A segítő szakemberrel kapcsolatos elvárások a fogyatékos személyek ellátási területén. A segítő szakemberekkel szemben támasztott elvárások fogyatékos klienssekkel való munka során további kívánalmakkal egészülnek ki. A fogyatékos személyekkel való bánásmód és kommunikáció nagyobb odafigyelést, további ismeretekkel megalapozott készségeket igényel. A fogyatékos személyekkel való munka során tekintettel kell lenni speciális állapotukra, igényeikre, lehetőségeikre. A segítő szakemberek sokat tehetnek azért, hogy ezek a szempontok ne csak a segítő kapcsolatokban, hanem a mindennapi érintkezés során is megvalósuljanak. A fogyatékos emberekkel való megfelelő bánásmódot és kommunikációt a sztereotípiáktól, a hibás feltételezésektől és az előítéletektől mentes, toleráns viszonyulás alapozza meg. Ehhez kapcsolódik, hogy felesleges feltételezésekre hagyatkozni, érdemes megkérdezni, hogy szükség van-e segítségre, és ha igen, akkor mire és hogyan. A segítő kapcsolatban a fogyatékos személlyel megkötött megállapodás betartása mindkét fél részéről elvárható. A kommunikáció része a fogyatékos emberekről való beszéd megfelelő volta is. A fogyatékosság legfeljebb jelzőként (fogyatékos ember, vak ember) jelenhet meg a kommunikációban, főnévként (a fogyatékos, a vak) nem. Érdemes a személy tevékenységére utaló kifejezést (kliens, tanuló, páciens, vásárló) használni (Könczei, 1992; Gruiz, 2009). Az emberek gyakran félreértik egymás üzeneteit, többek között azért, mert az elhangzottakon túl nem veszik figyelembe az érzésekről szóló üzeneteket és a mögöttes tartalmakat, vagy téves feltételezések befolyásolják a kommunikációt. Jól tükrözi ezt Xxxxxx gondolata: „Tudom, hogy úgy véled, érted, amit szerinted én mondtam, de abban nem vagyok biztos, hogy ráébredtél-e arra: amit te hallottál, az nem az, ahogyan én értettem.” (Xxxxxx, 1978, in Barlai, 1997, 90. o.) A segítő kapcsolat eredményes alakítása a hatékony kommunikációban rejlik. A segítő kapcsolatot, hatékony kommunikációt támogató, illetve gátló tényezőket több szerző is összegezte (Okun, 1987, in Fonyó - Pajor, 2000; Xxxx - Xxxxxxx, 1990; Xxxx - Xxxxxxxx - Xxxx, 2007a; Xxxx – Xxxxxxxx - Xxxx, 2007b; Xxxxxx, 1997; Xxxxxx, 2001). Ezek közül a legfontosabbak:
