Contract
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének FH-II-50037/2011. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt. számára
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 0000 Xxxxxxxx, Xxxxxxxxx xxx. 39., továbbiakban: Felügyelet) által az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 0000 Xxxxxxxx, Xxxxxx x. 1., továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő
h a t á r o z a t o t
hozom:
A Felügyelet a Biztosító számára — a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt — elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését. Ennek megfelelően a Felügyelet a Biztosítót kötelezi arra, hogy a 2012. évre vonatkozó kötelező gépjármű- felelősségbiztosítási díjtarifája hirdetményének az „UNION-Kötelező, UNION- Közszolgálati Kötelező és UNION-Partner Kötelező esetén”, „mozgáskorlátozott szerződő”,
„családi flotta 2 autóból” elnevezésű fogalmakat a fogyasztók megfelelő tájékoztatását szolgáló módon 2011. november 11. napjáig, a 2011. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, továbbá honlapján jelentesse meg.
A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Bíróságnak címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya
I n d o k o l á s
A Felügyelet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. §-ában és a 73. §-a (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2011. november 2-án hivatalból eljárást indított a kötelező gépjármű- felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §-ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából.
A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi
a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §- ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint
b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint
ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek,
bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá
bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá
c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség
betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás).
A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A Felügyelet a Biztosítónál a díjtarifa vonatkozásában célvizsgálatot folytatott le.
A vizsgálat keretében a Felügyelet észlelte, hogy a Biztosító a Nemzeti Sport és a METROPOL 2011. október 30-ai számában megjelentette a 2012. évre vonatkozó díjtarifa hirdetményét.
A Felügyelet a Biztosító által közzétett hirdetmény áttekintésekor észlelte, hogy
1. a díjtarifa „Az éves díj kiszámításának menete:” cím alatt feltüntetett „UNION- Kötelező, UNION-Közszolgálati Kötelező és UNION-Partner Kötelező esetén” alcímben különböző típusú kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződés altípusokat jelölt meg, amelyek díjának kiszámításához feltünteti az általánosan követendő kiszámítási menetet,
2. a díjtarifa „kedvezmény és pótdíj szorzók termék típusonként:” cím alatti táblázatban a személygépkocsi kategóriában a „MEOSZ-tag mozgáskorlátozott” kategória alatt külön „mozgáskorlátozott szerződő” kategóriát is alkalmaz,
3. továbbá a díjtarifa „kedvezmény és pótdíj szorzók termék típusonként:” cím alatti táblázatban a személygépkocsi kategóriában „családi flotta 2 autóból” elnevezésű fogalmat határoz meg.
A Gfbt. 23. §-a (1) bekezdése szerint a biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg.
A Gfbt. 23. §-a (2) bekezdése szerint a biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. A Gfbt. 23. §-a (3) bekezdése szerint a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni.
A Gfbt. 23. §-a (4) bekezdése szerint a biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg.
A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát, miszerint ilyennek minősül a külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és — a flotta kivételével — bonus- malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége.
A Felügyelet a díjtarifa hirdetménynek a fentiek szerinti 1., 2., és 3. pontban részletezett tartalmát a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseivel vetette össze.
Az Fttv.) 3. § (1) és (3) bekezdései az alábbi rendelkezéseket tartalmazzák:
3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat.
…
(3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).
Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely
a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és
b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas
(a továbbiakban: megtévesztő mulasztás).
Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint:
(3) E § alkalmazásában
a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában,
b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve
c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben
meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős.
Az Fttv. 4. § (1) bekezdése szerint a kereskedelmi gyakorlat megítélése során az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el, figyelembe véve az adott kereskedelmi gyakorlat, illetve áru nyelvi, kulturális és szociális vonatkozásait is. Ha a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztók egy meghatározott csoportjára irányul, az adott csoport tagjaira általánosan jellemző magatartást kell figyelembe venni.
Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő.
A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. E szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével
közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot.
Megállapítható, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazta. E szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.
Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. A rendelkezés tartalmából megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül.
Mind a Gfbt.-nek a díjtarifa meghirdetését előíró rendelkezéséből, mind pedig az Fttv. előírásaiból következik, hogy a díjtarifa hirdetmény útján a Biztosítónak lehetővé kell tennie valamennyi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosítása következő évi díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, és ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére legyen képes ajánlatot tenni. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozna meg.
A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító a díjtarifa „Az éves díj kiszámításának menete:” cím alatt feltüntetett „UNION-Kötelező, UNION-Közszolgálati Kötelező és UNION-Partner Kötelező esetén” alcímben különböző kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződés altípusok megnevezésével a fogyasztó számára, – a Biztosító által a díjtarifában nem meghatározott – olyan ismeretlen tartalommal bíró tényezőt jelölt meg, amelyek alkalmasak arra, hogy a fogyasztót – azok pontos tartalma ismeretének a hiányában – ügyleti döntésének meghozatala során tisztességtelenül befolyásolják a fizetendő biztosítási díj fogyasztó általi kiszámítása vonatkozásában.
A Felügyelet megállapítása szerint továbbá a Biztosító a díjtarifa „kedvezmény és pótdíj szorzók termék típusonként:” cím alatti táblázatban a személygépkocsi kategóriában a
„MEOSZ-tag mozgáskorlátozott” kategória alatt külön „mozgáskorlátozott szerződő” kategória alkalmazásával a fogyasztó számára, – a Biztosító által a díjtarifában nem
meghatározott – olyan ismeretlen tartalommal bíró tényezőt jelölt meg, amely szintén alkalmas arra, hogy a fogyasztót – annak pontos tartalma ismeretének a hiányában – ügyleti döntésének meghozatala során tisztességtelenül befolyásolja a fizetendő biztosítási díj fogyasztó általi kiszámítása vonatkozásában.
A Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosítja a fogyasztók számára a díjtarifa transzparens módon történő alkalmazhatóságát, mivel a Biztosító által alkalmazott szerződés altípust megjelölő fogalmak ismérvei, valamint a „mozgáskorlátozott szerződő” fogalma — definíció hiányában — a díjszámítás során a fogyasztó számára nem megismerhetőek, így a fogyasztó számára az sem azonosítható egyértelműen, hogy a segéd táblázatokból a fogyasztó személyére jellemzően egyedi módon mely szorzókat kell alkalmazni a díjszámítás folyamatában.
A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetett kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéseket érintő altípusok tartalmának és a „mozgáskorlátozott szerződő” fogalmának meghatározása hiányában, a teljes körű tájékoztatás megadását nélkülöző díjtarifa nem egyértelműen értelmezhető azon fogyasztók körében, akik az általuk üzemeltetett vagy tulajdonolt gépjármű vonatkozásában kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés kötésére kötelezettek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a díjtarifa az üzemben tartók számára a 2012. évre vonatkozó díj kiszámításakor félreértésre ad okot, mivel nem értelmezhető az, hogy az ajánlattétel során a fogyasztó mely egyedi körülménye, tulajdonsága befolyásolja azt, hogy esetében mely kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződés altípusa alkalmazandó, illetve esetében fennáll-e a
„mozgáskorlátozott szerződő”-re vonatkozó díjtényező.
Megfelelő definíció hiányában az üzemben tartók számára nem lehet egyértelmű, hogy a Biztosító mit is ért valójában az „UNION-Kötelező, UNION-Közszolgálati Kötelező és UNION-Partner Kötelező” és „mozgáskorlátozott szerződő” fogalmak alatt, továbbá milyen ismérvek mentén alakította ki a Biztosító e kategóriákat. A szükséges definíciók hiányában a díjtarifa annak lehetőségét teremti meg, hogy az üzemben tartók olyan ügyleti döntést hozzanak meg, amelyet a teljes körű információk ismeretében nem hoztak volna meg.
A Felügyelet megállapította azt is, hogy a Biztosító a díjtarifa „kedvezmény és pótdíj szorzók termék típusonként” cím alatti táblázatban a személygépkocsi kategóriában „családi flotta 2 autóból” elnevezésű fogalmat határoz meg. Ugyanakkor megállapítható, hogy a „flotta” a Gfbt. által meghatározott flotta fogalom hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában, a díjtarifa további részében ismételten megtalálható, mely utóbbi esetben azonban a Biztosító nem a családi flottára vonatkozó díjbefolyásoló tényezőket tárgyalja. A Felügyelet álláspontja szerint a fogyasztó számára a „flotta” kifejezés ugyanazon tarifában történő ismételt, de eltérő tartalommal történő szerepletetése félreérésre ad lehetőséget, mivel az egy háztartáshoz köthető több gépjárműves szerződésre ajánlatot tevő üzemben tartók esetében alkalmas arra, hogy ügyleti döntésük meghozatala során esetlegesen ne a szándékuknak megfelelő biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot.
Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a
kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás.
E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt.
23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani.
A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését.
A Psztv. 71. § (1) bekezdése értelmében, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a
61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza:
b) elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését,
d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet.
A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót a 2012. évre meghirdetett díjtarifa fogyasztók megtévesztésére alkalmas tartalmának megszüntetésére kötelezte, annak előírásával, hogy a díjtarifának a megvalósított jogszabálysértést érintő részét, a jogszabálysértést nélkülöző módon 2011. november 11. napjáig, a 2011. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg.
A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését.
A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását.
Az ügyintézési határidő leteltének napja: 2012. május 2. napja.
A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § i) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban biztosított, illetőleg az Fttv. 10. § (4) bekezdésében meghatározott hatáskörében eljárva hozta meg.
Az eljárás megindításáról való értesítést a Ket. 29. § (4) bekezdése b) és c) pontja alapján mellőztem.
A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a
100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, 110. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein és 330. § (2) bekezdésén alapul.
A határozat a Ket. 128. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a közlés napjával jogerős.
Budapest, 2011. november 5.
a PSZÁF elnöke