Finanszírozhatóság (financial vagy economic feasibility) mintaszakaszok

Finanszírozhatóság (financial vagy economic feasibility). A feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben megfogalmazott ellenvetések leginkább a rendkívül magas forrásigényt érintik. A világ országaiban az eltérő adórendszerek és hagyományok miatt különböző mértékű a jövedelem központosításának mértéke. Egy adott gazdaság esetében viszonylag egyszerű eldönteni, hogy általánosságban mekkora összegű redisztribúciót képes elviselni anélkül, hogy az a jövedelemtermelés rovására menne. Amennyire egyszerű eldönteni, milyen mértékű újraelosztás megengedhető, annál nehezebb megbecsülni, hogy az elvonás adott mértékű csökkenése vagy növelése mennyire javítaná vagy rontaná a gazdaság általános helyzetét. A kérdés megválaszolása meghaladja ennek a kutatásnak a kereteit. Rövid áttekintés azonban szükségesnek látszik, miután a pénzügyileg nyilvánvalóan megvalósíthatatlan intézkedések további elemzése értelmetlen lenne. A költségvetési szempontból neutrális, azaz a redisztribúció arányát és belső struktúráját nem érintő átállás a létező juttatások rendszeréről a feltétel nélküli alapjövedelemre abból az előfeltevésből indul ki, hogy az aktuális mértékű elvonások a gazdaság működőképességét és prosperitását nem veszélyeztetik. És bár ez nem feltétlenül igaz minden esetben, az előfeltevés lehetővé teszi azt az egyszerű ellenőrzést, hogy ugyanannyi forrás felosztása adott országban személyenként milyen összegű alapjövedelemre adna lehetőséget. Az egy főre jutó szociális kiadások mértéke ezután összevethető az adott társadalomban szükséges megélhetési költségekkel, így képet kaphatunk arról, hogy az adóbevételek emelése nélkül milyen összegű alapjövedelem valósítható meg. Ezt követően összehasonlíthatjuk az így kapott összeget az egyes kategóriákba tartozó csoportok jelenlegi támogatásainak összegével. Az alábbiakban az Eurostat adatbázisa alapján bemutatom, hogy az egyes uniós tagállamok hogyan tudnák finanszírozni a teljes átállást az alapjövedelem formájában történő támogatási rendszerre. A modellben a nyugellátásokat és a társadalombiztosítás terhére finanszírozott ellátásokat úgy tekintem, mint amelyek változatlanul maradnak, tekintettel arra, hogy azokat a jogosultak díjfizetései alapozzák meg. Módszertani okokból is célszerűbb ezeket változatlannak tekinteni. Ugyanis az egyes országokban nagyon eltérő a magán- és az állami biztosítás aránya, eltérő a nyugdíjmegtakarítások kezelése és az egészségügyi ellátás finanszírozása is. A modellben tehát azt feltételezem, hogy függetlenül a megszervezés módjától, a díjfizetéssel megalapo...