5.3) cikk—A sui generis opció mintaszakaszok

5.3) cikk—A sui generis opció. Az 5.2) cikkben írt „védett kikötő” alternatívájaként a marrákesi szerződés 5.3) cikke megengedi a ratifikáló országoknak, hogy az 5.1) cikkben írt exportkötelezettséget „más” kivételek és korlátozások hazai jogszabályaikba való bevezetésével teljesítsék. Ahhoz, hogy a jogosított szervezetek tudják, milyen anyagok exportálása megengedett nekik, az ilyen jogszabályoknak világosan meg kell határozniuk azokat a feltételeket, amelyek mellett az export engedélyezett. Ezenfelül, e sui generis opció értelmében elfogadott kivételeknek és korlátozásoknak eleget kell tenniük az 5.4) cikk, a 10. cikk (a végrehajtás általános elvei) és a 11. cikk (a háromlépéses teszt) követelményeinek. Az 5.4) cikk olyan esetekkel foglalkozik, amelyekben egy, a marrákesi szerződést ratifikáló ország nem részese egy olyan SzT szerződésnek, amely előírja az államnak, hogy tegyen eleget a háromlépéses tesztnek (TST). Ilyen esetben lehetséges, hogy egy jogosított szervezet a művet a TST kötelezettség terhétől mentesen terjesztheti. Az 5.4) cikk ezt annak kimondásával kezeli, hogy a berni egyezményben vagy a WIPO szerzői jogvédelmi szerződésben (WCT) nem részes állam, vagy a TST-t a hazai jogába be nem építő államban letelepedett jogosított szervezet kaphat egy másik államban készített hozzáférhető formátumú példányt, de azt a példányt nem terjesztheti egy másik joghatóságban. A nagyobb precizitás érdekében az 5.4) cikk joghatósági korlátozás alá helyezi a TST által nem kötött országokban letelepedett jogosított szervezetek részére exportált hozzáférhető formátumú példányok felhasználását: 1. 5.4.a) cikk. Egy olyan országban letelepedett, hozzáférhető formátumú példányt kapó jogosított szervezet, amely nem részese a berni egyezménynek, köteles biztosítani, hogy az ilyen példány „többszörözése, terjesztése vagy elérhetővé tétele csak annak a szerződő félnek a joghatóságában letelepedett kedvezményezett személyek részére történjék” (kiemelés utólag).