NEM EGYEZNEK…

A munkaerőpiaci kereslet és kínálat előrejelzése: 2005-2015 A feszültségpontok és a közelítés lehetőségei és eszközei

3K Consens Iroda 2007

Készült

A Foglalkoztatási Hivatal megbízásából az Európai Unió Hivatalos lapjában 2006 szeptember 13-án 2006/ S 174-18 5791 nyilvántartási számon megjelent közbeszerzési eljárás alapján

HEFOP 1.2.1 –K- 0000-00-0000/5.0

B melléklet „02”

„Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése Szakmacsoportonként „

NEM EGYEZNEK…

A munkaerőpiaci kereslet és kínálat előrejelzése: 2005-2015 A feszültségpontok és a közelítés lehetőségei és eszközei

Készítette

3K Consens Iroda 2007

Kutatásvezető : Xxxxx Xxxxx Xxxxxxxxxxx:

Xx. Xxxxxxxxxx Xxxxxxx

Xxxxx Xxxx Xxxxxx Xxxxx

Xxxxxxxxx Xxxxxxxxx Xxxxxxx Xxxxx Xxxxxx Xxxxxxx

Mód Xxxxx Xxxxx Xxxxxx

Tartalom

A KUTATÁSRÓL 5

BEVEZETŐ 7

A KERESLET –KÍNÁLAT –ELŐREJELZÉS- SZÁMÍTÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA 8

A MUNKAERŐ KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYENSÚLYA 16

Közelítés önszabályozó mechanizmusokkal 29

Közelítés és fejlesztési stratégiák 32

MUNKAERŐ KERESLETI ELŐREJELZÉS KUTATÁS 2006 35

MUNKAERŐ KÍNÁLAT KUTATÁSA (ÉS A MUNKAERŐ KERESLET-KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE, 2007) 35

A MUNKAERŐ KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE 36

A MUNKAERŐ KERESLET ÉS KÍNÁLAT ELŐREJELZÉSE 36

A MUNKAERŐ KERESLET 39

A MUNKAERŐ KERESLET TOVÁBBI ÁTFOGÓ JELLEMZŐI 45

A közép-, és felsőfokú végzettségű szellemiek iránti kereslet alakulása 45

A fizikai szak-, és betanított munka iránti kereslet alakulása 51

A munkaerő keresletet meghatározó tényezők: A munkaerő kereslet demográfiai meghatározottságai 58

A munkaszervezésből és technológiai változásokból eredő munkaerő kereslet: foglalkozási -

SZAKMASZERKEZETI VÁLTOZÁSOK VALAMINT A SZAKTUDÁSSAL SZEMBENI TARTALMI ELVÁRÁSOK 62

A konjunkturális és ezzel járó ágazati szerkezetváltásból eredő változások hatásai a foglalkozási-szakmaszerkezetre 70

A MUNKAERŐ KÍNÁLAT 75

A FELSŐFOKÚ KÉPZETTSÉGŰ MUNKAERŐ IRÁNTI „ÚJ” KERESLET ÉS A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS SZAKMASZERKEZETÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI 83

Módszertani megjegyzések 83

Mérnökök iránti kereslet és kínálat egybevetése 84

Technikusok iránti kereslet és kínálat egybevetése 97

Felsőfokú szellemi szakmacsoportok iránti kereslet és kínálat egybevetése 109

A KÖZÉPFOKÚ VÉGZETTSÉGŰ SZAKEMBEREK IRÁNTI „ÚJ” KERESLET ÉS A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS SZAKMASZERKEZETÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI 142

A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS SZERKEZETE 142

Kékgalléros szakmacsoportok iránti kereslet és kínálat egybevetése 148

A KÖZÉPFOKÚ, NEM FIZIKAI SZAKMACSOPORTOK IRÁNTI „ÚJ” KERESLET ÉS A KÉPZÉSI KIBOCSÁTÁS SZAKMASZERKEZETÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI 178

A MUNKAVÁLLALÓKKAL SZEMBEN TÁMASZTOTT SZAKMAI KÖVETELMÉNYEK ÉS A FELNŐTTKÉPZÉSI KÍNÁLAT 194

A KIEGÉSZÍTŐ TUDÁS IRÁNTI KERESLET ALAKULÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK 196

FESZÜLTSÉGPONTOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK, MEGOLDÁSOK. 213

A munkaerő-kereslet –kínálat jelenlegi főbb jellemzői 213

A képzés a munkaerő-piaci igények tükrében 215

A SZAKMUNKÁS KÉPZÉSI KÍNÁLAT CSÖKKENÉSÉNEK OKAI 216

A MUNKAERŐPIAC SZEREPLŐI KÖZÖTTI ÉRDEKELLENTÉTEK 225

Munkaerőhiány leküzdése, a hiány növekedésének lassítása 225

Az egyes szakképzések tartalmának megváltoztatása 226

Munkaerőhiány és foglalkoztatáspolitika: pro aktív cselekvés 227

FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI FESZÜLTSÉGEK, ÉS JAVASLATOK 232

1. Információgyűjtés, az információk használata 232

2. A MUNKAERŐPIAC SZEREPLŐI KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS ELŐSEGÍTÉSE 236

NORMATÍV FINANSZÍROZÁSI RENDSZER, JAVASLATOK A FINANSZÍROZÁS RENDSZERÉNEK ÁTALAKÍTÁSÁRA 238

3. A mikró és kisvállalkozások munkaerőigényeinek „becsatornázása” 239

4. Az ÁFSZSZ által működtetett általános munkaközvetítő rendszer 240

5. A munkaerő-hiány leküzdése 241

6. A MUNKAÜGYI SZERVEZET ÉS A VÁLLALATI KAPCSOLATTARÁS HIÁNYOSSÁGAI 241

7. A munkaerőpiaci képzések, mint a képzési kibocsátás torzulásainak korrekciói 242

8. Az önkormányzatok foglalkoztatási-, és oktatáspolitikai feladatai 244

9. A pályaorientáláshoz és pályaorientációhoz szükséges információk és „csatornák” 245

10. Pályaválasztás, és gyakorlatszerzés 247

11. Munkaerőpiaci és képzési információs rendszer 250

12. A nagyvállalati munkakultúra, és modern munkaszervezési ismeretek 250

OKTATÁSPOLITIKAI FESZÜLTSÉGEK ÉS JAVASLATOK 252

1. A szakmunkáshiány problémái: Javaslatok az SZFP program kiterjesztésére, és a TISZK

PROGRAMRA „LESELKEDŐ” VESZÉLYEK CSÖKKENTÉSÉRE 252

2. Vízió egy a mainál nyitottabb oktatási-képzési rendszerről 254

3. A LEMORZSOLÓDÁS PROBLÉMÁINAK KEZELÉSE 255

4. Pályaorientáció legyen iskolaorientáció helyett 256

5. A KÉPZŐ INTÉZMÉNYEK MUNKAERŐPIACI KAPCSOLATAINAK FEJLESZTÉSE 258

6. A KÉPZÉSIEK TARTALMA ÉS A A MUNKAERŐPIACI IGÉNYEK FESZÜLTSÉGEI 258

7. Felsőfokú képző intézmények vállalti kapcsolatai 260

TÁRSADALOMPOLITIKAI SZEMPONTOK, JAVASLATOK 263

ÁTTEKINTETT IRODALOM 265

MELLÉKLETEK 267

MÓDSZERTAN 268

A MUNKAERŐ KERESLET BECSLÉSÉNEK ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI ALAPJAI 268

A TÉRSÉGI MEGKÖZELÍTÉS JELENTŐSÉGE 269

Foglalkozási szakmaszerkezet és kereslet-kínálat táblázatok 272

A vezetők és részegység vezetők foglalkozási-szakmacsoportjainak megállapítása 275

A felső-, és középfokú műszaki végzettségűek szakmai összetétele 278

Foglalkozási szakmacsoportok hiány / többlet mutatói (kereslet-kínálat „megfelelősége”) 279

Munkaerőpiaci kínálat számításának módszerei 284

1. TÁBLA SOROZAT: MUNKAERŐ KERESLET-KÍNÁLAT JELLEMZŐI 290

2 TÁBLA SOROZAT: KIEGÉSZÍTŐ TUDÁSOK IRÁNTI IGÉNY 299

A kutatásról

A munkaerő kereslet és kínálat egybevetését egy kutatás sorozat megvalósítása tette lehetővé, amelyre- a megfelelő közbeszerzési eljárások alkalmazásával- a HEFOP 1.2.13. komponense adott lehetőséget.

A munkaerő-keresleti kutatás a GKI Gazdaságkutató Intézet és a 3K CONSENS Iroda együttműködésében jött létre, A munkaerő kínálatkutatást, valamint a kereslet-kínálat egybevetését a 3K CONSENS Iroda végezte. 2006-2007 folyamán.

A két intézet együttműködése a munkaerő kereslet előrejelzésére terjedt ki. A keresleti előrejelzés alapja a KSH 2005. évi, gazdálkodó szervezetek telephelyi létszám adatait tartalmazó adatbázisa. Ennek alapján a GKI, Gazdaságkutató Intézet önálló tanulmányt készített a „Munkaerő- keresleti létszám előrejelzés 2015-ig, ágazatonként címmel, amely a várható makró gazdasági folyamatok ágazati-foglalkoztatási konzekvenciáit számszerűsítette, elkészítette az ágazati-foglalkoztatási mátrixokat 20015-re.

A 3K CONSENS Iroda- az ágazati foglalkoztatási mátrixokból, korábbi kutatások során- - kialakított ágazati-foglalkozási szakmaszerkezeti modellek alkalmazásával, kiszámította a 2005-ös adatokra építve az aktív keresők becsült foglalkozási szakmaszerkezeti megoszlását, majd kiegészítő kutatásokat végzett a foglalkozási szakmaszerkezet várható alakulását befolyásoló tényezők feltárására. A kiegészítő kutatások középpontjában a várható technológiai és munkaszervezeti változások álltak, arra a feltételezésre építve, hogy a foglalkoztatás szakmaszerkezetében várható változásokat legközvetlenebbül e tényezők befolyásolják. E tényezőkön keresztül jelennek meg a gazdasági verseny hatásai.

Kiegészítő kutatásként 13 gazdasági ágazatban lezajló munkaszervezeti-, technológiai-, foglalkozási -szakmaszerkezeti változásokról és ezek gazdasági meghatározóiról készült esettanulmány, valamint 500 – szakértőnek tekintett- vállalkozó kérdőíves megkérdezésének alapján számszerűsítettük a 2015-ig valószínűsíthető technológiai-, munkaszervezeti változásokat. A KSH népszámlálási adatai alapján kiszámítottuk a foglalkoztatási- szakmaszerkezetet érintő demográfiai hatásokat is. Így vált lehetővé a demográfiai, a konjunkturális (GKI) és a szakmaszerkezeti változások figyelembe vételével a „Foglalkozási- szakmaszerkezeti előrejelzés” c. tanulmány elkészítése.

Jelen kutatás a munkaerő kereslet és kínálat jelenlegi és várható alakulásának kapcsolatát vizsgálja. Ehhez a munkaerő keresleti adatok már rendelkezésre álltak. A munkaerő kínálatot az iskolarendszerű -és a felnőttképzési kibocsátás részleges adataival azonosítottuk s ehhez a 2005-ös oktatásstatisztikai adatbázist használtuk. A képzési kibocsátási adatokat szakértői után követési vizsgálatból származó adatokkal korrigáltuk, amelyet– 600 középfokú képző intézmény kérdőíves megkérdezésével- nyertünk.

A munkaerő keresleti előrejelzésből származó évi munkaerő keresleti adatokat a fenti módon létrejött - a középszintű képzés tekintetében korrigált – 2005-ös képzési kibocsátási adatokkal vetettük össze.

Nem láttuk értelmét a képzési kibocsátás előrejelzésének, mert úgy véltük, hogy a kutatás célja éppen az, hogy megismerve a munkaerő kereslet és kínálat szerkezetét, összhangját és zavarait alakító tényezőket, a megfelelő szinteken, a döntéshozók, és a képzésben résztvevők változtassanak a képzési kibocsátás szerkezetén illetve egyéni törekvésein annak érdekében, hogy a kereslet és kínálat közeledjen, illetve a képzésből kilépők nagyobb eséllyel juthassanak munkához.

A munkaerőpiaci kereslet kutatásával 1999-ben kezdtünk el foglalkozni, minden esetben a munkaügyi tárca megbízásából. 1999-ben és 2002-ben a foglalkoztatókat próbáltuk rávenni arra, hogy becsüljék meg jövőbeli munkaerő-igényeiket. A foglalkoztatóktól csak kényszeredett válaszokat kaptunk, mivel a gazdaság működéstermészetétől idegennek találták az „előrejelzés” általunk választott módszerét.

Kutatásaink során „egyértelművé vált”, hogy a foglalkoztatás mértéke, és szakmaszerkezete mögött a gazdasági verseny, a konjunkturális viszonyok, az alkalmazott technológiák és a választható munkaszervezési megoldások változásainak objektív folyamatai húzódnak meg. S e folyamatok vizsgálata, a vizsgálati eredmények számszerűsítése útján megbízhatóbb becslések tehetők, mint amire korábban a foglalkoztatókat kényszeríteni próbáltuk.

Ezt a tapasztalatot a 2004-es munkaerő keresleti előrejelzés során alkalmaztuk először, majd a jelenlegi kutatás során elkészítettük és alkalmaztuk azokat a kiegészítő vizsgálatokat, amelyek lehetővé tették az előrejelzés új, nem a foglalkoztatók közvetlen létszámbecslésein alapuló, módszerének alkalmazását

E folyamatok mérésének objektív kiinduló alapja, mintegy 6000 foglalkoztató szervezet foglalkozási szakma struktúrájára vonatkozó adatfelvétel volt. Ezekből a felvételekből alakítottunk ki ágazati- szakmaszerkezeti modelleket 21 ágazatra, és 5 foglalkoztatotti létszám kategóriára 105 modellt, amelyek az ágazat-specifikus foglakozásokat, ill. szakmákat tartalmazzák. Abból a megfigyelésből indultunk ki, hogy az egyedi foglalkozási szakmaszerkezetek az alkalmazott munkaszervezési és technológiai megoldások lenyomatai. S egy- egy ágazaton beül (nyilvánvaló hogy a különböző tevékenységeket végző ágazatok eltérő technológiákkal dolgoznak) e szerkezetek között lényegi különbségeket csak a foglalkoztatók méretkategóriái okoznak. Az így létrejött modelleket használhattuk ahhoz, hogy a KSH ágazati-foglalkoztatási létszámadatait foglalkozási - szakmaszerkezeti adatokká konvertálhassuk. S ezekre méretnagyság szerint az ágazati foglalkozási szakmaszerkezeti adatsorokra építhettük a munkaerő keresleti előrejelzést, a várható demográfiai, technológiai- munkaszervezeti, és konjunkturális változások számszerűsítésével.

Az 1999-óta folytatott kutatásainkat megbízóink szakmai nyitottsága, támogatása, tette lehetővé. Ezért köszönetet mondunk- a kutatások sorrendjében – xx. Xxxxxxx Xxxxxxxx, xx. Xxxx Xxxxxxxxx, Xxxxx Xxxxxxx, Xxxx Xxxxxxxx, szakmai bizalmuk nélkül e munka nem jöhetett volna létre.

Bevezető

Közel 200 foglalkozási szakmacsoportot definiáltunk. A foglalkoztatók által alkalmazott technológiai és munkaszervezési eljárások viszonylag lassú átalakulására építve ágazatonként és munkaszervezet-méretcsoportonként különböző foglalkozási-szakmaszerkezeti struktúrákat azonosítottunk be, majd a várható konjunkturális folyamatok figyelembevételével foglalkozási szakmacsoportok iránti munkaerő keresleti előrejelzés számításokat végeztünk, a következő tíz évre. Ennek során figyelembe vettük a szakmák „belső” tartalmával szembeni elvárások változásait, s nem utolsó sorban a demográfiai folyamatokat.

A keresleti adatokkal „szemben” megjelenő munkaerő kínálatot is kiszámítottuk, a meglévő adatok illetve elvégezhető adatfelvételek korlátai között. E számítások a közép és felsőfokú képzési kibocsátás teljes körű statisztikai adataira épülnek, amelyeket - a középiskolai kibocsátás vonatkozásában közel 500 szakiskolai és szakközépiskolai igazgató, mint szakértő bevonásával - szakértői pályakövetési becslésekkel korrigáltunk.

A kibocsátási adatokat a keresleti adatoknak megfelelő foglalkozási-szakmacsoport kategóriarendszerbe sorolva lehetővé vált a kereslet és a kínálat olyan összehasonlítása amelyben az előre jelzett évi munkaerő keresletet a 2005-ös szakmaelhagyókkal és továbbtanulókkal csökkentett közép és felsőfokú képzési kibocsátás szakmánkénti mennyiségeivel vehettük össze.

E vizsgálat eredményei alátámasztják, s ami a legfontosabb, számszerűsítik azt a már

„szabad szemmel” is érzékelhető jelenséget, amely szerint a munkaerő kereslet és kínálat nincsen összhangban. A képzési kínálat egyes foglalkozási szakmacsoportokban többszörösen meghaladja és más foglalkozási- szakmacsoportokban többszörösen alulmúlja a keresletet.

Ugyan óriási szakma szerkezeti eltérésekkel, de általában igaz, hogy a diplomás és fehérgalléros középfokú végzettséget igénylő szakmákban túlkínálat, a kékgalléros szakmák jelentős részében kínálati hiány tapasztalható

A kereslet –kínálat –előrejelzés- számítások összefoglalása

A számítások a munkaerő kereslet 10 évre szóló (2005-215) előrejelzésén alapul. A munkaerő keresletet az előrejelzés egy-egy évre számított adataival, a munkaerő kínálatot a közép és felsőfokú képzési kibocsátás 2005-évi, korrigált- (a munkaerőpiacon az érintett szakmában először megjelenők) adataival operacionalizáltuk.

A munkae rőke re sle t és kínálat kapcsolata

oktatók és pedagógusok ff Szociálpolitikus és szociális munkás ff. egészségügyi szakasszisztensek ff orvosok és gyógyszerészek ff.

Művészeti, kulturális ,kommunikáció ff. irodai, ügyviteli, igazgatási ff.

Számítástechnikai foglalkozású ff. gazdasági,kereskedelmi ff. Műszaki és üzemgazdász ff.

Jogi foglalkozású ff.

védelmi Kf. Művészeti, kulturális sport kf.

Kielégített kereslet

irodai, ügyviteli, igazgatási kf.

Számítástechnikai foglalkozású kf.

Kibocsátás többlete

Gazdasági, kereskedelmi kf.

Műszaki, középfokú

Kibocsátás hiánya

Egészségügyi szociális középfokú Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok

Építőanyag, vegyipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Fa-, bútor ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Nyomdaipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Ruha-,ciő-,textilipari szakmacsoportok

Mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmacsoportok

-15000

-10000

-5000

személyek száma

5000

10000

15000

A következő tíz esztendőben évi 000-000 000 pályakezdő első, illetve korábban munkanélküli, inaktív munkába állására lesz szükség ahhoz, hogy a foglalkoztató képességében csak szerény mértékben növekvő gazdaság munkaerő szükségletét kielégítse. Emellett évente hozzávetőleg újabb és újabb 110 ezer munkavállaló továbbképzésére lesz szükség a gazdasági szakemberekkel folytatott adatfelvétel szerint

Az új belépők száma iránti igény „teljesítése” - - pusztán demográfiai alapokon számolva – csupán 75%-ban lesz lehetséges, vagyis hozzávetőleg évi 30 ezer fiatal, pályakezdő munkavállaló hiányával számolhatunk, akik talán a munkanélküliek, inaktívak számának csökkentésével, illetve további külföldi munkavállalók befogadásával pótolhatók. Egyébként a kereslet csupán számszerű teljesítése csak akkor lehetséges, ha a pályára lépő teljes korosztály munkába lép.

Diagramunk zölddel jelölt „szalagjai” mutatják, hogy a számításaink alapján becsült munkaerő keresletet milyen mértékben elégíti ki, az egyes – az áttekinthetőség miatt nem kevéssé összevont- foglalkozási szakmacsoportokban keletkező kínálat, azaz a 2005-ben diplomával illetve szakmai oklevéllel kibocsátott, feltehetően először munkába lépő csoport. (A bemutatott adatok nem tartalmazzák azokat a középfokú végzettségűeket akik –a becslések szerint - továbbtanultak, vagy elhagyták tanult szakmájukat, azonban az adtok magukba foglalják a 2005-ben felsőfokú végzettséggel –feltételezésünk szerint –először munkába lépők összességét, függetlenül attól, hogy tanult szakmájukban jelennek-e meg a munkaerőpiacon.)

A narancssárga jelölés a munkaerő kereslet és kínálat közötti szakmaszerkezeti eltéréseket mutatja. Adataink azt mutatják, hogy a 2005-ben 52 000 felsőfokú végzettséggel munkába lépő közül közel 27 000 pályára lépő diplomás találhat szakmájában munkát, s a többiek – megközelítően a diplomások fele erre nem számíthat. A munkába lépő diplomások szakmaszerkezete olyan, hogy lényegében minden felkínált munkakört képesek betölteni. Kismértékű munkaerőhiány, abból keletkezik, hogy szigorúan vett képesítésük szerint mintegy 2000 fele-fele részben műszaki illetve ügyviteli munkahely betöltetlenül maradna. Nem kétséges azonban, hogy a valóságban a szakmák-diplomák rugalmasabbak, a mintegy 26 ezer diplomás kibocsátási többlet bőven biztosítja e munkakörök betöltését.

A kínálati szakmaszerkezet a legsúlyosabb mértékben a diplomások esetében tér el a kereslettől. Legnagyobb mértékű a kibocsátási többlet a széles értelemben vett (óvónőktől - középiskolai tanárokig) oktatóknál, több, mint 7000 fővel, a nagyobbrészt művelődésszervezőket és kommunikációs szakot végzőket magába foglaló művészeti,

kulturális szakmacsoportban több, mint 4000 fővel, valamint a szociálpolitikus és szociális munkás csoport 2000 fővel jelenik meg .

Ennél összetettebb a műszaki végzettségűek problémája. Az itt bemutatott erősen összevont csoport 11 féle képzettségcsoportot takar, köztük olyanokat is, amelyekben hiány tapasztalható és közel 4000 olyan képzettségű pályakezdőt, akik –divatos, talán a jövőben a jelenleginél inkább keresett, diplomát birtokolnak. E csoportok mellett a túlkínálat szinte minden bemutatott szakmacsoportban megjelenik. Együttvéve, a jelenlegi kibocsátási mérték és szerkezet mellett évente 26 000 főnyi túlkínálat „keletkezése” várható.

A diplomásokkal szemben, a középfokú végzettségű szellemi foglalkozásúak csoportjára a kibocsátás hiánya a jellemző. Terjedelme, mintegy évi 17 000 fő. Itt jegyezzük meg, hogy a diplomás munkaerő iránti kereslet kiszámításánál – szakértői becslések alapján - már kalkuláltunk a munkaszervezetekben a jövőben is várható foglalkozási szakmaszerkezet váltással: a diplomás kereslet kiszámításánál figyelembe vettük, hogy bizonyos mértékben megjelenik az a szándék, hogy a középfokú képzettségűek helyett diplomásokat alkalmazzanak, és ennél jóval kisebb mértékben a fordítottja is előfordul. Így tehát csak kisebb mértékben lehet azt valószínűsíteni, hogy a diplomások még a számításba vett mértéken túl is, a hiányzó középfokú végzettségűek helyére léphetnek.

A számításainkon túli valóságban feltételezhető, hogy a középfokú fehérgallérosok iránti kereslet 20-25%-kal kisebb, a hiány ennyivel csökken, mivel a középfokú fehérgallérosokat jelentős mértékben foglalkoztató mikró vállalkozásoknál jelenleg túlfoglalkoztatás tapasztalható. Ennek oka, a családi keretek között működő többszázezernyi mikro vállalkozás sajátos családi-önfoglalkoztató jellege. Emiatt számítani lehet arra, hogy ennek mértéke – a racionális foglalkozatás erősödése miatt - csökkenni fog.

Mindazonáltal évi 7-12 000 főre becsüljük az irodai-ügyviteli és gazdasági-kereskedelmi középfokú szakképzettséggel rendelkezők iránti keresleti többletet. Adataink szerint e szakmacsoportokban a képzési kibocsátás nagyjából a kereslettel azonos mértékű, azonban éppen a hiány területeken jelentős mértékű a továbbtanulás. Mindemellett jelentősebb mértékű kibocsátási többletről csak az elmúlt években igen divatossá váló, a középfokú képző intézmények által széles körben propagált, évi 2000 főt is meghaladó számítás technikusi szakmacsoportban található. Ez azért probléma, mert e képzés szakmai tartalma – ma már - alig haladja meg a képzés nélkül is egyre általánosabban elterjedő digitális írásbeliség szintjét. E szemüvegen át nézve, ez az évi több mint 2000-es csoport szakképzetlenül hagyja el az iskolapadot.

A kereskedelmi-, és a tulajdonképpeni kékgalléros fizikai szakmunkás kínálat területén tapasztalhatók a legsúlyosabb hiányok. A kereskedelemben tapasztalt magas hiány, azaz a

magas kereslet, részben abból adódik, hogy a konjunkturális előrejelzésnél a 2005-2015-ös periódusra a GKI 30 százalékos létszámbővüléssel számolt, másrészt a képzési kibocsátás nem megfelelő mértékéből. Empirikus tapasztalataink alapján mégis azt mondjuk, hogy a mindennapi gyakorlat szerint a kereskedelem igen könnyen fogad be szakképzetlen, illetve nem adekvát szakképzettségű fiatalokat és idősebbeket. A befogadást elősegíti, hogy a szükséges (felnőtt) képzési idő általában nem hosszabb, mint 4-600 óra. Így a legnagyobb tömeget foglalkoztató bolti kiskereskedelem munkaerőigénye viszonylag könnyen kielégíthető akár pályakezdő szakképzetlen –általában- érettségizettekkel, akár idősebb korosztályok képviselőivel. Számításaink szerint a hiányból, hozzávetőleg évi 11 000 fő a fentieknek megfelelő bolti pénztáros és eladó csoportból származik. Ezt a lehetőséget figyelembe véve a hiány néhány száz főre apad. Egyetlen fontos feltétel szükséges ehhez: hogy álljon rendelkezésre évente újabb és újabb 11 000, azaz 10 év alatt – 110 000 munkavállaló. Számításaink azt mutatják, hogy ez csak a mai inaktívak bevonásával lehetséges.

Más helyzettel találjuk magunkat szemben a tulajdonképpeni fizikai szakmunkások esetében, mivel az érintett hiányszakmák gyakorlatilag nem megtanulhatók a felnőttképzés keretében (Emlékeztetjük az olvasót, hogy itt nem betanított munkásokról van szó.)

A szakmákat ágazati jellegük alapján csoportosítottuk. A diagramból is leolvasható, hogy a hiány a fém-, és gépipari valamint az építőipari szakmákban a legerősebb. A fém és gépipari szakmák csoportjában évi 11 500 szakemberre kiterjedő kereslettel szemben 2005-ben csupán 2836 munkaerőpiacra lépő fiatal szakember állt. Az építőiparban 8000 fős kereslettel szemben 3321 szakembert jeleznek adataink.

Emellett figyelemmel kell lennünk a műszeripari szakember hiányra is, hiszen a fémfeldolgozás és a gépipari ágazat nemzetgazdasági jelenősége mellett a műszeripar a harmadik legjelentősebb ágazat.

Diagramunk mutatja, hogy a fa és bútoriparban – amely részben kapcsolódik az építőiparhoz, valamint az elmúlt években „leszálló ágba került” ruha cipő- textiliparban, valamint a jelentős létszámkibocsátó mezőgazdaságban és élelmiszer feldolgozásban a kisebb-nagyobb munkaerőhiány mellett kibocsátási többlet is keletkezik. Ennek mértéke 2005–ben együttesen 4000 fő körül volt. A többlet az érintett ágazati jellegű szakmacsoportok kereslethez nem igazodó belső szakmaszerkezetéből adódik. Annak ellenére történik mindez, hogy a kereslet hiánya általánosan ismert e szakmákban. Erre a jelenségre kettős magyarázat adható. Egyrészt a képző intézmények nem képesek képzési szerkezetűkön változatni, másrészt a főként leány tanulók számára kevés olyan szakma van, amellyel a varrónői-, illetve a sütő ipari szakmák helyettesíthetők lennének.

A kékgalléros szakmákban évi 26 000 fős keresletre 6500 kínálat, azaz a kereslet 25%-a képződik évente – ha a jövőben is érvényesül az évek óta tartó tendencia. A szakmunkás munkaerőhiány így évről évre kumulálódik, s - mint már az elmúlt évek is bizonyították - a gazdasági fejélődés - évről évre növekvő- akadályává válik.

A képzési szinteket, illetve az iskolarendszerben megszerezhető képzettség szempontjait figyelembe véve a következő mérleget állíthatjuk fel

A munkaerő kereslet és a képzési kínálat mérlege a 2005-2015 periódusra számított előrejelzés évi keresleti valamint a képzési kibocsátás 2005 évi adataival

	Foglalkoz- tatottak száma	teljes keresleti előrejelzés évi eredménye	évi kielégített kereslet	Kibocsátás többlete	Kibocsátás hiánya	Szakma elhagyók becsült száma	Tovább tanulók
Diplomások	706 155	28 000	26 000	26 000	2 000	?
Fehérgalléros, és fehérköpenyes középfokú végzettségűek	1 093 069	32 000	10 500	5 000	21,500	4 100	11 500
Kékgalléros középfokú végzettségűek	767 130	26 000	6 500	5 000	19 500	2 700	3 000
kereskedelmi középfokú végzettségűek	416 460	16 500	5 000	2 000	11 500	1 700	2 500
Összesen	2 276 659	102 500	48 000	38 000	54 500	8 500	16 000
egyéb, tipikusan felnőttképzés keretében képzett fizikaiak többségében összeszerelők, gép és berendezés kezelők,	581669	6 000
nehéz fizikai szakképzetlenek	178 281	7 000
Takarítók, őrök	220 214	11 000
összesen	3 962 978	126 500	48 000	38 000	51 000	8 500
a szakmaváltásra kényszerülő fizikaiak évi pótlandó 50 % -a		4 500
szakmaváltásra kényszerűlő diplomások évi pótlandőó 33%- a		2 200
Évi teljes becsült munkaerőkereslet		133 200

Évi 52 000 diplomás és 62 000 középfokú végzettségű (32 000 középfokú fehérgalléros,

11 000 kereskedelmi, 17 000 fős kékgalléros) szakember kibocsátása mellett, azaz együttvéve 114 000 fiatal szakképzésével lényegében ugyannyi, évi 102 ezer fős szakképzett munkaerő iránti igényre 48 ezer fős tényleges munkaerő kínálat esik. A képzési rendszer hatékonysága a diplomás munkaerő keresletre adott válasz tekintetében 50 százalékos, a középfokú képzettségű fehérgallérosoknál 30 százalékos, a kékgallérosoknál 37 százalékos és a kereskedelmieknél 41 százalékos.

E tragikus helyzetet kismértékben javítja 8500 szakképzett szakmaelhagyó, akik képesek lehetnek megfelelni az adekvát szakképzettséget nem, de általános munkakultúrát igénylő összeszerelői-, gép és berendezés kezelői keresletnek. Itt 6000-es keresletre 8500-fő kínálata juthat.

A fenti táblázatból leolvasható, hogy a számításaink szerint hiányzó 54500 munkahely betöltéséhez (102500-48000=54500) 46500 nem adekvát képzettségű, a primer munkaerő keresletre válaszolni nem tudó munkaerő kínálat áll.

A munkaerő kínálat és a hiányzó munkakörök státusz-szerkezete

	teljes keresleti előrejelzés évi eredménye		Kibocsátás többlete A munkaerő kínálat		Kibocsátás hiánya: a munkaerő kereslet
	fő	%	fő	%	fő	%
Diplomások	28 000	27	26 000	56	2 000	4
Fehérgalléros, és fehérköpenyes középfokú végzettségűek	32 000	32	5 000	11	21,500	39
Kékgalléros középfokú végzettségűek	26 000	25	5 000	11	19 500	36
kereskedelmi középfokú végzettségűek	16 500	16	2 000	4	11 500	21
Középfokú végzettségű szakmaelhagyók			8 500	18
Összesen	102 500	100	46 500	100	54 500	100

Az első problémát az jelenti, hogy 8000 fővel kisebb az esetleges kínálat a keresletnél. A második, ami még enné is súlyosabb, hogy kínálat, „státusz szerkezete” nem felel meg a keresletének: Ugyanis egyáltalán nem valószínűsíthető, hogy akik már egyszer magasabb státusszal járó szakmát választottak, hajlandók lennének alacsonyabb státuszú munkát elvállalni. És még ha bizonyos mértékben történnek is ilyen mozgások, akkor sem valószínűsíthető, hogy a kékgalléros keresletre -jelentősebb mértékben-„fehérgallérosok válaszolnának. Korábban jeleztük, hogy csak minimális lehetőséget látunk arra, hogy a foglalkoztatók – a mai verseny körülmények között – nagyobb mértékben tennének diplomásokat középszintű fehérgalléros munkakörökbe, de még ha meg is tennék- a bérek drámai leszorítása mellett- és a munkát nem találó diplomások el is fogadnák, akkor sem látjuk, hogy mely csoport lépné át a fehérgallérosok és kékgallérosok közötti társadalmi Rubikont? Nem is beszélve arról, hogy a szakmát is el kellene sajátítani.

A termelő-szolgáltató munkaszervezetekkel készült adatfelvételünk során – ezt számításaink is mutatják - megfigyelhettük, hogy a kékgalléros munkaerőhiányt általában a vállalatoknál dolgozó - szakképzetlen, de gyakrabban nem adekvát szakképzettségű – összeszerelői-, gép és berendezés kezelői munkakört betöltőkkel szeretnék betölteni. Részletes adataink mutatják, hogy a 2005-2015 közötti tíz év során a 285 ezres munkaköri csoportból 90 ezer munkást szakmunkás munkakörbe helyeznének, építve az alapvető szakmai kultúrára, a már

megszerzett munkaszervezeti gyakorlatra és valószínűleg a felnőttképzésben rejlő fejlesztési – képzési lehetőségekre. Ez valóban lehet az egyik, de nem elegendő, és nem kiapadhatatlan forrása a munkaerőhiány megszüntetésének. (Úgy számíthatjuk, hogy az évi 20 000-es hiányból e megoldással évi 9 000 főt lehet pótolni. Kérdés azonban, hogy hogyan töltik be a maradék évi 11 000 munkahelyet, és miként pótolják az eredeti feladataiktól elvont 9000 főt. Van-e lehetőség olyan technológiaváltásra, amely csökkenő létszám mellett is képes a termelés-tevékenység szintjét fenntartani?

Az első táblázatból leolvasható, hogy az évi 102 ezer fő diplomás és szakmunkás, illetve 6000 fős betanított munkás iránti kereslet mellett 7 000 szakképzetlen nehéz fizikai, és 11 000 különféle könnyű – kisegítő munkát végzők iránti kereslet is jelentkezik. E munkakörök betöltése – valószínűleg nem fog problémát okozni.

Összefoglalva. Számításaink egyértelműen mutatják, hogy az évente rendelkezésre álló, először a munkaerőpiacra lépők 120-130 ezres tömegének egészére szükség lenne, megfelelő szakmaszerkezetben. Ha 30-40 ezer fő – a keresleti szakma és státusz szerkezethez nem igazodó szakmával, státusszal lép ki a munkaerőpiacra, akkor e tömeg pótlása évről évre jelenlegi eszközeinkkel (a jelenlegi, itt most nem elemzendő –nem kellőképpen vonzó- munkaviszonyok mellett) megoldhatatlan feladatot jelent.

Úgy véljük a probléma megoldása csak hosszabb távon, összehangolt gazdaság-, foglalkoztatás-, és társadalompolitikai stratégián alapuló beavatkozásokkal lehetséges-ha egyáltalán!

A fenti összefoglalás támpontot adhat a kormányzati fejlesztéspolitikákhoz. Azonban a munkaerőkereslet-kínálat alakulásának (egyes, általánosan érvényesülő tendenciák mellett,) a gazdaság eltérő szakmaszerkezete okán vannak regionális, a középfokon képzett munkaerő vonatkozásában megyei-térségi sajátosságai. Ezek, a gazdasági szerkezet jellegzetességein túl, a kistérségi munkakultúrával, a térségi vállalkozások és a lakosság, „munkaerő”, a képző intézmények, s nem utolsó sorban a pályaválasztó ifjúság kapcsolatrendszerén alapulnak. Az országos szintű elemzés, kormányzati szintű politika kialakítására alkalmas. Azonban- a politika által kialakított keretek között- a beavatkozás regionális, illetve ennél szűkebb, a helyi sajátosságokhoz igazodva, csak adott térségi szinten lehetséges. Ezért érdemes lenne e területi szintekre is elvégezni a kereslet-kínálatra vonatkozó számításokat. Az eredmények magyarázata –megfelelően kapcsolt empirikus kutatásokkal, már konkrétabb lehet, s így alkalmas is lehet a fejlesztő-cselekvő beavatkozások meghatározására.

A munkaerő kereslet-kínálat tapasztalt végletes elszakadása, az egyensúly megbomlása arra utal, hogy a probléma megoldása oktatáspolitikai, foglalkoztatáspolitikai és társadalompolitikai eszközök együttes használatát igényli. Például a kékgalléros munkaerőhiány megoldásához, vagyis e szakmák vonzerejének növeléséhez csak akkor fog hatékonyan hozzájárulni a TISZK program, ha az megfelelő helyi szintű elemzésekre építve, komplex fejlesztő beavatkozásokat is megvalósít, figyelembe véve annak a társadalmi csoportnak a kulturális jellegzetességeit, amely a potenciális kékgalléros munkaerőt adja,

A munkaerő kereslet és kínálat regionális szintű egyensúlyának közelítésére tett erőfeszítéseket regionális szintű számításokra, empirikus helyzet feltárásra és erre épített komplex fejlesztő beavatkozásokkal lehet megkísérelni.

Befejezésül el kell mondani, hogy jelenleg a társadalomnak nincs általános, köznapi ismerete arról, hogy az ország miből él, mi a munka, illetve a munkavégzéshez szükséges szakértelem szerepe a jövedelemtermelésben. Ezért a munkavégző társadalom jelenlegi ill. potenciális tagjai nem lehetnek képesek arra, hogy szempontokat találjanak önértékelésükhöz. Csak egy- egy helyi társadalomban jöhetnek létre ilyen szempontok. De ha továbbra sem jönnek létre, akkor az sem valószínűsíthető, hogy a megbomlott munkaerő kereslet-kínálati egyensúly visszabillen.

A munkaerő keresleti kutatás részeként vállalkozókkal, és alkalmazottként dolgozó különféle szakemberekkel készített interjúink ismételten megerősítették azt a tapasztalatot, miszerint egy-egy szakma - függetlenül attól, hogy az fizikai, vagy szellemi jellegű - legfőbb megtartó képességét a munkaszervezet által megteremtett szakmai megbecsülés, a munkaerőpiaci környezetre gyakorolt vonzerejét ennek – térségi szintű- ismertsége hozza létre. Ez az összefüggés korábban tudott volt, azonban az elmúlt közel két évtizedben zajló átalakulások miatt ma nem kellőképpen ismertek a foglalkoztatók, az ott végzett munka és a széles értelemben vett munkaviszonyok vonzereje. Ennek az ismeretnek a hiánya nagymértékben hozzájárul a kereslet-kínálat összhangjának megbomlásához.

A munkaerő kereslet és kínálat egyensúlya

Nyilvánvaló, hogy az alcímben jelölt egyensúly nem létezhet, de talán nem kétséges, hogy mindenkor érdemes lenne törekedni ennek elérésére. Igaz, a viták már ennél a pontnál ki szoktak pattanni, hiszen a vitázó felek azonnal jó vagy éppen rossz indulatú feltételezéseket tesznek arról, hogy mi lenne az a beavatkozási mód (és ki is avatkozhatna be), amellyel ez az ideális állapot megközelíthető lenne. Ez, illetve hasonló történt a néhány évvel ezelőtt kitört vitában Tixxx-Xxxxxxx xűve kapcsán is.

A jelenség, illetve a folyamatok megértése, értelmezése megköveteli, hogy definiáljuk, de legalább körülírjuk az egyensúly kérdését. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy tanulmányunk, vizsgálatunk alapkérdését megközelíthessük: a munkaerő kereslet –kínálat kapcsolatában melyek a feszültségpontok, és főként milyen tényezők okozzák.

Megközelítésünk szerint a munkaerő kereslet és kínálat egyensúlyi-egyensúlytalansági állapotát a munkapiac szereplői és a szereplőket vezető célok, cselekvéseiket meghatározó külső tényezők: kényszerek, érdekek és nem utolsó sorban különféle, tradíciókra is támaszkodó beállítódottságok határozzák meg.

A kívánatos egyensúlyt úgy képzeljük el, mint egy félkeményre felfújt luftballont, amelyben éppen annyi levegő van, hogy felveszi kerek formáját, de bármelyik pontján érintjük, behorpad. Az elképzelt luftballon a levegőben van. Ez azért lehetséges, mert minden oldalról támasztja egy-egy érdekcsoport, saját céljai, illetve saját mozgását meghatározó folyamatok, szabályozók kényszerek.

Az elképzelt egyensúlyi állapot akkor van jelen, amikor a különféle oldalakról és különféle felületeken a luftballont támasztó, érdekcsoportok felöl érkező nyomások kiegyenlítik egymást: a ballon tartja gömb alakját, nem pukkad ki (nincs is ilyen veszély) és levegőben

„áll”

Ez az állapot akkor jöhetne létre, amikor ugyan minden szereplőnek más az indíttatása, elsődleges célja, de alapvető céljai feladása nélkül megteheti (és meg is teszi), hogy enged a többi szereplőnek, hogy hozzá hasonlóan érvényesíthessék elsődleges céljaikat.

A főszereplők

1. A vállalkozók, foglalkoztatók. Méreteikben, piaci beágyazottságukban, eredményességükben, versenypozícióikban, technológiai „felkészültségükben” foglalkoztatási kultúrájukban, s nem utolsó sorban érdekeik artikulációs képességében nagyon különbözőek.

2. A tanulók, szüleik, a potenciális munkaerő. Céljaikban, vágyaikban, jövőképükben, informáltságukban, gazdasági-szociális helyzetük által meghatározott mozgásterükben, értékeikben, tájékozottságukban szintén nagyon különbözőek.

2/a A már piacon lévő munkaerő, amely adott képzettsége, földrajzi elhelyezkedése, családi- szociális helyzete, változtató képessége, és nem utolsó sorban munkaerőpiaci tapasztalata okán viszonylag rugalmatlan.

3. A felső és középfokú oktatási intézmények A vállalkozásokhoz, foglalkoztatókhoz hasonlóan önálló kompetenciákkal rendelkeznek, amelyeket törvények, rendeletek és eljárásrendek biztosítanak. Önálló intézményi érdekeik vannak, amelyek kialakításához, időszakonkénti módosításához a kormányzati finanszírozási és szakmai szabályozás teremt kereteket, korlátokat és lehetőségeket, s ezeket kihasználva, illetve a – a mindenkori kockázatok mérlegelése mellett- ezeket áthágva érvényesítik önérdekeiket.

A három szereplő a jelenlegi munkapiaci rendszerben egymástól függetlenül működik, egyes vonatkozásokban pozícionális előnyökkel, illetve hátrányokkal. Megkülönböztetett előnnyel rendelkeznek a felső és középfokú oktatási intézmények, amelyek monopolhelyzetben vannak a diploma, illetve oklevél „odaítélése” terén – a tanulókkal szemben. A középfokú képző intézmények pozícióit a törvényben rögzített „tankötelesség” erősíti. Mindkét intézménytípus helyzetét erősíti, hogy – a normatív finanszírozás révén- gazdasági stabilitásuk nem függ sem tevékenységük tartalmától, minőségétől, s legkevésbé attól, hogy a képzési kibocsátásuk megfelel-e mennyiségben a munkaerőpiaci keresletnek. Az oktatási intézmények előnyét -kis mértékben- gyengíti, a szabad intézményválasztás, amely a gyakorlatban a felsőfokú képzést választók jobban, a középfokút választók kevésbé tudnak gyakorolni.

Az oktatási intézmények és a foglalkoztatók között lényegében nincs olyan kapcsolat, amely kényszerítően hathatna az elvileg létező közös érdek, a jól, a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően felkészített munkaerő kibocsátására.

A tanulók (a tanulók pályáját alakító-nyomon követő szülők) és a foglalkoztatók között nincs olyan kapcsolat, amely mentén „egyezkedhetnének”

Közvetítő értékek és mechanizmusok a három szereplő között

Az már közhely a szakirodalomban, hogy a szakképzés a rendszerváltással omlott össze. Az elemzők ezzel a vállalatok rövid időszakon belüli tömeges leépülésére utalnak, amely során a vállalati tanműhelyek bezártak, s ennek következtében a gyakorlati képzés technikai követelményeinek újbóli megteremtése – a szakképző intézményekben- hosszú éveket igényelt.

A fenti megállapítást tényszerűnek tartjuk. Ezzel együtt az okkeresésben szükséges a szélesebb megközelítés. Sok kutatóval együtt állítjuk az alábbiakat, s hozzáfűzzük, hogy mindez nagymértékben járult hozzá a kereslet-kínálat viszonylagos egyensúlyának megbomlásához.

• A rendszerváltással a munkaerőpiaci szereplők (vállalatok, közintézmények) a képzési intézmények és a tanulók, családok, munkavállalók közötti kapcsolatrendszer egésze omlott össze

• A megállapítás nem szűkíthető a középfokú szakképzésre, igaz a felsőfokú képzésre is.

• Az összeomlás nemcsak a közép és felsőfokú gyakorlati szakképzést, hanem a képző intézmények, és a vállalatok közötti kapcsolatok egészét érintette.

o Így azokat az írott és íratlan (évtizedes, olykor évszázados) „szerződéseket” is, amelyek mentén a szakképzések tartalma folyamatosan igazodott a vállalatok és közintézmények technológiai és bürokratikus eljárásaihoz.

o Megbontotta a vállalatok, közintézmények és a potenciális (pályaválasztó) munkaerő, valamint a mögöttük álló családok kapcsolatrendszerét, amely mentén a munkaerőpiaci igények és a potenciális munkaerő közötti „egymásra találás” (ma sikeres pályaorientációnak mondanánk) megtörtént.

• A rendszerváltás, (közelebbről a pályaválasztók, családok és vállalatok -gyakran ezzel együtt a képző intézmények- közötti kapcsolat felbomlása) a családokat értékválasztásukban radikális változtatásra kényszerítette. A paraszti, a munkás és a kispolgári kultúra képviselői alapértékek feladására kényszerültek, mint

▪ „Előbb kell megszerezni a „kenyeret adó” szakmát, és –legfeljebb utána – a továbbtanulás

▪ A család egzisztenciális biztonsága szolgáltat keretet a gyermek továbbtanulásáról való döntéshez

▪ A tovább tanulás érték, de nem veszélyeztetheti a családi egzisztenciát. Akx xár elérte a 16-18 éves kort annak kenyeret keresnie és házasodnia kell.

o A középpolgári- szocialista középosztályi értékrend egy-egy, képzettségi fokozattal feljebb ugyanazokat az értékeket voltak kénytelenek feladni

• A gazdasági rendszer váltása – a piacgazdasági feltételek között létrejött új és régi-új vállalatok, radikálisan újmódon kezdtek viszonyulni a munkaerőhöz és a munkaerő szocializációjában és fejlesztésében betöltött szerepükhöz

o A munkaerő alkalmazásának szerződésben rögzített biztonsága megingott, kevés kivételtől eltekintve kisebb nagyobb vállalkozások százezreinél jelent meg a fekete és szürke alkalmazás, gyengítve, elbizonytalanítva a munkavállalók pozícióit.

o A nagyobb közép-, és nagyvállalatoknál bizonytalan, illetve kiszámíthatatlan a jogi és gazdasági felelősségvállalás elhárítása

o Többszázezer vállalkozás szerveződött, legalább egymillió alkalmazottal családok köré, ahol mind a foglalkoztatási viszonyok –szerződésszerűsége, mind a szakmai hozzáértés és a piaci visszajelzés elsődlegessége a családi túlélés-gyarapodás célrendszere mögé szorult..

o Vállalkozások túlnyomó többsége lemondott a munkaerő felkészítéséről – tudatos képzéséről, s az alkalmas, gyakorlott munkaerőt az elcsábítás, ráígérés eszközével szerezte-szerzi be. (Csak az elmúlt néhány év hozott e területen pozitív elmozdulást.)

Mit várunk el az egyensúlytól? Mindenekelőtt azt, hogy minden fél képes legyen sikeresen működni a munkapiaci térben. A vállalkozások megfelelő munkaerőhöz jussanak, lehetőleg a megfelelő mennyiségben, de ne higgyék azt, hogy ez a cél elsődleges minden más szereplő, más céljaival szemben. Éppen ezért – s természetesen ez is megfigyelhető a napi gyakorlatban

– maguknak is kell erőfeszítéseket, „befektetéseket” tenni mindezért, méghozzá úgy, hogy azzal a többi szereplő céljait is szolgálják.

A „munkaerő” nyilván nem teheti meg azt, hogy nem szándékozik dolgozni, azt sem, hogy nem teszi magát –tudással, gyakorlattal – alkalmassá az értéktermelő munkára, de elvárhatja és élvezheti, hogy segítik a fölkészülésben, feladata végzése közben megbecsülik, s ez megjelenik a munkaviszonyokban, annak stabilitásában is. Elvárható, hogy a munkavégzés során maga a munkavégző képes lehessen mind a munkavégzés szűkebb, mind a helyi társadalmi közegben a munkavégző-társadalmi környezete által vissza igazolható-

önbecsülést, azaz társadalmi megbecsülést, presztízst szerezni, elérni. Mindez –természetesen összefüggésben a tisztességes, a megélhetést átlagos szinten biztosító bérrel is.

Azt tehát rendben lévőnek, azaz az egyensúlyi állapothoz vezető elvárásnak nevezzük, ha a vállalkozások mindenkor hozzá akarnak jutni a megfelelő munkaerőhöz, de azt már nem, ha a munkaerő használattal, a legkisebb, adott esetben a legolcsóbb megoldáshoz akarnak jutni, olyankor is, olyan helyzetben is, amikor van más megoldás, csak éppen a leggyengébb felen a legegyszerűbb a problémákat megoldani.

E „játéktér” harmadik szereplője az oktatási-, képzési intézményrendszer, amely az elmúl fél évszázadban, megítélésem szerint a szükségesnél több funkciót ragadott magához (vagy vett magára) mind a képzés, mind a szocializáció terén. Általában nem végzi rosszabbul, önösebb érdekeire hallgatva a „dolgát”, mint a vállalkozói-foglakoztatói szféra. Mondjuk éppen olyan rosszul és önös érdekei szerint teszi azt.

Az egyensúly érdekében az iskolától elvárható, hogy folyamatosan képezze magát annak érdekében, hogy képes legyen a tanulók alapképzettségét, a legfontosabb készségeit és szaktudását kialakítani, mégpedig rendre igazodva, mind a tanulók/ hallgatók készség és tudáskészletéhez, mind a foglalkoztatói elvárásokhoz.

A harmóniára törekvés része az egymásra mutogatás mellőzése: ehhez közmegegyezés szükséges a feladatokról és felelősségről.

Nincs kizárva, hogy szörnyülködésre késztetik az olvasókat a fenti sorok: hol él a szerző? Mindez csak álom lehet! „Nekem, nekünk, a mi intézményünknek, én, aki ezt vagy azt akarom elérni.. stb. semmi dolgom, felelősségem ezekkel az elvárásokkal” – válaszolták interjúalanyaink.

Mi – mondanák a vállalkozók nem tehetünk mást, mint amit teszünk, mivel nagy az elvonás, az iskolák alkalmatlan munkaerőt bocsátanak ki, a fiatalok csak a bért nézik és nem akarnak dolgozni.

Mi – mondanák az iskolák, nem tehetünk mást, mert az állam az önkormányzat kevés pénz ad, a tanárok ki vannak zsigerelve, a tanulók felkészületlenek, és nem akarnak semmit, a vállalkozók elvárásai irreálisak, a vállalkozók ne hárítsák ránk a feladataikat stb.

Mi – mondanák a tanulók/hallgatók illetve az éppen pályára lépő munkakereső - nem vagyunk hajlandók általunk nem kívánt, de kínált szakmákat tanulni. Magunk akarunk dönteni arról, hogy milyen munkát, milyen munka- és fegyelmi viszonyok között, mennyiért végzünk- miként alakul az életünk.

Az egymásra mutogatás nap, mint nap megtörténik annak ellenére, hogy a jelenlegi gyakorlat súlyos feszültségeket hozott létre. A feszültségek önmagukban is rombolók, kapacitások gyenge kihasználáshoz, az egyének, mint munkavállalók, a vállalkozások és nem utolsó sorban az oktatási intézmények eredményességének, versenypozícióinak romlásához vezet. Végeredményét a munkaerő kereslet és kínálat ordító egyensúlytalansága is mutatja.

A munkaerő kereslet és kínálat számítás eredményeként kimutatott kereslet/kínálati eltérések mutatója szerint tapasztalt feszültségek: a diplomás többlet, a kékgalléros hiány, csak a jéghegy csúcsa.

A foglalkoztatók munkavállalókkal szemben támasztott beteljesületlen elvárásainak mérési eredményei lehet, hogy éppen a jövő sikertelenségeit vetítik előre. A munkaerő hiánya a gazdaság -ma sem rózsás pozíciói – további gyengüléséhez vezethet.

A pályakezdők és pályán lévők látens vagy regisztrált munkanélkülisége, a foglalkoztatási vágyak és a megszerezhető/betölthető munkahelyek közötti tevékenység- és bér inkongruencia nyilván alkalmatlanná teszi a munkavállalókat mind „legjobb” tudásaik mozgósítására, mind életcéljaik beteljesítésére.

Az iskolarendszer sem határolhatja el magát sokáig a kibocsátott tanulók/hallgatók sikertelenségeitől. És ez a helyzet jellemző lesz az olyan korrekciós intézményekre is, mint a munkaügyi szervezet, vagy maga az állami-, önkormányzati szabályozási rendszer.

A fentiekben kiemelt és megítélésünk szerint meghatározó összetevőkön túl számtalan egymással párhuzamosan és egymással konkuráló, egymásnak feszülő folyamat befolyásolja a munkaerő kereslet és kínálat (viszonylagos ) egyensúlyát vagy – és ez a mi esetünk- zavarát.

Az elmúlt években megvalósított kutatásaink, valamint szakirodalmi tájékozódásunk alapján megkíséreltük a legfontosabb tényezők rendszerbe foglalását. A rendszerezés során egyrészt elkülönítettük a „három főszereplőt”, másrészt az egyensúly-zavar -jelenség alakulását meghatározó dimenziókat Így a közgazdasági és technológiai –munkaszervezeti dimenziókkal elsősorban a keresletet, annak szakmaszerkezetét szerkezetét, kapcsolódó mennyiségeit , valamint a keresleti szakmaszerkezet alakító logikát kívántuk megragadni. E két dimenzió közös jellegzetessége, hogy e dimenziók mentén zajló folyamatok csak nagyon mérsékelten befolyásolhatók. A kereslet alakításában más és más szerepet töltenek be. A közgazdasági szempontok elsősorban a globális folyamatok befolyása alatt állnak. Ennek részei a technológiai folyamatok, de bármennyire is gazdasági kényszer egy-egy technológiai átállás, mégis van némi rugalmassága. E rugalmassággal, bizonyos keretek között

alkalmazkodhat a mindenkori munkaerő kínálathoz. Ezzel együtt a piaci szereplők technológia-választása, vagyis a munkaerő kínálathoz való alkalmazkodása kevéssé befolyásolható. Igaz, kormányzatok olykor tesznek kísérletet arra, hogy gazdaság-, technológiafejlesztési támogatásaikat munkahelyteremtéshez, a munkaerő kínálathoz való alkalmazkodáshoz kössék. A tapasztalat az, hogy a gazdasági szereplőket nem lehet tartósan eltéríteni „saját cselekvési logikájuktól, kivéve azokat a vállalatokat (Magyarországon többszázezer ilyen vállalkozás van), amelyeket - különböző mértékben ugyan- a támogatások éltetnek.

A másik két dimenzió, az oktatás-és képzés- valamint a humánerőforrás- foglalkoztatáspolitikaiak elsősorban a kínálat oldalán állnak. E dimenziók mentén végbementő folyamatok, az érintett országban, jelen esetben Magyarországon, társadalmi – gazdasági- igazgatási rendszer sajátosságaiból következnek, s természetük szerint elvileg a mindenkori kormányzati akarat szerint változtatható. Hangsúlyozzuk, hogy „elvileg” hiszen a szereplők kialakult pozícióiból következő magatartások változtatásához a szereplőket – politikailag beágyazott pozícióiból kell kimozdítani. Külön „nehézséget” jelent a társadalmi viselkedés, a társadalmi akarat befolyásolása, hiszen a közérdek (kereslet-kínálat egyensúlya) és az individuális érdek közötti kapcsolat megteremtéséhez olyan hidat kellene építeni, amely érdekeltté tenné az egyéneket a javasolt megoldás elfogadásában.

Az alábbiakban bemutatjuk e dimenziók mentén rendezett folyamatokat.

A munkaerő kereslet és kínálat zavarait meghatározó működések és folyamatok

A. Közgazdasági folyamatok és meghatározottságok
	Vállalkozások, foglalkoztatók		Oktatási intézmények		Tanulók, (potenciális) munkaerő
1	Az egyes ágazatokra jellemző globális verseny bér és foglalkoztatást csökkentő hatásai	25	Költségcsökkentési törekvések érvényesülése a hatékony működtetés kikényszerítésére	38	Tartós feszültség a kereseti várakozások és a tényleges keresetek között
2	A verseny környezetben veszélyeztetett vállalkozások foglalkoztató képességének labilitása	26	Erősödő törekvések az intézmények közötti versenyben - a létszámában csökkenő- tanulók megszerzéséért a munkaerőpiaci igényekkel nem igazolható képzések nyújtásával	39	Tömegesen nem elfogadott, feszültéségeket keltő kereseti különbségek „Ennyiért nem dolgozom” – megbomlott a munka és keresetek közötti társadalmilag elfogadott kapcsolat
3	Termelő szektorok foglalkoztató képességének csökkenése a szolgáltató szektorral szemben	27	Kétséges kimenetelű ellenállás a munkaerőpiac képzési struktúraváltási igényeivel szemben, a meglévő erőforrások változatlan működtetésének szándékai
4	A leszálló ágba került iparágak folyamatos munkaerő-kibocsátása	28
5	A tartósan magas bérterhek tradicionális foglalkoztatást szétziláló hatásai	29	A piaci mechanizmusok érvényesülésének hiánya, a vállalati-szerződéses kapcsolatok elfecsérlése
6	A szolgáltató szektor foglalkoztató képességének csökkenése az IT technológiák, távmunka elterjedésével	30	Lassú és elégtelen törekvések a kutatási tevékenységek piaci igények szerint alakítására
7	Erősödő outsoursing a hatékonyság növelése érdekében

B. Technológiai munkaszervezési folyamatok és meghatározottságok
	Vállalkozások, foglalkoztatók		Oktatási intézmények		Tanulók, (potenciális) munkaerő
8	A magas beruházási igényű rövid életciklusú	31	A közép és felsőfokú intézményekkel szemben növekszenek a minőségbiztosítással, a mérés-értékeléssel és a szervezeti működtetés hatékonyságának növelésével kapcsolatos, valamint a munkaerőpiaci –szakmai kapcsolatok fejlesztésével kapcsolatos követelmények, azonban ezek munkaerő kínálatra vonatkozó hatásai még nem érzékelhetőek.	40	Erősödnek a pályakezdőkkel, munkavállalókkal szembeni követelmények az új technológiák használata, adaptációs-alkalmazkodó képességek erősítése, a fegyelmezett munkaszervezeti viselkedési követelményeknek való megfelelés terén, azonban csupán a nagyvállalatoknál vannak kialakulóban a szükséges tudások és készségek átadásának módszerei- eljárásai. E tudások és készségek szükségességének felismerése alacsony szinten tapasztalható
	technológiák alkalmazásának
	kényszere
9	A technológiai / munkaszervezési lemaradás
	által veszélyeztetett
	vállalkozások
	lemorzsolódásának
	folyamata
10	A termelés és szolgáltatások növekvő minőségével, a
	környezettudatossággal, a
	termelés és értékesítés
	hatékonyabbá tételével
	kapcsolatos elvárások a fehér
	és kékgallérosok szűkebb
	csoportjaitól újabb kiegészítő
	tudásokat követelnek
11	A tömegtermelő technológiák dekvalifikációs
	hatásainak érvényesülése a
	fehér és kékgalléros
	munkakörökben

C. Oktatás-, képzés politikai meghatározottságok, folyamatok
	Vállalkozások, foglalkoztatók		Oktatási intézmények		Tanulók, (potenciális) munkaerő
12	A nagyvállalatok, közfoglalkoztatók bekapcsolódása az iskolarendszerű és felnőttképzésbe – a kormányzati ösztönzés mellett is- vontatottan halad	32	A finanszírozási rendszer nem hoz létre együttműködési kényszert a munkaerőpiac és az oktatási intézmények között	41	Elsődlegesen a családok szocio- kulturális helyzete határozza meg a tanulók sikeres/sikertelen tanulói életpályáját. Az alapfokú képzés nem képes ellensúlyozni a szocio- kulturális hátrányokat.
13	A jelenlegi ösztönző rendszer elégtelennek bizonyul a mikró és KKV-k rendszerszerű részvételéhez a képzésben.	33	A finanszírozási rendszer a hallgatói-tanulói igények követésére kényszeríti az intézményeket	42	A tanulói sikertelenség/frusztráció motiválatlanná teszi a tanulókat a tanulásra és pályaelképzeléseik kialakítására.
14	A szakképzési hozzájárulás- szabályozása- nem nyújt elegendő biztosítékot az oktatási intézményekkel szemben a foglalkoztatói elvárások teljesüléséhez.	34	Az intézmények nem közvetítenek ismereteket- tapasztalatokat a munkapiacról	43	A tanulók pályaválasztását nem alapozzák meg a munkával és a munkaerőpiaci környezettel kapcsolatos ismeretek Pálya
15	Megszűntek és nem alakulnak ki azok a mechanizmusok, amelyekkel a vállalati szféra befolyásolhatná a közép és felsőfokú szakképzési rendszer tartalmi és mennyiségi produkcióját.	35	A tanulókat kizárólag tanulási - eredményeik alapján ítélik meg. Nem fordít figyelmet a tanulók képességeinek összességére, azok fejlesztésére Negatív értékítéletet közvetít a kékgalléros munka világáról	44	Az alapfokú oktatás szelektál a középfokú képzési fokozatok szerint A pedagógusi-szülői-kortársi környezet értékrendjében „a mindig egy fokkal magasabb” iskolai pályafutást tekinti értéknek, és kudarcként minősíti, ha ez nem teljesül. A tanulók eszerint értékelik saját tanulói életpályájukat is. döntéseiket
16	A vállalati szféra nem képes szakmai elvárásaikat a tanulókhoz, munkavállalókhoz eljuttatni.	36	Pályaválasztás helyett iskolaválasztásra késztet. Nem az életre -munkára készít fel, hanem az oktatás- (hierarchikus) követelményeinek való megfelelésre.

D. Humán erőforrás és foglalkoztatáspolitikai meghatározottságok és folyamatok
	Vállalkozások, foglalkoztatók		Oktatási intézmények		Tanulók, (potenciális) munkaerő
17	Főként a nagy-, esetleg középvállalatok rendelkeznek standardizált HR megoldásokkal. A kis-, közép vállalatoknál a vezetők személyéhez kötődő megoldásokat alkalmaznak	37	Tevékenységükben, a képzési struktúra alakításában foglalkoztatáspolitikai szempontok nem játszanak szerepet	45	Nincsenek saját tapasztalataik a munka világáról
18	A költségcsökkentési versenyből következően állandósulnak a növekvő teljesítmény követelmények a munkaerővel szemben.			46	Tájékozatlanok a szakmákról
19	A képző intézményektől „kész”, azonnal alkalmazható munkaerő kibocsátását várják el.			47	Gyenge, hiányos az önismeretük a készségekkel képességekkel kapcsolatban, amelyek alapot adhatnának pályaorientációjukhoz
20	Piaci stabilitás és beruházó képesség függvényében törekszenek a munkaerő technológiai megoldásokkal való kiváltására			48	Tájékozatlanok jövőjük reális megtervezéséhez szükséges munkaerő keresletről, elérhető keresetekről, alkalmazási viszonyokról.
21	A nagyvállalatok a hiány szakmák beszerzése, és a munkaerő gazdálkodás rugalmasságának érdekében növekvő mértékben veszik igénybe a munkaerő közvetítő szervezeteket			49	A képzési programok hiányosságai miatt munkavállalói készségeik kialakulatlanok
22	Bérfizető képességük függvényében törekszenek a kész-, gyakorlattal rendelkező munkaerő átcsábítására.			50	A foglalkoztatáspolitikai eszközök mechanikus alkalmazásának következtében esetleges eredményességgel használják a felnőttképzéshez kapcsolódó támogatásokat.
23	Gazdasági pozícióiktól függetlenül törekszenek a munkaerővel kapcsolatos költségeik aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel való csökkentésére.
24	Elsősorban nagyvállalatokra jellemző hogy a munkaerőt képzéssel, fejlesztéssel saját tevékenység specifikus ismertekkel és készségekkel fejlesztik

Nemcsak a feszültségpontok, de –többnyire- még azok okai is ismertek. Messze túlmenne e tanulmány keretein az egyes működések és folyamatok részletes igazolása. Közülük a munkaerő kínálatot közvetlenül befolyásoló folyamatokat a „Feszültségpontok és javaslatok”

c. fejezetben mutatjuk be részletesen.

Azonban azt már itt el lehet mondani, hogy a kereslet oldali működési diszfunkciók, zavarok átfogó kezelést igényelnek.- a rajtunk kívül álló körülmények, folyamatok figyelembevételével. E munkaerő keresletet alakító folyamatok meghatározói a magyar, illetve egyes ágazati gazdaságok nemzetközi és hazai piaci pozíciói, jövedelmezőségi helyzete, technológiai és költség gazdaságossági kényszerei, és nem utolsó sorban –olykor mértéktelen- profit igények. Ezzel áll” szemben” az újabb generációk munkavállalói a kínálatot alakító tényezők, melyben a presztízs és jövedelemszerzési törekvések utalják maguk mögé a munka, a munkahelyi és helyi társadalom hagyományos értékeinek tiszteletét, és ezzel együtt a kínálati szerkezeti torzulások kiigazítására törekvő kormányzati szándékokat.

A munkaerőkereslet-kínálat tapasztalt végletes elszakadása, az egyensúly megbomlása arra utal, hogy a probléma megoldása oktatáspolitikai és társadalompolitikai eszközök együttes használatát igényli. A fenti állítást – tanulmányunk egészével kívánjuk bizonyítani. Engedtessék meg hogy csupán egy, kontextusából kiragadott összefüggéssel jelezzük a társadalompolitikai megközelítés elengedhetetlenségét.

Jelenleg a társadalomnak nincs általános, köznapi ismerete arról, hogy az ország miből él, mi a munka, illetve a munkavégzéshez szükséges szakértelem szerepe a jövedelemtermelésben. Ezért a munkavégző társadalom jelenlegi ill. potenciális tagjai nem lehetnek képesek arra, hogy szempontokat találjanak önértékelésükhöz.

Csak egy-egy helyi társadalomban jöhetnek létre ilyen szempontok. De ha továbbra sem jönnek létre, akkor az sem valószínűsíthető, hogy a megbomlott munkaerő kereslet-kínálati egyensúly visszabillen.

összefüggés korábban tudott volt, azonban az elmúlt közel két évtizedben zajló átalakulások miatt ma nem kellőképpen ismertek a foglalkoztatók, az ott végzett munka és a széles értelemben vett munkaviszonyok vonzereje. Ennek az ismeretnek a hiánya nagymértékben hozzájárul a kereslet-kínálat összhangjának megbomlásához.

Pedig a zavar korlátozza a növekedést, nehezíti a regionális egyenlőtlenségek csökkentését is. Az adatok azt mutatják, hogy nyoma sincs az egyensúlynak. Az ebből eredő károk természete különféle. Nyilvánvaló hogy közvetlen károkat szenvednek a piaci szereplők, a vállalatok-vállalkozások- a hiány miatt, és a szakképzett fizikai munkaerőhiány okozta növekedési korlátok. E károk jelentős része tovagyűrűzik, negatív hatásai a költségvetésen is lecsapódnak.

Nehezen kikalkulálható károk keletkeznek abból is, hogy a munkaerőhiány nemcsak az ország legfejlettebb, hanem fejletlenebb, elmaradott térségeiben is kialakult, s így e térségek tőkevonzó képessége legyengült, illetve megszűnt. Nem várható, hogy a nemzetközi tőke érdeklődést fog mutatni e térségek iránt. (E térségekben a leszálló ágban lévő élelmiszeripar és a könnyűipar van túlsúlyban, amely alkalmazottainak szakmai szerkezete - további leépülés esetén sem fog – okos, előrelátó munkaerő fejlesztő programok nélkül- a betelepülés iránt érdeklődő tőke számára megfelelő, azonnal alkalmazható munkaerőt kínálni!)

Közelítés önszabályozó mechanizmusokkal

A rendszerváltással „mindenféle” szellem kiszabadult a palackból. A mondásban a „palack” durva, külsődleges, a bezártak szempontjait figyelmen kívül hagyó kényszerítő eszközként szokás értelmezni. Ezt elfogadjuk. A palackból kiszabadult gőzt, szabályozhatatlanul terjedő anyagként szoktuk elképzelni. De valóban jól van az, hogy nem szabályozható? Nem lenne szükség valamire, ami szabályoz? Vagy hisszük, hogy valamilyen „önszabályozás” révén a folyamatok egyszer csak jól alakulnak?

Szociológusok a rendszerváltást megelőzően is bírálták az oktatási rendszer esélyegyenlőséget csorbító mechanizmusait. Nemcsak az egyetemek, de a gimnáziumok és szakközépiskolák is szigorú keretszámokkal korlátozták a felvételt. A rendszerváltás után felbomlott a középiskolai beiskolázást központilag korlátozó rendszer, s ma már csak a demográfiai

„kínálat” hullámzást követi a tanulmányi eredmények szerinti szelekció. Lassan minden viszonylagossá válik. Az egyetemi keretek ugyan még ma is központi akarat szerint működnek, de ez is olyan mértékben szakadt el a munkaerőpiaci kereslet szempontjaitól, mintha szabályozatlan lenne. Ráadásul -aki fizet – az már korábban elképzelhetetlenül alacsony előzetes felkészültséggel is megvásárolhatja helyét a felsőfokú intézményekben. A rendszer tehát úgy működik, hogy a szakképzettség szerinti kibocsátás, a munkaerő kínálat

„organikusan” alakul. A kereslet oldaláról semmi sem befolyásolja.

E folyamatban minden szereplő másként viselkedik, más célokat tűz ki, mint akkoriban a

„palackban”, kivéve a szociológusokat, akik joggal mondhatják ugyanazt, mint korábban – igaz kicsit módosított érvek alapján- az esélyegyenlőség ma is csorbát szenved.

Amióta a gazdaság újraépült, és valamelyest stabilizálódott (1998-2000-es évek) az abszolút munkaerőhiány - a kékgalléros szakemberek területén.

Növekszik a diplomás túlkínálat is, különösen a pedagógusok (óvónőktől a középiskolai tanárokig, a művészeti, kulturális és kommunikációs, általában a humán ill. társadalomtudományi területeken, de a túlkínálat a számítástechnikai diplomások területén is jelentkezik stb..

Emellett növekszik a pályára lépő szakképzettekkel szembeni elégedetlenség is akár szakmunkásokról, akár diplomásokról van szó.

A mennyiségi (és tartalmi) hiányokra a munkakutató közgazdászok igen egyszerű választ adnak: „a piac majd elrendezi” Várják, hogy a kékgalléros hiányt egyre vonzóbb bérkínálat fogja felszámolni és a diplomás túlkínálatot a csökkenő bérek mérséklik. Tehát a piaci önszabályozás működésbe lépésétől várják a probléma megoldását. Ebből a gondolatmenetből vezetik le a tények értékelését is. Azt mondják, ha nem emelkednek a kékgalléros bérek - eléggé, vagy radikálisan ?- akkor a munkaerőhiány sem lehet súlyos! Ha nem csökkennek a diplomás bérek, „még mindig 30-40%-os a különbség „a közép és felsőfokú végzettségűek között, akkor a diplomás túlkínálat sem lehet súlyos.!

Mérési alapokon nyugvó munkaerő-keresletszámításunk, bizonyos előfeltételezéseken alapuló munkaerő- kínálati vizsgálatunk nem igazolja a piaci önszabályozás elméletének alkalmazhatóságát. Nyilván azért nem, mert van még néhány közvetítő változó, amelyek nagyobb súllyal befolyásolják a kereslet-kínálat egyensúlyának alakulását, mint a várható kereset.

A várható kereset munkaerő kínálatot szabályozó elméletéből annyi érvényesül, hogy a pálya- a karrier választást, vagyis a továbbtanulást, a diploma megszerzésére irányuló erőfeszítéseket valóban befolyásolja, de a munkába lépés esélyeit nem: Jelenleg, becslésünk szerint csak a diplomások fele tud elhelyezkedni , azaz a túlkínálat nem csökkenti a béreket, nem növeli az

„olcsó diplomások” iránti keresletet. A munkaerőpiacra kilépő friss diplomások – ha információ hiány miatt nem is tudják- „dupla vagy semmit” játszanak. (Egyébként számításainknál a vállalkozóvá váló diplomás „keresletet” is figyelembe vettük, vagyis a személyekhez szorosan kötődő egyéni és mikró vállalkozások / vállalkozók „reprodukciós” munkaerő keresletét is figyelembe vettük.)

Ugyanakkor kutatásunk során azt is észleltük, hogy a „nagy munkaerő kínálatra válaszoló alacsony bérek” azaz az önszabályozás logikája is működik, de nem úgy, ahogy a közgazdászok várják. A túlkínálat létrehozta a „másodrendű „munkaerőt, azokat, akiket a szervezeten kívül, alkalmi munkásként, alkalmasint feketén, nagyon bizonytalan, és nagyon alacsony munkabérért lehet – tartós kötelezettségvállalás nélkül is dolgoztatni. Kiszolgáltatott diplomások tízezrei jöttek létre az elmúlt években.

A hiányszakmákban a kékgallérosoknál más mechanizmusok működnek. A bérek nem emelkednek - hiába van hiány- mert a vállalkozók a versenypiacon működnek, és a versenytársaknál sem emelkednek a bérek, ott, ahol még nagy a munkaerő kínálat. A munkaerőpiac is globalizálódik. A vállalkozók nem dönthetnek arról, hogy inkább többet fizessenek a munkaerőért, vagy nélkülözzék, csak arról dönthetnek, hogy olcsóbb munkaerőpiacra települjenek át, avagy technológiai beruházással váltsák ki a munkaerőt,

avagy jobban értékesíthető – magasabb hozzáadott értékű- terméket gyártsanak. Igaz, ez utóbbinak többek között a szakképzett munkaerő hiánya szab gátat.

Tehát hiány van, túlkínálat is van és nem várható, hogy piaci önszabályozó mechanizmusok helyreállítják a megbomlott egyensúlyt.

Talán nem kétséges, hogy kell valamit tenni, mert a hiány a tőke kivonulásához, a kivonulni nem képes vállalatok összeomlásához vezet. Ez a már beindult folyamat a nemzetgazdaság jövedelmét és az amúgy is alacsony foglalkoztatottsági szintet csökkenti. „Mellesleg” a termelő szférában 17 diplomásra 6o kékgalléros esik, durván három kékgalléros szükséges egy diplomás foglalkoztatásához, - ebből a nézőpontból is lehet szemlélni a folyamatok következményeit.

A diplomás túlkínálat közvetlenül nem érinti a gazdaság teljesítőképességét. Ez inkább társadalmi zavarokat okozhat.

Egész Európa küzd az olcsó – kékgalléros munkaerő körüli globális verseny negatív következményeivel. A feldolgozóipar kitelepedése már évek óta folyik. Empirikus kutatásunk egyik figyelemreméltó eredménye szerint az európai vállalati központok – miközben a termelés már jelentős részét kitelepítették (és a kitelepülni nem tudó KKV-k bajban vannak) féltve őrzik a fehérgalléros, diplomás munkahelyeket. Például foggal-körömmel küzdenek az ellen, hogy a vállalat K+F tevékenységét hozzánk telepítsék, hivatkozva az olcsó, de jól felkészült diplomás munkaerőre, mert ez ad alapot létüknek.

Ebből az is következik, hogy Európában, néhány diplomás hiányszakma kivételével- még az elvileg piacképes diplomások sem lehetnek képesek tömegesen elhelyezkedni. Azok a pedagógusok, kommunikációs szakemberek, művelődésszervezők, informatikusok, akiket évente százával, ezrével ont a felsőoktatási rendszer, külföldön sem számíthatnak „sok jóra”. A végeredmény évente kummulálódó 30-40 ezer frusztrált, megélhetése után szaladgáló, ember.

Ugyanakkor- mint már szóltunk róla- a munkaerő kereslet várható alakulására és a demográfiai folyamatokra irányuló számításaink azt mutatják, hogy az évről évre csökkenő számú pályakezdők összességére szükség lenne, mégpedig szakképzetten, a keresletnek megfelelő szakmaszerkezeti struktúrában .

Lehet-e valamit tenni? A túlkínálat és a hiány csökkentésére? Erőszakkal, dirigista beavatkozással semmiképpen. Első lépésben a helyzet tudatosítása, a munkaerő kereslet-

kínálat megbomlott egyensúlyának nyilvánosságra hozatala, a változások folyamatos követésével a hiteles helyzetismeretet kell erősíteni.

De szükség lenne ennél többre is!

Közelítés és fejlesztési stratégiák

A munkaerő kereslet és kínálat közelítésének igényével az elmúlt években több stratégia, ezek alapján cselekvési tervek, sőt jogszabályi „fordításai” is megszülettek Ilyenek a felnőttképzési-, felsőoktatási-, a közoktatási-, a szakképzési stratégiák, -amelyek közvetve, vagy közvetlenül a munkaerő formálásáról, a munkaerő kínálat alakításáról szólnak. De ilyenek a gazdaságfejlesztési stratégiák is – újabban a nemzeti fejlesztési tervek keretei között megfogalmazva, amelyek megvalósításához szükséges erőforrások között fontos szerepet kellene betöltenie a kitűzött célokhoz illeszkedő munkaerőnek.

Talán természetes, (talán nem), hogy e stratégiák, különösen a képzési intézményrendszerekkel kapcsolatosak, ugyan tesznek említést a munkaerőpiaci igények közelítésének szükségességéről, de a kereslet-kínálat terén észlelhető meg nem feleléseket (zavart) megjelenítő tényeket, az azt okozó jelenségeket nem ragadják meg a maguk teljességében. Így nyilvánvalóan csak meglehetősen korlátozott eredményeket érhetnek el.

Ez azért jelenthető ki, mert a közép és felsőfokú szakképző intézmények

• Az általános szabályozás kerete között szelektálhatnak (sietünk megjegyezni, hogy a tény megfogalmazásából nem következik, hogy az ellenkezőjét javasolnánk)

• Lényegében nincsen hatásuk a diákok pályaválasztására.

• Hagyományosan nem tartozik feladataik közé sem a környezetben lévő munkaerő kereslet, sem az ország-, vagy régióstratégiákból következő kereslet ismerete, az ismeret terjesztése, s még kevésbé a keresleti ismereteken alapuló szelekciós mechanizmusok működtetése.

A kereslet vonatkozásában, s erről valóban szólnak a stratégiák, az intézmények – a hagyományos feladatértelmezés szerint, a képzések tartalmát alakíthatják a mainál jobban a munkaerőpiaci igények szerint.

A gazdaságfejlesztési stratégiák témánkkal kapcsolatos gyengeségét abban látjuk, hogy

• Általában nem foglalkoznak a jelenlegi, természetszerűen strukturált gazdaság fenntarthatóságának, a hatékonyság növelhetőségének kérdéseivel, s különösen hiányzik belőlük a munkaerő kínálat gyengeségeiben, vagy éppen szakma- és

tevékenységszerkezeti meg nem feleléseiben rejlő akadályok felszámolására teendő intézkedések megfogalmazása.

• A fejlesztési stratégiák a globális gazdaság mainstreem fejlődési irányaira

koncentrálnak (tudásipar), de e területen is mellőzik a humán erőforrások kapcsolódó fejlesztési szükségleteinek, s ebből következő operatív tennivalók magfogalmazását.

Fontosnak tartanánk hogy a hazai gazdaság-, és munkaerő fejlesztési politika egyaránt és egyszerre nézzen szembe

• A mindennapi jövedelemtermelést és foglalkoztatást biztosító termelő és szolgáltató

vállalkozások munkaerőigényeivel. Azokkal a vállalkozásokkal is, amelyek tőke-, és technológiaszegények ugyan- de önfoglalkoztató jellegük mellett néhány ember számára munkát jövedelmet adnak (együttvéve másfél-kétmillió munkahelyet tartanak fenn,) és megfelelő munkaerő ellátás, megfelelő gazdaságszervező és fejlesztő beavatkozások mellett növekedésre, megújulásra is képesek lehetnek.

• A mindennapi munkaerő termelőképességeinek megfelelő gazdaság foglalkoztató képességének problémáival, annak elősegítésére koncentrálva, hogy mindenkor elegendő olyan munkahely álljon rendelkezése, amelynek e munkaerő képes megfelelni. Ugyanis az új fejlesztési koncepciók – ha sikeresek is lesznek, még hosszú ideig csak a foglalkoztatandó munkaerő pici része számára nyújt munkavállalási ill. önfoglalkoztatói lehetőséget, s a többség továbbra is, - nem ritkán alacsony hatékonysággal termelő- üzemekben találhat munkát.

ÉS

• A tulajdonképpeni (mainstreem) fejlesztési irányokat szolgáló gazdaság és kapcsolódó munkaerő szükséglet problémával.

Bizonyosan nem támasztunk vitát akkor, amikor a munkaerő kereslet és kínálat soha el nem érhető, tehát viszonylagos egyensúlya elérésének szükségességét hangsúlyozzuk. A különféle stratégiák vizsgálata alapján állítjuk, hogy sem az intézményi, sem a jelenlegi sémákat alkalmazó gazdaságfejlesztési stratégiák nem szolgáltatnak alkalmas kereteket e problémák megoldásához.

EZZEL SZEMBEN azt állítjuk, hogy olyan komplex stratégiára van szükség, amely a foglalkoztatás, a munkaerő kínálat és a gazdaság munkaerő keresletének problémáit együtt kezeli, egységes stratégiába, s ebből következő operatív tervbe foglalja.

Ha a kereslet-kínálat zavarainak kezelését kiszabadítjuk a fenti –korlátozó- keretekből, vagyis az intézményi, illetve intézményrendszeri stratégiákból, akkor lehetőségünk nyílik arra is, hogy a munkapiac három főszereplőjének (eddig a vizsgálódáson kívül rekedt, de a munkaerő kereslet és kínálat meg nem feleléseit nagyrészt magyarázó) problémáinak kezeléséhez is hozzáfogjunk.

Munkaerő keresleti előrejelzés kutatás 2006

A 3K Consens Iroda kutatási feladata az volt, hogy a GKI Gazdaságkutató Zrt. által elvégzett ágazati szintű, 2015 re szóló munkaerő keresleti előrejelzés alapján számításokat végezzen a foglalkozási szakmaszerkezeti struktúra várható alakulására, az egyes foglalkozási szakma csoportok létszámára, a következő tíz év során várható munkaerő kereslet - foglalkozási szakmacsoportok szerinti mértékére. Olyan jövőbeli szerkezet bemutatását vállaltuk, amely alkalmas a munkaerő kínálattal való összevetésre annak érdekében, hogy a kínálat –szükség szerinti tudatos beavatkozásokkal - alakítható legyen. Vállaltuk továbbá a várható munkaerő kereslet területi szintű jelentkezésének kiszámítását, bemutatását, hogy az oktatási- és foglalkozáspolitikai intézményrendszer a mennyiségek, mértékek ismeretében -lehetőségein belül- tudatosan alakíthassa a munkaerő kínálatot.

Tekintettel arra, hogy a fenti kérdések megválaszolásához becslési eljárásokat kellett alkalmazni, arra törekedtünk, hogy -a kiszámítható, és természetesen csak bizonyos hibahatár mellett értelmezhető eredményeken túl- a mennyiségi és szerkezeti változásokat alakító fontosabb folyamatokat is bemutassuk, s ezzel hozzájáruljunk a szükségessé váló alakító beavatkozások irányainak megválasztásához.

Munkaerő kínálat kutatása (és a Munkaerő kereslet-kínálat egybevetése, 2007)

A munkaerő kínálat számításának, becslésének alapkérdése, a munkaerő kínálat definíciója. Értelmezésünk szerint a munkaerőpiaci kínálat elsődlegesen az iskolarendszerű, képzési kibocsátással, másodlagosan a felnőttképzés (átképzés) útján keletkező munkaerővel azonosítható be.

Az alábbiakban bemutatott kínálat, (illetve kereslet-kínálati egybevetés) számításához a szakképzés, azaz az iskolarendszerű képzési kibocsátás 2005. évi teljes körű statisztikai adatait vettük alapul. Ez magába foglalja a felső- és középfokú képzési kibocsátás egészét, tehát a nappali tagozatos képzés mellett az esti-levelező –távoktatási képzést is, de - megfelelő adatok hiányában nem tartalmazza a középfokú felnőttoktatás keretében megvalósult -OKJ szintű képzési kibocsátást. Az e hiányosságokból eredő torzítást nem tartjuk súlyosnak – a rendelkezésünkre álló tájékoztató adatok alapján- a hiányszakmákra vonatkozóan, mivel az általunk megismert felnőttképzési adatok szerint a felnőttképzés alig terjed ki a hiányszakmák pótlására, és még kevésbé a szakképzetlen pályakezdők képzésére.

A középfokú képzési kínálat adatainak korrekciója érdekében egy „szakértői becslésen alapuló pályakövetési felvételt készítettünk (mintegy 400 középfokú képző intézménnyel). Az ebből származó adatok lehetővé tették, hogy a középfokú képzési kibocsátás révén létrejött kínálatot pontosítsuk: levegyük belől azok számát, akik továbbtanultak, közép és felső színtű képzésben, illetve a tanult szakmát azonnal elhagyták.

A munkaerő kereslet és kínálat egybevetése

A kereslet számítás pontossága érdekében a demográfiai és konjunkturális tényezők figyelembevétele mellett – önálló adatfelvétel alapján – a jövőbeli várható, a munkaszervezési és technológiai változásokból eredő, a munkakörök betöltőivel szemben támasztott szakmai és képzési szintbeli változásokat, illetve ebből eredő munkaerő keresletet is megjelenítettük.

E kereslettel szemben munkaerő kínálatként a 2005-ös korrigált közép és felsőfokú képzési kibocsátást állítottuk. A középfokú végzettséggel képzésből kikerültek számát a mintegy 500 képző intézményi-szakértőkkel készített felvétel alapján csökkentettük a „szakmaelhagyók” és továbbtanulók számával.

A felsőfokú képzésből diplomát szerzők számát az első diplomájukat megszerzőkre illetve a nappali szakon másoddiplomát és Phd-t szerzőkre redukáltuk.

A felnőttképzés iránti igényt, a vállalatokkal, foglalkoztatókkal készített külön felvételünk alapján kiszámítottuk, a 2005-2015-ös periódusra, s e tudásbővítés iránti kereslettel szembe állíthatóvá válik az esti-levelező- távoktatási formában megvalósuló másoddiplomás képzési kibocsátás.

A kínálat számításnál ugyanez a gondolatmenet indokolta volna a középfokú felnőttképzés keretében „született „ (új) kínálat beszámítását is.. Azonban –amint már említettük – ehhez nem állnak rendelkezésre adatok. Csupán egy elnagyolt, 2002-es adatsorral rendelkezünk, amelyet nem tehettünk a hiányzó 2005-ös adatok helyébe. Így csak az a megoldás maradt, hogy e felnőttképzési adatokat - tájékoztatás céljából közöljük, és ezzel lehetővé tegyük számítási eredményeink mérlegelését.

A munkaerő kereslet és kínálat előrejelzése

A módszertani fejezetekben részletesen bemutatjuk a munkaerő kereslet 10 évre szóló előrejelzésének, valamint a 2005-ös évi munkaerő kínálat számításának módszereit. A két

adatsor összevetéséhez, a munkaerő kínálat 10 éves előrejelzéséből visszaszámított (visszaosztott) évi munkaerő kereslet adatsort használtuk. Ezáltal vált lehetővé, hogy egybevessük az évi munkaerő kínálattal. Kínálati (képzési kibocsátás) előrejelzés számításának nem láttuk értelmét, mivel éppen arról van – adataink ezt sokszorosan bizonyítani fogják, hogy a jelenlegi képzési kibocsátási szerkezet az egyes foglalkozási szakmacsoportok iránti keresletnek nem felel meg. Ha ezt a kibocsátási struktúrát továbbvezetjük, akkor évről évre halmozódik a munkaerő keresleti többlet (azaz hiány) illetve a munkaerő kínálati többlet. A kínálati többlet vagy hiány halmozott mennyiségeinek bemutatása, azaz előrejelzése –statisztikai alapon – nem értelmes tevékenység.

A munkaerő kereslet számításánál –a demográfiai és a konjunkturális és a technológiai változások előrejelzésének eredményeit számításba véve a keresleti mennyiségek előrejelzése megtörtént. De rögtön hozzá kell tenni, hogy a becsléseken alapuló számítások eredményei 10 évre vonatkoznak, azaz olyan gazdasági, technológiai és demográfiai tendenciákra épülnek, amelyek tényleges megvalósulása, bekövetkezése egy-egy időpontra (azaz 2007-re, 8-ra vagy 2011-re stb.) felelősséggel nem számítható ki. Emellett azt is látni kell, hogy a fenti három tényező jövőbeli alakulása mellett még továbbiak is befolyásolják a kereslet alakulását. Olyan sok, eltérő hatású tényező van, illetve lehet, amelyet fel sem tudunk sorolni. De példaként néhány fontosabbat megemlítünk.

Az egyik a kormányzati foglalkoztatáspolitika, és az ehhez kapcsolódó foglalkoztatáspolitikai-, gazdaságpolitikai-, felnőttképzés-politikai-, adó és járulékpolitikai szabályozások, amelyek hatással lehetnek a vállalkozások és közfoglalkoztatók foglalkoztatási stratégiáira. (Csak érzékeltetésképpen utalunk arra az elmúlt évekre kevéssé jellemző helyzetre: a foglalkoztatás bővítésére irányuló kormányzati foglalkoztatáspolitikai beavatkozás olyan sikeres lenne, hogy a vállalkozások jelenlegi technológiai és költséggazdálkodási stratégiáiban változást idézne elő. A vállalkozók nem-, vagy csak lassabban törekednének a munkaerő technológiai fejlesztésekkel való kiváltására.

A másik a vállalkozások foglalkoztatáspolitikája, amely keretében – például- alkalmazkodnak a munkaerő kínálati hiányhoz vagy többlethez. Az alkalmazkodás során növelik azokat a tevékenységeket, amelyekhez alkalmas munkaerő kínálattal találkoznak és csökkentik, vagy megszüntetik (távolabbi országokba viszik) azokat a tevékenységeket, amelyekhez nem találnak elegendő és megfelelő munkaerőt. E foglalkoztatáspolitika része az egyes munkakörök szakmai- tartalmi követelményeinek átalakítása, amely eredményként egy fokozattal magasabb vagy alacsonyabb végzettségű munkavállalókkal válik betölthetővé. A munkaerő kínálat szerkezeti változásaira való foglalkoztatói válaszok közül igen fontos a helyettesítési megoldások alkalmazása, azaz olyan kombinált eljárások, amelyek során, felismerve a munkavállalók szakmai-, készségek-beli felkészültségben rejlő értékeket,

hagyományosan nem adekvát szakképzettséggel rendelkezőket alkalmaznak és képeznek át az igényelt munkatevékenységek elvégzésére.

A foglalkoztatók által bevezetett helyettesítési megoldások a munkaerő –kínálat – rugalmasságát növelik: egyes szakképzettségek konvertálhatóvá válnak, s így – bizonyos határok között szélesebbé válnak az elhelyezkedés-alkalmaztatás lehetőségei.

A munkaerő kínálati többlethez és hiányhoz való vállalkozói és munkavállalói alkalmazkodás szokásos eszközeit ismerjük, de az alkalmazásának mértékét nem minden esetben tudjuk becsülni.

Statisztikai számításainkban a munkaerő kínálatot a képzési kibocsátással operacionalizáltuk. Már szóltunk arról, hogy bizonyos szempontból indokolt lett volna a felnőttképzés adatait is bevonni a számításba, de ilyenekkel nem rendelkezünk.

A képzési kibocsátás adatait a 2005. évi teljeskörű statisztikából nyertük, melyet a keresleti adatoknak megfelelő foglalkozási szakmacsoportokba rendeztük.

A képzési kínálat vonatkozásában nem végeztünk előrejelzést. Azaz nem extrapoláltuk a jelenlegi képzési kibocsátási szakmaszerkezetet, nem számítottuk ki, hogy milyen lesz a kínálat 10 év múlva. Ezt azért tettük, és tartjuk a megoldást helyesnek, mert a kutatás gyakorlati célja éppen az, hogy a foglalkoztatás és oktatás politika a tények, illetve a munkaerő keresleti és kínálati hiányok és többletek mértékének ismeretében mérlegelje, hogy kíván -e (és hogyan) beavatkozni a folyamatokba?

Közismert, hogy napjainkban, a szabályozók, a finanszírozási rendszer változtatásával lényeges beavatkozások történnek mind a középfokú, mind a felsőfokú képzési rendszerbe. Nincs okunk feltételezni, hogy a jövőben ez nem folytatódik, hiszen a gazdasági- foglalkoztatási –oktatáspolitikai stratégiák állandó elemévé vált mind a munkaerőpiaci kereslet és kínálat közelítésének, mind a közép és felsőfokú szakképzés tartalmi, minőségi változtatásának igénye. Mindezek, a már említett szabályozási változtatások mellett -például a középfokú szakképzésben – önálló programokban is megjelennek. Ilyen például az SZFP II, amely sok tanulás-tanítás metodikai változtatás mellett nagy figyelmet fordít a lemorzsolódás, azaz a munkaerőpiacra szakképzettség nélkül kikerülő pályakezdők számának csökkentésére. A felsőfokú képzési kibocsátás szerkezete és mennyisége bizonyosan változik a következő években, hiszen a bolognai rendszerű képzés első – BA fokozatáról 2008. év nyarán lép ki az első - jelenleg ismeretlen számú, de feltehetően több tízezres csoport. (Rögtön meg kell jegyezni, hogy még feltételezéseket sem tudunk tenni a foglalkoztatók reakciójára: miként fogadják e képzettségi típust, miként alakítják „humán erőforrás stratégiáikat” ennek hatására, miként teszik befogadóvá (esetleg évekig nem reagálnak rá) munkaszervezési-, technológiai folyamataikat?

A munkaerő kereslet

Ezzel eljutunk a feszültségpontokhoz. Elemzésünkben figyelmet fordítunk azokra a folyamatokra és meghatározottságokra, amelyek a munkaerő kereslet és kínálat meg nem feleléseit (továbbiakban zavarait) okozzák. Megközelítéseinkből világosan látszik, hogy nagyon összetett jelenségről van szó: a zavarok feloldása nem lehetséges a kínálati szerkezet erőszakos megváltoztatásával. A számszerűsíthető zavarok csak a jelenséget jelölik, a feszültségpontok a jelenség mögött meghúzódó folyamatok eredményeként értelmezhetőek.

Munkánk során 196 foglalkozási szakmacsoport létszámának várható alakulását, az előre jelzett tíz év során fellépő új munkaerő keresletet számítottuk ki. Az új keresletet analitikusan is bemutatjuk:

elkülönítjük

• a demográfiai okokból, vagyis a munkaerőpiacról való kilépés miatt fellépő és pótlandó munkaerő keresletet,

• a várható munkaszervezési és technológiai változások által létrejövő szakmaszerkezeti változások eredményeként létrejövő munkaerő keresletet, valamint

• a GKI által ágazati szintre kiszámított, konjunkturális / dekonjunkturális okokból létrejövő pozitív vagy negatív előjelű keresletet

Az eredményeket több száz táblázatban adjuk közre. Ezek önálló részletes szöveges elemzést nem igényelnek. Azonban az adatok, eredmények megértéséhez szükségesnek tartottuk az alábbi összefoglalást és e kötetben szereplő tanulmányok elkészítését, bemutatását.

1. A következő tíz esztendőben, a demográfiai folyamatok eredményeként 1,15 millió munkavállaló hagyja el a munkaerőpiacot. Ha feltételeznénk, hogy a foglalkoztatási szint nem változik a vizsgált tíz esztendőben, akkor ennyi, megfelelő szakmaszerkezetű munkaerő kínálat biztosíthatja a gazdaság és a közszféra működését.

2. A következő tíz év során a munkaszervezési és technológiai változások következtében lényeges belső szakmaszerkezeti változások mennek végbe. E változások összességében a munkavállalók 2x3,8 százalékát, azaz 2 x 152 ezer főt érintenek. E változások nem jelentenek abszolút létszámnövekedést, mivel vagy munkaerőcserével járnak, vagy a munkavállalóval szemben támasztott, magasabb szintű képzettséget igénylő követelmények teljesítésével. Az esetek 90-95 százalékában ez azt jelenti, hogy a vizsgált periódus végén is munkaképes korú embereknek egy fokkal magasabb

képzettségi fokozatba kell kerülnie úgy, hogy ugyanennyi alacsonyabb képzettségűnek megszűnik a munkahelye.

3. A munkaszervezési és technológiai változások következtében képzettségi szint váltására kényszerülő munkavállalók 40 százaléka középszinten képzett fehér-, vagy szürkegalléros munkakörökből diplomás munkakörökbe kerül. 60 százalékukkal szemben az lesz az elvárás, hogy szakképzetlen, esetenként nem adekvát szakképzettséggel rendelkező munkavállalók szakképzettséget szerezzenek. Empirikus kutatásunk szerint mindkét csoportra igaz, hogy ha nem szerzik meg a megfelelő szakképzettséget a vizsgált periódus során, akkor helyükbe megfelelő szakképzettséggel rendelkezőket alkalmaznak a szabad munkaerőpiacról.

4. A GKI által ágazati szintre kiszámított, konjunkturális / dekonjunkturális okokból létrejövő pozitív vagy negatív előjelű kereslet egyenlege, vagyis a 2015-re számított foglalkoztatotti létszámnövekedés 185 ezer fő. A számítások arra a feltételezésre épülnek, hogy a következő tíz esztendőben az építőipar, a gazdasági szolgáltatások és a szabadidő eltöltésével kapcsolatos ágazatok foglalkoztatottjainak száma növekszik, míg a feldolgozóipari ágazatok többsége stagnál, vagy veszít létszámából. E feltételezések 275 ezres munkaerő keresleti növekedés mellett 90 ezres veszteséggel,

185 ezres abszolút növekedést jelent. A foglalkoztatottak számában jelentkező növekedési egyenleg bizonyosan 185 ezerrel növeli a munkaerő keresletet.

5. A GKI által becsült növekedés ágazati szerkezetváltással jár. Ennek módosító hatása van a munkaerő szerkezetre és korlátozza a feldolgozóipari ágazatokból leépülő munkaerő újra elhelyezkedését. Ez a megállapítás azzal indokolható, hogy a növekedésben lévő három ágazat közül kettő, a gazdasági szolgáltatások és a kultúra- szabadidő ágazatok belső foglalkoztatási szakmaszerkezete jelentősen tér el a feltételezések szerint leépülő ágazatétól. A növekvő két említett ágazatban a felső és középfokú szellemiek, a csökkenőkben a fizikaiak vannak túlsúlyban.

6. A vizsgált periódusban tehát 1 300 ezer új belépő iránti munkaerő kereslettel és további 100 ezer átképzendő iránti igénnyel, hozzávetőleg 100 ezer munkaképes korú

„új” munkanélkülivel kell számolnunk. A számítás azon a feltételezésen alapul, hogy a foglalkozási szakmaszerkezet váltás, valamint a konjunktúra-ágazati szerkezet váltás

„eredményeként” feleslegessé váló munkaerő csupán 50 %-a lesz képes, átképzés útján vagy anélkül újra elhelyezkedni.

7. A jelenlegi összes foglalkoztatott 33 százalékát, azaz 1 300 ezer főt kitevő munkaerő pótlási igényből (új belépők) átlagosan 28 százalékpont adódik a demográfiai folyamatokból, és 5 százalékpont a GKI által előre jelzett konjunktúrából.

8. E változások mellett a munkakörök betöltőivel szembeni szakmai-magatartásbeli követelmények változásai a foglalkoztatottak rendkívül széles körére terjednek ki. A magatartásbeli változások közül a fegyelem, figyelem, elkötelezettség, rugalmasság a legfontosabbak, a szakmai-tartalmi követelmények közül, a vezetés –irányítás szervezeti egységeiben dolgozóktól a szakmai lépéstartást, az érintkező, esetenként új (kiegészítő) szakterületek ismeretét, a hardver és szoftver elemekből álló informatikai eszközrendszer gördülékeny használatát s az idegen nyelvi kommunikáció képességét várják el.

9. A szellemi és fizikai dolgozók közötti jelenlegi 42-58 százalékos arány 2015-re lényegében nem változik A kutatás nem hozott felszínre olyan várható munkaszervezési-, technológiai folyamatokat, amelyek következtében a szellemi munkakörök fizikaivá válnának.

Ugyanakkor már jelenleg is kétségbe vonható a szellemi és fizikai munka merev elhatárolása. Fogalmaink szerint már ma is jelentős az úgynevezett fehér-, és szürke köpenyesek aránya. A szellemi munka és fizikai munka közötti határvonal tovább gyengül, szélesedik az a sáv, ahol a technológia átmenetet képez. (Fehérköpenyeseknek nevezzük például az egészségügyben dolgozó laboránsokat, szürkeköpenyesnek pedig a technikusokat, termelésirányítókat.) De kétséges, hogy helyes-e a szellemiek körébe sorolni a szoftverüzemeltetőket, avagy a fizikaiak közé sorolni az elektrotechnikusokat.

Mindez nemcsak statisztikai kérdés, hiszen – mindennapi tartalma/ értéke egyfelől meghatározza az érintett munkakört körülvevő foglalkoztatási kultúrát, a munkaszervezet által közvetített munkaviszonyokat, másfelől a munkakörhöz tapadó presztízs viszonyokat, azaz a munkakör vonzerejét.

Külön ki kell emelni a mikró-, és kisvállalkozókat. Ennél a csoportnál – kezdetektől fogva egybemosódik a szellemi és fizikai munka.

10. 2015 re a foglalkoztatottak képzettségi szint alapján mért szerkezete finom eltolódást mutat. Várhatóan egy százalékponttal növekszik a felsőfokú végzettségűek, és egy százalékponttal csökken a középfokú szellemiek aránya. Két százalékponttal

növekszik a szakképzett fizikaiak aránya, alapvetően a gép és berendezés kezelők rovására.

11. A gép és berendezés kezelők, összeszerelők aránycsökkenését az a tendencia idézi elő, amely az elkészített interjúkból és a szakértői becslésekből egyaránt kiderült. Eszerint- a gép és berendezés kezelői illetve összeszerelői munkakörök rovására a szakképzett munkaerő állományt kívánják növelni. Ez a törekvés lényegében minden feldolgozóipari ágazatra jellemző. Realitását egyrészt a technológiai folyamatok, másrészt az a tény támasztja alá, hogy e munkaköri pozíciókban dolgozók jelentős része rendelkezik ugyan szakképzettséggel, de az nem illeszkedik az adott ágazathoz, tevékenységhez. E csoport igen jelentős mértékű csökkentését- empirikus tapasztalataink szerint elsősorban nem technológiaváltás (azaz olyan technológiák alkalmazása, amely lényegesen csökkenti az élőmunka iránti igényt) idézi elő, hanem a tapasztalható szakmunkáshiány. Megválaszolatlanul marad az a kérdés, hogy miként fogják pótolni e foglalkoztatási kategória 25 százalékát kitevő mintegy 50 000, azaz évi 5 000 fő munkáját.

Az alábbi táblázat adatai azt is mutatják, hogy a szakképzetlenek aránya a munkamegosztásban már ma is meglehetősen alacsony – igaz ennek változását, további csökkenését nem tapasztaljuk.

.	A foglalkoztatottak megoszlása a képzettség szintje szerint
	2005			2015
	Mikró vállalkozás ok	Nagyobb vállalkozá sok	Összesen	Mikró vállalkozás ok	Nagyobb vállalkozá sok	Összesen
felső fokú szellemiek	21	16	18	21	19	19
Középfokú szellemiek	32	20	24	33	18	23
Középfokú, szakképzett fizikaiak	31	36	34	30	39	36
Járművezetők és kapcsolódó foglalkozások	6	7	7	7	6	7
Gép-, és berendezés kezelők, összeszerelők	2	10	7	1	6	5
Nehéz fizikai szakképzetlen	3	5	4	3	6	5
Takarító, őr stb.	4	6	5	4	6	5

Összesen	100	100	100	100	100	100

A képzettségi szint összességében szerény elmozdulását (tekintettel arra, hogy 2005- ben a teljes, közel 4 milliós munkaerő állomány egyharmada, 1,3-1-4 millió újbelépő

képzettségi szintjének változása idézi elő) –az újonnan belépő munkaerő összességében néhány százalékponttal magasabb képzettségi szintje fogja biztosítani.,

A munkaerő kereslet képzettségi szint szerinti megoszlása 2015-re
	Mikró vállalkozások	Nagyobb vállalkozások	Összesen
Felső fokú szellemiek	21	23	22
Középfokú szellemiek	37	15	21
Közép fokú fizikaiak	24	43	38
Járművezetők és kapcsolódó foglalkozások	11	5	6
Gép-, és berendezés kezelők, összeszerelők	-2	-1	-1
Nehéz fizikai szakképzetlen	3	6	5
Takarító, őr stb.	6	9	8

Összesen	100	100	100

A táblázat negatív adatai arra utalnak, hogy ez a munkaköri pozíció abszolút értelemben is csökken.

12. A ténylegesen jelentkező, 1,3-1,4 millió főt érintő munkaerő kereslet képzettségi szint szerinti szerkezete már jelentősebb elmozdulásokat mutat. A 21 ágazatban mért változások, növekedések és csökkenések eredményét látjuk a táblázatban – amely – ezért csak korlátozottan alkalmas a magyarázatra. A végeredmény a munkaerő kereslet képzettségi szint szerinti szerkezetét mutatja. Mindez a munkaerő kínálat szempontjából azt jelenti, hogy a következő tíz évben akkor valószínűsíthető az új belépők elhelyezkedése, ha 100 új belépő közül 22 fő rendelkezik a megfelelő diplomával, 21 a megfelelő középfokú szellemi szakképzettséggel, 38 fő – megfelelő szerkezetben- fizikai szakképzettséggel (ide soroltuk a kereskedelmi képzettségeket is) 7 fő tevékenysége a szállításhoz kapcsolódik, s csupán 13 fő szakképzetlen remélheti, hogy munkahelyet talál.

13. A várható munkaerő kereslet - országos szinten, a 2005-2015 közötti tíz évet figyelembe véve évente 125--135 ezer új belépővel elégíthető ki. Túlnyomó többségük pályakezdő lesz, de forrásként jelölhető meg az a -számításunk szerint- évi 24 ezres csoport is, amely egyrészt a szakmaszerkezet változásai, másrészt az ágazati

– konjunkturális változások miatt eredeti szakmájukat már nem tudják tovább gyakorolni.

14. Emellett jelentkezik 10 év során, a jelenlegi és 2015-ben is aktív dolgozókkal szemben, az alap szakképzettségek kiegészítésére, az informatikai és nyelvi

kommunikációs készségek gyakorlására irányuló igény, szakmacsoportonként változó 20-60 %-os mértéke. Ha a szakértői becslésekkel meghatározott szakmai-tartalmi kereslet változásának a vizsgált periódus során munkában lévők egy része nem tud megfelelni, akkor ezek a munkahelyek is „felszabadulnak” illetve ezek is növelik az új belépők iránti igényt.

A munkaerő kereslet további átfogó jellemzői

(A munkaerő keresleti előrejelzés kutatás megállapításai)

(A bekezdések sorszámai megegyeznek az idézett tanulmány sorszámaival)

A közép-, és felsőfokú végzettségű szellemiek iránti kereslet alakulása

24. A vállalkozások és közintézmények, vezetés és szervezetirányítási szervezeti egységei együttesen több mint félmillió, azaz évi 53 ezer felső és középfokú szellemi végzettségű új munkaerőt igényelnek. A keresletet alakító három fő tényezőből (demográfiai-, szakmaszerkezeti-, ágazati-konjunkturális tényezők) eredő új igény együttesen magas, a 2005-ös létszám 36% -a. Ez az arány - a demográfiai okokból való kilépés átlagosnál alacsonyabb szintje mellett következik be. Tehát elsősorban a diplomások iránti igény, korábbinál kissé magasabb keresletét fejezi ki. A kereslet belsős szerkezete szerint 45-55 százalékos a felső, illetve középfokú képzettségűekre irányuló igény.

a. A keresett képzettségek finomszerkezete szerint a felsőfokú, a műszaki és gazdasági képzettségűek iránti igény 14-22 százalékpontot tesz ki, (ide soroltuk a könyvelőkből, bérelszámolókból, anyagnyilvántartókból, pénzügyi-, munkaügyi nyilvántartókból, titkárnőkből, stb. álló, vagyis többségében a gazdasági képzettségűek közé sorolható felsőfokú végzettségű irodai ügyviteli foglalkozásúak iránti keresletet is. Így a következő tíz évben évente 6600 felsőfokú végzettségű műszaki és 10 000 gazdasági végzettségűre lesz szükség.

b. A kereskedelmi munkakörökben évi 2600, a számítástechnikai munkakörökben évi 1000 felsőfokú végzettségű iránti igény jelentkezik

c. A középfokú képzettséget igénylő munkakörökben jelentkező műszaki-gazdasági igények arányeltolódása jelentősebb: 8-38 százalékpontos. ami évi 4000 műszaki és 18 000 gazdasági képzettségű iránti új igényt jelent. Ezen túl a kereskedelemi –szellemi- képzettségűek iránti évi 3200 főt érintő igény mellett a középfokú számítástechnikusok iránti igény évente csupán 400 fő.

25. Valószínűsíthető, hogy a diplomás műszakiak iránti igény a bemutatottnál valamivel magasabb. E megállapítást arra a tapasztalatunkra építjük, amely szerint a műszaki cikkek kereskedelmében gyakran találkozunk műszaki végzettségű szakemberekkel, akik kereskedelmi ismereteiket gyakorlat útján, esetleg kiegészítő képzés útján szerezték meg. Azonban ezen kereslet mértékének megállapításához nem rendelkezünk egzakt alapokkal.

26. A következő tíz évben együttesen közel 6000, tehát évente 600 jogi végzettségű és ilyen munkakörben dolgozó munkaerőre lesz szükség. Ez a kereslet a vállalatok, a jogi szolgáltatás szakágazatában működő jogi irodák, valamint a közigazgatás-, közszolgáltatás vezetés-, szervezetirányítással foglalkozó szervezeti egységei által jogászként alkalmazott munkaerőt foglalja magába. Ehhez járul még azon munkakörök betöltői iránti kereslet, amelyekben a törzsfoglalkozásként szakigazgatási feladatokat végzők vannak, és jogi alapszakmájuk mellett munkaügyi-, szociális-, egészségügyi, kulturális, ügyfélforgalmi stb. feladatokat látnak el. Mivel ezekben a munkakörökben gyakran alkalmaznak jogi-államigazgatási végzettségűeket, de más szakterületekről származó diplomával is „lehet érkezni”: közigazgatási foglalkozási szakmacsoportokba tartozók iránti évi 1500-as kereslet felét tekinthetjük további jogi végzettségűek iránti keresletnek. Együttesen tehát évente 1200 jogász iránti igénnyel számolhatunk.

Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése, 2005-2015

Vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjai iránti kereslet
Munkaerőkeresleti előrejelzés 2015-re, a képzettségi szintek és képzettségek szerinti összevonásokkal

8 8/A 9 11

Magyarország összesen	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény			Munkaerő kereslet szerkezete			Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005- 2015/2005			100 fő kereslet szakmai szerkezete, (összes=100)
Foglalkozási szakmacsoportok	mikro szerve- zetek	nagyobb szerve- zetek	össz.	mikro szerve- zetek	nagyobb szerve- zetek	össz.	mikro szerve- zetek	nagyobb szerve- zetek	össz.	mikro szerve- zetek	nagyobb szerve- zetek	össz.
Jogi foglalkozású (v)	2800	3176	5976	1,5	1,1	1,3	34	40	37	0,6	0,3	0,4
Műszaki, felsőfokú (v)	16092	48250	64342	8,6	16,9	13,6	35	56	49	3,4	4,1	3,9
Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff)	1420	375	1795	0,8	0,1	0,4	31	25	27	0,2	0,0	0,1
Gazdasági, felsőfokú (v)	15145	41804	56949	8,1	14,6	12,0	61	44	56	5,1	3,3	3,9
Kereskedelmi, felsőfokú (v)	00000	00000	00000	6,4	4,8	5,5	19	59	38	3,7	1,4	2,2
Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v)	2529	7964	10493	1,3	2,8	2,2	45	33	40	1,0	0,7	0,8
Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok)	6626	39178	45805	3,5	13,7	9,7	24	46	32	1,8	2,0	1,9
Középfokú végzettségűek összesen	56624	154577	211200	30	54	45	25	67	46	16	12	13
Műszaki, középfokú (v)	15246	24233	39479	8,1	8,5	8,3	24	22	23	3,5	3,1	3,2
Gazdasági, középfokú (v)	00000	00000	00000	00,1	12,7	20,0	34	39	35	10,5	3,8	6,0
Kereskedelmi, középfokú (v)	19639	12035	31674	10,4	4,2	6,7	19	56	38	5,9	1,9	3,2
Üzletkötő (kf)	1043	451	1494	0,6	0,2	0,3	17	8	13	0,2	0,1	0,1
Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v)	0000	0000	0000	1,3	0,5	0,8	30	35	33	1,1	0,5	0,7
Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők	971	2328	3300	0,5	0,8	0,7	29	42	39	0,2	0,3	0,3
Pénztárosok, pénzkezelők	279	1308	1587	0,1	0,5	0,3	27	174	96	0,1	0,1	0,1
Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok)	33336	52754	86090	17,7	18,5	18,2	23	25	24	10,4	7,4	8,4
Felsőfokú végzettségűek összesen	131463	130821	262284	70	46	55	31	26	28	32	17	22
Vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjai összesen	188087	285398	473485	100,0	100,0	100,0	29	39	34	47,8	29,0	35,3

3K CONSENS IRODA

Változásmenedzsment • Térség- és gazdaságfejlesztés • Munkaügyi kapcsolatok • Humán menedzsment • Szervezetfejlesztés • Tréning Budapest 1125 Diósárok 2. Tel /Fax: 000-0000, 000-0000 Email: xxxxxxx@xxxx.xxxxxxx.xx , xxx.0xxxxxxxx.xx

18. A felsőfokú végzettségű műszakiak és gazdaságiak iránti igény nem egyenletesen jelentkezik az egyes régiókban.

Az évi munkaerő kereslet a vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjaiban, régiónként

Munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re, a képzettségi szintek és képzettségek szerinti összevonásokkal

	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény
Foglalkozási szakmacsoportok	Magyar- ország	Közép- Magyar- ország	Közép- Dunántúl	Nyugat- Magyar- ország	Dél- Dunántúl	Észak- Magyar- ország	Észak- Alföld	Dél- Alföld
Jogi foglalkozású (v)	598	287	48	42	44	47	64	64
Műszaki, felsőfokú (v)	6434	2471	000	000	000	662	767	675
Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff)	180	96	16	13	13	10	14	18
Gazdasági, felsőfokú (v)	5695	2217	587	526	459	568	706	632
Kereskedelmi, felsőfokú (v)	2584	1044	276	192	227	232	279	335
Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v)	1049	506	89	76	71	94	110	103
Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok)	4580	1752	448	392	395	537	579	478
Felsőfokú végzettségűek összesen	21120	8373	2171	1854	1749	2150	2520	2305
Műszaki, középfokú (v)	3948	1658	000	000	000	338	427	427
Gazdasági, középfokú (v)	9476	4375	869	859	791	714	890	978
Kereskedelmi, középfokú (v)	3167	1245	308	282	300	270	391	371
Üzletkötő (kf)	149	70	12	13	12	12	15	16
Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v)	391	200	23	23	26	27	50	42
Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők	330	153	23	31	26	26	34	36
Pénztárosok, pénzkezelők	159	81	11	15	13	11	12	16
Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok)	8609	3182	971	786	823	826	873	1148
Középfokú végzettségűek összesen	26228	10964	2659	2338	2319	2222	2692	3034
Vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjai összesen	47348	19337	4830	4192	4068	4372	5212	5339

A régiók közötti eltéréseket csak részben magyarázza a régiók méretbeli különbségei. Az alábbi diagramban azt mutatjuk be, hogy az egyes megjelölt szakképzettségű diplomások iránti évi kereslet mennyivel marad el a Közép Magyarországi kereslettől. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált régiók foglalkozási szakmaszerkezetét együttesen olyan demográfiai, szakmaszerkezeti és konjunkturális tényezők befolyásolják, amelyek kedvezőtlen hatásokat fejtenek ki a régiók humán erőforrás kapacitásaira.

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Nyugat-Magyarország

Közép-Dunántúl

Az évi munkaerőkereslet számított e ltrései a Közép-M agyarországi kerslethez v iszonyítva , a személyek számával kifejezve

Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok)

Szám ítás technikai foglalkozású,

fels őfokú (v)

Üzem gazdász, ügyvitelszervező (ff)

Gazdasági, felsőfokú (v)

Üzem gazdász, ügyvitelszervező (ff)

Műszaki, felsőfokú (v)

Jogi foglalkozású (v)

-100

-50

100

A regionális egyenlőtlenségek jövőbeli csökkentésére irányuló erőfeszítések szempontjából, különösen a felsőfokú műszaki és gazdasági végzettségűek terén jelentkező évi 30-75 főnyi növekedési hátrányra hívjuk fel a figyelmet. Amely megítélésünk szerint nemcsak a régiók gazdasági szerkezetével, hanem a regionális képzés és munkaerő kínálat gyengeségeivel is magyarázható

Az évi munkaerő kereslet számított eltérései a Közép-Magyarországi kereslethez viszonyítva, a személyek számával kifejezve

	Közép- Dunántúl	Nyugat- Magyarország	Dél- Dunántúl	Észak- Magyarország	Észak- Alföld	Dél- Alföld
Jogi foglalkozású (v)	-36,2	-35,2	-23,2	-28,4	-25,0	-23,6
Műszaki, felsőfokú (v)	-19,8	-51,4	-41,5	13,3	-1,6	-83,4
Üzemgazdász, ügyvitelszervező (ff)	-12,3	-13,3	-10,1	-15,4	-15,5	-11,9
Gazdasági, felsőfokú (v)	-64,7	-70,4	-62,2	-14,3	16,3	-48,0
Kereskedelmi, felsőfokú (v)	-31,1	-89,0	-19,0	-42,2	-45,1	15,3
Számítástechnikai foglalkozású, felsőfokú (v)	-60,0	-59,6	-47,9	-38,6	-47,0	-51,9
Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok)	-67,9	-79,2	-17,0	76,3	34,2	-59,9
	-292,0	-398,0	-220,9	-49,3	-83,8	-263,5
Műszaki, középfokú (v)	-46,5	-116,6	-62,1	-97,8	-89,0	-81,4
Gazdasági, középfokú (v)	-417,5	-317,9	-237,8	-435,3	-470,1	-363,8
Kereskedelmi, középfokú (v)	-57,7	-52,8	7,2	-56,5	3,7	-10,7
Üzletkötő (kf)	-8,1	-5,8	-4,7	-6,7	-6,6	-5,4
Számítástechnikai foglalkozású, középfokú (v)	-36,1	-30,8	-21,5	-25,9	-12,1	-19,0
Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők	-21,6	-9,7	-10,0	-14,6	-13,2	-10,8
Pénztárosok, pénzkezelők	-12,7	-7,0	-6,5	-10,4	-12,7	-9,3
Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok)	34,8	-69,5	74,3	-9,5	-116,4	171,4
	-565,3	-610,1	-261,2	-656,7	-716,4	-329,0

A bemutatott kereslet –természetesen tükrözi a gazdasági fejlődés GKI által megadott tendenciáit, azonban nem tükrözi a gazdaságfejlesztés Új Magyarország Fejlesztési tervében rögzített fejlesztési beavatkozások munkaerő szükségleteit. Fejlesztői tapasztalatainkon alapuló véleményünk szerint a gazdasági szerkezetét tekintve (is) kedvezőtlen helyzetű Dél Dunántúli, Észak- és Dél –Alföldi régiókban éppen a műszaki értelmiség/szakembergárda hiánya a megfelelő fejlődés, fejlesztések fő akadálya.

19. A műszaki végzettségűek belső szakmai struktúrája becslésének alapjául szolgáló 2001-es népszámlálás 29 féle műszaki végzettséget tart számon. Erre építve, 11 kategóriába összevonva végeztük el a felsőfokú végzettséggel rendelkező műszakiak iránti kereslet előrejelzés számítását. Eszerint -figyelembe véve a keresletet alakító három tényezőt – közel azonos arányban, évi 1200-1400 főnyi gépész-, villamos-, és építő-építészmérnökre lesz szükség. Mellettük évi 100 fővel az agrár és 600 fővel a vegyészmérnökök iránti kereslet jelentkezik. Jelentősebb igénynek tekinthető, évi 500-550 fővel, a különböző természettudományi végzettségek iránti kereslet. Ez utóbbiak a matematikusokat, a fizikusokat, a biológusokat, kémikusokat jelenti elsősorban.

Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése, 2005-2015

Felső-, és középfokú végzettséggel rendelkező műszakiak szakmacsoportjai iránti kereslet

Munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re, a képzettségi szintek és képzettségek szerinti összevonásokkal

8 8/A 9 11

Magyarország összesen	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény			Munkaerő kereslet szerkezete			Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005- 2015/2005			100 fő kereslet szakmai szerkezete, (összes=100)
Foglalkozási szakmacsoportok	mikro szerve- zetek	Nagyobb szerve- zetek	össz.	mikro szerve- zetek	Nagyobb szerve- zetek	össz.	mikro szerve- zetek	nagyobb szerve- zetek	össz.	mikro szerve- zetek	nagyobb szerve- zetek	össz.
Földmérő-, és bánya mérnök	598	2360	2958	3,7	4,9	4,6	35	60	53	0,1	0,2	0,2
Gépész-, kohómérnök	2863	10313	13177	17,8	21,4	20,5	41	62	56	0,5	0,8	0,7
Villamosmérnök	2287	9419	11706	14,2	19,5	18,2	36	56	51	0,5	0,8	0,7
Építő-, építészmérnök	6581	7418	13999	40,9	15,4	21,8	33	60	43	1,5	0,6	0,9
Agrármérnök	1993	7546	9538	12,4	15,6	14,8	38	69	59	0,4	0,5	0,5
Vegyészmérnök	531	5453	5984	3,3	11,3	9,3	38	65	62	0,1	0,4	0,3
Közlekedési mérnök	381	2094	2475	2,4	4,3	3,8	37	64	58	0,1	0,2	0,1
Környezetvédelmi mérnök	286	1474	1760	1,8	3,1	2,7	33	60	53	0,1	0,1	0,1
Fa- és könnyűipari mérnök	302	849	1151	1,9	1,8	1,8	40	60	53	0,1	0,1	0,1
Élelmiszeripari mérnök	156	900	1056	1,0	1,9	1,6	43	67	62	0,0	0,1	0,1
Természettudományi foglalkozású	602	4780	5381	3,7	9,9	8,4	31	59	54	0,1	0,4	0,3
Felsőfokú műszakiak együtt	16092	48250	64342	100,0	100,0	100,0	35	56	49	3,4	4,1	3,9
Földmérő-, és bánya technikus	1923	1116	3040	13,4	9,0	11,4	25	14	23	0,6	0,2	0,3
Gépész technikus	1503	1116	2620	10,5	9,0	9,8	36	14	15	0,3	0,2	0,4
Elektro technikus	2649	2585	5234	18,5	20,7	19,6	27	14	19	0,7	0,6	0,6
Építésztechnikus	6052	7483	13536	42,3	60,1	50,6	34	23	28	1,3	1,0	1,1
Mezőgazdasági technikus	609	734	1343	4,3	5,9	5,0	31	19	24	0,1	0,1	0,1
Technikus	500	2842	3342	3,5	22,8	12,5	34	27	25	0,1	0,3	0,3
Közlekedési technikus	207	486	694	1,4	3,9	2,6	22	16	17	0,1	0,1	0,1
Környezetvédelmi technikus	000	000	000	2,7	4,6	3,6	30	18	22	0,1	0,1	0,1
Fa- és könnyűipari technikus	694	1046	1740	4,8	8,4	6,5	31	19	23	0,2	0,2	0,2
Élelmiszeripari technikus	403	566	969	2,8	4,5	3,6	33	20	24	0,1	0,1	0,1
Középfokú műszakiak együtt	14308	12461	26769	100,0	100,0	100,0	30	13	18	3,5	3,1	3,2

3K CONSENS IRODA

A fizikai szak-, és betanított munka iránti kereslet alakulása

A munkaerő kereslet és kínálat, összehasonlíthatósága érdekében a fizikai foglalkozási szakmacsoportokat nem gazdasági ágazatok, hanem a szakmák ágazati jellege szerint vizsgáljuk, illetve mutatjuk be..

20. A következő tíz év során csupán két százalékponttal, 34 ről 36 százalékra növekszik a szakképzettséget igénylő egészségügyi, kereskedelmi, ipari és szolgáltatási jellegű szakmunkát végzők aránya. Ezzel párhuzamosan 7-ről 5 százalékpontra csökken az elsősorban ipari, de a szolgáltatásban is jelen lévő berendezés kezelők ill. összeszerelők aránya.

A következő tíz év során 463 ezer új belépő szükséges egyrészt a demográfiai okokból kilépő 344 ezer szakmunkás pótlására, másrészt további 87 ezer fő szükséges a munkaszervezési és technológiai eljárások változása miatt bekövetkező szakmunkásigények kielégítésére, harmadrészt 56 ezer fő egyenlíti majd ki az ágazati-konjunktúra alakulása miatti szakmaszerkezet váltásból eredő szükségleteket.

21. Miközben a 2005-re számított, 1 273 ezer szakmunkáshoz képest közel 11 % os, 143 ezres növekedés megy végbe 2015-re a szakmunkások csoportjában, addig 230 ezer szak-, és betanított munkahely szűnik meg a vállalkozások és közszolgáltatások telephelyein.

22. A fizikai munka világát érintő 2015 re számított növekedés forrását elvileg, megfelelő átképzési akciók mellett- biztosíthatja a 230 ezer eredeti szakmájától, vagy betanított munkakörétől megválni kényszerülő ember.

23. Az elsősorban gép és berendezés kezelői, ill. összeszerelői munkaköröket betöltő dolgozókkal szemben a munkaadók elvárják az ágazat specifikus törzsfoglalkozások valamelyikének megtanulását. Különösen erős, (az összes szakmaszerkezet váltás 40. illetve 20 százaléka) ez az elvárás a fém-, és gépipari valamint a műszeripari szakmacsoportokban, de jelentős számú munkahelyet érint még a mezőgazdaságban, a nyomda-, valamint a ruha-, cipőiparban.

24. A GKI előrejelzéssel összhangban a fizikai szakmák iránti igény 2015 re a kereskedelmi ágazati jellegű szakmacsoportban a legjelentősebb, 163 ezer fő. Ezt követi a fémfeldolgozás-, gépipari, majd az építőipari szakmacsoportba tartozó szakmák iránti igény 116, illetve 82 ezer fővel. A kereslet e nagyságrendje mögött messze leszakadva 27 ezer fővel jelennek meg a műszeripari szakmacsoportba, és 16 ezer fővel a mezőgazdasági szakmacsoportba tartozó igények.

Szakmunkások iránti munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re

8 8/A 9

Magyarország összesen

Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény

Munkaerő kereslet szakma terület szerinti szerkezete

Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005- 2015/2005

Foglalkozási szakmacsoportok

mikro szerve- zetek

nagyobb szerve- zetek

össz.

mikro szerve- zetek

nagyobb szerve- zetek

össz.

mikro szerve- zetek

nagyobb szerve- zetek

össz.

Nyomdaipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

2854

4006

4986

2,7

1,1

Élelmiszeripari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

2347

-810

-3769

2,2

-0,2

-0,8

-1

-5

Ruha, cipő ipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

2221

1717

560

2,1

0,5

0,1

Textil ipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

389

2804

2666

0,4

0,8

0,6

Fa-, bútor ipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

4739

9936

10704

4,5

2,8

2,3

Fém-, gépipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

16662

107628

115978

15,9

30,1

25,0

Műszeripari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

3505

23472

26833

3,3

6,6

5,8

Építőipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

14549

59431

82387

13,9

16,6

17,8

Építőanyag, vegyipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

2201

5302

6239

2,1

1,5

1,3

118

Mezőgazdasági foglalkozás- szakmacsoportok összesen

7721

14202

15848

7,4

4,0

3,4

Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen

44449

95822

163864

42,3

26,8

35,4

Szállítási, raktározási foglalkozás- szakmacsoportok összesen

3363

27681

30211

3,2

7,7

6,5

Víz-, villamosenergiipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen

6893

6577

0,0

1,9

1,4

Szakmunkások összesen

105000

358084

463085

100

25 A kereskedelmi szakmák iránti jelentős igénynövekedést alapvetően az ágazati-konjunkturális növekedés előrejelzése magyarázza, mivel a kereskedelemben dolgozók jelenleg is meglehetősen fiatalok s a belső szakmaszerkezet váltási folyamatok sem jelentősek. A kereskedelmi szakmákkal rendelkezők iránti igények kielégítésénél azt a sajátosságot is számításba kell venni, hogy - legnagyobbrészt női munkahelyekről van szó- ezen ágazat nagyszervezeteiben igen nagy a fluktuáció részben családi okok miatt, részben amiatt, hogy a nagyszervezetek foglalkoztatási kultúrája meglehetősen távol áll attól, amit egy „átlagos fiatal” képes elfogadni. Éppen ezért előfordulhat, hogy az általunk tíz évre számított kereslet kétszerese szükséges a munkaerő ellátás folyamatosságának biztosításához.

A kereskedelem-, vendéglátás területein jelentkező munkaerő kereslet negyede a mikró vállalkozások, háromnegyede a nagyobb szervezetekben jelentkezik.

A szakmacsoport iránti igény 61 százaléka bolti eladókra, további 8 százaléka pénztárosokra irányul. Az ágazatban folytatott kutatásaink szerint éppen ez az a két szakma – elsősorban a

nagy-kiskereskedelmi vállalatoknál, amelynek ellaposodása, a hagyományos szakmai tudás és készségek iránti igény erős elhalványulása-, megszűnése jellemző.

Számításaink szerint - szemben az azzal említett ténnyel, hogy a kis és nagyobb szervezetek foglalkoztatottjai közötti arány 1: 4, a kereskedők, azaz az üzlet vezetők iránti igény 50-50 százalékban oszlik meg- együttvéve 18 ezer ilyen, a hagyományos kereskedelmi szakmától még nem túlzottan elrugaszkodott szakemberre lesz szükség.

E területen említésre méltó még a szakács-cukrász szakmával rendelkezők iránti kereslet.

26. Az előttünk álló tíz esztendőben elkerülhetetlenné válik a fémfeldolgozás-, és gépipari csoportba tartozó szakmunkás utánpótlás biztosítása, miután az elmúlt 5-8 év során általánossá vált a munkaerőhiány. Az e szakmacsoportba tartozó legnépesebb szakmák, és - így a kereslet is – lakatosok, forgácsolók, jármű-, és motorszerelők hegesztők. Emellett a szerszámkészítők és felületkezelők iránti kereslet nagysága tekinthető még jelentősnek.

A jelenleg is tapasztalható munkaerőhiányt az okozza, hogy az elmúlt években fokozatosan csökkent az utánpótlás. Xxxxxxxx szerint valóban, a lakatosok, forgácsolók és jármű-, motorszerelők szakmacsoportjai elöregedettek. Igen jelentős, a jelenlegi létszám, sorrendben 42, 47, 37 százalékát érintő kereslet 75-80 százalékát a munkaerőpiacról való végleges kilépés magyarázza. Figyelemre méltó, hogy a kereslet 80-90 százalékát a 10 főnél nagyobb vállalkozások támasztják.

Fém-, gépipari szakmunkások iránti munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re

8 8/A 9

Magyarország összesen	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény			Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005- 2015/2005			Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005-2015/2005
Foglalkozási szakmacsoportok	mikro szervezetek	nagyobb szervezetek	össz.	mikro szervezetek	nagyobb szervezetek	össz.	mikro szervezetek	nagyobb szervezetek	össz.
Lakatos	7226	42562	45893	43,4	39,5	39,6	33	47	42
Hegesztő, lángvágó	1178	9875	10078	7,1	9,2	8,7	28	42	38
Forgácsoló	2892	17084	18394	17,4	15,9	15,9	39	51	47
Kohászati anyag előkészítő	0	108	107	0,0	0,1	0,1		22	23
Olvasztár	37	367	370	0,2	0,3	0,3	54	47	46
Hengerész	0	194	191	0,0	0,2	0,2		54	57
Öntő	191	848	817	1,1	0,8	0,7	40	28	24
Szerszámkészítő	176	1990	1941	1,1	1,8	1,7	43	42	40
Ipari-, és nemesfém megmunkáló	0	584	575	0,0	0,5	0,5		39	41
Xxxxxx	64	538	542	0,4	0,5	0,5	40	79	66
Fémmegmunkálók, felületkezelők	419	3822	3442	2,5	3,6	3,0	26	32	26
Jármű és motorszerelők	4146	20370	24321	24,9	18,9	21,0	24	41	37
Mechanikai műszerész	334	9285	9307	2,0	8,6	8,0	30	69	67
Fém-, gépipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen	16662	107628	115978	100	100	100	30	46	41

27. Kutatásaink szerint a fémipari szakmunkások iránti kereslet a következő tíz évben nemcsak jelentősen nő, amely a szakképzési kibocsátási szerkezet strukturális változását kényszeríti ki, hanem a szakmunkások tudásával és készségeivel szembeni elvárások is változnak. A legfontosabb változás kisebb mértékben a lakatosok, nagyobb mértékben a forgácsolók vonatkozásban az NC-, CNC berendezések kezeléséhez szükséges tudások és készségek megjelenése. Ezzel együtt, minden szakmára igaz, hogy - összhangban a technológiai változásokkal, képesnek kell lenni az erősen szabályozott, technológiai sorrend és műveleti előírások betartására.

Xxxxxxxx szerint a szerszámkészítők iránti igény nem túlzottan jelentős. Ennek oka a számításaink természetéből és nem a valóságos igényekből következik. Ugyanis az elmúlt évtizedben olyan nagymértékben „tűntek el” a valaha legnagyobb tudásúnak és legmegbecsültebb szakembereknek számító szerszámkészítők, hogy modellünk már kevéssé érzékeli azt a hiányt, amelyet mindennapi empirikus tapasztalataink mutatnak. Pedig a hazai gazdaságban megfigyelhető a gépipar területén működő KKV-k egyre szélesebb, erősebb beágyazódása nemzetközi gépipari beszállítói hálózatokba s ez maga után vonja a hazai finomkohászat, növekedését. Emellett a gép és járműalkatrész gyártásban egyre elterjedtebbek a műanyag-fém kombinált öntést igénylő alkatrészek használata. Mindkét –ígéretes tevékenység növekedésének korlátja az egyébként magas hozzáadott értéket előállító szerszámgyártás szakemberhiánya.

29. Az építőipari tevékenység jelentős bővülésére számíthatunk a következő tíz esztendőben. Ebből következik, hogy az építőipari szakmák iránti kereslet radikális növekedésével számolhatunk. Számításaink eredményeit az alábbi táblázat mutatja.

Építőipari szakmunkások iránti munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re

8 8/A 9

Magyarország összesen	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény			Munkaerő kereslet szakma terület szerinti szerkezete			Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005-2015/2005
Foglalkozási szakmacsoportok	mikro szervezetek	nagyobb szervezetek	össz.	mikro szervezetek	nagyobb szervezetek	össz.	mikro szervezetek	nagyobb szervezetek	össz.
Kőműves	5794	23237	32655	39,8	39,1	39,6	28	70	60
Épületszerkezet-, és vasbetonszerelő	0	2160	2067	0,0	3,6	2,5		105	107
Épületszigetelő, tetőfedő	461	1023	1925	3,2	1,7	2,3	23	77	55
Festő, mázoló	488	6631	7255	3,4	11,2	8,8	23	50	49
Épületbádogos	43	1023	959	0,3	1,7	1,2	31	86	76
Vezeték, csőhálózat szerelő	2853	10470	15559	19,6	17,6	18,9	26	58	53
Szellőző és klímaszerelő	37	1179	1115	0,3	2,0	1,4	23	63	58
Felvonó szerelő	579	316	1236	4,0	0,5	1,5	44	47	58
Villanyszerelő	3754	11406	16678	25,8	19,2	20,2	29	47	45
Burkoló	0	1069	1024	0,0	1,8	1,2		78	79
Xxxxxxxx, műköves	541	636	1646	3,7	1,1	2,0	27	73	54
Kályhás	0	24	23	0,0	0,0	0,0		92	93
Üvegező	0	257	245	0,0	0,4	0,3		99	101
Építőipari foglalkozás- szakmacsoportok összesen	14549	59431	82387	100	100	100	28	60	54

30. Az építőipari ágazatban folytatott kutatásunk azonban azt is mutatja, hogy az építőipari technológiák radikális változásainak lehetünk tanúi. E folyamat a magas és mélyépítésre egyaránt kiterjed: a hagyományos kőműves, azaz épületszerkezet építő szakma visszaszorul a kisléptékű, azaz magas technologizáltsági szinten gazdaságoson nem építhető lakóház, iroda, családi ház, stb. területeire, s a nagyméretű út, közmű-, középület-, lakópark-, stb. építkezések – a szerkezetépítés terén is-, inkább a szakosodott „szerelőipari” tevékenységhez hasonlítható. E területeken magas a gépesítettség szintje, általános a beton használata s így a kőműves munka helyét a modulokból összeállított zsaluzási, vasbeton szerelési, fémszerkezet építési (lakatos és hegesztő tevékenység) veszi át. Az épületek gépészeti szempontból egyre gazdagabbá, komplexebbé válnak, s ezzel a különféle villany-, csőhálózat-, villamosság-, légtechnikai stb. szerelők feladata az előre gyártott hűtő-fűtő, víz, villany és hálózatszerelési szerelési gépészeti részegységeket és alkatrészek összeszerelése lesz. E változások az épületszerkezet építés területén, új szakágazatokká darabolják szét a hagyományos kőműves munkát, és radikálisan növelik a megfelelő szerelőkkel szemben támasztott tudásigényt. A szerelőipari tevékenységre általánosan jellemzővé válik az egyes szakmák közötti határvonalak elhalványulása, az „intelligens” kapcsolatok megteremtésének kényszere.

A technológiai változások munkaszervezési változásokat vonnak maguk után.

Az átalakulási folyamatból az következik, hogy az építőipari, és kisebb mértékben a gépészeti szakmák is „ketté hasadnak”, egyfelől továbbra is szükség lesz e szakmák hagyományos tartalmának megfelelni tudó munkaerőre, másfelől kőművesek helyébe állványzat-, vasbeton-, zsalu-, fémszerkezet- építők lépnek. Az új típusú épületszerkezet szerelőkkel kapcsolatos szakmai elvárás a szerkezeti-statikai összefüggéseket szem előtt tartó pontos-, fegyelmezett szerelés lesz. A gépészeti munkák komplexebbé váló szakmai tartalma a jelenleginél sokkal szélesebb-magasabb képzettséget fog igényelni.

31.

Gép-, és berendezés kezelők iránti munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re

8 8/A 9

Magyarország összesen	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény			Munkaerő kereslet szakma terület szerinti szerkezete			Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005-2015/2005
Foglalkozási szakmacsoportok Gép és berendezés kezelők	mikro szervezete k	nagyobb szervezete k	össz.	mikro szervezet ek	nagyobb szervezet ek	össz.	mikro szervezete k	nagyobb szervezete k	össz.
Egészségügyi	0	-155	-155	0,0	1,2	0,7		-14	-14
Nyomdaipari	-1127	-2367	-3494	13,7	19,0	16,9	-38	-32	-34
Élelmiszeripari	-357	-2662	-3020	4,3	21,3	14,6	-69	-33	-35
Ruha, cipőipari	-21	-5047	-5068	0,3	40,5	24,5	-10	-37	-36
Textilipari	-173	-3642	-3815	2,1	29,2	18,4	-24	-43	-42
Fa, bútoripari	-1386	149	-1237	16,9	-1,2	6,0	-41	2	-10
Fém-, gépipari	-444	-10815	-11259	5,4	86,7	54,4	-28	-64	-61
Fém-,gépipari összeszerelők	0	-15640	-15640	0,0	125,4	75,6		-60	-60
Műszeripari	0	3448	3448	0,0	-27,6	-16,7		17	17
Műszeripari összeszerelő	0	10074	10074	0,0	-80,8	-48,7		17	17
Építőipari	-522	2454	1933	6,3	-19,7	-9,3	-31	43	26
Építőanyag, vegyipari	-1749	3067	1318	21,3	-24,6	-6,4	-88	16	6
Építőanyag, vegyipari összeszerelők	0	90	90	0,0	-0,7	-0,4		24	24
Mezőgazdasági	-3859	-2316	-6175	47,0	18,6	29,8	-44	-15	-26
Kereskedelmi	-55	1864	1809	0,7	-14,9	-8,7	-3	50	32
Szállítási, raktározási	-96	-692	-789	1,2	5,5	3,8	-37	-34	-35
Szállítási, raktározási összeszerelők	0	-59	-59	0,0	0,5	0,3		-26	-26
Víz-, villamosenergiaipari gép és berendezés kezelők	0	1562	1562	0,0	-12,5	-7,5		17	17
Víz-, villamosenergiaipari összeszerelők	0	118	118	0,0	-0,9	-0,6		18	18
Targonca, daru, rakodógép kezelő	460	1252	1711	-5,6	-10,0	-8,3	19	27	24
Anyagmozgató gépek kezelői	1110	6843	7953	-13,5	-54,9	-38,4	24	30	29
Gép-, berendezéskezelők együtt	-8219	-12474	-20693	100	100	100	-27	-5	-7

Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése, 2005-2015

Munkaerő keresleti előrejelzés 2015-re

					8			9			10			11,0
	Foglalkoztatottak száma 2005- ben			Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény			Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes pótlási igény aránya 2005-2015/2005			Foglalkoztatottak számának előrejelzése 0000.xx			100 fő kereslet szakmai szerkezete, (összes=100 )
	Mikro szervezet ek	nagyobb szervezet ek	össz.	mikro szervezete k	nagyobb szervezete k	össz.	mikro szervezetek	nagyobb szervezete k	össz.	mikro szervezete k	nagyobb szervezete k	össz.	mikro szerveze tek	nagyobb szervezete k	össz.
Felső fokú szellemiek száma	297584	406064	703648	75053	211917	286970	25	52	41	290961	511579	802541	21	19	19
Középfokú szellemiek száma	445529	522258	967786	135073	136124	271197	30	26	28	461848	489636	951484	33	18	23
Szellemiek összesen	743113	928322	1671434	210127	348041	558167	28	37	33	752809	1001215	1754024	54	36	42

Középfokú szaképzett fizikaiak	433655	922476	1356131	86976	398216	485193	20	43	36	418947	1078724	1497672	30	39	36
Járművezetők és kapcsolódó foglalkozások	79227	184443	263670	40392	41621	82013	51	23	31	99939	178024	277962	7	6	7
Gép-, és berendezés kezelők, összeserelők	31637	257000	288637	-6604	-8909	-15513	-21	-3	-5	17113	172819	189932	1	6	5
Nehéz fizikai szakképzetlen	43372	134909	178281	9539	53950	63489	22	40	36	43792	154875	198667	3	6	5
Takarító, őr, stb.	55409	149261	204670	22110	85912	108022	40	58	53	56672	170214	226886	4	6	5
ÖSSZESEN	1386414	2576410	3962824	362540	918831	1281371	26	36	32	1389272	2755872	4145144	100	100	100

3K CONSENS IRODA

Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése, 2005-2015

A munkaerő keresletet meghatározó tényezők: A munkaerő kereslet demográfiai meghatározottságai

32. Kategóriarendszerünk szerint a vezetés és szervezetirányítás szakmacsoportjai foglalják magukba a különböző ágazatokban működő vállalkozások vezetőit, (többszázezer esetben tulajdonos) felső-, és középfokú végzettségű műszaki, gazdasági, kereskedelmi, informatikai, pénzügyi, ügyviteli szakembereit

A 2001-es népszámláláson alapuló számításaink azt mutatják, hogy a következő tíz évben a munkaerőpiacot nyugdíjba vonulás miatt elhagyók és a helyükre belépők foglakozási- szakmaszerkezete jelentős 2- 2,5 szeres strukturális eltéréseket mutat.

A legelöregedettebb munkaköri pozíciók közé tartoznak a vezetők, a részegység vezetők, a felső és középfokú végzettségű termelésirányítók, a középfokú végzettségű gazdasági foglalkozásúak, a felsőfokú végzettségű könyvelők. - csak a vezetés és szervezet irányítás 10 ezer fősnél nagyobb csoportjait említsük..

E foglalkozási szakmacsoportok, a 2005-ös létszámhoz mérve 2015-ig elveszítik a csoport tagjainak 35-40%-át. Demográfiai okokból pótlásukhoz (a mikró és kisvállalkozó vezetők pótlását figyelmen kívül hagyva) együttesen, a következő tíz évben 130 ezer, gazdasági és műszaki, végzettségű munkaerő iránti igényt jelent, becslésünk szerint, fele-fele részben felső-, és középfokúakat. Interjúink szerint - e csoportból- a termelésirányítók iránti igény a legnehezebben kielégíthető, mivel e munkakörökbe szinte kizárólag sok éves ágazati -üzemi tapasztalattal rendelkezőket keresnek, s ma sem gyakran találnak.

Ezzel szemben a legfiatalabb foglalkozási szakmacsoportok következő tíz évben, csupán 16-

25 százalékukat veszítik el, amely mérsékelt, alig 30 ezres pótlási igény támaszt. E szakmacsoportokba tartoznak a jelenleg divatosnak számító, közép és felsőfokú végzettséget igénylő kereskedelmi, marketing, piackutató és számítástechnikai foglalkozási szakmacsoportok.

E divatos szakmák jelentős része egyszemélyes, illetve mikró vállalkozásoknál jelentkezik. Így további, a piac- és a társadalomtudományi kutatás valamint az informatikai szolgáltatás, és az ügynöki kereskedelem területein működő vállalkozók szintén alacsony, 20 százalékos kilépésével számolva 10-11 ezer, a fentiekkel együtt 40 ezres pótlási igénnyel számolhatunk.

E demográfiai jellegzetességek és azok pótlási igényeinek nincsenek jelentős regionális, megyei eltérései.

3K CONSENS IRODA

A demográfiai eredetű pótlási igény 2015-re az egyes munkakörökben

0,45

0,40

0,35

0,30

0,25

0,20

0,15

0,10

0,05

Vezető

Részegység vezető

Jogi foglalkozású

Mérnök, beosztott

Termelésirányító (felsőfokú)

Termelésirányító (középfok)

Technikus

Üzemgazdász, ügyvitelszervező

Közgazdász

Specalizált pénzügyi (ff)

Gazdasági foglalkozású középfok, beosztott

Analitikus számviteli foglalkozások

Kereskedelmi, áruforgalmi, értékesítési ügyintéző (felsőfok)

Kereskedelmi, áruforgalmi, értékesítési ügyintéző (középfok)

Piackutató reklám és marketing tevékenység

Üzletkötő

Számítástechnikai foglalkozású. Felsőfokú

Számítástechnikai (középfok.)

Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők

Pénztárosok, pénzkezelők

Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok)

Irodai, ügyviteli foglalkozás (középfok)

0,00

A demográfiai eredetű munkaerő iránti igények együttvéve a 2015 re számított munkaerőigények 85%-át teszik ki.

A demográfiai eredetű pótlási igény 2015-re az egyes munkakörökben- régiónként

0,50

0,45

0,40

0,35

0,30

0,25

0,20

0,15

0,10

0,05

0,00

Magyarország

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat_Dunántúl Dél-Dunánlúl

É-Magyarország É-Alföld

Vezető

Jogi foglalkozású

Termelésirányító (felsőfokú)

Technikus

Közgazdász

Gazdasági foglalkozású középfok,

Kereskedelmi, áruforgalmi, értékesítési

Piackutató reklám és marketing tevékenység

Számítástechnikai foglalkozású.

Felsőfokú

Pénzintézeti és biztosítási ügyintézők

Irodai, ügyviteli foglalkozás (felsőfok)

D-Alföld

33. A középszintű végzettséggel rendelkező szellemi vagy fizikai dolgozók esetében, a tárgyalt tíz éves periódusra a 20-25 százalékos, a felsőfokú végzettségűeknél a 25- 30 százalékos demográfiai eredetű kilépési arányt, pótlási szükségletet tekintjük olyannak, amely az aktív korú népesség életkori szerkezetéből ered. E mértékeket figyelembe véve állapítjuk meg, hogy az oktatási-, egészségügyi- és kulturális (ágazati) jellegű foglalkozási szakmacsoportok várható kibocsátása /új kereslete átalagos. Kivételt csak néhány kapcsolódó segítő-, kiszolgáló foglalkozási szakmacsoportok jelentenek. Azt természetesnek találjuk, hogy az egyetemi/ főiskolai oktatók kicsit öregebbek, mint az említett csoportok általában, igaz, hogy nyugdíjba vonulásuk szabályai is kivételesek. Ezzel szemben a közigazgatásban dolgozó egészségügyi, kulturális, oktatási foglalkozási szakmacsoportok elöregedettebbek,- pótlásuk azonban a folyamatban lévő általános létszámcsökkentés miatt nem igényel megkülönböztetett figyelmet.

Demográfiai eredetű pótlási igény mértéke 2015-re

34. A feldolgozóipari és szolgáltató ágazatok szakmunkásainak várható kilépési – magas - mértékét az elmúlt másfél évtized csökkenő mértékű belépései magyarázzák. Ebből következik a munkaerőpiac azon ítélete, hogy egyes szakmák erősen elöregedettek, hiányzik az utánpótlás. A gazdaság fejlődése szempontjából fontos foglalkozási- szakmacsoportok öregednek el, köztük a fém-, és gépipariak, a műszeripariak, építőipariak és a víz- villamosenergia ipariak.

La katos

Hegesztő, lángvágó

Forgácsoló

Kohászati anyag előkészítő

Kőműves

Épületszerkezet-, és vasbetonszerelő

Festő, mázoló

Épületbádogos

Bolti pénztáros

Pénzkezelő

Kere skedő

Xxxxx, árus, felvásárló

Köztük a lakatosok és forgácsolók, szerszámkészítők 33-34 százalékának, a vasbetonszerelők, bádogosok 29-31 százalékának kilépése, pótlási igényének megjelenése várható.. Az építőipari

foglalkozási szakmacsoportok elöregedettsége csekélyebb mértékű, de 5-7 évvel erősebb, mint a kifejezetten fiatalnak mondható és ezért demográfiai okokból csupán 20-22 százalékos utánpótlást igénylő kereskedelem, vendéglátó-, és ruha-, cipőipari szakmacsoportok.

A munkaszervezésből és technológiai változásokból eredő munkaerő kereslet: foglalkozási -szakmaszerkezeti változások valamint a szaktudással szembeni tartalmi elvárások.

35. A következő tíz évben folytatódik, erősödik a költségcsökkentésre/ hatékonyság növelésére irányuló piaci verseny. Sőt, a megfelelő sajátosságok mellett a költségvetésből finanszírozott közszférában is megjelentek e törekvések.

4,50

4,00

3,50

3,00

2,50

2,00

1,50

1,00

0,50

0,00

mikró

vállalkozások

nagyobb vállalkozások

5,00

Becslése szerint milyen mértékben válik szükségessé a következő tíz évben, hogy egyes tevékenységeket beszállítók

szerződtetésével váltson ki?

élelmiszer

ru ha

faipar

nyomda

fép, gép

műszer

építő

vegyipar

mezőgazd

kereskedelem

szállítás

víz-, villamos

pénzügy

ingatlan

EÜ

közigazga tás

gazdasági szolg

A diagramban jelölt skála 0- 10 ig terjed, ahol az értékek a kérdezett szempont 10 év folyamán várható érvényesülésének mértékét fejezi ki.

Becslése szerint milyen mértékben válik szükségessé a következő tíz évben, hogy a szakmunkát végzők számát technológiai megoldásokkal csökkentse?

8,00

7,00

6,00

5,00

4,00

3,00

2,00

1,00

0,00

mikró

vállalkozások

nagyobb vállakozások

Becslése szerint milyen mértékben válik szükségessé a

nagyvállaltoknál a következő tíz évben

4,50

4,00

3,50

3,00

2,50

2,00

1,50

1,00

0,50

0,00

11. hogy a vezetők

számát

szervezéssel, a szervezeti piramis

összenyomásá val

élelmiszer

ruha

faipar

nyomda

fép, gép

műszer

építő

vegyipar

mezőgazd

kereskedelem

szállítás

víz-, villamos

pénzügy

in gatlan

EÜ

közigazgatás

gazdasági szolg

élelmiszer

ruha

faipar

nyomda

fép, gép

műszer

építő

vegyipar

mezőgazd

kereskedelem

szállítá s

víz-, villa mos

pénzügy

inga tlan

EÜ

közigazgatás

gazdasági szolg

A költségcsökkentés/ hatékonyságnövelés leggyakrabban használt eszközei: a létszám takarékosabb munkaszervezés megoldások, a munkaerő gépi technológiával illetve informatikai rendszerekkel való kiváltása, egyes - a szervezeten belül kellő hatékonysággal már nem gyakorolható - feladatok kiszervezése, beszállítói rendszerek kialakítása, szélesítése az alacsonyabb jövedelmezőségű termékek, alkatrészek előállítására.

• A foglalkoztató képességet illetve foglalkoztatási készséget (is) érintő hatékonyságnövelés

kényszerei és folyamatai a mikró és kisvállalkozásokat egyaránt érintik. Amíg korábban a beszállítói kör kialakítása, kiterjesztése elsődlegesen a nagyobb vállalkozásokra volt jellemző, a következő 10 esztendőben a mikró vállalkozásoknál is elterjed. E folyamat, egyet jelent az értékesítési piacok stabilizálásával és így a vállalkozások – közvetett - foglalkoztató képességének növelésével. A 2,5 és 3,0 közötti átlagos értékek (10 év során a foglalkoztató telephelyek 25-35 %-át érinti) mellett a nyomdaiparban, a fémfeldolgozó és gépiparban műszer és vegyiparban különösen jelentős.

• A technológiai modernizációval és foglalkoztatási vesztességgel végbemenő folyamat

mértéke is jelentős lesz, különösen a faiparban, nyomdaiparban és a fémfeldolgozó -gépipari ágazatokban. A technológiai fejlesztés, mint foglalkoztatás mérséklő eszköz különösen jelentős lesz a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság versenyképességéhez szükséges, várhatóan nagyarányú technológiai fejlesztés együtt fog járni a mezőgazdasági foglalkoztatás további leépülésével.

• A vezetési szintek-, a szervezeti piramis összenyomása, mint hatékonyságnövelő eszköz

alkalmazása, csak a 10 főnél nagyobb vállalkozásokra/telephelyere jellemző módszer, de e körben tovább folytatódik a vállalkozások 25-30 százalékát érintve. A vezetés - irányítás hierarchikus szintjeinek összetolása, a vezetők számának csökkentésével együtt jár a szükséges tevékenységek feladatalapú/ projektalapú rendszereinek bevezetése. Ez azt jelenti, hogy a jövőben kisebb mértékben kötik hierarchikus pozíciókhoz az egyes feladatokat, s ezzel csökkentik a létszámigényeket A nem állandó, projektalapú, (időről időre változó) feladatmegoldás bevezetése- különösen a vezetés-, irányítás illetve a felsőfokú képzettséget igénylő munkakörökben azzal a következménnyel jár, hogy e foglalkozási szakmacsoportoktól nagyobb rugalmasságot és egyre szélesebb szakmai területekre kiterjedő szakmai felkészültséget igényelnek.

36. A KKV-k, és nagyvállalkozások foglalkoztatási -szakmaszerkezetében jelentős változások mennek végbe. Általában arra törekszenek a foglalkoztatók, hogy a korábban középszintű műszaki, gazdasági kereskedelmi munkaköri pozíciókat magasabb, képzettségi szintűekkel töltsék be. E törekvések tíz év alatt az érintett munkakörök harmadára érvényesek.

Becslése szerint milyen mértékben válik szükségessé a következő tíz évben a 10 fő feletti vállalkozásoknál......

10,00

9,00

8,00

7,00

6,00

5,00

4,00

3,00

2,00

1,00

0,00

3.4. hogy a középfokú műszakiakat felsőfokú végzettségűekkel váltsa fel?

9.4. hogy a technikusokat felsőfokú végzettségűekkel váltsa fel?

5.4. hogy a középfokú gazdasági végzettségűeket felsőfokú végzettségűekkel váltsa fel?

7.4. hogy a középfokú kereskedelmi végzettségűeket felsőfokú végzettségűekkel váltsa fel?

7A.4. hogy a középfokú ügyviteli foglalkozásúakat felsőfokú végzettségűekkel váltsa fel?

8.2. hogy a középfokú informatikusokat felsőfokúakkal váltsa fel?

élelm isze

ruha

faipa r

nyomda

fé p, g ép

m űsze r

építő

vegyip ar

m ező ga zd

kereskedelem

szállítá s

víz-, villam o

pénzü gy

ingatlan

E Ü

közig a zgatá

gazda ság i szo l

A jövőben számos jelenleg középfokú végzettséggel betöltött munkakörbe diplomásokat kívánnak alkalmazni. Ennek hatására a diplomások aránya a szellemieken belül kétszer nagyobb mértékben nő (11%), mint az összes foglalkoztatottra számított (5%) növekedési ütem. A diplomások térnyerése a jelenleg középfokú végzettséggel betöltött termelésirányítói, technikusi, középfokú gazdasági, számviteli, ügyviteli munkakörökben a legjelentősebb.

Természetesen vannak törekvések arra is, hogy a felsőfokú szellemi munkaköröket középfokú végzettségűkkel töltsék be, de ezek a tendenciák nem erősek: az ellentétes irányú mozgások eredményeként egyértelmű a diplomások térnyerése. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy e folyamattal párhuzamosan megy végbe a diplomás munkakörük standardizálódása, azaz a munkaköri feladatok –informatikai rendszerrel is támogatott- szigorú elhatárolása és leegyszerűsítése, amelynek, mint arról számos munkaadó beszámolt, a munkavállalókat érintő jelentős frusztrációs hatása van.

37. Az adminisztratív és termelési folyamatok informatizálása tovább folytatódik,: Ennek következtében a felső és középfokú végzettségű szemberektől elvárják, hogy képesek legyenek használni a szakma- specifikus tervezési, vállalatirányítási- funkcionális, és termelésszabályozó - rendszereket. Az informatikai szaktudás, mint önálló, a gazdasági-, műszaki és kereskedelmi szaktudásoktól független tudás iránti igény fokozatosan csökkenni fog. A középfokú képzettségű informatikusok iránti igény jelentősen csökken, a felsőfokon képzett informatikusokat fokozatosan kiszervezik, a továbbiakban e szaktudást „gazdasági szolgáltatásként” vásárolják meg. A z ügyvitel területén, kisebb és nagyobb vállalkozásoknál

egyaránt terjedni fognak a standard programok, s ezzel elsősorban a középszinten képzett ügyviteli alkalmazottak száma, aránya csökken.

38. A hatékony munkaerő használat kényszere következtében a felsőfokú képzettségűekkel szembeni szakmai elvárások gazdagodnak, szélesebbé válnak. A műszaki, gazdasági, pénzügyi kereskedelmi alapszakmák mellett - ágazatonként és szakmánként különböző 30-60 százalékos mértékben várják el, hogy egy-egy kiegészítő szakterületen is rendelkezzenek olyan szakismeretekkel és jártassággal, mint például a környezet-, a minőség-, a folyamat menedzsment, stb. A nyelvi kommunikációs képességi iránti elvárás – nyilván összefüggésben a gazdaság és igazgatás-közszolgálat nemzetközi beágyazódásával - radikálisan, a munkakörök 35-55 százalékát érintően növekszik.

39. A szakmai ismeretek bővítése iránti igény a mikró vállalkozásoknál is megjelenik. Mivel azonban a mikró vállalkozásoknál a szakmai vezetést leggyakrabban a tulajdonos(ok) látják el, ezért itt nem új tudású munkaerő iránti keresletről, hanem az önképzés iránti szükséglet felismeréséről kell beszélnünk. Tekintettel arra, hogy a vezető tulajdonosok vagy műszaki, vagy gazdasági, vagy kereskedelmi szakmai háttérrel rendelkeznek, ezért az új ismeretek iránti igény is megoszlik. Várható mértéke a következő tíz évben a vezető tulajdonosok 30-50 %-ára vonatkozik. Fel kell ismerni, hogy e 700 ezernél is szélesebb kör „továbbképzése” a felnőttképzés számára speciálisnak mondható feladat.

40. A mikró vállalkozások műszaki, kereskedelmi, gazdasági munkaköröket betöltő alkalmazottaival szemben a tudásbővítési elvárás jelentős, bár alacsonyabb, mint a nagyobb vállalkozásoknál.

41. A nyelvi kommunikációs készségek iránti igény növekedése a szellemi munkakörök betöltőitől általános tendencia, mértéke a következő tíz évben a szellemi munkakörök 50-%-át eléri a nagyobb, és 20-30 százalékát a kisebb vállalkozásoknál.

A fizikai munka világában hasonló folyamatok zajlanak le a következő tíz évben. A szakértői adatfelvétel és interjús tapasztalataink alapján mondjuk, hogy a fizikai munkával kapcsolatos elvárásokat jelentős mértékben befolyásolja a jelenlegi, de különösen az elmúlt évtizedben munkaerőpiacra belépő szakképzett és képzetlen rétegek munkakultúrája, szakmai felkészültsége, s nem utolsó sorban a foglalkozások számos ágazati jelleg szerinti csoportjában tapasztalható kínálati hiány. A munkakultúrával kapcsolatos elégedetlenség érzékelhetően erősebb az üzemi szervezetben, mint a kereskedelmi-szolgáltató szervezeti, fizikai körülmények között folyó munkahelyeken. A munkáltatók a probléma gyökerét az úgynevezett „hozzáállásban” fogalmazzák meg. Megítélésünk szerint e jelenség rendkívül összetett - külön kutatást is megérdemelne- de a foglalkoztatók által adott megfogalmazás, annyiban érthető, hogy a rendszerváltás óta elsődlegesen már nem a munkahelyek, hanem az iskolák szocializálják a tanulókat, így szinte idegen környezetbe lépnek a pályakezdők. A másik oldalról fogalmazva pedig a foglalkoztatási kultúra gyengeségeit, kiszámíthatatlan sokszínűségét, a személyes elem tompítatlan megjelenését tapasztaljuk, amely nem segíti át a pályakezdőket a szocializációs nehézségeken.

Az egyes foglalkozási szakmacsoportoknál észlelhető munkaerőhiányra már a jelenleg

alkalmazott munkaszervezési-, és technológiai megoldások is tartalmaznak válaszokat. A hiányzó munkaerőt egyrészt betanított munkásokkal, másrészt más szakmákból érkező munkásokkal pótolják. Ennek következményeit, vagyis a hiányzó szaktudást egyrészt munkaszervezési másrészt technológiai megoldásokkal pótolják. Az előbbire a gépbeállítók, CNC berendezések programmozóinak beállítása szolgálhat példaként, az utóbbira a „munka feldarabolása”, illetve a CNC berendezések munkába állítása. A munkaerőhiányra adott válaszként jelenik meg a munkaerő beszerzés új jelentkezői körre való kiterjesztése (pl. érettségizettek) illetve szélső esetben egyes termékek előállításának megszüntetése. A várható foglalkozási-szakmaszerkezet változásokra irányuló szakértői válaszokat a munkaerő kínálat jelenleg tapasztalható erősségei-gyengeségei is befolyásolják.

42. A munkakultúra és a munkaerő hiányára adott válaszként kell értelmezni – természetesen összhangban a termékek piaci versenyéből adódó követelményekkel,- azt a foglalkoztatói törekvést, hogy a jelenleg alkalmazott gép és berendezés kezelőket, illetve az összeszerelőket szakképzettséget igénylő munkakörökbe helyezzék. E szerkezetalakítási stratégia lényegi eleme, hogy ezzel már az üzemi szervezeti viszonyok közé beilleszkedett, az igényelt munkakultúrával rendelkező munkavállalókhoz lehet jutni, általában olyanokhoz, akik többsége valamilyen más szakmával rendelkezik. E folyamat a gép- és berendezés kezelők, összeszerelők foglalkozási szakmacsoportjait különböző mértékben csökkentik a következő tíz évben. Így a ruha-, cipő ípariakat 38 %, a fém-és gép ipariakat 77 %, az építő ipariakat 47 %, a mezőgazdaságiakat 39 %, a szállítás-raktározásiakat 58 százalékkal.

43. Az alábbi diagramm a fém-, és gépipari szerkezet váltási folyamatról tanúskodik

Fém-,gépipari összeszerelők

Fé

kezelők

Mechanikai műszerész

Jármű és motorszerelők

Fémmegmunkálók, felületkezelők

Xxxxxx

Szerszámkészítő

Forgácsoló

Hegesztő, lángvágó

Lakatos

20,0 40,0 60,0 80,0

-100,0 -80,0 -60,0 -40,0 -20,0 0,0

mikro szerve- zetek

nagyobb szerve-zetek

m-, gépipari gép és berendezés

A foglalkozási szakmaszerkezet változásából adódó pótlási igény aránya (2005-2015/2005) a fém-, és gépipar foglalkozási szakmacsoportjaiban

A mikró és a nagyobb szervezetek közötti különbséget elsődlegesen az magyarázza, hogy a mikró szervezetekben kialakított munkamegosztás-technológia eddig sem igényelte a gép és berendezés kezelői, ill. összeszerelői munkakörök jelenlétét.

44. A következő tíz évben rohamosan terjednek a CNC vezérlésű megmunkáló gépek és ezért ezek működtetéséhez szükséges ismeretek elengedhetetlenné válnak. E berendezések hatékonysága, termelékenysége, pontossága nagyon magas, 3-10 hagyományos gépen dolgozó ember munkáját is kiválthatják. Vannak olyan termékek pl: autóipari alkatrészek, melyeknél már kizárólagos követelmény e berendezések használata. A fémfeldolgozó-, gépiparban, a fa-, bútoriparban, különösen jelentős e berendezések használata.

45. Megfigyeléseink szerint a foglalkoztatók arra törekszenek, hogy az érintett alapszakmával rendelkező munkavállalók tanulják meg e berendezések működtetését. De azt is látjuk, hogy ennek okai csak részben szakmaiak, (hogy tehát a fémipari-, gépipari-, faipari alapszaktudás használatára is szükség lenne a berendezések működtetéséhez) részben a munkakultúrára vonatkoznak. E berendezések drágák, kárt lehet benne tenni. E berendezések nagyszériában működnek, nem megfelelő működtetésével sok, drága selejtet lehet előállítani. Ezért olyan embereket akarnak e munkaposztokra, akik ha szaktudással nem is, de munkakultúrával rendelkeznek, s a veszteség így minimalizálható. E szakmákban jelentkező általános munkaerőhiány miatt az ma még nem dőlt el, hogy továbbra is szakképzett munkásokat, avagy magasabb képzettségű érettségizetteket fognak betanítani e berendezések működtetésére.

46. Az idegen nyelvi kommunikáció iránti igény a fizikai munkások esetében jelenleg mérsékelt, de a jövőben – ha nem is radikálisan- növekszik.

A konjunkturális és ezzel járó ágazati szerkezetváltásból eredő változások hatásai a foglalkozási-szakmaszerkezetre.

47. A GKI gazdaságkutató Zrt. előrejelzése szerint a következő tíz esztendő során jelentősen csökken szinte minden feldolgozóipari ágazat foglalkoztató képessége. A gép- járműgyártás és a szállítás-raktározási ágazatban végbemenő csökkenés csekély mértékű. A műszeripar stagnál. Ezzel szemben csak az építőipar foglalkoztató képessége növekszik jelentős mértékben. Általában a szolgáltatások vonatkozásában -itt a piaci mechanizmusok szerint működő vállalkozásokra kell gondolni- a foglalkoztató képesség javulásával számolhatunk: a kereskedelem-, vendéglátó ipari-, a gazdasági szolgáltatások és a szórakoztatás-kultúra ágazatokban a foglalkoztató képessége jelentősen növekszik. Mérsékelt növekedéssel a pénzügyi- biztosítás-, az egészségügyi-, szociális ellátás és az ingatlanügyek ágazataiban számolhatunk.

A foglalkoztatottak számának növekedési üteme ágazatok és létszám-kategóriák szerint 2005-2015 között, összesen, %

Megnevezés	1-9	10 - 19	20 - 49	50 - 249	250 –	Összesen
Megnevezés	Fő					Összesen
Élelmiszer, ital, dohány	60,9	69,8	76,0	83,6	79,2	76,8
Ruházat és bőripar	70,2	68,0	78,1	81,2	78,3	77,3
Textilipar	63,0	59,5	62,2	72,5	76,0	70,3
Faipar	72,4	68,5	75,7	76,7	74,0	73,7
Nyomda, könyv- és lapkiadó	82,8	82,5	83,9	86,2	84,3	84,1
Kohászat, fémfeldolgozás	63,8	74,2	78,9	85,1	81,0	77,8
Iroda és számítógép, villamosgép-, műszergyártás, híradástechnikai eszközök gyártása	76,5	80,3	83,8	102,2	106,1	100,9
Gép- és járműgyártás	87,6	93,6	90,8	98,8	101,1	97,9
Építőipar	109,2	142,5	161,8	157,3	147,5	129,7
Építőanyagipar, vegyipar	63,8	64,0	77,5	92,1	96,0	86,1
Mező-, erdő-, halgazdaság	78,2	76,0	83,3	97,7	92,7	86,7
Kereskedelem, javítás, vendéglátás, szálláshely	110,5	114,6	120,2	134,4	129,8	115,5
Szállítás, raktározás, közlekedés, posta	83,3	88,0	90,2	104,0	104,0	95,9
Villamosenergia, gáz-, gőz-, víz	93,1	93,1	93,5	102,0	103,5	100,0
Pénzügyi és biztosítási tevékenység	108,5	107,1	106,0	109,9	108,2	108,2
Ingatlanügyek	102,5	103,7	107,4	105,3	108,1	104,0
Gazdasági szolgáltatás	127,7	133,2	154,1	156,0	168,8	139,0
Oktatás	96,0	89,3	92,0	101,5	99,5	98,9
Egészségügyi és szociális ellátás	109,2	84,0	99,3	114,7	114,9	112,6
Szórakoztatás, Kultúra, Sport és egyéb szolgáltatás	112,4	115,6	132,3	144,0	135,7	121,8
Köz-, és általános igazgatás, érdekvédelem	48,8	72,3	99,4	120,5	112,4	91,2
Összesen	100,4	102,9	106,5	110,4	107,1	105,0

Forrás: GKI Zrt. számítás

16. sz. tábla

A foglalkoztatottak számának növekedési üteme ágazatok és régiók szerint 2005-2015 között, összesen, %

Megnevezés	Közép- Mo.	Közép- Dtúl.	Nyugat- Dtúl.	Dél- Dtúl.	Észak- Mo.	Észak- Alföld	Dél- Alföld	Összesen
Élelmiszer, ital, dohány	75,8	74,6	77,4	75,5	75,6	78,0	78,5	76,8
Ruházat és bőripar	75,3	75,8	76,7	77,9	76,6	78,7	78,3	77,3
Textilipar	68,5	68,4	72,3	71,6	69,7	69,4	71,1	70,3
Faipar	70,7	73,0	75,3	75,3	76,8	74,3	74,2	73,7
Nyomda, könyv- és lapkiadó	83,2	85,7	86,2	84,5	83,0	86,0	84,9	84,1
Kohászat, fém-feldolgozás	76,5	77,6	76,2	80,1	78,6	79,2	78,8	77,8
Iroda és számítógép, villamos gép-, műszer- gyártás, híradás-technikai eszközök gyártása	97,3	102,5	102,6	102,0	103,3	100,0	102,1	100,9
Gép- és járműgyártás	92,0	99,7	98,3	105,5	101,7	102,1	95,2	97,9
Építőipar	124,3	130,5	127,4	135,1	134,2	134,8	134,5	129,7
Építőanyagipar, vegyipar	82,6	86,7	87,3	90,2	88,3	88,2	87,0	86,1
Mező-, erdő-, hal-gazdaság	84,7	86,3	85,2	87,4	85,1	87,7	88,6	86,7
Kereskedelem, javítás, vendéglátás, szálláshely	109,7	118,1	117,0	121,0	117,0	122,8	120,2	115,5
Szállítás, raktározás, közlekedés, posta	90,6	98,0	99,9	98,5	101,4	102,1	102,1	95,9
Villamosenergia, gáz-, gőz-, víz	100,3	101,0	98,6	101,1	101,3	98,7	96,7	100,0
Pénzügyi és biztosítási tevékenység	105,8	111,2	110,6	110,7	109,8	110,4	112,0	108,2
Ingatlanügyek	103,4	104,8	105,1	102,0	105,2	104,6	105,5	104,0
Gazdasági szolgáltatás	135,3	140,9	146,2	144,4	144,1	142,4	143,7	139,0
Oktatás	96,9	98,1	95,5	97,8	98,3	104,3	103,5	98,9
Egészségügyi és szociális ellátás	114,0	111,4	110,4	113,6	111,1	109,9	114,8	112,6
Szórakoztatás, Kultúra, Sport és egyéb szolgáltatás	121,0	122,3	123,5	122,6	120,1	123,2	123,3	121,8
Köz-, és általános igazgatás, érdek-védelem	92,3	91,0	89,9	88,9	89,2	91,9	92,6	91,2
Összesen	105,5	104,1	103,5	105,1	103,8	105,8	105,6	105,0

Forrás: GKI Zrt. számítás

48. . Az ágazatok munkaszervezési-, technológiai alapú szakma szerkezeti modelljeire épülő foglalkozási szakmaszerkezeti becslésünk a GKI előrejelzésére épül. Ennek alapján

• A várható átalakulás legnagyobb vesztesei (30-20 % között) az élelmiszeripari-, ruha- bőripari-, textilipari- ágazati jellegű fizikai dolgozók csoportjai

• Közepes mértékű (19-10 % között) veszteséget szenvednek el a nyomdaipari-, építőanyag ipari-, mezőgazdasági ágazati jellegű fizikai dolgozókból álló foglalkozási szakmacsoportok

• Mérsékelt (9-10 % között) vesztességet szenvednek el a fa-, bútoripari-, a fém- és gépipari-, a szállítás raktározási ágazati jellegű fizikai dolgozókból álló foglalkozási szakmacsoportok.

Ezzel szemben a fizikai munka szakmacsoportjai közül csupán az építőipari és kereskedelmi foglalkozási –szakmacsoportokban érzékelhető növekedés.

A gazdasági szolgáltatások, a pénzügy-, ingatlanügy-, az egészségügy, a szórakoztatás kultúra ágazataira előre jelzett növekedése alapvetően a felső és közép szinten képzett fehérgallérosok iránti igényt növeli.

• A vállalati/telephelyi valamint a közszolgáltatások vezetési-szervezetirányítási funkcióit

ellátó szervezeti egységek foglalkoztató képessége az átlaggal megegyező mértékben (5%) növekszik. A gazdasági szolgáltatások-, pénzügy-biztosítás-, ingatlan ágazatokban végbemenő növekedés ennél a csoportnál érzékelhető. Ezen túl az egészségügyi-, és kulturális szakmákat magába foglaló foglalkozási csoportokban érzékelhető sorrendben 10, 22 százalékos növekedés.

49. A GKI által előre jelzett ágazati folyamatok következtében 230 ezer fizikai munkahely és 154 ezer szellemi munkahely, együttesen 384 ezer, a munkahelyek 9 százaléka válik érintetté.

50. A 2015-re jelzett szerkezetváltás, 18 ezer élelmiszeripari, 13 ezer ruhaipari, 9 ezer mezőgazdasági, 8-8 ezer fa és fémipari, 7 ezer építőanyag ipari 6 ezer textilipari fizikai munkahelye vesztességgel jár miközben az építőipar 29 ezer, a kereskedelem 53 ezer, a különféle karbantartó szakmák 26 ezer, a nehéz fizikai szakképzetlen munkaerőit igénylő munkahelyek és kisegítő munkakörök 20-20 ezer munkahellyel bővülnek- az ágazati konjunkturális folyamatok következtében.

51. Az ágazati- konjunkturális folyamatokból eredő változások a teljes munkaerő kereslet 4,6 százalékát magyarázzák.

52. Statisztikai és empirikus vizsgálatunk azt mutatta, hogy a 2000. évet követően felgyorsult az alkalmazott technológia-munkaszervezési eljárások terén folyó modernizáció, amely a következő tíz évben az eddig tapasztaltnál gyorsabb ütemet fog felvenni. A modernizáció hajtóereje a nemzetközi és helyi piacokon folytatott verseny a költséghatékonyságért, melynek lényeges eleme

• A munkaerőköltségek leszorítása

• A versenyképes minőség elérése, fenntartása

E törekvések a vállalatok, telephelyek minden méretkategóriájára jellemző. A gazdasági ágazatokat 21 szakágazat csoportra bontva azt láttuk, hogy az ágazatokon belül és azok között is erős a tevékenységek átfedése, amely -a versenyben- állóképesebbé teszi a vállalkozásokat azáltal, hogy koncentrálják a tevékenységek pénzügyi eredményeit. Így egy- egy vállalkozáson belül jelennek meg az alábbi tevékenység kapcsolatok

• mezőgazdasági és élelmiszer feldolgozói és kereskedelmi

• a fafeldolgozás és az építőanyag gyártás- és kereskedelem

• ruhaipari és kereskedelmi

• fa-, és bútoripari és építőipari

• fémszerkezetgyártás (kohászat, fémfeldolgozás) és építőipari

• Fémszerkezetgyártás és (jármű) gépipari

• Gépipari alkatrész kereskedelem és gyártás

• Gépipari és műszeripari

• Műszeripari és fémfeldolgozás

• Műanyagipari (járműiparhoz kapcsolódóan) és gépipari

• Építőipari és szállítás

53. A foglalkozási szakmaszerkezeti előrejelzés során a GKI gazdaságkutató intézettől kapott alapadatokra építettünk. Táblázataink az abból származó szakmaszerkezeti következményeket tükrözik. Ezzel együtt, ennek ellenére néhány vitakérdést kell felvetnünk – a gazdaságszerkezeti előrejelzést illetően.

• A gazdasági ágazatok közötti kapcsolatok – véleményünk szerint azt a feltételezést

indokolnák, hogy az építőipari ágazat várható növekedése - az Új Magyarország Fejlesztési Terv által finanszírozott infrastrukturális és magasépítési beruházásokra is számítva- maga után vonja az építőanyag ipar, és a szállítás-logisztika növekedését, de legalábbis stagnálását.- szemben a GKI áltat előre jelzett nem jelentéktelen foglalkoztató képességbeli csökkenéssel. A szállítás és kapcsolódó járulékos - anyagmozgató- tevékenységek területén nem várható olyan robbanásszerű technológiaváltás, amely az élőmunkaerő alacsonyabb szintű használatával járhatna.

• Az építőipar és a fémszerkezetgyártás, valamint az egyedi gépgyártás között egyre

erősebb kapcsolatok alakulnak ki. Különösen igaz ez az üzemek építésénél és az olyan infrastrukturális beruházásoknál, mint a hulladék és szennyvízkezelő művek építése, melyek – az út-, vasútépítés mellett (amely szintén ad munkát a fémfeldolgozásnak és gépiparnak) a következő évekre oly jellemző lesz.

• Ha elfogadjuk, hogy a következő években a gazdasági növekedés megtorpan, s az

előrejelzés adatait figyelembe véve éppen a feldolgozóipari mikró és kisvállalkozások dekonjunkturájával, és ennek következtében jelentős foglalkoztatás csökkenéssel számolunk, (amely a lakosság fogyasztóképességének csökkenését vonja maga után) akkor ebből – véleményünk szerint - nem valószínűsíthető a gazdasági szolgáltatások ágazat foglalkoztató képességének jelzett radikális (39%-os) növekedése.

• A kereskedelem foglalkoztató képességének növekedését –sajnos- nem valószínűsítik

sem a lakosság fogyasztó erejének növekedése, sem a kereskedelemben végbemenő -a felfokozott verseny által is kikényszerített- koncentrációs folyamatok. A kereskedelmi ágazatban folytatott kutatásunk szerint az egyre nagyobb forgalmat koncentráló kereskedelmi láncok térnyerése folytatódik, s a családi illetve mikró vállalkozások keretében folyó kiskereskedelem - az önfoglalkoztatásból eredő érdeke ellenére- ha lassan is, de veszít foglalkoztató erejéből. A vendéglátóipar és a szállodaipar vonatkozásában - kutatásunk szerint ugyan ma is jelentős mennyiségben használ fekete munkát, s így rejtett foglalkoztató képessége jóval magasabb a statisztikailag érzékelhetőnél- aligha valószínűsíthető, éppen a szezonális munkaerő szükséglet miatt- a fekete munka jelentősebb mértékű kifehéredése.

• Szemben a GKI-val, a feldolgozó ipari mikró és alsó-kis vállalkozások piaci beágyazódása terén látunk, tapasztalunk pozitív tendenciákat. Igaz, hogy a helyi lakossági piacba beágyazódott mikró vállalkozások fokozatosan elveszítik az ott jelentkező fogyasztóikat. Azonban az is megfigyelhető, hogy azokban a térségekben, ahol vannak az elmúlt években a nemzetközi vállalatok beszállítóivá vált közép és nagyvállalatok, ott egyre motiváltabbak ezek a vállalatok, hogy maguk köré beszállítókat szervezzenek, és már kevésbé jövedelmező tevékenységeiket e beszállítókra bízzák. Látjuk tehát annak a valószínűségét, hogy a fémfeldolgozó és gépipari mikró vállalkozások egy részének megrendelés állománya stabilizálódjon, foglalkoztató képessége növekedjen.

• Mindennapi, regionális fejlesztő munkánk során azt tapasztaljuk, hogy az élelmiszer, ruházati és cipő-, bőripari leépülési folyamat mellett ugyanezen iparágak mikró és alsó kis vállalkozásai sikerrel kapaszkodnak meg. Valójában a nagyszériás, Magyarországon jellemzően idegenmárkás bérmunkázó vállalkozások épülnek le. A másik oldalon – jelentősen kisebb foglalkoztató képességgel –sajátmárkás, saját tervezésű, helyi piacokon értékesített közép és magas minőségi kategóriába tartozó kisszériás termelést folytató mikró és kisvállalkozások épülnek fel.

A munkaerő kínálat

15. A jelenlegi, illetve az előre jelzett 4 millió körüli foglalkoztatott létszám fenntartásához szükséges 125 000-135 000 körüli évi új munkaerőpiacra lépő valószínűségét erősen megkérdőjelezi az alábbiakban bemutatott – egyszerű- demográfiai számítás. Eszerint a munkaerőpiacra lépő korosztályok létszáma nem fedezi a várható (nagyobbrészt reprodukciós) keresletet. Az alább közreadott diagram adataiból le kell vonnunk a felsőfokú tanulmányaikat nappali tagozaton végzőket, valamint azt az évi 10-15 000 fős csoportot, akik úgy hagyják el az iskolarendszert, hogy szakmai, avagy mentális felkészületlenségük miatt nem képesek a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Valójában tehát évi 90-100 ezer körüli új munkaerő kínálattal, azaz jelentős abszolút hiánnyal számolhatunk. Ezt a hiányt csak tetézi a kereslet-kínálat szakmaszerkezeti meg nem feleléseiből eredő veszteség.

19 évesek száma 2005-től 2015-ig évente (2001-es népszámlálás alapján)

160 000

140 000

120 000

100 000

80 000

60 000

40 000

20 000

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

16. A munkaerő kínálatot az évi képzési kibocsátás adataiból kíséreljük meg beazonosítani. Bár kétségtelen tény, hogy a munkaerőpiacon mindig vannak éppen, vagy tartósan szabad munkavállalók, azonban ennek tömegéről, és különösen szakmai szerkezetéről nincsenek adataink.

A népesség tanulási-képződési folyamatainak elemzése, a munkaerőpiaci kereslet szempontjából megfelelő, célzott szociológiai vizsgálatok hiányában csak feltételezések melletti becslésekre ad lehetőséget. E feltételezések mögött az a kézenfekvő összefüggés áll, mely szerint egy-egy képzettség megszerzésével az érintetteknek céljuk, céljaik vannak, valamilyen munkaerőpiaci pozíció megszerzésére törekszenek:

A középfokon megszerezhető végzettségek lehetnek e törekvések –adott életszakaszra vonatkoztatható – végállomásai, azaz e végzettségekkel befejeződhet a tanulási folyamat s ezt követően az érintettek dönthetnek, hogy megszerzett szakmájukban helyezkednek-e el, avagy „elfordulnak-e” a szakmától, s ettől függetlenül választanak tevékenységet. De a középfokú végzettség alapja lehet akár a tanulási életpálya korrekciójának is – a középszinten: más szakma tanulásába kezdenek. S végül a középfokon megszerzett tudás, szakma, végzettség alapul szolgálhat a felsőfokú továbbtanuláshoz is.

Tehát a középfokú oktatásból kilépők nem jelentkeznek automatikusan munkaerő kínálatként a munkaerőpiacon. Annak érdekében, hogy a tényleges kínálat, és természetesen annak szakmaszerkezete kiszámíthatóvá váljon, szakértői után követési vizsgálatot végeztünk, a szakiskolák és a szakközépiskolák körében. Ennek eredményeképpen becsült arányokhoz jutottunk.

A felsőfokú végzettséget szerzettek kínálati szempontú elemzéséhez nem állnak rendelkezésünkre utánkövetési vizsgálatok. Így kiindulópontként csak az oktatás statisztikai információkat használjuk, nincs módunk a képzési kibocsátási adatok korrekciójára. Az adatfelvételben szakonként elkülöníthető az a csoport, amely első illetve második diplomáját szerzi nappali vagy esti/levelező tagozaton, vagy más diplomára épülő továbbképzésben vesz részt. Természetesen e kínálat, szakmaszerkezete is ismert, kulcsszerepet tölt majd be a munkaerő kereslet és kínálat összevetésénél.

17. 2005-ben 70 369 ember szerzett valamilyen végzettséget a hazai felsőfokú oktatási intézményekben. Ebből első diplomáját megszerezve először a munkaerőpiacra belépők száma 48 335 fő volt, amely csoportot 4041 olyan pályakezdő bővíti, akik nappali tagozaton, tehát feltételezhetően nem munka mellett, második diplomájukat szerezték meg, illetőleg első diplomájukat Phd.-vel, szakirányú továbbképzéssel gazdagították a diploma megszerzésével párhuzamosan, illetve a munkaerőpiacra való kilépés előtt.

18. Együttvéve tehát a diplomások munkaerőpiacán pályakezdőként/ új kínálatként 2005-ben 52 376 fő, a munkaerő keresleti becslésünk szerint 25-26 ezer fővel haladta meg a diplomás szegmensben a munkaerő kínálat a teljes diplomás munkaerő keresletet. A kereslet és kínálat szakmaszerkezeti kapcsolatát figyelmen kívül hagyva a globális túlkínálat a becsült munkaerő kereslet 182%-a volt.

19. A 2005-ben első diplomájukkal a munkaerőpiacra kilépők egyharmada esti-, levelező-

, illetve távoktatási tagozaton szerezte meg diplomáját, összesen több mint 17 ezer fő. Feltételezhető, hogy e csoport tagjai a tanulás mellett dolgoztak, s közöttük lehetnek olyanok is, akik munkahelyüktől kaptak ösztönzést a felsőfokú képzettség megszerzésére.

20. A munkaerő keresleti becslési eljárásunkhoz kapcsolt elsődleges kutatásunk szerint az előttünk álló tíz esztendőben a foglalkoztatók létszámigényének változatlansága mellett, jelentős képzettségi szerkezetváltás megy végbe, mind

• a középfokú végzettségű fehér és szürkegallérosok 🡺diplomás, mind

• a munkakörét nem adekvát fizikai szakképzettséggel betöltő, esetleg szakképzetlen összeszerelő, gép-és berendezés kezelő munkakört betöltők 🡺adekvát szakképzettségű relációkban.

21. A diplomások iránti igény egy részét a foglalkoztatók a középszintű végzettséggel rendelkező műszaki-, gazdasági-, kereskedelmi-, informatikai munkakörök betöltőivel, s ebből következően a középszintű végzettségűek csökkentésével kívánják megoldani. Becslésünk szerint e foglalkoztatói törekvés magyarázza a diplomások iránti éves kereslet 20-25 %-át, vagyis a 28-29 ezres teljes évi keresletből mintegy 6500 főnyi keresletet.

22. Hozzávetőleg ez a szám adhat számunkra alapot a munka mellett első diplomáját megszerző 17 ezres csoport nagyságának értékeléséhez. Tehát globálisan (mind a

szakmaszerkezeti aspektust, mind a friss diplomát szerzettek tényleges munkahely változtatási szándékának szempontjait figyelmen kívül hagyva) a munka mellett tanulók maximum 40 százaléka előtt állhat az újonnan megszerzett képzettségnek megfelelő, saját munkahelyen belüli munkakörváltás lehetősége és minimum 60 százalékuknak új képzettségi szintjüknek megfelelő új munkahelyet kell keresniük.

A 2005-ben első diplomájukat, illetve végzettségüket megszerzettek száma és aránya a képzés tagozati jellege szerint
	1 nappali	2 esti	3 levelező	4 távoktatás	Összesen
A felsőfokú szakképzés	1142	10	276		1428
E egyetemi végzetség	12630	231	839	0	13700
F főiskolai végzetség	17360	932	13700	1215	33207
Összesen	31132	1173	14815	1215	48335

	1 nappali	2 esti	3 levelező	4 távoktatás	Összesen
A felsőfokú szakképzés	80,0	0,7	19,3	0,0	100,0
E egyetemi végzetség	92,2	1,7	6,1	0,0	100,0
F főiskolai végzetség	52,3	2,8	41,3	3,7	100,0
Összesen	64,4	2,4	30,7	2,5	100,0

A 2005-ben másoddiplomát, illetve kiegészítő végzettséget szerzettek száma és aránya a képzés tagozati jellege szerint
	nappali	Esti	levelező	távoktatás	Összesen
második diploma
felsőfokú szakképzés	325	2	44		371
egyetemi végzetség	1635	260	3524	21	5440
főiskolai végzetség	1116	411	2259	890	4676
kiegészítő végzettség
PhD, DLA	722	0	466	0	1188
szakirányú továbbképzés	243	900	7792	1424	10359
Összesen	4041	1573	14085	2335	22034

	nappali	Esti	levelező	távoktatás	Összesen
második diploma
felsőfokú szakképzés	87,6	0,5	11,9	0	100
egyetemi végzetség	30,1	4,8	64,8	0,4	100
főiskolai végzetség	23,9	8,8	48,3	19	100
kiegészítő végzettség
PhD, DLA	60,8	0	39,2	0	100
szakirányú továbbképzés	2,3	8,7	75,2	13,7	100
Összesen	18,3	7,1	63,9	10,6	100

23. A diplomás munkakörök jelentős átalakulásban vannak - a diplomások iránti munkaerő kereslet kutatása-elemzése során egyértelművé vált, hogy jelentős mértékű a kiegészítő jellegű tudásokkal rendelkezők iránti igény. Olyan új, vagy ritkább tudások iránti igényről van általában szó, amelyre a foglalkoztatóknak nem önmagában, egy-egy új munkavállaló által képviselve, van szükségük, hanem egy-egy megfelelő munkahelyi tapasztalattal rendelkező munkavállalóval kívánják az új feladatot elvégeztetni.

A piaci szférában és a közszférában egyaránt előfordul az új tudás iránti igény fenti esetének az a változata is, amikor a foglalkoztató munkaszervezési, munkaerő gazdálkodási megfontolásokból (is) elvárja a saját, tapasztalt, számára „használható” munkavállalójától az igényelt új –kiegészítő- tudás megszerzését. A közszférában, az oktatási intézményekben például igen gyakran fordul elő, hogy egy új iskolai tevékenység (iskolapedagógus,- pszichológus, stb.) vagy egy új szak elvégzését igénylik. A piaci szférában a nyelv-, és informatikai kiegészítő tudások mellett, mint második szaktudás iránti igény a mérnöki és közgazdasági tanulmányok, valamint a minőség menedzsment és a logisztika jelenik meg.

24. 2005-ben 10 487 fő szerzett második diplomát és további 11 547 fő olyan diplomát nem nyújtó szakirányú illetve egyéb képzettséget, amelyet a fentiekben kiegészítő tudásoknak neveztünk. Az évi munkaerőpiaci kínálat megállapítása szempontjából egyértelmű, hogy az első diplomások új kínálatot jelentenek, függetlenül attól, hogy „főállású tanulóként” vagy munka mellett szerezték-e meg képesítésüket. És mint fentebb már számításba vettük, ide sorolhatók azok is, akik második diplomájukat, és, illetve kiegészítő képzettségüket nappali tagozaton szerezték.

Ennél problematikusabb a másoddiplomások és a szakirányú végzettséget megszerzők munkaerőpiaci helyzetének besorolása abból a szempontból, hogy megszerzett tudásaikkal új kínálatként kell-e számításba venni, avagy „csak” olyan munkavállaló csoportként, amely a munkakörökkel szemben támasztott változó-bővülő tartalmi igényeknek kívánt megfelelni, s ezzel foglalkoztatását-munkahelyét biztosítani, megtartani.

A munkakörökkel szemben támasztott változásokra vonatkozó vizsgálatunk egyértelműen megmutatja, hogy a folyamatosan megvalósuló technológiai és munkaszervezési változtatásokból egyértelműen következik a munkakörökkel szemben támasztott követelmények változása, s ezek teljesítése (a munkaadók erkölcsi, anyagi támogatásával vagy anélkül) egy-egy alkalmazott szempontjából a munkahely megtartásának eszköze.

Emellett azonban az sem ritka eset, hogy a munkavállalók által kezdeményezett tanulás fő motívuma nem a munkahely megőrzése, hanem a pályamódosítás megalapozása.

25. 2005-ben a 11 552 másoddiplomás közül 7511 esti, levelező ill. távoktatási tagozatost, valamint 10 583 szakirányú (és Phd) továbbképzésen résztvevőt, azaz együtt 17993 fő megszerzett képesítését tekintjük olyannak, amely – nagy valószínűséggel- a diplomás munkakörök tartalmi kibővítése iránti keresletet képesek kielégíteni..

A diplomás munkakörökkel szemben támasztott tartalmi változásokra-bővülésre vonatkozó igény felmérésünk szerint a foglalkoztatók az előttünk álló tíz év során a munkakörök betöltőinek 30-40 százalékától fogják elvárni, hogy elsődleges diplomájukat valamilyen további tudással egészítsék ki. Becslésünk szerint az évtized során egy-egy évben 700-740 ezer diplomás munkakörre lehet számítani. Így e munkakörök betöltőinek évi 28-29-ezres cserélődése mellett évente 21-28 000 megfelelő – többnyire helyi - munkatapasztalattal rendelkező diplomástól fogják elvárni, hogy valamilyen nyelvi, informatikai, logisztikai, környezetvédelmi, gazdasági-, műszaki stb. kiegészítő tudással (szakirányú végzettséggel, vagy másoddiplomával rendelkezzen.

Ezt az igényt a 2005-ös kibocsátási adatok szerint, mintegy 18 000 szakirányú végzettségű és másoddiplomás csak 60-65 százalékos mértékben elégítik ki.

26. Összefoglalva: A tíz évre szóló előrejelzési becslésből visszaszámított évi 28-29 ezres diplomás munkaerő kereslettel szemben a 2005-ös évben 52 376 újonnan belépő diplomás munkaerő kínálat jelent meg a munkaerőpiacon. Ebből 6500 fő szolgálhatta a foglalkoztatási szakmaszerkezet képzettségi szintjének emelkedését. Így, hozzávetőleg – ha a felsőfokú képzési kibocsátás évi mennyisége nem változik, akkor évente, mintegy 20- 25 ezer diplomás kibocsátással szemben nem jelenik meg kereslet.

Ezt a mennyiséget mérsékelheti a túlkínálatra válaszoló foglalkoztatási stratégia, elsősorban a piaci szférában, de ez minden bizonnyal együtt jár a középszintű képzettséggel végzett csoportok iránti csökkenő kereslettel, a munkakörök dekvalifikációjával, és nem utolsó sorban a diplomás munkaköri keresetek csökkenésével. A diplomás munkakörök betöltőivel szemben támasztott többlettudás, kiegészítő tudások iránti igényre válaszoló másoddiplomás-, diplomára épülő szakirányú végzettséggel rendelkezők jelenlegi, éves kínálata csak a kereslet 60-65 százalékát éri el.

Azaz a frissen pályára lépő pályakezdők iránti globális kereslet alig haladja meg a kínálat 50 százalékát, és a másoddiplomával vagy/és szakirányú végzettséggel illetve nyelvi-, informatikai kiegészítő tudásokkal rendelkezők -tipikusan nem pályakezdők – iránti igény

35-40 százaléka ma még kielégítetlen. Erre az igényre csak a felnőttképzés fokozásával lehet válaszolni.

Foglalkoztatási stratégiáik változtatásaival nemcsak a munkaadók képesek a kereslet és kínálat már globális szinten is kimutatható zavarára „válaszolni” például a munkakörök dekvalifikációjával, a középfokú végzettséggel rendelkezők kiszorításával.

A képző intézmények kezében is vannak, lehetnek eszközök a gyakorlat és a kiegészítő tudások terén jelentkező hiányok pótlására azzal, ha erősítik (növelik) a képzés és a foglalkoztatók közötti gyakornoki programokat, valamint az egyetemi képzés részévé teszik a jelenlegi diplomára épülő szakirányú képzést.

E lehetséges, a foglalkozatók számára mindenképpen kedvező stratégia azonban a legkevésbé sem esik egybe a képző intézmények érdekeivel, hiszen az első diplomás és másoddiplomás illetve szakirányú képzés összetolása, (a gyakornoki rendszer erősítése mellett) összességében csökkentené a képző intézmények kiegészítő: szakirányú -, másoddiplomás-képzés tevékenysége iránti igényt.

A felsőfokú képzettségű munkaerő iránti „új” kereslet és a képzési kibocsátás szakmaszerkezetének összefüggései

Módszertani megjegyzések

27. Előzetes módszertani megjegyzések. A foglalkoztatottak munkakörök, szakmák, és ezen belül képzettségi szintek szerinti számának, arányainak megállapítása empirikus felvételen alapuló becslési eljárással jött létre s e számsorokra épül a demográfiai -, gazdasági és technológiai változások jövőbeli munkaerő keresleti előrejelzése. Ugyan az egyes gazdasági ágazatokra szabott szakmaszerkezeti struktúrákkal folyt a mintegy 6000 telephelyre vonatkozó adatfelvétel –amely elvileg jó alapot ad – a foglalkoztatási szakmaszerkezeti struktúrák modellezéséhez (általánosításához), mégis tudnunk kell, hogy az ezeken az alapokon számított munkaerő kereslet és kínálat, a kettő egybevetése egy-egy foglalkozási-szakmacsoportra csak bizonyos hibahatárok között lehet érvényes. Mert

• a foglalkoztatók által működtetett munkafolyamatok – különösen, ha különböző méretű vállalkozásokat vizsgálunk- nem annyira kötöttek, hogy egy-egy munkaposztját csakis egyetlen, meghatározható képzettséggel lehetne betölteni.

• A munkaerő kiválasztásánál, a konkrét képzettségen túl még számos más

„tulajdonság” is szerepet játszik, ezek között emberi-, szakmai-, gyakorlati készségek és képességek is lehetnek

• Vannak olyan munkakörök - tipikusan a műszakiak, illetve azok, amelyek

betöltésének hatósági szabályai vannak, (orvosok, tanárok, gyógyszerészek, jogászok stb.) amelyek meghatározott képzettséghez kötöttek, és vannak olyanok, - a skála másik pontját említve-, amelyeknél nagyobb szerepet játszik a szakmai-emberi rátermettség, érzék, mint a felajánlott munkakörnek megfelelő (ha egyáltalán van olyan) képzettség.

• Vannak olyan foglalkoztatók, akik kész, kiforrott, azonnal munkába állítható munkaerőt keresnek- így a képzéstől, illetve a potenciális munkavállalótól várják el a megfelelő szakmai felkészültséget, és ezzel szemben vannak olyanok is, akik csupán

– olykor igen tágan megfogalmazva- valamilyen alapképzettséget várnak el, s a konkrét ismeret átadást a munkaszervezet feladatának tekintik. Akik kész munkaerőt várnak, sokszor nem is tudnak pályakezdőt alkalmazni, mert a képzési rendszer nem produkál számukra elfogadható szakértelemmel rendelkező jelöltet, avagy a pályakezdő nem rendelkezhetik megfelelő gyakorlattal. Például számtalan olyan

vállalkozás van, tipikusan az igazgatásban, a bankiparban, egy-egy specializált termelő ágazatban, a tanácsadási tevékenységet végző nagyobb és kisebb munkaszervezetekben, ahol nem várják el a konkrét felkészültséget, hanem saját képzési eljárásokat alakítottak ki a megfelelő felkészültség megadására, sőt alkalmasint titkolják is a szükséges ismereteket a kívülállók, akár az egyetemek előtt is. E szférában a szakmai alapismereteket is magába foglaló rátermettség a kiválasztás megfelelő szempontja.

• S végül hangsúlyoznunk kell a személyes kapcsolatok jelentőségét a foglalkoztatás minden területén, de különösen a mikró és kis-munkaszervezetekben, ahol a szakértelem mellett a bizalom meghatározó erővel bír.

Mindezek olyan tényezők, amelyek a munkaerő kereslet és a képzési kibocsátás, azaz a munkaerő kínálat szakmaszerkezete közötti kapcsolatteremtés pontosságát gyengítik, számításaink eredményeit viszonylagossá teszik.- Mindemellett úgy véljük, hogy az eredmények orientációs erejét nem gyengítik.

A kereslet-kínálat egymáshoz viszonyított arányaival fejezzük ki a munkaerő kínálat megfelelőségét, a hiányt, ha a kínálat nem éri el a keresletet, vagy a kibocsátási többletet, ha a kínálat meghaladja a keresletet.

Az arányszám egyszerű osztás eredménye: a kibocsátásban érintett létszámot elosztjuk az évi keresleti létszámmal, amelyet az előrejelzés számítás során „nyertünk”.

Mérnökök iránti kereslet és kínálat egybevetése

A diplomás kibocsátás, mint korábban említettük 1,8-szezerese a keresletnek, de emögött az egyes szakmacsoportokban igen jelentős eltérésék vannak.

A megfelelőség, illetve kereslet-kínálati zavar mutatóinak értelmezése nagy körültekintést igényel, egyrészt a 27. pontban megfogalmazottak, másrészt a foglalkoztatási stratégiák változtatási irányai miatt, melyet az alábbi folyamatok idéznek elő

• Hatékony létszámgazdálkodásra való törekvések: összefüggésben

o a munkafolyamat sztenderdizálásával

o a munkafolyamat feldarabolásával

o a munkakörök összevonásával

• A munkaerőpiaci kínálathoz való folyamatos alkalmazkodás

• A helyi (kisvállalkozások, közfoglalkoztatók) és globális piaci tendenciákhoz való alkalmazkodás: profilváltások, belső szerkezetváltások stb.

E folyamatok között vannak ismertek, melyekkel kalkulálni tudunk, de lehetnek olyanok is, melyeket még nem tudunk felmérni

A diplomás képzési kibocsátás legnagyobb számú, legjelentősebb szakmacsoportjai a műszaki (9549), a közgazdasági (6601), a tanári (6013), informatikai (3444), kereskedelmi(3069) együttvéve, a teljes kibocsátás felét adják.

A kínálat/keresleti, arány mutató tekintetében a műszaki, a közgazdasági, és a kereskedelmi foglalkozási szakmacsoportok viszonylagos egyensúly mutatnak. A közgazdasági és kereskedelmi szakmákban a mutató 1 körül mozog (1,16 és 1,19), a műszaki szakmáknál kicsit magasabb (1,46), de ez a mérték megítélésünk szerint nem okoz túlkínálatot, A közgazdasági diplomák kétharmada, a kereskedelmi diplomák közel száz százaléka, a műszaki diplomák valamivel több, mint fele főiskolai szinteken keletkezett, a többi -a felsőfokú szakképzés 2-5%-nyi változó aránya mellett- az egyetemek kibocsátása.

A közgazdasági képzés keretében az általános közgazdasági, pénzügyi és számviteli képzés valósult meg, egészen csekély politológus és szociológus kibocsátás mellett.

Ennél jóval összetettebb a műszaki képzés, amelyen belül egyrészt a főiskolai képzés- egyetemi képzés aránya, a főiskolai felé tolódik, másrészt a különféle mérnöki szakágak belső arányai és kereslethez viszonyított megfelelőségei különbözőek.

A munkaerőkereslet és kínálat kapcsolata

Felsőfokú műszakiak együtt

Természettudományi foglalkozású

Élelmiszeripari mérnök Fa- és könnyűipari

mérnök

Környezetvédelmi mérnök

Kielégített kereslet

Közlekedési mérnök

Kibocsátás többlete

Vegyészmérnök

Kibocsátás hiány

Agrármérnök

Építő-, építészmérnök

Villamosmérnök

Gépész-, kohómérnök Földmérő-, és bánya

mérnök

-2000 0

2000

4000

6000

8000

10000

személyek száma

28. A legnépesebb ágazat a mezőgazdasági: közel 3000 agrármérnök kibocsátásával, miközben ebben az ágazatban a legalacsonyabb a mérnökök iránti igény. Az évi kibocsátási többlet 1800 pályakezdő diplomás, az évi kínálat az évi kereslet háromszorosa.

Vizsgálataink is alátámasztották azt a közismert tényt, hogy a mezőgazdaságban a következő évtizedben a már korábban elkezdődött igen jelentős létszám lépülés tovább folytatódik, amely mentén ugyan a gazdálkodás különböző alágazataiban koncentráció és tudásszint emelkedés megy végbe, de emellett sem valószínűsíthető az agrármérnöki szakma iránti növekvő igény. A közel háromezres évi kibocsátással szemben az agrármérnökök iránti évi kereslet nem éri el az 1000 főt.

Itt kell elmondani azt is, hogy a mezőgazdasági tevékenységben „alkalmazott” magasabb

– mérnöki – tudásszint jelentős része a gazdasági szolgáltatásokat végző leggyakrabban

mikró –tanácsadó szervezetekben jelenik meg, s a mezőgazdasági vállalkozások – szolgáltatásként veszik igénybe

Kutatásaink azt is mutatják, hogy a sok-százezernyi kisgazdaság egyáltalán nem alkalmaz szakembereket, illetve szakemberek többnyire csak azokban a gazdaságokban találhatóak, ahol a tulajdonos(ok) ilyen szakemberek. Számításainknál természetesen a vállalkozóként működő agrárszakemberek jövőbeli pótlási igényeit is figyelembe vettük. Vagyis elsősorban azok a munkaerőpiacra lépő agrármérnökök számíthatnak alkalmaztatásra, akik a mezőgazdasági vállalkozók családjaihoz, vagy annak közvetlen környezetéhez tartoznak. Ebben a „világban” ugyanis a személyes kapcsolat, a bizalom - más ágazatokhoz képest- kitüntetett szereppel bír.

29. A mezőgazdasághoz „közeli” képzésnek nevezhet , az egyre divatosabbá váló környezetvédelmi mérnöki képzés, a 2005-ös adatok szerint 445-fő pályakezdő kibocsátásával. Csak a legnagyobb vállalkozások, (bizonyosan 100-nál kevesebb ilyen van az országban) alkalmaznak környezetvédelmi mérnököt, így a munkaerőpiacra kilépő diplomások elsősorban közfoglalkoztatásra számítanak. Nem ismerjük a mezőgazdasági kormányzat ide vonatkozó foglalkozatás politikáját, de gyanítjuk, hogy az alkalmazott környezetvédelmi mérnökök számának emelkedése belátható időn belül nem lesz olyan

mértékű, mint a kibocsátás. A kínálat kereslet mutatója 2,5 szeres. Az évi kibocsátási többlet 270 fő körül mozog.

A gazdaság fejlődése, és ezzel együtt a foglalkoztatás növekedése szempontjából a gépész-, és villamosmérnök kibocsátás a legfontosabb. Számításaink szerint a gépészmérnökök iránti évi igény – a következő tíz évben - 1300, a villamosmérnökök iránti igény 1200 fő körül fog mozogni. Megjegyezzük, hogy e számítás a GKI előrejelzése szerint – e két ágazat néhány százalékos dekonjunktúrájára épül. Ez a momentum csökkentette a gépész és villamosmérnökök iránti évi igény mértékét is.

30. E tényezőkre építve a kínálat-keresleti mutató a gépészmérnökök esetében 1,59, vagyis a kibocsátás a kereslet másfélszerese, a villamosmérnököknél 0,89, vagyis a kibocsátás nem éri el a kereslet szintjét.

A gépészmérnökök kétharmadát főiskolai szinten képzik, a villamos mérnökképzés szinte kizárólag egyetemi szinten folyik. A két képzés kapcsolatából létrejött mechatronikai képzés, 2005-ben csak néhány tíz szakembert bocsátott ki.

Utánkövető vizsgálatok hiányában nem tudunk képet alkotni a szakmájukban ténylegesen elhelyezkedők számáról. Vizsgálataink azonban – számításaink ellenére - arról tanúskodnak, hogy gépész és villamosmérnök hiány van.

A gépészmérnökök iránti kereslet -amint ez a fenti térképről is leolvasható- nem egyenletesen oszlik el az országban. A legkisebb a kereslet a Dél-Dunántúlon és a Dél- Alföldön, Ez egyúttal a gépészmérnököket alkalmazó vállalatok, illetve az alkalmazott gépészmérnökök alacsony számát is jelzi.

A kereslet kínálat mutatóit – bár ezen a térképen ez nem érzékelhető: regionális szintre számítottuk ki. Ez azt jelenti, hogy a régióban folyó képzési kibocsátást állítottuk szembe a régióban felmerülő kereslettel. Így válnak értelmezhetővé a Dél-Dunántúli adatok, amelyből nemcsak a kismértékű kereslet, hanem a képzés hiánya is leolvasható.

31. A villamosmérnök képzési kibocsátás csupán a fele a gépészmérnökökének, s az adatok, az ország csaknem minden területén hiányt jeleznek. Egyensúlyi állapot van a Nyugat- Magyarországi régióban, gyenge kínálati többlet tapasztalható a Közép-Magyarországi régióban, s a további öt régióban különböző mértékű hiányt tapasztalunk. A Közép- Magyarországi kínálati többlet (1,3) nem tudhatja ellensúlyozni a Közép-Dunántúli kínálati hiányt(0,15), ami azt is jelzi, hogy a régióban lényegében nincs villamosmérnök

képzés. Ahogy ez teljes mértékben hiányzik a Dél-Alföldön (0,0) és meg sem közelíti az igényeket Az Észak-Alföldön. (0,32)

Fel kell arra is figyelnünk, hogy az ipari hagyományokkal rendelkező Észak- Magyarország, ezen belül is elsődlegesen Miskolc - amely a II. nemzeti fejlesztési terv időszakára -az elektrotechnika fejlesztését tűzte ki célként, a mai villamosmérnöki képzési kapacitásai, illetve a villamosmérnöki szakra jelentkezők „mai” száma mellett a következő tíz évben a régióban felmerülő kereslet csupán 60-70 százalékát lesz képes kielégíteni.

A gépész és villamos mérnők képzési kibocsátás mennyisége a következő évtized gazdasági fejlődésének alapkérdése. Ma azt tapasztaljuk, hogy az egyes régiókban tapasztalt mérnökhiány a régiók versenyképességét gyengíti, külföldi tőkevonzó képességét lényegében megszünteti. Ma már vezet autópálya, például Szegedre, de ott, illetve a régióban nem lehet fiatal mérnököket találni- a befektetők erre nem tudnak pozitívan reagálni, rögtön folytatják útjukat Aradra, ahová pedig még autópálya sem vezet.

A villamosmérnöki képzéssel szemben, a gépészmérnökképzés – mint említettük- nagyobbrészt főiskolai szinten- azért van jobb helyzetben, mert sokhelyütt az évtizedek óta létező mezőgazdasági gépész képzésre épülhetett rá. Nagy kérdés, miként lehetne e képzés fókuszát úgy kiszélesíteni, hogy más fémfeldolgozási és gépipari feladatok elvégzésére is felkészítsen.

Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy általában a főiskolai képzési kultúra sok esetben közelebb áll a gyakorlatias szempontokat képviselő foglalkoztatókhoz, mint a tudomány közeli egyetemi képzés.

A gépész-, villamosmérnöki, valamint a mechatronikai képzés a magyar gazdaság és foglalkoztatás jövője szempontjából is kulcskérdés. Sajnos, ma nem kellőképpen tudatosult a magyar gazdaság stratégiai fejlődési iránya, az európai gazdasági munkamegosztásban betöltött szerepe, és az oktatás-, foglalkoztatáspolitika közötti kapcsolat kérdése.

A gazdaságfejlesztési-, tőkevonzási politika nincsen összehangolva sem az oktatáspolitikával, sem a foglalkoztatáspolitikával. Ráadásul - e három politikában alig érzékelhetők a területpolitikai összefüggések.

Nemcsak a tőke, hanem a –természetszerűen ágazathoz kötődő- technológiák

„áramlásának” vizsgálatával is érdemes lenne foglalkozni. Vagyis azt a kérdést is fel lehet

tenni, hogy a nyugatról keletre áramló tőke és technológia útvonalában Magyarország mely technológiáknak kíván „megállóhelyet” létesíteni? Ha döntünk néhány technológia, ill. termelő ágazat mellett, akkor a munkaerőt létrehozó felsőfokú és középfokú szakképzésben is hangsúlyozottan kell ezeket az ágazatokat figyelembe venni. (Megjegyzem, ha –e tekintetben- lenne Magyarországnak határozott tőke-technológia vonzási karaktere, akkor - megfelelő marketinggel- képes lehetne vonzerejét növelni) Észre kell venni, hogy a jelenlegi – alig érzékelhető – stratégia túlzottan általános, illetve erősen ellentmondásos. Általános abban az értelemben, hogy ugyan célként fogalmazza meg, hogy olyan tevékenységeket kellene folytatni, illetve olyan tevékenységekre kellene a mainál nagyobb vonzó képességet kialakítani, amely „magasabb hozzáadott értéket termel”, de ennél - tán valamiféle „ágazatsemlegességi” elvre hivatkozva nem megy tovább, nem definiálja, hogy melyek lennének a befogadandó tevékenységek. Márpedig ha ezt nem definiáljuk, akkor a képzési politikának sem tudunk irányt szabni, nem is beszélve arról, hogy pro aktív tőkevonzó politika nem képzelhető el anélkül, hogy meg tudnánk nevezni: mely technológiai-szakmai területeken vagyunk képesek magas hozzáadott értékű termékek gyártására.

Jelenleg tőke és nem technológiavonzó politika folyik, vagyis általában a munkaerőt, és nem meghatározott szakmai felkészültséggel rendelkező munkaerőt próbálunk eladni. A valóságban, egy- egy külföldi vállalat letelepedésénél rendre kiderül, hogy az olyan munkaerő, amelyből - egy-egy beruházási területen néhány száz főnél többre van szükség, már hiány mutatkozik, pedig nem szakembereket, hanem csak általános munkakultúrával rendelkező embereket toboroznak.

Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet a 15. pontban mondottakra, amelyből egyértelmű, hogy a jövőben a munkaerő kínálat abszolút száma csökkenni és nem nőni fog. Erre csakis az lehet az értelmes válasz, hogy egyre felkészültebb –gyakorlottabb munkaerővel egyre értékesebb termékeket gyártsunk. Ehhez azonban meg kéne mondani, mely területre, technológiákra készüljünk fel.

A választásnál mérlegelni kell azt is, hogy tömeggyártásra illetve kisszériás vagy egyedi gyártásra készülünk-e fel. E gyártási típusok technológiát is vonzanak magukhoz, amely foglalkoztatási – munkaerő keresleti következménye a szakképzett (felső-, középfokon) és betanítható (általában valamilyen középfokú képzettséggel rendelkező) munkaerő aránya. Minél egyedibb a gyártás, a munkaerő kereslet annál inkább a szakképzettek aránynövekedésének irányába mozdul.

Ha egy országban, mint Magyarországon

• Az aktivizálható munkaerő száma csökken

• A betanított munka – a globális bérverseny miatt - bére alacsony

• Ha a nemzetközi munkamegosztásban a tömegtermelés a távol keletig is „elmenni képes” vállalatoknál koncentrálódik

Akkor az a legértelmesebb döntés, ha az alacsonyabb szinten technologizált, magasabb szakértelmet igénylő kisszériás és egyedi termékek gyártását vállaljuk. Ehhez azonban e stratégiának megfelelő

• tőkevonzó politikára és

• munkaerő fejlesztésre és

• képzési politikára és

• pályaorientációs rendszerre van szükség.

Kutatásaink lehetővé tennék, de e tanulmány kereteit szétfeszítené, ha bizonyítani kellene állításunkat: A gazdaságfejlesztés, a képzési-, a foglalkoztatási politika döntéshozóinak azt ajánljuk, hogy e technológiai vonzási stratégiájuk középpontjába az egyedi és kisszériás fémfeldolgozási-, és gépipari-, szerszámgépipari tevékenységet állítsák, amely a gépipari, fémfeldolgozó ipari, elektro- technikai, mechatronikai és vezérléstechnikai felsőfokú és középfokú képzés erősítésével alapozható meg.

Mindennapi területfejlesztési munkánk során gyakran találkozunk a képzésért felelős önkormányzatokkal, munkaügyi szervezetekkel, akik szeretnék, ha gépipari vagy műszeripari vállalt települne le területükön, de - tévesen- úgy hiszik, hogy e vállalatok munkaerőigénye nem tudható előre. (Amikor pedig egy-egy potenciális befektető megjelenik, és elmondja a tényleges igényt, akkor sajnálkozva jelzik, hogy majd négy, vagy annál több év múlva lesznek csak képesek a megfelelő munkaerőt – az iskolákból kibocsátani. A befektető természetesen nem ígéri meg, hogy négy év múlva visszajön)

100%

80%

60%

40%

20%

20-49 fő

10-19 fő

9 fő és kevesebb

Gép-, és járműgyártás

Iroda-, számítógép-, villamosgép-, műszeripar

100%

80%

60%

40%

20%

Összesen

250 fő és felette

50-249 fő

20-49 fő

10-19 fő

9 fő és kevesebb

Összesen

250 fő és felette

50-249 fő

Pedig elegendő lenne megismerkedni egy-egy ágazat tipikus foglalkoztatási szerkezetével, melyet fenti diagramunk is bemutat. Ebből tudható, hogy a szakmaszerkezet ágazat és méretfüggő, és foglakoztatási szakmaszerkezete viszonylag állandó. Ha például egy száz fős méretű gépipari vállalatot „ várunk”, akkor együttesen 15-18 fő közgazdász, műszaki, kereskedelmi, irodai ügyviteli diplomásra, 5-7 fő hasonló szakmai összetételű középfokú végzettségű szakemberre, és 45-50 törzsfoglalkozású szakmunkásra, azaz lakatosokra, forgácsolókra, szerszámkészítőkre jármű és motorszerelőkre lesz szükség. 10 fő körül lesz a betanított összeszerelők, berendezés kezelők iránti igény, valamint szükség lesz néhány anyagmozgató gépkezelőre, s végül néhány egyéb feladatot elvégző szakképzetlen dolgozóra.

A kereslet tehát megbecsülhető.

Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése, 2005-2015

A legfontosabb felsőfokú műszaki foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői											A közép és felsőfokú diplomát /oklevelet/ szakírányú végezttséget szerzők száma (fő) 2005	A felsőfokú képzésből kilépők szerkezete			Teljes, új közép és felősfokú végzettségű munkaerő kínálat (fő)	KERESLET- KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE
3K Consens Iroda számításai Magyarország összesen	Foglalkoztatottak száma 2005-ben	Demográfiai okokból 2015-re kilépők/ pótlandók száma	Demográfiai okokból kilépők/ pótlandók aránya 2005-2015/2005	A foglalkozási szakmaszerkezet változásából adódó igény 2005-2015	A foglalkozási szakmaszerkezet változásából adódó igény aránya 2005-2015/2005	Ágazati szerkezetváltásból, valamint a konjunkturális változásokból eredő igény 2005-2015	Ágazati szerkezetváltásból, valamint a konjunkturális változásokból eredő igény aránya 2005-2015/2005	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes igény	Évi munkaerő kereslet	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes igény aránya 2005- 2015/2005		Ebből első diplomások száma -nappali, esti levelező- ( fő) 2005	Teljes új diplomás munkaerő kínálat száma (fő) 2005 (első+nem első nappali+szakrányú nappali+Phd nappali)	Diplomás szakmák tartalombővítő kínálata (fö) 2005 (nem nappali nem első diploma+Phd+szakirányú		kibocsátás többlete (fő)	kibocsátás hiány (fő)	kínálat/ kereslet arány mutatója
Foglalkozási szakmacsoportok	Foglalkoztatottak száma 2005-ben	Demográfiai okokból 2015-re kilépők/ pótlandók száma						Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes igény	Évi munkaerő kereslet							kibocsátás többlete (fő)	kibocsátás hiány (fő)	kínálat/ kereslet arány mutatója
	1	2	3	4	5	6	7	8	8/A	9					15
Felsőfokú műszakiak együtt	132077	35177	27	20576	16	8589	7	64342	6434	49	11123	8779	9549	1574	9549	3115	-881	1,48
Ebből
Gépész-, kohómérnök	23608	7508	32	4078	17	1591	7	13177	1318	56	2301	1835	2037	264	2037	719	0	1,55
Villamosmérnök	23128	6168	27	3869	17	1669	7	11706	1171	51	1087	1016	1019	68	1019	0	-152	0,87
Építő-, építészmérnök	32292	9596	30	2890	9	1512	5	13999	1400	43	1191	964	992	199	992	0	-408	0,71
Agrármérnök	16204	5656	35	2877	18	1005	6	9538	000	00	0000	2458	2756	387	2756	1802	0	2,89

Xxxxxxxx-, és bánya mérnök	5592	1609	29	992	18	357	6	2958	296	53	112	67	67	45	67	0	-229	0,23
Vegyészmérnök	9721	3228	33	1937	20	818	8	5984	598	62	647	486	506	141	506	0	-92	0,85
Közlekedési mérnök	4296	1393	32	760	18	322	7	2475	247	58	391	331	347	44	347	100	0	1,40
Környezetvédelmi mérnök	3336	915	27	622	19	223	7	1760	176	53	000	000	000	278	445	269	0	2,53
Fa- és könnyűipari mérnök	2168	669	31	344	16	138	6	1151	115	53	291	259	271	20	271	156	0	2,35
Élelmiszeripari mérnök	1713	589	34	336	20	130	8	1056	106	62	387	289	312	75	312	206	0	2,96
Természettudományi foglalkozású	00000	0000	00	0000	19	824	8	5381	538	54	850	599	797	53	797	259	0	1,36

3K CONSENS IRODA

A villamos mérnökök mellett az építész-építő, és a vegyész mérnökökből mutatkozik – számításunk szerint hiány.

32. Az építész-építőmérnöki szakma, azaz a tervezés és a kivitelezés, a rendszerváltás óta a gyakorlatban egymásba folyt. Ma már, néhány nagy építőipari vállalat kivételével e két tevékenység összemosódik. A vállalkozások legtöbbje egy-egy projekt megvalósítására vállalkozik a tervezéstől a kivitelezésig. Így a tervező mérnökök építő mérnöki feladatokat is ellátnak, sokszor az építés lebonyolítói. Annyi különbséget mégis kell tenni, hogy az építő mérnökök - hatósági értelemben- nem tervezhetnek, illetve – szerepük a kiviteli terveknél válik elsődlegessé – nem jegyezhetik a tervet, egymagukban nem vállalhatnak felelősséget.

A kereslet kínálat 0, 71-es mutatóját, azaz a hiányt az teszi érthetővé, hogy a mély és magas építőipar rendkívüli mértékben szétaprózódott az elmúlt évtizedben

Empirikus tapasztalataink, valamint a számításoknál alkalmazott eljárásaink azt eredményezik, hogy az építőipari vállalkozások 20-25%-ban diplomás mérnök- vállalkozók dolgoznak. A nagyobb vállalkozásoknál természetesen több is. De látni kell, hogy a mintegy 77000 építőipari vállalkozás 94 százaléka mikró vállalkozás, vagyis az ágazat koncentrációja gyenge, a mérnök szakemberek magas száma mellett. (Egyébként ez a dekoncentráció adja –a jelenlegi piaci körülmények között– a vállalkozások viszonylagos stabilitását, ugyanakkor nem mondható, hogy e vállalkozások prosperálnának.)

3K CONSENS IRODA

Számításaink tehát e 77 ezer vállalkozásban 32 ezernél több építész- és építőmérnököt eredményezett, viszonylag magas átlag életkorral, amely 10 év alatt a csoport 30 százalékának pótlását jelenti és a szakértői becslés k szerint jelentős (9%) szakma szerkezetváltási előrejelzéssel, s végül a GKI előrejelzése alapján jelentős 30 százalékot közelítő konjunkturális növekedéssel a foglalkoztatás terén. Mindennek eredménye, az évi 1400 építész-, építőmérnöki kereslet (a következő tíz évre) amellyel szemben -2005-ben csak 992 kibocsátás történt.

Térképünk mutatja, hogy Észak-Magyroszágon nincs építő-, illetve építész mérnök képzés, s ezért a hiány igen jelentős, de a Dél Dunántúlon, -ahol nagy hagyománya van a képzésnek- sem magas a túlképzés. Budapesten, és Nyugat Magyarországon- a kereslet- kínálat kiegyenlített, a többi régióban kisebb-nagyobb arányú hiány mutatkozik.

Utalva az ágazat dekoncentrációjáról mondottakra, hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi képzési tendenciák mellett mutatkozó évi mintegy 400 fős hiány, csak addig fog jelentkezni, ameddig a piac kiszámíthatatlan. Minél biztonságosabbá válik a növekedés, annál valószínűbb, hogy az ágazatban koncentráció megy végbe, amely csökkenteni fogja az építő-, és építészmérnökök iránti keresletet is.

3K CONSENS IRODA

Képzési kibocsátási többlet, 1,4-2,96–os mutatókkal a közlekedési-, a faipari-, a környezetvédelmi-, és az élelmiszeripari mérnöki területeken jelentkezik. E területeken az évi munkaerő kereslet 650 fő körül van, a kibocsátás ennek több mint kétszerese, évi 700 körüli túlkínálattal. Köztük a legkevésbé konvertálható tudást adó képzés a fa-, és élelmiszeripari mérnöki képzés, legkonvertálhatóbb a közlekedésszervezés, szállítás, logisztika területén egyaránt alkalmazható közlekedésmérnöki képzés.

Technikusok iránti kereslet és kínálat egybevetése

33. A mérnöki tevékenységhez, közvetlenül kapcsolódik a technikusi tevékenység. Az érettségire épülő technikus képzés iránti munkaerőpiaci kereslet jelenősen alacsonyabb, mint a képzési kibocsátás.

A közlekedés technikusok esetében több mint négyszeres, a környezetvédelmi és gépésztechnikusoknál több mint háromszoros, a fa-könnyűipari, a mezőgazdasági technikusoknál több mint kétszeres, az elektrotechnikusoknál megközelíti a kétszeres képzési kibocsátás. Hiány, csupán az építész- és vegyész technikusoknál és földmérőknél tapasztalható. A képzési kibocsátási többlet meghaladja a 200 főt, pedig a 2700 körüli munkaerőpiaci kereslettel szemben 7500 fiatal hagyta el az iskolapadot, úgy hogy a szakértői becslések szerint harmadrészük továbbtanult és 12-13%-uk elhagyta a szakmát.

Elvileg a mai kornak és a jövőnek az érettségire épülő szakképzés felel meg leginkább. Amikor a technikusképzés a 60-as évek közepén létrejött, akkor még világos üzenetet hordott: A technikusok legyenek olyan, megfelelő elméleti alapokkal és a szakmunkásoktól elvárható tudással és gyakorlattal rendelkező munkások, akik a munkában, munkaszervezetben megszerzett gyakorlati tapasztalatok alapján egy alsóbb szintű vezetői posztra is alkalmas műszaki középréteget alkotnak a termelő szervezetben. Ez a jövőkép vonzó volt a munkások feltörekvő, tanulni képes gyermekei számára azzal, hogy többnyire ösztönzést is kaptak attól a helyi termelő társadalomtól, amelyből származtak, (valamivel később a szakközépiskolák is ilyen „státuszemelő” céllal indultak). Napjainkra azonban az iskolai képzés-nevelés, a 8-10 osztályra épülő szakképzésnél is jobban elszakadt a munka világától s vált, mint adatainkból is látható egyrészt az egyetemi, főiskolai képzés előszobájává (szociológiai értelemben ez érthető, és ellentmondásmentes út) másrészt a tanulói törekvések zsákutcájává. Emlékeztetjük az olvasót, hogy a végzősök tíz százaléka el is hagyja a szakmát, s 30 százaléka a becslések szerint továbbtanul. De a csoport 60 százaléka nem találhatja meg a helyét, mivel a

munkaszervezetek nem hajlandóak pályakezdőknek a technikusi pozíciókat adni. A munkaszervezetek általában szembesítik a jelölteket azzal, hogy felkészültségük és gyakorlatuk „még egy szakmunkáséval sem ér fel”, s ezért legfeljebb kékgalléros munkaköröket kínálnak, miközben a pályakezdő technikus végzettségűek a szürkegalléros műszaki közép-pozícióra vágynak, az ehhez tartozó megbecsültséggel, és fizetéssel.

A technikusi pozíció –a hozzá tartozó szaktudással, munkahelyi gyakorlattal– nem a pályakezdőké, ezért okoz csalódást, vezeti félre azokat, akik nem kívánnak, vagy nem tudnak továbbtanulni. Mivel számításainknál ezt a körülményt nem vehettük figyelembe, adatainkból úgy tűnhet, hogy 4051 évi technikus kínálatból, közel 2000-en megtalálhatják terveik szerinti helyüket. Ezzel szemben azt valószínűsítjük, hogy státusz törekvéseiket is szolgáló elhelyezkedési terveiket ennél jóval kevesebben valósíthatták meg.

E kérdésnek azért szenteltünk ennyi helyet, mert a technikus probléma előre vetíti a BA képzésből kikerültek várható problémáját. Félő, hogy hasonló fog lezajlani társadalmilag egy fokozattal feljebb: az egyetemi diplomával nem jár majd együtt a diplomások vágyott státusza, a kapcsolódó megbecsültség és fizetés.

Munkaerőpiaci feszültségek előrejelzése, 2005-2015

A legfontosabb szürkegalléros foglalkozási szakmacsoportok kereslet-kínálati jellemzői											A közép és felsőfokú diplomát /oklevelet/ szakírányú végezttséget szerzők száma (fő) 2005	A középfokú végzettek munkaerő kínálatát módosító tényezők		Teljes, új közép és felősfokú végzettségű munkaerő kínálat (fő)	KERESLET- KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE
3K Consens Iroda számításai Magyarország összesen	Foglalkoztatottak száma 2005-ben	Demográfiai okokból 2015-re kilépők/ pótlandók száma	Demográfiai okokból kilépők/ pótlandók aránya 2005-2015/2005	A foglalkozási szakmaszerkezet változásából adódó igény 2005-2015	A foglalkozási szakmaszerkezet változásából adódó igény aránya 2005-2015/2005	Ágazati szerkezetváltásból, valamint a konjunkturális változásokból eredő igény 2005-2015	Ágazati szerkezetváltásból, valamint a konjunkturális változásokból eredő igény aránya 2005-2015/2005	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes igény	Évi munkaerő kereslet	Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes igény aránya 2005-2015/2005		A középfokú végzettek munkaerő kínálatát módosító tényezők			kibocsátás többlete (fő)	kibocsátás hiány (fő)	kínálat/ kereslet arány mutatója
Foglalkozási szakmacsoportok	Foglalkoztatottak száma 2005-ben	Demográfiai okokból 2015-re kilépők/ pótlandók száma						Munkaerő kereslet együtt: A változásból eredő teljes igény	Évi munkaerő kereslet			szakma elhagyók (fő)	tovább tanulók (fő)		kibocsátás többlete (fő)	kibocsátás hiány (fő)	kínálat/ kereslet arány mutatója
	1	2	3	4	5	6	7	8	8/A	9		13	14	15
Középfokú műszakiak együtt	144989	38573	27	-20576	-14	8772	6	26769	2677	18	7464	943	2470	4051	2077	-1373	1,51
Ebből
Gépész technikus	17550	3677	21	-1753	-10	695	4	2620	262	15	1534	144	458	932	670	0	3,56
Elektro technikus	27309	7355	27	-3877	-14	1757	6	5234	000	00	0000	149	491	972	449	0	1,86
Építésztechnikus	47696	17471	37	-6925	-15	2989	6	13536	1354	28	830	106	284	440	0	-913	0,33
Mezőgazdasági technikus	5651	1901	34	-897	-16	339	6	1343	134	24	813	94	356	363	229	0	2,71
Környezetvédelmi technikus	4328	1347	31	-664	-15	278	6	961	96	22	764	147	320	297	201	0	3,10

Földmérő-, és bánya technikus	13341	4083	31	-1753	-13	709	5	3040	304	23	68	12	24	31	0	-273	0,10
Vegyész technikus	13274	4558	34	-2197	-17	982	7	3342	334	25	249	27	75	147	0	-187	0,44
Közlekedési technikus	4094	1075	26	-656	-16	274	7	694	69	17	549	63	166	320	251	0	4,62
Fa- és könnyűipari technikus	7702	2485	32	-1229	-16	484	6	1740	174	23	918	176	295	446	272	0	2,57
Élelmiszeripari technikus	4044	1330	33	-626	-15	265	7	969	97	24	126	25		101	4	0	1,04

3K CONSENS IRODA

Document Metadata

Table of Contents

NEM EGYEZNEK…

Document Metadata