A KÖLCSÖNSZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK JOGKÖVETKEZMÉNYE1
2015/1. szám (2. évfolyam): Gazdaság és Pénzügy
A KÖLCSÖNSZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK JOGKÖVETKEZMÉNYE 89
A KÖLCSÖNSZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK JOGKÖVETKEZMÉNYE1
Xxxxxx Xxxxx
A bíróságok az elmúlt években számtalan aspektusát vizsgálták a devizakölcsön- szerződések érvénytelenségének. Mind ez idáig nem került sor azonban annak a vizsgálatára, hogyan kell levonni a kölcsönszerződés érvénytelenségének a jog- következményét abban az esetben, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényes- sé. A kölcsönszerződés nem dolog tulajdonjogának átruházására, hanem idegen pénz használatára irányuló jogviszonynak minősül, így az eredeti állapot hely- reállítása a szolgáltatás eredeti irreverzibilitása okán kizárt. A 2008-as gazdasági válság következtében a perek túlnyomó részében – ettől eltekintve is – az eredeti állapot helyreállíthatatlanságát kellene megállapítani utólagos irreverzibilitás miatt, mivel az eredeti állapot helyreállítását kérő fél a kapott kölcsön vissza- fizetésére nem lenne képes. Végül pedig az eredeti állapot helyreállíthatatlan- sága következik a jogviszonyból fakadó követelések (részbeni) elévüléséből is. Az eredeti állapot helyreállíthatatlansága következtében – ha az érvénytelenség oka nem küszöbölhető ki – a szerződést az ítélethozatalig hatályossá kell nyil- vánítani. Ilyen esetekben a bíróság az ítéletében állapítja meg a kirovó pénznem alapulvételével az adós fennálló tőketartozását, és ennek megfizetésére kötelezi a bíróság az adóst.
JEL-kódok: K120, K22
Kulcsszavak: szerződési jog, gazdasági jog, érvénytelenség
1. BEVEZETÉS
A bíróságok az elmúlt években számtalan aspektusát vizsgálták a devizaköl- csön-szerződések érvénytelenségének. A perekben hozott ítéletek mellett a Kúria kollégiumi véleményt és jogegységi határozatot is hozott. A 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalma- zott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségét, a 6/2013. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: PJE) a devizakölcsön-konstrukció érvényességét és az érvénytelenség egyes jog
1 A jelen cikk a Jogtudományi Közlönyben megjelent tanulmány átdolgozott változata (Xxxxxx Xxxxx: A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye. Jogtudományi Közlöny, 2014/11., pp. 504–514.).
következményeit, a 2/2014. Polgári jogegységi határozat pedig ismét az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamrés tisztességtelenségének kérdését vizsgálta. Mind ez idáig nem került sor annak a vizsgálatára, hogyan kell levonni a köl- csönszerződés érvénytelenségének a jogkövetkezményét abban az esetben, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé.
E kérdés vizsgálatára jött létre 2014-ben joggyakorlat-elemző csoport a Kúrián. Bár a vizsgálat várhatóan kevés hatással bír majd a devizaalapú fogyasztói kölcsö- nökre, mivel ezekre a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszer- ződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rende- zéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszá- molás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény a polgári jog általános szabályaitól jelentős mértékben eltérő szabályokat rögzít. E körön túl azonban a döntés komoly relevanciával bír.2
2. A SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK JOGKÖVETKEZMÉNYEI ÁLTALÁBAN
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Új Ptk.) meg- lehetősen tömören rendelkezik az érvénytelenség jogkövetkezményeiről, ezért e körben számos kérdésben jelentős bizonytalanság alakult ki. E bizonytalanságot kívánta csökkenteni az érvénytelenség jogkövetkezményeit vizsgáló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény), amely 2010-ben jelent meg, és az Új Ptk. érvénytelenségi szabályait kívánta megelőlegezni.
Az érvénytelenségnek vannak a törvény erejénél fogva automatikusan és kizáró- lag kérelemre érvényesülő jogkövetkezményei.
Automatikus jogkövetkezmény, hogy érvénytelen szerződésre jogosultságot alapí- tani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet.3 E rendelkezés azt jelenti, hogy ha a bíróság egy perben észleli, hogy a per tárgyát képező szerződés érvénytelen, akkor az érvénytelen szerződés alapján nem fogja kötelezni a felet teljesítésre. En-
2 A jelen cikk lezárását követően fogadta el a joggyakorlat-elemző csoport az összefoglaló véle- ményét. A joggyakorlat-elemző csoport is arra a megállapításra jutott, hogy a 2014. évi XXXVIII. és 2014. évi XL. törvényre tekintettel, a vizsgált kérdéseknek a konkrét perekben csekély lesz a je- lentősége. Erre tekintettel, a joggyakorlat-elemző csoport pusztán a jelentés közzétételéről döntött, kollégiumi vélemény elfogadását azonban nem látta szükségesnek.
3 Új Ptk. 6:108. § (1) bek. Bár a Ptk. e tételt nem rögzítette, a PK vélemény 2. pontja ugyanígy ren- delkezett.
nél többet azonban az ítélet csak abban az esetben fog tartalmazni, ha valamelyik fél kéri a bíróságtól az érvénytelenség jogkövetkezményének a levonását.
Az érvénytelenség kérelemre érvényesülő jogkövetkezménye a Ptk. alapján három- féle lehetett: a szerződés bíróság által történő érvényessé nyilvánítása, az erede- ti állapot helyreállítása, valamint a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítása.4 Az Új Ptk. ezen egyetlen ponton változtat: az szerződés hatályossá nyilvánítása helyett az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítéséről rendelke- zik.5 Míg a bíróságok rendszerint a felek kérelmeihez kötve vannak, ez az érvény- telenség jogkövetkezményei esetén csak részben érvényesül. A bíróság ugyanis az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendel- kezhet; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.6
E jogkövetkezmények tételes vizsgálata a jelen tanulmány kereteit meghaladná. Az alábbiakban ezért csupán azt vizsgáljuk, hogy az eredeti állapot helyreállításá- ra sor kerülhet-e, vagy – más jogkövetkezmény kizártsága esetén – a kölcsönszer- ződést a bíróságnak az ítélethozatalig hatályossá kell-e nyilvánítania.
A Ptk. csak részben határozza meg, hogy az érvénytelenség jogkövetkezménye- it milyen sorrendben alkalmazhatja a bíróság. A törvény alapján az érvényessé nyilvánítás és az eredeti állapot helyreállítása az elsődleges jogkövetkezmény, amelyek közül a bíróság választhat. Hatályossá nyilvánításra, illetve az Új Ptk. alapján az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, és a szerződéskötés előtt fennállt helyze- tet természetben nem lehet visszaállítani.7 A PJE ezt a sorrendet tovább finomítot- ta, amikor úgy rendelkezett, hogy a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie, és az érvénytelenség más jogkövetkezményéről a bíróság csak akkor rendelkezhet, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé (pl. jóerkölcsbe ütközés vagy uzsora esetén).8
A PJE alapján tehát úgy tűnik, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeiről való döntés során (a) a bíróságnak elsőként meg kell kísérelnie a szerződés érvényessé nyilvánítását, (b) ha erre nincs mód, akkor az eredeti állapot helyreállításának van helye, (c) és ha az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, például azért, mert a fél nem képes az általa kapott szolgáltatás visszatérítésére, akkor a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánításának van helye.
4 Ptk. 237. §.
5 Új Ptk. 6:133. §, az egyéb jogkövetkezmények: 6:110–6:112. §.
6 PK vélemény 7. pont, Új Ptk. 6:108. § (3) bek.
7 PK vélemény 5. pont, Új Ptk. 6:113. § (1) bek.
8 PJE 4. pont.
3. A VIZSGÁLAT TÁRGYA
Az alábbiakban arra mutatunk rá, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményének a fent bemutatott sorrendje nem érvényesül: ha ugyanis a kölcsönszerződés nem nyilvánítható érvényessé, akkor az eredeti állapot helyreállítására nem kerülhet sor. Ennek az az oka, hogy az eredeti állapot helyreállítása csak dolog tulajdon- jogának átruházására irányuló szerződések esetén lehetséges9, ezért az a kérdés, hogy mi a kölcsönszerződés érvénytelenségének a jogkövetkezménye abban az esetben, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, a kölcsönszerződés jelleg- adó szolgáltatásának a meghatározása alapján válaszolható meg, nevezetesen, hogy a szerződés dolog tulajdonjogának az átruházására irányul-e. A jelen ta- nulmányban azt támasztjuk alá, hogy a kölcsönszerződés jellegadó szolgáltatása a pénz időleges használata jogának a biztosításában és nem a pénz tulajdonjogának átruházásában áll, ezért az eredeti állapot helyreállítása kizárt.
A kérdés megválaszolásához az alábbiakban vizsgáljuk, hogy (a) kölcsönszerző- dés esetén mi minősül a jellegadó szolgáltatásnak; (b) az érvénytelenség jogkö- vetkezményei tekintetében mi következik abból, hogy devizakölcsönök esetén a kirovó és a lerovó pénznem eltérő; (c) hogyan érvényesülnek az elévülés szabályai az érvénytelenség jogkövetkezményei vonatkozásában; és (d) hogyan alakul an- nuitásos kamatszámítás esetén az elszámolás.
A kérdés vizsgálata során a devizakölcsönökkel kapcsolatos perek nem szolgál- nak támpontul. Ennek oka, hogy a Ptk. 239/A. §-a lehetővé teszi, hogy a felperes csupán a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérje anélkül, hogy egy- úttal az érvénytelenség valamely jogkövetkezményének a levonását is kérné. A felperesek e lehetőséggel szinte kivétel nélkül élnek is, ezért a bírói gyakorlatban csupán elvétve merült fel az a kérdés, hogy ha a kereset marasztalásra irányul, akkor az érvénytelenség mely jogkövetkezménye alkalmazandó.
Az Új Ptk. 2014. március 15-én lépett hatályba. A szerződési jogra vonatkozó rendelkezéseit főszabályként az ezt követően megkötött szerződésekre kell alkal- mazni.10 Hosszú ideig alkalmazandó marad ezért a Ptk. is. Az alábbiakban ezért elsődlegesen a Ptk. szabályai alapján vizsgáljuk az érvénytelenség jogkövetkez- ményének kérdéseit azzal, hogy ahol az Új Ptk. releváns változást hoz, arra külön kitérünk.
9 PK vélemény 3. pont.
10 A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 50. § (1) bek.
4. JELLEGADÓ SZOLGÁLTATÁS KÖLCSÖNSZERZŐDÉSEK ESETÉN
4.1. A jellegadó szolgáltatás relevanciája
Ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, vagy a bíróság mérlegelése szerint az érvényessé nyilvánítás nem megfelelő jogkövetkezmény, akkor a bíróság az eredeti állapot helyreállításáról vagy a hatályossá nyilvánításról rendelkezik. A PK vélemény szerint azonban az eredeti állapot helyreállítása nem minden eset- ben lehetséges: ennek feltétele, hogy a szolgáltatás eredetileg reverzibilis legyen, és az eredeti állapot helyreállítása utóbb se váljon lehetetlenné. Ha a szolgáltatás irreverzibilis, akkor az eredeti állapot helyreállítása kizárt, és a bíróság a szerző- dést az ítélethozatalig hatályossá nyilvánítja. Az alábbiakban ezért elsőként azt vizsgáljuk, hogy a kölcsönszerződés reverzibilis szolgáltatás nyújtására irányul-e.
4.2. Eredetileg irreverzibilis-e a szolgáltatás kölcsönszerződés esetén?
Eredetileg reverzibilisek a dolog tulajdonának átruházására irányuló szolgálta- tások, irreverzibilisek viszont a tevékenység végzésében, a tevékenységtől való tartózkodásban, a helytállásban, használati jog biztosításában stb. álló szolgál- tatások. A fenti megkülönböztetés oka világos: adásvétel esetén az eladott dolog és a vételár visszaadható, és ezzel az eredeti állapot helyreáll11, bérleti szerződés esetén azonban a megtörtént használat nem tehető meg nem történtté. E különb- ség indokolja, hogy a vállalkozási, a megbízási és a használati (bérlet, haszon- bérlet, haszonkölcsön) szerződések alapján nyújtott szolgáltatások, valamint a biztosítási szerződés vagy a kezesség alapján nyújtott, helytállásban és kocká- zatviselésben álló szolgáltatások esetén az eredeti állapot helyreállítása helyett a szerződést a bíróság az ítélethozatalig hatályossá nyilvánítja, és ily módon szá- mol el a felek között.
A hatályossá nyilvánítás módját az alábbiakban részletesen vizsgáljuk, de a két jogkövetkezmény közötti jelentős elméleti és gyakorlati különbségre már itt utalunk. Az eredeti állapot helyreállításának az a célja, hogy a szerződés alapján történő változásokat meg nem történtté tegye. Mivel a nem tulajdonátruházásra irányuló jogviszonyok esetén ez nem lehetséges, hiszen például bérlet esetén a használat nem tehető meg nem történtté, a hatályossá nyilvánítás eltérő megkö- zelítésből indul ki. Hatályossá nyilvánítás esetén a bíróság az ítélethozatalig el- ismeri, hogy a felek az érvénytelen szerződés alapján voltak kötelesek teljesíteni a szolgáltatásukat, a jövőre nézve azonban rögzíti a szerződés érvénytelenségét.
11 A használat időtartamára vonatkozó elszámolás a jelen tanulmány szempontjából figyelmen kí- vül hagyható; lásd ehhez a PK vélemény 10. pontját.
Mivel érvénytelen szerződés alapján – ahogy arra a bevezetőben kitértünk – a feleket teljesítési kötelezettség nem terheli, a hatályossá nyilvánítás hatása, hogy a bíróság az ítéletében a már nyújtott szolgáltatások ellenértékét kikényszeríti, a még nem nyújtott szolgáltatások teljesítésére vonatkozó kötelezettséget azon- ban nem ismeri el. Bérleti szerződés példáján tehát: ha a szerződés két évre jött létre, de egy év után a bíróság megállapítja a szerződés érvénytelenségét, akkor a bíróság csupán azt fogja megvizsgálni, hogy maradt-e ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás (használta-e úgy a bérlő a bérleményt, hogy azért nem fizetett díjat, vagy fizetett-e díjat a bérlő olyan időszakra, amely alatt a bérleményt nem használta), és ha igen, ennek ellenértékének a megfizetésére fogja kötelezni a felet. Egyebekben azonban a múltba nem avatkozik be.
Arra a kérdésre, hogy kölcsönszerződés esetén mi a jellegadó szolgáltatás, két- féle irányból lehet megkísérelni a választ. Az egyik értelmezési lehetőség, hogy a kölcsönszerződés tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog, amelyen az át- ruházással az adós tulajdonjogot szerez, így az eredeti állapot helyreállíthatósá- ga evidens, hiszen ez a körülmény önmagában alátámasztja, hogy a szerződés tulajdonjog átruházására irányul. A másik értelmezés azon alapul, hogy a köl- csönszerződés pénz időleges használatának a jogát biztosítja, azaz a szerződés nem tulajdonátruházásra, hanem idegen dolog használatára irányul, az ügylettel szükségszerűen együtt járó tulajdonátruházás csupán a pénz speciális jellegéből elkerülhetetlenül fakadó következmény, de nem ez a felek szerződésének a valódi tárgya, a felek ügyleti akarata nem erre irányul.
A jogirodalom álláspontja a kölcsönszerződés jellegadó szolgáltatása tekintetében egységes, ahogy azt a pénzkötelmekre vonatkozó jogirodalom legfőbb szerzői- től származó idézetek világosan alátámasztják. Xxxxxxx szerint „Kölcsönszerző- désnek nevezzük azt a megállapodást, amellyel a kölcsönnyújtó a másik félnek (kölcsönvevő) hitelnyújtási célból pénzt időleges használatra ellenszolgáltatásért tulajdonba átenged. (…) A kölcsönszerződésben a kölcsönt nyújtó egyik fél el- sősorban a kölcsönzendő pénz tulajdonbaadására, a kölcsönzött összegnek a ki- kötött időpontig való átengedésére kötelezi magát.”12 A II. világháborút követő jogirodalmat alapvetően meghatározó Szladits-magyarázat pénzkötelmekre vo- natkozó fejezetét jegyző Bátor szerint a következőképpen definiálta a kölcsönt: „A hitelező tartozik a kölcsön összegét az adós tulajdonában és ennek folytán hasz- nálatában a szerződésszerű visszafizetési időpontig meghagyni. Ez a hitelezőnek az a kötelezettsége, amelyért az adós kamatfizetés útján ellenértéket ad.”13 Xxxxxx a Ptk. kommentárjában a hitelezést és a bizalmi elemet emeli ki a kölcsönszerző- dés jellegadó sajátosságaként14, míg a kölcsönszerződésről írt monográfiájában, a
12 Xxxxxxx p. 161.
13 Bátor (1942) p. 158. és 177.
14 Xxxxx Xxxxx–Xxxxxxx Xxxxxx (1981) p. 2426.
jogviszonyt nagyon találóan jellemezve, úgy fogalmaz, hogy „Kölcsönszerződés esetében a kölcsönadó tulajdonképpen sohasem gondol arra, hogy a tulajdonában levő dolgot a kölcsönvevő „tulajdonába” adja. A kölcsönvevő tudata is aligha fogja át a kölcsönbe kapott dolgon való tulajdonszerzés tényét. Mindkét fél tudatában az időleges használatra átengedés, illetőleg átvétel áll az előtérben”.15
Az itt kifejtett értelmezés összhangban van a kölcsön külföldi jogokban kialakult értelmezésével. Xxx Xxxxx például a tág értelemben vett kölcsönt (amelybe a pénz- kölcsön mellett a halasztott vételárfizetést és a lízinget is besorolja) úgy definiálja, mint valamilyen előny biztosítását, amelynek használatáért az adós később fizet ellenértéket.16 Az európai szerződési jog szabályozására készített javaslat úgy de- finiálja a kölcsönt, mint egy olyan megállapodást, amely alapján a kölcsönadó átmeneti időre átengedi egy dolog használatát az adósnak, és a kölcsön tárgyát az adós egy későbbi időpontban köteles visszaadni kamattal vagy kamat nélkül. Kölcsön tárgya pénz vagy más dolog egyaránt lehet.17 A normaszöveg-javaslathoz fűzött indokolás rámutat, hogy a pénzkölcsönt az európai államok zöme időleges használatra irányuló szerződésnek tekinti.18
A szerzők tehát a kölcsön elsődleges tárgyaként, jellegadó szolgáltatásaként nem a tulajdonszerzést, hanem az időleges használatot emelik ki. Xxxxx Xxxxxx Xxxx monográfiájában rámutat: „A kölcsönvevő tulajdonszerzése tehát valójában a köl- csöntárgy és a kötelem sajátosságából szükségszerűen következő technikai jellegű konstrukcionális megoldás.”19
A tartalom és a forma, azaz az időleges használat mint gazdasági cél és a tulajdonátruházás mint az ezzel szükségszerűen járó eredmény közötti ellent- mondásra látványosan mutat rá Xxxxxx Xxxxxx és Xxxx Xxxxxx, valamint a rend- szerváltás előtti irodalomból Xxxxxx.
Xxxxxx Xxxxxx és Xxxx Xxxxxx a devizakölcsön-szerződésekről írt tanulmányuk- ban kifejtik: „A kölcsön fogalma (…) egy érdekes ellentmondást rejt magában. Míg az ügylet gazdasági tartalma idegen vagyontárgy ideiglenes használata- ként írható le, jogilag a kölcsönadott dolog tulajdonának az átruházásaként je- lenik meg. Ez az ellentmondás a kölcsön tipikus tárgyának, a pénznek a sajátos természetéből fakad. A pénz elsősorban fizetésre használható, a fizetés pedig tulajdonátruházást jelent, ezért pénz esetében nem alkalmazható a bérlet, azaz a birtok átruházása és használati jog engedése; pénz esetében ugyanezt a gazdasági célt a kölcsön szolgálja, amely tulajdonátruházással jár. Ezt az ügylet tartalma és formája közötti ellentmondást az oldja fel, hogy a tulajdonátruházás csupán
15 Xxxxxx Xxxx (1972) p. 78., kiemelés tőlünk. 16 Xxx Xxxxx (2004) p. 578.
17 Xxxxxxxxx xxx Xxx – Xxxx Xxxxx (2009) p. 2456. p.
18 Xxxxxxxxx xxx Xxx – Xxxx Xxxxx (2009) p. 2461. 19 Xxxxxx (1972), p. 78.
ideiglenes, az adós a kölcsön időtartamának lejáratakor köteles a kölcsön össze- gét visszafizetni (a kapottal megegyező összegű pénz tulajdonát a hitelező részé- re átruházni). A tulajdonátruházás ellenére, a kölcsönszerződés alapján nyújtott szolgáltatás lényege az, hogy az adós a hitelező pénzét használja, a hitelező pedig vállalja az adós hitelképességével, annak jövőbeli alakulásával kapcsolatos kocká- zatokat. A kölcsön esetében a pénz tulajdonjogának az átruházása nem végleges, mint például adásvétel esetén, hanem csupán időleges; ezért az ügylet gazdasági tartalma szempontjából jogosan tekinthető idegen pénz használatának, az ellen- szolgáltatás pedig a használat díjának (ami a kamat szokásos meghatározása).”20
Xxxxxx Xxxx a kölcsönszerződésről írt monográfiájában – a bírói gyakorlatot is bírálva – rámutat: „Az ítélkezési gyakorlat az érvénytelenség jogkövetkezménye- inek megállapításánál általában a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazza (…). Ezzel az állásponttal szemben azonban hozhatók fel ellenérvek is. Abban az esetben ugyanis, ha az érvénytelenség megállapítására a kölcsönösz- szeg átadását követően, tehát olyan időben kerül sor, amikor a kölcsönvevő a köl- csönösszeget már használta, a szerződéskötést megelőző helyzet valójában nem állítható vissza, mert a kölcsönösszegnek meghatározott időn át tartott használa- ta, a szerződéskötést megelőző helyzet valójában nem állítható vissza, mert a köl- csönösszegnek meghatározott időn át tartott tényleges használatát nem lehet meg nem történtté tenni. (…) Kölcsönszerződés esetében is – bár sajátos konstrukció mellett – lényegében huzamos jogviszonyról van szó. Az említett szempontból aligha tesz lényegbevágó különbséget az, hogy mi a használat tárgya: pénzösz- szeg-e, vagy pedig valamilyen más dolog. Ha egy mosógép bérlete esetében azt kell mondani, hogy az eredeti állapot nem állítható helyre, mert a bérlő a mosó- gépet meghatározott időn át de facto használta (holott pénzzel a használat érté- ke kiegyenlíthető, tehát gazdaságilag visszaállítható a szerződéskötést megelőző helyzet), akkor bizonyára erre az álláspontra kellene helyezkedni akkor is, ha nem mosógép, hanem 2000 Ft hasznosításának lehetővé tételéről van szó. A már egész- ben vagy részben teljesedésbe ment kölcsönszerződés érvénytelensége esetében tehát tulajdonképpen mindig a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával kel- lene felszámolni a felek eredeti jogviszonyát.”21
Ezt az értelmezést alátámasztja és kiegészíti a Hpt. pénzkölcsönnyújtás-fogalma.22 E szerint ugyanis a kölcsönszerződés tárgya nem csupán a pénzösszeg folyósítá- sa, hanem „[a] hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel- és kölcsönszerződések előké- szítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, el- lenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja.” Nem
20 Xxxxxx Xxxxxx–Xxxx Xxxxxx (2013) p. 383.
21 Xxxxxx (1972) pp. 377–378.
22 Régi Hpt. 2. számú melléklet I. 10.3 pont, új Hpt. 6. § (1) bek. 40. c) pont.
képzelhető el olyan értelmezés, amely az egységes szolgáltatást megbontja oly mó- don, hogy a kölcsön folyósítását reverzibilis szolgáltatásnak minősíti, a Hpt. által a pénzkölcsönnyújtás fogalma alá sorolt további szolgáltatás esetén, amelyek te- kintetében az eredeti állapot helyreállítása fogalmilag kizárt azok facere jellegénél fogva, az érvénytelenség más jogkövetkezményét használja.
Mindezek alapján véleményünk szerint alappal állítható, hogy a kölcsönszerződés nem dolog tulajdonjogának átruházására irányuló jogviszonynak minősül, így az eredeti állapot helyreállítása a szolgáltatás eredeti irreverzibilitása okán kizárt a PK vélemény 3. pontja alapján, ezért az érvénytelenség jogkövetkezménye tekin- tetében a bíróságot választási lehetőség nem illeti meg: ha a szerződés érvényessé nyilvánítható, akkor erre kell, hogy sor kerüljön, ha pedig ez kizárt, akkor a szer- ződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánításával kell a felek jogviszonyát rendezni.
4.3. Utólagosan irreverzibilis-e a szolgáltatás kölcsönszerződés esetén?
A PK vélemény utólagos irreverzibilitás esetén sem teszi lehetővé az eredeti álla- pot helyreállítását.23 Utólagos irreverzibilitás csak eredetileg reverzibilis szolgál- tatás esetén merülhet fel, tehát ennek vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha a kölcsönt – a fentiek ellenére – nem tekintenénk eredetileg irreverzibilis szolgálta- tásnak. Devizakölcsön-szerződések esetén az adós gazdasági helyzetének megvál- tozása minősülhet oly körülménynek, amely utólagos irreverzibilitást eredményez.
A PK vélemény 4. pontja szerint „[c]sak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást és erre képes is.” A PK vélemény alapján tehát eredeti álla- pot helyreállítása esetén minden esetben vizsgálni kell az eredeti állapot helyreál- lítását kérő fél fizetőképességét.
A kölcsön rendeltetése az, hogy azt az adós elköltse (pl. ingatlan, gépjármű, fo- gyasztási cikk vásárlására vagy korábbi adósság törlesztésére). Éppen ebből fakad a kölcsönnek az a sajátossága, hogy a folyósítás és a visszafizetés között szük- ségszerűen fennáll egy időtartam, amely alatt a kölcsönösszeg nincs az adós bir- tokában. Ebből következően kölcsönszerződés esetén éppen az a tipikus, hogy a szolgáltatás irreverzibilissé válik.
A kölcsönnek ezt azt alapvető jellegzetességét fokozzák a mai helyzet sajátosságai. A devizahitelekkel kapcsolatos probléma alapvetően a 2008. év végén bekövet- kezett gazdasági válságból fakad. Ennek következtében jelentős árfolyamromlás következett be, továbbá sokan elveszítették állásukat vagy csökkent a jövedelmük.
23 PK vélemény 6. pont.
Ebből fakadóan az adósok jelentős része – a devizahiteleket megtámadó felek szinte kivétel nélkül – képtelenné váltak fizetési kötelezettségeik szerződés sze- rinti teljesítésére, esedékes törlesztőrészleteikkel késedelemben vannak, reálisan szóba se jöhet az, hogy a tartozásukat egy összegben megfizessék.
A PK vélemény 4. pontjából az következik tehát, hogy ha a felperes nem igazol- ja a perben, hogy pernyertessége esetén képes az eredeti állapot helyreállítására, akkor a bíróság még abban az esetben sem rendelkezhetne az eredeti állapot hely- reállításáról, ha a szolgáltatás egyébként reverzibilis. Ilyen esetben csupán hatá- lyossá nyilvánításra kerülhet sor.
4.4. Az eredeti állapot helyreállíthatatlansága
Felvethető, hogy a PK véleményben kifejtett álláspontot, amely szerint eredeti ál- lapot helyreállítására csak dolog tulajdonjogának az átruházására irányuló szer- ződés esetén van lehetőség, „rugalmasabban” szükséges kezelni, mivel a pénztar- tozás speciális jellege eltérő megközelítést igényel.
Xxxxx Xxxxxx arra mutat rá az érvénytelenségről írt monográfiájában, hogy „[s] em a fizikai lehetetlenség, sem a gazdasági célszerűtlenség nem fog pl. általá- ban a klasszikus érvénytelenségi szankció, az eredeti állapot helyreállításának alkalmazása ellen szólni a gazdasági forgalom jelentős számát kitevő adásvételi szerződéseknél, a jelentősége szempontjából sokkal hátrább álló csereszerződé- seknél és különösen az érvénytelen szerződések jelentős számát kitevő kölcsön- szerződéseknél.”24
Ez az értelmezés vélhetően azon a kézenfekvő és első ránézésre nehezen megcá- folható állításon alapul, amely szerint a kapott pénz (pontosabban: az azzal meg- egyező összegű pénz) visszaadható, így az eredeti állapot helyreállíthatatlansága fel sem merülhet. Ha az adós a kapott összeget megfizeti a hitelezőnek, míg a hitelező a kapott kamatot visszafizeti az adósnak, azzal az eredeti állapot helyreáll. Véle- ményünk szerint ez az álláspont téves, mivel az így létrejövő eredmény valójában nem az eredeti állapotot állítja helyre. Ennek vizsgálata során abból szükséges ki- indulni, hogy mit jelent az eredeti állapot helyreállítása, és ezzel összevetni, hogy kölcsön esetén a tőke és a használat idejére járó kamatok visszafizetése ezzel azo- nos eredményre vezet-e.
Az eredeti állapot helyreállításának koncepcionális kiindulópontja a következő:
„A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása a kötelem teljes felszámo- lását jelenti, olyan helyzetet kell tehát teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek a szerződést meg sem kötik.”25 Az eredeti állapot helyreállítása meg-
24 Xxxxx Xxxxxx (1969) p. 417.
25 3/2010. (XII. 6.) PK vélemény 2. pont.
valósításának lényege a felek által nyújtott szolgáltatások természetben történő kölcsönös visszatérítése.26 Az eredeti állapot helyreállítása esetén is érvényesül az a követelmény, hogy „[a]z érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíró- ságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensú- lyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gaz- dagodását”.27 „Ebből következően az eredeti állapot helyreállítása nem azt jelenti, hogy a teljesített szolgáltatások »egy az egyben« kerülnek visszatérítésre, hanem azt, hogy az eredeti állapot helyreállítása során érvényesülnie kell annak az elv- nek, hogy az eredetileg fennállt értékegyensúly fennmaradjon”.28
A fenti elvek alapján adásvétel esetén az eredeti állapot helyreállítása az eladott dolog visszaadását és a vételár visszafizetését jelenti. A kölcsön esetében ennek látszólag az felelne meg, hogy az adós visszafizeti a kölcsönt, a hitelező pedig visz- szafizeti a kapott kamatot. Ez azonban nem megfelelő megoldás.
Amint erre a fentiekben rámutattunk, az adós a kölcsönösszeget, bár tulajdonát- ruházás történt, nem végleges jelleggel, hanem időlegesen kapta meg, azt a szer- ződés érvényessége esetén is vissza kellene fizetnie. A kölcsönösszeg visszafizetése tehát nem az eredeti állapot helyreállításának sajátos következménye, hanem az adóst a kölcsönszerződés alapján terhelő alapvető kötelezettség. Míg tehát a fenti példában szereplő adásvétel esetén az eladott dolog visszaadása a felek szerző- déséhez képest változást eredményez, hiszen a szerződés az eladott dolog tulaj- donjogának végleges átruházására irányult, azaz a vevőt nem terhelte a szerződés alapján a dolog tulajdonjogának a visszaruházása, addig a kölcsönösszeg vissza- fizetése lényegében a szerződésben meghatározott céllal azonos eredményre vezet. Ugyanez a helyzet például bérleti szerződés esetén is, ahol az eredeti állapot hely- reállítása a szolgáltatás eredeti irreverzibilitása következtében fel sem merül. A bérleti szerződés érvénytelensége esetén a bíróság nem rendelkezik a bérelt dolog visszaadásáról, különösen az eredeti állapot helyreállítása körében nem. A bérlő a bérelt dolgot nem azért köteles visszaadni, mert az eredeti állapotot kellene hely- reállítani, hanem azért, mert megszűnt a használat jogcíme, azaz a bérelt dolgot érvényes jogcím nélkül tartaná magánál. A kölcsönösszeg visszafizetése, illetve a bérelt dolog visszaadása nem a szerződéskötés idejére visszamenőleg, hanem csu- pán a jövőre nézve számolja fel a felek közötti jogviszonyt.
A kölcsönkapott pénz visszafizetésének kötelezettsége önmagában jelzi, hogy a kölcsönszerződés alapján nyújtott szolgáltatásnak nem a tulajdonátruházás a lé- nyege, hanem az, ami a kölcsönből a törlesztés után is megmarad: az adós megha- tározott ideig használhatta az adott összeget. Az pedig, hogy az adós a kölcsön
26 PK vélemény 3. pont.
27 PK vélemény 8. pont. 28 PK vélemény 8. pont.
kapott összeget használhatta, minden más használati kötelemhez hasonlóan, a szolgáltatást eredetileg irreverzibilissé teszi.
Az eredeti állapot helyreállításának problémáját jól jelzi az adós által fizetett ka- mat rendezésének a kérdése. Adásvétel esetén a vevő köteles visszaadni a meg- szerzett dolgot, az eladó pedig köteles visszafizetni a dolog vételárát. Kölcsön esetén e megoldással látszólag azonos eredményre vezet, ha a hitelezőt a bíróság kötelezi az adós által már megfizetett kamat visszafizetésére, hiszen ez vezet arra az eredményre, amely a szerződés megkötését megelőzően fennállt, amely szerint a kölcsönösszeg a hitelezőé, míg a kamatok az adósé. Az analógia azonban nem megfelelő. A kamat nem a tulajdonátruházás ellenértéke (nem vételár), hanem a használatért (mégpedig a használattal időarányosan) fizetendő díj. Ezt jól kifejezi, hogy a kamatot a jogirodalom egységesen az idegen pénz használata ellenértéké- nek tekinti (amely világosan kifejezi, hogy a kölcsönt idegen pénz használatának és nem idegen pénz tulajdonjoga megszerzésének tekinti a jogi „köznyelv” is). A kölcsön visszafizetésének tehát nem párja a kamat visszafizetése. A kamat a meg nem történtté nem tehető használat díja, amely akkor is megilleti a hitelezőt, ha a tőke visszafizetésre került. A kamat visszafizetése azt eredményezné, hogy az adós ingyenesen használta a kölcsönösszeget. Ez következik a PK véleményből is, amely szerint „[a] másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó fél (…) kamat, illetve használati díj megfizetésére köteles.”29 A hitelező tehát az eredeti állapot helyreállítása körében nem lenne kötelezhető a kamat visszafizetésére, hiszen az a használatba adott pénz ellenértéke. Ebből viszont az a PK vélemény logikájá- val össze nem egyeztethető helyzet következne, hogy kölcsönszerződés esetén az eredeti állapot helyreállítására oly módon kerülne sor, hogy az adós visszaadja a kapott összeget, míg a hitelező semmilyen szolgáltatás visszatérítésére nem lenne köteles. (A kamattal kapcsolatos további problémákat az alábbiakban vizsgáljuk.)
Mindez ugyancsak alátámasztja, hogy kölcsönszerződés esetén eredeti állapot helyreállításának nincs helye, mivel a kölcsönszerződésből fakadó szolgáltatás jellegéből adódóan irreverzibilis, így az eredeti állapot helyreállítása esetén nem lehetne a PK véleményben kifejtett elvek szerint rendelkezni a visszatérítendő szol- gáltatásokról.
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja e kérdésben megosztott volt. „[C]sekély szavazatkülönbséggel többséginek tekinthető álláspont szerint, amennyiben a szerződés bíróság általi érvényessé nyilvánítására nem került sor, mind fogyasz- tói, mind nem fogyasztói kölcsönszerződés teljes érvénytelensége esetén fogalmi- lag kizárt az eredeti állapot helyreállítása és csak a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítása melletti elszámolásnak lehet helye.”30
29 PK vélemény 10. pont.
30 Joggyakorlat-elemző csoport: Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága köl- csönszerződéseknél (összefoglaló vélemény), 17. o.
Az alábbiakban ezért azt vizsgáljuk, hogy a kölcsönszerződés hatályossá nyilvá- nítása esetén melyik felet milyen kötelezettség terheli.
4.5. A kölcsönszerződés hatályossá nyilvánítása
4.5.1. A hatályossá nyilvánítás általában
„Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása – akár eredeti, akár utó- lagos irreverzibilitás folytán – nem lehetséges vagy nem célszerű és a szerződés érvényessé sem nyilvánítható, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül ma- radt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítéséről.”31
A Kúria BH2013. 241. számú ítéletében rámutat, hogy „[a] szerződés hatályossá nyil- vánítása körében a bíróságnak arról kell gondoskodnia, hogy ennek során ne marad- xxx ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás. A szolgáltatás értékegyensúlyát csak akkor kell vizsgálnia, ha az érvénytelenségi ok a szolgáltatások értékegyensúlyának hiá- nyára visszavezethető.” Az ítélet indokolása rámutat, hogy „A Ptk. 237. § (2) bekez- dése szerint, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítésé- ről. Az eljáró bíróságnak főszabályként tehát nem a szolgáltatások értékegyensúlyát kell vizsgálnia, hanem csak azt, hogy van-e olyan szolgáltatás, amelynek ellenszol- gáltatása nem történt meg. A szolgáltatások értékegyensúlyának az érvénytelenség körében történő vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha a szerződés uzsorás szer- ződés, vagy ha a szerződés érvénytelensége a szolgáltatások feltűnő értékarányta- lanságára alapított megtámadás következtében kerül megállapításra. (…) A Kúria álláspontja szerint azonban a hatályossá nyilvánítás esetében általánosságban nem követelmény, hogy a bíróság a felek szolgáltatásainak értékegyensúlyát utólagosan vizsgálja, megteremtse. Kizárólag arról kell rendelkezni, hogy abban az esetben, ha az egyik fél a szolgáltatását már nyújtotta, a másik fél azonban még nem teljesítette a saját szolgáltatását, az megtörténjen.” A perbeli esetben ezen okfejtés alapján a Kú- ria a bérleti szerződés érvénytelenségének a jogkövetkezményét oly módon vonta le, hogy a szerződést hatályossá nyilvánította, de – mivel az érvénytelenség oka nem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányában rejlett – az érvénytelen szerződés- ben megállapított bérleti díj mértékét nem változtatta meg. Hasonló okfejtés jelenik meg a BDT2010. 2351. számú ítéletben is.32
31 PK vélemény 6. pont.
32 Megjegyzendő, hogy a perbeli esetekben nem volt szolgáltatás nélkül maradt ellenszolgáltatás, így az ítéletek arra vonatkozóan nem tartalmaznak eligazítást, hogy az elszámolásnak hogyan kelle- ne alakulnia.
Egy eseti döntésben a bíróság az elszámolás körében vizsgálta, hogy az ellenszol- gáltatás nélkül maradt szolgáltatás tekintetében a felek milyen áron kötelesek elszámolni: az elszámolásra az érvénytelen szerződésben rögzített áron került sor.33 Ugyanez a gondolat jelent meg egy másik közzétett döntésben is, amelyben a bíróság az elszámolás körében azt mondta ki, hogy „[a] szerződés hatályának fennállta alatt pedig a szerződés tárgyát képező dolog rendeltetésszerű használata a felperest, a fizetett díj pedig az alperest a közöttük létrejött szerződés alapján, a saját jogukon illette meg, ezért a szerződés hatályának megszűnésekor az ellen- szolgáltatás nélkül maradt szolgáltatások ellenértékének megtérítéséről a bíróság- nak ennek figyelembevételével kellett rendelkeznie.”34
A szerződés ítélethozatalig való hatályossá nyilvánítása azt jelenti, hogy a bíróság elfogadja a szerződés alapján eddig történt teljesítéseket, és a jövőre nézve rendezi a jogviszonyt. A szerződés hatályossá nyilvánítása esetén a bíróság az ítélethozatal- lal cezúrát alkalmaz: ami a szerződés teljesítése címén addig történt, azt nem érinti; ugyanakkor, mivel a szerződés a jövőre nézve érvénytelen, az alapján a jövőben sem szolgáltatás, sem ellenszolgáltatás nem követelhető, a már teljesített, de ellenszol- gáltatás nélkül álló szolgáltatás ellenértékét pedig meg kell téríteni. Az ellenérték- nek egyenértékűnek kell lennie, különben valamelyik fél vagyoni előnyhöz jutna. A hatályossá nyilvánítás itt kifejtett értelmezése két szempontból is aggályosnak tűnhet: egyrészt, ha a felek már teljesítették a szerződésből fakadó szolgáltatásu- kat, akkor a hatályossá nyilvánítás végeredményében az érvényessé nyilvánítással azonos eredményre vezet, ami ellentmondani látszik a jogintézmény céljának; másrészt pedig, ha az érvénytelenség oka nem a szolgáltatás és az ellenszolgálta- tás arányában rejlik, akkor a hatályossá nyilvánítással a bíróság a szerződésben rögzített profithoz juttatja a szolgáltatást nyújtó felet. Az első aggályra az a válasz adható, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei nem jelentenek minden jogvi- szonyban megoldást. A már teljesített, nem reverzibilis jogviszonyok esetén, ha a szerződés érvényessé nem nyilvánítható, akkor a bekövetkezett jogsérelmet más módon szükséges szankcionálni. Ennek tipikus eszköze lehet a kártérítés. A má- sodik aggállyal kapcsolatban abból szükséges kiindulni, hogy ha a bíróság beavat- kozna a szerződésbe és az elszámolás során profittal csökkentett ellenszolgáltatás megfizetésére kötelezné a felet, akkor a szolgáltatást igénybevevő fél gazdagodna, hiszen olyan áron jutna a szolgáltatáshoz, amelyen az adott szolgáltatás a piacon nem érhető el. Ez a megoldás ugyancsak indokolatlan lenne, ezért indokolt, hogy a felek közötti elszámolásra a szerződés alapján kerüljön sor.
33 BDT2014. 3111.
34 BDT2010. 2352.
4.5.2. Hatályossá nyilvánítás kölcsönszerződések esetén
Kölcsönszerződés esetében a hatályossá nyilvánítás következtében a felek addi- gi teljesítései nem válnak jogalap nélkülivé, ezért azt egyik fél sem köteles vissza- adni. Az adós tehát jogosult volt a kölcsönt használni, a hitelező pedig jogosult a megkapott kamatra és a hiteldíjra. A jövőre nézve azonban az adós a kölcsönt nem használhatja, azt köteles visszafizetni (a nála lévő kölcsönösszeg visszafizetés hiányában jogalap nélküli gazdagodást eredményezne), a hitelező pedig további kamatra nem jogosult. Hatályossá nyilvánítás esetén tehát a bíróságnak meg kell határoznia, hogy az adósnak mennyi tőketartozása áll fenn, és konstitutív hatályú ítéletével ennek megfizetését kell elrendelnie.
A bíróság ítélete az ítélethozatal időpontjáig teljesített szolgáltatásokba nem nyúlhat bele, kivéve, ha a felek által teljesített szolgáltatások nem voltak egyenértékűek, akár azért, mert a hitelező többet szedett be, mint amennyi megilletné, akár pedig azért, mert az adós hátralékban van a kamatfizetéssel. Ebben az esetben a hatályossá nyilvánítás időpontjáig esedékessé vált kötelezettségek teljesítésére kell kötelezni a hátralékban lévő felet a hatályossá nyilvánított szerződés feltételeinek megfelelően.
5. A TARTOZÁS PÉNZNEME
5.1. Bevezetés
Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a bíróság a hatályossá nyilvánítás során milyen pénznemben marasztalja az adóst. Ennek során abból indulunk ki, hogy a Kúria kimondta: a devizaalapú kölcsönszerződések devizaszerződések. „A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).”35 A marasztalás pénznemének meghatáro- zásához a kirovó és a lerovó pénznem fogalmának és jelentőségének részletesebb vizsgálata szükséges.
5.2. A pénztartozás fogalma
Noha a pénztartozás a polgári jogviszonyok egyik legalapvetőbb fogalma, an- nak definícióját a Ptk. nem rögzíti. A jogirodalom egységes álláspontja szerint definíció hiányában pénznek azt a jószágot tekinthetjük, amely a pénz közgaz- dasági funkcióját betölti. „Amikor azonban nem valamely különleges jogszabály értelmezéséről van szó, hanem általában pénzről, pénztartozásokról, pénz alatt
35 PJE 1. pont.
kétségtelenül azokat a jószágokat (pénznemeket) értjük, amelyek valamely adott helyen és időben a pénz gazdasági és jogi természetű szerepeit betöltik.”36
A pénztartozás fogalma a Ptk. 231. §-ából, illetve az Új Ptk. 6:45. § (1) bekezdé- séből vezethető le. E § szerint a pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani.37
E definícióból következően pénztartozás esetén a felek a pénztartozást nem köz- vetlenül, hanem szükségszerűen, minden esetben értékegyenlet útján határozzák meg. Ahogy többek között Xxxxxxxxxx, Bátor és Meznerics rámutat: az adós pénz- tartozás esetén arra vállal kötelezettséget, hogy az esedékességkor annyit fog fizetni (leróni), amennyi megegyezik a szerződésben kirótt pénztartozással. A kirovó és a lerovó pénznem különbözősége tehát minden pénztartozás esetén re- leváns. A Magyarországon forintban kirótt és a szerződéskötés időpontja szerint Magyarországon teljesítendő tartozás esetén is tekintettel kell lenni arra, hogy a lerovó pénznem csak a teljesítés időpontjában határozható meg. E két fogalom eltéréséből következik ugyanis, hogy a magyar törvényes fizetőeszköz változása és a teljesítési hely megváltozása automatikusan, szerződésmódosítás nélkül meg- határozza, hogy az adós miben lesz köteles leróni a tartozását. Ha Magyarország törvényes fizetőeszköze az euró lesz, akkor minden korábban kirótt tartozást – a felek eltérő megállapodásának hiányában – euróban kell majd leróni. Ha pedig a teljesítési hely a szerződéskötést követően megváltozik, ez az új teljesítési hely fog- ja meghatározni a lerovás pénznemét.38 Minderre tekintettel szükséges vizsgálni a kirovó és a lerovó pénznem fogalmát.
5.3. Kirovó pénznem: a szabad számolás elve
A háború előtti és a háborút követő magánjogi irodalom evidenciaként kezelte a kirovó és a lerovó pénznem különbségét, és a magyar jog még a devizakorláto- zások időszakában is többnyire elismerte a felek azon jogát, hogy a tartozást bár milyen pénznemben kiróhatják (ún. szabad számolás vagy szabad kirovás elve).
36 Xxxxx Xxxxxx (1941) p. 226. A pénz ezen definíciójából következik, hogy pénztartozás alatt a Ptk. kizárólag a pénz fenti definíciójának megfelelő tartozásokat érti. Nem minősül ezért pénztartozás- nak a pénzegyedtartozás, amely esetén a fél egy meghatározott pénzdarab átadására vállal kötele- zettséget, és ugyancsak nem tartozik ide a pénznemtartozás, amikor a fél meghatározott pénznem (pl. kizárólag EUR) fizetésére vállal kötelezettséget.
37 Lényegében ezzel azonos szabályt tartalmazott az 1875-ös kereskedelmi törvény is. A Kt. 326. §-a ugyanis rögzítette, hogy „Ha a szerződés számolási értékről vagy oly pénznemről szól, mely a teljesités helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesités helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben történik”.
38 Ptk. 279. §, Új Ptk. 6:44. § (3) bek.
Xxxxxxxxxx Xxxx a Kirovó összeg címen belül Alaptétel alcímen rögzíti a szabad számolás elvét. „Kiróható a tartozás akármiféle pénznemben, mely erre egyál- talán alkalmas. Bel-, külföldiben; tetszésszerű fajosítással.”39 Xxx Xxxxxxxxxxxxx megjelenik az a megfogalmazás, hogy a kirovó pénznem jelenti a tartozás gerin- cét: „egyéb kinálkozó elnevezések (e helyett: kirovó összeg): számolási, gerinc-, alap-) összeg stb.”40
Grosschmid találó analógiával mutatja be a kirovó és a lerovó pénznem különb- ségét. A két pénznem eltérése azzal azonos, mintha a szerződés azt tartalmazná, hogy „Szolgáltasson Ön 10 mázsa búzát gabonában. Értve: annyi gabonát (akár- mifélét, buzát, rozsot, kétszerest stb.), amennyi mindenkori érték szerint = 10 má- zsa búza. (...) A 10 mázsa búza (...) ez a kirovó összeg.”41
Xxxxxxxxxx vizsgálja azt a kérdést is, hogy a bíróság milyen pénznemben ma- rasztalhat: „Mely pénznemben szóljon a marasztalás? A kirovóban. Végrehajtás elrendelése, foganatosítása szintén.”42 „Hogy tehát szó sincs arról, hogy az idegen pénznemű tartozás akár a lejárattal, akár a késedelem következtében az itthoni pénznemben (valuta fori) volna átcsontosítandó.”43
Xxxxxxxxxxxxx hasonlóan Szladits is a fentiek szerint tett különbséget kirovó és lerovó pénznem között. „A szűkebb értelemben vett pénztartozásban eszerint fo- galmi különbség áll elő a pénztartozás kitűzésének módja: kirovása és teljesíté- sének módja: lerovása között. Fogalmilag minden pénztartozásban különbséget kell tenni kirovó és lerovó pénznem között: amaz a kötelmi szolgáltatás mértékét, emez a tényleges fizetés eszközét határozza meg.”44
Ugyanezen megközelítést követte Xxxxx Xxxxxx, aki szerint a tartozás tartalmát ér- demben a kirovó összeg, „a pénztartozás gerince” határozza meg; ettől függ, hogy a lerovó pénznemből mennyit kell adni a tartozás teljesítéséhez, azaz a tartozás tartalmát a kirovó és nem a lerovó pénznem határozza meg. Az adós (ebben az összefüggésben ideértve a kölcsön folyósítására köteles hitelezőt is) mindig a ki- rótt tartozást teljesíti, bármi is legyen a ténylegesen szolgáltatott lerovó pénznem. Bátor evidenciaként mutat rá, hogy „Bármiben történt a lerovás, ezzel a hitelező nem azt a pénzösszeget adta kölcsön, amelyben a lerovás történt, hanem azt a pénzösszeget, amelynek lerovása céljából a fizetést teljesítette.”45
Xxxxxxxxx Xxxx 1944-ben megjelent monográfiája a következő főbb megállapításo- kat tartalmazza: „A pénztartozások kirovása bármely jószágnemben történhetik.
39 Xxxxxxxxxx Xxxx (1932) p. 237.
40 Xxxxxxxxxx Xxxx (1932) p. 237., ugyanígy lásd: Xxxxx Xxxxxx (1941) p. 269.
41 Xxxxxxxxxx Xxxx (1932) p. 238. 42 Xxxxxxxxxx Xxxx (1932) p. 501.
43 Xxxxxxxxxx Xxxx (1932) p. 519. 44 Xxxxxxxx Xxxxxx (1933) p. 49.
45 Xxxxx Xxxxxx (1941) p. 177.
(Szabad számolás).”46 „Hazai jogrendszerünk és általában az európai jogrendsze- rek elismerik a pénztartozások kirovásának azt az alapvető tételét, hogy a kirovás akármilyen jószágnemben történhetik. (Szabad számolás rendszer.)”47 Sőt, a há- ború miatt bekövetkezett korlátozásokra tekintettel a szerző kifejezetten hangsú- lyozza, hogy „az ügyletkötő felek tehát a devizakorlátozások idején is szabadon választhatják meg a kirovó jószágnemet.”48
Meznerics vizsgálja, hogy belföldi és külföldi között, valamint belföldi és belföldi között létrejött jogviszonyban is helye van-e a tartozásnak a teljesítés helyének tör- vényes pénznemétől eltérő pénznemben való kirovására. Meznerics mindkét eset- ben igenlő választ ad. „A tartozás kirovó pénznemének a megállapításánál (…) a devizajogi szabályok nem korlátozzák a felek ügyleti szabadságát. A pénzbeli szol- gáltatásmértékéttehátafelekadevizakorlátozásokidejénisbármelyjószágnemben, külföldi pénznemben is meghatározhatják.”49 Meznerics ennek alátámasztásá- ra idézi a Kúria ítéletét, amelyben az kimondta, hogy „[a]z idegen pénznemben vagy számolási egységben való kötelemvállalást ugyanis jogszabály nem tiltja és az, ha célzata vagy előidézett hatása szerint nem irányul a gazdasági élet rendes menetének megbontására, veszélyeztetésére, az állami élet rendjét nem sérti.”50
A marasztalás pénznemével kapcsolatban Meznerics osztja Xxxxxxxxxx fent idé- zett álláspontját: „Az idegen pénzben kirótt tartozás hazai pénzre való konvertá- lásának a bírói ítéletben tehát elvileg nincs helye.”51
A fentiekből következik a PJE határozat 1. pontjában kifejtett állítás helyessége, ne- vezetesen, hogy polgári jogilag nem különböztethető meg a devizaalapú hitel (ami- kor tehát forintban történik a fizetés) és a devizahitel (amikor a fizetésre is devizá- ban kerül sor). Ennek oka, hogy a feleket megilleti a szabad számolás joga, azaz a kirovó pénznemet – jogszabályi tilalom hiányában – bármilyen pénznemben meghatározhatják.
Ez a lehetőség nem a devizakölcsönök körében merült fel elsőként; például az irodabérleti piacon szinte nem létezik olyan szerződés, amelyben a bérleti díj ne euróban lenne kiróva. Ezen jogviszonyok kapcsán soha senki nem állította, hogy a szabad számolás elve csak akkor illetné meg a feleket, ha legalább valamelyik fél tevékenysége kapcsolódik az adott devizához (például euróban kirótt bérle- ti díj esetén a bérlőnek keletkezik euróban bevétele, vagy a bérbeadónak kelet- kezne euróban fizetési kötelezettsége). Továbbá, amint arra fent rámutattunk, a Ptk. 231. § (1) bekezdése, illetve az Új Ptk. 6:45. § (1) bekezdése szerint az idegen
46 Xxxxxxxxx Xxxx (1944) p. 35.
47 Xxxxxxxxx Xxxx (1944) p. 36. 48 Xxxxxxxxx Xxxx (1944) p. 37. 49 Xxxxxxxxx Xxxx (1944) p. 43. 50 P VII. 586/1935.
51 Xxxxxxxxx Xxxx (1944) p. 38.
pénznemben kirótt, Magyarországon teljesítendő pénztartozások esetén éppen az a főszabály, hogy a tartozásokat annak ellenére forintban kell leróni, hogy a kirovásra milyen formában került sor. Ahogy azt a fenti idézetek alátámasztják, a pénztartozás tartalmát a kirovó összeg határozza meg, a lerovó pénznem csak a teljesítés szempontjából bír jelentőséggel. Mindebből tehát az a PJE határozatban is tömören megjelenített következtetés fakad, hogy a devizaalapú hitel ezért devi- zatartozást foglal magában, azaz polgári jogi szempontból devizahitelnek minősül. A devizaalapú hitel megnevezésnek tehát csak az effektivitási kikötéssel ellátott devizahiteltől (amit a köznyelv igazi devizahitelnek nevez) való megkülönbözte- tésként van jelentősége.
5.4. Lerovó pénznem
A szakirodalom a pénztartozás teljesítését lerovásnak, azt a pénznemet pedig, amelyben a pénztartozást teljesíteni kell, lerovó pénznemnek is nevezi. A lerovó pénznem szabályát a Ptk. 231. § (1)–(2) bekezdése, illetve az Új Ptk. 6:45. §-a vi- lágosan rögzíti: a pénztartozást – a fizetés helyén és idején érvényben levő árfo- lyam alapulvételével átszámítva – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. A szabály – lényegét tekintve – változatlan formában érvényesül a magyar magánjogban. Grosschmid meghatározása szerint: „Fizetendő a tartozás, eltérő kikötés (intézkedés) esetén kívül (…), azon pénznemben, mely törvényes fizető eszköz (s közönségesen egyszersmind valuta), még pedig ott s akkor, hol s amidőn a fizetés történik.”52 Grosschmid egyértelműen állást foglal amellett, hogy ezen összegnek csupán a teljesítés tekintetében és nem a tartozás vonatkozásában van relevanciája, ezért is nevezi a lerovó pénznemet „leolvasandó, leszámlálandó, szolgáltatandó” összegnek.53 „A kirovó összeget úgy vesszük, mint amely maga a bevégzett substancia, nem csupán mértéke valamely más substanciának.”54
A felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan a lerovó pénznem meghatározásában is szabadok. Effektivitási kikötésnek nevezzük azt a szerződéses rendelkezést, amely szerint a pénztartozást a teljesítési hely törvényes fizetőeszközétől eltérő pénznemben, rendszerint a kirovó pénznemben kell teljesíteni. A lerovó pénz- nem meghatározza, hogy milyen fizetőeszközzel lehet teljesíteni az adott tartozást (nem meghatározó azonban a pénztartozás minősítése szempontjából). A lerovó pénznemben való fizetés a kirovó pénznemben meghatározott tartozást teljesíti.
Mindezt egy példán szemléltetve: egy 1000 euró összegű tartozást itthon (1 EUR = 300 HUF árfolyam estén) 300 000 forint lerovásával lehet teljesíteni. Kölcsönszer-
52 Xxxxxxxxxx Xxxx (1932) p. 384.
53 Xxxxxxxxxx Xxxx p. 384. 54 Xxxxxxxxxx Xxxx p. 385.
ződés esetén a 300 000 forint megfizetésével az 1000 euró összegű folyósítási vagy törlesztési kötelezettség teljesítése történik meg. 300 000 forint folyósításával te- hát a hitelező 1000 euró kölcsönt nyújt, és ezzel az adósnak 1000 euró összegű törlesztési kötelezettsége keletkezik, amelyet előreláthatólag majd forintban kell teljesítenie. Ha azonban a körülmények változnak (pl. Magyarország csatlakozik az euróövezethez, vagy a hitelező a követelést engedményezi egy ausztriai sze- mélynek, és ezért a tartozást Ausztriában kell teljesíteni, vagy az adós Kanadába költözik, és ott vezetnek ellene végrehajtást), akkor a lerovó pénznem változhat, anélkül, hogy ez a tartozás összegét érintené.
5.5. Összegzés: a tartozás pénzneme és a marasztalás pénzneme
A fent kifejtettekből az következik, hogy az adós tartozása a kirovó pénzben áll fenn, az pedig, hogy a kirótt tartozást milyen pénznemben kell leróni, a szerződés rendelkezésétől függ. A szerződés eltérő rendelkezésének hiányában a tartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni.
Devizahitel esetén tehát az adós tartozása devizában (jellemzően svájci frankban vagy euróban, kivételesen japán jenben) áll fenn. Ahogy azt a fenti idézetek alátá- masztják, az adós nemteljesítése vagy a szerződés érvénytelensége esetén a bíróság a kirovó pénznemben marasztalja az adóst. Ez az álláspont mindenben összhang- ban van a Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének 2012. október 29-ei körlevelével, amely az idegen pénznemben meghatározott követelés végrehajtásának elrende- lése tárgyában úgy foglalt állást, hogy „Ha tehát a kirovó pénznem Euro, és a lerovó pénznem forint, akkor a helyes megfogalmazás az lenne, hogy „500.000,- Euronak a kifizetéskor megfelelő értékű forint” vagy „500.000,- Euro kifizetésko- ri forintegyenértéke”; ha azonban a kirovó pénznem forint, és a lerovó pénznem Euro, akkor a helyes megfogalmazás „15.000.000,- forintnak a kifizetéskor meg- felelő értékű Euro”, illetve „15.000.000,- forint kifizetéskori Euro-egyenértéke”. A körlevél ennek kapcsán helytállóan mutatott rá, hogy ha a végrehajtható okirat nem a kirovó pénznemben rögzítené a fennálló tartozást, azzal beavatkozna a felek megállapodásába, és a végrehajtható okirat kiállítása és a végrehajtás közötti idő árfolyamváltozásából fakadó kockázatot a szerződéstől eltérően telepítené.55
Mindebből az következik, hogy a bíróság a tőketartozást a kirovó pénznemben kö- teles meghatározni, és a tartozást az adós – a szerződés eltérő megállapodása hiá- nyában – forintban köteles teljesíteni.
55 xxxx://xxx.xx.xx/xx/xxxxx/xxxxx-xxxxxxx-xxxxxxxxxx-xxxxxxxxxxx-0000-xxxxxxx-00-xx-xxxxxxxxx- kollegiumvezetok-reszere-az
6. A KÖVETELÉS ELÉVÜLÉSE
6.1. Az elévülés és az érvénytelenség kapcsolata kölcsönszerződés esetén
Tekintettel a kölcsönszerződések hosszú futamidejére, szükséges azt is vizsgálni, hogy a perben érvényesíteni kívánt követelés nem évült-e el, hiszen az érvényte- lenség jogkövetkezményeként a szerződő felek jogviszonyának a bíróság általi rendezésére csak az elévülés, illetve az elbirtoklás időbeli korlátai között kerülhet sor. (Az érvénytelen szerződésekből különféle igények fakadhatnak. Itt csupán az érvénytelenség másodlagos jogkövetkezményei kapcsán vizsgáljuk az elévülés kérdését. Emellett tekintettel kell lenni arra, hogy semmis szerződés esetén az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezménye határidő nélkül érvényesül56, meg- támadás esetén a Ptk. alapján az egyéves elévülési jellegű határidő eltelte jelenti az igényérvényesítés korlátját57, azonban megtámadási kifogásként határidő nélkül hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére a fél.58)
A vizsgálat során abból kell kiindulni, hogy az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.59 Az elévülés kezdő időpontjának a meghatározásához ezért a követelés esedékessé válásának időpontját kell megállapítani.
Ahogy Xxxxxx Xxxxxx a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszer- ződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rende- zéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény elévülési szabályát bíráló tanulmányában rámutat, a kölcsönszerződésből négyféle követelés fakad: (a) a kölcsön folyósítása és (b) a kölcsön fenntartása a szerződés szerinti időtartamra, (c) a kölcsön tör- lesztése és (d) kamatfizetés.60 A kölcsön folyósítása iránti követelés a szerződésben meghatározott időpontban esedékessé válik, és ezzel megkezdődik az elévülési idő. A kölcsön fenntartására vonatkozó kötelezettség ezzel szemben tipikus folya- matos szolgáltatásra irányuló kötelezettség, amely a szerződés fennállása alatt vé- gig terheli a hitelezőt, így ennek tekintetében elévülésről a jogviszony fennállása alatt nem lehet szó. Az adósnak az a kötelezettsége, hogy a kölcsön összegét vissza- fizesse, közönséges pénztartozás, mégpedig a kölcsön teljes összege tekintetében egységes fizetési kötelezettség, függetlenül attól, hogy a törlesztés egy összegben vagy részletekben válik esedékessé. Ennek megfelelően a hitelezőnek a törlesztés iránti igénye a törlesztésre meghatározott végső időpontban kezd elévülni. Ettől eltérően a kamatfizetési kötelezettség nem tekinthető egységes vagy folyamatos szolgáltatásnak. Az adós a folyósítástól kezdődően élvezi a kölcsönkapott pénz
56 Ptk. 234. § (1) bek., Új Ptk. 6:88. § (1) bek.
57 Ptk. 236. § (1) bek., Új Ptk. 6:89. § (3) bek.
58 Ptk. 236. § (3) bek., Új Ptk. 6:89. § (4) bek.
59 Ptk. 326. § (1) bek., Új Ptk. 6:22. § (2) bek.
60 Ptk. 523. §, Új Ptk. 6:383. §.
használatának lehetőségét. A kamat ezért a megkapott szolgáltatásért járó, a hi- telező által már megszolgált ellenérték, amelynek elévülése ezért a tőketartozás elévülésétől függetlenül megkezdődik.61
Az elévülés szempontjából ugyanakkor az érvénytelenség alkalmazott jogkövet- kezménye is relevanciával bír. Eltérően alakul ugyanis a kérdés megítélése asze- rint, hogy az eredeti állapot helyreállítására vagy a szerződés hatályossá nyilvá- nítására kerül-e sor.
6.2. Az elévülés kezdő időpontja hatályossá nyilvánítás esetén
A szerződés hatályossá nyilvánítása esetén a bíróság a döntéshozatalt megelőző időre nem bolygatja a teljesített szolgáltatásokat, hanem konstitutív hatályú, azaz jogkeletkeztető ítéletével elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás megtérítését. Az ítéletben meghatározott követelés fogalmilag a bíróság döntése nyomán keletkezik, azt megelőzően tehát annak elévülése kizárt.
6.3. Az elévülés kezdő időpontja eredeti állapot helyreállítása esetén
Az eredeti állapot helyreállítása esetén eltérő a helyzet. Mivel az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezménye, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani62, az ilyen szerződés alapján teljesített szolgáltatások jogalap nélkülinek minősül- nek a szolgáltatás időpontjától kezdve, azaz a visszatérítési kötelezettség a szolgál- tatás teljesítésének időpontjában azonnal esedékessé vált. Kölcsönszerződés esetén tehát az elévülés kezdő időpontja a kölcsön folyósítása.
Az eredeti állapot helyreállítása iránti igény elévülését nem szakítják meg azok a kölcsönhöz kapcsolódó jognyilatkozatok, amelyeknek a szerződésen alapuló igény szempontjából elévülést megszakító hatásuk lehet. Ezért az öt évnél régeb- ben folyósított kölcsönök esetén felmerül az a probléma, hogy a tőke visszaköve- telése iránti igény elévült. Ennek oka az, hogy az eredeti állapot helyreállításának
61 Lásd részletesen: Xxxxxx Xxxxxx (2014). A jelen tanulmány leadását követően jelent meg a 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, amely a 2014. évi XXXVIII. törvény elévülésre vonatkozó 1. § (6) bekezdését vizsgálva – sajnálatos módon mindenféle indokolás nélkül – mondta ki, hogy „[a]z el- térő jogirodalmi véleményekkel szemben alkotmányosan elfogadható álláspont az, hogy ezekben az esetekben az egyes követelések a szerződés fennállása alatt önállóan nem évülhetnek el”. Ebből az Alkotmánybíróság azt vezette le, hogy „az elévülés csak a szerződéses jogviszonynak a szerződés sze- rinti megszűnésekor kezdődik el. Vagyis ameddig az adós tartozása a pénzügyi intézmény felé (és a pénzügyi intézmény követelése az adós irányában) fennáll, addig az egyes befizetések és követelések el- évülése külön-külön nem kezdődhet el, azaz az adós által teljesített befizetésekkel kapcsolatos igények önállóan nem évülhetnek el”. (Indokolás [136].)
62 PK vélemény 2. pont.
alkalmazása figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy kölcsönszerződés esetén a tőke visszafizetésének kötelezettsége nem csupán a restitúcióból követke- zik, hanem az eredeti szerződéses feltételek szerint is fennállt, az adós a kölcsön- összeget csak időleges használatra kapta (szemben például egy adásvétel esetén a vételár visszafizetésére vonatkozó kötelezettséggel). Ebből fakad az az abszurd következmény, hogy „ugyanaz” a tőkekövetelés, amely a szerződés alapján esetleg még nem is esedékes, a szerződés érvénytelensége esetén már el is évülhetett. Úgy gondoljuk, ez is alátámasztja azt, hogy kölcsönszerződés esetén az eredeti állapot helyreállítása alkalmazásának nincs helye. Egyébként maga az elévülés is erre az eredményre vezet, hiszen – tekintettel arra, hogy az eredeti állapot helyreállítása csak a már teljesített szolgáltatások kölcsönös visszaadásával lehetséges – az el- évülési kifogás érvényesítése utólagos irreverzibilitást eredményez, és kizárja e jogkövetkezmény alkalmazhatóságát.
Felmerülhet, hogy az elévülés problémája orvosolható az elévülés nyugvásának a szabályaival. A Ptk. alapján az elévülés akkor nyugszik, ha a jogosult igényét menthető ok miatt nem tudja érvényesíteni. A nyugvás szabályainak alkalmazása mellett szól, hogy a felek a vizsgált kölcsönszerződésekben jellemzően nem vol- tak tudatában a szerződés érvénytelenségének. A bírói gyakorlat alapján azonban menthető oknak csak objektív körülmény minősülhet, a szerződés érvénytelensé- gének nem ismerete nem minősül ilyennek (hacsak a felet valamilyen objektív ok nem akadályozta a megismerésben vagy az igényérvényesítésben). Az a tény tehát, hogy a felek az érvénytelenség tényével nem voltak tisztában, nem eredményezi az elévülés nyugvását.
6.4. Az elévülés kezdő időpontja
az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítése esetén
Ahogy arra a fentiekben utaltunk, a hatályossá nyilvánítást az Új Ptk.-ban fel- váltja az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítése.63 A hatályossá nyilvánítás és az alaptalan gazdagodás megtérítése az alapgondolatot tekintve azonos: a bí- róság nem bolygatja a már mindkét fél által teljesített szolgáltatásokat, hanem csupán az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését rendeli el.64 Lényeges különbség ugyanakkor, hogy míg a hatályos- sá nyilvánítás esetén a bíróság konstitutív ítélettel rendezte a felek jogviszonyát, addig az alaptalan gazdagodás megtérítése esetén, hasonlóan az eredeti állapot helyreállításának esetéhez, a bíróság deklaratív hatállyal rendezi a felek jogvi-
63 Új Ptk. 6:113. §.
64 6:113. § (1) bek.
szonyát. Ebből következően az új Ptk. alapján az alaptalan gazdagodás megté- rítésének elrendelése esetén is érvényesülnek az eredeti állapot helyreállítására irányuló követelések elévülése kapcsán fent kifejtettek.
7. HATÁLYOSSÁ NYILVÁNÍTÁS ANNUITÁSOS KAMATSZÁMÍTÁS ESETÉN
A fentiekben kifejtettük, hogy kölcsönszerződés esetén a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánításának van helye, és rámutattunk, hogy ennek során a bíróságnak a már teljesített szolgáltatásokat tudomásul kell vennie, az ítéletében az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás megtérítését kell elrendelnie. Eh- hez a bíróságnak főszabályként a fennálló tőketartozást kell meghatároznia. Az érvénytelenség jogkövetkezményének rendezése során azonban tekintettel kell len- ni arra is, hogy a kölcsönszerződések jellemzően a Ptk.-tól eltérő kamatszámítási módszert alkalmaztak.
A Ptk. kamatszabálya azon alapul, hogy a kamat az idegen pénz használatának ellenértéke. E szabályból következően a futamidő alatt fizetett kamat folyamato- san csökken, mivel a fennálló tőketartozás is csökken. Ha a kölcsönösszeg 12 millió forint, a kamat évi 12% és a kölcsönt az adós 20 év alatt fizeti vissza, akkor a tör- lesztés az alábbiak szerint alakul:
Hó- Tőke- száma | Fennálló tőketartozás | Kamat (12% p. a.) | Törlesztés összesen | |
12. | 600 000,00 Ft | 11 400 000,00 Ft | 1 440 000,00 Ft | 2 040 000,00 Ft |
24. | 600 000,00 Ft | 10 800 000,00 Ft | 1 368 000,00 Ft | 1 968 000,00 Ft |
36. | 600 000,00 Ft | 10 200 000,00 Ft | 1 296 000,00 Ft | 1 896 000,00 Ft |
48. | 600 000,00 Ft | 9 600 000,00 Ft | 1 224 000,00 Ft | 1 824 000,00 Ft |
60. | 600 000,00 Ft | 9 000 000,00 Ft | 1 152 000,00 Ft | 1 752 000,00 Ft |
72. | 600 000,00 Ft | 8 400 000,00 Ft | 1 080 000,00 Ft | 1 680 000,00 Ft |
84. | 600 000,00 Ft | 7 800 000,00 Ft | 1 008 000,00 Ft | 1 608 000,00 Ft |
96. | 600 000,00 Ft | 7 200 000,00 Ft | 936 000,00 Ft | 1 536 000,00 Ft |
108. | 600 000,00 Ft | 6 600 000,00 Ft | 864 000,00 Ft | 1 464 000,00 Ft |
120. | 600 000,00 Ft | 6 000 000,00 Ft | 792 000,00 Ft | 1 392 000,00 Ft |
132. | 600 000,00 Ft | 5 400 000,00 Ft | 720 000,00 Ft | 1 320 000,00 Ft |
144. | 600 000,00 Ft | 4 800 000,00 Ft | 648 000,00 Ft | 1 248 000,00 Ft |
156. | 600 000,00 Ft | 4 200 000,00 Ft | 576 000,00 Ft | 1 176 000,00 Ft |
168. | 600 000,00 Ft | 3 600 000,00 Ft | 504 000,00 Ft | 1 104 000,00 Ft |
180. | 600 000,00 Ft | 3 000 000,00 Ft | 432 000,00 Ft | 1 032 000,00 Ft |
192. | 600 000,00 Ft | 2 400 000,00 Ft | 360 000,00 Ft | 960 000,00 Ft |
204. | 600 000,00 Ft | 1 800 000,00 Ft | 288 000,00 Ft | 888 000,00 Ft |
216. | 600 000,00 Ft | 1 200 000,00 Ft | 216 000,00 Ft | 816 000,00 Ft |
228. | 600 000,00 Ft | 600 000,00 Ft | 144 000,00 Ft | 744 000,00 Ft |
240. | 600 000,00 Ft | 0,00 Ft | 72 000,00 Ft | 672 000,00 Ft |
Össz. | 12 000 000,00 Ft | 15 120 000,00 Ft | 27 120 000,00 Ft | |
napok
törlesztés
A kölcsönszerződésekben azonban a törlesztőrészletet jellemzően úgy állapítják meg, hogy a törlesztés összege minden hónapban azonos (annuitásos kamatszámí- tás). A törlesztőrészleten belül a kamat aránya folyamatosan csökken, és párhuza- mosan nő a tőketartalom aránya. Az annuitásos kamatszámítás esetén a futam- idő elején az adós túlnyomórészt kamatot fizet. Az alábbi táblázat a fenti példával azonos paraméterek mellett szemlélteti a törlesztőrészletek alakulását annuitásos kamatszámítás esetén:
Hó- napok száma
Tőke- törlesztés
Fennálló tőketartozás
Kamat (12% p. a.)
Törlesztés összesen
12. | 153 843,02 Ft | 11 846 156,98 Ft | 1 431 721,01 Ft | 1 585 564,03 Ft |
24. | 173 354,17 Ft | 11 672 802,81 Ft | 1 412 209,86 Ft | 1 585 564,03 Ft |
36. | 195 339,82 Ft | 11 477 462,99 Ft | 1 390 224,22 Ft | 1 585 564,03 Ft |
48. | 220 113,80 Ft | 11 257 349,20 Ft | 1 365 450,24 Ft | 1 585 564,03 Ft |
60. | 248 029,73 Ft | 11 009 319,46 Ft | 1 337 534,30 Ft | 1 585 564,03 Ft |
72. | 279 486,11 Ft | 10 729 833,35 Ft | 1 306 077,92 Ft | 1 585 564,03 Ft |
84. | 314 931,95 Ft | 10 414 901,40 Ft | 1 270 632,09 Ft | 1 585 564,03 Ft |
96. | 354 873,20 Ft | 10 060 028,20 Ft | 1 230 690,83 Ft | 1 585 564,03 Ft |
108. | 399 880,01 Ft | 9 660 148,20 Ft | 1 185 684,03 Ft | 1 585 564,03 Ft |
120. | 450 594,80 Ft | 9 209 553,40 Ft | 1 134 969,23 Ft | 1 585 564,03 Ft |
132. | 507 741,50 Ft | 8 701 811,90 Ft | 1 077 822,53 Ft | 1 585 564,03 Ft |
144. | 572 135,83 Ft | 8 129 676,07 Ft | 1 013 428,20 Ft | 1 585 564,03 Ft |
156. | 644 696,97 Ft | 7 484 979,10 Ft | 940 867,06 Ft | 1 585 564,03 Ft |
168. | 726 460,69 Ft | 6 758 518,41 Ft | 859 103,35 Ft | 1 585 564,03 Ft |
180. | 818 594,08 Ft | 5 939 924,33 Ft | 766 969,95 Ft | 1 585 564,03 Ft |
192. | 922 412,30 Ft | 5 017 512,03 Ft | 663 151,73 Ft | 1 585 564,03 Ft |
204. | 1 039 397,27 Ft | 3 978 114,76 Ft | 546 166,76 Ft | 1 585 564,03 Ft |
216. | 1 171 218,86 Ft | 2 806 895,90 Ft | 414 345,17 Ft | 1 585 564,03 Ft |
228. | 1 319 758,73 Ft | 1 487 137,17 Ft | 265 805,30 Ft | 1 585 564,03 Ft |
240. | 1 487 137,17 Ft | 0,00 Ft | 98 426,86 Ft | 1 585 564,03 Ft |
Össz. | 12 000 000,00 Ft | 19 711 280,65 Ft | 31 711 280,65 Ft |
A kétféle kamatszámítási módszer között lényeges, az érvénytelenség jogkövet- kezményei kapcsán releváns különbség, hogy az annuitásos kamatszámítás csak akkor tükrözi a felek megállapodását, ha a szerződés az eredetileg rögzített felté- teleknek (futamidő, törlesztőrészletek száma, esedékesség) megfelelő törlesztéssel szűnik meg, hiszen ebben az esetben összességében az adós valóban a tőke után járó kamatot fizeti meg. Ha azonban a törlesztésre nem a szerződés szerint kerül sor
– például, mert a bíróság az érvénytelenségre tekintettel a szerződést hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik a fennálló tőketartozás egy összegben való megfizeté- séről –, akkor az adós túlfizetésben lesz, mivel olyan tőke után is fizetett kamatot, amelyet a bíróság ítélete következtében nem használt. A fenti példánál maradva, ha
a bíróság a negyedik év végén nyilvánítja hatályossá a szerződést, akkor az adós a tőkearányos kamatszámítási módszerhez képest 271 604 forint „túlfizetésben” lesz, hiszen időarányos törlesztés esetén 5 328 000 forint kamatot fizetett volna, míg annuitásos kamatszámítás esetén 5 599 605 forintot fizetett, a túlfizetés e két összeg különbözete.
A kétféle kamatszámítás közötti különbséget jelzi az alábbi két grafikon, amely a fenti feltételekkel nyújtott kölcsön törlesztőrészleteinek az eltérő tőke- és kamat- tartalmát mutatja.
1. ábra
Tőkearányos kamatszámítás
2. ábra
Annuitásos kamatszámítás
Ha tehát a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződést hatályossá nyilvánítja, akkor annuitásos kamatszámítás esetén a fennálló tőketartozást azt is figyelembe véve kell meghatároznia, hogy az adós a kamatok tekintetében mekkora túlfizetésben van.
8. ÖSSZEGZÉS
A fentiek alapján álláspontunk szerint a kölcsönszerződés nem dolog tulajdon- jogának átruházására, hanem idegen pénz használatára irányuló jogviszonynak minősül, így az eredeti állapot helyreállítása a szolgáltatás eredeti irreverzibilitása okán kizárt a PK vélemény 3. pontja alapján. A 2008-as gazdasági válság követ- keztében a perek túlnyomó részében ettől eltekintve is az eredeti állapot helyre- állíthatatlanságát kellene megállapítani utólagos irreverzibilitás miatt, mivel az eredeti állapot helyreállítását kérő fél a kapott kölcsön visszafizetésére nem lenne képes. Végül pedig az eredeti állapot helyreállíthatatlansága következik a jogvi- szonyból fakadó követelések (részbeni) elévüléséből is.
Az eredeti állapot helyreállíthatatlansága következtében – ha az érvénytelenség oka nem küszöbölhető ki – a szerződést az ítélethozatalig hatályossá kell nyil- vánítani. Ilyen esetekben a bíróság az ítéletében állapítja meg a kirovó pénznem alapulvételével az adós fennálló tőketartozását, és az adóst ennek megfizetésére kötelezi a bíróság.
IRODALOMJEGYZÉK
Xxxxx Xxxxxx (1941): Pénztartozás. Kamat. In Xxxxxxxx Xxxxxx (szerk.): Magyar Magánjog. III. kötet. Budapest, Grill.
Xxxxx Xxxxxx (1942): Kölcsön. In Xxxxxxxx Xxxxxx (szerk.): Magyar Magánjog. IV. kötet. Buda- pest, Grill.
Xxxxxxx Xxxxxx: A bankügyletek joga. Budapest, TÉBE.
Xxxxx Xxxxx – Xxxxxxx Xxxxxx (szerk.) (1981): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Harmadik kötet, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Xxxxxx Xxxxxx (2014): A kölcsönszerződésből fakadó követelések elévülésének kezdő időpontja.
Jogtudományi Közlöny, 2014/9., pp. 387–399.
Xxxxxx Xxxxxx–Xxxx Xxxxxx (2013): A devizahitel jogi alapkérdései. Hitelintézeti Szemle, 2013/5., pp. 371–387.
Xxxxx, Xxx (2004): Commercial law. 3rd ed., London: Penguin.
Xxxxxxxxxx Xxxx (1932): Fejezetek kötelmi jogunk köréből. II/1. Budapest, Grill. Xxxxxxxxx Xxxx (1944): A pénztartozások joga és a devizajog. Budapest, Tébe. Xxxxxxxx Xxxxxx (1933): A magyar magánjog vázlata. II. rész. Budapest, Grill.
Xxx Xxx, Xxxxxxxxx – Xxxxx, Xxxx (szerk.) (2009): Draft Common Frame of Reference (DCFR).
Full ed., München: Sellier.
Xxxxx Xxxxxx (1969): A szerződés érvénytelensége a polgári jogban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Xxxxxx Xxxx (1972): Kölcsönszerződés. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.