabonapiac uniós szabályozásával függ össze.

A 60-as évek elején a gabonafélék felvásárlására és értékesítésére kizárólag a Gabona Tröszt volt jogosult, ami 19 megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalatot foglalt magában, 480 telephellyel. A gabonát hatósági beavatkozással osztották el a felhasználók, a kül- és belkereskedelem között, jórészt kizárva a piaci automatizmusokat (Mohácsi, 1990).

A külkereskedelmet az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat bonyolította. A termékforgalmazásban a ’60-as évek végén lényeges változást hozott a többcsatornás értékesítési szisztéma (a termelő és kereskedelmi vállalatok árukapcsolatának) bevezetése. További változást idézett elő ezt követően a szabad takarmányforgalmazás rendje, amely után a kukoricát, az árpát és a zabot szabadon adhatták-vehették a gazdaságok (az étkezési búza kizárólagos forgalmazója, továbbra is a Gabona Tröszt volt). A hetvenes évek végére feloldották a búza kizárólagos forgalmazásának rendjét. A Takarmánytársulás a ’70-es évek végén jött létre három vállalatból, amelyből a korszerű takarmá- nyozási rendszerek is kialakultak. A 80-as években további agráripari egyesülés jelent meg, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés (HAGE), mely elsősorban termelőszervezeteket (TSZ) és állami gazdaságokat (ÁG) tömörített. Működésének fő célja az élelmiszer-termelés vertikális kapcsolatainak javítása volt. A Gabona Tröszttel párhuzamosan működő vállalatokból nőtték ki magukat a jelenlegi nagy integrátori tevékenységet folytató cégek, és takarmányvállalatok.

Az 1980-as évek végén a termelői oldalon a mezőgazdasági üzemek (termelőszövetkezetek és állami gazdaságok) álltak, a keresleti oldal két meghatározó szereplője pedig a Gabona Tröszt és a takarmányozási társulások voltak. Ebben az időszakban Magyarországon két premixgyártó működött. A fehérjetakarmány-kereskedelmet egyetlen cég, az Agrimpex bonyolította, a vállalatok

ezen a csatornán keresztül juthattak a takarmány-összetevőkhöz. A beszerzésből-eladásból származó, illetve az árfolyam-különbözetből adódó nyereség a Tröszthöz folyt be. A társulások rendszereiken keresztül integrálták a gazdaságok jelentős részét.

Az 1990-es években a hazai termelőszövetkezeteken alapuló struktúrát több megrázkódtatás is érte. 1991-92-ben elfogadták a kárpótlási törvényeket, melyek alapján a szocialista rendszer által megkárosított emberek és leszármazottaik kárpótlási jegyeket kaptak, amelyeket földre is beválthattak. A termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak földalapot kellett létrehozniuk, amelyekre licitálhattak a kárpótlási jegy birtokosai. Ezáltal kiszervezték a földeket a TSZ-ek alól. Emellett nevesíteni kellett a szövetkezeti vagyont, és azoknak, akik ki akartak válni a TSZ-ből, ki kellett fizetni a szövetkezeti üzletrészét. A kárpótlási folyamat eredményeként rendkívül elaprózott földbirtokstruktúra alakult ki. Ezen a struktúrán a kistulajdonosok földjeit bérbe vevő nagyüzemi gazdaságok (volt TSZ-ek, állami gazdaságok), valamint kis egyéni gazdaságok jöttek létre, vagyis a mezőgazdasági kínálati struktúra jelentősen elaprózódottá vált. (Xxxxxxx, 2007)

1990-től a gabonaforgalmazás teljes átalakulása következett be. A kínálati oldal elaprózódott, a föld- és vagyonvesztés, valamint a mezőgazdasági cikkek értékesítési nehézségei, a hitellehetőségek elapadása miatt sok TSZ csődbe ment, illetve felbomlott. Csupán a legnyereségesebben működő, legjobb vezetéssel rendelkező cégek maradtak meg, amelyek nagyrészt gazdasági társasággá alakultak, amelyek alapjául szolgáltak a napjainkban működő mezőgazdasági vállalatoknak. Az elaprózódott struktúra által nehezebbé és költségesebbé vált az áru összegyűjtése és a felhasználókhoz való eljuttatása, ami fokozta a kereskedői aktivitást.

A termelői oldal átalakulása nagy hatást gyakorolt a keresleti oldalon álló szervezetek, vállalatok struktúrájára és viselkedésére, és egyben egyik kiváltója volt a kereskedelemmel foglalkozó cégek számszerű növekedésének. A keresleti oldal átalakulását segítette a szabad árak rendszerének bevezetése, a Gabona Tröszt megszűnése, a külkereskedelmi jog kiterjesztése, valamint a tőzsde megindulása. (Borszéki, 1992)

A rendszerváltozás időszakában mind a gabonatermelők, mind a feldolgozók helyzetét jelentősen nehezítette a kibontakozó gazdasági válság.

1990-től a forgalmazók között megerősödött a verseny, a külkereskedelemben pedig már két cég (Agrimpex, Gabonakereskedelmi Kft.) jelentette egymásnak a konkurenciát. A szemestermény- elosztásáért folyó küzdelemben egyes szereplők a magasabb árakkal, többen a termelési rendszerekhez való kapcsolódással, a külkereskedelmi vállalatok eltérő felvásárlási stratégiával (bizományos és betároló) vagy közvetítői, ügynöki hálózaton keresztül próbálták kiszorítani a piacról a többi szereplőt.

A közvetítő kereskedelem szereplői különböző pozíciókból érkeztek a piacra. Egyik esetben kis piaci szereplőket jelentettek a szétesett TSZ-központok és csődbe ment kis malmok tárolóit megszerző és azokban árut tárolni tudó kiskereskedők, akik a helyi kínálatot gyűjtötték össze és továbbították a nagyobb piaci szereplőknek. Más esetekben a korábbi értékesítési vállalat vezetői hoztak létre magánvállalatot, amely, vezetői révén jó kapcsolatokat ápolt a külföldi partnerekkel, és el tudta helyezni a felvásárolt gabonát, valamint hitellehetőséghez is jutott akár külföldi, akár belföldi forrásokból. (Xxxxxxx, 2007)

A ’90-es évek második felében további változások zajlottak, amelyek a felvásárlást, a struktúrát és a piaci szereplők viselkedését egyaránt befolyásolták. A gabonaipar fő tevékenységi köreinek: őrlés, takarmánygyártás és gabonakereskedelem szétválása után a malomipari termékek gyártása és a takarmánygyártás külön szakágba került (Guba, 2000).

Az 1992-es privatizációs hullámot követő 2003-ig tartó időszakban megindult a sokszereplős felvásárlói piac tisztulása. Jelentős számú, elsősorban kis kapacitással rendelkező, elavult malmot bezártak, sok malmot felvásároltak (és bezártak). Általában is megindult a koncentrációs folyamat a kereskedők és feldolgozók között. A konszolidációval eltűntek a termelőket megkárosító, a gabonáért nem fizető kereskedők, és csődbe mentek a nem pontosan fizető, megbízhatatlan partnerek. Egyre kevesebb tér maradt az olyan, világos túlélési stratégiával nem rendelkező kisebb szereplők számára, akik nem tudtak elég tőkét felhalmozni cégük és technológiájuk megújítására, új

kül- és belkapcsolatok kiépítésére. A nyomott xxxxx- és takarmányértékesítési árak hatására egyre több egyen terméket gyártó feldolgozó esett ki, és csak a nagyobb szereplők maradtak a piacon. (Xxxxxxx, 2007)

A 2004. évi uniós csatlakozással Magyarország belépett a Közös Agrárpolitika rendszerébe (KAP). Ezzel a hazai mezőgazdaság és feldolgozóipar egy teljesen új piaci rendszerbe került, ami szükségessé tette az alkalmazkodást az új rendszerhez. A gabonapiac keresleti oldalán a legnagyobb változást az intervenciós rendszer bevezetése, valamint az áruk, így a gabona, Unión belüli szabad áramlása jelentette. A szabályozás hatására átalakuló piaci struktúrák miatt új stratégiák jelentek meg a felvásárlói oldalon. Magyarországon az intervenciós szabályozás fontossága és elsődlegessége több tényezővel igazolható. Főként az intervencióba tett gabona mennyiségével és a felajánlások számával, arányaival. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal egyik tanulmányában (Rieger, 2006) megjelent számítások is alátámasztják, hogy a gabonapiac szereplőinek valamennyi típusa élt az intervenció kínálta lehetőséggel. Az intervenciós árszint az exportárakat is befolyásolta, hiszen aki elegendő raktárkapacitással bírt, eldönthette, hogy az exportár vagy intervencióra felajánlott terményért (esetleg raktározásért) fizetett ár a kedvezőbb számára.

Az intervenciós rendszer nyújtotta lehetőségeket a korábbi években gabonakereskedelemmel nem foglalkozó piaci szereplők is kihasználták. Új típusú cégek jelentek meg a piacon. Az egyik típust azok a cégek alkották, amelyeknek fő tevékenységük nem a gabonapiacon zajlott, hanem szállítási és logisztikai tevékenységet folytattak. A másik típusba azok a kis cégek tartoztak, akik az intervenciós gabona felajánlásából és tárolásából próbáltak jövedelemre szert tenni.

Összegzésként Xxxxxxx (2007) nyomán tehát elmondható, hogy a hazai kereskedelmi szféra kialakulásának előzményei között már a szocialista rendszerben kiépült a többszereplős gabonapiac. A kereskedelmi szféra a rendszerváltás után újabb lökést kapott a széttagolt kínálat és a többi gabonapiaci szereplő finanszírozási gondjai miatt. Ezáltal a többi termékpályához képest sokkal nagyobb súlyra tett szert a közvetítői kereskedelem. A keresleti oldal egyes csoportjain belül, illetve a kínálati oldalon egyre erősebb a koncentráció. A struktúra, az Unió nagy gabonatermelő országira jellemző piaci szerkezetre kezd hasonlítani. Vagyis a horizontális kapcsolatok erősödése a termelők között, és a keresleti oldalon álló piaci szereplők számának csökkenése (a rendszerváltás előtti és csatlakozás utáni elaprózott, bonyolult struktúrához képest) egyszerűbb és egyben egységesebb gabonapiaci szerkezetet, és piacosabb viselkedést jelez. A világot átszövő nemzetközi vállalatok megjelenése és számuk növekedése hazánkban is a globalizálódás felé hat. Ezek a strukturális változások, az egyszerűsödésen és egységesebbé váláson túl a gabonaárak egységesedése felé hatnak.

A gabonaszektor szereplőinek egymáshoz képesti vertikális elhelyezkedését a 2. sz. ábrán mutatom be. A dolgozat további fejezeteiben az itt bemutatott szereplőkkel, azok kapcsolatrendszerével kívánok mélyebben foglalkozni.

2. sz. ábra: A gabonaszektor szerkezeti rendszere

Élelmiszer- kereskedelem

Vendéglátás

Állateledel- gyártás

Malomipar

Keverék- takarmány- gyártás

Keményítő gyártás

Izocukor- gyártás

Input iparágak:

Vetőmag-, műtrágya-, növény védőszer-, gép- és alkatrészgyártás, mezőgazdasági szolgáltatások

nagykereskedelem

Forrás: Lehota (2003a) nyomán saját szerkesztés

Gabonatermelés

Fogyasztó

Édesipar

Tésztaipar

Sütőipar

Az alábbi 1. sz. táblázatban az értekezés empirikus vizsgálatának alapjául szolgáló sokaság, a gabonavertikum vállalkozásainak főbb gazdálkodási formák szerinti megoszlását tekinthetjük meg a korábban felvázolt (2. sz. ábrán látható) szintek szerinti bontásban.

1. sz. táblázat: A gabonavertikum vállalkozásainak száma gazdálkodási formák szerint

GABONAVERTIKUM SZEREPLŐI (2011)		VÁLLALKOZÁSOK SZÁMA (db)
GABONAVERTIKUM SZEREPLŐI (2011)		Össz. db	Önálló vállalkozó	Társas vállalkozás
1.	Input iparágak és szolgáltatások (mezőgazdasági szolgáltatások nélkül):	630	264	366
	• mezőgazdasági szolgáltatások	4424	2787	1637
	• műtrágya-gyártás	17	0	17
	• vetőmag-gyártás	351	238	113
	• növényvédőszer-gyártás	104	12	92
	• gép- és alkatrészgyártás	158	14	144
2.	Alapanyag termelés	6651	3890	2761
3.	Elsődleges feldolgozás:	330	46	284
	• malomipar	130	25	105
	• keveréktakarmány-gyártás	191	19	172
	• keményítő gyártás	9	2	7
4.	Másodlagos feldolgozás:	2331	812	1519
	• sütőipar	0000	000	0000
	• tésztaipar	379	170	209
	• édesipar	224	53	171
5.	Élelmiszer kereskedelem:	4258	1326	2932
	• élelmiszer kiskereskedelem	1922	1060	862
	• nagykereskedelem	2336	266	2070
	mezőgazdasági terméké	000	000	000
	gabona, vetőmag, takarmány	1450	103	1347
6.	Vendéglátás	28564	14317	14247
Összesen (vendéglátás és mezőgazdasági szolgáltatások nélkül)		14200	6338	7862

Forrás: Saját összeállítás (KSH, Tájékoztatási adatbázis alapján)

Az input iparágak esetén a mezőgazdasági szolgáltatásokat az azok sokrétűsége miatt, valamint a vendéglátást annak a gabonavertikum általam vizsgált aspektusaitól való eltérése miatt nem kívántam a vertikum empirikus vizsgálatának alávetni, így – bár azok az elméleti részben bemutatásra kerülnek - a mintavételi keret meghatározásakor az azok nélküli (sokaságra vonatkozó) arányokat vettem figyelembe. A minta megoszlása, arányai és annak jellemzői a későbbi „Anyag és módszer” című fejezetben kerülnek bemutatásra.

2.1.2. A vertikum jelentősége, jellemzői, alapvető problémái ‌

Az alábbi alfejezetben a gabona vertikum alapvető jellemzőit, jelentőségét kívánom bemutatni a legfrissebb statisztikai adatokra támaszkodva. Hazánk mezőgazdaságából, annak teljesítményére vonatkozó adatokból kiindulva mutatom be a szántóföldi növénytermesztés, illetve a gabona vertikum alapvető jellemzőit, problémáit.

Kiindulásképp statisztikai adatokra támaszkodva körvonalazom hazánk mezőgazdaságának, ezen belül a gabonaágazat teljesítményét az elmúlt évekre vonatkozóan, korábbi és az elérhető legfrissebb, már publikált statisztikai adatok alapján.

Magyarország mezőgazdaságának teljesítménye 2012-ben a vártnál valamelyest kedvezőbben alakult. A rendkívül száraz időjárás ellenére a kibocsátás értéke 3%-kal haladta meg az előző évit, amit a volumen 9%-os visszaesése mellett az árak 13%-os emelkedése alakított ki. Míg a növénytermesztés kibocsátása 1%-kal csökkent, addig az állattenyésztésé 12%-kal nőtt, a bruttó hozzáadott érték volumene a tavalyitól 24%-kal elmaradt.

A növényi termékek kibocsátásának volumene 2012-ben 16%-kal maradt el a 2011. évitől. A legnagyobb veszteség a gabonafélék termelésében jelentkezett, mindenekelőtt a kukorica termését vetette vissza nagymértékben a rendkívül csapadékszegény időjárás. Ez a több mint 40%-os volumencsökkenés 25%-os visszaesést eredményezett a gabonafélék csoportjában.

A mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátása folyó alapáron 2012-ben mintegy 2200 milliárd forint volt, ebből a növényi termékek 58%, az állatok és állati termékek 35%, a mezőgazdasági szolgáltatások és másodlagos (főként mezőgazdasági termékfeldolgozó, mint például hús-, tej-, gyümölcs- és zöldségfeldolgozó) tevékenységek 7%-ban részesedtek. A növénytermesztés súlya az EU csatlakozást követően megemelkedett, 2011-ben elérte a 60%-ot. (KSH, 2013b)

Magyarország mezőgazdaságában a gabonaágazat mindig is meghatározó szerepet töltött be. A növénytermesztésen belül a gabonafélék kibocsátása a legnagyobb részesedésű (a teljes 2012. évi kibocsátásban a kukorica aránya 12%, a búzáé 10%). Az ország agrár-exportjában 2000-ben még 16%-kal részesülő gabona 2007-ben már 34%-ot tett ki, jelezve ezzel az ágazat növekvő súlyát. A magyar gabonafélék vetésterülete évek óta 3 millió hektár körüli, azaz közel minden harmadik hektár földterületén gabonát termelnek, beleértve a nem mezőgazdasági hasznosítású területeket is. (Jámbor, 2009; KSH, 2013b)

A szántóföldi vetésszerkezetben a gabonafélék részaránya 2012-ben meghaladta a 68%-ot. Ezen belül a búzával és a kukoricával vetett terület a szántók 26%-át, illetve 31%-át tette ki.

A búza vetésterületének 1981-85. évi átlaga (1,3 millió hektár) 23%-kal magasabb, mint a 2012-es érték. Kukoricából azonban emelkedett a vetésterület, a rendszerváltás előtti 1,1 millió hektár 15%- kal nőtt napjainkra. (KSH, 2013b)

Ha a különböző országok gabona összes termésmennyiségeit hasonlítjuk össze (3. sz. ábra, X0.xx. táblázat a mellékletekben) látható, hogy Franciaország, Németország, Lengyelország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Olaszország és Románia jelentik a vezető szerepet Magyarország mellett.

3. sz. ábra: A gabona termésmennyisége országokként (EU-28), ezer tonna

Forrás: KSH adatok alapján saját ábra

A gabona, mint alapanyag feldolgozását tekintve az élelmiszer, ital és dohánytermékek ipari termelésének 2012-ben történő 10%-os visszaesésében a malomipari termékek iránti kereslet 43%-kal történő csökkenése is szerepet játszott. Nyolc év alatt a malomipari termékek számának alakulásában mutatkozott a legnagyobb változás, az ilyen termékek termelése kevesebb, mint felére csökkent. A malomipari termékek gyártását nagymértékben befolyásolja az export lehetősége. A hazai termelés az elmúlt nyolc évben 54%-kal csökkent, az export 9%-kal esett vissza 2004-hez viszonyítva. A liszt export csökkenése világtendencia is, mivel a nettó importőr országok is inkább búzát vásárolnak és belföldön őrlik meg. (KSH, 2013b)

Magyarország kedvező adottságokkal rendelkezik egy versenyképes, korszerű agrárgazdaság megteremtéséhez. A magyar agrárgazdaság strukturális feszültségekkel terhes, gyenge versenyképességgel jellemezhető. Természeti és humán erőforrásaink kihasználtsága elmarad a lehetségestől. Versenyképes mezőgazdaság ma már nem képzelhető el versenyképes feldolgozás, kereskedelem, oktatás-kutatás, innováció és versenyképes intézményrendszer nélkül. (Xxxxxxx, 2008)

A mai változó gazdasági környezetben csak az egyre szigorúbb társadalmi elvárásoknak megfelelő, jövedelemtermelő gazdaságok fenntartása indokolt. Egyes üzemek számára a versenyképesség megőrzésének módja a folyamatos modernizáció és a gazdasági méret növelése. Kétségtelen, hogy a hatékonyság javulásával csökken a mezőgazdaság élőmunka-igénye, de amennyiben nő a

kibocsátás, akkor nőhet a mezőgazdasághoz közvetlenül és közvetetten kapcsolódó szektorokban a foglalkoztatottság (multiplikátor-hatás). Gazdálkodás hosszabb távon csak a nyereséges termékpályákon lehetséges.

A gazdaságok egy csoportja számára a mezőgazdasági termelés mellett a diverzifikáció, a kiegészítő tevékenységek jelenthetik a kiutat: a gazdasági szervezetekben népszerű kiegészítő tevékenység a mezőgazdasági gépi szolgáltatások nyújtása, valamint a szállítás, fuvarozás, míg az egyéni gazdaságok körében sokan valamilyen élelmiszer feldolgozási tevékenységet végeznek a termelés mellett.

A mezőgazdaságon belüli diverzifikációt illetően Magyarországon üzemi szinten nagyobb mértékű a „több lábon állás”, differenciáltabb a tevékenységi szerkezet, mint Nyugat-Európában. Ez kedvező lehetőség a kockázatkezelés szempontjából, de amennyiben a termékválaszték túl széles, az az eredményesség rovására mehet. (AKI, 2009)

E tevékenységek sikerét a támogatásokon kívül nagyban befolyásolja a területi elhelyezkedés és a vállalkozók személyes kvalitása. Mivel a hazai élelmiszertermelés versenyképessége gyenge, e lehetőségek fejlesztése a legfontosabb a magyar élelmiszer-gazdaság jövőjére nézve. Vidéken a diverzifikáció a növekedés, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés elengedhetetlen feltétele. (Xxxxxxx, 2008)

A mezőgazdaságban realizált jövedelem mellett a vidékfejlesztési támogatások jelentik a beruházások és fejlesztések forrásait. Magyarországon a 2007-2013 közötti időszakban vidékfejlesztésre, nemzeti társfinanszírozással együtt, összesen mintegy 1400 milliárd forint pénzügyi keret állt rendelkezésre. A vidékfejlesztési támogatások jelentős része – a közkiadásoknak mintegy harmada – kompenzációs jellegű volt, tehát közvetlenül nem szolgált fejlesztési és foglalkoztatási célokat, társadalmi hasznossága azonban elvitathatatlan.

2014-2020-között egy új típusú finanszírozási periódus kezdődik. A közvetlen támogatások rendszere olyan irányba változik, amely Magyarorszag számára elfogadható, a magyar agrárpolitika törekvéseihez megfelelő eszközöket kínál. Az ország első pilléres források vonatkozásában kedvezőnek mondható relatív pozíciója nem romlik.

Az AKI Agrárpolitikai Kutatások Osztályán készült, az MVH és a tesztüzemi rendszer 2010. évi adatbázisaira alapozott modellszámítások szerint csak a közvetlen támogatások javasolt átalakítása a magyar mezőgazdaság főbb reálváltozóira, termelési szerkezetére nem gyakorolna szignifikáns hatást. A jövedelemtömeg kismértékben csökkenne, míg a kifizetések igénylőnkénti korlátozása és a kistermelők egyszerűsített átalánytámogatása éves szinten 32,6 millió eurót (az első pilléres források 2,5%-a) csoportosítana át a legkisebb gazdaságokhoz. A támogatások javasolt progresszív csökkentése és maximalizálása szélsőséges esetben is alig több mint 200 gazdaságot érintene és összesen legfeljebb 11,4 millió euró elvonásával járna. (AKI, 2012a)

A reform központi eleme a közvetlen támogatások 30%-ának környezetbarát gazdálkodási gyakorlathoz kötése.

Az új szabályozási környezethez való alkalmazkodásban segíteni kell a piaci szereplők felkészülé- sét, fokozni kell aktivitásukat. A piaci szereplők önszerveződő csoportjainak tevékenysége mind az ágazatok, mind pedig a hatóság számára előnyös lehet. Az új szabályozási környezet összességében olyan lehetőséget kínál, amelynek megragadásával átláthatóbbá tehető egy-egy termékpálya, megszilárdíthatók a szerződéses kapcsolatok, kiszámíthatóbbá válhatnak a termelési viszo- nyok és a jövedelmek, és mindez végső soron fejlesztésekre ösztönözhet.

A termelői, szakmaközi szervezetek döntéseinek, határozatainak kiterjesztése a szabályozás erős, meghatározó eleme. E tekintetben a reprezentativitás megállapítása kulcskérdés. Ehhez azonban elengedhetetlen a pontos nyilvántartás mind a piaci szereplőkről, mind a termelésről. (AKI, 2012b)

Xxxxxxx (2008) által megfogalmazottak alapján, azt kiegészítve az alábbi megállapítások tehetők a

vertikum jelenlegi legfontosabb problémáival kapcsolatban.

Az állattenyésztés visszaszorulása miatt a gabonafélék hazai takarmánykereslete visszaesett, egyre inkább az egyéb ipari feldolgozás és az export jelenthet értékesítési lehetőséget. A magyar búzaexport-árualapot a homogenitás hiánya jellemzi, ezért kínálati piac esetén versenytársaink előnyben vannak. Sajnos, a magyar búzaexport ma már jellemzően takarmánycélra megy.

A magas szállítási költségek miatt (erős kínálati piac esetén) Európában és a mediterrán térségben nehezen lehetünk versenyképesek.

A szántóföldi növénytermesztők a piaci történésekre, hírekre nem reagálnak kellő gyorsasággal és ésszerűséggel. A kockázatvállalási és kockázatmegosztási hajlandóság hiánya arra enged következtetni, hogy a termelők nem figyelik a piacot, nincsenek tisztában az aktuális folyamatokkal, és mivel könyvelési nyilvántartásuk felületes, gyakran nem az optimális gazdasági döntést hozzák meg egy adott piaci helyzetben.

A kereskedők és a termelők viszonya nem problémamentes: míg a nagykereskedők némelyikénél már kialakult beszállítói kapcsolatokról és szerződéses fegyelemről beszélhetünk, addig a kiskereskedők, helyi felvásárlók és termelők kapcsolatáról nem mondható el ugyanez. E körben a szerződéses fegyelem kritikán aluli, nincs bizalmi kapcsolat.

A magyar gabonakereskedelem három alapvető tulajdonsága: a változó termékszerkezet, az erős koncentráció ország és termékszinten, valamint a stabil alapanyagexport és a feldolgozott termékek eltolódása az import javára. (Jámbor, 2009)

A tengeri kikötőktől való elszigeteltségből eredő logisztikai hátrányunkat a vasúti áruszállítás csökkenő aránya tovább erősíti. A termények belvízi szállítása sem zökkenőmentes, tekintettel a fedett rakodóhelyek és hajókapacitások hiányára, valamint a vízszint szélsőséges ingadozására.

A határ menti gabonakereskedelemben a feketepiac ez idáig jelentősnek volt mondható, a termelés egy része nem volt nyilvántartva, az áru számla nélkül mozgott. Erre a problémára megoldásnak látszik a vertikumra bevezetett fordított ÁFA fizetési rendszer.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nyomozó szolgálata 2011 óta a gabonaszektorban összesen 177 ellenőrzést folytatott le, amelynek során összesen 1 milliárd 50 millió forint nettó adókülönbö- zetet tárt fel, és 121 millió forint adóbírságot szabott ki. A magyar hatóság ellenőrzési tapasztalatai hosszú évek óta azt mutatják, hogy az adóelkerülés, adócsalás jelensége az áfa adónemet érinti a legnagyobb mértékben. (MTI, 2013)

Jelentősen csökkentette a gabonaszektorban korábban meglévő visszaélések számát az e termék- körre bevezetett fordított adózás. A fordított áfa fizetési rendszerben a terménykereskedelem során sem a gazdálkodók, sem a közvetítők nem számítják fel a közterhet, azt a láncolat végén szereplő utolsó eladó számolja el és vallja be. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vevő által kifizetett áfa közvetlenül az államhoz kerül. A hatóság 2012. július 1. után 271 utólagos ellenőrzést végzett, az adókülönbözet összege a korábbi milliárdos nagyságrendhez képest mindössze 273,8 millió forint volt. (NAV: bevált a fordított áfa fizetés a gabonaszektorban, MTI, 2013. december 12.)

A szántóföldi növénytermesztésben nagyon fontos a megfelelő fajtaválaszték és agrotechnika alkalmazása. A termelők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy „sikerfajtákat” vetnek a korábbi esztendő tapasztalata alapján, holott a fajtákkal elérhető eredmények térségenként és évjáratonként nagy szórást mutatnak. Az alacsony felújítási arány és az után-termesztett vetőmag használata egyre inkább jellemző.

További gond, hogy kevés az öntözhető terület. A szélsőséges időjárás Magyarországon rendkívül nagy hozamingadozásokat okoz. A különböző kockázati fenyegetettségek gyakoriságát a techno- lógiai, gazdálkodási faktorok is befolyásolják. Hazánkban a növénytermesztés hozamkockázatát az öntözéses gazdálkodás szélesebb körű elterjedése nagyban csökkenthetné, ezzel szemben az öntözhető terület a 2000. évi nagyjából 300.000 hektárról már 2007-re kevesebb, mint felére esett vissza, napjainkban 170.000 hektár körül alakul. Hasonló drámai csökkenés az EU-ban sehol sem mutatkozott. A területalapú támogatási rendszer nem ösztönzi a nagyobb vízigényű intenzív kultúrák termesztését. Az ÚMVP támogatási rendszere nagy hangsúlyt fektetett az öntözött területek erőteljes növekedésére. (AKI, 2009) Az összes öntözött alapterület a 2010-es évi mintegy

45.000 ha-os mélypontról 2011-re duplájára, 2012-re majd 120.000 ha-ra változott (KSH, Tájékoztatási adatbázis)

Tartósan alacsony felvásárlási árak esetén a gazdák nem képesek intenzív gazdálkodásra, mert a ráfordításokat (inputokat) nem lehet az értékesítés során az árban érvényesíteni.

A gabona-feldolgozó szakágak egyike sincs kedvező helyzetben, ami magában hordozza annak veszélyét, hogy alapanyag-termelőkké válunk. A hazai termelők kiszolgáltatottsága nőhet, a piac beszűkülhet, a hozzáadott-érték külföldön realizálódhat. A feldolgozóipar versenyesélyeit leginkább a kihasználatlan kapacitások, a gyenge műszaki színvonal, a feketegazdaság és a kereskedelmi láncok részéről az árakra gyakorolt nyomás és a szerződéses fegyelem hiánya rontja.

A komoly szakértelem, a hatékony technológia és a szervezett logisztika alkalmazása jelenthet kiutat, a termékpalettának a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek irányába kellene elmozdulnia.

2.1.3. A gabona termékpálya EU csatlakozás utáni piaci folyamatai ‌

A 2.1.3. alfejezetben röviden kívánom bemutatni a termékpálya EU csatlakozást követő piaci folyamatait napjainkig. Fontosnak tarom az alapvető keresleti-kínálati trendek, a különböző termelői és feldolgozói értékesítési árak alakulását bemutatni, melyek alapvetően meghatározzák a szektor piaci folyamatait, a szereplők kapcsolati viszonyait, a különböző érdekeket, mely ezáltal a vertikális koordinációra is hatással van.

Az EU tagság első évében 2004-ben az agrárgazdaság kiugró termelési és jövedelmezőségi mutatói az időjárásnak volt köszönhető, míg 2005-ben a sok csapadék már a minőséget rontotta. A gabona- kínálat alig maradt el a 2004. évihez képest, amelynek levezetése a magas szállítási költségek, csökkenő állatállomány és az exportpiacok átrendeződése miatt továbbra is nehézkes volt. A kínálat exporttal való levezetését a magas intervenciós ár is visszafogta.

Az EU és a kelet-európai régió gabonapiacán 2006-ban a kínálat mérséklődése és a gabonafélék iránti kereslet növekedése jelentős áremelkedést okozott. Magyarországon is csaknem 10%-kal mérséklődött a gabonatermelés. A felhasználási oldalon kevés gabonát ajánlottak fel intervencióra, a kivitel viszont nőtt.

A 2007-es hazai kedvezőtlen piaci folyamatokat (termelés visszaesése, külpiaci élelmiszerek arányának növekedése) a termékpálya szereplői közötti érdekellentétek is támogatták, ami a gyenge vertikális integrációval is összefügg. A szélsőséges időjárás ellenére a mezőgazdaság bruttó termelési értéke 5%-on belül növekedett. A belföldi termelés nagyarányú csökkenése és a szokatlanul magas árszintek voltak jellemzőek.

2008-ban a mezőgazdasági termékek kibocsátásának volumene 27%-kal emelkedett, a növényi termékek termelése 47%-kal nőtt. Ezen belül is a gabona hozamnövekedése emelhető ki. A növekvő mezőgazdasági és csökkenő élelmiszeripari termelésből következik, hogy tovább nőtt a kivitelen belül az alacsonyabb feldolgozottságú mezőgazdasági termékek aránya.

A gazdasági válság hatására mérséklődő kereslet, illetve a kínálat bővülése az alapanyag és késztermékek árának csökkenését okozta 2009-re. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kínálatának csökkenését a termelők és feldolgozók hitelfelvételi nehézségei, likviditási problémái is befolyásolták.

A növényi termékek árának emelkedését 2010-ben a szélsőséges időjárás hatására csökkenő kínálat mellett a világpiaci és exportárak növekedése, továbbá az élénk külpiaci kereslet okozta.

A világ gabonatermése 2011-ben a 2010. évinél jóval kedvezőbben alakult. Az árupiacokon érezhető volt a korábbi hiánypszichózis mérséklődése, mivel a 2011. év eleji rekord szintű árak folyamatosan csökkentek az év második felében, de még így is viszonylag magas szinten stabilizá- lódtak a terménypiaci árak. Magyarországon az étkezési búza termelői ára 29%-kal, a takarmányku- koricáé 30%-kal emelkedett 2011-ben az előző évihez képest. (AKI, 2012b)

2012-ben a világ gabonapiacán az évszázad legforróbb és legszárazabb nyári időjárása hozamkie- sést és ársokkot okozott. Az árupiacokon több termény határidős ára történelmi csúcsot ért el, ugyanakkor a világgazdasági válság, valamint a külkereskedelmi korlátozások elmaradása megaka-

dályozták a még magasabb árszintek kialakulását. Magyarországon az étkezési búza termelői ára 17%-kal, a takarmánybúzáé 28%-kal, a takarmánykukoricáé 16%-kal emelkedett a 2011. évihez képest. (AKI, 2012b) A gabonafélék termésmennyisége 10,3 millió tonna volt. A termésmennyiség a rendkívül száraz időjárás következtében 24%-kal esett vissza az előző évhez képest. A legnagyobb veszteség a kukoricában keletkezett, a 4,7 millió tonnás termés az előző évinek csupán 59%-a. Búzából 2012- ben az előző évinél 8%-kal nagyobb területen (1,1 millió hektár) 4 millió tonnát, a 2011. évinél közel 3%-kal kevesebbet arattak (KSH, 2013b)

Összefoglalóan a gabonafélék és malomipari termékek termelői és feldolgozói értékesítési áraival kapcsolatban az alábbi megállapítások tehetők. Ahogy a 4. és 5. sz. ábrákon (és az M2. sz. táblázat- ban) is láthatjuk, 2005-ben a gabonafélék termelői ára egy mélypontot ért el. 2006-ra a termelői árak meghaladták az intervenciós ár szintjét. Egy évvel később a hazai terméskiesés, alacsonyabb kínálat miatt és a világpiaci folyamatok hatására a termelői árak a betakarítás után duplájára nőttek. 2008-ban a gabona piacán lezajlott erőteljes árzuhanást a feldolgozói értékesítési árak kisebb- nagyobb késéssel követték. Következő évben a csökkenő termelés ellenére a termelői árak csökkentek. A feldolgozói értékesítési árak általában csökkentek, de a gabona alapú termékek esetén ez kisebb volt, mint a termelői árak visszaesése. 2010-ben a gabonapiacon bekövetkezett erőteljes áremelkedést a feldogozott termékek értékesítési, illetve fogyasztói ára késéssel követte, azok növekedési üteme kisebb volt, mint a termelői árak emelkedése. A 2011. év eleji rekord szintű árak folyamatosan csökkentek az év második felében, de még így is viszonylag magas szinten stabilizálódtak a terménypiaci árak, majd 2012-ben az árupiacokon több termény határidős ára történelmi csúcsot ért el. 2013-ban a fehér kenyérliszt kimagasló feldolgozói áremelkedésétől eltekintve a termelői és feldolgozói értékesítési árak csökkenése volt jellemző.

70000

60000

50000

40000

30000

20000

Étkezési búza

Takarmány búza Takarmány kukorica

Takarmány árpa

10000

Ft/tonna

4. sz. ábra: A gabonafélék termelői árai

Forrás: AKI, PÁIR1 alapján saját ábra

1 PÁIR: Piaci Árinformációs Rendszer

120

100

Finomliszt BL 55

Rétesliszt BFF 55

Fehér kenyérliszt BL 80 Tésztaipari liszt

Étkezési búzadara AD

Ft/kg

5. sz. ábra: A malomipari termékek feldolgozói értékesítési árai

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

Forrás: AKI, PÁIR alapján saját ábra

2.1.4. A gabonaszektor vertikális szintjeinek jellemzői és kapcsolatrendszerük ‌

A gabonaszektor szerkezeti rendszerének áttekintése során Xxxxxx, a „The Competitive Adventage of Nations”- című 1990-ben publikált versenyképességi modellje alapján, annak egyes szegmenseit is vizsgálni kívánom.

Az alábbiakban a Xxxxxx-féle versenyképességi modell mentén az alábbi szegmenseket kívánom kiemelten érinteni: az iparági struktúra, az alapanyag-termelés és feldolgozás teljesítménye, jellemzői, tényezőellátottság és keresleti feltételek, az alapanyag-termelés kapcsolódó és támogató iparágai, valamint azok szereplők kapcsolatrendszere. Az input iparágak és szolgáltatások jellemzői, elsődleges feldolgozás, másodlagos feldolgozás jellemzői, a kereskedelmen keresztül a fogyasztóig. (A gazdaságpolitika és kormányzat szerepével, valamint a véletlen eseményekkel nem kívánok részletesebben foglalkozni).

A gabonaszektor versenyképességét két részre lehet bontani, a nemzetközi és hazai piaci versenyké- pességre. Az export döntő részét a feldolgozatlan mezőgazdasági alapanyagok teszik ki, így a nemzetközi versenyképesség döntően az alapanyag-termelés versenyelőnyétől, a raktározás és szállítás feltételeitől függ. A hazai versenyképesség az alapanyag-termelésen túl az elsődleges és másodlagos feldolgozó iparágak együttes versenyképességétől is erősen függ.

A termelői árak, a raktározási költségek, a szállítási költségek, valamint a termékminőség jelentik a kulcs versenyképességi összetevőket, mely tartós versenyelőnyt jelenthet a gabonaszektor számára. A költség, árvezető stratégia mellett fontos szerep jut a termékdifferenciálási stratégiai lehetőségeknek is. A kulcs versenytényezőket a gazdaságpolitika, az intézményrendszer és a vállalati magatartás jelentik. (Lehota, 2003a)

Az alábbiakban e fejezet részeként bemutatásra kerülnek az input iparágak és szolgáltatások jellemzői (2.1.4.1.), az alapanyag termelés jellemzői (2.1.4.2.), az elsődleges feldolgozás jellemzői (2.1.4.3.), a másodlagos feldolgozás jellemzői (2.1.4.4.), továbbá az élelmiszer kereskedelem és vendéglátás (2.1.4.5.), valamint a fogyasztó jellemzői (2.1.4.6.)

2.1.4.1.Input iparágak és szolgáltatások jellemzői

A gabonavertikum kapcsolódó és támogató iparágait input és output iparágakként csoportosíthat- juk. A gabonatermelés legfontosabb input iparágai a vetőmag-előállítás és forgalmazás, a műtrá- gyagyártás, a növényvédőszer-gyártás, valamint a gép- és alkatrészgyártás, illetve a mezőgazdasági szolgáltatások. A gabonaszektor legfontosabb output támogató és kapcsolódó iparágaival úgy, mint az elsődleges és másodlagos feldolgozás élelmiszer nagy és kiskereskedelem, külkereskede- lem, vendéglátás későbbi külön fejezetekben foglalkozom.

A mezőgazdasági termelés jövedelmezősége nagymértékben függ a felhasznált inputokra fordított kiadásoktól.

Az alábbiakban egyenként elemezve mutatom be a legmeghatározóbb input iparágak fontosabb jellemzőit úgy, mint például a felhasználásuk alakulását az elmúlt években, a gyártók és értékesítési árak jellemzőit stb.

a.) Műtrágya-gyártás

Magyarország műtrágya felhasználása óriási változásokon ment keresztül az elmúlt 50 évben. A 70- 80-as években kiemelkedően nagy mennyiségű műtrágyát használtunk fel, mely a rendszerváltást követően ugrásszerűen visszaesett és a mai napig sem éri el azt a mennyiséget, mellyel racionálisan lehetne gazdálkodni.

Az összes NPK-felhasználáson belül (lásd 6. sz. ábra és M3. sz. táblázat) a nitrogén felhasználás aránya abszolút meghatározó, a foszfor és kálium felhasználása minimális.

Magyarországon az egy hektárra jutó műtrágya mennyisége európai szinten viszonylag alacsonynak mondható, és a nitrogéntartalmú műtrágyák használatának túlsúlya tapasztalható. A gazdálkodók elsősorban a foszfor és kálium kijuttatását csökkentik pénzügyi nehézségeik esetén. (KSH, 2013b)

Az alábbi 6. sz. ábra és 2. sz. táblázat elemzése alapján az alábbi megállapítások tehetők. A 2005-ös visszaeséstől eltekintve az értékesített hatóanyagok mennyisége 2000-től folyamatosan növekedett hazánkban, majd a válság hatására 2007-2009-között 28%-kal visszaesett. A gazdálkodók 2007 után elsősorban a foszfor és kálium kijuttatását csökkentették, ezek mennyisége a fenti időszakban a felére csökkent. 2010-től ismét emelkedés volt tapasztalható. A közvetlenül mezőgazdasági termelők részére értékesített műtrágya érteke 2011-ben 106 milliárd forint volt 40%-kal több, mint 2010-ben. A 20%-ot meghaladó áremelkedés ellenére számottevően nőtt az értékesített mennyiség is. A mezőgazdasági termelők 2011-ben az előző évinél 10,5%-kal nagyobb mennyiséget, 1,2 millió tonna műtrágyát vásároltak, melynek nitrogén-foszfor-kálium hatóanyag tartalma összesen 413 ezer tonna volt. (AKI, 2012a)

Az egy évvel korábbihoz képest, a termelők által vásárolt összes műtrágya NPK hatóanyag tartalma 7%-kal, ezen belül a nitrogén hatóanyag is ugyanennyi százalékkal, a foszfor hatóanyag 11%-kal, a kálium 4%-kal emelkedett. A vásárolt műtrágya mennyisége 2011-ben érte el újra a 2008. évi szintet. Az NPK hatóanyagokból csak a nitrogén mennyisége érte el a 2008. évi szintet, a foszfor es a kálium hatóanyag még 2011-ben is elmaradt a 2008-ban használt mennyiségtől. A teljes műtrágya értékesítési volumenének 74%-át adták az egyszerű nitrogén műtrágyák.

2012-ben az értékesített hatóanyagok 71%-a nitrogén, 14%-a foszfor és 15%-a kálium volt. Országos átlagban a szántóterült 67%-át műtrágyázták 2012-ben. (KSH, 2013c)

600

500

400

300

200

100

kálium

foszfor nitrogén

ezer tonna

6. sz. ábra: Értékesített műtrágya mennyisége hatóanyagban

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013/I.félév

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

2. sz. táblázat: Műtrágyázott alapterületre vonatkozó adatok

	MUTATÓK
Időszak	Egy hektárra jutó műtrágya mennyisége (kg/ha)	Összes műtrágyázott alapterület (hektár)	Összes felhasznált műtrágyamennyiség (tonna)
2003	369	2728504	1006758
2004	448,3	3280044	1470559
2005	452	2941653	1329543
2006	365,3	2876086	1050627
2007	375,6	3041545	1142448
2008	366,2	2992744	1096055
2009	347,7	2992164	1040485
2010	362,1	2749307	995560
2011	356,8	2 765 733	986 931
2012	366,9	2 943 838	1 080 102

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

Közép-kelet Európában összesen 7 nitrogén műtrágyagyár található, foszfor hatóanyag tartalmú műtrágyagyártás csak Oroszországban és Ukrajnában van (Európában), kálium hatóanyagút, pedig csak Németországban és Oroszországban, összesen 2 gyárban állítanak elő.

A magyarországi műtrágya piac koncentrált, az értékesítés 90%-át alig 20 cég adja, a két legnagyobb forgalmazó (KITE, IKR) együtt több mint 50%-os részesedéssel bír. A magyar műtrágya piac nyitott és általában a kínálat jellemzi. Mivel a magyar műtrágya piacot széles kínálat jellemzi és ezáltal az import termékek árai nyomottak, így magyar termelők kedvező helyzetben vannak, mérsékeltebb áron jutnak hozzá a műtrágyához.

Az éves műtrágya-felhasználás fele hazai gyárból, fele külföldről érkezik. Hazánk nettó importőr, több műtrágyát importál, mint exportál, az importunk évről-évre növekszik.

A műtrágya előállítás költségének 70%-át az energiaárak adják, az eladási árban rendszerint benne van a fuvardíj, raktározási díj és rakodási díj is. A mezőgazdasági termelő árérzékeny, így az ár a döntő tényező, csak ez után jön a minőség, a szolgáltatás és a kapcsolat. A vevők többsége egy helyen szerzi be a szükséges inputokat, a kereskedők általában honorálják a hűséget. Nagyobb mennyiség és készpénzes fizetés is mind kedvezménnyel járhat.

A főbb inputanyagok (a vetőmag, műtrágya, növényvédőszer) árai 2007-ig együtt mozogtak, 2008-ban azonban a műtrágya árak drasztikusan emelkedtek. A műtrágya árak 2008-ban éves szinten 61 százalékkal, a vetőmag ára 12 százalékkal, a növényvédő szerek ára pedig – az inflációt alig meghaladó mértékben – 5%-kal volt magasabb, mint 2007-ben. 2010-es 11 százalékos csökkenés után 2011-ben 24 százalékkal nőttek a műtrágya árak. A folyó termelő felhasználáson belül 2012-ben a műtrágya árak nőttek a legnagyobb mértékben (11 százalékkal). (KSH, 2013d)

A két legnépszerűbb műtrágya a meszammon-salétrom (MAS/pétisó/linzi-só) és az ammónium- nitrát napjainkban. A MAS részesedése 37%, az ammónium-nitráté 23% volt 2011-ben. Az összetett műtrágyák között az NPK 15:15:15 volt a legkeresettebb, a teljes értékesítés 5,3%-át adva. A különböző NP összetételek (pl. MAP 11:52, DAP 18:46) együttes részesedése meghaladta a 10%-ot. (Bojtárné, 2012c)

b.) Növényvédőszer-gyártás

A rendszerváltást követően 1995-re hazánkban drasztikusan visszaesett a növényvédő szer felhasználás, a folyamat a mélypontot 2000-re érte el. Ezt követően lassú emelkedés indult meg. Több fontos területen a szakmailag indokolt növényegészségügyi-védekezés elégtelennek bizonyult.

Hazánkban az értékesített növényvédő szerek mennyisége 2008-ig szinte folyamatosan növekedett, azonban ezt a trendet a válság megtörte (7. sz. ábra). A 2008-as csúcsot követően a növényvédőszer-értékesítés 2008-2010 között 15%-kal csökkent, majd az azt követő két évben ismét nőtt: 2011-ben újra nőtt, 2012-ben az előző évi szinten maradt a gazdálkodók által vásárolt mennyiség, ami 16%-kal haladja meg a 2004-es szintet. 2012-ben az értékesített növényvédőszerek mennyisége 23 ezer tonna volt, melynek 42%-át (a gombaölő, rovarirtó, gyomirtó és egyéb szerek között) a gyomirtó szerek tették ki. (KSH, 2013c) Az árak átlagos emelkedése kiegyenlített volt, évről évre elmaradt az infláció átlagos mértékétől. A növényvédőszerek ára 2012-ben 8 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. (KSH, 2013d; KSH, 2013b)

Egyéb szer

Gyomirtó szer Rovarölő szer Gombaölő szer

ezer tonna

7. sz. ábra: Növényvédőszer értékesítés alakulása Magyarországon 2000-2012. években

Forrás: KSH, 2013c

Ma Magyarországon a növényvédőszerek gyártása minimális, az igényünk importból kerül biztosításra. A gyártók/szállítók között fokozódik a verseny, ami a vásárlók előnyét szolgálja.

Az előállítási költségük alacsony az értékesítési árhoz képest, amiben a fejlesztés, valamint a marketing költség jelentős részt képvisel. Hazánk fontos piac az EU-nak. Kínálati piac jellemző, óriási a konkurencia harc, nagyfokú a koncentráltság. A legnagyobb 6 vállalat a hazai forgalom 80%-át lefedi. Az ár erősen alkufüggő, akár 20%-os árkülönbségek is adódhatnak.

c.) Mezőgazdasági gép és alkatrészgyártás

A magyar mezőgazdaság műszaki színvonala még elmarad a fejlett ipari országokétól, de már jóval kisebb a lemaradás, mivel az elmúlt években jelentős fejlődés volt ezen a területen. Az elmúlt 15 évben jelentős korszerűsítés zajlott, de a hazai géppark, annak átlagkora, korszerűsége még mindig elmarad a nyugat-európai országokétól. A mezőgazdasági gépek számára Európa jelenti a legnagyobb piacot, az összforgalomból 40%-os a részesedése. 2009-ben a forgalmazók száma meghaladta az 1000-et, de csak egytizedük a meghatározó. A három legnagyobb agrárgép- kereskedő (Axiál, KITE, IKR) az összes hazai eladás kétharmadát bonyolítja le. Ők más-más márkára szakosodtak, bizonyos márkákban kizárólagos jogosultságuk van. A hazai gyártású mezőgépek kínálatára csökkenő tendencia jellemző, csak bizonyos területekre specializálódnak (pl. talajművelő gépek).

A gépberuházást nagymértékben befolyásolja a rendelkezésre álló pénzügyi forrás nagysága, a támogatások mértéke, valamint az árbevételek és jövedelmek alakulása. A 2007-2013-as volt az utolsó olyan ciklus, amikor lehetőség nyílt a mezőgazdasági fejlesztési típusú támogatások lehívására az EU közösségi forrásaiból, 2014-től egy új típusú KAP finanszírozási periódus kerül bevezetésre. Az országok közötti nagy árkülönbségek szűkülnek.

A továbbiakban áttekintem a hazai géppiac alakulását, jellemzőit az utóbbi néhány évben.

A magyar mezőgazdaság műszaki beruházásainak volumene 2010-ben jelentősen visszaesett. A mezőgazdasági gépek egyes termékcsoportjaiban az előző évi 15 százalékát sem érte el az eladott gépek száma. A következő évben jelentős elmozdulás történt, amely 2012-ben is tovább folytatódott.

Jó évnek számított a magyar növénytermesztésben a 2011. év, a gazdák átlagosnál jobb termést takarítottak be, és az árak jelentős eredményt biztosító szinten maradtak egész évben, amely kedvező hatással volt a hazai géppiac alakulására is. 2010-hez képest mind a gép, mind az alkatrész értékesítés jelentősen növekedett. Az új mezőgazdasági gépek vásárlására fordított összeg 2011-ben 83%-kal nőtt az előző évhez képest, igaz ezzel meg mindig nem érte el a 2009 előtti szintet. A mezőgazdasági gépberuházások értéke 2011-ben meghaladta a 78 milliárd forintot, amely a 2009. évi gépvásárlásokra fordított összeg 57%-a.

Az alkatrészek értékesítése az új gépekkel ellentétben nagyfokú stabilitást mutatott. Az élénkülő mezőgazdasági gépforgalom mellett az alkatrészforgalom is folyamatosan növekedett, 2011-ben az elmúlt évek legnagyobb alkatrészforgalmat bonyolítottak a kereskedők. Az alkatrész értékesítés 2011-ben 34,8 milliárd forint volt, amely 19%-os forgalomnövekedést jelent a 2010. évi értekhez képest.

A magyarországi géppiac koncentrációja 2011-ben tovább erősödött, a közvetlen mezőgazdasági végfelhasználóknak történő értékesítés 80%-át 15 cég adta, a három legnagyobb agrárgép kereskedő az összes magyarországi gépértékesítés több mint felét bonyolította.

Az elmúlt évben jelentősen nőtt az erőgépek iránti kereslet, 2011-ben a gabonakombájnokból 176 darabot értékesítettek, két és félszer annyit, mint egy évvel korábban, de ez még így is csak 58%-a a 2008. évi kombájn forgalomnak. Ugyanezen időszakban a traktorok értékesítése 94%-kal nőtt az előző évhez képest. 2011-ben 1917 darab traktor került a gazdálkodókhoz, azonban az eladások alatta maradtak a 2009. évi és különösen a 2008. évi darabszámnak, amikor 3261 darab traktort értékesítettek. (AKI, 2012)

A mezőgazdasági termelőeszközök kereskedelme 2012-ben - folyó áron - 15 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi értékhez képest. Az új gépek vásárlására fordított összeg 20 százalékkal nőtt, az alkatrészek értékesítése pedig 8 százalékkal emelkedett. A magyarországi mezőgazdasági gépberuházások összértéke 94 milliárd forintot tett ki 2012-ben, alkatrészekre 37,5 milliárd forintot fordítottak a gazdálkodók. A 2012. évi mezőgazdasági gépvásárlás értékének 50 százalékát az erőgépek, 36 százalékát a munkagépek adták. Az erőgép-beruházások 62 százalékát értékben a traktorok, 28 százalékát a kombájnok jelentették. A munkagépek forgalmán belül értékben 36 százalékos részarányt képviselnek a talajművelőgépek. (KSH, 2013b)

d.) Vetőmag-előállítás

A búzafajták 70%-a hazai (martonvásári és szegedi), 30%-a külföldi. A kukorica vetőmagpiacot döntően multinacionális cégek uralják (PIONEER, Syngenta, KWS), a magyar cégek csupán kiegészítő szerepet játszanak (Martonvásár, Szeged, Kiskun).

A gabonavetőmag piac fő problémái a magas és ingadozó visszavetési arány, az üzemi fajtakísérletek problémái, illetve az évente erősen ingadozó kereslet.

Az értékesítési csatornák fő problémái a termelők pénzügyi és fizetési gondjai. Viszonylag nagy a piaci szereplők száma, piaci felkészültségük differenciált.

Ahogyan korábban említésre került, a főbb inputanyagok, a vetőmag, műtrágya, növényvédőszer árak 2007-ig együtt mozogtak. A műtrágya árak 2008-ban éves szinten 61 százalékkal, a vetőmag ára 12 százalékkal, a növényvédő szerek ára pedig – az inflációt alig meghaladó mértékben – 5%- kal volt magasabb, mint 2007-ben. A vetőmagoknál 2012-ben 6 százalékos áremelkedés volt megfigyelhető, amelyre főként az őszi kalászos vetőmagkár emelkedése volt hatással, míg a tavaszi vetésűeknél inkább stagnálás volt jellemző. (KSH, 2013d)

e.) Kapcsolódó szolgáltatások

A gabonaszektor által igénybe vett szolgáltatások igen sokrétűek, a legfontosabbak a gépek és berendezések javítása és karbantartása, a technológiai fejlesztéssel, adaptációval kapcsolatos szolgáltatások (oktatás, kutatás, szaktanácsadás) és piaci szolgáltatások (piaci információellátás, marketingszolgáltatások).

A gépek és berendezések javítása és karbantartása döntően a mezőgazdasági vállalkozáson belül, kisebb részben integrációs tevékenység keretében történik. A széles választék, a készletezés magas költsége, a javítási ismeretek hiánya jelentős többletköltséget eredményez.

A technológiai elemek összhangjának hiánya legnagyobb akadálya a versenyképesség további növelésének. Az alkalmazott kutatásoknak és technológiai adaptációk szerepének jelentősen fel kell értékelődnie.

Az oktatási szolgáltatásoknak is jelentős változásokon kell keresztül mennie, fejlett technológia alkalmazására képes szakemberekre van szükség. Folyamatos továbbképzésekre és generációvál- tásra van szükség.

A termelési döntések fontos összetevője az információellátottság javítása, amely a piaci információkra is kiterjed. Az információk termelőkhöz való eljuttatása nélkül hatékony termelői döntések nem várhatók.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termeléshez szükséges inputok piacain nagyszámú forgalmazó tevékenykedik, köztük erős verseny zajlik. A piacon tevékenykedő meghatározó cégek általában műtrágyát, növényvédő szert és gépeket is forgalmaznak. A magyar piac nyitott, általában a kínálat jellemzi. Magyarországon, a nyugat- európai gazdálkodókhoz képest kedvező a termelők számára, hogy az input árak általában nyomottabbak, mint az elsődleges célpiacon szereplő árak, ahol a gyártó működik, mivel az

elsődleges célpiacon megmaradó, számukra már szükségtelen input termékeket kedvezőbb áron kínálják számunkra.

Tapasztalataim szerint a vevők jelentős hányada a termeléshez szükséges különböző input anyagokat egy helyen szerzi be, mely újabb árelőnyt jelenthet.

Összességében a fenti kutatási eredmények alapján is megállapítható, hogy az inputanyagok beszerzése során nem szenvedünk el versenyhátrányt a fejlettebb nyugat-európai országok gazdálkodóival szemben.

2.1.4.2. Alapanyag termelés jellemzői

A magyar mezőgazdaság, feldolgozás, fogyasztás legfontosabb gabonaféléi a kukorica, búza, árpa, triticale, rozs, zab, rizs, köles és cirok. Nagy termékkoncentráció jellemző, 3 termék adja a termelési érték 95%-át. A gabonatermelés bruttó termelési értéke a növénytermesztésből 40%, a mezőgazdaság összes bruttó termeléséből 20% körüli.

A hazai szántóföldi növénytermelés vetésszerkezete viszonylag egységes képet mutat az elmúlt években. A KSH adatai szerint a vetésterület több mint kétharmadát a gabonafélék foglalják el. Arányuk 2004-ben elérte a 70 százalékot, de a 2011-es évben is megközelítette a 67 százalékot. Szerkezetében a két meghatározó növény a búza és a kukorica, melyek átlagosan a vetésterület 56 százalékát teszik ki. A legmarkánsabb eltérés a 2011- es esztendőt jellemezte, ekkor a búza 25, míg a kukorica 31 százalékát foglalta el a szántóterületnek. Az évek közötti, minimálisnak nevezhető arányingadozások alapvetően az időjárás miatti termésváltozásokból adódnak, de szerepet játszanak ebben az időnként jelentősnek mondható ármozgások is. (Béládi- Kertész, 2012)

A gabonafélék felhasználása három területen jelenik meg: humán célú felhasználás (elsődleges és másodlagos feldolgozáson keresztül), takarmány célú felhasználás (a mezőgazdaságon belül, illetve keveréktakarmány-gyártás), illetve egyéb ipari célú felhasználás (izo-cukor gyártás, alkohol-, keményítő gyártás).

A kalászos gabonák vetésterülete, termésmennyisége és termésátlaga 1925-től napjainkig az alábbiak szerint alakult (lásd 8. – 10. sz. ábrák, valamint az M4.-6. sz. táblázatokat).

10 000 000

9 000 000

8 000 000

7 000 000

6 000 000

ha 5 000 000

4 000 000

3 000 000

2 000 000

1 000 000

Búza

Kukorica Árpa Rozs

Zab

8. sz. ábra: A fontosabb gabonafélék termésmennyisége

1925

1935

1945

1955

1965

1975

1985

1995

2001

2003

2005

2007

2009

2011

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

1 800 000

1 600 000

1 400 000

1 200 000

1 000 000

ha

800 000

600 000

400 000

Búza

Kukorica Árpa Rozs

Zab

200 000

9. sz. ábra: A fontosabb gabonafélék vetésterülete

1925

1935

1945

1955

1965

1975

1985

1995

2001

2003

2005

2007

2009

2011

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

8 000

7 000

6 000

5 000

4 000

3 000

2 000

Búza

Kukorica Árpa Rozs Zab

1 000

kg/ha

10. sz. ábra: A fontosabb gabonafélék termésátlaga

1925

1935

1945

1955

1965

1975

1985

1995

2001

2003

2005

2007

2009

2011

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

A 2000-es évtől tekintve a változásokat az alábbi megállapítások tehetők.

2001-ben kalászos gabonát több mint 1,8 millió hektárról takarítottak be: 268 ezer hektárral, közel 18 százalékkal nagyobb területről, mint 2000-ben. Összesen több mint 7,1 millió tonna kalászos gabona termett, ami 42 százalékkal, 2,1 millió tonnával haladta meg az előző évi mennyiséget. A kalászosok területének 67 százalékát a búza adta. Az 1,2 millió hektárt meghaladó területről 5,2 millió tonna búzát takarítottak be, az előző évinél 40 százalékkal többet. A hektáronként 4310 kilogrammos termésátlag 19 százalékkal volt magasabb a 2000. évinél.

Kalászos gabonát 2002-ben 1 millió 728 ezer hektárról takarítottak be, mintegy 4%-kal kisebb területről, mint 2001-ben. A gabonatermés mennyisége, a csaknem az egész ország területét sújtó aszályos időjárás következtében összesen 5,5 millió tonna, ami 23%-kal kevesebb, mint az előző évben. A kalászos gabonák betakarított területének 64%-át, a termésmennyiség 70%-át a búza adja. Az aszály következtében a tavalyinál 8%-kal kisebb betakarított területről 25%-kal kevesebb termést, 3,9 millió tonnát takarítottak be. A búza hektáronkénti 3510 kg-os termésátlaga 19%-kal alacsonyabb a 2001. évinél.

Kalászos gabonát 2003-ban 1 millió 708 ezer hektárról takarítottak be, egy százalékkal kisebb területről, mint 2002-ben. A betakarított termésmennyiség 4 millió 181 ezer tonna, ami az előző évinél 24,7%-kal kevesebb. A 2002-esnél is súlyosabb aszály miatt az egyes gabonafélék terméseredményei elmaradtak az előző évitől is. A kalászos gabonák betakarított területének 65%- át, betakarított termésmennyiségének 70%-át a búza adja. A búza betakarított területe a 2002. évihez képest változatlan, mind a termésmennyiség, mind a termésátlag azonban negyedével elmarad attól.

2004-ben a tavalyinál közel 4 százalékkal nagyobb betakarított területen, (1,75 millió hektár) kétszer annyi (8,4 millió tonna) kalászos gabona termett. Az elmúlt tíz évben ennél nagyobb termés nem volt. A legfontosabb gabonafélék (búza, árpa) termésátlaga közel kétszerese a 2003. évinek. A búza betakarított területe 1 millió 176 ezer hektár volt, 5,3%-kal nagyobb az előző évinél. 2004-ben az 5120 kg/ha-os termésátlag mellett több mint 6 millió tonna búza termett.

2005-ben a 2004. évinél 4 százalékkal kisebb területen, 1,7 millió hektáron termeltünk gabonát. Az egyes gabonafélék termésátlagai az előző évhez képest mintegy 10 százalékkal voltak alacsonyabbak, így a 2005. évi kalászos gabonatermés 1,27 millió tonnával maradt el az előző évi rekordterméstől. Búzából 2005-ben az előző évinél 4 százalékkal kisebb betakarított területen (1136 ezer ha), 4500 kg/ha termésátlag mellett, közel 5,1 millió tonnát takarítottak be.

2006-ban a 2005. évinél 6%-kal kisebb területen, 1,6 millió hektáron termeltek gabonát. Az egyes gabonafélék termésátlagai — a zab kivételével — csökkentek, így a 2006. évi kalászos gabonatermés 13,4%-kal maradt el az előző évi terméstől. A búza termésmennyisége is csökkent 14%-kal, az előző évinél csaknem 5%-kal kisebb betakarított területen (1 091 ezer ha), 4070 kg/ha termésátlag mellett, közel 4,4 millió tonnát takarítottak be.

2007-ben a 2006. évinél 4%-kal nagyobb területen, 1,7 millió hektáron termeltek gabonát. Az egyes gabonafélék termésátlagai csökkentek, így a 2007. évi kalászos gabonatermés 9%-kal maradt el az előző évi terméstől, és 11%-kal a megelőző 5 év átlagától. A búza termésmennyisége is csökkent 9%-kal, az előző évinél 3%-kal nagyobb betakarított területen (1115 ezer ha), 3590 kg/ha termésátlag mellett, közel 4 millió tonnát takarítottak be.

2008-ban a 2007. évinél 2%-kal nagyobb területen, 1,7 millió hektáron termeltek gabonát. Az egyes gabonafélék termésátlagai növekedtek, így a 2008. évi kalászos gabonatermés 42% -kal múlta felül az előző évi termést, 26%-kal pedig a megelőző 5 év átlagát. A búza termésmennyisége ugyancsak 42%-kal növekedett, az előző évinél 1%-kal nagyobb területen (1 millió 125 ezer ha), 4980 kg/ha termésátlag mellett, közel 5,7 millió tonnát takarítottak be.

2009-ben a 2008. évivel lényegében azonos területen, 1,7 millió hektáron termeltek gabonát. Az egyes gabonafélék termésátlagai azonban a 2008-asnál alacsonyabbak voltak – a kalászosgabona- termés a 2008. évinél 24, a megelőző öt év átlagánál 15%-kal kevesebb. A búza termésmennyisége 22%-kal csökkent, az előző évivel lényegében azonos területen (1 millió 156 ezer hektáron), 3850 kg/ha termésátlag mellett, közel 4,4 millió tonnát takarítottak be.

2010-ben 1,5 millió hektáron, a 2009. évinél 11%-kal kisebb területen, 5,3 millió tonna kalászos gabona termett. A 2010. évi kalászos gabonatermés 2009-hez képest 12%-kal csökkent. A kalászos gabonák terméseredményeit 2010-ben az év közepi kedvezőtlen, csapadékos időjárás okozta. Búzából 2010-ben az egy évvel korábbinál 12%-kal kisebb területről (1 millió hektár) 15%-kal kevesebb, közel 3,8 millió tonna termést takarítottak be; a termésátlag 3710 kg/ha volt.

2011-ben 1,4 millió hektáron, a 2010. évinél 5%-kal kisebb területen 8%-kal több, közel 5,7 millió tonna kalászos gabona termett. A kalászos gabonák termésátlagai – a változékony időjárási viszonyok ellenére – meghaladták mind az előző öt év, mind 2010 hektáronkénti átlagos termésmennyiségét. Búzából 2011-ben az egy évvel korábbinál 3%-kal kisebb területről (980 ezer hektár) 10%-kal több (4,1 millió tonna) termést takarítottak be; a termésátlag 4210 kg/ha volt. (KSH, Gyorstájékoztató)

Gabonából 2012-ben valamivel több, mint 2,7 millió hektárról összesen 10,3 millió tonnát takarítot- tak be. A betakarított terület 2%-kal nagyobb, mint 2011-ben, a megelőző öt év átlagától is alig marad el. A termésmennyiség a rendkívül száraz időjárás következtében 24%-kal esett vissza az előző évhez. Kalászos gabonából összesen 5,5 millió tonna termett, 2%-kal kevesebb, mint

2011-ben. A legnagyobb veszteség a kukoricában keletkezett, a 4,7 millió tonnás termés az előző évinek csupán 59%-a. A búza termésátlaga 11, a kukoricáé 39%-kal csökkent, az egyéb kalászosoké is elmaradt az előző évitől.

A legnagyobb súlyú kalászos gabonából, a búzából 2012-ben az előző évinél 8%-kal nagyobb területen (1,1 millió hektár) 4 millió tonnát, a 2011. évinél közel 3%-kal kevesebbet arattak. Rozs- ból 78 ezer, árpából 1 millió tonna került betakarításra. Előbbi termésmennyisége kismértékben emelkedett, utóbbié nem változott jelentősen. Zabból az előző évinél 19%-kal többet (140 ezer tonnát) takarítottak be, a triticale termésmennyisége (347 ezer tonna) az előző évi szinten maradt.

Összefoglalóan elmondható, hogy az utóbbi években az időjárási szélsőségek fokozódtak, emiatt korábban nem tapasztalt mértékű termésingadozások fordultak elő. Többségében az aszályos évek vetették vissza a hozamokat (leginkább 2007-ben és 2012-ben), 2010-ben a rendkívüli mennyiségű csapadék okozott problémát. A 2001-es, ’04-es, ’05-ös, és ’08-as év kiemelkedő volt a termelés tekintetében. Az utóbbi években arányeltolódás indult meg a kukorica javára, a kalászos gabonák részarányának csökkenése, a kukorica térnyerése jellemző. (KSH, 2013b)

A 3. sz. táblázat a búza, illetve gabonafélék összesen termelési és külkereskedelmi jellemzőit foglalja össze 2008-2010 között.

3. sz. táblázat: A fontosabb gabonafélék termesztése és felhasználása

MEGNEVEZÉS	GABONAFÉLÉK ÖSSZESEN			BÚZA
MEGNEVEZÉS	2008	2009	2010	2008	2009	2010
Összevont mérleg, tonna
Nyitó készlet	8 987 750	11 259 118	10 170 204	2 786 152	3 535 356	3 380 451
Betakarított összes termés	16 840 649	13 590 362	12 261 996	5 630 833	4 419 163	3 745 190
Behozatal	000 000	000 423	236 886	26 382	64 091	83 084
Forrás összesen	26 049 197	25 041 903	22 669 086	8 443 367	8 018 610	7 208 725
Ipari feldolgozás	2 586 745	2 540 228	2 534 604	1 347 780	1 232 294	1 230 044
Takarmány-felhasználás	5 150 525	5 080 449	4 960 027	995 616	1 163 869	1 173 628
Vetőmag-felhasználás	459 256	444 572	420 013	289 033	278 308	258 829
Kivitel	6 350 268	6 513 503	6 590 967	2 209 228	1 875 815	2 181 320
Záró készlet	11 259 118	10 170 204	7 875 334	3 535 356	3 380 451	2 292 032
Felhasználás összesen	26 049 197	25 041 904	22 669 086	8 443 367	8 018 610	7 208 725
Ebből:
belföldi élelmezésre	1 931 951	1 859 956	1 903 939	1 247 780	1 212 294	1 230 044
Külkereskedelem
Behozatal
Tonna	221 617	194 484	237 711	26 382	64 091	83 084
millió Ft	29 586	22 298	22 784	1 478	2 106	4 074
Kivitel
Tonna	6 365 228	6 531 019	6 619 677	2 209 228	1 875 815	2 181 320
millió Ft	322 110	265 235	301 831	117 198	71 062	94 355

Forrás: KSH

A termelésben csökkenő trend és jelentős évenkénti ingadozás jellemző, a betakarított terület kis mértékben folyamatosan csökkent a vizsgált időszakban, aminek is köszönhetően a betakarított összes termés mennyisége is kismértékű csökkenő tendenciát mutatott. A termőterület, termésátlag és termésmennyiség is ingadozó. A takarmány-felhasználás az állatállomány csökkenésének is köszönhetően kismértékben folyamatosan csökkent.

Az import értéke minimális, az összes élelmiszerimport megközelítőleg 7%-át adja.

Behozatalunk 2009-ről 2010-re értékben kisebb, mennyiségben nagyobb mértékben növekedett. A kivitelünk, az exportorientáció mennyiségben folyamatosan nőtt, a hazai felhasználás visszaeséséből felhalmozódó árualap exportra kerül. Az export ország szerkezete megosztott, atomisztikus, a célországok köre széles és gyakran változó.

Az alacsony differenciáltságú termékek versenyképességében kulcsfontosságú az ár, ez a piaci koordináció fő eszköze. A gabona alapanyag alacsony differenciáltságú termék, nehezen megkülön- böztethető a versenytársakéhoz képest. Némi differenciálódás indult meg, az alapanyag-termelés szintjén is, technológia, felhasználási irányok és minőségi osztályok szerint. (Lehota, 2003a)

A 11. és 12. sz. ábrákon (valamint az M7.-8. sz. táblázatokban) a gabonafélék termelői és felvásárlási átlagárait tekinthetjük át az ’50-es évektől.

Búza összesen

Kukorica összesen Rizs összesen

Árpa összesen

Rozs összesen Zab összesen

Ft/kg

11. sz. ábra: Gabonafélék felvásárlási átlagára

Forrás: KSH, Agrárcenzusok, hosszú idősorok

Búza takarmány

Árpa takarmány

Zab takarmány

Kukorica morzsolt

takarmány

Ft/kg

12. sz. ábra: Gabonafélék termelői átlagára

1950

1960

1970

1980

1990

2000

2002

2004

2006

2008

Forrás: KSH, Agrárcenzusok, hosszú idősorok

A termelői árak csökkenése miatt a termelési hatékonyság növelése és költségcsökkentés szükséges. A felvásárlási árak általában elmaradnak az input és fogyasztói árak emelkedésétől. Az inputárak és a kiskereskedelem erős árversenye kettős nyomást gyakorol.

Az AKI egyik a témával foglalkozó tanulmányában (Xxxxxx, 2004) vizsgálat alá vonta többek között a hazai búza-, kukorica-, és napraforgó termelés versenyképességét.

Legfontosabb megállapításuk, hogy az általános költségek nagy súlya azt sejteti, hogy a rendelke- zésre álló kapacitások kihasználatlansága több ágazatban is probléma.

A hazai búza-, kukorica- és napraforgó-termelést versenyképesnek találták a vizsgált időszakban. A feldolgozók és felhasználók számára kedvező volt a viszonylag alacsony belpiaci felvásárlási ár. A búza és kukorica élet és versenyképességét elsősorban a terméshozam, az értékesítési átlagár, az energiaköltség nélkül számolt ráfordítások (műtrágya, növényvédőszer), másodsorban az értékcsök- kenési leírás, valamint a közvetlen támogatás befolyásolják legerősebben. Így a búzatermelés életképességének feltétele az értékesítési átlagár, a műtrágya- és növényvédőszer-ráfordítások, a terméshozam növelése, fejlesztések, modernizáló beruházások végrehajtása. A kukoricatermelésé a vetésterület, a terméshozam és az értékesítési átlagár növelése.

Az EU-hoz való csatlakozásunk jelentősen megváltoztatta a különböző típusú vállalkozások jövedelmezőségét. Jól nyomon követhetők az egységes piac nyertesei és vesztesei.

Az AKI munkatársai egyik kutatásukban (Pesti, 2010) arra keresték a választ, hogy melyek azok a tényezők, melyek a jövedelmezőségre a legnagyobb hatást gyakorolják.

Összefoglalva azt állapították meg, hogy a növénytermesztés jövedelmezőségének kulcsa az inten- zívebb termelés, a technológiai fejlesztés és a megbízható munkaerő. Ezek közül az intenzív tech- nológiának és a magasabb ráfordításoknak a rosszabb minőségű területeken gazdálkodó üzemeknél különösen nagy jelentősége van. Ennél az üzemtípusnál érvényesül legjobban a méretgazdaságos- ság, a 100ha feletti szántóterület már lehetővé teszi a tartósan jövedelmező gazdálkodást.

Az összes üzemtípus versenyhátrányában nagy szerepe van az alacsony termelési értéknek és az elégtelen beruházásoknak. Az alacsony termelési érték egyik oka az alacsonyabb ráfordítási szint, ami az alkalmazott technológiából következik, másik ok pedig az alacsony árak, melyek a vertikális integráció hiányával, illetve a magyar élelmiszeripar válságával vannak összefüggésben.

A sikertelen vagy átlagos üzemek csak akkor tudnak ezen változtatni, ha képesek finanszírozni a magasabb ráfordításokat és a beruházásaikat. Ez pedig a támogatások ellenére sem működhet külső források nélkül.

2.1.4.3. Elsődleges feldolgozás jellemzői

Ahogyan a gabonaszektor szerkezeti rendszerét bemutató 2. sz. ábrán is látszik, az elsődleges feldolgozás iparágai a malomipar, keveréktakarmány-gyártás, izocukor-gyártás és keményítő- gyártás. Bővebben a malomipar helyzetével, jellemzőivel szeretnék foglalkozni.

Amint korábban is említettem az EU-hoz való csatlakozásunk sok változást hozott a gabonavertikum számára is. A taggá válás egyik legnegatívabb hatása a malomipar és sütőipar területén érzékelhető, míg a csatlakozás legnagyobb nyertesei a gabonatermelők. A kedvező árvonzata miatt a gabonatermelők számára az intervenció elsődleges piaccá lépett elő. Ennek következtében, azok a malmok, akik nem rendelkeztek egyszerre megfelelő tárolókapacitással és forgóeszközzel, igen nehezen tudták biztosítani az alapanyagot az őrléshez. Ez újabb lendületet adott a malmok számának csökkenésében.

2007-ben 74 malom volt a 2000-es 140, illetve 2005-ös 108 malomhoz képest, ami egyben a kihasználatlan kapacitások eltűnését is jelentette. A konszolidáció következtében csökkent a malmok száma és az összes kapacitás, de a leálló kis malmok helyett új nagyok is létesültek. A hatékonyság elengedhetetlen a lisztimport erősödése, így a szűkülő belföldi piac miatt. A lisztexport alacsony szintű, a nagy importőrök inkább búzát visznek be és otthon őrölnek. A malmok

legnagyobb vevői a pékek, akik a liszttermelés háromnegyedét használják. A malmok nem tudják költségnövekedéseiket továbbhárítani, így rákényszerülnek, hogy a hatékonyságot növeljék.

A többi feldolgozóipari ágazathoz képest a malomiparban lassan zajlott a konszolidációs folyamat, de 2007-re már csak 10 olyan malom maradt, amely egyenként napi 250-350 tonna búzát képes megőrölni. Ezek biztosítani tudják hazánk lisztszükségletének 90%-át. A nagyobb csoportok is bezárják kisebb malmaikat, hogy a valódi hatékonyságot felmutató nagyobb üzemük jobb kihasználtságát biztosítsák.

A malomipari termékek piacát lassú emelkedés jellemzi. A piac számottevő mennyiségi növekedése nem várható, de az értékben mért bővülés igen. A magasabb hozzáadott érték felé való kereslet- elmozdulás állandósuló tendencia.

A jelentős malomipari szereplők az elmúlt években hazánkban: XXX Xxxxxxx, Hajdúgabona, Pannonmill, Gyermely, Cerbona, Xxxxx Xxxxx, Diamant, Első Pesti, Xxxxx Xxxxxxxxxxx, Sikér, Szatmári Malom. (Agrár Európa, 2007)

A jelentős malomipari szereplők jelenleg:

Agromag Kft., Celldömölki Malom Kft., Egri Malom Zrt., Xxxxxx Xxxxx Kft., Felsőbácskai Műmalom Kft., Goodmills Magyarország Zrt., Hajdú Gabona Zrt., LAMEPÉ Kft., Nyír Gabona Kft., Nyírség-Hasso Kft., Ócsai Malom Kft., Sikér Zrt., Szatmári Malom Kft., Szécsény-Mill Kft., Váci Malom Kft., Zala-Cereália Kft.

Látható, hogy az elmúlt 5 év alatt is nagy átrendeződés történt, régi szereplők tűntek el, újak jelentek meg, csak néhány nagy malom játszik meghatározó szerepet már évek óta hazánk malomipari tevékenységében.

Az AKI egyik, a gabonapiaci kereslettel foglalkozó kérdőíves felmérése alapján az elsődleges feldolgozók (malmok és takarmánygyártók) képesek legkevésbé érdekeiket érvényre juttatni a piaci szereplők versenyében. Az egyik oldalról a termelők kínálata a domináns, a másik oldalon a kiskereskedelmi láncok üzletpolitikájának megfelelő alacsony fogyasztói árakra való törekvés jelenti az árnyomást. Az energiaárak és egyéb költségek, valamint a sütőipar, állattartótelepek és egyéb keresletek is befolyással lehetnek a feldolgozói értékesítési árak alakulására.

A hatékonyabb feldolgozók képesek a gabonaárat adottságnak venni, és így az üzletláncok által diktált fogyasztói árakat is elfogadni. A jobb jövedelmezőséget a speciális termékekkel, nagy üzemmérettel és a piacon való terjeszkedéssel tudnak elérni. (Xxxxxxx, 2007)

Az alábbi 4. sz. táblázatban követhetjük nyomon az össz. élelmiszeripar, valamint a malomipari termék és takarmánygyártás volumenindexeit 2001-től napjainkig.

4. sz. táblázat: Az ipari termelés volumenindexei szakágazatok szerint, 4 fő feletti ipari vállalkozásoknál (előző év azonos időszaka =100%)

IPAR - SZAKÁGAZATOK (TEAOR'08)
Időszak	Élelmiszer-gyártás össz. (%)	Malomipari termék, keményítő gyártása (%)	Takarmány gyártása (%)
2001	99,1	95,2	93,9
2002	102,6	91,2	101,6
2003	99,2	95,6	112,7
2004	99,4	90,2	90,9
2005	94,7	89,1	100,7
2006	100	87,5	91,8
2007	94,2	105,4	93
2008	94,7	108,4	92,4
2009	99,2	108,4	120,1
2010	99,6	106,2	105,3
2011	103,1	87,4	96,2
2012	105,2	108,7	107

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

Megfigyelhető, hogy a takarmánygyártás volumenében évről évre ingadozás jellemző, míg a malomipari termékek esetén 2001-2006-os években némi volumencsökkenés, majd 2007-től a 2011-es évet kivéve emelkedés figyelhető meg.

A 13. sz. ábrán látható, hogy a BL55-ös jelentős malomipari termék az elmúlt néhány évben igen változó eredménnyel zárt, miután a teljes önköltségre évről évre emelkedés volt jellemző, ugyanakkor az értékesítési átlagár ingadozott.

120000

100000

80000

60000

40000

BL55 xxxxx (1 kg-os) Teljes

önköltség

BL55 xxxxx (1 kg-os) Értékesítési átlagár

BL55 xxxxx (1 kg-os) Eredmény

20000

2009

2010

2011

Ft/tonna

13. sz. ábra: A BL 55-ös xxxxx költség és jövedelem adatai

Forrás: AKI, PÁIR

A legfontosabb malomipari termékek feldolgozói értékesítési árai nagy változáson mentek keresztül az utóbbi években (14. és 15. sz. ábra, M9. sz. táblázat). A 2005-ös mélypontot a 2008-as válságig folyamatos emelkedés jellemezte, 2006-ról 2007-re történt volumenében a legnagyobb emelkedés. 2008-as csúcspontot követően jelentős csökkenés, majd stagnálás következett be az értékesítési árakban.

120

100

Finomliszt BL 55

Rétesliszt BFF 55

Fehér kenyérliszt BL 80 Tésztaipari liszt

Étkezési búzadara AD

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Ft/kg

14. sz. ábra: Malomipari termékek feldolgozói értékesítési árai

Forrás: AKI, PÁIR

15. sz. ábra: Malomipari termékek feldolgozói értékesítési árainak volumenindexei2

180

160

140

120

100

Finomliszt BL 55

Rétesliszt BFF 55

Fehér kenyérliszt BL 80 Tésztaipari liszt

Étkezési búzadara AD

Forrás: AKI, PÁIR

A liszt ’70-es évektől történő termelésére kisebb emelkedésektől eltekintve csökkenő tendencia volt jellemző, ami az utóbbi években kis mértékben emelkedni látszik. (16. sz. ábra, M10. sz. táblázat)

A belföldi felhasználásunk tendenciájában hasonlóan alakul, a 2005-ös és 2006-os évektől eltekintve mindvégig a termelési mennyiség ki tudta elégíteni a belföldi felhasználás mértékét.

ezer tonna

16. sz. ábra: Lisztmérleg: termelés és felhasználás

1 400,00

1 200,00

1 000,00

800,00

600,00

Termelés

Belföldi felhasználás

400,00

200,00

0,00

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

Forrás: KSH, STADAT3

2 Volumenindex, előző év =100%

3 STADAT: kész táblákat tartalmazó KSH-s táblarendszer

Az 1980-as évektől, de főként a 2000-től megfigyelhető, hogy a termelésből belföldi fogyasztásra fel nem használt mennyiség zöme exportra kerül, míg emellett jelentősen növekedett a lisztimport is hazánkban (17. sz. ábra).

200

180

160

140

120

100

Behozatal

Kivitel

ezer tonna

17. sz. ábra: Lisztmérleg: behozatal és kivitel

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

Forrás: KSH, STADAT

Az 1970-es évektől erősen jellemző a hazai lisztfogyasztásra a csökkenő tendencia (18. sz. ábra), mely az 1995-ös évek óta kisebb mértékű emelkedésektől eltekintve az éves 80 kg/fő körüli mennyiségnél stagnálni látszik.

140

120

100

kg

Fogyasztás/fő

18. sz. ábra: Hazai lisztfogyasztás egy főre

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

Forrás: KSH, STADAT

2.1.4.4. Másodlagos feldolgozás jellemzői

Az élelmiszeripar a mezőgazdasági termékek jelentős felvevő piaca. Az ágazat részesedése a nemzetgazdaság teljesítményéből az EU-belépést követő években a megváltozott versenykörnyezet miatt, majd a világgazdasági válság hatására csökkent. A feldolgozóipari termelés egy nyolcadát kitevő élelmiszer, ital és dohánytermékek gyártása összességében 10%-kal esett vissza a nyolc év alatt, főként a hazai értékesítés 24%-os gyengülése következtében, miközben az exporteladások 37%-kal emelkedtek. (KSH, 2013b)

Az élelmiszeripar a GDP előállításából 1,9%-kal részesedett 2011-ben, az ágazat bruttó hozzáadott értéke 2,3%-a volt a teljes nemzetgazdaságénak. A beruházások 2,5, a foglalkoztatottak 3,3%-a származott innen. A GDP-hez való hozzájárulás az EU-csatlakozás előtti 2,7%-ról 2008-ra 1,9%-ra csökkent, azóta lényegében stagnál. Ebben jelentős szerepet játszott a beáramló import megnövekedése. Az ágazat hozzájárulása az összes beruházásokhoz a világgazdasági válság kezdetekor érte el mélypontját, azóta valamelyest növekedett a súlya. A foglalkoztatottak aránya az elmúlt években stagnált, a létszám 2009 és 2011 között azonban 6%-kal visszaesett, ezt 2012- ben mérsékelt, mintegy 2%-os bővülés követte. (KSH, 2013b)

A magyar élelmiszergazdaságnak komoly kihívásokkal kellett és kell szembenéznie napjainkban is. Ezen belül az élelmiszer feldolgozás sajátságos helyzetbe került. A kereskedelem gyakorlatilag valamennyi termékpályán jelentős nyomást gyakorol a beszállítóira az ár és más feltételek tekintetében, ugyanakkor időszakonként egyes termékpályáknál az alapanyag-termelők is nehéz helyzetbe hozzák a feldolgozókat (gabonaár robbanás, időszaki tejhiány stb.). E nehézségek ellenére kell a feldolgozóiparnak talpon maradnia és megfelelni a fogyasztói igényeknek. 2011-ben a malom- és sütőipar, valamint a tésztagyártás termékei esetén is megfigyelhető az alapanyagköltség, és többé-kevésbé a teljes költség növekedése az előző időszakhoz képest. A malomipar esetén a termékek mindegyikénél javult az eredmény, valamint a tésztagyártás 2011-ben ismét nyereséget tudott felmutatni. (Fekete és Kiss, 2012)

A 19. sz. ábrán követhetjük nyomon a másodlagos feldolgozáshoz tartozó sütőipar egy kiemelkedő jelentőséggel bíró termékének, az 1 kg-os fehér kenyérnek a költség és jövedelem adatait 2009 és 2011-között. Látható, hogy évről évre magasabb eredmény elérésére volt képes a vizsgált termék, mivel - habár a teljes önköltség növekedett a vizsgált években - az értékesítési átlagárak annál nagyobb ütemben növekedtek.

250000

200000

150000

100000

Fehér kenyér (1 kg-os)

Teljes önköltség

Fehér kenyér (1 kg-os) Értékesítési átlagár

Fehér kenyér (1 kg-os) Eredmény

50000

2009

2010

2011

Ft/tonna

19. sz. ábra: 1 kg-os fehér kenyér költség és jövedelem adatai

Forrás: KSH alapján saját ábra

Az alábbi 5. sz. táblázatban követhető nyomon az ipari termelés, azon belül is a TEÁOR 08-szerinti a gabonaszektor másodlagos feldolgozásához tartozó élelmiszeripari szakágazatok (sütő-, tészta-, és édesipar) gyártásának alakulása (volumenindexe az árváltozás hatásának kiszűrése után) 2001-től napjainkig. A tartósított lisztes áruk és a tésztafélék esetében szinte minden évben növekedés figyelhető meg az előző évhez képest.

5. sz. táblázat: Az ipar termelési és értékesítési adatai szakágazatok szerint_2, 4 fő feletti ipari vállalkozások

IPAR - SZAKÁGAZATOK (TEAOR'08)
Időszak	Élelmiszer- gyártás össz.	Kenyér; friss pékáru gyártása	Tartósított lisztes áru gyártása	Tésztafélék gyártása	Édesség gyártása
2001	99,1	80,5	102,5	100	132,8
2002	102,6	104,8	116,9	123,5	106,2
2003	99,2	94	97,3	105,1	110,9
2004	99,4	103	107,8	107,6	98,1
2005	94,7	104,7	107,7	101,7	101,4
2006	100	99,9	104,8	107,8	104
2007	94,2	86,5	100,7	119,4	36,6
2008	94,7	98,5	94,1	93,7	99,8
2009	99,2	101,2	92	106,6	99,9
2010	99,6	103,1	96,7	100,4	101,3
2011	103,1	91,1	109,7	102,9	109
2012	105,2	105,1	107,8	118,9	88,2
Ipari termelés volumenindexe, előző év azonos időszaka = 100,0 (százalék)

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

A tésztaipar koncentrált és oligopolisztikus, valamint atomisztikus, 3 cég adja az ipar 65%-át. Hazai tulajdon jellemző. (Gyermely, Mery-Ker)

A sütőipart alacsony koncentráció jellemzi, sok vállalat van a piacon, magyar tőke 65-70% körüli. (Hajdúsági Sütöde, Pécsi Sütöde, Fornetti, Szegedi Sütöde)

Az édesipart külföldi tőke jellemzi 95%-ban. (Győri Keksz, Detki Keksz)

Az állateledel-gyártás is külföldi tulajdonban van. (Master Foods, Nestle, Bábolna). (Lehota, 2003a)

2.1.4.5. Élelmiszer kereskedelem és vendéglátás jellemzői

A kiskereskedelmet egyre fokozódó koncentráció, beszerzési centralizáció és internacializálódás jellemzi. Egy vállalati szervezetbe kerül a kiskereskedelem, nagykereskedelem és külkereskedelem, a kereskedelmi funkciók integrálódnak. Ahogyan azt az alábbi 20.- 23. sz. ábrák is mutatják, a centralizáció során a boltméretek növekednek, a koncentráció következtében a kiskereskedelmi üzletek száma csökken, a hipermarketek és üzleteik száma nagymértékben emelkedik. A beszerzési szintek emelkednek, beszerzési társulások játszanak szerepet. A beszállítókkal szembeni követelmények, mint a minőség, élelmiszerbiztonság, nyomon-követhetőség igénye fokozódik. A beszállítói kör leszűkül. A kiskereskedelem irányító szerepe nagy, a verseny fokozódik, saját márkás termékek erősödése jellemző.

A 20. és 21. sz. ábrákat (valamint az M14.-15. sz. táblázatokat) is elemezve az alábbi megállapítá- sok tehetők. A folyamatos kiskereskedelmi forgalom növekedésében a válság hatására törés mutatkozott. Csökkenő mennyiségi forgalom volt jellemző 2009-ben, Magyarországon az előző

évhez képest 3 százalékkal kevesebb élelmiszert, háztartási vegyi árut és kozmetikumot adtak el a kiskereskedelemben. Csökkent a bolti forgalom is, értéket tekintve Magyarországon 3 százalékkal kisebb bevételt értek el az élelmiszer-üzletek. (Trendmagazin, 2009)

2011-től a kiskereskedelmi forgalom volumenének négy éves csökkenése után stagnálás mutatkozik.

A kiskereskedelmi eladások 44,5 százaléka 2011-ben élelmiszer és élelmiszer jellegű kiskereske- delmi üzletekben realizálódott. 2011. decemberében, mely a kiskereskedelemben hagyományosan az év legerősebb forgalmú hónapjának számít, az éves forgalom 10,4%-a, 823 milliárd forint reali- zálódott. A decemberi értékesítés volumene 1,5%-kal haladta meg az előző év azonos időszakát. Az Eurostat adatai szerint a kiskereskedelmi eladások az Europai Unió tagállamaiban 2011. év decemberében és az év egészében is stagnáltak, az euro zóna országaiban decemberben 1,6%-kal, az év egészében 0,6%-kal csökkentek az egy évvel korábbihoz viszonyítva. (AKI, 2012)

9000000

8000000

7000000

6000000

5000000

4000000

3000000

2000000

1000000

Mindösszesen

Kiskereskedelmi

tevékenységcsoportok TEÁOR'08

Élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem

millió Ft

20. sz. ábra: Kiskereskedelmi forgalom fogyasztói folyó áron - bázis 2010

Forrás: KSH, STADAT

120

115

110

105

100

Mindösszesen

Kiskereskedelmi

tevékenységcsoportok TEÁOR'08

Élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem

21. sz. ábra: Kiskereskedelmi forgalom naptárhatással kiigazított volumenindexei 2010. év havi átlaga=100,0 (%)

2000. év

2001. év

2002. év

2003. év

2004. év

2005. év

2006. év

2007. év

2008. év

2009. év

2010. év

2011. év

2012. év

Forrás: KSH, STADAT

Az elmúlt néhány évben a kiskereskedelmi üzletek számában (területi egységekként is az országos összesen adatokkal megegyezően) stagnálás, illetve kismértékű csökkenés volt tapasztalható. A fentieknek mintegy harmada egyéni vállalkozók által működtetett kiskereskedelmi üzletek, számuk tendenciájában hasonlóan változott. (22.- 24. sz. ábra, M11. sz. táblázat)

22. sz. ábra: A kiskereskedelmi üzletek számának alakulása területi egységekként

180 000

160 000

140 000

120 000

100 000

80 000

60 000

40 000

20 000

2012. jún.

2012. dec.

2013. jún.

Forrás: KSH, STADAT

23. sz. ábra: Az egyéni vállalkozók által működtetett kiskereskedelmi üzletek számának alakulása

60 000

50 000

40 000

30 000

20 000

10 000

2012. jún.

2012. dec.

2013. jún.

Forrás: KSH, STADAT

Társas váll.

Egyéni váll. Egységek össz. Társas váll.

Egyéni váll.

Élelmiszer szaküzlet

Élelmiszer vegyesüzlet és áruház Élelmiszer kiskereskedelmi üzlet

Egységek össz.

Társas váll. Egyéni váll.

Egységek össz.

10000 20000 30000 40000 50000

db

2012.

december 2013. június

24. sz. ábra: Élelmiszer kereskedelmi üzletek száma

2010.

december

2011.

december

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

A kiskereskedelmi üzletek átlagos alapterületének 2003-tól napjainkig terjedő időszakát vizsgálva (25. sz. ábra, M12. sz.táblázat) folyamatos, átlagosan mintegy egyharmadával történő emelkedés figyelhető meg minden területi egységben.

25. sz. ábra: A kiskereskedelmi üzletek alapterülete területi egységekként, átlagos alapterület

150

140

130

120

110

m2 100

Budapest

Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl

Észak-Magyarország Észak-Alföld

Dél-Alföld

Országos átlag

2003 2004 2005 2006 2007 2008 2010 2011 2012

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

A hipermarketek és üzleteik számának változásában (26. sz. ábra, M13. sz. táblázat) minden területi egységben óriási emelkedés tapasztalható napjainkra. Mindenhol legalább megduplázódott, de a pesti régióban csaknem ötszörösére növekedett a hipermarketek és üzleteik száma a vizsgált időszakban.

Budapest

Pest

Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl

Észak-Magyarország Észak-Alföld

Dél-Alföld

26. sz. ábra: A hipermarketek és üzleteik száma területi egységekként

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

A magyar élelmiszer-kereskedelem trendjeit tekintve összefoglalóan az alábbi megállapítások tehetők a fenti vizsgálatok alapján:

Drasztikus átalakulás volt megfigyelhető az élelmiszer-kereskedelemben az elmúlt évtizedben: nemzetközi és hazai üzletláncok térnyerése, koncentráció jellemző. A magyar kereskedelmi vállal- kozások többsége kis tőkeszegény vállalkozás. A rendszerváltás után először az élelmiszerüzletek számának növekedése volt jellemző, 1995-től jelentkeztek a koncentráció jegyei. Ma az élelmiszer- forgalom egyre nagyobb hányada koncentrálódik a nagy üzletláncoknál, hipermarketeknél és bevásárlóközpontoknál. Egyre több beszerzési társaság alakul az élelmiszerláncok összefogásával, ez a kereskedők alkupozícióját még tovább növeli.

A T 042469-es számú „A kereskedelem koncentrációs folyamatának jellemzői és hatása a termelő és kereskedelmi kisvállalkozásokra”- című OTKA-kutatás alapján, azt kiegészítve, az alábbi általános megállapítások tehetők a hazai kereskedelem koncentrációjával kapcsolatban.

Vállalati koncentráció

Ágazati szinten tendencia a koncentráció jelentős növekedése. Az egyes szakágazatok koncentrá- ciója között jelentős különbségek vannak. Az egyik legmagasabb vállalati koncentráltság az élelmi- szer és iparcikk jellegű (élelmiszer és iparcikk főtevékenységű) vegyes (általános profilú, nem sza- kosodott) kereskedelemben jellemző.

A mikro vállalkozások száma 2000-től folyamatosan csökkent. A kis- és középvállatok a létszám- csökkenés ellenére megőrizték domináns szerepüket a foglalkoztatásban. Az átlagos létszám tekintetében igen nagy a különbség a nagyvállalatok, továbbá a kis és középvállalatok között, és a különbség tovább növekszik.

Hasonló a különbség az átlagos árbevétel nagysága tekintetében is. Az átlagos létszám és az átlagos árbevétel alapján a kis- és középvállatok, továbbá a közép- és nagyvállatok között is nagy a méretbeli különbség. Mivel a vállalati méret és a piaci, gazdasági erő között szoros összefüggés van, a kis- és középvállalkozások fokozódó hátrányba kerültek a nagyvállatokkal szemben.

A koncentráció folyamatában növekszik a méretgazdaságossági tényezők szerepe, és a kisvállalatok e tekintetben is hátrányba kerültek a nagyvállalatokkal szemben.

A bolthálózat koncentrációja

A vállalati szférához hasonlóan mind az átlagos alapterületben, mind az átlagos forgalomban nagy a különbség a nagy alapterületű egységek és a hálózat döntő többségét kitevő kisebb és közepes boltok mérete között. A bolthálózatban nincs olyan egyértelmű kapcsolat a bolti méret és a hatékonyság között, mint a vállalati szférában.

Bevásárlóközpontok és hipermarketek

A nagy alapterületű egységek a koncentrációs folyamatban jelentős szerepet töltenek be.

A bevásárlóközpontok és hipermarketek terjeszkedésére a dinamizmus jellemző. Míg országosan a kiskereskedelmi üzletek száma alig változott, a bevásárlóközpontokban és hipermarketekben működőké jelentősen nőtt, és e boltok átlagos nagysága is eltér az országos átlagtól.

A két nagy alapterületű objektumcsoportban működő boltok átlagos alapterülete többszöröse az országos átlagnak. A nagy egységekben működő boltok átlagos forgalma is jóval nagyobb az országos átlagnál. A nagy alapterületű objektumokban működő üzletek hatékonysága jelentősen meghaladja az országos átlagot.

A mikro vállalkozások, kisboltok helyzete és jövője

A mikro vállalkozások (önálló kiskereskedők), illetve az általuk üzemeltetett kisboltok vannak a legnagyobb hátrányban és veszélyben.

Nagyarányú megszűnésük lehetősége a multinacionális vállalatok, illetve az általuk üzemeltetett nagy alapterületű egységek terjeszkedéséből következik, ami a mikro vállalkozások, kisboltok részére egyre fokozódó piacvesztést, illetve folyamatosan szűkülő piacot eredményez. További hátrányok is nehezítik a mikro vállalkozások helyzetét. A termékbeszerzés során nem rendelkeznek versenyképes volumennel. A vállalati koncentráltság magas szintjénél bekövetkezik a boltok számának csökkenése.

Várható folyamatok:

- a piaci koncentráció további fokozódása,

- láncok és beszerzési társaságok térnyerése,

- nehézségek a kis független boltok esetében,

- a vidéki élelmiszerkereskedelem kínálata nem kielégítő,

- kereskedelmi márkák térnyerésének további erősödése,

- fokozódó importverseny,

- kiskereskedelem globalizálódásának erősödése.

A vendéglátás, a házon kívüli étkezés szerepe jövedelemtől függ, a koncentráció itt is felgyorsul. Az alábbi 27.-29. sz. ábrákon (valamint az M16.-17. sz. táblázatokban) nyomon követhető a kereskedelmi, illetve szállodai szálláshelyek vendégforgalmának alakulása 2001-től napjainkig.

A vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken területi összehasonlításban messze Budapesten volt a legmagasabb az elmúlt években, az összes hazánkban eltöltött vendégéjszakák- nak mintegy egyharmadával.

27. sz. ábra: A vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken

20 000 000

18 000 000

16 000 000

14 000 000

12 000 000

10 000 000

8 000 000

6 000 000

4 000 000

2 000 000

2012 I–III. negyedév

2013 I–III. negyedév

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

25 000

20 000

A kereskedelmi

szálláshelyek vendégei összesen (fő)

15 000

A kereskedelmi

szálláshelyek vendégei (külföldi) (fő)

10 000

5 000

A kereskedelmi

szálláshelyek

vendégéjszakái összesen (éjszaka)

A kereskedelmi szálláshelyek

vendégéjszakái (külföldi) (éjszaka)

ezer

28. sz. ábra: A kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

A kereskedelmi szálláshelyek (külföldiekkel együtt vett) vendégszáma, valamint vendégéjszakáinak száma lassú, de folyamatos emelkedést követett 2001-től 2008-ig, melyben a válság hatására némileg visszaesés mutatkozott egy rövid időre. Xxxxx talpra állás után 2009-után ismét erőteljes erősödés mutatkozik. A külföldiek itt töltött vendégéjszakáiban figyelhető meg tendenciájában lassú csökkenés, mely 2009-es évet követően szintén emelkedni kezdett.

Az összes kereskedelmi szálláshelyek vendégszámán belül a szállodai szálláshelyek vendégéjsza- káinak száma még nagyobb ütemben növekedett 2001-óta hazánkban, mely egy rövid visszaesést követően 2009 után még fokozottabb emelkedést mutat, 2001-ről napjainkra mintegy harmadával növekedett a vendégforgalom.

18 000

16 000

14 000

Szállodai szálláshelyek

vendégei összesen (fő)

12 000

10 000

Szállodai szálláshelyek

vendégei (külföldi) (fő)

8 000

6 000

4 000

2 000

Szállodai szálláshelyek

vendégéjszakái összesen (éjszaka)

Szállodai szálláshelyek vendégéjszakái (külföldi) (éjszaka)

ezer

29. sz. ábra: A szállodai szálláshelyek vendégforgalma

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

2.1.4.6. Fogyasztó jellemzői

A cereáliák napi cikkek, kis értéket képviselnek, a vásárlási döntés információ-igénye és kockázata alacsony. A vásárlás gyakorisága magas, a fogyasztó ismerete, tapasztalata széleskörű. A kenyérpiacon növekvő termékdifferenciáltság jellemző. A feldolgozott gabona piacán az árérzékenység jellemző, de az ár/minőség arányra figyelők száma is egyre növekszik. Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos kockázatkezelés alacsony, az egészségorientáció nem általános. A hazai fogyasztás és kereslet kétszegmensű, humán és takarmányozási célú. A takarmányozási célú fogyasztás többszörösen származtatott kereslet, a húsfogyasztás, húsexport függvénye. (Lehota, 2003a)

Ahogyan a 30. ábrából (valamint az M18. sz. táblázatból) is kiolvasható, a liszt és rizsfogyasztás mértéke csökkent legnagyobb mértékben, míg 1970-ben még 128 kg, 1990-ben már csak 110 kg volt a hazai egy főre jutó fogyasztás, de ez a tendencia tovább folytatódott és így a 2000-es években csupán 88 kg körül mozog, napjainkban is kisebb kilengésekkel 80-90 kg között stagnál. Ezzel szemben a kenyér, péksütemény és száraztészta kereslete nőtt. Az alacsonyabb nettó jövedelemmel rendelkező régiókban magasabb az összes cereália fogyasztás. A hazai húsfogyasztás és húsexport csökken, a takarmány iránti kereslet visszaesett, valamint szerkezeti váltás is végbement.

Stagnálás vagy enyhébb csökkenés jellemzi a ’70-es évek óta a különböző élelmiszerek egy főre jutó hazai fogyasztását, jelentősebb növekedés a ’70-es évek óta a tej és a zöldség-gyümölcs fogyasztásban mutatkozott.

30. sz. ábra: Élelmiszerek egy főre jutó hazai fogyasztása

250

Hús

Hal

200

Tej

Tojás

150

Zsiradékok

Xxxxx és rizs

kg

Burgonya

100

Cukor és méz

Zöldség, gyümölcs

Egyéb növényi eredetű

élelmiszerek

Forrás: KSH, STADAT

Az exportpiacok, mint fogyasztók szerepe és trendjei az alábbiak szerint alakult.

Az utóbbi években a világ búza és kukorica termelése közepesen nőtt, az árpatermelés csökkent. A búza termésterülete csökken, a kukoricáé folyamatosan nő. A termésátlagok mindhárom terméknél növekedők. Főként azon régiók kereslete nőtt, akik a magyar export számára nem elérhetők gazdaságosan, mint a Közel-Kelet és Ázsia.

Hazánkban 2009-től a gabonafélék, a malomipari és édesipari termékek export forgalmát (határparitásos értékben) folyamatos növekedés jellemzi. Közülük a gabona, mint alapanyag esetén a legnagyobb, a malomipari elődlegesen feldolgozott termékeké a legkisebb mértékű ez az emelkedés. (31. sz. ábra)

Az import forgalmat tekintve (32. sz. ábra) kiemelkedően magas és az utóbbi években növekedést mutat a másodlagos feldolgozású (édesipari) termékek forgalma. Az elsődleges feldolgozás termékeinek (malomipar) importja ugrásszerűen több mint duplájára növekedett a 2010-es évet követően, valamint a gabona, mint alapanyag importja is növekvő tendenciát mutat.

500 000

450 000

400 000

10 Gabonafélék

350 000

300 000

250 000

11 Malomipari termékek;

maláta; keményítő; inulin; búzasikér

200 000

150 000 19 Gabona, xxxxx, keményítő

vagy tej felhasználásával

100 000 készült termék; cukrászati

50 000 termék

2008. év 2009. év 2010. év 2011. év 2012. év

millió Ft

31. sz. ábra: Termékek külkereskedelmi export forgalma, határparitásos érték4

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

70000

60000

10 Gabonafélék

50000

40000

30000

11 Malomipari termékek;

maláta; keményítő; inulin; búzasikér

20000

10000

19 Gabona, xxxxx, keményítő

vagy tej felhasználásával készült termék; cukrászati termék

2008. év 2009. év 2010. év 2011. év 2012. év

millió Ft

32. sz. ábra: Termékek külkereskedelmi import forgalma, határparitásos érték

Forrás: KSH, Tájékoztatási adatbázis

4 A külkereskedelmi forgalomban résztvevő termékek értéke Ft-ban, az ország határáig felmerült szállítási és egyéb mellékköltségekkel együtt. Az export esetében ez a belföldi szállítási költségeket, az import esetében a feladási helytől az adott ország határig felmerült költségeket jelenti.

Összefoglalás képpen a termékpálya szereplőiről röviden Xxxxxxx (2007) nyomán elmondható, hogy a gabonapiacon elsősorban a nagy kereskedelmi cégek és holdingok az árvezetők, ami méretükkel, tároló kapacitásaikkal, logisztikai adottságaikkal, és stratégiájukkal magyarázható. A feldolgozók (malom, takarmánykeverő, vetőmagos cégek), az integrátorok, kiskereskedők és egyéb cégek árelfogadók a gabonapiacon.

Az elsődleges feldolgozók (malmok és takarmánygyártók) képesek legkevésbé érdekeiket érvényre juttatni a piaci szereplők versenyében. Az egyik oldalról a termelők kínálata és az intervenciós ár a domináns áralakító tényezők, a másik oldalon a kiskereskedelmi láncok üzletpolitikájának megfelelő alacsony fogyasztói árakra való törekvés jelenti az árnyomást. Az energiaárak és egyéb költségek, valamint a sütőipar, állattartótelepek és egyéb keresletek is befolyással lehetnek a feldolgozói értékesítési árak alakulására.

2.1.5. A gabonavertikum SWOT-analízise ‌

A szakirodalom elemzése, az abból nyert tapasztalatok - valamint a 2014-2020 időszakra tervezett vidékfejlesztési program - alapján megtörtént a gabonavertikum SWOT-elemzése, melyben található megállapítások sok esetben a teljes mezőgazdaságra is általánosíthatók.

A SWOT elemzéssel feltérképezhetjük egy piac, iparág, üzlet, termék, szolgáltatás stb. piaci életképességét, illetve megismerhetjük, hogy mely területek a legfontosabbak stratégiai szempontból. A SWOT elemzés – amit Xxxxxx Xxxxxxxx-nak tulajdonítanak, aki a Stanford Egyetemen vezetett a hatvanas-hetvenes években a legnagyobb cégek elemzésére koncentráló kutatást – egyfajta logikai csoportosítást biztosít a külső és belső tényezők számbavételére.

Ebben az elemzésben összefoglalásra kerülnek a vertikum legfontosabb erősségei, gyengeségei, lehetőségei és fenyegetettségei. A később bemutatásra kerülő vizsgálatok segítségével megkísérlem megmutatni, hogyan tudnák a vertikum szereplői minél inkább kihasználni a lehetőségeiket és erősségeiket, illetve hogyan javíthatnának gyengeségeiken, valamint miként kerülhetnék el fenyegetettségeiket.

Célszerűnek tartom a korábbi, a gabonavertikum egészét bemutató fejezetekben korábban tárgyalt legfontosabb jellemzők összefoglalását itt megtenni a SWOT elemzést előkészítő, azt alátámasztó helyzetfeltárásként, mely tények, információk, adatok alapul szolgálnak a SWOT elemzésben bemutatott erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek megállapításához.

Természetföldrajzi adottságaink sokszínű tájak és gazdag természetes élővilág kialakulását tették lehetővé, melyek nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő értéket képviselnek. Természetes és természet közeli élőhelyeink a mezőgazdasági termelés szempontjából is alapvető ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak. Magyarország sajátos földrajzi elhelyezkedéséből adódóan az ország területének 80%-át mezőgazdasági művelésre alkalmas talajok fedik, ami az agrártermelést nagy területen teszi lehetővé, ezért a termőföld az ország kiemelkedően fontos erőforrása. A jó minőségű, nagy termőképességű talajok aránya jelentős, amely kedvező adottságot biztosít a mező- és erdőgazdasági hasznosítás részére. A mezőgazdasági terület 60%-körüli aránya az Európai Unió tagországainak összehasonlításában kiemelkedő, a tagországok átlagát 20 százalékponttal haladja meg. A szántóföldek aránya is lényegesen magasabb hazánkban (kb. 80% szemben a 60%-kal) az uniós átlagnál. (VM, 2013)

A bruttó hozzáadott érték mezőgazdasági súlya tekintetében az EU rangsor elején vagyunk, hazánkban a bruttó hozzáadott érték majd 5%-át (mintegy 1.110.000. millió Ft) az agrárium állítja elő (2012-es előzetes adatok KSH, Tájékoztatási adatbázis). A növénytermesztés súlya hazánkban meghaladja a tagállamok átlagát: a mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátásában az EU csatlakozást követően megemelkedett, majd 2011-ben elérte a 60%-ot. Magyarország az EU mezőgazdasági kibocsátásának mintegy 2%-át állította elő 2012-ben. A növényi termékek 2,2%-át adta hazánk. Gabonából az unió kibocsátásának 3,7%-a, ezen belül a kukorica 7,7%-a származik Magyarországról. Magyarország mezőgazdaságában a gabonaágazat mindig is meghatározó szerepet töltött be. A növénytermesztésen belül a gabonafélék kibocsátása a legnagyobb részesedésű (a legfrissebb adatok szerint például a teljes 2012. évi kibocsátásban a kukorica aránya 12%, a búzáé 10%). (KSH, 2013b)

A mezőgazdasági eredetű áruk külkereskedelmi aktívuma a 2007 óta tartó dinamikus emelkedésének köszönhetően a 2012-es pozitív egyenleg a 2004-es szint több mint három és félszeresére nőtt. 2012-ben közel egyharmadával nőtt az előző évihez képest. A növekedést főként a növényi termékek exporttöbblete eredményezte. Az ország agrár-exportjában 2000-ben még 16%- kal részesülő gabona 2007-ben már 34%-ot tett ki, 2009-től a gabonafélék, a malomipari és édesipari termékek export forgalmát folyamatos növekedés jellemzi. Közülük a gabona, mint alapanyag esetén a legnagyobb, a malomipari elődlegesen feldolgozott termékeké a legkisebb mértékű ez az emelkedés. (KSH, 2013b)

A nemzetgazdaság külkereskedelmi forgalmában a mezőgazdasági eredetű import növekvő tendenciájú. Az import forgalmat tekintve kiemelkedően magas és az utóbbi években növekedést mutat a másodlagos feldolgozású (édesipari) termékek forgalma. Az elsődleges feldolgozás termékeinek (malomipar) importja ugrásszerűen több mint duplájára növekedett a 2010-es évet követően, valamint a gabona, mint alapanyag importja is növekvő tendenciát mutat. (KSH, Tájékoztatási adatbázis)

A határ menti gabonakereskedelemben a feketepiac ez idáig jelentősnek volt mondható, a termelés egy része nem volt nyilvántartva, az áru számla nélkül mozgott. Erre a problémára megoldásnak látszik a vertikumra bevezetett fordított ÁFA fizetési rendszer.

Az alapanyag termelésben – az utóbbi években- csökkenő trend és jelentős évenkénti ingadozás jellemző, a betakarított terület kis mértékben folyamatosan csökkent, aminek is köszönhetően a betakarított összes termés mennyisége is kismértékű csökkenő tendenciát mutatott. A termőterület, termésátlag és termésmennyiség is ingadozó.

A szántóföldi vetésszerkezetben a gabonafélék részaránya 2012-ben meghaladta a 68%-ot. Ezen belül a búzával és a kukoricával vetett terület a szántók 26%-át, illetve 31%-át tette ki. A búza vetésterületének 1981-85. évi átlaga (1,3 millió hektár) 23%-kal magasabb, mint a 2012-es érték. Kukoricából azonban emelkedett a vetésterület, a rendszerváltás előtti 1,1 millió hektár 15%-kal nőtt napjainkra. Az utóbbi években arányeltolódás indult meg a kukorica javára, a kalászos gabonák részarányának csökkenése, a kukorica térnyerése jellemző. (KSH, 2013b)

Magyarországon az egy hektárra jutó műtrágya mennyisége európai szinten viszonylag alacsonynak mondható, és a nitrogéntartalmú műtrágyák használatának túlsúlya tapasztalható. Az összes NPK-felhasználáson belül a nitrogén felhasználás aránya abszolút meghatározó, a foszfor és kálium felhasználása minimális. A gazdálkodók elsősorban a foszfor és kálium kijuttatását csökkentik pénzügyi nehézségeik esetén. (KSH, 2013b) A rendszerváltást követően 1995-re hazánkban drasztikusan visszaesett a növényvédő szer felhasználás, a folyamat a mélypontot 2000-re érte el. Ezt követően lassú emelkedés indult meg. Több fontos területen a szakmailag indokolt növényegészségügyi-védekezés elégtelennek bizonyult. Hazánkban az értékesített növényvédő szerek mennyisége 2008-ig szinte folyamatosan növekedett, azonban ezt a trendet a válság megtörte. A 2008-as csúcsot követően a növényvédőszer-értékesítés 2008-2010 között 15%- kal csökkent, majd az azt követő két évben ismét nőtt: 2011-ben újra nőtt, 2012-ben az előző évi szinten maradt a gazdálkodók által vásárolt mennyiség, ami 16%-kal haladja meg a 2004-es szintet.

2012-ben az értékesített növényvédő szerek mennyisége 23 ezer tonna volt, melynek 42%-át (a gombaölő, rovarirtó, gyomirtó és egyéb szerek között) a gyomirtó szerek tették ki.(KSH, 2013c) Az árak átlagos emelkedése kiegyenlített volt, évről évre elmaradt az infláció átlagos mértékétől. A növényvédő szerek ára 2012-ben 8 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. A főbb inputanyagok, a vetőmag, műtrágya, növényvédőszer árak 2007-ig együtt mozogtak, 2008-ban azonban a műtrágya árak drasztikusan emelkedtek. A folyó termelő felhasználáson belül 2012-ben a műtrágya árak nőttek a legnagyobb mértékben (11 százalékkal). (KSH, 2013d)

A kedvezőtlen klimatikus változások (szárazságok, egyenlőtlen csapadék-eloszlás, heves viharok, stb.) számos új nehézséggel szembesítik a gazdálkodókat. Az utóbbi években az időjárási szélsőségek fokozódtak, emiatt korábban nem tapasztalt mértékű termésingadozások fordultak elő. A kedvezőtlen klimatikus változások eredményeként a növényi termékek kibocsátása jelentősen csökkenhet, például annak volumene 2012-ben 16%-kal maradt el a 2011. évitől: a legnagyobb veszteség a gabonafélék termelésében jelentkezett, mindenekelőtt a kukorica termését vetette vissza nagymértékben a rendkívül csapadékszegény időjárás. Ez a több mint 40%-os volumencsökkenés 25%-os visszaesést eredményezett a gabonafélék csoportjában. (KSH, 2013b)

Többségében az aszályos évek vetették vissza a hozamokat (leginkább 2007-ben és 2012-ben), 2010-ben a rendkívüli mennyiségű csapadék okozott problémát. A 2001-es, ’04-es, ’05-ös, és ’08-as év kiemelkedő volt a termelés tekintetében. (KSH, 2013b)

Az árvízzel és belvizekkel időszakosan veszélyeztetett terület az ország területének 52%-át teszik ki, mely a művelt területek kétharmada. Ugyanakkor gyakori, hogy adott éven belül ugyanazon a területen egyszerre jelentkezik a vízelvezetési és vízpótlási igény. Az aszály az árvíz és a belvíz által érintetthez hasonló nagyságú területeket érint. Az országhatáron belül a folyók és a kisebb vízfolyások mentén fekvő árterület nagysága összesen 35 ezer km2. A rendkívüli aszályok előfordulásának valószínűsége főként a nagyalföldi térségekben nagy, a Dunántúlon kisebb és ott csak mérsékeltebb aszályokra kell számítani.

Magyarországon 2000 óta jelentősen, 55%-kal csökkent az öntözhető területek nagysága, mely 2007-ben csupán 140 ezer ha volt. A szám 2007 óta tovább csökkent. Ezzel párhuzamosan egy erős stagnálás figyelhető meg az öntözött területek nagyságában: 2010-ben 114.550 ha volt az öntözött területek nagysága. Ez az összes megművelt terület 2,4%-a, ami a tagállami átlag kevesebb, mint felének felel meg. (VM, 2013)

A globális klímaváltozás hatására egyre másra jelennek meg a megváltozott és tovább változó körülményekhez jobban alkalmazkodó kultúrák, művelési rendszerek. Világszerte nő a környezetvédelmi nyomás a mezőgazdaságon és nő a környezettudatosság. Egyre inkább teret nyer a fenntartható energiatermelés, a bioenergia piac. A hagyományos termelés mellett nő a földterületek és vízkészletek egyéb célú felhasználásának a jelentősége, a rekreációtól az energiatermelésig (Xxxxxxx, 2008). Hosszú távú megoldás a védekezés mellett az alkalmazkodás eszközeinek együttes, kiegyensúlyozott alkalmazását igényli.

A magyar mezőgazdaság műszaki színvonala még elmarad a fejlett ipari országokétól, de már jóval kisebb a lemaradás, mivel az elmúlt években jelentős és folyamatos fejlődés figyelhető meg ezen a területen. Például csak 2012-ben olyan jelentősen nőtt az erőgépek iránti kereslet, hogy például a traktorok értékesítése 94%-kal túlhaladta az előző évit. A 2012. évi mezőgazdasági gépvásárlás értékének 50 százalékát az erőgépek, 36 százalékát a munkagépek adták. A mezőgazdasági termelőeszközök kereskedelme 2012-ben - folyó áron - 15 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi értékhez képest. Az új gépek vásárlására fordított összeg 20 százalékkal nőtt, az alkatrészek értékesítése pedig 8 százalékkal emelkedett. A magyarországi mezőgazdasági gépberuházások összértéke 94 milliárd forintot tett ki 2012-ben, alkatrészekre 37,5 milliárd forintot fordítottak a gazdálkodók. (KSH, 2013b)

A mezőgazdaság műszaki-technikai lemaradását tükrözi Magyarországon a Nemzeti Adó és Vámhivatal által közzétett éves adatsor, melyből látható, hogy a mezőgazdaság beruházása 2007 óta csak 2011-ben tudta meghaladni az amortizáció értékét, ekkor a nettó beruházás 9,47 milliárd Ft-ot

ért el. A nettó beruházás értéke így 2007 és 2010 között 20-30 milliárd Ft-tal elmaradt az amortizációtól. Az élelmiszeriparban a beruházások értéke 2007-2010 között folyamatosan negatív, az amortizációs érték alatt maradt. A mezőgazdasági alapanyag-teremlésben előállított termékekhez a hozzáadott értéket és biztosabb piaci pozíciót biztosító élelmiszer feldolgozásban megvalósult fejlesztések az elmúlt években rendre az amortizációs érték alatt maradt, így annak versenyképessége egyre romlik. (VM, 2013)

A hozzáadott értéket jelentő feldolgozást kétirányú fejlesztési szükséglet jellemzi: a gyorsan változó igényekhez illeszkedő, magas minőségű termékfejlesztésre képes élelmiszeripari mikro- és kisvállalkozások technológiai fejlesztése, valamint a globálisan is versenyképes vállalkozások versenyképességének megőrzése, elsősorban az erőforrás felhasználás hatékonyságának javítása, a termelékenység növelése által.

Uniós taggá válás hatása a malomipar és sütőipar területén is erősen érzékelhető. Malmok számának csökkenése: 2007-ben 74 malom volt a 2000-es 140, illetve 2005-ös 108 malomhoz képest. Igaz, a malomipar koncentrálódása egyben a kihasználatlan kapacitások eltűnését is jelenti. A konszolidáció következtében csökken a malmok száma és az összes kapacitás, de a leálló kis malmok helyett új nagyok is létesültek. A hatékonyság elengedhetetlen a lisztimport erősödése, így a szűkülő belföldi piac miatt. A lisztexport alacsony szinten toporog, a nagy importőrök inkább búzát visznek be és otthon őrölnek.

A gabona, mint alapanyag feldolgozását tekintve az élelmiszer, ital és dohánytermékek ipari termelésének 2012-ben történő 10%-os visszaesésében a malomipari termékek iránti kereslet 43%- kal történő csökkenése is szerepet játszott (a liszt és rizsfogyasztás mértéke csökkent legnagyobb mértékben). Nyolc év alatt a malomipari termékek számának alakulásában mutatkozott a legnagyobb változás, az ilyen termékek termelése kevesebb, mint felére csökkent. A malomipari termékek gyártását nagymértékben befolyásolja az export lehetősége. A hazai termelés az elmúlt nyolc évben 54%-kal csökkent, az export 9%-kal esett vissza 2004-hez viszonyítva. A liszt export csökkenése világtendencia is, mivel a nettó importőr országok is inkább búzát vásárolnak és belföldön őrlik meg. (KSH, 2013b)

Az élelmiszeripar a mezőgazdasági termékek jelentős felvevő piaca. Az ágazat részesedése a nemzetgazdaság teljesítményéből az EU-belépést követő években a megváltozott versenykörnyezet miatt, majd a világgazdasági válság hatására csökkent. A feldolgozóipari termelés egy nyolcadát kitevő élelmiszer, ital és dohánytermékek gyártása összességében 10%-kal esett vissza a nyolc év alatt, főként a hazai értékesítés 24%-os gyengülése következtében, miközben az exporteladások 37%-kal emelkedtek. (KSH, 2013b)

Uniós átlagban alacsony az élelmiszeripar termelékenységi mutatója. A GDP-hez való hozzájárulás a 2000-es 3,4%-hoz képest, valamint az EU-csatlakozás előtti 2,7%-ról 2008-ra 1,9%-ra csökkent, azóta lényegében stagnál. Ebben jelentős szerepet játszott a beáramló import megnövekedése. (KSH, 2013b) Csökkent az itt foglalkoztatottak létszáma és az ágazat jövedelmezősége is. Az egy foglalkoztatottra jutó forgalom adatai azt mutatják, hogy a hatékonyság-növekedés ellenére Magyarország az EU többi tagállamához képest jelentős lemaradásban van. A hazai élelmiszeripar egy foglalkoztatottra vetített hatékonysága 2010-ben mindössze 40,7%-a volt az EU 27 átlagának. (VM, 2013)

Drasztikus átalakulás volt megfigyelhető az élelmiszer-kereskedelemben az elmúlt évtizedben: nemzetközi és hazai üzletláncok térnyerése, koncentráció jellemző. Az élelmiszergazdaságnak komoly kihívásokkal kellett és kell szembenéznie napjainkban is. Ezen belül az élelmiszer feldolgozás sajátságos helyzetbe került. A kereskedelem gyakorlatilag valamennyi termékpályán jelentős nyomást gyakorol a beszállítóira az ár és más feltételek tekintetében, ugyanakkor időszakonként az alapanyag-termelők is nehéz helyzetbe hozzák a feldolgozókat (gabonaár robbanás). E nehézségek ellenére kell a feldolgozóiparnak talpon maradnia és megfelelni a fogyasztói igényeknek. (Fekete és Kiss, 2012)

A növekvő élelmezési gondok kikényszerítik az élelmezés és biodiverzitás erősödő kapcsolódását. Gyakoribbá válnak az élelmiszerbiztonsági ügyek, miközben további átalakuláson mennek keresztül a táplálkozási szokások is. A globális szükséglet egy része mennyiségi igényt támaszt, ugyanakkor egyre nő a minőségi, feldolgozott élelmiszerek iránti globális igény is. A mezőgazdaság egyik legfontosabb szerepe a jövőben is a lakosság, egy térség ellátása elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű élelmiszerrel, de ma már a vásárlók/fogyasztók, illetve a társadalom egyéb elvárásainak is meg kell felelni: nem csak maga a termék, hanem az előállítás módja (környezetvédelmi szempontok) is lényeges. Magyarország mezőgazdasági termelése és feldolgozóipara így mind az élelmezésbiztonság, mind a minőségi élelmiszerek piacán jelentős potenciállal rendelkezik. Az élelmiszerpiacon speciális piaci szegmenst jelent továbbá a lokális termékek piaca. A minőségi igények már hazánkban is növekednek: a lakosság egy kicsi, de tudatos és fizetőképes szegmensében a nagyobb hozzáadott értékű élelmiszerek iránti igény nő (egészség-, minőség- és környezettudatosság, különleges fogyasztói igények megjelenése).

A magyarországi élelmiszeripari cégek innovációs képessége erősen xxxxxxx az uniós átlagtól. A K+F tevékenységgel rendelkező élelmiszeripari cégek aránya 2011. évben mindössze 5% a termék- innováció és 3% a technológiai innováció területén. (Xxxxx et al., 2013)

A K+F, az oktatás és a szaktanácsadás a „Tudás háromszögeként” a mezőgazdaságban az innováció alapját jelenti. A 2014-2020 közötti időszak fejlesztéspolitikája központi szerepet szán az innovációnak. Az agrár- és vidékfejlesztésben az innovációs teljesítmény növelését közösségi szinten az EMVA mellett a kohéziós alapok is szolgálják, amelyben az innováció és a tudástranszfer első helyen kiemelt, az EMVA-ban átfogóan is alkalmazandó prioritás.

Az Európa 2020 stratégia több olyan célkitűzést is tartalmaz (pl. K+F növelése, Éghajlatvédelem és fenntartható energiagazdálkodás) amely a Közös Agrárpolitika céljainak elősegítésére is alkalmaz- ható, ezáltal a két, stratégiai célokat összefoglaló dokumentum egymást szinergikusan segítve a mezőgazdaság céljaihoz nagymértékben hozzá tud járulni. (Törő-Dunay, 2011)

A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságvezetők szakmai felkészültsége a 2003-2010 közötti időszakot vizsgálva a KSH adatai szerint javult ugyan, de még mindig több mint 85%-uk egyáltalán nem, vagy csupán 10-15 éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. A piacra termelő gazdaságvezetők szakmai ismeretei már kedvezőbbek, de körükben is legmeghatározóbb (70% körüli) a gyakorlati tapasztalat. A magyar gazdálkodók szakmai felkészültsége Uniós összehasonlításban összességében rosszabbnak mondható az átlagnál. A gazdaságok vezetőinek életkora hazánkban is illeszkedik az uniós átlaghoz. Lényegesen alacsonyabb azonban közöttük a képesítéssel rendelkezők aránya. A vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében szükséges az agrárgazdasági szakigazgatási rendszer jelentős szolgáltatásfejlesztésének megalapo- zása és megvalósítása, az e-ügyintézés és e-szogáltatások minél szélesebb körű alkalmazási körének megalkotása.

A magyar gazdákra erős bizalmatlanság jellemző az együttműködési formákkal szemben, ami jelentősen rontja a piaci versenyesélyeiket. Míg a spanyol gazdák szakmai felkészültsége az egyik legkedvezőtlenebb az EU-ban, alig 18%-uk szembesül értékesítési nehézségekkel, de több mint 50%-uk szövetkezeti csatornán keresztül értékesíti termékeit! Magyarországon ez az értékesítési forma a 10%-ot sem éri el, gazdálkodóink háromnegyede küzd értékesítési gondokkal. (VM, 2013)

A magyar agrárgazdaság strukturális feszültségekkel terhes, gyenge versenyképességgel jellemezhető, melyben nagy szerepe van az alacsony termelési értéknek és az elégtelen beruházásoknak. Az alacsony termelési érték egyik oka az alacsonyabb ráfordítási szint, ami az alkalmazott technológiából és pénzügyi okokból következik, másik ok pedig az alacsony árak, melyek a vertikális integráció hiányával, illetve a magyar élelmiszeripar válságával vannak összefüggésben. Versenyképes mezőgazdaság nem képzelhető el versenyképes feldolgozás, kereskedelem, oktatás-kutatás, innováció és versenyképes intézményrendszer nélkül.

A jövedelmi helyzet vonatkozásában termelési tényezőkre vetített jövedelem és a gazdálkodók életszínvonala is elmarad a többi ágazatétól és az uniós átlagtól is.

A gazdaságok egy csoportja számára a mezőgazdasági termelés mellett a diverzifikáció, a kiegészítő tevékenységek jelenthetik a kiutat. E tevékenységek sikerét a támogatásokon kívül nagyban befolyásolja a területi elhelyezkedés és a vállalkozók személyes kvalitása. Mivel a hazai élelmiszertermelés versenyképessége gyenge, e lehetőségek fejlesztése a legfontosabb a magyar élelmiszer-gazdaság jövőjére nézve. Vidéken a diverzifikáció a növekedés, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés elengedhetetlen feltétele. A gazdasági szervezetekben a legnépszerűbb diverzifikált tevékenység a mezőgazdasági gépi szolgáltatások nyújtása, valamint a szállítás, fuvarozás, míg az egyéni gazdaságok körében a legtöbben valamilyen élelmiszer feldolgozási tevékenységet végeznek.

2014-2020-között egy új típusú finanszírozási periódus kezdődik. A közvetlen támogatások rendszere olyan irányba változik, amely Magyarország számára elfogadható, a magyar agrárpolitika törekvéseihez megfelelő eszközöket kínál. Az ország első pilléres források vonatkozásában kedvezőnek mondható relatív pozíciója nem romlik. (Xxxxxx Xxxxx, 2012)

A reform központi eleme a közvetlen támogatások 30%-ának környezetbarát gazdálkodási gyakorlathoz kötése. Az új szabályozási környezet összességében olyan lehetőséget kínál, amelynek megragadásával átláthatóbbá tehető egy-egy termékpálya, megszilárdíthatók a szerződéses kapcsolatok, kiszámíthatóbbá válhatnak a termelési viszonyok és a jövedelmek, és mindez végső soron fejlesztésekre ösztönözhet. (AKI, 2012b)

Mindezek alapján a vertikum SWOT analízise összefoglaló táblázatos formában az alábbi 6. sz. táblázatban kerül bemutatásra.

6. sz. táblázat: A gabonavertikum SWOT-analízise

Erősségek	Gyengeségek
• A gabonaágazat meghatározó szerepe a mezőgazda- ságban • Nagy exportszerep, exportpiacok közelsége, kedve- ző integrálódás a nemzetközi kereskedelembe • Előnyös agro-ökológiai, természeti adottságok (minőségi és mennyiségi termelési potenciál) • Európai viszonylatban jelentősnek mondható termő- terület, termelés és kivitel • Jelentős természeti erőforrások a talajt, biodiverzitást, valamint vízkicseinket tekintve • Változatos, gazdag genetikai, biológiai alapok • Jó minőségű élelmiszer és takarmány alapanyagok, GMO mentesség • Viszonylag alacsony termelési költségek. • Biztos hazai élelmiszer alapanyag-beszállítás	• Alacsony, nem igényorientált, területileg centralizált K+F+I szint és alacsony K+F+I aktivitás • Az élelmiszer feldolgozás területén szaktanácsadási rendszer gyakorlatilag nem működik • Műszaki-technológiai lemaradás a tőkeszegénység következtében • Alacsony jövedelmezőségi szint, alacsony termelési érték • Logisztikai hátrány (kontinentális fekvés), folyami árufuvarozási potenciál kihasználatlansága, magas szállítási költségek. • Öntözött területek alacsony aránya, az öntözés rossz hatékonysága • Biológiai potenciál kihasználatlansága, gyenge hozamok, klímaváltozáshoz történő adaptáció elma- radása, a hozamingadozás csökkentését kezelő rend- szerek hiányosságai • Környezetbarát technológiák részaránya nem megfelelő, talajkímélő gazdálkodás aránya alacsony • Kereskedők és termelők nem problémamentes viszonya, szerződéses fegyelem hiánya. • Kockázatkezelés, kockázatvállalási és kockázat- megosztási hajlandóság hiánya. • Alacsony szintű horizontális és vertikális együttműködések, a vertikális integráció hiánya. • Fekete gazdaság jelenléte • Gabona-feldolgozó szakágak kedvezőtlen helyzete - alapanyag-termelőkké válhatunk
Lehetőségek	Veszélyek
• Extenzív termelésben rejlő lehetőségek, földterületek alternatív hasznosításának elterjedése • Környezettudatos gazdálkodás és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlat térnyerése • Klímaváltozás hatásaihoz jobban alkalmazkodó kultúrák, művelési rendszerek megjelenése, melioratív talajművelési technológiák és eszközök, ésszerű és hozamingadozást csökkentő agrotechnikai megoldások terjedése • A mezőgazdasági termelés melletti diverzifikáció, kiegészítő tevékenységek. Innovatív és környezetbarát technológiák és termelési rendszerek nagyobb arányú kihasználása • Az innováció, a tudástranszfer és az együttműködési kultúra terjedése • Növekvő hazai és helyi termékek iránti fogyasztói bizalom, helyi élelmiszerek és kézműves termékek iránti igény növekedése, növekvő igény a magasabb hozzáadott értékű, jobb minőségű termékek iránt, fogyasztói tudatosság erősödése • Keresletbővülés a korábbi és új exportpiacokon • Közvetlen támogatások hatására megerősödő jövedelempozíció.	• A klímaváltozás felgyorsulása, a szélsőséges meteo- rológia események növekvő gyakorisága és súlyossága, nagyobb hozamingadozások, gyakoribb aszályok • Az osztatlan, közös tulajdonú termőterületek nagy aránya (kb. 1,3 millió ha) • Egysíkú gazdálkodási formák térnyerése, termelési struktúra torzulása a kukorica javára. • Állatállomány csökkenésével a belföldi takarmány- kereslet visszaesése. • Súlyos károkat okozó humán, állati és növényi kórokozók és invazív fajok megjelenése, terjedése • Elhúzódó gazdasági válság, világpiaci áringadozás, magyar élelmiszeripari válság. • A kiskereskedelem globális koncentrációjának további erősödése, méretgazdaságosság növekvő szerepe, láncok és beszerzési társaságok térnyerése, nehézségek a kis független boltok esetében - piacról való kiszorulás, kereskedők alkupozíciójának növekedése • Fokozódó importverseny, a hazai termelők kiszol- gáltatottsága nőhet, a piac beszűkülhet. • Termelés visszaszorulása, foglalkoztatási, megélhe- tési, szociális feszültségek, területi differenciálódás, vidéki területek fokozatos leszakadása, szegénység, magasan képzettek elvándorlása • Horizontális és vertikális együttműködések lassú terjedése

Forrás: saját összeállítás

2.2. A gabonavertikum intézményrendszere és annak jellemzői

Ahogyan korábban is megfogalmazásra került, a kutatás célja a gabona termékpálya intézmény- rendszerének a tranzakciós költségek elméletén, valamint a szerződések gazdaságtanán alapuló vizsgálata. Ennek okán jelen fejezetben - a gabona vertikum általános jellemzését és az abból levont tanulságokat összefoglaló SWOT-analízist követően - annak intézményrendszerét, vertikális koordinációját elemzem, előtérbe helyezve a szerződéses kapcsolatok vizsgálatát. Először bemutatásra kerülnek az intézményi ökonómia és vertikális koordináció elméleti alapjai, ezt követi a tranzakciós költségek tanának tárgyalása, végül, de nem utolsó sorban a vertikum intézményrendszerét és legfontosabb jellemzői elemzem, melyben felvázolásra kerül a szereplők közötti kapcsolatrendszer (szereplőinek viselkedésével, együttműködésükkel, a felmerülő kockázatokkal, tranzakciós költségekkel, szerződésekkel, nem teljesítésekkel foglalkozok).

2.2.1. Az intézményi ökonómia alapjai, vertikális koordináció ‌

Az elmúlt száz év során a mezőgazdasági tevékenység épp úgy vállalkozói kultúrává vált, mint az ipar vagy a kereskedelem. Ennek folytán megtörtént a „mezőgazdaság iparosodása”, mert a mezőgazdaság a gazdasági körfolyamatokba ugyanolyan pénzügyi, kooperációs és marketing meggondolásokkal kényszerült beilleszkedni, mint a gazdaság többi ága. (Xxxxxx-Xxxxxxx, 1999) Nagyon gyakori probléma átalakuló gazdaságok esetében, hogy a termékpályák hatékonyságát rontják a kialakulatlan vagy nem kellően fejlett piaci intézmények. Ez akadályozza az ármegállapodást, valamint a piaci ügyletek lebonyolítása igen magas tranzakciós költségekkel jár. Ez utóbbi pedig sok problémát okoz a megbízható csere- és koordinációs mechanizmusok kialakulásában. (Xxxxx és Xxxxx, 2004; Lehota és Illés, 2001; Lehota és Xxxxxx, 2001)

A piaci szereplők együttműködését segítő intézmények különféle okok miatt jelentek meg a mezőgazdaságban. Egyfelől azért, mert a mezőgazdaságban relatíve kisméretű termelők tevékenykednek a szektor kibocsátását fogadó felhasználókhoz (a forgalmazókhoz, a feldolgozó cégekhez, az üzletláncokhoz, a boltokhoz, a termeltető ügynökségekhez) képest. A termelők és a felhasználók között nagyságrendi különbség van, amelyet át kell hidalni. Másfelől azért, mert a mindinkább globalizálódó fogyasztói kultúra és a tájhoz alkalmazkodó, sajátosságait viselő termelés között összhangot kell biztosítani.

E mezőgazdasági célokat szolgáló intézményrendszernek kulturális és kereskedelemtechnikai sze- repe van. A kulturális szerepe az, hogy az agrártermelők magatartását (és kínálatát) a szükségletek- hez igazítsa, a globális piac igényeit és követelményeit közvetítse. A kereskedelemtechnikai szerepe pedig az, hogy összehangolja a mezőgazdasági termelők és a felhasználók tevékenységét, együttműködésüket kölcsönösen kiszámíthatóvá tegye. Ez mindkét fél érdeke, de sokkal közvetlenebbül jelenik meg a felhasználók (kereskedelem, feldolgozók) részéről, amelyek koncentrált tőkebefektetéssel működnek, általában egy vagy néhány tevékenységet folytatnak, s ha nem használják ki kapacitásaikat (tőkéjük nem hasznosul megfelelő mértékben), akkor vállalkozásuk könnyen veszélybe kerülhet. (Juhász és Mohácsi, 1999)

Aktív mezőgazdasági politika folytatásához is szükség van a szereplők együttműködését segítő intézmények kifejlesztésére. Ezek lehetővé teszik a gazdálkodási kockázatok számbavételét és szereplők közti elosztását, továbbá azt, hogy az állam a pénzügyi támogatásokkal felelősen vállaljon részt ezekben a kockázatokban.

Ezek az intézmények azért is nélkülözhetetlenek, mert csak így formálódhat ki a piaci céloknak megfelelő együttműködés a mezőgazdasági és a pénzpiaci szereplők, valamint a szolgáltatók között. Mindezek az intézmények a mezőgazdaság versenyképességének javítását és az EU-intézményrend- szerhez való illeszkedést is szolgálják.

A mezőgazdaságnak – és a széles értelemben vett agrárüzletnek – számos gazdaságszerkezeti, erőforrásbeli és kulturális sajátossága miatt speciális intézményekre van szüksége. (Juhász és Mohácsi, 1999)

A vertikális koordináció és integráció kialakulásának és terjedésének a jelentőségére korán felfigyeltek a mezőgazdasági marketinggel foglalkozók, a mezőgazdaság iparosításának kezdete óta fontos témája a mezőgazdasági marketingirodalomnak. Azóta elmélete jelentős fejlődésen ment keresztül.

A modern szakirodalom két koordinációs végpontot határoz meg (33. sz. ábra), a nyílt (pl. nagybani) piacokat (külső koordináció) és a vertikális integrációt (belső koordináció), melyek közötti lépcsőfokokat jelentik a különböző szerződéses és egyéb szervezeti együttműködések különféle formái.

33. sz. ábra: A vertikális koordináció szintjei

KÜLSŐ KOORDINÁCIÓ	Spot piacok (nyílt termelés)
	Szerződések	piaci specifikáció
		termelésmenedzsment
		erőforrás-biztosítás
		összefüggő szerződések
	Stratégiai szövetségek
BELSŐ KOORDINÁCIÓ	Vertikális integráció

Forrás: Xxxxxxx és Drabenstott (1995) alapján saját ábra A vertikális koordinációt többféleképpen értelmezhetjük.

Az egyik lehetséges, a mezőgazdasági marketing irodalmában - és az általam is a továbbiakban - használt interpretáció szerint, a vertikális koordinációt a marketingcsatorna vertikális struktúrá- jának leírására használják (például: Xxxxx, Xxxxxxxx, 1991). Más szavakkal: olyan koordinációs mechanizmusként képzelik el, amely egy meghatározott ágazatot jellemez. A koordinációs mechanizmust olyan intézmények és piaci szerződések különböző sorozataként definiálják, amelyek egy vertikális marketingrendszer egyes lépcsőfokai között léteznek. A koordinációs mechanizmusok a nyílt piaci tranzakcióktól a vertikális integrációig terjedhetnek, többféle köztes megoldással. (Kallfass,1993; Xxxxxx,1986)

Így a vertikális integráció a vertikális koordináció egyik szélső típusa, amelyben a különböző vertikális lépcsőfokok egy vállalatban összpontosulnak, a másik végletet pedig a nyílt piaci tranzakciók jelentik. A vertikális integráció ebben az értelmezésben a nyílt piaci tranzakciókat kivéve, a vertikális koordináció bármely formáját vertikális integrációnak tekinti. A továbbiakban én úgy hidalom át ezt a fogalomhasználati kérdést, hogy a vertikális integráció fokáról, annak mértékéről teszek majd említést.

A vertikális koordináció egy másik értelmezése a vállalat vertikális marketingrendszerben való viselkedésére összpontosít. Ez a megközelítés a vállalat viselkedését vizsgálja, egyrészt az egyes koordinációs mechanizmusok kiválasztására, másrészt az adott mechanizmusok kiválasztásának motivációjára koncentrálva. (Xxxxxxx, 1991)

Egy további értelmezés a gazdasági teljesítmény, a hatékonyság szempontjából vizsgálja a vertikális koordinációt. Ebben az értelemben a vertikális koordináció olyan teljesítménynormaként írható le, amely egy vertikális termelési és elosztási rendszert tökéletesen koordinál.

A vertikális koordinációt, illetve annak különböző formáit általában csak a belföldi piacok kontextusában szokták vizsgálni, noha annak nemzetközi dimenziói is léteznek. (Fertő, 1996)

A vertikális integrációk azért alakultak ki, mert a résztvevők számára kölcsönösen előnyöket nyújtanak. A mezőgazdaságban az integrált termelők az integráció típusától és mélységétől függően a termeléshez szükséges alapanyagokhoz, gépi-, technológiai támogatásokhoz, szaktanácshoz, finanszírozási lehetőségekhez, forgóeszközhöz és nem utolsó sorban biztos értékesítési lehetőséghez jutnak. Az integrátorok a támogatás fejében kiszámítható áron, megbízható minőségű é s tervezhetően beszállított alapanyag-ellátást kapnak. (AKI, 2009)

A vertikális integráció létrejötte többféle okkal is magyarázható, sokféle motivációja lehet.

A vertikális koordináció legfontosabb szerepei a bizonytalanság mind a termelő mind a feldolgozó (kereskedő) részéről történő csökkentése, a jövedelmek stabilitásának növelése, a tranzakciós költségek csökkentése az önállóság és rugalmasság megtartása mellett. (Illés és Szakál, 1995)

A termelési tényezők felhasználása során elszenvedett monopolár-torzulások elkerüléséből fakadó nyereség az egyik legfontosabb motívum a vertikális integráció létrejöttében. A vertikális integráció az élelmiszer-gazdaság mezőgazdasági termékeket feldolgozó szintjén abban az esetben lehet érdekes, amikor a monopolista helyzetben lévő feldolgozó integrálja a versenykörülmények között működő termelőket. A felvásárlónak ilyen szituációban emelkedő kínálati görbéje van, és az egy egységnyi pótlólagos input vásárlásának a költségei gyorsabban emelkednek, mint a kínálati árak. Ezért a változó tényezőarányok feltételezésének fenntartása mellett abból a tényezőből kisebb mennyiséget használ fel. Ha azonban a feldolgozó integrálja a termelőket, akkor megszüntetheti a monopszonisztikus helyzetből fakadó hatékonytalanságot, és növelheti a profitját.

A vertikális integráció létrejöttét a tevékenységi láncnak az egymást követő lépcsőin kialakult tökéletlen verseny is ösztönözheti. Ezeknek a legismertebb formája, amikor az egymást követő fázisokban egyaránt monopóliumok működnek.

A vertikális integrációt olyan szervezeti formának is tekinthetjük, amelyik akadályozza az egyes fázisokban a szereplők közötti horizontális versenyt, ezért növeli és megőrzi az integrátorvállalat képességét, hogy monopolprofitra tegyen szert. A vertikális integráció tehát belépési korlátokat emel, és arra készteti a potenciális versenytársakat, hogy ne csak egy, hanem legalább két egymást követő fázisba ruházzanak be.(Fertő, 1996)

A vertikális koordináció erősödését eredményezi, hogy a nagyobb méretű és erejű szereplők (elsősorban feldolgozok és kereskedők) hatékonyságuk növelése érdekében igyekeznek minél kevesebb számú partnerrel kapcsolatban állni, akik esetlegesen speciális igényeiket is ki tudjak elégíteni. Bar ez egy idő után jelentősen növelheti a kockázatot. (Xxxxxxx és Xxxx, 1993)

Motiváló tényező lehet a fogyasztói igények változása, pl. megnőtt az igény az egész évben folyamatos ellátásra. Szorosabb termelői együttműködést indukál a koncentrálódó kereslet (kereskedelmi láncok dominanciája), az információtechnológiai fejlődés, valamint egyes piaci szabályozók (pl. piacra vihető mennyiség szabályozása) is.

Fontos motiváló tényezők egyike a pozitív pénzügyi hatások. A pénzügyi stabilitás elérése, a veszteséges gazdálkodás elkerülésének reménye fontos ösztönző tényező az együttműködés megvalósulása során. (Kapronczai és Kürti, 2006)

Az integrálódó vállalatok nem törekednek egymás kihasználására, hanem együttesen, teljes vagy részleges összefonódással próbálják növelni profitjukat, elősegíteni a beruházások hatékony megvalósítását és érvényesíteni közös érdeküket. A vertikális koordináció szorosabb formái az egyes piaci szereplők számara a felhozatal és az ellátás biztonságát, valamint a beruházások kockázatának csökkentését eredményezi.

A vertikális koordináció motivációs xxxx Xxxxxxx és munkatársai megállapításai alapján három fontosabb csoportba oszthatok: a technológiai egymásrautaltság, a tranzakciós költségek csökken-

tése, valamint extra nyereség elérése a teljes termékpálya feletti ellenőrzéssel. (Xxxxxxx et al., 1997) További csoportosítás szerinti integrációs motivációk a profitmaximalizálás, termelésprogramozás, költséghatékonyság, kínálatbővítés, fejlesztési lehetőségek, nyomon követés biztosítása, az egyes szakaszok végtermékeinek biztos felhasználása. (Szentirmay – Gergely, 2005; Szentirmay, 2003) További okok a forgótőke szükséglet csökkentése, a tranzakciós költségek kiküszöbölése, az egymást követő profitrések elhagyása következtében fellépő nagyobb árverseny képesség és a kiskereskedelmi egységek fele mutató előre irányuló integráció esetében a biztos piacok megszerzése (Xxxxxx és Warford, 1993).

Egy másik megfogalmazás szerint az integráció motivációja a minőség, a teljesítmény, a hatékony- ság növelése, a hatékonysági alapon szelektáló piaci versenyben való helytállás, a tőkekiemelés és a tőkekoncentráció előnyei, a bizonytalanságból eredő kockázat csökkentése, a folyamatos tevékeny- ség, illetve termékfejlesztés, a munkamegosztásra és együttműködésre épülő specializáció szárma- zékos hasznának kamatoztatása, a finanszírozási könnyebbségek, a rendszer szemlélet terjesztése, a szolgáltatások, reklám, szabványosítás, nemzetközi kapcsolatok stb. magasabb színvonalú megvaló- sítása. Ezek megvalósulásakor eredményesebben elérhető a termésátlagok növelése, új fajták termesztésbe vonása, a technológiai fegyelem szigorítása, az elosztásos kereskedelem hiányainak enyhítése, a korszerű eszközök importja, a szakember képzés (Csete et al., 1996).

A fentieket mintegy összefoglalva, a legfontosabb a vertikális koordináció irányába mutató motivációk az alábbiak:

• A tranzakciós költségek csökkentése.

• Fokozott képesség az innovációra és diverzifikációra:

- a hátrafelé megvalósuló integráció lehetővé teszi speciális inputok felhasználását, amely hozzájárul a végtermék jobb minőségéhez, megkülönböztethetőségéhez;

- az előrefele megvalósuló integráció pontosabb és aktuálisabb piaci információkhoz való hozzáférést eredményez, ami lehetővé teszi a piaci igényeknek való gyorsabb megfelelést.

• Kockázat-csökkentés: a kereslet-kínálat bizonytalanságának az árak ingadozásának csökken- tésével.

• Jobb piaci pozíció: a vertikális koordináció jelentős piaci belépési korlátot jelent a magas méretgazdaságosság és nagy tőkeigény réven.

• Hatékonyabb információcsere és szervezeti struktúra: csökken a külső információigény. A fogyasztói igényekre vonatkozó ismereteket és előrejelzéseket a termékpálya valamennyi szakaszában felhasználhatók, és segíti a hatékonyabb (esetlegesen speciális) szervezeti megoldások bevezetését.

Az élelmiszeripari ágazatok sajátosságai tovább növelik a koordináció jelentőseget:

• a termek romlandósága,

• szezonalitás,

• nagy környezeti kitettség,

• heterogén termelői szféra,

• a termékpálya szakaszok időbeli összehangolás,

• immobil eszközök használata

• fokozott fogyasztói figyelem a termek minőségével és előállításával kapcsolatban.

Alapesetben az integráció révén mind a termelő, mind a termeltető ár- és jövedelemkockázata csökken, sőt a nyomon követhetőség miatt a fogyasztónak is előnye származik. Az integráció és a hosszú távú szerződéses kapcsolatok nyújtotta kölcsönös előnyök egyfajta egymásrautaltságot eredményeznek. Amennyiben az előnyök egyensúlya megbomlik az eltérő piaci helyzet, vagy az érdekérvényesítő képesség különbözősége miatt, a termelők könnyen kiszolgáltatottá válhatnak az integrátornak. A termelő azzal szembesülhet, hogy a felvásárló rosszabb minőségi kategóriába

sorolja a terméket, ezáltal alacsonyabb áron veszi át. Kockázatot jelenthet továbbá, hogy a termelő csak egy átvevőnek szállít, mert a piaci és gazdasági viszonyok kiszámíthatatlanságából eredően bármikor csődöt jelenthet a felvásárló. Ilyen esetben maga az integráció is kockázatforrássá lép elő. (AKI, 2009)

A szorosabb koordináció ellen ható tényezők:

• csökkenő rugalmasság: a technológiai változásokat nehezebben tudja követni, mint egy-egy specializáltabb vállalkozás;

• tompuló ösztönzők: az egyes szakaszok között nem érvényesülnek a piaci ösztönzők;

• inputok biztosításának csökkent hatékonysága: a kevésbé jövedelmezően, esetlegesen veszteségesen előállítható inputanyagokat is biztosítani kell, elesik a szállítók versenye révén megvalósuló előnyöktől;

• nagy tőkeigény: ezek elmaradó hasznát meg kell haladnia a koordinációval elérhető plusz jövedelemnek;

• merev szervezeti struktúra: az eltérő vertikális szakaszok eltérő szervezeti megoldásokat igényelhetnek. (Xxxxxx, 1993), (Xxxxxxx és Trienekens,1999)

Az AKI egyik a mezőgazdasági kockázatokkal foglalkozó (2009-es) tanulmánya alapján azok az integrációk előnyösebbek a termelőknek, ahol az integráció nyomán a termelési szerkezet nem rögzül hosszú távra, az integrátor és integráltak közötti egyensúly megőrizhető. Egyes felmerülő problémák – úgy, mint rossz alapanyag-minőség, vagy a piactól való elszigetelődés - megoldása nélkül a vertikális integráció kockázatai érvényesülhetnek. A növénytermesztési integrációk többségénél a kockázatcsökkentő hatás érvényesül, inkább az állattenyésztési ágazatoknál és az ültetvényeknél lehet számolni a kockázat fokozódásával.

Ha a vertikális integráció terjedelmét vizsgáljuk, akkor fontos kérdés, hogy az élelmiszergazdaság melyik szereplője integrálja a többieket. Ez a kialakítható koordináció típusát és erősségét is meghatározza. Az 1980-as évek végéig az élelmiszeriparban ezek a feldolgozó vállalatok voltak, majd a rendszerváltozás után ezt a szerepet egyre dominánsabban veszi át a kiskereskedői réteg, azonban az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet igyekeznek kivívni maguknak a mezőgazdasági termelők is mind beszerzési, mind értékesítési oldalon.

A vertikális integráció a mezőgazdasági termelők és a feldolgozók között a növényi termékek esetében jelentősebb, mint az állattenyésztésben. (Fertő, 1996)

A vertikális koordináció megvalósítása hazánkban az érvényesíthető szerződések hiánya miatt igen nehéz. Ennek megfelelően az új partnerek felkutatása, a hosszú távú, kapcsolat specifikus beruházások általában magas tranzakciós költségekkel járnak a szereplők számára. Ráadásul ez számos korlátot okoz az olyan ármegállapodások esetében, amelyekben a piaci cserék koordinálása magas tranzakciós költségekkel jár.

Azokban a szektorokban, amelyekben bármiféle termeltetési szerződés létezik, a mezőgazdasági termelők a kapcsolat fenntartásának (hold-up) problémájával szembesülnek (például késedelmes kifizetése a leszállított termékeknek). A növekvő tranzakciós költségek befolyásolják a termelők választását a különböző koordinációs mechanizmusok között. (Xxxxx és Xxxxx, 2004; Lehota és Illés, 2001; Lehota és Xxxxxx, 2001)

Az Egyesült Államokban a mezőgazdasági termelés szintjén a vertikális koordináció nyílt piaci formái kezdenek visszaszorulni, és helyüket a termelési és marketingszerződések veszik át. A vertikális integráció aránya azonban a növekedés ellenére továbbra is alacsony maradt.

Nyugat-Európában a vertikális koordináció egyik legfontosabb formája a marketingszövetkezet, amely felvásárlással és feldolgozással is foglalkozik. A termelői érdekeltségű szövetkezeteknek különösen Dánia, Hollandia és Franciaország esetében van kiemelkedő jelentősége. (Juhász és Mohácsi, 1999)

2.2.2. Tranzakciós költségek ‌

A tranzakciós költségek elmélete az 1990-es évek kezdetétől egyre nagyobb jelentőséggel bír a vertikális integrációk kialakulásának indoklásában. (Fertő és Mohácsi, 2007)

Xxxxx (2000) szerint az agrárszektor egyre inkább a szorosabb vertikális koordináció irányába mozdul el, ami az egyes alágazatok tekintetében eltérő értékeket mutat. Konceptuális modell segítségével Xxxxxxxxxx (1979) okfejtését követve felismeri, hogy bizonyos tranzakciós jellemzők és az irányítási struktúra együttesen a tranzakciós költségekre gyakorolt hatásuk révén milyen módon befolyásolják a vertikális koordinációt (34. sz. ábra).

Vertikális koordináció

Tranzakció jellemzők

Termékjellemzők

34. sz. ábra: Az agrárgazdaságban kialakuló vertikális koordinációra ható elemek

Irányítók: technológiai, jogi, társadalmi, gazdasági

Tranzakciós költségek

Közvetlen hatás

Forrás: Xxxxx, 2000, p. 133.

Xxxxx (2000) Xxxxxxxxxx állításával ellentétben, miszerint a gyakoriság, bizonytalanság és eszközspecifikusság határozzák meg az irányítási formát, amellett érvel, hogy azon tranzakciós jellemzők, amelyek a termékek bizonyos tulajdonságaiból fakadnak, és amelyeket a gazdasági szabályozók közvetlenül is befolyásolnak, a meghatározói a vertikális koordinációnak.

Az alábbi (7. sz.) táblázat áttekintést ad a tranzakció tárgyát képező termékjellemzők és a tranzakció jellemzői közti összefüggéséről. A bizonytalanság négy tényezőre van bontva: a vevő bizonytalan lehet egyrészt a termék minőségét (minőségről való meggyőződés költségei), másrészt az eladó (vagy szállító) megbízhatóságát (pontosság és mennyiség) illetően. Mind a vevő, mind az eladó árbizonytalansággal szembesül, illetve az eladó bizonytalan lehet a vevő felkutatását illetően.

(Fertő és Mohácsi, 2007)

7. sz. táblázat: A termékjellemzők és a tranzakciós jellemzők összefüggései

		A TRANZAKCIÓ JELLEMZŐI
		Bizonytalanság				Tranzakció gyakorisága	Kapcsolat- specifikus beruházás	Tranzakció komplexitása
		Vevő		Eladó/ vevő	Eladó
		minőség	megbízható beszállító	ár	vevő megtalálása
Termék- jellemzők	romlandóság	√	√	√	√	√	-	√
	termékdifferenciálás	√	√	√	√	-	√	√
	minőség	√	√	√	√	-	-	√
	vevői preferencia jellemzői	√	időnként	√	√	-	√	√
Szabályozók	kötelezettségvállalás	√	-	-	√	-	időnként	√
Szabályozók	nyomonkövethetőség	-	-	-	√	-	√	√
Technológia	vállalat-specifikus technológia	-	-	-	-	-	√	időnként

Forrás: Xxxxx, 2000, p. 140.

Xxxxxx Xxxxx már 1937-ben kiemelt szerepet tulajdonított a tranzakciós költségeknek. Xxxxx bemutatta, hogy a piac ingyen nem szabályoz, a tranzakciók létrejöttének pénzben s időben kifejezhető költsége van (Coase, 1937). Azokat a költségeket nevezzük tranzakciósnak, melyek a piaci folyamatokkal, a piaci cserével kapcsolatosan merülnek fel, a termelés fizikai folyamatától függetlenül. Szűkebb értelemben a piaci tranzakciók végrehajtásához szükséges idő és energia költséget jelentik (Szakadát, 1993)

Egy másik megfogalmazás szerint a tranzakciós költségek azok a költségek, amelyek a piaci folyamatokkal, a piaci cserével kapcsolatosan merülnek fel. (Xxxxx, 2002)

Az agrár-közgazdasági irodalomban a tranzakciós költségek elmélete alapvetően két kérdéssel foglalkozik (Xxxxx és Bárdos, 2007): a mezőgazdasági szervezetek különböző formáinak tanulmá- nyozásával, illetve a vertikális koordináció okainak elemzésével. A tranzakciós költségek elméletének alkalmazása egyre népszerűbb a mezőgazdasági vertikális koordinációt vizsgáló empirikus szakirodalomban.

A tranzakciós költségeknek alapvetően három fajtáját különböztetjük meg: az információs költségeket, a szerződés megkötésével, valamint a szerződés betartatásával kapcsolatosan felmerülő kiadásokat (Xxxxxxxxxx, 1979). Egy másik csoportosítás szerint ex ante és ex post költségeket különböztethetünk meg, a szerződéskötés időpontjához viszonyítva. (Hendrikse – Veerman, 2001) A tranzakciós költségek elméletének érvei szerint a vállalati döntéseket nagyban befolyásolják a választott szervezeti forma hatékonyságával összefüggő jellemzők. Feltételezhető, hogy a hatékonyság fordítottan arányos a csere megszervezésével kapcsolatos költségek nagyságával. Utóbbiak magukban foglalják a megegyezéssel és az írott szerződésekkel kapcsolatos költségeket, akárcsak az ellenőrzéssel és a szerződés betartásával kapcsolatos költségeket. (Xxxxxxxxxx, 1985; Xxxxx és Xxxxx, 2004)

A tranzakciós költségek elméletén belül két fő megközelítés jellemző: az irányítási struktúrával (a tranzakció jellemzőivel), illetve a tranzakciós költségek mérhetőségével-mérésével foglalkozó irányzat. A kettő közötti hasonlóságot az jelenti, hogy mindkettő azokat a tranzakciós költségek alakulásával kapcsolatos tényezőket próbálja meghatározni, amelyek egy adott szervezeti formát kialakítanak. Amíg az irányítási struktúrával kapcsolatos irodalom a tranzakciók jellegzetességeire, addig a „mérési” megközelítéssel foglalkozó írások a termékjellemzők mérésével kapcsolatos költségekre koncentrálnak. (Xxxxx és Xxxxxx, 2007)

A tranzakciós költségek elmélete három viselkedési feltevésen alapul: korlátozott racionalitás, önérdekkövető magatartás, kockázat semlegesség.

A piaci elégtelenségek az alkuhelyzetek alacsony számából adódnak. Minden szerződés tökéletlen, és az újratárgyalás, illetve a lehetséges opportunista viselkedés alapjául szolgál, köszönhetően az ügynökök korlátozott racionalitásának, az aszimmetrikus információ-eloszlásnak, illetve a magatartás tökéletes meghatározására való képtelenségnek. Így az opportunista viselkedés súlyosabb probléma, amikor egy csere megköveteli az egyik vagy mindkét partnertől, hogy tranzakció-specifikusan ruházzon be, mivel az ilyen beruházások kvázi-járadékot hoznak létre, amely a kapcsolat-fenntartási problémához vezethet. (Xxxxx et al., 1978; Xxxxx és Xxxxx, 2004)

A tranzakciós költségek elméletének szempontjából a mezőgazdasági termelésnek vannak még olyan sajátosságai, amelyek befolyásolhatják a vállalatok koordinációs formákkal kapcsolatos döntéseit. Mezőgazdasági termékek/termények esetén többféle szerződéses kockázat is előfordulhat, ami például a szerződő partnerek önérdekkövető magatartásából adódik, vagy az úgynevezett akadályozási problémából (hold-up problem), ami „akkor merül fel, ha a szerződő felek egyike megpróbálja kihasználni a másik fél – eszközspecifikus befektetése miatti – sebezhetőségét” (Xxxxx, 1999; Lehota és Illés, 2001).

Xxxxxxxxxx (1979) szerint a tranzakciókkal együtt járó költségeket és a vállalatok döntéseit az egyes koordinációs formák kiválasztásában három jellemző befolyásolja (Fertő, 1996): 1. a tranzakciók gyakorisága, 2. bizonytalansági tényezők, 3. tranzakció-specifikus beruházások.

A tranzakciók gyakorisága a megfelelő szervezeti formák kialakítása szempontjából egymással ellentétes hatású folyamatok létrejöttét indíthatja be. A tranzakciók magas gyakorisága elősegíti, hogy a vállalaton belüli megfelelő irányítási struktúra kialakításával a tranzakciókat az egyes vállalatok belülről oldják meg. A tranzakciók növekedésével együtt valószínűleg a tranzakciók standardizáltsága is emelkedik, azok egyre inkább rutinszerűvé válnak. Ezért egyre kisebb szükség lesz arra, hogy a vállalatvezetés szorosan ellenőrizze a folyamatokat. A tranzakciók standardizáltságának növekedése ezáltal könnyíthet a vállalat adminisztrációs terhein. Másrészt a menedzsment egyre bővülő, nagyszámú, különböző funkciói könnyen a vállalat adminisztrációs erőforrásainak kiterjedéséhez vezethetnek.

A mezőgazdaságban alkalmazott fizikai és szellemi termelési tényezők sajátosságainak nagy jelentősége van a tranzakciós költségek kialakulásában. Az élelmiszerek előállításához szükséges felszerelések és technológiai eljárások, amelyek például a talajmegműveléshez, a feldolgozáshoz és a szállításhoz kellenek, magasan specializáltak lehetnek. Ezért alkalmazásuk korlátozott lehet, csak meghatározott körben van rájuk kereslet és kínálat, azaz speciális piacuk van. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy a mezőgazdasági termékek előállításához és feldolgozásához szükséges szellemi képességek és szakértelem szintén nagyon speciálisak, amelyek csak meghatározott tevékenységi körben alkalmazhatók.

A bizonytalanság és a komplexitás más ágazatokhoz hasonlóan a mezőgazdasági tranzakciókban is jelentős szerepet játszik, sőt itt különös szerepe van. Az egyik legfontosabb bizonytalansági tényező az időjárás változékonyságából fakad, amely alapvetően meghatározhatja a termelés eredményessé- gét. Ugyanis mind az adott termék mennyiségét, mind a minőségét jelentősen befolyásolhatja, ezáltal a termelés költségei változékonyakká válhatnak.

Ez a kockázat elsősorban a termelőket érinti, hiszen a feldolgozási és értékesítési folyamatok kitettsége jóval kisebb. Ezt a kockázatot megszüntetni nem lehet, de a kedvező feltételek kihasználása, és a kedvezőtlenek hatásainak csökkentese elérhető az integrációs folyamat során. Hasonló kockázatot rejt a mezőgazdasági termékek romlandósága, mely speciális követelményeket támaszt az ipari termeléshez képest. Ez a gabonaféléknél csak korlátozottan jellemző, bár élő anyagról van szó speciális és szezonális tárolási igényekkel. A termékek minőségének megőrzése és ennek költsége az egyik legfontosabb meghatározó tényezője annak, hogy a különböző tranzakciók lebonyolításához a felek milyen szervezeti formát választanak. Ez a tulajdonság a termékpálya valamennyi szereplőit érinti, hiszen a feldolgozott termékek élettartama és felhasználhatósága ugyanúgy korlátozott, mint a nyers termékeké.

Ezért a mezőgazdasági marketingrendszer legfontosabb koordinációs feladata, hogy megfelelő időben, közvetlenül vagy közvetve biztosítsa meghatározott mennyiségű és minőségű mezőgazda-

sági nyersanyag eljutását az egymáshoz vertikálisan kapcsolódó tevékenységek egyes lépcsőfokain működő vállalatokhoz.

A termelés helyének vagy a telephelynek a jellemzői, illetve specifikumai szintén fontosak a mezőgazdasági tranzakciók megfelelő koordinációs mechanizmusainak kiválasztásakor. (Masten, 1991; Fertő, 1996)

A különböző irányítási struktúrák diszkrét megoldásait adják a különféle szerződéssel kapcsolatos problémáknak. A vertikális integráció hasznos lehet olyan szerződéskötési helyzetekben, ahol a kapcsolatfenntartás fontos szerepet játszik. (Xxxxx és Xxxxx, 2004)

Először is, minél inkább tranzakció-specifikus a befektetett eszköz, amely szükséges ahhoz, hogy egy adott terméket elő lehessen állítani, annál nagyobb a termelést is magában foglaló vertikális integráció valószínűsége. Másodszor, minél nagyobb a bizonytalanság foka, szintén annál nagyobb a termelést is magában foglaló vertikális integráció valószínűsége.

A tranzakciós költségek – a bizonytalanság, az inputbeszállítók koncentrációja, az eszközspecifi- kusság és a méretgazdaságosság – elsőrendű ösztönzést jelentenek a nem piaci megállapodásokon keresztüli vertikális koordináció megvalósítására.

A termékpályákon működő nagyszámú szereplő koordinált működése hozzásegíthet a fogyasztói kereslet hatékony és versenyképes kielégítéséhez, a hazai termelők által előállított termékek biztonságos piaci értékesítéséhez. Xxxxxxx és munkatársai konkrétan az agrárágazatokban meglevő ellátási láncok szerkezetet és a jellemző vertikális kapcsolatokat jellemeztek, melynek során a tranzakciós költségek jelentőseget emeltek ki (Rausser et al., 1985). A piaci koordináció egyre nagyobb jelentőseggel bír, mert az értékesítési csatornák megváltoztak, a vásárlói igények magasabbak, specifikáltabb termékeket igényelnek, és előtérbe kerültek a szigorúbb minőségi normák.

Coase (1937) és Xxxxxxxxxx (1979) vizsgálták, hogy a tranzakciós költségek nagyságának milyen befolyása van az egyes koordinációs mechanizmusok és irányítási struktúrák kialakulására. Ha például a tranzakciós költségek magasak, akkor a piac rosszul koordinálhatja a különböző gazdasági tevékenységeket, ezért azokat a gazdaság szereplői más koordinációs mechanizmusok vagy irányítási struktúrák alkalmazásával igyekeznek internalizálni. Ebben az esetben a vállalatok viselkedésén, az egyes koordinációs mechanizmusok kiválasztásának módján, annak motívumain van a hangsúly. A vállalatok döntését a megfelelő koordinációs mechanizmusok kiválasztásában alapvetően meghatározza, hogy mekkorák a piaci cserefolyamat tranzakciós költségei. Ugyanis minél nagyobbak a piaci csere tranzakciós költségei, annál nagyobb az ösztönzés arra, hogy a külső koordináció helyett a vertikális koordináció valamely szorosabb formáját vagy a belső koordinációt válasszák a gazdaság szereplői. (Fertő, 1996)

A tranzakciós költségek annál nagyobb mértékben jelentkeznek, minél kisebb az adott szervezeti egység, hiszen számára az információk begyűjtésétől kezdve a szerződés betartatásáig meglehetősen nagy akadályok jelentkezhetnek. A mezőgazdasági termelőket tehát segítheti, ha nagyobb szervezeti egységben vertikálisan integrálódnak, s így csökkenthetik a fajlagos tranzakciós költségeket. Az úgynevezett tranzakciós költségek csökkentése a szövetkezeti tagok számára valószínűleg az egyik legnagyobb ösztönző arra, hogy vertikális integrációt hozzanak létre. (Xxxxx, 2002)

Általánosságban véve a következő módon csökkenthetők a tranzakciós költségek

(Williamson,1979 és 1985; Xxxxx, 2002).

1. Az információs rendszerek fejlesztése révén, s ilyen módon az egy gazdasági szereplőre jutó költség csökkentésével. A technológiai fejlődés, például az internet és a számítógépes adatfel- dolgozás, -továbbítás ugyanúgy ide tartozik, mint a szereplők megszervezése. A szövetkezetek lényegéből adódik, hogy az információáramoltatás valóban a tagság érdekeit szolgálja, és kölcsönös jellegű.

2. Piaci intézmények létrehozásával. Sok esetben maga a virtuális vagy fizikai piac az,

ami csökkentheti az egy eladóra vagy egy vevőre, illetve egy tranzakcióra vonatkozó tranzakciós költségeket. Egy nagybani piac, tőzsde vagy aukció létrehozása hatalmas kiadással jár, de egy szereplőre elosztva sokkal kisebb, mint az említett intézmény létrehozása nélkül.

3. Az ügyletek szereplőinek megszervezésével. Minél kevésbé atomizáltak a termelők, annál inkább csökkennek a kis méretekből adódó költségek.

4. A tranzakciós költségek internalizálása egy szervezeti egységbe való integrálással. Ebben az esetben tulajdonképpen a tranzakciós költségeknek nem a csökkentéséről, hanem belső szerve- zési költséggé való átalakításáról van szó. Ez alapvetően két formában működhet: az egyik esetben a piaci koordináció és a magántulajdon megmarad, s a sok kis szereplő egyesítésével, oligopol- vagy monopolszervezetbe való bevonásával következik be a kívánt hatás. A másik esetben a bürokratikus koordináció lesz a jellemző, a gazdasági szereplők önállósága gyengül, vagy teljesen eltűnik, s ilyenkor adminisztratív irányítás lesz a mérvadó. A szövetkezetek esetében egyre inkább előtérbe kerül az adminisztratív irányítás, ugyanakkor a gazdálkodók magántulajdona s viszonylag nagyfokú önállósága megmarad. (Szakál, 1994)

2.2.3. A gabonavertikum intézményrendszerének jellemzői, problémái ‌

Az alábbi fejezetben – a gabonavertikum általános jellemzését, illetve a vertikális koordináció elméletének bemutatását követően, azokra támaszkodva – a vertikum legfontosabb szervezeteit mutatom be.

Az intézményrendszer jelentheti az ún. intézményi környezetet (szabályok, elvek, melyek a piaci szereplők magatartását irányítják), illetve a szervezeteket (melyek a piaci működés kereteit biztosít- ják). Én a továbbiakban az intézményrendszerrel, mint szervezetek együttesével foglalkozom.

A vertikumban többféle különböző koordinációs forma fordul elő a két koordinációs végpont: a külső, illetve a belső koordináció között. A gabonaszektorban az azonnali piacok, a szerződéses kapcsolatok és a közös tulajdonra épülő vertikális integráció párhuzamos működése jellemző. (Lehota, 2003a)

A gabonatermelés input kapcsolataiban (vetőmag-, növényvédőszer-, műtrágya-, gép- és alkatrész- gyártás) főként a szerződéses kapcsolatok dominálnak.

Az alapanyag-termelők és elsődleges feldolgozók (malomipar, takarmányipar) között meghatározó szintén a szerződéses kapcsolat, de kiegészítő jelleggel az azonnali piaci kapcsolatok is előfordulnak.

Az elsődleges és másodlagos (tésztagyártás, édesipar, sütőipar, keményítőgyártás) feldolgozók között a kapcsolatok részben közös tulajdonra épülő vertikális integráció, részben szerződéses kapcsolatokra és részben azonnali piaci kapcsolatokra épülnek.

A gabonavertikumban az alábbi intézmények, mint szervezetek vannak jelen (Lehota, 2003a): a.) azonnali piacok

b.) koncentrált piacok c.) hibrid intézmények

c.1.) szerződéses rendszerek

c.2.) tárolás, raktározás intézményei

c.3.) szövetkezetek, társulások, együttműködési formák c.4.) minőségszabályozási rendszerek

d.) vertikális tulajdonosi integráció formái e.) kisegítő intézmények

e.1.) információs szervezetek e.2.) logisztikai szervezetek e.3.) pénzügyi szervezetek

e.4.) érdekképviseleti szervezetek

Az ismertetés során a fenti intézményekkel különböző mélységekben foglalkozom: az általam kiemelten fontosnak ítélt típusokat (mint például a szerződéses kapcsolatokat) mélyrehatóbban elemzem, ellenben egyes szerveződéseket (mint például a kisegítő intézmények típusait) csak említés szintjén érintem.

a.) Azonnali piacok

A nagybani piacok természetes képződmények, városellátó szerepük volt, a körzet termelőinek és vásárlóinak találkozóhelye.

Azon a piacon, ahol nagyszámú termelő, feldolgozó, kereskedő jelenik meg, viszonylag egyszerű, áttekinthető és megszokott körülmények között célszerű találkozniuk az eladóknak és a vevőknek. A nagybani piacok létrehozása közben tekintettel kell arra lenni, hogy valamennyi termelő könnyen tudjon tájékozódni, ne okozzon problémát a piacra lépés. Ezért itt olyan tanácsadókat, piaci felügyelőket is alkalmaznak, akik a termelők segítségére vannak, és ügyelnek arra, hogy a piac egészén áttekinthető ár alakuljon ki, a nyitási, az üzletkötések közben alkalmazott és a záró árakat mindenki részére egyértelmű módon közreadják, hogy az árak a többi piacon és országosan is ismertté váljanak.

Az azonnali piaci értékesítés szerepe és aránya évenként jelentősen ingadozik, két esetben fordul elő gyakrabban a gabonatermelés tekintetében: búza hiányos évet követően (ilyenkor kevesebb szerződést kötnek) és váratlan túltermelési időszakokban (a fölösleg az azonnali piacon jelentik meg). Főként a kisméretű búzatermelők esetében tipikus: a termelés bizonytalansága és az alacsonyabb minőség miatt.

A fogyasztást tekintve a GfK Háztartáspanel adatai szerint a piacok reneszánszukat élik, hiszen az elmúlt évtizedben a piaci költés megkétszereződött: a 2000. évi 70 milliárd forintról 2011-re 130 milliárd forintra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a piac, mint értékesítési csatorna megőrizte 5 százalék körüli részarányát a napi fogyasztási cikkek háztartási fogyasztásából, ami tekintettel a piacon kívüli nem modern kereskedelmi formák (egyéb értékesítés és független kisboltok) folyamatos térvesztésére, jelentős teljesítmény. A KSH adatai szerint a zöldségfélék, gyümölcsfélék, a burgonya, a szőlő, a tyúktojás, a tehéntej, valamint a bor fogyasztásra, illetve piacon történő értékesítésének aránya a 2000-2011 közötti időszakra vonatkozóan stabilan magas és az időszakos csökkenést általánosságban növekvő tendencia követte. (VM, 2013)

Az azonnali piaci értékesítés problémái: a keresleti és árinformációk hiánya miatt az árkockázat magas, az eladók és vevők közötti tartós kapcsolat hiánya miatt gyakoriak a konfliktusok, továbbá a hosszú távú stabil kapcsolatokból eredő előnyök hiánya meghatározó. (Lehota, 2003a)

b.) Koncentrált piacok

A jól szabványosítható gabona, a napraforgó és a jó minőségű vágósertésre alakult ki a tőzsdei kereskedelem. A tőzsdei árjegyzések kapcsolatban vannak a nem koncentrált fizikai piac áraival, a tőzsde tájékoztató szerepet tölt be.

Hazánkban elektronikus marketingrendszer nem működik a búzaértékesítésben. A koncentrált piacok közül a BÉT (Budapesti Értéktőzsde) szerepe jelentős.

A BÉT legfontosabb feladata- saját megfogalmazása szerint-, hogy átlátható és likvid piacot biztosítson a Magyarországon és a külföldön kibocsátott értékpapírok számára. A hazai pénz- és tőkepiac központi szereplőjeként a Tőzsde forrásbevonási lehetőséget nyújt a gazdasági élet

szereplőinek, egyúttal hatékony befektetési lehetőségeket biztosít a befektetők számára. A kereslet és kínálat koncentrálásával nyilvános információt biztosít a kereskedett termékek áralakulásáról.

A Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde tevékenységének integrációja révén, 2005-óta árupiaci kereskedelem is folyik a BÉT-en.

A Tőzsde négy fő tevékenysége:

- Kibocsátói szolgáltatások: lehetővé teszik a gazdasági élet szereplői számára, hogy növekedésükhöz szükséges pénzügyi forrásokat a BÉT átlátható, hatékony és az Európai Unió normáinak megfelelően szabályozott piacain keresztül vonják be értékpapírok kibocsátása révén. A BÉT-en keresztül elérhető a dinamikusan növekvő hazai intézményi befektetői vagyon, a hazai lakossági megtakarítások. A Tőzsde hozzáférést biztosít a globális tőkepiac legfontosabb befektetői rétegeihez is.

- Kereskedési szolgáltatások: platformot biztosít a kereskedő cégek számára. A tőzsdei kereskedelemben jelenleg közel 40 hazai és külföldi brókercég vesz részt. A befektetők ezen szolgáltatók számára adhatnak megbízást a tőzsdei termékekre.

- Piaci információk nyújtása: azonnali és pontos információt nyújt a bevezetett értékpapírok kereskedési adatairól, valamint a kibocsátókat és szekciótagokat érintő hírekről. A kiterjedt adatértékesítő partnerhálózaton keresztül a piaci adatok mindenki számára hozzáférhetőek.

- Befektetési termékek fejlesztése: kereskedési lehetőséget biztosít a pénzügyi innovációk számára, valamint széles és folyamatosan bővülő termékpalettát kínál a határidős és opciós piacok befektetőinek. A Tőzsde által számolt indexekre, egyedi részvényekre, devizákra, kamattermékekre és árupiaci termékekre szóló határidős és opciós termékek a fedezeti lehetőséget vagy a tőkeáttételt kereső befektetők számára állnak rendelkezésre. (xxx.xxx.xx)

A tőzsdei termékek kereskedése a BÉT által meghatározott szekció rendszerben zajlik, ahol az egyes szekciók eltérő kereskedési szabályokkal rendelkező piacokat jelentenek. A termékcsoportok szekciónkénti besorolását az egyes befektetési eszközök sajátosságai határozzák meg. Külön szekcióban szerepelnek:

- a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok (azonnali piac),

- a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (azonnali piac),

- a határidős és opciós termékek (származékos piac),

- az áru alapú termékek (azonnali és származékos piac).

A tőzsdei kereskedő cégek kereskedési jogukat szekciónként szerezhetik meg, így az egyes piacokon kereskedő cégek köre jelentős eltérést mutat. (xxx.xxx.xx)

- Részvény szekció

A részvény szekcióban alapvetően tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokkal (részvények, befektetési jegyek) lehet kereskedni, és ebben a szekcióban kaptak elhelyezést a strukturált termékek (certificate-ok, ETF-ek). Speciális értékpapírként ebben a szekcióban szerepelnek a kárpótlási jegyek.

- Hitelpapír-szekció

A hitelpapír-szekcióba tartoznak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, így az állampapírok (diszkont kincstárjegyek és államkötvények), valamint a vállalati kötvények és a jelzáloglevelek.

- Származékos szekció

A BÉT származékos szekciója részvény és index alapú, deviza és kamat alapú határidős, valamint opciós termékeket tartalmaz.

- Áruszekció

A BÉT és a Budapesti Árutőzsde piacainak 2005. novemberi összeolvadását követően a BÉT-en lehet áru, elsősorban gabona alapú termékekkel kereskedni. A többi szekciótól eltérően itt azonnali és származékos ügyleteket is lehet kötni.

Az árupiac termékcsoportjai az alábbiak:

- Határidős gabona

A Tőzsde határidős gabonapiacán a kalászos gabonafélék és ipari olajos magvak szabványosított kontraktusainak határidős kereskedése folyik. A Terméklistában meghatározott különböző lejáratokra, maximum 17 hónapra előre lehet kereskedni. Termékei: Ammóniumnitrát, malmi búza, napraforgómag, repce, dara, takarmányárpa- búza és-kukorica.

- Gabona opció

A legnagyobb forgalmú határidős termékekre (búza, napraforgómag és kukorica) opciós ügyletek is köthetők. Az opciók alapterméke a megegyező lejáratú határidős kontraktus, így az opció lehívásakor az adott termékre vonatkozó határidős pozíció nyílik meg. Valamennyi gabonaopció amerikai típusú, azaz esetükben a vételi vagy eladási jog a határidő lejártáig bármikor lehívható. A lejárati szerkezet megegyezik a mögöttes határidős termék lejárati szerkezetével, azaz 17 hónapra előre nyílnak meg az adott lejáratok, és az ezekhez tartozó opciós sorozatok. Termékei: repce, napraforgómag, takarmánybúza, -árpa, -kukorica, valamint malmi búza opciók köthetők.

- Azonnali gabona

A BÉT azonnali árupiacán gabonatermékekkel (kukorica, búza, napraforgó, árpa stb.) lehet kereskedni. A teljesítés fizikai szállítással történik, az azonnali gabona ügyleteknél a szerződő felek

- a Terméklistában nem szabályozott, többnyire a minőségellenőrzéssel, szállítással kapcsolatos - paraméterekben egyedileg állapodhatnak meg, melyet szerződésben rögzítenek. Termékei: Napraforgómag, ammóniumnitrát, étkezési búza, takarmányárpa, -kukorica, -búza, extra búza, malmibúza, dara, repce,

- BÉTa Piac

A BÉTa Piacon külföldi részvényekkel lehet biztonságosan, egyszerűen kereskedni forintban. A folyamatosan bővülő termékpalettára a külföldi piacok leglikvidebb és legérdekesebb befektetési lehetőséget kínáló részvényei kerülnek regisztrálásra. A BÉTa Xxxxxx megvásárolt részvény teljesen megegyezik a külföldi tőzsdéken jegyzett részvényekkel, tehát az értékpapírok azonosítására szolgáló kód (ISIN kód) is azonos.

Hazánkban a határidős (és opciós) fedezeti aktivitás rendkívül gyenge. A piaci szereplők nemcsak a BÉT gabonaszekció kontraktusai iránt mutatnak csekély érdeklődést, de a nagy forgalmú nemzetközi piacok kínálta kockázatkezelési eszközökkel sem élnek. A tőzsde szereplői döntően a nagy feldolgozók. (Lehota, 2003a) A fedezeti ügyletek csekély száma a származékos árupiaci kereskedési alapismeretek, a megnyitott határidős és opciós pozíciók fenntartásához szükséges tőke, valamint a lényeges piaci információk begyűjtéséhez szükséges infrastruktúra, illetve az ezen információk kiértékeléséhez szükséges szaktudás hiányával magyarázható. Tapasztalatok szerint a termelők árupiaci aktivitása a gazdasági méret növekedésével és a diverzifikáció csökkentésével párhuzamosan nő. (AKI, 2009)

A gabonaszekcióban viszonylag nagy a forgalom.

A mezőgazdasági termékek származékos piacain a határidős és opciós kereskedés volumene globális szinten több mint kétszeresére nőtt a közelmúltban. Ezen termékek egyes származékos piacai komoly versenytársai lettek a részvény-, kötvény-, és egyéb pénzügyi piacoknak. Ez részint annak köszönhető, hogy az információs technológia a kereskedést a legszélesebb kör számára hozzáférhetővé tette. (AKI, 2009)

c.) Hibrid intézmények

c.1.) Szerződéses rendszerek

A szerződéses kapcsolatok fő jellemzője az ingadozás, melynek oka a búzatermelés jelentős ingadozása és a termelők, feldolgozók és forgalmazók eltérő piaci várakozásai. Főként a malom és takarmányipar, a gabona nagykereskedők és a hazai kisméretű gabonakereskedők között jellemző forma. (Lehota, 2003)

A szerződéses értékesítés főbb formái:

• mezőgazdasági termékértékesítés: a rendszerváltás előtt jellemző forma, saját termelésű termékek értékesítésére.

• adásvételi szerződés: széles körben elterjedt forma (főként a gabonakereskedők körében), néha kisebb mértékű előfinanszírozással párosul.

• termeltetési szerződés: főként a feldolgozó és integrátor esetében használatos, jelentősebb előfinanszírozással párosul, illetve néhány input biztosításával.

• integrációs szerződés: input-biztosító szerződés típus szaktanácsadással. Ez a forma is főleg a feldolgozók és integrátorok által kedvelt.

A szerződések főbb pontjai:

• mennyiség,

• minőség,

• teljesítés helye és ideje,

• ár,

• fizetési feltételek.

Növeli az egyedi termelői kockázatot a szerződéses fegyelem hiánya is. Az elemi csapások mellett sok termelő ezt tartja a legnagyobb kockázati problémának. A szerződéses értékesítés problémái, hogy a termelő számára, illetve a vevő számára megfelelő szerződéses garanciákat és biztosítékokat nem tartalmaz, valamint a szerződések jogi kikényszerítése hosszadalmas és nehézkes: az államtól, a jogtól nem mindig várható hatékony segítség. A szerződések kikényszerítésének két útja a polgári jogi eljárás, illetve a választott bíróság intézménye. Főként a minőségi viták és a mennyiségi teljesítés vitája merül fel leggyakrabban, valamint a szállítási és teljesítési határidők betartása. Okai a növekvő tőkehiány és finanszírozási gondok, valamint az ingadozó kínálat és kereslet. Az utóbbi időben ismét egyre nagyobb probléma a körbetartozás. A fizetési határidők betartása nem csak a kereskedelemben, hanem a termékpálya más szakaszain sem jellemző. (Lehota, 2003a; AKI, 2009)

Lehota (2000) a piaci intézményrendszer szervezeteit elemezve, a szerződéseket a termelők és a feldolgozók közötti vertikális koordináció eszközeihez csoportosítja. Természetesen a szövetkezetek, amelyek speciális hibrid szervezetek, horizontális szerződéses kapcsolatot is jelentenek, hiszen például az alapszabály tekinthető multilaterális (többoldalú) szerződésnek. A szerződések azonban valóban elsősorban a termelő és a -feldolgozó közötti koordinációt elősegítő köztes – azaz a nyílt piaci termelés és a teljes vertikális integráció közötti – eszközök.

A szerződő felek céljainak, az alapul szolgáló termelési kapcsolatoknak, valamint a szerződés létrehozásával és betartatásával kapcsolatos információs és stratégiai akadályok természetének és nagyságának megfelelően a mezőgazdasági szerződések/megállapodások felépítése-szerkezete változó.

A termelők a szerződés segítségével csökkenthetik az árkockázatot, valamint értékesítési lehetősé- güket biztosítják. A hagyományos készárupiac (azonnali piac) nem garantál megfelelő árjelzéseket az új fogyasztói igényeknek megfelelően kifejlesztett termékeknek (organikus termékek).

Mi az oka a szerződések használatának a nyílt piaci értékesítés helyett? Egyrészt a szerződés az ár- és így a jövedelemkockázatot mérsékli (kockázatmegosztó megközelítés), másrészt a tranzakció készárupiaci lebonyolításának költségét csökkenti (tranzakciós költség megközelítés). Ez utóbbi

ösztönözhet az alacsonyabb termelési költségek elérésére, továbbá a termelés egyes szintjei között felgyorsíthatja a koordinációt, például új technológia adaptálása, információáramlás fejlesztése, minőségirányítás, hitelek elérhetőségének javítása stb. Amennyiben a tranzakciós (azaz a piaci cserével kapcsolatos) költségek fontos szerepet játszanak, úgy a szerződések alkalmazása a termelékenység javításához és jobb termékminőséghez vezet. E megfontolások egyike vagy akár mindkettő egyszerre mérlegelhető. (MacDonald, 2004)

Bizonyos szerződések a termelőket olyan hosszú távú beruházásokra kötelezik, amelyek vevő specifikus termelést tesznek lehetővé. Amennyiben a szerződés a vevő számára csupán rövidtávon jelent felvásárlási kötelezettséget, az további kockázatot (úgynevezett akadályozási problémát) jelent a termelő számára, ami eredhet a szerződés felmondásából vagy a vevő hibájából stb. A nyílt piaci koordináció esetén a szerződések szerepét az ár és az ehhez kapcsolódó információk veszik át, míg a vertikális integráció létrejöttekor a belső adminisztrációs döntések.

A szerződések időtartamukat illetően sokfélék lehetnek, minél hosszabb a szerződés időtartama, annál szorosabb az együttműködés, azaz a vertikális integráció annál magasabb fokáról beszélünk.

Mind az élelmiszer-ipari, mind a kereskedelmi vállalatok nyilvántartható mezőgazdasági termeltetési és/vagy értékesítési szerződéseket kötnek. A termeltetési szerződések rendszere főleg az élelmiszeripar termelési biztonságát szolgáló intézménytípus. Azokban az országokban, ahol az értékesítési szövetkezetek, illetve az állami támogatással is segített szövetkezeti készletezés nem elég elterjedt, az élelmiszeripari vállalkozások gyakrabban alkalmazzák ezt a módszert.

A termeltetési szerződések időtartama általában egy év, de állóeszköz-igényes termékek (így ültetvények és öntözési rendszerbe kapcsolt termelés) esetében többéves, akár 10-15 éves időtartamú szerződések is előfordulnak. Ezek a hosszabb távú szerződések a mezőgazdasági termelők által kézben tartott együttműködési rendszerek. Ezeknek klasszikus formája a szövetkezés. A szövetkezés hozzájárul a megbízható és együttműködésre érdemes szereplők kiválasztódásához, egyúttal folyamatossá teszi a termelési, tárolási, feldolgozási módszerek újítását.

c.2.) Tárolás, raktározás intézményei

A gabonafélék piacán fontos terület a termékek raktározása.

Magyarország agro-ökológiai szempontból mindig a térség meghatározó gabonatermelő központja volt, és várhatóan az elkövetkező időszakban is jellemző lesz országunkra a szükségletet meghaladó gabonafelesleg. A magyar agrárágazat számára a korszerű tárházi technológia és infrastruktúra, a kereskedelmi és logisztikai rendszer kiépítése, annak szakszerű működtetése feszítő gazdasági igényként lépett fel az uniós csatlakozás kapcsán. A rendelkezésre álló és a tervezett kapacitásokra - miután jobbára termelői igények és célok alapján kerültek kialakításra - jellemző volt a szétszórtság és a viszonylag kis méret. Egyre jobban megfogalmazódott az ún. intervenciós gabonatárházi gyűjtőközpontok kialakításának szükségessége, lehetőleg olyan, geopolitikailag optimális helyszínen, ahol a különböző szállítási módozatok egy időben vannak jelen. (xxx.xxxxxxxxx.xx)

A gabonaintervenció az EU piaci zavar megelőzése vagy elhárítása érdekében alkalmazott piacszabályozási eszköze. Az Unió vállalja, hogy az intervenciós időszakban felajánlott, a közösségben megtermelt, a minimális minőségi követelményeknek megfelelő gabonát megvásárolja intervenciós áron a tulajdonosától. A felvásárolt terményt intervenciós raktárakban készletezik, majd az Unió ellenőrzése mellett értékesítik. Az intervenció célja a gabonapiac stabilizálása, valamint a termelők számára megfelelő életszínvonal biztosítása. Jelentősége folyamatosan tompul. A hazai szakemberek nem is gondoltak arra, hogy hazánkban a raktárbázis kérdése problémát okozhat. A raktárakra szigorú követelményrendszert írt elő az Unió, mely évről évre enyhült. (Katóné, 2008)

A betakarítás után jelentkező gabonakínálat levezetésének intézményei:

- magán raktározás,

- közraktározás.

2005-ben felmerülő raktárhiány miatt egyfajta raktárépítési (és korszerűsítési) hullám indult meg, melyhez állami támogatás is társult. Ennek következtében hazánkban több millió tonnás raktárkapacitás épült, mely hatására túlkínálat alakult ki a piacon. Problémát jelent a tengeri kikötőktől való távolság, valamint a logisztikai elmaradottság. (Rieger, 2006) A szektorban a tárolókapacitás tekintetében jelentős egyenlőtlenségek alakultak ki. A tároló-szárító kapacitások szempontjából a kisebb gazdaságok jelentős hátrányban vannak. (Lehota, 2003a)

Az intervenció egyik pozitív hozadéka, hogy a piaci szereplőket szorosabb együttműködésre sarkallja.

Az intervenciós gabonakészletek tárolásában való részvétel feltétele, hogy a raktározási tevékenység végzésének műszaki-technikai feltételei biztosítva legyenek és az MVH a raktárat intervenciós gabonaraktárnak ismerje el: azt a raktárat ismeri el, amely megfelel a vonatkozó MVH Közleményben meghatározott, a gabona optimális tárolásához szükséges követelményeknek, és amelyben biztosítható a tárolt intervenciós gabona minőségének és mennyiségének megőrzése.

Az MVH a befogadott, jóváhagyó határozattal rendelkező, stratégiai szempontból megfelelő raktárkörből választja ki azokat, amelyekkel az adott intervenciós időszakban hatósági raktározási szerződést köt. A hatósági szerződés a szerződésben foglaltak megszegése esetén jogerős és végrehajtható határozatnak minősül. A tárolás során a raktár által az intervenciós készletekről és azok változásáról éves, havi és eseti készletjelentések alapján, annak ellenőrzése után az MVH a raktározó számára teljesítésigazolásokat állít ki és a beküldött számla ellenében a tárolással kapcsolatos szolgáltatási díjat fizet. A szolgáltatási díj magába foglalja a be és kitárolási, valamint a havi raktározási díjat. Kiemelt cél a tárolt intervenciós gabona minőségének és mennyiségének megőrzése. (xxx.xxx.xxx.xx/xxxxxx/XXXXxxxxx/xxxxxxx/xxxxxxxx/xxxxxxxxxxx, 2013.06.04. )

A tárolók egy részének műszaki színvonala, ill. betárolt termények állagát megóvó tárolástechnológiák nem kielégítők, ill. az a tárolók nagyrészüknél hiányzik. Ezt a termények túlszárításával igyekeznek pótolni, ami mint ismert jelentősebb energiafelhasználást igényel és a termény fizikai és beltartalmi minőségét is károsítja. A jelentős ráfordítással megtermelt gabona minőségének megóvása, a tárolás alatti veszteségeinek minimalizálása igen fontos feladat, amit csak megfelelő műszaki színvonalú tároló berendezésekben és az adott célnak (kereskedelmi célú tartós tárolás, ill. saját célra, fokozatosan felhasznált termények tárolása) megfelelő tárolástechnológiával lehet biztosítani. A megfelelő időben betakarított, az előírásoknak megfelelő tisztított és kezelt termény a helyesen megválasztott feltételek mellett elvileg hosszú ideig problémamentesen tárolható. Ezt az ideális állapotot kell a lehetőségek szerint a tárolás időszaka alatt biztosítani. A biztonságos tárolás, döntően a tárolt gabona hőmérsékletétől és nedvességtartalmától függ. (Komka, 2001)

Hazánkban az egyensúlyi nedvességtartalom alatti terményeknél az állagmegóvó szellőztetéses, a 16-18% nedvességtartalmú terményeknél a szellőztetéses szárítási technológia, míg a sajátcélra felhasznált takarmánygabonáknál mindkét nedvességtartományban a szerves savas tartósítási technológia használható. A szellőztető rendszer nélküli tárolóknál gyakori a túlszárított termény tárolása. A túlszárítás (11-12%) számos hátránnyal jár, növekszik a szárítók szárítási ideje, a felhasznált olaj vagy gáz mennyisége, csökken a szárítókapacitás és romlik a termények fizikai és beltartalmi értéke. (Komka, 2001)

A közraktározásnak (ami voltaképpen záloghitelezés) akkor van különös szerepe, ha egy országban (piacon) nem elég fejlett a termékfelelősségi rendszer, illetve a minőségbiztosítási rendszer. Azon túl, hogy a közraktárban elhelyezett áruért rövid idő alatt pénzhez lehet jutni, a közraktár azért vonzó a piaci szereplők számára, mert az minősített terményekkel gazdálkodik, így abban meg lehet bízni.

A közraktározás intézménye a 19. századtól jelen van hazánkban. Ez a szolgáltatás virágzik, mivel meg kell oldani az áru tárolásának és a következő termelési periódus finanszírozásának kérdését (az intervenciós időszak és betakarítási időszak eltérése miatt.) (Rieger, 2005)

Jelenleg hazánkban közraktározási tevékenységgel foglalkozó vállalkozások a teljesség igénye nélkül az alábbiak: ÁTI DEPO Közraktározási Zrt., Korona Közraktár Zrt., TIG Nonprofit Kft.

c.3.) Szövetkezetek, társulások, együttműködési formák

A mezőgazdaságban szokásos szövetkezeteket a közös tőkeképződésben, kockázatviselésben érdekelt termelők csoportjai hozzák létre.

Eleinte az egyes termékpályák bizonyos szakaszait integráló szövetkezetek a velük szemben monopolhelyzetben levő kereskedelmi és ipari szervezetek ellen jöttek létre, hogy egyfajta piaci ellensúlyozó erőt alkossanak a termelők számára.

Klasszikusan a szövetkezetek a vertikális koordináció legszorosabb formáját: a vertikális integrációt valósították meg. (Xxxxx, 2002) Az utóbbit általában jellemző tulajdoni egybefonódás azonban csak részleges, így a szövetkezetek lényegesen különböznek más, nem termelői integrációtól. A modern, jól működő (úgynevezett vállalkozói vagy új generációs szövetkezetek) esetében az integráció másik fő vonala a különböző típusú szerződéseken keresztül megvalósuló esetek, amelyek kiegészítik és átalakítják a hagyományos tag–szövetkezet viszonyt, hiszen sokszor a tagok egymással is versenyeznek.

A mezőgazdasági szövetkezetek legfőbb célja a tag egyéni gazdaságából származó jövedelmének növelése, illetve a tag saját gazdaságába, valamint a szövetkezetbe befektetett tőkéjének a megtérülése. Tehát a szövetkezeti tagokat nem a munkajövedelem-érdekeltség jellemzi, mint a termelőszövetkezetekben. A szövetkezet a taggal szemben nem törekszik nyereségre (business at cost), csupán kiegészíti, segíti a tag gazdálkodását. (Xxxxx, 2002)

A különböző célú termelést és értékesítést szervező szövetkezetek számos ok miatt hasznosak az élelmiszeripar szempontjából.

2012-es tanulmányában Xxxxx X. Xxxxx az alábbiak szerint tagolja a mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági előnyeit:

1. Az élelmiszer-gazdasági szövetkezetek jelentősége igen nagy az Európai Unióban, dinamikus és szerves szövetkezeti fejlődés a jellemző.

2. Képesek megoldani a termelők piaci és technológiai kiszolgáltatottságával, kockázatával kapcsolatos problémákat és növelni piaci ellensúlyozó erejüket, jövedelmüket.

3. A szövetkezetek egyik legfontosabb további indoka az ún. tranzakciós, pl. információs költségek csökkentése és

4. a technológiai és piaci hatékonyság növelése.

5. A termelők nagyobb alkuerejének, s magasabb piaci részesedének az egész marketingcsatorna számára pozitív üzenete van, beleértve a fogyasztókat, akik megbízhatóbb és gyakran jobb minőségű termékekhez jutnak hozzá.

6. A termelői szervezetek vidékfejlesztésben és a foglalkoztatás növelésében játszott szerepe szintén nem elhanyagolható, a mezőgazdasági népesség megtartásához való hozzájárulásuk mellett.

A mezőgazdasági szövetkezetek nem-gazdasági előnyei:

– Hozzájárulnak a környezet megóvásához, valamint átlátható teszik a termékpályát, részben a tagok és a fogyasztók közötti szoros társadalmi kapcsolatok által.

– Természetükből adódóan hozzájárulnak a társadalmi hasznossághoz (értékek, alapelvek megőrzése stb.)

– A „demokrácia iskolái”.

– Az informális hálózatok/kapcsolatok erősítésében, illetve a bizalom és a társadalmi tőke növelésében is nagy szerepet játszanak – azonban a bizalom előfeltétele is a szövetkezésnek.

Juhász és Mohácsi (1999) az alábbi okokat jelölik meg:

1. Több forrásból biztosítják a tőkét, ami a lánc fejlesztéséhez szükséges, mivel a gazdálkodók, a (hitelben) berendezést szállítók és a bankok üzletpolitikáját ők hangolják össze az élelmiszer- ipari cél érdekében. Így csökken a termeltető tőkeszükséglete, illetve garanciavállalási kötele- zettsége. Ezen kívül, a számára idegen közegben nem hárul rá túl sok szervezési, termelésprog- ramozási feladat.

2. A szövetkezet végzi a termelői kör fegyelmezését, szelektálását, képzését, az éri el a beszállítók és szolgáltatók lojalitását (hiszen ez utóbbiak már nemcsak az egyes gazdákkal állnak szemben). Ez a szövetkezet legfontosabb kulturális és szociális funkciója.

3. A szövetkezés segíti a bankrendszert abban, hogy megfelelő hitelkínálati szelekciós módsze- reket, valamint pozitív – vállalkozáshálókat egymásra utaltan fejlesztő – üzletpolitikát alakíthas- son ki. A szövetkezettekkel való kooperáció csökkenti az élelmiszer- ipari szervezetek fejlesztésekben vállalt felelősségét és kockázatát. A szövetkezetek az élelmiszeripar, illetve a bolthálózatok, láncok számára megoldják a termelői beszállítói kör kiválasztását.

Három alapvető szövetkezeti típus különíthető el

A) Termelő típusú szövetkezetek, átalakult TSZ-ek, melyek általában több funkciót is ellátnak, s bár egyre ritkábban, de azért néha szociális céljaik is vannak. Különböző okok miatt egy részük átalakult Rt-vé, számuk egyre csökken.

B) Beszerző Értékesítő Szövetkezetek (BÉSZ-ek) 1999-2006 között sok (kb. 700) BÉSZ jött létre, de ezek, az EU csatlakozás utáni némi derogációt követően, 2007-től nem kaphattak támogatást, így ezek monitorozása is nehézzé vált. A sikeresen működők jó része TÉSZ vagy termelői csoport formában folytatta tevékenységét.

C) „Új típusú”, általában értékesítő/marketing szövetkezetek, melyek alapanyag termelést nem folytatnak, csak kiegészítik a tag gazdálkodását. A leggyakrabban egy termékpályát koordinálnak, s valamilyen termelői értékesítő szervezet (TÉSZ), illetve termelői csoport formájában öltenek testet. (Xxxxx, 2012; Xxxxxxx, 2010)

Magyarországon néhány esetben a létrejött vertikális integrációt az átalakult, eredetileg termelőtípusú szövetkezet valósította volna meg, de ezek később (főként politikai jogi okokból, bizonytalanságból) gazdasági társasággá alakultak át (Kiss – Xxxxx, 2001), illetve a nagyobb hozzáadott értéket produkáló tevékenységet (például feldolgozás, marketingmunka) kft.-, illetve rt.- formában működő „leányvállalatban” végzik. (Xxxxx, 2002)

Az előmozdító típusú szövetkezetek kiemelkedő szerepe a vertikális integráció szempontjából a következőkben foglalható össze:

- új piacok megszerzése és megtartása hosszú távon is;

- a technológiai és a piaci kockázat csökkentése;

- nagy hozzáadott értékű tevékenységek végzése;

- nagyobb hatás a piacra és az árakra;

- a tranzakciós költségek csökkentése;

- a fogyasztó közelebb hozatala a termelőhöz, így az információs költségek csökkentése;

- a marketingcsatorna egy másik szintjéről a jövedelem egy részének a termelő számára való átfolyatása.

Alapvetően kétfajta előmozdító típusú szövetkezeti modellt különböztethetünk meg Európában: a piaci ellensúlyozó erővel jellemezhető, illetve a vállalkozói szövetkezeti modellt. Mindkét modell az elmozdító típusú szövetkezés megnyilvánulási formája.

Az ún. „új típusú” (értékesítő/marketing) szövetkezetek esetleges bukásának főbb okai és magyarázata (Xxxxx, 2012)

Mikroökonómiai és belső kérdések

• A szövetkezet non-profit jellege miatt nincsenek pénzügyi tartalékok,

• túl gyors fejlődés és növekedés (pl. Mórakert Szövetkezet),

• néhány szervezet strukturális problémái,

• a termékek minőségét és mennyiségét érintő hatékonysági problémák a piacra (kiskereskedelmi láncokba) való szállítás során.

Az emberi tényezőhöz kapcsolódó problémák

• A tagok heterogenitása – különböző érdekek,

• nagy és speciális gazdaságok versus kistermelők befektetései,

• bizalom: több szinten értelmezhető, sokszor hiányzik,

• elkötelezettség hiánya: a tagok ált. csak az üzletben érdekeltek,

• a szövetkezeti út kikerülése („By-passing”) – tagi eladás piacon,

• a szövetkezet és a tag közötti szerződések kikényszerítése nagyon gyenge, igen ritka a tag kizárása.

Összességében a szövetkezetek vertikális integrációban betöltött szerepe a termelőtagok technológiai és piaci hatékonyságának növelésében, s ennek révén jövedelmi pozícióiknak, függetlenségük – az alternatív integrációs mechanizmusokhoz képest – nagyfokú megőrzése melletti, erősítésében áll. (Xxxxx, 2002)

Összefoglalva a mezőgazdasági szövetkezetek főbb előnyei a termelők számára Magyar- országon

1) EU-s, illetve szektortól függően nemzeti kiegészítő támogatások lehívása

2) biztos és állandó értékesítési lehetőség,

3) nagyobb piaci ellensúlyozó (alku) erő, esetenként magasabb ár,

4) biztosan, s általában rövid idő alatt (általában két héten belül) megkapják a pénzüket, közös értékesítéskor a szövetkezet forgóeszköz-hitellel vagy a támogatásból előre kifizeti a termelőket,

5) a szövetkezet képes hitelt felvenni,

6) különböző szolgáltatások biztosítása, önköltségen, illetve a piaci árnál olcsóbban, akár úgy is, hogy konkrétan egy másik tag végzi azt (pl. gabona szárítása, illetve tárolása)

7) a piaci és technológiai kockázat csökkentése,

8) (esetenként teljes körű) piaci információ,

9) szakember irányítja a szervezetet, sokszor kiváló piaci kapcsolatokkal,

10) ha „beragad” a pénz a vevőnél, akkor a szövetkezet saját maga hajtatja be a pénzt,

11) inputok, tenyészállatok olcsóbb közös beszerzési lehetősége, esetenként input előfinanszírozás, melyet később az árbevételből törlesztenek a tagok,

12) bizonyos támogatásoknál előny, illetve plusz pontokat ér a termelői csoportban való tagság

13) oktatás, szaktanácsadás,

14) a termékek piacra vitelével - értékesítésével kapcsolatos idő megtakarítása.

A termelői szervezetek által megvalósított közös cselekvés sikerességének feltételei:

- Valódi gazdasági igény megléte,

- Együttműködési/szövetkezési képesség fejlesztése, mentális/pszichológiai akadályok lebontása,

- A potenciális tagok megszűrése,

- Beszállított termékekre vonatkozó szigorú minőségi és egyéb követelmények előírása (teljes nyomonkövethetőség),

- Beszállítási kötelezettségek (mennyiségi + minőségi) következetes betartatása (egységes árualap),

- Kereskedelmi-közgazdasági tudással és tapasztalatokkal, illetve kapcsolatokkal rendelkező menedzsment

- Megfelelő logisztika, védjegyek (termékdifferenciálás),

- Óvatos, a szervezet hosszabb távú pénzügyi lehetőségeivel összhangban álló fejlesztések,

- Hatékony és többirányú kommunikáció,

- Bizalom a tagok és a szövetkezet vezetése/menedzsment között. (Xxxxx, 2012)

A társulások szerepe Magyarországon igen alacsony.

Több fejlett országban a termelők által kézben tartott együttműködés másik formája az úgynevezett értékesítési társulás. Az értékesítési társulás lényegében előformája a szövetkezetnek. A társulás inkább információs közösség, tőkeképzése egyedi formákat követ, kockázatközössége kisebb mértékű.

Létrejöttükben komoly szerepe volt az államnak, mert sokszor csak akkor lehetett állami intervencióra számítani, ha a termelők értékesítési társulást alakítottak. Ezek pufferkereskedelmi, élelmiszeripari termeltető és szövetkezeti jellegű, valamint információközvetítői szerepet egyaránt betölthetnek. A társulás tagjai pontos ismerethez jutnak arról, hogy miből mennyi termett vagy milyen termés várható, milyen szabványok szerint, s azt mikor, milyen formában és mennyiért lehet értékesíteni.

A TÉSZ-ek természetes vagy jogi személyek által, elsősorban termékeik közös értékesítésére létrehozott szervezetek, amelyek bizonyos feltételek esetén tagállami elismerést nyernek, s így jogosultak uniós támogatásra.

A termelők értékesítési szervezeteinek fő célja, hogy elégséges gazdasági erőt képviseljenek, így életképesek legyenek, s egyúttal támogatásuk hatásos legyen.

A termelői értékesítő szervezetek termelők által, termékeik termelésének megszervezése, közös áruvá készítése, tárolása és értékesítése céljából létrehozott szervezetek. A termelő-értékesítő szervezetek társasági formájukra nincs kötelező előírás, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy a működés legjobban értékesítő-, vagy beszerző–értékesítő szövetkezetként szervezhető meg. (Márton, 2000) Főként a zöldség-gyümölcs szektorban jellemző az elterjedésük.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülés egyik feladata volt a TÉSZ-ek minél nagyobb számban történő megalakítása és gazdálkodásuk elősegítése a zöldség-gyümölcs szektorban. A termékpálya átalakulása, a fogyasztói magatartás megváltozása, a kiskereskedelmi láncok gazdasági súlyának megnövekedése miatt a termelők integrációs kényszerbe kerültek. A zöldség-gyümölcs ágazatban a termelők nem jutnak közvetlen támogatásokhoz, arra a TÉSZ-ek jogosultak árbevételük meghatározott arányában. Ezek a támogatások feltétlenül fontosak a piaci versenyben való helytállásukhoz. (Xxxxxxx, 2010)

Az inputszállítók termelésszervező együttműködési rendszerei olyan vállalkozások kezdeményezé- sére jönnek létre, amelyeknek termékeit a mezőgazdasági termelők (szolgáltatás, gép, fajta stb.) fel- használják. Árujuk értékesítésében érdekeltek, amelyhez különféle szervizszolgáltatásokat és szaktanácsadást is nyújtanak. Termékeik elhelyezése azonban csak akkor képzelhető el, ha a mező- gazdasági felhasználó, illetve annak termékei sorsával is foglalkoznak.

A termelésszervezők olyan mélységű és részletezettségű szerződést kötnek mezőgazdasági partnerükkel, amilyet szolgáltatásuk (termékük) jellege megkíván. Előfordul, hogy a késztermék értékesítésében vesznek részt, és az eladási árból fizettetik meg a mezőgazdasági felhasználóval szolgáltatásaik árát. Ekkor a termelésszervező és a termelő között lényegében hitelszerződés jön létre, a szállító a felhasználó finanszírozási helyzetéhez igazodva oldhatja meg eladását. Ilyen megoldás mindenekelőtt gépek, növényvédő szerek és műtrágya értékesítésekor jöhet létre. Az is lehetséges, hogy a szállító szaktanácsadást és más szolgáltatást kapcsol terméke (tenyészállat, vetőmag, palánta stb.) eladásához, s ezt szerződésben is rögzíti. A termelési folyamat nyomon követésében azért is érdekelt az eladó, mert a technológiai előírások pontos betartása mellett

állítható csak elő piacképes mezőgazdasági cikk, amelyet az élelmiszeripar és/vagy a kereskedelem megvásárol. És csak ebben az esetben számíthat saját terméke mezőgazdasági értékesítésére is.

Termelői csoportok szerepe a magyar mezőgazdaság jövőjében:

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter az Európai Unióhoz való csatlakozás sikerességének elősegítése, az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő szervezeti hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében rendelkezett az államilag elismert termelői csoportok alapításának feltételeiről és követelményeiről a 85/2002 (IX. 18) FVM miniszteri rendeletben.

A rendelet megalkotásával elérni kívánt cél az volt, hogy az elszigetelten termelő, ezért a piaci viszonyoknak erősen kiszolgáltatott gazdálkodókat a termelés egyes szakaszaiban együttműködésre ösztönözze. Az összefogás eredményeként az egyénileg gazdálkodók is élvezhetik a koncentrált piaci megjelenés előnyeit az eszközbeszerzések és a termékértékesítés terén, magasabb hozzáadott érték realizálható. A biztos piaci háttér mellett további előnye a szerveződésnek, hogy folyamatosan friss információk birtokába jutnak a termelők, ezáltal naprakész a piaci igények, a szabályozási rendszer stb. terén. Több termelő egy adott szolgáltatás igénybevétele esetén nagyobb árenged- mény elérésére képes, mint egyénileg, a termelői csoportok jobb alkupozíciót képviselnek az egyéni termelőknél. Nagy értékű, kistermelők számára elérhetetlen, kisgazdaságokban minimális kapaci- táskihasználással, gazdaságtalanul működtethető gépek, berendezések közösségi beszerzésével, használatával, csökkennek a termelési költségek.

A termelői csoportok az azonos termék, illetve termékcsoport szerint szerveződő termelők olyan együttműködései, amelyekben piaci pozícióik megerősítése érdekében az általuk önállóan végzett mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati alaptevékenységükhöz illeszkedő tevékenységre - különösen az általuk előállított növényi- és állati termékek termelési folyamatának elősegítésére - termékeik feldolgozására való átvételre, tárolására, piacképes áruvá történő előkészítésére, valamint közös értékesítésére önkéntesen társulnak. Egy adott termelői csoport csak egy termékre vagy termékcsoportra szakosodottan működhet.

Legnagyobb számban a gabonatermelőket összefogó szervezetek működnek.

c.4.) Minőségszabályozási rendszerek

A vertikális koordinációban nagyon fontos szerepe van a minőségnek. A piaci kapcsolatokban a szabványok szerepe a döntő. Hazánkban a mezőgazdaság területén a minőségirányítási rendszerek- nek korábban nem volt igazi hagyományuk, előzményük. A tevékenység sajátosságaiból adódóan ugyanis viszonylag kevés szó esett minőségbiztosításról, az önálló minőségellenőrző szervezetek sem alakultak ki általánosan. Bár a gazdák természetesen foglalkoztak a termelés minőségi kérdéseivel (vetőmag-, állatfajta, műtrágyázás, növényvédelem, állattartás, állategészségügy feltételei stb.) azonban nem minőségtudatos formában. A minőségbiztosítási és ellenőrzési rendsze- rek bevezetése megindult a gabonavertikumban, de csak néhány területen terjedtek el (ISO-9000 és HACCP módszerek). (Bitáné, 2012)

A minőségszabályozásnak nagy szerepe van a növényi termékek nyomonkövethetősége szempontjából a szántóföldtől egészen az értékesített termékig (asztalig).

A nyomon követési rendszerről a 2003. évi LXXXII. törvény tett először említést. Az Európai Uniós csatlakozás előtt a magyar élelmiszeripar működését döntően a magyar törvények és rendeletek szabályozták. A belépés után, az EK rendeletek lettek a meghatározóak. Ezek közül a legfontosabb a 2005. január 1-től érvénybe lépett 178/2002 rendelet, ami a nyomon követhetőség kötelező alkalmazását írja elő az egész élelmiszerláncban. Célja, hogy visszakövethetővé tegye az élelmiszereket egészen az előállító gazdaságig.

A nyomon követési rendszer alapja a helyes dokumentáció. Alapvetően kétféle nyomon követési rendszer különböztethető meg egymástól. Létezik a felülről lefelé irányuló rendszer, melynek lényege, hogy a végső felhasználó (fogyasztó) irányából történik a visszakeresés. Erre jó példa a

napjainkban gyakran előforduló élelmiszerbotrányok azaz, a fogyasztó oldaláról érkeznek a bejelentések és ezt követően kezdődik a visszakeresés. A másik eset az alulról felfelé irányuló nyomon követés, azaz a termelő irányából történő visszakeresés. A cél itt a termék nyomon követése a szántóföldtől az asztalig. (Bitáné, 2012)

A biztonság mellett nagyon fontos tényező a minőség is. A növényi termékek minőségét három fő csoportba sorolható tényező befolyásolhatja:

· a növény genetikai tulajdonságai (biológiai tényezők),

· az agroökológiai tényezők és

· az agrotechnikai (termesztéstechnológiai) tényezők.

Az élelmiszerbiztonságra vagy az élelmiszerminőségre vonatkozó szabályozással elérni kívánt legfőbb célok az élelmiszert fogyasztók egészségének védelme (élelmiszerbiztonság), a környezet- védelem (melléktermékek, hulladékok), valamint a tisztességes gyártók, forgalmazók védelme.

Az élelmiszertermelés műszaki előírásait, az Élelmiszer Törvény (ÉT) határozza meg alapvetően, de nem teljes mértékben. Az élelmiszeripari üzemen belül olyan menedzsment-eljárásokat kell megvalósítani, amelyek a jó előállítási gyakorlatra vonatkozó szabálygyűjteményben vannak előírva (Codes of Good Manufacturing Practice, CGMP). A jó gyártási gyakorlat magában foglalja mindazon termelési műveleteket, amelyekkel a megfelelő élelmezés-egészségügyi biztonságú termék folyamatosan állítható elő.

Az élelmiszerbiztonsággal szembeni követelmények előírják azt, hogy a gazdálkodót terheli a fele- lősség azért, hogy az általa felhasznált anyagok és az általa forgalomba kerülő termékek élelmezési és takarmányozási szempontból biztonságosak legyenek. Ezáltal biztosítható a fogyasztók megfelelő minőségű, egészséges élelmiszerhez való joga. Az élelmiszer-biztonságot szavatolni kizárólag úgy lehet, ha az adott termék „útja” során minden egyes, a termék előállításában és szállításában részt vevő szereplő (termelő, feldolgozó, csomagoló, kereskedő stb.) azonosítható. Az azonosítás mellett azt is kell tudnunk, hogy melyik szereplő milyen műveleteket hajtott végre a terméken, milyen egyéb anyagokat használt fel előállítása, vagy feldolgozása során.

Mivel a nyomon követhetőség először az állati termékek előállítása esetében jelent meg, a növényi termékek előállításánál alkalmazott követelmények kevésbé szigorúak, mert nehezebb a nyomonkö- vetés „kiépítése”. Azonban folyamatosan történnek lépések annak irányában, hogy az élelmiszer- lánc elejét, az elsődleges termelést is bevonják az élelmiszerszabályozás hatálya alá, amely maga után vonja egyúttal a minőségirányítási rendszerek bővülését is. (Bitáné, 2012)

A minőségirányítási rendszereket különböző ismérvek alapján csoportosíthatjuk:

- Tanúsíthatóság: ez egy független szervezet általi igazoláshatóság, amely megfelel az előírt szabványoknak (Terméktanúsítást-, és a Minőségügyi rendszerek tanúsítását irányító tanúsítási szervekre vonatkozó általános feltételek),

- Elfogadottság: a rendszer nemzetközi elfogadását, alkalmazását jelenti,

- Lefedettség: az adott irányítási rendszer élelmiszeripar szegmensekre vonatkozó alkalmazhatóságát jelenti.

A minőségbiztosítás gyakorlata speciálisan alakult a növénytermesztésben. A rendszerváltás után kialakult rengeteg kisparcellán termelő őstermelő és kistermelő többsége nem alkalmazza az előzőekben említett minőségbiztosítási rendszerek egyikét sem. Ezen termelők esetében a nyomon- követhetőséget, a minőség biztosítását még ma is a táblatörzskönyv, a permetezési napló, valamint a gazdálkodási napló jelentik. Az Európai Uniós csatlakozás után felértékelődött az igény, hogy a korábban vezetett, de számon kevésbé kérhető dokumentumokat hivatalosan is ellenőrizhetővé tegyék. Bizonyos támogatások igénybevételéhez elengedhetetlen követelmény a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat betartása, amelyet rendeletekkel szabályoznak. A növénytermesztők nincsenek könnyű helyzetben, amikor a piac elvárásainak megfelelő minőségű termékeket

szeretnének értékesíteni. A minőségbiztosítási rendszerek kiépítése drága, mindemellett ezzel együtt megnőnek a termelőket sújtó adminisztrációs többletmunkák is. (Balogh, 2004)

A nyomon követhetőség és a biztonságos termelés megvalósításának első lépése, biológiai alapja a fémzárolt, biztonságos vetőmaggal kezdődik. A nyomon követhetőség, mint követelmény teljesítése a növénytermesztésben azért sem könnyű, mivel az ömlesztett tömegtermékek köre széles, és jellegükből adódóan egyelőre csak a tárolóig, esetleg a feldolgozóüzemig lehetséges a követés, a feldolgozás során azonban a keveredés elkerülhetetlen. Az ilyen termékek nyomon követése a termőföldig gyakorlatilag kivitelezhetetlen, azonban az élelmiszerbiztonsági követelmények teljesülését ebben az esetben is igazolni kell. A probléma kiküszöbölése érdekében az elsődleges termelésben is ki kellene alakítani egy termékazonosítási nyomon követési alapmodellt. Ehhez az érintettek részéről szemléletváltásra, a jelenlegi termesztési, betakarítási, szállítási, tárolási és feldolgozási ellenőrzési rendszert illetően pedig módosításra és szigorításra lenne szükség. (Xxxxxxxxx, 2007)

A takarmánygyártás vonatkozásában az élelmiszerbiztonság kérdése kiterjed annak előállítására, szállítására, tárolására és forgalomba hozatalára, az engedélyköteles termékek, állatgyógyászati termékek importálására, előállítására, kiszerelésére, forgalomba hozatalára, tárolására, szállítására, felhasználására, valamint az ezekkel összefüggésben történő szaktanácsadásra, a laboratóriumok tevékenységére, az élelmiszerlánc-eseményekkel összefüggő tájékoztatásra.

Az előállítási folyamatokat úgy kell leszabályozni, és végrehajtani, hogy közben megelőzhetők legyenek az élelmiszerbiztonságot veszélyeztető események. A mindenkori kormány az illetékes hatóságok ellenőrző tevékenysége révén védi az állampolgárok, mint fogyasztók „érdekeit”, egészségét, felügyeletet gyakorolva a teljes élelmiszerlánc szereplőire, biztosítja az előírások betartatását, a hamisítások és visszaélések megelőzésével és felszámolásával pedig jelentős mértékben segíti a piaci verseny tisztaságát. Élelmiszerlánc-felügyeleti állami feladatokat lát el a felelős miniszter, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal), valamint a vizsgálatot végző laboratóriumok. (Bitáné, 2012)

A kilencvenes évek nagy minőségbiztosítási rendszerépítő divatja a mezőgazdasági üzemeket nagyrészt elkerülte. Csak néhány, erősen piac érzékeny nagyüzem döntött úgy hogy tevékenységének egy részére, vagy egészére kiépíti az ISO 900X. szabvány szerint működő minőségbiztosítási rendszert. Mára is csak néhány tucatra tehető a mezőgazdasági üzemekben működtetett, tanúsított rendszerek száma és nem jellemző ma még a HACCP (Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok - Hazard Analysis Critical Control Point) élelmiszerbiztonsági rendszer működtetése sem. A mezőgazdasági kisvállalkozások termelésében a minőség biztosításának legfontosabb alappillére a megfelelő technológiai gyakorlat, a GAP (Good Agricultural Practice, azaz Jó Mezőgazdasági Gyakorlat) utasításainak betartása. A HACCP- rendszer kiépítésével pedig áttekinthetővé válnak a termelési folyamatok. A minőségüggyel komolyan foglalkozó mezőgazdasági kis- és középvállalkozások gyakran megelégednek ezzel, a szolgáltatást is végző, illetve a nagyobb cégek a már meglévő HACCP rendszer mellett általában sikeresen tanúsíttatják az ISO 9001 rendszert is. Várhatóan teret fog hódítani az ISO 22000-es szabványcsalád is, de a mezőgazdasági kisvállalkozások esetében, valószínűleg a jövőben is a minőségügyi rendszer kiépítésekor a legfontosabb szempont a piaci partnerek követelménye lesz.

Az élelmiszerlánc szereplői részére várhatóan a közeljövő legjelentősebb feladata, hogy hatékony választ tudjanak adni az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban megrendült fogyasztói bizalomra. Ezért valószínűsíthető, hogy a minőségirányítási intézkedések között prioritást fognak élvezni a biz- tonságnövelő, bizalomerősítő tevékenységek: a termékek nyomon-követésének biztosítása a teljes élelmiszerláncban, az eredet-igazolások kiterjedt alkalmazása, az idegenanyag szennyeződések termékbe kerülésének megakadályozása, a bekerült idegen anyagok kimutatása és eltávolítása, valamint a márkatermékek előállítása. (Xxxxx, 2008)

d.) Vertikális tulajdonosi integráció formái

A közös tulajdonra épülő teljes integrációs formák is megtalálhatók a magyar gabonavertikumban, de szerepük nem meghatározó. A szektor több szakaszára kiterjedő vertikális integrációk száma alacsony. Jelentős szerepű a Gyermely Holding. Tésztapiac, illetve a gabona-feldolgozás más területei esetében is jelentős a vertikális integrációs kapcsolatok szerepe (AGRAGRAIN Rt.).

A vertikális integráció megjelenik továbbá a malomipari vállalatok és sütőipar, valamint a sütőipar és kiskereskedelem között is.

A gabonavertikumban kialakult vertikális integrációs kapcsolatok jellemzője, hogy általában a szektornak csupán 2-3 szakaszára terjed ki, a malomipar, tésztaipar, sütőipar és nagykereskedelem kapcsolatai a meghatározók, valamint a termelők részvétele az integrációs formákban igen alacsony. Ennek okai, hogy a privatizáció során hátrányban voltak, kárpótlási jegyeiket adósságuk csökkentésére használták, tőkehiánnyal küszködtek, meglévő részvényeik eladására kényszerültek.

e.) Kisegítő intézmények

A kisegítő intézmények – a logisztikai intézményeket kivéve - nem tartoznak azon szervezetek közé, amelyekkel részletesebben is foglalkozom a későbbi elemzések során, így azokat csak felsorolás szintjén kívánom megemlíteni. A különböző érdekképviseleti, valamint segítő szervek, szövetségek feladatát azonban olyan fontosnak tartom a termékpálya tekintetében, hogy azok tevékenységét röviden bemutatom.

e.1.) információs szervezetek

A búzapiaccal kapcsolatos információs rendszerek fejletlenek, megbízhatatlanok. Legáttekinthetőbb része a BÉT azonnali és határidős kereskedelme.

e.2.) logisztikai szervezetek

Szerepük meghatározó. Problémát jelent a vasúti szállító kapacitás időszakos hiánya, az infrastruktúra fejletlensége, valamint a Duna időszakos hajózhatósága.

e.3.) pénzügyi szervezetek

Itt főként a hitelezés intézménye a meghatározó.

e.4.) érdekképviseleti szervezetek

A gabona termékpálya szereplőinek érdekképviseleti fórumai nagy jelentőséggel bírnak a résztevők számára

A továbbiakban a gabonaágazat érdekképviseleti, segítő szerveit, szövetségeit mutatom be röviden.

Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ)

A GOSZ a gabona ágazat termelőinek akaratából alakult meg 2004-ben. A gabona termékpálya és egyéb kapcsolódó - olajos (napraforgó, repce, szója), fehérje és rost - növények termelőinek szakmai érdekképviseleti fóruma.

Tevékenységének fő célkitűzései:

Tagjainak a növénytermesztéssel kapcsolatos érdekeinek védelme, amely magába foglalja a termelői érdekek megjelenítését az ágazati, valamint EU-s szabályozásban. Védje tagjait az érdeksérelmekkel szemben, valamint más gazdasági szereplőkkel szemben folytatott gazdasági kapcsolataikban a hátrányos megkülönböztetésekkel szemben. Tagjai szakmai és gazdálkodási ismereteinek fejlesztése, rendszeres tájékoztatás a növénytermesztéssel kapcsolatos valamennyi közérdek információról. A gabona termékpályán a Szövetség biztosítja az egységes gabonatermesztői érdekek megjelenítését, növelve ezáltal a termelők érdekérvényesít képességét.

A Szövetség együttműködik azon terméktanácsokkal (Baromfi Terméktanács, Xxx Xxxxxxxxxxxx, Xxxx Xxxxxxxxxxxx, Tej Terméktanács, Vágóállat- és Hús Terméktanács, Vetőmag Szövetség és

Terméktanács) és érdekképviseletekkel (Agrárkamara, Gabonaszövetség, Hangya Szövetkezet, MAGOSZ, MOSZ, Parasztszövetség), akiknek alaptevékenysége érinti a gabona ágazatot, e tekintetben fenntartja és folyamatosan építi kapcsolatait.

Tagjai éves tagdíjat fizetnek, amelynek mértékét a Küldöttközgyűlés állapítja meg. (xxx.xxxxxxxxxxxxxxxx.xx/xxxx/0)

Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VSZT)

A VSZT 1993-ban alakult meg. A Terméktanács fő feladatai közé tartozik többek között az ágazattal kapcsolatos javaslatok kidolgozása, információk szerzése, feldolgozása és ismertetése, valamint törvényben rögzített jogainak gyakorlása, kötelezettségeinek betartása, betartatása. A VSZT feladata továbbá: a növénynemesítők, vetőmag-szaporítók, feldolgozók és forgalmazók termelési és piaci magatartásának országos szintű összehangolása, részvétele az államigazgatási szervek munkájában, döntés előkészítésekben, véleményezésben.

A VSZT non profit szervezet, melynek tagja lehet természetes és jogi személy is, aki a vetőmag termékpálya résztvevője. Tagságunk magában foglalja a világrészekben gondolkodó nemzetközi cégeket, mezőgazdasági nagyüzemeinket, az agrárkutatás, növénynemesítés intézményeit és jelentős számú magángazdaságot.

Fontosnak tartják tagjaik nemzetközi kapcsolatainak elősegítését, fejlesztését, a magyar vetőmagszakma szoros összekapcsolását a világ különböző pontjain tevékenykedő szakmabeli kollégákkal.

(xxx.xxxx.xx/xx/xxxxxx/xxxxxxxxxxxxx0.xxxx)

Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége

1991-óta képviseli sikeresen a Magyarországon bejegyzett gabonafeldolgozó, gabona és olajosmag kereskedő és takarmánygyártó cégek szakmai érdekeit. Az eltelt több mint 20 év alatt bebizonyosodott, hogy ezeknek a piaci szereplőknek több a közös érdeke, mint ami a versenyben elválasztja őket. Tagjaik között tudják a gabona ágazatban tevékenykedők számára szolgáltatásokat nyújtó raktárakat, laborokat és egy bankot is. Tagságuk száma jelenleg 120, piaci részesedésük meghatározó. A Szövetség tagsága sajátos szakmai érdekeinek megfogalmazására és képviseletére három különálló tagozatot működtet.

A Szövetség egyik fő feladata a hazai és nemzetközi szintű lobbizás, a szakmai álláspontok kialakításának elősegítése, az iparág szakmai képviselete és érdekeinek érvényre juttatása.

Együttműködnek a hatóságokkal más hazai és nemzetközi ágazati érdekképviseletekkel. A folyamatos kapcsolattartás mellett, a Szövetség naprakész információkkal látja el tagjait. Részt vesz tagjai számára hasznosnak ítélt európai szintű kutatási projektekben. Feladatunknak tekintjük szakmai továbbképzések biztosítását is tagjaink számára.

Tagozatok:

Gabonafeldolgozók

Malmok, izoglükóz-, keményítő- és etanol-gyártó cégek képviseltetik magukat ebben a tagozatban. Az elmúlt években a magyar malomipar komoly változáson és technológiai megújuláson ment keresztül, új malmok jelentek meg a piacon, míg mások kénytelenek voltak felhagyni tevékenységükkel. A hazai malomipar – sok más európai országhoz hasonlóan – még mindig jelentős kapacitás-felesleggel küzd. A malomipar hazai eredetű gabonát dolgoz fel, és szemben más élelmiszeripari ágazatokkal, 100%-ban képes kielégíteni a hazai szükségletet, nem szorulunk importra. Átlag lisztfogyasztásunk éves szinten 80 kg/fő. A gabona ipari célú felhasználása az elmúlt években dinamikusan nőtt, és ma eléri a 1,5 millió tonnát.

Takarmánygyártók

A takarmány tagozat kibővített szakmai elnökséggel működik. Takarmány adalékanyag-, premix-, koncentrátum-, valamint takarmánykeverék-gyártók/forgalmazók képviseltetik magukat ebben a tagozatban. A takarmányipar a magyar nemzetgazdaságban igen fontos helyet foglal el. Éves

szinten közel 4 millió tonnás értékesített takarmánykeverék gyártásával hozzávetőlegesen 140 milliárd forintos árbevételt termel, és maradéktalanul kiszolgálja a hazai állattenyésztés igényeit. A regisztrált keverőüzemek száma folyamatosan csökken, de még mindig többlet kapacitással küzd az iparág. A hazai takarmányipar műszaki felkészültsége és takarmányhigiéniai állapota biztosítja a jó minőségű takarmány előállítását. A takarmánygyártás alapját képező gabona 100%-ban hazai eredetű, míg a fehérje tekintetében nettó importőrök vagyunk.

Kereskedők

A Szövetség megalakulása óta talán a legnagyobb változás a kereskedelemben következett be. A gabona külkereskedelmi monopólium csak 1989-ben szűnt meg. Ma a Szövetség legnépesebb tagozatát a főként gabona és olajos mag exporttal, fehérje importtal foglalkozó kereskedő cégek alkotják. Megtalálhatóak közöttük a világ vezető gabonakereskedő cégeinek leányvállalatai, valamint közepes- és kisméretű magyar tulajdonú vállalkozások is. EU csatlakozásunk óta a gabona és olajos mag exportunk megduplázódott és legfontosabb felvevő piacunkat az EU tagállamok jelentik. Vitathatatlan, hogy a gabona és olajosmag kereskedők tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak az ágazat boldogulásához és a külkereskedelmi mérleg javításához. (xxx.xxxxxxxxxxxxxxx.xx/xxxxxxxxx.xxx)

Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ)

A szövetség céljai:

A magyarországi gazdaköröknek, ezek tagjainak, azaz a magyar gazdáknak és gazdaszövetkezeteinek érdekvédelme, érdekképviselete, gazdálkodást és szakmai fejlődést segítő tevékenységük támogatása, összehangolása, a magyarországi gazdakörök és ezekbe tömörült gazdák és gazdaszövetkezetek, valamint ezek megyei szövetségei és az országos szövetség közötti információáramlás megteremtése és elősegítése.

A szövetség tevékenysége:

Képviseli a magyarországi gazdaköröket, valamint az ezekbe tömörült gazdákat, a gazdaszövetke- zeteket az országos érdekegyeztetésben, képviseli a szövetség tagjait állami szervezetek, hatóságok, bíróságok, intézmények és más harmadik személyek előtt, előterjeszti és képviseli az ország gazdaköreinek és ezek tagjainak, a magyar gazdáknak, valamint gazdaszövetkezeteknek az állásfoglalásait, javaslatait és kérelmeit az országos politikai és gazdasági döntéshozó szerveknél. Segítséget nyújt a szövetség tagjainak európai uniós ismeretek, információk megszerzéséhez, szakmai és tudományos előadások, tapasztalatcserék, találkozók, tanulmányutak megszervezéséhez, nemzetközi, országos és regionális találkozókat szervez. Folyamatosan tájékoztatja a szövetség tagjait az Európai Uniós és nemzeti jogszabályok változásairól, az agrár- és vidékfejlesztést segítő programok lehetőségeiről, az Európai Uniós kutatási eredményekről és fejlesztési lehetőségekről és e tevékenységekhez kapcsolódó termelési, kereskedelmi és pénzügyi konstrukciókról, folyamatosan tájékoztatja a szövetség tagjait, tagszervezeteit a MAGOSZ képviselőinek az egyes bizottságok munkájában végzett tevékenységéről és a döntések eredményeiről. (xxx.xxxxxxxxxx.xx)

Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ)

A mezőgazdasági termelők legátfogóbb érdekképviseleti szervezete a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ). Jogelődjét, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, 1967-ben hozták létre a mezőgazdasági szövetkezetek. A szövetség 1989. december 10- 12-én tartott kongresszusa határozta el a szövetség átalakítását, megnyitva a tagság lehetőségét a mezőgazdaságban tevékenykedő társas vállalkozások (Kft, Bt, Rt), szövetkezetek és az egyéni gazdálkodók előtt is, felvállalva ezzel a mezőgazdaság ágazati érdekeinek átfogó képviseletét.

A MOSZ az országos kiterjedésű együttműködés (az úgynevezett "szövetségi rendszer") csúcsszerve. A szövetségi rendszert a tagszervezetek, ezek területi alapon (jellemzően megyénként) szervezett szövetségei, az egyes ágazatok termelőit tömörítő szakmai szövetségek, a Mezőgazdasági Nyugdíjasok Országos Egyesülete (MENYE) és az Országos Szövetség alkotják.

A MOSZ egyes szakmai kérdésekben érdekképviseleti álláspontjának kialakítására választmányokat működtet. A választmányok ágazati alapon szerveződő, az országos és területi szövetségi rendsze- ren belül azonos, vagy hasonló termékeket előállító termelők szakmai, érdekvédelmi csoportosulá- sai. Az országos szövetség operatív tevékenységét a testületi döntések keretei között az ügyintéző szervezet végzi. Az ügyintéző szervezetet a főtitkár irányítja. (xxx.xxxx.xxxxx.xx/xxxxx.xxx)

Magyar Agrárkamara

A törvény rendelkezik a gazdasági kamarák feladatainak a területi és az országos kamara közötti megosztásáról is. Egyrészt megállapít olyan feladatokat, amelyeket az országos kamarának kell ellátnia, másrészt lehetővé teszi, hogy a területi kamarák bizonyos feladatok ellátását az országos kamarára bízzák. Az országos gazdasági kamara látja el a következő feladatokat:

a) véleményezi a gazdasági tárgyú előterjesztések és jogszabályok tervezeteit

b) kapcsolatot tart a külföldi gazdasági kamarák országos szervezeteivel és gazdasági jellegű nemzetközi szervezetekkel;

c) összehangolja a gazdasági kamarák külföldön végzett vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkáját;

d) megszervezi a magyar gazdasági napokat;

e) kialakítja a gazdasági kamaráknál vezetett nyilvántartások egységes rendszerét;

f) kidolgozza a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat tartalmazó etikai szabályzatot;

g) külön törvények rendelkezései szerint részt vesz az országosan működtetett tanácsok és testületek munkájában.

h) megállapítja a közfeladatok ellátásához nyújtott költségvetési támogatás területi gazdasági kamarák közötti elosztásának elveit;

i) kidolgozza a kamarák részére átadott közfeladatok egységes eljárás keretében történő ellátásához szükséges önkormányzati szabályzatot;

j) véleményt nyilvánít az általános szerződési feltételekről. (xxx.xxx.xx/xx/xxxxxx/xxxxxx)

3. ANYAG ÉS MÓDSZER ‌

Az alábbi „Anyag és módszer”- című fejezetben a gabonaszektor intézményrendszerére vonatkozó empirikus kutatást, illetve annak részleteit, kívánom bemutatni a kutatás alapjául szolgáló kérdőív bemutatásán, majd a hipotézisvizsgálaton keresztül.

3.1. Az empirikus kutatás a gabonaszektor intézményrendszerére vonatkozóan ‌

A 3.1. alfejezetben a felmérés jellegzetességeivel, a kérdőív felépítésével, céljaival, a minta jellem- zésével, a kérdőívből alkotott változók bemutatásával, valamint a kiértékelési módszerekkel foglal- kozom.

3.1.1. A kérdőív felépítése, célja, a minta bemutatása ‌

A kérdőív alapvető célja a gabona termékpálya szereplői közötti szerződéses kapcsolatok – a tranzakciós költségek elméletén, valamint a szerződések gazdaságtanán alapuló – vizsgálata; illetve a különböző irányítási struktúrákat meghatározó főbb tényezők empirikus elemzése volt. Célom volt felmérni, hogy mely tényezők befolyásolják a szerződéses kapcsolatok kialakulását vagy hiányát, illetve a koordinációs eszközök hogyan járulhatnának jobban hozzá a termelők és feldolgozók közötti viszonyok stabilizálásához.

Főbb kérdéseim a következők: hogyan, milyen feltételekkel kötik a szerződéseket, milyen eltérések léteznek a szerződéses gyakorlatban, valamint melyek a különböző irányítási struktúrák választása mögötti hajtóerők.

A kérdőív a Google kérdőív-szerkesztő szolgáltatásával készült elektronikus formában. A minta nagy részének elektronikus formában került kiküldésre a kérdőív, de egyes esetekben (igény esetén) papír alapon is kitölthető volt.

A minta jellemzői és a válaszadási hajlandóság bemutatása

A kérdőíves felmérés, illetve lekérdezés 2013. első félévében zajlott.

Célsokaságnak nevezzük azon egységek összességét, melyek jellemzőiről információt kell nyújtani, becslést kell készíteni. (KSH, Meta)

A felmérés célsokaságaként a gabonaszektor korábban felvázolt szereplői szolgáltak, melyben - bizonyos szintű reprezentativitásra törekvés mellett - kiemelt figyelmet fordítottam a gabonaterme- lők, valamint az elsődleges feldolgozók körére.

A célsokaság alapvető jellemzői, a különböző szintek (tevékenységek) termékpályabeli megoszlása, valamint egyéb alapvető tulajdonságok korábban a 2.1.1. fejezetben már bemutatásra kerültek. Ebből kifolyólag jelen fejezetben csak a minta bemutatására és a célsokasághoz való viszonyára koncentrálok.

A mintavételi keret a felvételi sokaság (vonatkozási kör) elemeit, vagy azok rétegképző ismérveit leíró nyilvántartás, jegyzék adott időponti állapota, amely alapján a reprezentatív adatgyűjtés mintája kiválasztásra kerül, illetve amely alapján a sokaságra vonatkozó becslés készül. (KSH, Meta) Az alábbi szervezetek, illetve regiszterek, adatbázisok segítették a címek, elérhetőségek minél szélesebb körű feltárását, a mintavételi keret összeállítását: Malomregiszter, nyilvános termelői lista, a megyei FM igazgatóságok vezetőinek segítsége. Továbbá a különböző gabona- vertikum érdekeltségi körébe tartozó szervezeteknek, szövetségeknek is eljuttattam a kérdőívet – úgy, mint a Gabonatermesztők Országos Szövetsége, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), Magyar Gabonatermelők, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége, Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége (MAGOSZ), Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA), a Gabona

Terméktanács, valamint a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács - akik segítségül szolgáltak abban, hogy minél több válaszadóhoz eljuthasson a kérdőív.

A mintavételi keret egyedei közül kiválasztott elemek halmaza a minta. (KSH, Meta)

A fentiek alapján véletlen mintavétel történt, a főként elektronikus formában elérhető címek kiválasztása volt az elsődleges szempont, mindamellett törekedtem a sokaság minél szélesebb körű és a teljes sokaság – a termékpálya tevékenységi szakaszait követő -szerkezeti megoszlását tükröző minta kiválasztására.

Több mint ezer megfigyelési egységhez került kiküldésre a kérdőív, de annak elektronikus és tovább terjeszthető volta miatt a szereplőkhöz eljutott tényleges kérdőívek száma ennél több is lehetett. Az értékelhető, visszaküldött kérdőívek száma 99 db volt.

A minta jellemzése a beérkező kérdőívek, illetve az abban adott válaszok alapján

Az alábbi (8. sz.) táblázatban kerül bemutatásra a gabonavertikum szereplőinek, mint alapsokaság- nak és az abból képzett megfigyelési alapul szolgáló minta arányainak jellemzői.

8. sz. táblázat: Az alapsokaság és a megfigyelt minta arányai

GABONAVERTIKUM SZEREPLŐI		SOKASÁG (KSH 2011)		SAJÁT MINTA		HÁNY %- OT KÉPVISEL
GABONAVERTIKUM SZEREPLŐI		db	%	db	%	%
1.	Input iparágak és szolgáltatások (mezőgazdasági szolgáltatások nélkül):	630	4,4	4	4,0	0,60
	• mezőgazdasági szolgáltatások	4424
	• műtrágya-gyártás	17	0,1
	• vetőmag-gyártás	351	2,5
	• növényvédőszer-gyártás	104	0,7
	• gép- és alkatrészgyártás	158	1,1
2.	Alapanyag termelés	6651	46,7	44	44,4	0,66
3.	Elsődleges feldolgozás:	330	2,3	16	16,2	4,85
	• malomipar	130	0,9
	• keveréktakarmány-gyártás	191	1,3
	• keményítő gyártás	9	0,1
4.	Másodlagos feldolgozás:	2331	16,4	5	5,1	0,21
	• sütőipar	1728	12,1
	• tésztaipar	379	2,7
	• édesipar	224	1,6
5.	Élelmiszer kereskedelem:	4258	29,9	26	26,3	0,61
	• élelmiszer kiskereskedelem	1922	13,5
	• nagykereskedelem	2336	16,4
	o mezőgazdasági terméké	886	6,2
	o gabona, vetőmag, takarmány	1450	10,2
6.	Vendéglátás	28564
Összesen (vendéglátás és mezőgazdasági szolgáltatások nélkül)		14200	100,0	99	100,0	0,70

Forrás: saját számítás

Az alapsokaság megoszlását, illetve adatait a KSH rendelkezésre álló legfrissebb (2011-es) adatai, a Tájékoztatási adatbázis szolgáltatta. A megfigyelés reprezentativitásáról az alábbiak mondhatók el. A termékpályán, mint alapsokaságban 14.200 szereplőt vettem figyelembe (a mezőgazdasági szolgáltatásokat, illetve a vendéglátást azok nagy mérete és azokat az általam vizsgálni kívánt szereplői körbe nem tartozónak tekintve, a torzítás elkerülése céljából kivettem az alapsokaságból). Ahogyan már korábban említésre került, a mintám 99 egyedet tartalmazott, így 0,7%-os mintán dolgoztam. Ezt az arányt nagyságrendileg sikerült megtartanom a legtöbb szereplői kör esetén (mint például az input iparágak, az alapanyag-termelés, vagy az élelmiszer-kereskedelem esetén). Egy kör, az általam kiemelt fontossággal bíró elsődleges feldolgozás a többihez viszonyítva túlreprezentálásra került, így az arra a szereplői körre levont következtetések még inkább általánosíthatók a sokaság egészére. Ellenben egy szereplői körben, a másodlagos feldolgozás területén alul lett reprezentálva a mintám (illetve a válaszadói hajlandóság ott kevésbé jónak bizonyult), így azokra a szereplőkre levont következtetések mérsékeltebben vonatkoztathatók az egész sokaságra.

A minta alapvető jellemzőinek bemutatása

Először a vállalkozások tevékenységi megoszlása kerül bemutatásra.

a) A vállalkozások tevékenységi megoszlása

Ahogyan a minta bemutatásánál látható volt, annak legnagyobb részét az alapanyag-termelők teszik ki 44,4%-kal, őket követik a kereskedelemmel foglalkozók mintegy 26%-kal, illetve az elsődleges feldolgozás szereplői 16%-kal (35. sz. ábra).

35. sz. ábra: A megkérdezett vállalkozások tevékenységi köreinek megoszlása

Forrás: saját ábra

b) A vizsgált vállalkozások mérete és múltja

A minta nagyobbik fele (62%) méretkategóriákat tekintve a mikro vállalatok közé tartozik (ami magyarázható az alapanyag-termelők sokaságbeli, illetve mintabeli nagy arányával), elég szép

hányadban (23%) szerepelnek a középvállalatok, illetve a kisvállalatok (12%), míg nagyvállalatok a mintámnak csupán a 2%-át teszik ki (36. sz. ábra).

36. sz. ábra: A megkérdezett vállalkozások méretkategóriák szerinti megoszlása

Forrás: saját ábra

Az alábbi 9. sz. táblázat adatai (melyben a méretkategóriák megoszlása tekinthető át az egyes termékpálya-szintek között) is alátámasztják az előbbi magyarázatot, amely szerint az alapanyag- termelők 78%-a (összességében a minta 35%-a) mikro vállalkozásként működik, mely az összes 63%-nyi mikro méretkategóriából 35%-ot képvisel. Az inputanyag-gyártással foglalkozók fele kisvállalatként működik, míg az elsődleges feldolgozásban tevékenykedők nagyobbik fele középvállalat volt. A másodlagos feldolgozók kis és közép, a kereskedelemmel foglalkozók zömmel mikro vállalatok a mintámban.

9. sz. táblázat: Méretkategóriák az egyes tevékenységeknél

Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás? tev% (össz.%)		Xxxxxxx a vállalkozás mérete?				Össz.
		mikro (max. 9 fő)	kis (10-49 fő)	közép (50-249 fő)	nagyvállalat (min. 250 fő)	Össz.
	alapanyagtermelés	78 (35)	7 (3)	13 (6)	2 (1)	45%
	inputanyag-gyártás	25 (1)	50 (2)	25 (1)	0	4%
	elsődleges feldolgozás	25 (4)	13 (2)	56 (9)	6 (1)	16%
	másodlagos feldolgozás	20 (1)	40 (2)	40 (2)	0	5%
	kereskedelem	69 (18)	12 (3)	19 (5)	0	26%
	egyéb	100 (4)	0	0	0	4%
Össz.		63%	12%	23%	2%	100,0%

Forrás: saját számítás

Amint az a 10. sz. táblázatban tételesen is látszik, a vizsgált vállalkozások majd 90%-a 6-10 éves múltra tekint vissza tevékenységét illetően.

10. sz. táblázat: Hány éves múltra tekint vissza a vállalat az egyes tevékenységi csoportokban

Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás? össz.%		Hány éves múltra tekint vissza a vállalat?		Össz.
Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás? össz.%		2-5 év	6-10 év	Össz.
	alapanyagtermelés	0,0%	44,4%	44,4%
	inputanyag-gyártás	0,0%	4,0%	4,0%
	elsődleges feldolgozás	1,0%	15,2%	16,2%
	másodlagos feldolgozás	1,0%	4,0%	5,1%
	kereskedelem	7,1%	19,2%	26,3%
	egyéb	1,0%	3,0%	4,0%
Össz.		10,1%	89,9%	100,0%

Forrás: saját számítás

c) Információval való ellátottság

Az alábbi 11.-14. sz. táblázatokban részletesen áttekinthető a vizsgált vállalkozások információhoz való hozzájutásának lehetőségei az alábbi csatornákon keresztül: fax-al való ellátottság, mobiltelefonnal-, vezetékes telefonnal rendelkezés, valamint internet kapcsolati lehetőség.

Általában a minta egészére nézve egészen jó ellátottság jellemző a fenti tényezők tekintetében: fax- al a minta csaknem 67%-a, mobiltelefonnal 90%-a, internetkapcsolattal 88%-a, valamint vezetékes telefonnal 77%-a rendelkezik. Azonban némi eltérés tapasztalható az egyes tevékenységi körök esetén: az alapanyagtermelők, illetve másodlagos feldolgozással foglalkozók csaknem fele nem rendelkezik fax-al, az inputanyag-gyártók egynegyede nem rendelkezik mobiltelefonnal, valamint internet kapcsolattal. A technikai fejlődésnek is köszönhetően a vizsgált vállalkozások jelentős hányada (már) nem rendelkezik vezetékes telefonnal.

11. sz. táblázat: Fax-al való ellátottság az egyes tevékenységeknél

Van-e faxa a vállalkozásnak?			Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?						Össz.
Van-e faxa a vállalkozásnak?			alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb	Össz.
	van	tev. %	50,0%	75,0%	100,0%	60,0%	73,1%	75,0%	66,7%
	van	össz. %	22,2%	3,0%	16,2%	3,0%	19,2%	3,0%	66,7%
	nincs	tev. %	50,0%	25,0%	0,0%	40,0%	26,9%	25,0%	33,3%
	nincs	össz. %	22,2%	1,0%	0,0%	2,0%	7,1%	1,0%	33,3%

Forrás: saját számítás

12. sz. táblázat: Mobiltelefonnal való ellátottság az egyes tevékenységeknél

Van-e mobiltelefonja?		Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?						Össz.
Van-e mobiltelefonja?		alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb	Össz.
van	tev. %	86,4%	75,0%	93,8%	100,0%	92,3%	100,0%	89,9%
van	össz. %	38,4%	3,0%	15,2%	5,1%	24,2%	4,0%	89,9%
nincs	tev. %	11,4%	25,0%	0,0%	0,0%	7,7%	0,0%	8,1%
nincs	össz. %	5,1%	1,0%	0,0%	0,0%	2,0%	0,0%	8,1%

Forrás: saját számítás

13. sz. táblázat: Mobiltelefonnal való ellátottság az egyes tevékenységeknél

Van-e internet kapcsolata?			Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?						Össz.
Van-e internet kapcsolata?			alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb	Össz.
	van	tev. %	86,4%	75,0%	93,8%	100,0%	84,6%	100,0%	87,9%
	van	össz. %	38,4%	3,0%	15,2%	5,1%	22,2%	4,0%	87,9%
	nincs	tev. %	9,1%	25,0%	0,0%	0,0%	11,5%	0,0%	8,1%
	nincs	össz. %	4,0%	1,0%	0,0%	0,0%	3,0%	0,0%	8,1%

Forrás: saját számítás

14. sz. táblázat: Vezetékes telefonnal való ellátottság az egyes tevékenységeknél

Van-e vezetékes telefonja a vállalkozásnak?			Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?						Össz.
Van-e vezetékes telefonja a vállalkozásnak?			alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb	Össz.
	van	tev. %	68,2%	75,0%	100,0%	60,0%	80,8%	75,0%	76,8%
	van	össz. %	30,3%	3,0%	16,2%	3,0%	21,2%	3,0%	76,8%
	nincs	tev. %	31,8%	25,0%	0,0%	40,0%	19,2%	25,0%	23,2%
	nincs	össz. %	14,1%	1,0%	0,0%	2,0%	5,1%	1,0%	23,2%

Forrás: saját számítás

d) Alkalmazottak a vállalkozásban

Alkalmazottakkal való rendelkezést az egyes tevékenységeknél vizsgálva (15. sz. táblázat) az a megállapítás tehető, hogy míg a minta egészének 72%-a rendelkezik alkalmazottakkal, addig az alapanyagtermelők egy jelentős része, majd fele nem tart alkalmazottat, amely mérték még jelentősebb az önmagukat a gabonavertikumon belül „egyéb tevékenység” kategóriába sorolt vállalkozások esetén. A többi tevékenységforma esetén jelentős mértékű (85-100%) az alkalmazottak foglalkoztatása.

15. sz. táblázat: Alkalmazottak az egyes tevékenységek esetén

Van-e a vállalkozásnak alkalmazottja? tev%(össz.%)	Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?						Össz.
Van-e a vállalkozásnak alkalmazottja? tev%(össz.%)	alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb	Össz.
van	55 (24)	100 (4)	87 (14)	100 (6)	88 (23)	25 (1)	72
nincs	45 (20)	0	13 (2)	0	22 (3)	75 (3)	28

Forrás: saját számítás

e) Vezetőség jellemzése

A vállalkozások vezetőségére, illetve menedzsmentjére vonatkozóan vizsgáltam a vezetői xxxxxxxx- xxxxx, az iskolai végzettséget, a vezetőség létszámát, valamint az átlagéletkort (16.-18. sz. táblázat). A minta legnagyobb hányadánál a vezetőség 6-10 éves vezetői tapasztalattal rendelkezik, az iskolai végzettségük döntő részben főiskola vagy egyetemi szint, mely az alapanyag-termeléssel foglalkozók esetében a többi kategóriához viszonyítva kisebb mértékben jellemző, ott jelentős a középiskolai végzettségűek száma is, ahogyan a kereskedelmi tevékenységgel foglalkozók esetén is. A vezetőség létszáma a minta nagyobb hányadánál (kb. 60%) 1-2 fő, az alapanyag-termelők esetén különösen jellemző, hogy a vállalkozó maga az egyetlen „vezetőségi tag”, az inputanyag-gyártók fele 3 fős vezetőséggel, az elsődleges feldolgozók harmada 5 fős vezetői gárdával dolgozik. A másodlagos feldolgozóknál nagyobb mértékben megoszlott ez a szám. A vezetőség átlagéletkora a minta több mint felénél (56%) a 41 és 50 év közötti korosztályba tehető, míg a 30 évnél fiatalabb korosztály megjelenése szinte egyáltalán nem jellemző. Megfigyelhető, hogy az alapanyag- termelők (vezetőségének) egy jelentős hányada (majd 17%) 61évnél idősebb, mely ritka jelenség a szektorban (is).

16. sz. táblázat: Vezetői tapasztalat, végzettség megoszlása tevékenység csoportokként

		Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?
		alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb
		tev.% (össz.%)
A vezetés vezetői tapasztalata években	2-5 év	3 (1)	0	0	20 (1)	17 (4)	0
	6-10 év	97 (29)	100 (4)	100 (12)	80 (4)	83 (20)	100 (1)
	több mint 10 év	0	0	0	0	0	0
A vezetőség iskolai végzettsége	középiskola vagy gimnázium	22 (6)	0	0	0	14 (3)	0
	szakmunkásképző	4 (1)	0	0	0	0	0
	felsőfokú tovább- képzés szakképzés	7 (2)	0	0	25 (1)	9 (2)	0
	főiskola vagy egyetem	67 (18)	100 (4)	100 (11)	75 (3)	77 (17)	100 (1)

17. sz. táblázat: Vezetőség létszáma a vállalkozásban tevékenységi kategóriákként

Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?		Vezetőség létszáma a vállalkozásban (válaszokból kézett kategóriák)											Total
Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?		0	1	2	3	4	5	6	7	8	10	22	Total
alapanyag- termelés	tev. %	6,7%	53,3%	23,3%	6,7%	0,0%	3,3%	0,0%	3,3%	0,0%	3,3%	0,0%	100,0%
alapanyag- termelés	össz. %	2,6%	21,1%	9,2%	2,6%	0,0%	1,3%	0,0%	1,3%	0,0%	1,3%	0,0%	39,5%
inputanyag- gyártás	tev. %	0,0%	25,0%	0,0%	50,0%	0,0%	25,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	100,0%
inputanyag- gyártás	össz. %	0,0%	1,3%	0,0%	2,6%	0,0%	1,3%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	5,3%
elsődleges feldolgozás	tev. %	0,0%	8,3%	8,3%	16,7%	8,3%	33,3%	8,3%	0,0%	8,3%	0,0%	8,3%	100,0%
elsődleges feldolgozás	össz. %	0,0%	1,3%	1,3%	2,6%	1,3%	5,3%	1,3%	0,0%	1,3%	0,0%	1,3%	15,8%
másodlagos feldolgozás	tev. %	0,0%	20,0%	20,0%	0,0%	20,0%	20,0%	0,0%	20,0%	0,0%	0,0%	0,0%	100,0%
másodlagos feldolgozás	össz. %	0,0%	1,3%	1,3%	0,0%	1,3%	1,3%	0,0%	1,3%	0,0%	0,0%	0,0%	6,6%
kereskedelem	tev. %	0,0%	29,2%	37,5%	16,7%	0,0%	12,5%	0,0%	4,2%	0,0%	0,0%	0,0%	100,0%
kereskedelem	össz. %	0,0%	9,2%	11,8%	5,3%	0,0%	3,9%	0,0%	1,3%	0,0%	0,0%	0,0%	31,6%
egyéb	tev. %	0,0%	0,0%	100,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	100,0%
egyéb	össz. %	0,0%	0,0%	1,3%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	1,3%
Total		2,6%	34,2%	25,0%	13,2%	2,6%	13,2%	1,3%	3,9%	1,3%	1,3%	1,3%	100,0%

Forrás: saját számítás

18. sz. táblázat: Vezetőség átlagéletkora a vállalkozásban tevékenységi kategóriákként

Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?			A vezetőség átlagéletkora					Össz.
Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?			30 év alatti	31-40 év	41-50 év	51-60 év	61 évnél idősebb	Össz.
	alapanyagtermelés	tev. %	0,0%	20,0%	50,0%	13,3%	16,7%	100,0%
	alapanyagtermelés	össz. %	0,0%	7,9%	19,7%	5,3%	6,6%	39,5%
	inputanyag-gyártás	tev. %	0,0%	25,0%	75,0%	0,0%	0,0%	100,0%
	inputanyag-gyártás	össz. %	0,0%	1,3%	3,9%	0,0%	0,0%	5,3%
	elsődleges feldolgozás	tev. %	0,0%	8,3%	66,7%	16,7%	8,3%	100,0%
	elsődleges feldolgozás	össz. %	0,0%	1,3%	10,5%	2,6%	1,3%	15,8%
	másodlagos feldolgozás	tev. %	0,0%	20,0%	60,0%	20,0%	0,0%	100,0%
	másodlagos feldolgozás	össz. %	0,0%	1,3%	3,9%	1,3%	0,0%	6,6%
	kereskedelem	tev. %	4,2%	12,5%	54,2%	25,0%	4,2%	100,0%
	kereskedelem	össz. %	1,3%	3,9%	17,1%	7,9%	1,3%	31,6%
	egyéb	tev. %	0,0%	0,0%	100,0%	0,0%	0,0%	100,0%
	egyéb	össz. %	0,0%	0,0%	1,3%	0,0%	0,0%	1,3%
össz.			1,3%	15,8%	56,6%	17,1%	9,2%	100,0%

Forrás: saját számítás

f) Értékesítés jellemzői

A vizsgált vállalkozások a különböző értékesítési csatornákat eltérő mértékben veszik igénybe tevé- kenységek szerint (19. sz. táblázat). A vállalkozás tevékenysége összefüggésben áll azzal, hogy mely értékesítési csatornák alkalmazását részesítik előnyben.

Az egész mintaátlagot tekintve legnagyobb mértékben (31%) a nagykereskedőkön keresztül értékesítenek a vertikum szereplői, míg a marketing és beszerzői szövetkezeteket szinte egyáltalán nem használják. Jelentős a TÉSZ-ek, felvásárlók, illetve az általam felsorolt kategóriákba nem sorolt „egyéb” értékesítési csatornák alkalmazása is.

19. sz. táblázat: A tevékenység és az értékesítési csatornák összefüggései

Értékesítési csatornák alkalmazása (%)	Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?
	alapanyag- termelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb	Össz.
	Átlag
Nyílt (nagybani) piacok alkalmazása	5	10	4	20	19	0	10
Nagykereskedők igénybevétele	31	49	21	28	35	33	32
Marketing szövetkezetek alkalmazása	0	0	0	0	0	0	0
TÉSZ-ek igénybevétele	7	26	1	0	5	0	6
Koncentrált piacok alkalmazása	2	0	0	0	2	0	2
Felvásárlók igénybevétele	30	6	4	0	6	13	17
Xxxxxx, feldolgozók igénybevétele	12	8	16	16	20	13	15
Beszerzői szövetkezetek igénybevétele	1	0	3	0	2	0	2
Egyéb értékesítési csatorna alkalmazása	8	1	39	36	11	43	16

Az értékesítési csatornák használatát tekintve a nyílt nagybani piacokat a másodlagos feldolgozás- hoz, valamint a kereskedelmi tevékenységhez tartozók alkalmazzák legnagyobb hányadban (20%), a nagykereskedőket az inputanyag-gyártással foglalkozók veszik igénybe leginkább (49%). A marketing szövetkezeteket a vizsgált vállalkozások közül senki nem veszi igénybe, a TÉSZ-eket szintén az inputanyag-gyártással foglalkozók (26%). A tőzsdét bár jelentéktelen, de a többiekhez képest kimagasló mértékben az alapanyag termelők, a felvásárlókat (30%) szintén ők, malmokkal, feldolgozókkal minden csoport jelentősebb mértékben kapcsolatban van, leginkább a kereskedelem- mel foglalkozók (20%), beszerzői szövetkezeteket elenyésző mértékben ugyan, de a többiekhez képest jelentősen az elsődleges feldolgozók alkalmaznak.

A tevékenység oldaláról nézve az alapanyag-termelők tevékenységük legnagyobb részében (31- 30%) nagykereskedők és felvásárlókat vesznek igénybe, az inputanyag-gyártók tevékenységük majd felében a nagykereskedőket, az elsődleges feldolgozással foglalkozók az egyéb értékesítési csatornákat (mint például: export, kiskereskedők, közvetlen értékesítés fogyasztónak, saját állattenyésztés, termelők, kereskedelmi láncok stb.) valamint a nagykereskedőket, a másodlagos feldolgozással foglalkozók szintén az egyéb értékesítési csatornákat és a nagykereskedőket veszik igénybe tevékenységükhöz.

A tevékenység és az alkalmazott értékesítési csatornák alkalmazásának összefüggéseit tekintve, szignifikáns kapcsolat a nyílt nagybani piacok, a koncentrált piacok és az egyéb értékesítési csatornákat alkalmazók (mint például: export, kiskereskedők, közvetlen értékesítés fogyasztónak, saját állattenyésztés, termelők, kereskedelmi láncok stb.) esetén volt. Ezek közül a tőzsde esetén nagyon gyenge pozitív a kapcsolat, míg a másik két esetben közepesen erősnek mondható. Tehát esetükben a tevékenységnek szerepe van az értékesítési csatornák megválasztásának tekintetében.

Az értékesítés gyakoriságát tekintve az alábbi jellemzők mondhatók el (20. sz. táblázat).

A napi, illetve heti rendszerességgel történő értékesítés a feldolgozó iparágakat és a kereskedelmet jellemzi leginkább, míg az alapanyagtermelőket a termékeik természeténél fogva szezonális értéke- sítés jellemzi. Az inputanyag-gyártók szezonálisan is értékesítenek, illetve bizonyos termékeket napi, illetve heti rendszerességgel.

20. sz. táblázat: Értékesítés gyakorisága tevékenységek szerint

Milyen gyakran értékesít terméket a vásárlóinak?		Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?
		alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb
		tev.% (össz. %)
	naponta	9 (4)	25 (1)	64 (9)	60 (3)	56 (14)	(0)
	hetente	7 (3)	25 (1)	29 (4)	40 (2)	28 (7)	67 (2)
	kéthetente	0 (0)	(0)	7 (1)	(0)	4 (1)	(0)
	havonta	2 (1)	(0)	(0)	(0)	(0)	(0)
	több havonta	15 (6)	(0)	(0)	(0)	(0)	(0)
	évente (szezonálisan)	67 (29)	50 (2)	(0)	(0)	12 (3)	33 (1)

Forrás: saját számítás

Arra a kérdésre, hogy miért éppen az adott vevőkörnek értékesítenek, 1-5-ig terjedő Likert skálán - ahol 1: egyáltalán nem fontos szempont - 5: nagyon fontos szempont – átlagosan a különböző tevékenységekkel foglalkozók az alábbi válaszokat adták.

A felsorolt (az alábbi 21. sz. táblázatban látható) tényezők közül fontos szempontnak – a vállal- kozás tevékenységétől függetlenül - legtöbben a mintában a földrajzi elhelyezkedést, a személyes kapcsolatokat, a kedvező árt és a szállítási feltételeket jelölték meg. Az érvényben lévő szerződés is sokaknál indokolta az adott vevőkörnek történő értékesítést. A megszokást vagy kiszolgáltatottságot kevéssé tartották fontos szempontnak a válaszadók. Nagyon fontos szempontnak a kedvező árat és a szállítási feltételeket jelölték meg.

21. sz. táblázat: Vevőkörválasztás tevékenységek szerint

Miért az adott vevőkörnek értékesít?	Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?
	alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb
	Átlag (1-5 skála)
Megszokásból	3	2	2	3	2	3
Földrajzi elhelyezkedés miatt	3	4	4	4	4	3
Személyes kapcsolatok miatt	4	3	4	4	4	4
Kiszolgáltatottság miatt	3	1	2	2	2	3
Érvényes szerződés miatt	4	4	4	3	4	4
Kedvező ár miatt	4	5	4	3	4	5
Szállítási feltételek miatt	4	5	4	4	4	5

1-egyáltalán nem fontos szempont, …, 5-nagyon fontos szempont

Forrás: saját számítás

Az üzleti partnerváltás jellemzőit szintén egy 1-5-ig terjedő Likert skálán mértem, ahol 1: egyálta- lán nem váltok partnert - 5: általában minden évben új partnereim vannak. A válaszadóknál – tevékenységtől függetlenül- többnyire a ritkább partnerváltások jellemzőek (22. sz. táblázat).

22. sz. táblázat: Üzleti partnerválasztás tevékenységek szerinti jellemzői

	Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?
	alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb
	Átlag (1-5 skála)
Üzleti partnerváltás jellemzői	3	3	2	2	3	2

1 -egyáltalán nem váltok partnert, …, 5- általában minden évben új partnereim vannak

Forrás: saját számítás

g) Garancia- és kockázatvállalási jellemzők

A garanciavállalásra kétféleképpen rákérdeztem a kérdőívben: egyrészt mint termék, másrészt mint általános garancia-vállalás. A termékre vonatkozóan minden tevékenység esetén jellemző volt, hogy többnyire a partner vállalja a garanciát, vagy egyéb megoldást választanak, míg az általános garanciát tekintve nagyobb részben a vállalkozás maga, illetve közös garanciavállalás történik (23. sz. táblázat).

23. sz. táblázat: Garanciavállalás tevékenységek szerint

		Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?
		alapanyag- termelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskede- lem	egyéb
		tev% (össz. %)
Ki vállalja a garanciát a termékre?	az én vállalkozásom	20 (6)	0	25 (3)	25 (1)	17 (4)	0
	a partnerem	70 (21)	33 (1)	67 (8)	50 (2)	61 (14)	0
	egyéb	10 (3)	67 (2)	8 (1)	25 (1)	22 (5)	100 (1)
Melyik fél vállalja általában a garanciát?	az Önök vállalata	45 (10)	100 (2)	40 (4)	67 (2)	41 (7)	0
	a szerződő partnere	14 (3)	0	20 (2)	0	6 (1)	0
	mindketten	36 (8)	0	40 (4)	33 (1)	53 (9)	100 (1)
	egyéb	5 (1)	0	0	0	0	0

Forrás: saját számítás

A kockázatvállalási hajlandóságról elmondható, hogy a mintám felében – minden tevékenységi csoportban - a felek megosztják, közösen vállalják a kockázatot, valamint jelentős a saját kockázat- vállalás az alapanyagtermelők, elsődleges és másodlagos feldolgozók körében (24. sz. táblázat).

24. sz. táblázat: Ki viseli a kockázatot az egyes tevékenységek szerint

Ki viseli a kockázatot?		Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?
		alapanyagtermelés	inputanyag- gyártás	elsődleges feldolgozás	másodlagos feldolgozás	kereskedelem	egyéb
		tev% (össz. %)
	a partnereik	11 (3)	0	0	0	5 (1)	0
	az Önök vállalata	32 (9)	0	40 (4)	50 (1)	20 (4)	0
	megosztják, közösen vállalják a kockázatot	50 (14)	50 (1)	50 (5)	50 (1)	55 (11)	0
	egyéb	7 (2)	50 (1)	10 (1)	0	20 (4)	100 (1)

Forrás: saját számítás

A kérdőívben alkalmazott változók bemutatása

A kérdőív 4 blokkból áll:

I. Általános kérdések ()

II. Alkalmazottakra vonatkozó kérdések ()

III. Szerződésekre vonatkozó kérdések ()

IV. Záró kérdések ()

A kérdőívben összesen 79 változót alkalmaztam. A mellékletek között található M19. sz. táblázat tartalmazza a hipotézisvizsgálat során felhasznált összes változó nevét, leírását, a mérés módját. A legfontosabb változók alapvető statisztikai értékelését elvégeztem. A mellékletek között található M20. sz. táblázatban, valamint az egyes hipotézisek vizsgálatánál egyenként kerülnek bemutatásra a változóértékek alapvető statisztikai jellemzői.

A felmérés adatai tartalmaznak nominális, ordinális és intervallumskálán mért adatokat.

A nominális (névleges) skála az egyes ismérvek megjelölésére szolgál. Lényeges kitétel, hogy ha valamely jelenség egy bizonyos csoporthoz tartozik, akkor a másik csoportba már nem tartozhat (A, B).

Az ordinális (rangsor) skála a mérés szempontjából magasabb szintű, mivel az egyes tényezőket az intenzitás sorrendje alapján is megkülönbözteti. A rangsorolás vagyis sorrendbe rendezés nem jelenti, hogy mérni tudnánk azt is, hogy az egyes pozíciók (az első és a második helyezés) közt mekkora a különbség. A kialakult rangsor tehát csak a sorrendet jelenti, azt azonban nem lehet állítani, hogy az egyes pozíciók közt a különbség azonos, vagyis állandó lenne. Az ordinális skála is, hasonlóan a nominális skálához, nem tekinthető metrikusnak, tehát átlagérték számítására nem alkalmas.

Az intervallumskála olyan rangsorolást biztosít, hogy az egyes pozíciók közötti távolság is meghatározott. Az intervallumskála fokozatai közti különbségek állandóak, ezért az egyes fokozatokat számszerűsíthetjük. Ezek a skálák rendelkeznek mindazokkal a tulajdonságokkal, mint a nominális és ordinális skálák.

Bár az intervallumskála egyenlő mérési egységeket használ, így a preferencia sorrenden kívül értelmezhetők az egyes helyezések közti különbségek is, mégis tekintettel kell lenni arra, hogy a skála nullpontja önkényes és nem valódi zéró.

A kérdőív változóinak csoportosítása

A kérdések négy csoportba oszthatók a következők szerint:

• a vizsgált vállalkozás alapvető jellemzői (pl.: Mennyi a vállalat vezetőségének (menedzsmentjének) átlagéletkora.)

• az alkalmazott szerződések jellemzői (pl.: Tíz átlagos szerződéskötésből mennyi jár együtt valamilyen mértékű előfinanszírozással.)

• a termékpálya szereplőinek alkupozíciója (pl.: Tudja-e befolyásolni az értékesítési ár alakulását.)

• információhoz való hozzájutás lehetősége (pl.: Van-e vezetékes telefonja vagy internetkapcsolata a vállalkozásnak.)

3.1.2. Hipotézisek felállítása ‌

A kérdőíves vizsgálattal szemben állított legfőbb hipotézisem a következő: A gabona termékpálya hatékonyságát rontják a kialakulatlan vagy nem kellően fejlett piaci intézmények. Mindez magas tranzakciós költségeket von maga után. A vertikális koordináció hozzájárulhatna a vertikum szereplői viszonyának javításához, stabilizálásához.

A kialakított vizsgálati területek a gabonavertikum intézményrendszerének egyes elemeihez kötődnek. A korábban felvázolt intézményi felosztást követem a hipotézisek felállításakor. Ezek alapján az egyes hipotéziseket az azonnali piacokra, a koncentrált piacokra, a hibrid intézményekre

– ezeken belül különösen a szerződéses rendszerekre, szövetkezetekre vonatkozóan – továbbá a vertikális tulajdonosi integráció intézményére, illetve a kisegítő intézményekre vonatkoztatom.

Az első vizsgálati területtel az alábbi kérdésre keresem a választ:

Melyek az azonnali piacok, mint irányítási struktúra választása mögötti hajtóerők, illetve mik az azonnali piaci értékesítés problémái?

A második vizsgálati területtel az alábbi kérdésre keresem a választ:

Melyek a koncentrált piacok, mint irányítási struktúra választása mögötti hajtóerők, illetve mik a tőzsde használatának legfőbb jellemzői?

A harmadik vizsgálati területtel az alábbi kérdésre keresem a választ:

Milyen tényezők befolyásolják a szerződéses kapcsolatok kialakulását vagy hiányát? Milyen feltételekkel kötik a szerződéseket, milyen eltérések léteznek a szerződéses gyakorlatban? Mennyire elterjedtek hazánkban a szövetkezetek?

A negyedik vizsgálati területtel az alábbi kérdésre keresem a választ:

Mennyire elterjedt forma hazánkban a vertikális integráció? A vertikális koordináció hogyan járulhatna jobban hozzá a vertikum szereplői viszonyának javításához, stabilizálásához?

Az ötödik vizsgálati területtel az alábbi kérdésre keresem a választ:

Milyen szerepe van a különböző kisegítő intézményeknek a szektor intézményrendszerében? Milyen tulajdonságok jellemzik azokat?

A fenti vizsgálati területekre megfogalmazott hipotézisek az alábbiak.

1. hipotézis (H1): Azonnali piacok

Az azonnali piacok alkalmazását - mely eltérő a különböző tevékenységi körök esetén – meghatározzák az alábbi problémák: konfliktusok az eladók és vevők között, keresleti és árinformációk hiánya, kapcsolati előnyök hiánya, valamint az üzleti partnerváltás jellemzői.

2. hipotézis (H2): Koncentrált piacok

A BÉT szereplői főként a nagy feldolgozók, nem használatának okai a magas belépési korlátok, a magas minőségi követelmények, a tőkehiány és a tőzsdei kereskedelem ismeretének hiánya.

3. hipotézis (H3): Hibrid intézmények

H3a: Szerződéses rendszerek

A szerződéses kapcsolatok (meglévő problémái ellenére) jellemző forma a vertikumban a vertikum különböző szegmenseinél eltérően. A szerződések esetén meghatározó a szerző- déses periódus hossza, a tevékenység, a szerződés megkötésének formája, a szerződéses feltételek kikötése, alkupozíció, garancia-biztosíték hiánya, valamint a felmerülő szerződéses viták.

H3b: Tárolás, raktározás intézményei

A szektorban a tárolás raktározás intézményeinek (magán és közraktározás) meghatározó szerepe van. A tárolókapacitások mértéke az utóbbi években megsokszorozódott, melyben jelentős egyenlőtlenségek alakultak ki a vertikum szereplői között.

H3c: Szövetkezetek, társulások

A szövetkezetek szerepe a vertikális integrációban elenyésző, a szövetkezetek, társulások alkalmazása még nem terjedt el kellő mértékben hazánkban.

4. hipotézis (H4): Vertikális tulajdonosi integráció

A vertikális tulajdonosi integráció csupán 2-3 szakaszra terjed ki hazánkban. Az integráció szintje - ezáltal a szorosabb együttműködés- meghatározó a szerződéses jellemzők, alkupozíció, garanciavállalási hajlandóság, valamint az értékesítési csatornák választása tekintetében is.

5. hipotézis (H5): Kisegítő intézmények, logisztikai intézmények

A logisztikai intézmények, szállítási kapcsolatok szerepe meghatározó. Problémát jelent a kapacitás hiány, valamint az infrastruktúra fejletlensége. A fentiek miatt (is) fontos szerepe van a szállítással kapcsolatos jellemzők rögzítésének a vertikum szereplői közötti műveleteknél.

3.1.3. A kérdőív kiértékelésére alkalmazott módszerek bemutatása ‌

A kérdőívek beérkezése után megtörtént az adatbázis kialakítása, tisztítása.

Az alkalmazott elektronikus kérdezési eljárásnak köszönhetően a beérkezett válaszok automatikusan betöltődtek egy adatbázisba. Az adatbázis oszlopait a feltett kérdések, sorait az egyes beérkezett kérdőívekben megadott válaszok adták.

A kérdőívek beérkezése után megtörtént a kérdések alapján a változók kódolása, majd pedig az adatbázis ellenőrzése: javítása, tisztítása. A kódolás során figyelembe vettem a kérdés tartalmát, valamint törekedtem minél egyszerűbb, de felismerhető és a statisztikai programcsomagok által értelmezhető kódok kialakítására.

A feltűnően adathiányos kérdőíveket – melyeknél valószínűsíthetően technikai problémából kifolyólag az első néhány kérdésre képződött csak válasz - töröltem az adatbázisból. Egyes esetekben – például egymással összefüggő, egymást kiegészítő kérdések esetén - a hiányzó adatok egyértelműen pótolhatók voltak.

A tartalmi ellenőrzés során elsősorban a rossz vagy ellentmondó válaszok kiszűrése történt.

Rossz válaszok származtak például a mértékegységek (%) félreértéséből, az esetek nagy részében ezek javítható hibák voltak. Az ellentmondó válaszok származtak a válaszadó következetlenségéből is, ezt kérdőívenként kellett mérlegelni.

A fenti javításokra a kérdőívek mintegy 10 -15%-ánál volt szükség.

Módszertani áttekintés

A kutatási téma elemzési részének módszertana a felsőbb szintű matematikai-statisztikai összefüggéseken alapszik, valószínűség-számítási témakörbe tartozik. E témának meglehetősen alapos összefoglalását olvashatjuk el többek között, a teljesség igénye nélkül, Xxxxxxx (2002), Korpás (1996), Csanády (1995), Csernyák (1990), Závoti (2010), Xxxxxxxxx (2003), Reimann (1991), Solt (1971), valamint Denkinger (1978) munkáiban. Terjedelmi korlátok miatt a módszertani háttérnek csupán egyes részeit emelem ki és mutatom be alapjait - a fenti szerzőktől -, melyek alapvető fontosságúak a később bemutatott elemzési rész értelmezéséhez, az abban lévő táblázatok jelöléseinek értelmezéséhez.

Sztochasztikus kapcsolatok

A statisztikai ismérvek közötti kapcsolatok szorossága a teljes függetlenség és a függvényszerű determinisztikus meghatározottság között széles skálán mozoghat:

• Függvényszerű kapcsolat esetén az egyik ismérv szerinti hovatartozás egyértelműen meghatározza a másik ismérv szerinti hovatartozást.

• Függetlenség esetén az egyik ismérv szerinti hovatartozás semmilyen hatással nincs a másik ismérv szerinti hovatartozásra.

• Sztochasztikus kapcsolat átmenet a függvényszerű kapcsolat és a teljes függetlenség között; az egyik ismérv szerinti hovatartozás a másik ismérv szerinti hovatartozás valószínűségét határozza meg. A sztochasztikus kapcsolatban szereplő két tényező:

- független változó, azaz az ok szerepét betöltő tényező,

- függő változó / eredményváltozó, azaz az okozat szerepét betöltő tényező.

A kapcsolatban álló ismérvek fajtája alapján három esetet különböztetünk meg:

Asszociációt két minőségi ismérv közötti kapcsolat vizsgálatára alkalmazzuk.

Két minőségi ismérv közötti sztochasztikus kapcsolat szorosságát az ún. asszociációs együtthatókkal mérjük.

Az asszociáció mutatószámai: Yule (Y), Csuprov (T), Cramer (C)

A mutatók értelmezése:

Y = 0 függetlenség

0<│Y │ <0,3 gyenge a kapcsolat

0,3 ≤ │Y │ <0,5 közepesnél gyengébb a kapcsolat 0,5 ≤ │Y │ <0,7 közepesnél erősebb a kapcsolat 0,7 ≤ │Y │ <1 erős a kapcsolat

Y = 1 függvényszerű kapcsolat

A T együtthatónak komoly hátránya, hogy csak akkor esik 0 és 1 közé, ha az ismérvváltozatok száma megegyezik (s=t).

Egyébként 0 ≤ T ≤ ( s −1) 1/4 értékek közé várható, ez pedig jelentősen megnehezíti az értelmezést.

t −1

Ezért inkább a Cramer-féle mérőszám alkalmazása indokolt. Ez az együttható az ismérvváltozatok számától függetlenül mindig 0 és 1 közötti értéket vesz fel.

Az SPSS programcsomag alábbi menüpontjában érhető el az asszociáció (nominal by nominal) vizsgálata: Analyze / Descriptive Statistics /Crosstabs

Az eredményül kapott táblázatban a Xxxxxx’x V=C, ahol 0 < C < 0,3 gyenge kapcsolatot,

0,3 < C < 0,7 közepesen erős kapcsolatot, 0,7 < C < 1 erős kapcsolatot jelent.

Asszociációt alkalmaztam a vizsgálatok során többek között a kockázatvállalási és garanciavállalási hajlandóság és vállalkozási jellemzők, illetve integrációs szint közötti kapcsolat vizsgálatához, valamint az integrációs szint és szerződéses jellemzők kapcsolatának vizsgálatához, továbbá a vezetőség átlagéletkorának, vezetői tapasztalatnak a tőzsdei kereskedelemmel való kapcsolatának ellenőrzéséhez.

Vegyes kapcsolatot egy mennyiségi és egy minőségi ismérv vizsgálatára alkalmazzuk (varianciaanalízis). Vegyes kapcsolatról akkor beszélünk, ha az oksági (független változó) minőségi ismérv, az okozat (függő változó) pedig mennyiségi. A vegyes kapcsolatban szereplő ismérvek közötti kapcsolat szorosságát az ún. szóráshányadossal (H-mutató) mérjük.

A varianciaanalízis módszere annak a kérdésnek az eldöntésére alkalmazható, hogy egy minőségi és egy mennyiségi ismérv esetén van-e kapcsolat a minőségi ismérv ismérvváltozatához való tartozás és a mennyiségi ismérv között. Vagyis, az ellenőrizendő nullhipotézisünk az, hogy kettőnél több azonos szórású, normális eloszlású valószínűségi változónak azonos-e a várható értéke is.

Vegyes kapcsolat mutatószámai a H és H2

H2 megmutatja, hogy a csoportosító (minőségi/területi) ismérv milyen hányadban, hány százalékban magyarázza a vizsgált mennyiségi ismérv szóródását.

H a szóráshányados, mely a kapcsolat szorosságát 0-1közötti értékkel méri, értéke pedig megmutatja, hogy milyen szoros a kapcsolat a minőségi és mennyiségi ismérv között.

Varianciaanalízis esetén a felállított hipotézisek az alábbiak:

H0: minden indexpár egyenlő.

H1: létezik legalább egy olyan indexpár, hogy nem egyenlők a várható értékek. A hipotézisvizsgálat során F-próbát kell végezni. Ennek oka a következő:

Az adatoknak a főátlagtól való eltéréseiből számolt teljes eltérés-négyzetösszeget illetve, az ebből származtatott teljes-szórásnégyzetet (SST, ill. σ) két tényező összegére bontjuk: az egyes elemeknek a csoportátlagtól való eltéréseinek négyzetösszegére (SSB, ill. σB), valamint a csoportátlagoknak a főátlagoktól vett eltérés-négyzetösszegére (SSK, ill. σK) Az ezekből képzett hányados nagyságrendje már jól jellemzi a hipotézisvizsgálatunk tárgyát. Mivel a szórásnégyzetek χ2-eloszlásúak, így hányadosukat F-eloszlással tesztelhetjük.

Eredményeit Xxxxxx nyomán az ún. ANOVA táblázatban (Analysis of Variance) szokás összefoglalni.

Ennek felépítése egyszeres osztályozásnál a következő (25. sz. táblázat)

25. sz. táblázat: ANOVA táblázat felépítése

SZÓRÁS OKA	ELTÉRÉS NÉGYZETÖSSZEG	SZABADSÁG FOK	KÖZEPES SZÓRÁSNÉGYZET	SZÁMOLT F
Faktorhatás	SSK	m-1	Sk2	f=Sk2/Sb2
Hiba v. maradék	SSB	m(n-1)= N-m	Sb2	f=Sk2/Sb2
	SST	n-1	-	-

Forrás: Závoti, 2010

A vizsgálatot az SPSS-ben az alábbi menüben érhetjük el: Vegyes kapcsolat (nominal by scale) Analyze / CompareMeans /Means…

Az erdménytáblázatban kapott Between Groups (Combined)=SSK, Within Groups=SSB,Total=SST, Eta =H, Eta Squared=H2%; hány százalékban magyarázza a független változó a függő változó szóródását.

H = H2 = 0 - függetlenség (nincs kapcsolat) H = H2 = 1 - függvényszerű kapcsolat

0 < H < 1 - sztochasztikus kapcsolat 0 < H < 0,3 - gyenge kapcsolat

0,3 < H < 0,7 - közepesen erős kapcsolat 0,7 < H < 1 - erős kapcsolat

0 < H2 < 1

Varianciaanalízist alkalmaztam a vizsgálatok során többek között a tevékenységi körhöz való tartozás és az azonnali piaci értékesítés alkalmazása mértékének, illetve a szállítás részleteinek szerződésben való rögzítésének vizsgálatához, továbbá a tőzsdei kereskedelem kismértékű használatának okai vizsgálatához, valamint az írásbeli szerződéskötés, szerződéskötési jellemzők és az értékesítési csatornák gabonaszektorban elfoglalt hellyel való összefüggéseinek a vizsgálatához.

Korrelációt két mennyiségi ismérv vizsgálatára alkalmazzuk (korrelációszámítás).

A korrelációszámítás két mennyiségi ismérv kapcsolatának intenzitását és irányát méri. A korrelációszámítás lehetővé teszi, hogy értelmezzük az ismérvek közötti kapcsolat irányát. Ha az egyik ismérv növekedésével párhuzamosan a másik is növekszik, pozitív irányú, ellenkező esetben negatív irányú kapcsolatról szokás beszélni. A kapcsolat iránya azonban csak akkor értelmezhető, ha a két ismérv közötti kapcsolat monoton természetű.

A tapasztalati korrelációs együttható jelölésére szolgáló „r” a Xxxx Xxxxxxx által megalkotott tapasztalati korrelációt mérő eljárást takarja – Pearson-féle r-nek is hívják. Léteznek még a Spearman-ró és a Kendall-tau-b mérőszámok, melyek – eltérő módon, de – szintén a korreláció vizsgálatára alkalmasak.

Pearson-féle korreláció számítása az SPSS-ben az alábbi menüpontban történik: Analyze/Correlate/Bivariate

A kapott eredménytáblában a Pearson Correlation sorban találjuk az r korrelációs értéket. A második sorban a Sig. (2-tailed) található, ami a korreláció szignifikancia szintjét mutatja, a harmadik sorban pedig az N elemszám olvasható.

Korrelációszámítást alkalmaztam a vizsgálatok során többek között az írásbeli szerződések és szerződéses feltételek teljesüléseinek összefüggéseinek feltárásához, a tevékenység és a szerződéses

periódus összefüggéseinek vizsgálatához, továbbá a szerződések betartásával kapcsolatos problémák feltárásához a különböző értékesítési csatornák esetén.

3.2. Hipotézisvizsgálat ‌

Az alábbi alfejezetben lépésről-lépésre kívánom bemutatni az egyes hipotézisek empirikus úton történő vizsgálatát. Minden egyes hipotézisnél elsőként összefoglaló jelleggel tömören kiemelem a hipotézisem felállításának alapjául szolgáló szakirodalmi áttekintésből kiemelt alapokat. Xxxxx ezen irodalmi megállapításokat (illetve az ezek alapján felállított hipotéziseket) a kérdőíves felmérés során alkalmazott minta alapján levont következtetésekkel alátámasztani (vagy épp ellenkezőleg elutasítani). Ezt követően bemutatom a vizsgálathoz készített kérdőívnek az adott hipotézis vizsgálatának alapjául szolgáló kérdéseit, illetve az azokból készített, a számításokhoz használt változókat, azok statisztikai jellemzőivel együtt. Végül sor kerül a konkrét vizsgálatok bemutatására, illetve azok eredményeinek leírására.

1. hipotézis (H1) vizsgálata:

Megállapítások a feldolgozott szakirodalom alapján a H1 hipotézissel kapcsolatban az alábbiak. Főként a kisméretű búzatermelők esetében tipikus az azonnali pia cok használata a termelés bizonytalansága és az alacsonyabb minőség miatt. Az azonnali piaci értékesítés problémái, hogy a keresleti és árinformációk hiánya miatt az árkockázat magas, az eladók és vevők közötti tartós kapcsolat hiánya miatt gyakoriak a konfliktusok, továbbá a hosszú távú stabil kapcsolatokból eredő előnyök hiánya meghatározó. (Lehota, 2003a)

Az alábbi 26. és 27. sz. táblázatokban mutatom be a H1 hipotézis változóit és annak tulajdonságait.

26. sz. táblázat: A kérdőív megfelelő kérdéseiből alkotott változók a H1 hipotézis vizsgálatához

A VÁLTOZÓ KÓDJA	A VÁLTOZÓ CÍMKÉJE	A VÁLTOZÓ ÉRTÉKEI	MÉRÉSI SZINT
V1	Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?	alapanyag termelés, input iparágak, elsődleges-, másodlagos feldolgozás, kereskedelem, vendéglátás, egyéb	nominális
V12	Üzleti partnerváltás jellemzői	egyáltalán nem váltok partnert…általában minden évben új partnereim vannak	skála
V21	Azonnali piaci értékesítés alkalmazása (%)	%	skála
V22a	Keresleti és árinformációk hiánya	egyáltalán nem jellemző…teljes mértékben jellemző	skála
V22b	Konfliktusok az eladó és vevő között	egyáltalán nem jellemző…teljes mértékben jellemző	skála
V22c	Kapcsolati előnyök hiánya	egyáltalán nem jellemző…teljes mértékben jellemző	skála

Forrás: saját összeállítás

27. sz. táblázat: A H1 hipotézis vizsgálatához alkalmazott változók alapvető statisztikai tulaj- donságai

Változó neve

Változó címkéje

Min.

Max.

Átlag

Szórás

Szórás- négyzet

V21

Azonnali piaci értékesítés

alkalmazása (%)

100

42,78

35,714

1275,494

Forrás: saját összeállítás

Elsőként annak bizonyításával kezdem az elemzést, hogy az azonnali piacok alkalmazását meghatározzák az alábbi problémák: konfliktusok az eladók és vevők között, keresleti és árinformációk hiánya, kapcsolati előnyök hiánya, valamint az üzleti partnerváltás jellemzői.

Arra a kérdésre, hogy az üzletkötésben hány százalékban alkalmazzák az azonnali piaci értékesítést az alábbi válaszokat kaptam. A válaszadók 10%-a egyáltalán, másik 12%-a teljes mértékben azonnali piacon értékesít. Legjelentősebb, 18%-uk az üzletkötés 20%-át bonyolítja ott. (X00.xx. táblázat) A válaszadóknak összesítve majd fele az értékesítésének ¼ részét bonyolítja azonnali piacokon, valamint megközelítőleg 30%-uk értékesítésük majd egészét ilyen formában végzi (28. sz. táblázat).

28. sz. táblázat: Az azonnali piaci értékesítés mértéke

AZONNALI PIACI ÉRTÉKESÍTÉS MÉRTÉKE %	ÖSSZ.%
0-25	48,3
26-50	19,1
51-75	3,4
76-100	29,2

Forrás: saját számítás

Az azonnali piaci értékesítési formát tevékenységi csoportonként vizsgálva (a 29. sz. táblázat alapján) elmondható, hogy a vizsgált vállalkozások közül a másodlagos feldolgozással (értékesítésük átlagosan 70%-ában), valamint kereskedelmi tevékenységgel foglalkozók alkalmazzák az eladásaik legnagyobb hányadában ezt a csatornát, míg legkisebb mértékben az elsődleges feldolgozással foglalkozók, akik csupán az értékesítéseiknek átlagosan 29%-ában. Összességében a vizsgált vállalkozások átlagban az értékesítés mintegy 43%-ában alkalmazza az azonnali piaci értékesítést.

29. sz. táblázat: Leíró statisztikai jellemzők az azonnali piaci értékesítésre vonatkozóan (tevékenységi kategóriákként)

Azonnali piaci értékesítés alkalmazása (%)
Milyen tevékenységgel foglalkozik a vállalkozás?	Átlag (%)	Válaszadók %-a	Minimum	Maximum
alapanyagtermelés	39,10	44	0	100
inputanyag-gyártás	32,50	4	10	80
elsődleges feldolgozás	28,54	15	0	100
másodlagos feldolgozás	70,20	6	2	100
kereskedelem	47,20	28	0	100
egyéb	83,33	3	50	100
Össz.	42,78	100	0	100

Forrás: saját számítás

Document Metadata

Table of Contents

VERTIKÁLIS KOORDINÁCIÓ ÉS SZERZŐDÉSES KAPCSOLATOK A GABONAVERTIKUMBAN

Document Metadata

VERTIKÁLIS KOORDINÁCIÓ ÉS SZERZŐDÉSES KAPCSOLATOK A GABONAVERTIKUMBAN

VERTIKÁLIS KOORDINÁCIÓ ÉS SZERZŐDÉSES KAPCSOLATOK A GABONAVERTIKUMBAN

XXXXXXXX-XXXXXX XXXXXXX

A doktori iskola megnevezése: Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola Tudományága: gazdálkodás- és szervezéstudományok

Vezetője: Prof. Xx. Xxxxxx Xxxxxx

MTA doktora (közgazdaságtudomány), egyetemi tanár

Témavezető: Prof. Dr. Xxxxx Xxxxxx Xxxxx

egyetemi tanár, CSc

........................................................... ...........................................................

TARTALOMJEGYZÉK

4. EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA 135

4.1. Új és újszerű tudományos eredmények 141

5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 143

6. ÖSSZEFOGLALÁS 147

7. SUMMARY 149

8. MELLÉKLETEK 151

8.1. Irodalomjegyzék 151

8.2. Ábra és táblázatjegyzék 158

8.3. További ábrák, táblázatok 162

8.4. Kérdőív 184

9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 191

1. BEVEZETÉS‌

1. sz. ábra: A kutatómunka szervezésének, valamint az értekezés összeállításának alapjául szolgáló folyamatmodell

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

2.1. A gabonavertikum felépítése, az ellátási lánc szereplői, kapcsolatrendszerük feltárása‌

2. sz. ábra: A gabonaszektor szerkezeti rendszere

Élelmiszer- kereskedelem

Vendéglátás

Állateledel- gyártás

Malomipar

Keverék- takarmány- gyártás

Keményítő gyártás

Izocukor- gyártás

Input iparágak:

Gabonatermelés

Fogyasztó

Édesipar

Tésztaipar

Sütőipar

1. sz. táblázat: A gabonavertikum vállalkozásainak száma gazdálkodási formák szerint

3. sz. ábra: A gabona termésmennyisége országokként (EU-28), ezer tonna

vertikum jelenlegi legfontosabb problémáival kapcsolatban.

Ft/tonna

4. sz. ábra: A gabonafélék termelői árai

Ft/kg

5. sz. ábra: A malomipari termékek feldolgozói értékesítési árai

2.1.4.1.Input iparágak és szolgáltatások jellemzői

a.) Műtrágya-gyártás

ezer tonna

6. sz. ábra: Értékesített műtrágya mennyisége hatóanyagban

2. sz. táblázat: Műtrágyázott alapterületre vonatkozó adatok

b.) Növényvédőszer-gyártás

ezer tonna

7. sz. ábra: Növényvédőszer értékesítés alakulása Magyarországon 2000-2012. években

c.) Mezőgazdasági gép és alkatrészgyártás

d.) Vetőmag-előállítás

e.) Kapcsolódó szolgáltatások

2.1.4.2. Alapanyag termelés jellemzői

ha 5 000 000

8. sz. ábra: A fontosabb gabonafélék termésmennyisége

ha

9. sz. ábra: A fontosabb gabonafélék vetésterülete

kg/ha

10. sz. ábra: A fontosabb gabonafélék termésátlaga

3. sz. táblázat: A fontosabb gabonafélék termesztése és felhasználása

Ft/kg

11. sz. ábra: Gabonafélék felvásárlási átlagára

Ft/kg

12. sz. ábra: Gabonafélék termelői átlagára

2.1.4.3. Elsődleges feldolgozás jellemzői

4. sz. táblázat: Az ipari termelés volumenindexei szakágazatok szerint, 4 fő feletti ipari vállalkozásoknál (előző év azonos időszaka =100%)

Ft/tonna

13. sz. ábra: A BL 55-ös xxxxx költség és jövedelem adatai

Ft/kg

14. sz. ábra: Malomipari termékek feldolgozói értékesítési árai

15. sz. ábra: Malomipari termékek feldolgozói értékesítési árainak volumenindexei2

ezer tonna

16. sz. ábra: Lisztmérleg: termelés és felhasználás

ezer tonna

17. sz. ábra: Lisztmérleg: behozatal és kivitel

1. BEVEZETÉS ‌

2.1. A gabonavertikum felépítése, az ellátási lánc szereplői, kapcsolatrendszerük feltárása ‌

3. ANYAG ÉS MÓDSZER ‌

3.1. Az empirikus kutatás a gabonaszektor intézményrendszerére vonatkozóan ‌