TÖRTÉNELMI SZEMLE

TÖRTÉNELMI SZEMLE

A HUN-REN BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA

LXV. ÉVFOLYAM

SZÁM

2023 3.

A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETTEL

KAPCSOLATBAN ÁLLÓ SZERZŐK ÍRÁSAI II.

Xxxxxxx Xxxxxxx, Xxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxx Xxxx, Xxxxxx Xxxxxxxx, Xxxx Xxxxxx, Xxxx Xxxxxx,

Xxxxxxx Xxxxx, Xxxxx Xxxxxxxx, Xxxxx Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx és Xxxxxx Xxxx értekezései

Szerkesztők

XXXXXXX XXXXXX

felelős szerkesztő

XXXXXX XXXXXX, XXXXXXX XXXXX, XXXXXX XXXXX, XXXXXXX XXXXX

rovatvezetők

XXXXX XXXXXX

szerkesztőségi munkatárs

Szerkesztőbizottság

XXXXXX XXXXX

elnök

XXXXX XXXXXX, XXXXXX XXXXX, XXXXX XXX, XXXXX XXXXXX, XXXXX XXXXXX, XXXXXX XXXX,

XXX XXXXXX, XXXXXXXX XXXXXX, XXXXXXX XXXXXX,

XXXXX XXXXXX, XXXXX XXXXXXXXX

A szerkesztőség elektromos postája: xxxxxxxxxxxxxxxx@xxxx.xx

Kérjük szerzőinket, hogy kézirataikat

a közlési szabályzatnak megfelelően készťtsék el, amely honlapunkon érhető el:

xxxx://xxx.xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxxx/xxxxxxxxxxx/xxxxxxxxxx-xxxxxx.xxxx

A 2023-as évfolyam megjelentetését

a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Tudományos Akadémia támogatja

ISSN 0040-9634

TARTALOMJEGYZÉK

LXV. évfolyam, 2023. 3. szám

Xxxxxxx Xxxxxxx Xxxxxx xxxxxx könyvei. (A késő középkori forráspusztulás mértékéről) 335

Xxxx Xxxxxx Xxx szegedi szandzsákbég személyének azonosítása, életpályája és birtoklástörténete (1567–1595) 353

Xxxxxx Xxxxx Xxxxxxxxxxxx, finanszírozás, protestantizmus.

A belső-ausztriai és a magyar rendek vitája, 1606–1610 367

Xxxxxx Xxxx Xxxxxxxxxxxxx vagy megszállás? Katonai, pénzťgyi és polgári igazgatás a visszafoglalt Magyarországon

a nagy török háborť idején (1683–1699) 393

Orgona Xxxxxxxx A láthatatlan asszony. Xxxxxx Xxxx házasságai 417

Xxxx Xxxxxx „Egy fťstbe ment terv”. Xxxxxx Xxxxx Xxxxxxxxxxxx örmény unitus pťspöki jelöltsége Erdélyben (1731−1742) 441

Xxxx Xxxxxx „… számtalanszor bizonyította bátorságát, képességeit és tapasztalatait…” Egy magyar gróf franciaországi marsallá való

kinevezésének körťlményei 463

Xxxxxxx Xxxxx Az agrártársadalom differenciáltsága

18. századi telepťléssoros összeírások kvantitatív elemzése alapján (1720–1796) 485

Eszik Xxxxxxxx Xxxxxxxx a modernizáló állam behatolására a vidéki térbe. Az 1883-as horvátországi parasztmozgalmakról másképp 521

Xxxxx Xxxxxx Lágernaplók. Magyar zsidó deportáltak mindennapjai

a koncentrációs és kényszermunkatáborokban (1944–1945) 545

Xxxxxxx Xxxxxx Intranzigens antikommunizmus és/vagy pragmatikus diplomácia? XII. Xxxxx keleti politikája világháborť

és hidegháborť között 567

Xxxxxx Xxxx Egy nyughatatlan homo politicus:

Xxxxx Xxxx (1900–1973) életťtja 591

INTRANZIGENS ANTIKOMMUNIZMUS ÉS/VAGY PRAGMATIKUS DIPLOMÁCIA?

XII. Xxxxx keleti politikája világháború és hidegháború között

XXXXXXX XXXXXX

INTRANSIGENT ANTI-COMMUNISM AND/OR PRAGMATIC DIPLOMACY?

The Eastern Politics of Pope Xxxx XXX between World War and Cold War

Based on new sources freshly made available by the Holy See, the study aims to reassess the history of – supposed or real – efforts at rapprochement between the Holy See and the Soviet Union, initiated between 1942 and 1946, with the ultimate goal of identifying the considerations that shaped the eastern politics of the Holy See at the end of World War II. After a thorough investigation of the Orlemanski Action in Spring 1944, of the Flynn Mission in March 1945, and of the negotiations that were opened in 1946 via some Hungarian Jesuits, the author argues that, while at the end of the war there was indeed a moment when Moscow appeared open to cooperation, those efforts at rapprochement that in fact took place generally broke down because of the Kremlin’s basic indifference, while the Holy See remained throughout ready for communications as long as the necessary conditions were fulfilled. As a result, the eastern politics of Xxxx XXX should be interpreted in terms of the paradigm of the Holy See’s traditional eastern politics of concordats rather than in that of intransigence. Yet the technical term of Ostpolitik cannot be applied to the eastern politics of Xxxx XXX without further qualifications, for, while it does show connections with the Ostpolitik of the Holy See in the 1960s, several major differences can be identified between them.

Keywords: politics of concordats, diplomacy of the Holy See, communism, Soviet Union, Xxxx XXX, soviet block

„A Szentszék mindenkor készséges a moszkvai kormánnyal kapcsolatba lépni.”1 1946. március 18-án ezekkel a szavakkal tolmácsolta XII. Xxxxx személyi titkára, a jezsuita P[ater] Xxxxxx Xxxxxx a pápa álláspontját a szovjetek állítólagos tárgyalási hajlandóságá- ról üzenetet hozó magyar P. Nagy Töhötömnek. Ezen legmagasabb helyről érkezett szent-

1 Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek. Bp., 2021. 266.

Xxxxxxx Xxxxxx, igazgatóhelyettes, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Egyháztörténeti osztály. A tanulmány létrejöttét a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap (NKFIH) Fk 135762 számon támogatta.

TÖRTÉNELMI SZEMLE • LXV (2023) 3:567–589 567

széki állásfoglalás előzményeként P. Leiber már 1945. november elején arról tájékoztatta a modus vivendi keresésében érdekelt, ugyancsak jezsuita Nagy Töhötömöt:

„Nem igaz, hogy Moszkva közeledett volna. Ellenben mi hoztuk már többször Moszkva tudomására, hogy hajlandók vagyunk a kapcsolatokat felvenni. Először évekkel ez- előtt Ankarán keresztül, de semmi érdemleges válasz nem jött; majd még Xxxxxxxxx életében, az elnök egyik kiváló katolikus diplomatája megemlítette a Vatikán köze- ledő szándékát magának Xxxxxxxxxx, aki részint kitért a válasz elől, részint pedig valami kis biztatást adott. Stockholmon keresztül is történnek jelenleg közeledő lé- pések, most már mindkét oldalról, de kialakult eredményről még nem beszélhetünk. A Vatikán feltétlenül föl akarja venni a kapcsolatot Xxxxxxxxxx.”2

Kétségtelen, hogy a Szovjetunió második világháború végi kelet-közép-európai tér- nyerése komoly kihívás elé állította a Szentszéket. Miután a térség „katolikus sávja”3 is az ateista kommunizmus ideológiáját követő nagyhatalom érdekszférájába került, egyál- talán nem volt lényegtelen, lehetséges-e a katolikus hívek érdekében Xxxxxxxxxx vala- milyen modus vivendit kialakítani. A Vatikán és a Kreml közötti kapcsolatokat illetően a szakirodalomban azonban mindmáig nyitott kérdés, vajon a – nyitó idézetben is kilá- tásba helyezett – párbeszéd kibontakozását és egy megegyezés megkötését XII. Xxxxx pápa óvatossága és elvi kommunistaellenessége, vagy inkább a Szovjetunió elzárkózása akadá- lyozta-e meg? Másként megfogalmazva a kérdést: beszélhetünk-e XII. Xxxxx pápa esetében az utódai, XXIII. Xxxxx és VI. Xxx pápa nevével összeforrott értelemben Ostpolitikról, vagy inkább azoknak van igazuk, akik Xxxxxxx pápa keleti politikájának intranzigens, hajlítha- tatlan antikommunizmusát tekintik meghatározónak?

A kérdés megválaszolása érdekében a következőkben az újonnan kutathatóvá vált szentszéki források bevonásával újraolvassuk a második világháború alatt és után kezde- ményezett, vélt vagy valós szentszéki–szovjet közeledési kísérletek történetét. A konkrét esetek számbavételén, illetve kontextusuk és lefolyásuk rövid ismertetésén túl célunk mindenekelőtt az, hogy a szentszéki háttérdokumentumok fényében feltárjuk, hogy mi- lyen szempontok alakították a második világháború végén a szentszéki keleti politikát. Amellett érvelünk, hogy jóllehet a világháború végén volt olyan pillanat, amikor Moszkva látszólag együttműködési készséget tanúsított, a ténylegesen meginduló közeledési kí- sérletek döntően a Kreml érdektelensége miatt fulladtak kudarcba, míg a Szentszék ré- széről – megfelelő feltételek teljesülése esetén – megvolt a nyitottság a párbeszédre. Következésképpen XII. Xxxxx keleti politikája nem az intranzigencia, hanem sokkal inkább a hagyományos szentszéki konkordátumpolitika paradigmájában értelmezendő. Az Ost- politik terminus technicus alkalmazását XII. Xxxxx keleti politikájára azonban nem tartjuk

2 Nagy Töhötöm: Napló 1944–1946, kapcsolódó dokumentumokkal. [Szerk. Xxxxxxxxx Xxxxxx.] Százhalombatta, 2019. 83. [1945. november 1-i bejegyzés.]

3 Ezt a megfogalmazást használja Xxxxxx Xxxxxxxxxx: La Santa Sede e l’Europa centro-orientale nella seconda metà del Novecento. Soveria Mannelli, 2013. 7.

568

megfelelőnek, mert mutat ugyan bizonyos összefüggéseket az 1960-as évek szentszéki

Ostpolitikjával, több alapvető különbség fedezhető fel a kettő között.

„… mi hoztuk már többször Moszkva tudomására, hogy hajlandók vagyunk a kapcsolatokat felvenni”

P. Leiber P. Nagynak adott, bevezetőnkben idézett tájékoztatásában arról beszélt, hogy a Szentszék „már többször” Moszkva tudomására hozta, hogy kész a kapcsolatok felvé- telére. A pápa bizalmasa 1945 novemberéig összesen három ilyen konkrét esetet említett: egy „évekkel korábban” az ankarai apostoli delegátuson keresztül tett kezdeményezést, amelyre nem érkezett válasz; egy „még Xxxxxxxxx elnök életében” egy amerikai diplomata útján közvetített – állítólag a Szentszéktől kiinduló – közeledési kísérletet, valamint egy 1945 őszén még folyamatban lévő, immár kétoldalú tárgyalás reményével kecsegtető kö- zeledési kísérletet, amelyre Stockholmon keresztül került sor. Mit lehet tudni ezekről az epizódokról?

A kutatás jelen állapotában az ankarai szentszéki képviselet útján indított kapcsolat- keresésről nem rendelkezünk pontos információkkal. Amennyiben elfogadjuk P. Xxxxxx állítását, hogy a kezdeményezésre „évekkel” 1945 novembere előtt került sor, elképzel- hető, hogy a pápa magántitkára azokra, a különböző sajtóhírekben is megjelent híresz- telésekre utalt, amelyek szerint a Vatikán ismételten kísérletet tett arra, hogy informá- ciókat szerezzen a szovjet hadifogságba esett olasz katonákról.4 A közvetítő csatornák és dátum megnevezése nélkül megemlített esetek részletei mindenesetre nem ismertek. Kronológiailag ugyan nem illik a P. Leiber-féle elbeszélésbe, mégsem zárható ki, hogy a német jezsuita valójában egy 1945 elején tett szentszéki lépésre gondolt. Erre utal leg- alábbis az az 1945 márciusában a Moszkva és Róma között közvetíteni kívánó amerikai demokrata politikus, Xxxxxxxx Xxxxxx Xxxxxxxxx elnök ír felmenőkkel rendelkező, katolikus politikai tanácsadója, Xxxxxx X. Xxxxx számára készített feljegyzés, amely számba vette a Szentszéknek mindazokat a kezdeményezéseit, amelyek 1918 és 1926 között a két fél közötti együttműködésre vagy megállapodásra irányultak. Ebben tudniillik az áll, hogy az első világháborút követő tárgyalások megakadása után 1926 és 1945 között újabb kö- zeledési kísérletek ugyan nem történtek, ám a dokumentum összeállításának évében, azaz 1945-ben, a törökországi apostoli delegátuson keresztül a Szentszék sikertelenül próbált nem hivatalos formában kapcsolatba lépni a Szovjetunióval, hogy információkat kérjen a hadifoglyokról.5 Akárhogy is áll a dolog, a rendelkezésre álló információmorzsák szerint

4 Lásd pl. Diplomatische Initiative des Kremls im Vatikan. Eine Nuntiatur in Moskau? Basler Nachrichten 1944. augusztus 12–13. 1. A lap egy példányát lásd Segreteria di Stato. Sezione per i Rapporti con gli Stati. Archivio Storico. Congregazione degli Affari Ecclesiastici Straordinari (= ASRS XX.XX.XX.) Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 513r–v. A Szentszék hadifoglyok érdekében végzett tevékenységéről lásd Inter arma caritas. L’Ufficio Informazioni Vaticano per i prigionieri di Guerra, istituito da Xxx XXX (1939–1947). I–II. A cura di Xxxxxxxxx Xx Xxxxxxxx – Xxxxxxxxxx Xxxxxxx. Città del Vaticano, 2004. (Collectanea Archivi Vaticani 52.)

5 Appunto consegnato il 28 marzo 1945 da S.E. Monsignor Segretario al Sig. Xxxxxx X. Flynn. ASRS XX.XX. SS. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 101–106.

569

ez a szentszéki kezdeményezés semmiképpen sem látszik átfogó közeledési kísérletnek, hanem sokkal inkább egy igen konkrét ügyben, a – feltehetően olasz – hadifoglyok érde- kében tett humanitárius célú szentszéki lépésnek.

A „Xxxxxxxxx elnök” életében egy amerikai diplomata közvetítésével megvalósuló, második közeledési kísérlet nem más, mint az imént említett Xxxxxx X. Xxxxx-nek a szak- irodalomban jól ismert közvetítési kísérlete a Kreml és a Vatikán között. A német jezsuita ugyan nem nevezi néven a tévesen „diplomatának” titulált személyt, az esemény leírása egyértelműen a Flynn-misszióra utal.6 A P. Xxxxxx interpretációja szerint a Szentszék által kezdeményezett közeledési kísérlet mindazonáltal nem a Vatikánból indult ki. Az ötletet, hogy Xxxxx kísérje el Rooseveltet Jaltába, és onnan utazzon tovább Moszkvába, hogy hely- ben tájékozódjon a Vatikán és a Kreml közötti kapcsolatteremtés lehetőségeiről, illetve a katolikus egyház helyzetéről a szovjetek által megszállt területeken,7 maga az elnök vetette fel.8 Xxxxxxx engedélyével Xxxxx végül Xxxxxxx Xxxxxxxx moszkvai amerikai követ különleges vendégeként mintegy három hetet töltött a szovjet fővárosban. 1944. február 12. és március 10. közötti moszkvai tartózkodása alatt többek között tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Orosz Pravoszláv Egyházügyi Tanács elnö- kével, Xxxxxxx Xxxxxxxxx, Molotov szovjet külügyminiszterrel, valamint a nem ortodox felekezeteket felügyelő Egyházügyi Tanács elnökével, Xxxx Xxxxxxxxxxxxx.9

Moszkvai útját követően Xxxxx Rómába utazott, hogy beszámoljon XII. Xxxxxxxx és munkatársainak moszkvai tapasztalatairól és a szentszéki–szovjet közeledést szorgalmaz- za. Vatikáni tárgyalásai során többek között felkarolta azt a javaslatot, hogy a Szentszék Harriman moszkvai amerikai nagykövet útján vesse fel Molotovnak egy apostoli vizitátor Szovjetunióba küldésének lehetőségét, akinek feladata egy egyezmény megkötésének előkészítése lenne. Azzal XII. Xxxxx is egyetértett, hogy mindenképpen fontos fenntartani a szentszéki–szovjet kapcsolatépítés lehetőségét, mert a teljes szakítás nagyon káros len- ne a fokozatosan előrenyomuló Vörös Hadsereg által megszállt területen élő sok millió katolikus számára. A pápa ugyanakkor úgy vélte, hogy a kapcsolatok „még megmaradt vékony fonalának” fenntartására és időnyerés céljából elegendő, ha Xxxxx első lépésben a Molotov szovjet külügyminiszter által a Vatikánnal szemben megfogalmazott vádakat

6 Xxxxx Xxxx volt az első kutató, aki felfigyelt arra, hogy a P. Xxxxxx közlésében szereplő amerikai „diplomata” Xxxxxx X. Flynn-nel azonos. Xxxxx Xxxx: L’Ostpolitik di Xxx XXX. Il «modus vivendi» proposto a Mosca 1946– 1947. Il caso di padre Xxxxxxxxxx Xxxxxxx Xxxx S. J. In: Chiesa del silenzio e diplomazia pontificia 1945–1965./ Umlčaná cirkev a pápežká diplomacia 1945–1965. A cura di Xxxxxx Xxxxxxxx – Xxxxxxxx Xxxxxxxxx – Xxxxx Xxxxxxx. Città del Vaticano, 2018. 163–164. Újabban Xxxxx Xxxx: L’Ostpolitik di Xxx XXX? Diplomazia pontificia e Unione Sovietica negli anni postbellici del pontificato di Xxx XXX. Le fonti e i protagonisti. In: L’Ostpolitik vaticana, l’Unione Sovietica e la Chiesa ortodossa Russa (1945–1978). A cura di Xxxxx Xxxx. Città del Vaticano, 2021. 26–27. A magyar szakirodalomban ez az azonosítás nem ismert. Vö. Scontrarsi o negoziare? Alternative dei Cattolici nel dopoguerra in Ungheria alla luce di alcuni documenti Vaticani/Ütközni vagy időt nyerni? Katolikus alternatívák 1945 után néhány vatikáni dokumentum fényében. Szerk. Xxxxx Xxxx – Xxxxxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxxx Xxxx. Bp., 2020. (METEM Könyvek 94) 45., 141.; Xxxxxx Xxx: Álarcok mögött. Nagy Töhötöm életei. Bp.–Pécs, 2019. (ÁBTL Monográfiák) 86–87.

7 Memorandum del Sig. Flynn. 1945. március 23. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. f. 67.

8 Serhii Plokhy: Yalta, the Price of Peace. New York, 2010. 31–32.

9 Uo. 444–446.; Memorandum del Sig. Flynn. 1945. március 23. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 67–73.

570

és rágalmakat cáfolja, rámutatva egyúttal a Szentszék Szovjetunió iránti jóindulatára.10 Ennek megfelelően készült el az a válaszdokumentum, amelyet Xxxxxxx végül Xxxxx 1944. március 28-án XII. Xxxxxxxx tett búcsúlátogatása után adott át az amerikai politikusnak.11 A feljegyzés – amely hivatalosan Xxxxx számára készült, hogy azt, mint vatikáni tár- gyalásainak eredményét, a saját nevében küldje Moszkvába12 – három egységből állt. Az első pontban az ideológiai szembenállás hangsúlyozása mellett cáfolták, hogy a Szent- szék bármikor is ellenséges magatartást tanúsított volna a Szovjetunióval szemben, és ennek alátámasztására számba vették a Szentszék ez irányú, 1918 és 1926 közötti kezde- ményezéseit, és utaltak arra a – fentebb említett – sikertelen kísérletre, amikor a Szent- szék a törökországi apostoli delegátuson keresztül nem hivatalos formában kívánt kap- csolatba lépni a Szovjetunióval, hogy információkat kérjen a hadifoglyok sorsáról. A második pontban a Szentszék nácizmus irányába tanúsított elfogultságának rágalmát cáfolták. A harmadik pontban végül a Szentszék világháború alatti abszolút semleges magatartására emlékeztettek, amihez a Vatikán a német–szovjet szövetség 1939. évi meg- kötésekor, majd később a Szovjetunió ellen indított német támadás alkalmával is hű ma- radt. A dokumentum összegzéseként végül rámutattak, hogy a felhozott példák mind igazolják, hogy a Szentszék mindig minden nemzettel jó viszonyra törekedett. Így például a fennálló nehézségek ellenére annak idején a cári Oroszországgal is sikerült diplomáciai kapcsolatot létesíteni. Lezárásként hangsúlyozták, hogy a Szentszék „nem adta fel min- denki felé érvényes békés programját, mint ahogy változatlan az a vágya is, hogy meg- valósuljanak azok a feltételek, amelyek a katolikus vallás számára nélkülözhetetlenek.”13 Némi pontosítással tehát igaznak tekinthető P. Xxxxxx Xxxx Töhötöm által tolmácsolt kijelentése: jóllehet a kapcsolatépítés terve nem a Szentszéktől indult ki, Xxxxx küldetése nyomán a Vatikán valóban kész volt – az amerikai politikus útján – óvatos párbeszédet kezdeményezni Xxxxxxxxxx, ám egy modus vivendi letárgyalására (még) nem tartotta

érettnek a helyzetet.

A P. Xxxxxxxxx származó információk pontatlanságának fényében kérdéses, mit takart pontosan a német jezsuitának az az állítása, hogy a „jelenben” – azaz 1945 őszén – „mind-

10 Tardini feljegyzése az 1945. március 25-i pápai kihallgatásról. (Ex. audientia Sanctissimi.) ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 92r–93v. Lásd még Feljegyzés Xxxxxxx és Xxxxx 1945. március 23-i beszélgetésé- ről. Uo. f. 36.; Memorandum del Sig. Flynn. 1945. március 23. Uo. f. 67.; Colloquio del 24 marzo 1945 fra il Mons. Segretario e il Xxxxxx Xxxxxx X. Xxxxx in merito all’eventuale invio di un Visitatore Apostolico in Russia. Uo. f. 83.

11 Appunto consegnato il 28 marzo 1945 da S.E. Monsignor Segretario al Sig. Xxxxxx X. Flynn. ASRS XX.XX. SS. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 101–106. Di Nolfo olaszul közli, de nem tudja egyértelműen beazonosítani, mi a dokumentum célja. Xxxxx Xx Xxxxx: Dear Pope. Vaticano e Stati Uniti. La corrispondenza segreta di Xxxxxxxxx e Xxxxxx con Papa Xxxxxxx xxxxx carte di Xxxxx Xxxxxx. Róma, 2003. 228. sz. dokumentum melléklete. Lásd még Xxxxxxxx Xxxxx 21–28. Maggio 1945. (Tardini kronológiai összefoglalója Xxxxxx X. Xxxxx 1945. évi vatikáni küldetéséről.) ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 30–32.

12 Vö. Memorandum del Sig. Flynn. 1945. március 23. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 67–73.; Xxxxxxxx Xxxxx 21–28. Marzo 1945. (Tardini kronológiai összefoglalója Xxxxxx X. Xxxxx 1945. évi vatikáni küldetéséről.) Uo. ff. 30–32.; Xxxxxxx feljegyzése az 1945. március 25-i pápai kihallgatásról. (Ex. audientia Sanctissimi.) Uo. ff. 92r–93v.

13 Appunto consegnato il 28 marzo 1945 da S.E. Monsignor Segretario al Sig. Xxxxxx X. Flynn. ASRS XX.XX SS. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 101–106.

571

két oldalról történnek közeledő lépések Stockholmon keresztül”.14 Eddig nem bukkantunk olyan forrásra, ami megerősítette volna ennek a kapcsolatkeresési folyamatnak a tényét, netán pontosította volna annak tartalmát. Az egyetlen eddig előkerült forrás, ami közve- tetten megerősítheti a Svédországon keresztül folytatott kapcsolatkeresés lehetőségét, Xxxxxx Xxxxxxxx 1993-as, La Croce e la Stella című munkája. A L’Osservatore Xxxxxx egykori főszerkesztője ebben a kötetben – a forráshely megjelölése nélkül – hosszan idéz egy 1946. július 22-én XII. Xxxxx xxxx és Xxxxxx Xxxxxxx moszkvai svéd követ közötti találkozó össze- foglalójából. A beszélgetés során a pápa megerősítette, hogy a Szentszék megfelelő felté- telek és garanciák mellett mindenkor készen állt egy modus vivendire, és a kapcsolatkere- sést Moszkvával a katolikusok érdekében most még fontosabbnak tartja, mint az első világháború után.15 További kutatások szükségesek tehát annak feltárására, hogy van-e összefüggés a két, svédekhez kötődő információ között, illetve mi lett az állítólagos 1945. őszi kölcsönös közeledési kísérlet kimenetele?

„Nem igaz, hogy Moszkva közeledett volna.”

A P. Xxxxxx által felsorolt kapcsolatfelvételi törekvések közös vonása, hogy azokra vagy egyoldalú szentszéki kezdeményezésként hivatkozott, vagy – mint a Stockholmon keresz- tül folyó tárgyalások esetében – kölcsönös közeledési lépésként utalt rájuk. Következés- képpen figyelmen kívül hagyott minden olyan vélt vagy valós kísérletet, amelyek a Kreml- ből indultak ki. Ahogy fogalmazott: „Nem igaz, hogy Moszkva közeledett volna.” Mennyire igaz ez a kategorikus állítás?

A korabeli sajtóban felröppent ilyen epizódok egy részét P. Leiber jogosan hagyta figyelmen kívül. Ezeket a híreszteléseket az Államtitkárság ugyanis a maga idejében rend- re megcáfolta. Ilyen volt például az az 1942. március 3-án, a római „Urbe” hírügynökség által közzétett hír, mely szerint Xxxxxxx egy autográf levelet küldött a pápának, hogy kö- zölje vele a vallással és a katolikus egyházzal kapcsolatos jó szándékát. A Szentszék a meg- alapozatlan hírt az olasz fasiszta kormány dezinformációs kísérletének tartotta, és tilta- kozott annak közzététele és terjesztése ellen. Nem sikerült azonban megakadályoznia, hogy a német, illetve a szövetséges propaganda – ellentétes előjellel – felhasználja a va- lósnak beállított információt. A németek azért, hogy lejárassák a pápát, a szövetségesek pedig annak igazolására, hogy a Szovjetunióban jelentősen javult a vallási helyzet.16

14 Xxxx: Napló, 83. [1945. november 1-i bejegyzés.]

15 Xxxxxx Xxxxxxxx: Vatican Kremlin. Les secrets d’un face-à-face. Paris, 1993. 135. A svéd diplomata emlékiratainak vonatkozó kötete: Xxxxxx Xxxxxxx: Fredens vägar 1945–1950. Stockholm, 1973.

16 A felröppent hírrel kapcsolatos dokumentumokat közli Actes et documents du Saint Siège relatifs à la Seconde Guerre Mondiale. (= ADSS) V. Le Saint Siège et la Guerre Mondiale Juillet 1941 – Octobre 1942. Ed. Xxxxxx Xxxx et al. Cittá del Vaticano, 1969. 461–463., 470–472., 474–476. [274., 275., 276., 284., 287., 288. sz. dokumentumok.]

A téves hír propagandisztikus felhasználásáról lásd ADSS III. Le Saint Siège et situation religieuse en Pologne et dans les pays Baltes 1939–1945. Ed. Xxxxxx Xxxx et al. Città del Vaticano, 1967. 566–567. 2. j. Lásd még Xxxxxxx Xxxxxx: Rome et Moscou 1900–1950. Paris, 1987. 583.; Xxxxxxxxx Xxxxxx: Die Ostpolitik des Vatikans 1917–1975. München–Zürich, 1975. 249.

572

Nem sokkal később, 1942 nyarán Xxxx Xxxxxxxx szíriai apostoli delegátus jelentett feletteseinek egy francia közvetítési ajánlatról. A közel-keleti szentszéki diplomata arról számolt be, hogy a moszkvai francia misszió egyik tagja szerint a szovjet kormány a vallás- szabadság elismerése, sőt a katolicizmushoz való közeledés felé halad. Hozzátette, hogy a moszkvai misszió vezetője, Xxxxx Xxxxxxx úgy vélte, hogy abban a helyzetben van, hogy elősegítheti ezt a közeledést a Szentszék és a szovjet kormány között.17

Legközelebb 1944 nyarán terjedtek a sajtóban hírek arról, hogy a Szovjetunió – az olasz kommunista vezető, Xxxxxxx Xxxxxxxxx közvetítésével – közeledni kíván a Szentszék- hez. Xxxxx Xxxxxxxx államtitkár azonban rögtön cáfolta18 azt az Amleto Cicognani washing- toni apostoli delegátus 1944. július 15-i táviratában hivatkozott újsághírt, hogy jó előjel- nek tekinthető, hogy Xxxxxxxxx és Xxxxxxxx Xxxxxxxx Xxxxxxx között bizalmas találkozóra került sor.19 Az angol News Chronicle 1944. augusztusi értesülését pedig, mely szerint Xxxxxxx Xxxxxxx Xxxxxxxxxx és Xxxx tábornokon keresztül egy memorandumot juttatott volna el a Szentszékhez a háború utáni együttműködés lehetőségéről,20 a L’Osservatore Romanóban utasították vissza.21 Ugyanilyen téves hírnek tekinthető a Basler Nachrichten azon értesü- lése, amely Róma felszabadítását követően hasonló szovjet kapcsolatkeresési kísérleteket és együttműködési ajánlatokat tulajdonított – ismét „Ercoli elvtárs”, azaz Togliatti közre- működésével – Xxxxxx Xxxxxxxxxxxxx, a Szovjetunió római képviselőjének.22

Az 1944 nyarán felröppent téves vagy megalapozatlan sajtóhírek mögött egy közös

– kétségkívül megtörtént – eseményt, illetve az annak nyomán létrejött, vagy annak ele- meit felhasználó kombinációkat sejthetünk: a Massachusetts állambeli Springfield Rózsafüzér-plébániája lengyel származású plébánosának, Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxxxx 1944. tavaszi Moszkvai útját.23

Az 1944. április 17. és május 10. között megvalósult, nagy nemzetközi sajtóvisszhan- got kiváltó út során Xxxxxxxxxx kétszer két órát tárgyalt Xxxxxxxxxx, és Moszkvából egy, a Generalisszimusz által aláírt, XII. Xxxxxxxx szánt dokumentummal tért vissza. Annak ellenére így történt, hogy jelenlegi ismereteink szerint az út eredeti céljai között nem szerepelt a Kreml és a Vatikán közötti közeledés előmozdítása. A meghívás egyértelműen a Lengyelország második világháború utáni sorsáról szóló nagyhatalmi egyeztetések kon- textusába illeszkedett, melynek során a Szovjetunió egyrészt az ország keleti és nyugati

17 ADSS V. 637–638. [430. sz. dokumentum]; Stehle: Die Ostpolitik, 250.; Trasatti: Vatican Kremlin, 118., 137. Ké- sőbb, 1944 őszére az Államtitkárságon az a meggyőződés alakult ki, hogy éppen Xxxxxxx követ lehet az egyik olyan személy, aki az Orlemanski-misszióval és egy esetleges szovjet–vatikáni modus vivendivel kap- csolatos bizalmas információkat szivárogtatott ki a sajtónak. Vö. Feljegyzés Braun leveléről. 1944. októ- ber 23. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 719. ff. 671–672.

18 Maglione 1742. sz. távirata Cicognaninak. 1944. július 18. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 33. 19 Cicognani 2238. sz. rejtjeltávirata. 1944. július 15/16. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. ff. 27–28. 20 Godfrey 432. sz. rejtjeltávirata. 1944. augusztus 18/19. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 480. 21 Távirattervezet Xxxxxxxxxx. 1944. augusztus 21. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 484.

22 Braunstumm távirata a Vatikánba. Berlin, 1944. augusztus 17. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. ff. 486r–490v. Vö. Stehle: Die Ostpolitik, 276.

23 Az eset részletes bemutatását lásd Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxxxx: Az Orlemanski-akció, avagy egy ame- rikai pap különös útja a Szovjetunióba. In: Ecclesiae et historiae servus infatigabilis. Tanulmányok Xxxxxxxx Xxxx

70. születésnapjára. Szerk. Xxxxxxx Xxxxxx. Bp., 2022. 165–195.

573

xxxxxxxxxx újrarajzolását, másrészt pedig az ellenségesnek tekintett londoni emigráns kormány helyett egy Moszkva iránt lojális új lengyel kormány felállítását kívánta elérni. Xxxxxxxxxx a Szovjetunió oldalán harcoló lengyel Xxxxxxxxxx hadosztály és lengyel ellen- állók támogatására 1943-ban Amerikában létrehozott Kościuszko Liga alapítójaként al- kalmasnak tűnt arra, hogy tagja legyen a londoni lengyel emigráns kormány alternatívá- jaként megteremtendő – szovjetek számára is elfogadható – új lengyel kormánynak, és papi személyként legitimálja azt a katolikus többségű lengyel társadalom, valamint az amerikai lengyel emigráció előtt.

Jóllehet a nyilvánosság felé mindvégig magánjellegű utazásként kommunikálták Xxxxxxxxxx útját, arra a valóságban titkos USA kormányzati támogatással került sor, sőt a National Catholic Welfare Conference dokumentumai szerint a tervbe az amerikai püs- pöki kart is előzetesen beavatták.24 A magánút látszatának megőrzését szolgálta, hogy az utazást és a Xxxxxxxxxx való személyes egyeztetés lehetőségét a lengyel ügyekről formáli- san tényleg Xxxxxxxxxx kezdeményezte 1944. január 17-én.25 Az amerikai diplomáciai dokumentumokból azonban tudható, hogy Xxxxxxx kért neki útlevelet Xxxxxxxxxxxx, amit az amerikai elnök kész volt megadni.26

Bár Xxxxxxxxxx útjának eredeti célja tisztán politikai volt, és a londoni lengyel kor- mány alternatívájaként szolgáló lengyel koalíciós kormány létrehozására vonatkozó ter- vek kiérlelésére irányult, mégis már Xxxxxxx és Xxxxxxxxxx első, 1944. április 28-i találko- zóján szinte azonnal szóba került a vallás és katolicizmus kérdése is, igaz, még egyértelműen csak Lengyelország jövőjével összefüggésben. Xxxxxxxxxx felvetésére, hogy a lengyelek tartanak a Szovjetunió egyházellenes politikájától, Xxxxxxx egy történelmi fejtegetés keretében biztosította a lengyel papot arról, hogy elkötelezett a vallásszabad- ság biztosítása mellett.27

Xxxxxxxxxx moszkvai utazása az amerikai sajtó két moszkvai tudósítójának köszön- hetően lépett ki a tisztán lengyel dimenzióból. Xxxxxxxx X. Xxxxxxxxx, a UP és Xxx Xxxxxxx, a CSB moszkvai tudósítói tudniillik, látva Xxxxxxxxxx naiv egyszerűségét és hiszékenysé- gét, egyúttal feltételezve, hogy egy pap csak egyházi jóváhagyással utazhatott a szovjet fővárosba, úgy vélték, hogy a látogatás Amerikában korántsem pozitív sajtóvisszhangja következtében Xxxxxxxxxx könnyen a szovjet és szentszéki nagypolitika játékszerévé, sőt

24 Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx: Nie tylko wizyta u Stalina. Xxxxxxx Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxx i jego bracia. Dzieje Najnowsze

48 (2016) Nr. 2. 63.

25 Архив Внешней Политики Российской Федерации [Arhiv Vnyesnyej Polityiki Rosszijszkoj Federacii. (Orosz Föderáció Külpolitikai Levéltára)] (= AVP RF) F. 3. op. 66. d. 26. l. 38. Xxxxx Xxxxxx Xxxxxxx: Na drodze do stworzenia PKWN — rola Moskwy. Pamięć i Sprawiedliwość 4 (8) (2005) Nr. 2. 40. Xxxxx://xxxxxx. xxxxx.xx/xxxxx/xxxxx/Xxxxxx_x_Xxxxxxxxxxxxxx/Xxxxxx_x_Xxxxxxxxxxxxxx-x0000-x0-x0_(0)/Xxxxxx_x_ Sprawiedliwosc-r2005-t4-n2_(8)-s31-49/Pamiec_i_Sprawiedliwosc-r2005-t4-n2_(8)-s31-49.pdf. (A letöltés ideje: 2022. május 13.)

26 Balogh–Fejérdy: Az Orlemanski-akció, 171–174.

27 AVP RF F. 6. op. 6. p. 42. d. 548. l. 9–15:9. Publikálva oroszul: Восточная Европа в документах российских архивов 1944–1953 гг. I. 1944–1948. [Fonetikusan: Vosztocsnaja Jevropa v dokumentah rosszijszkih arhivov 1944–1953. Xxx X. 1944–1948.] Oтв. ред. Xxxxxx X. Мурашко. Москва–Новосибирск [Szerk. Galina P. Murasko. Moszkva– Novoszibirszk], 1997. 36–42.; Xxxx://xxxx.xxxxxxxxxxxxx.xxx/xx/xxxxxxx/xxxxxx/0000000; angolul: https:// xxxxxxxxxxxxxx.xxxxxxxxxxxx.xxx/xxxxxxxx/000000. (Legutóbbi megtekintés: 2022. május 13.) [Magyar fordításban: Balogh–Fejérdy: Xx Xxxxxxxxxx-akció, 177–178.]

574

áldozatává válhat. Annak érdekében, hogy ettől megóvják, még a második Xxxxxxx– Xxxxxxxxxx találkozó előtt figyelmeztették, hogy ne elégedjen meg szóbeli ígéretekkel, hanem fontos, hogy Amerikába egy Sztálin által aláírt dokumentummal térjen vissza. Xxxxxxxxxx megfogadta az újságírók tanácsát, és az 1944. május 4-i találkozó alkalmával a katolikus egyházzal és a Szentszékkel kapcsolatos álláspontjának írásos rögzítésére kér- te a Generalisszimuszt.28 Sztálin vállalta egy ilyen dokumentum elkészítését: Xxxxxxxxxx írásban feltett – ám a szovjet apparátus által átfogalmazott kérdéseire – másnap, május 5-én kapott Xxxxxxx aláírásával hitelesített választ.29 Az így született dokumentum tartal- ma utóbb Xxxxxxxxxx május 12-én tartott chicagói sajtótájékoztatója nyomán széles kör- ben ismertté vált, és az eredetileg a lengyelkérdés megtárgyalását célzó moszkvai útját olyan színben tüntette fel, mintha az egésznek a hátterében és középpontjában egy szentszéki–szovjet közeledési kísérlet állt volna. Sztálin írásos nyilatkozatának jelentősé- gét és hatását jelzi, hogy azt nemcsak az amerikai diplomácia értékelte olyan jelentős gesztusnak, amellyel Xxxxxxx végérvényesen jelét adta annak, hogy javítani kívánja a szov- jet kormány és a katolikus egyház kapcsolatait, hanem az elnyomó szovjet valláspolitikát belülről ismerő P. Xxxxxxx Xxxxx asszumpcionista szerzetes, az 1936 óta egyetlen Moszkvá- ban élő katolikus pap is.30

A szentszéki–szovjet közeledés vagy modus vivendi lehetőségének vatikáni értékelése

A Szentszékhez 1944 elején, már Orlemanski moszkvai útját megelőzően eljutottak hí- resztelések a Szovjetunió közeledési készségéről.31 Ezzel párhuzamosan azt is világosan látták a Vatikánban, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak az európai béke megterem- tése és fenntartása számít prioritásnak, így különösen érdekelt abban, hogy háborús szö- vetségese és a katolikus egyház közeledjen egymáshoz.32 A szovjet befolyás érvényesülése

28 Xxxxxx X. Xxxxx – Xxxxxx X. Trani: The Reporter Who Knew Too Much. Xxxxxxxx Xxxxxxxxx and the New York Times. Lanham [MD], 2012. 27–28.; Foreign Relations of the United States. Diplomatic Papers, 1944, Europe. IV. Ed. E. Xxxxx Xxxxxxx et al. Washington D. C., 1966. (= FRUS) Doc. 794. (Xxxxx://xxxxxxx.xxxxx.xxx/xxxxxxxxxxxxxxxxxxx/ frus1944v04/d794. Legutóbbi megtekintés: 2022. május 13.); Xxxxxxx Xxxxx AA Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx. 1944. május 12. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 719. ff. 653–658.

29 Balogh–Fejérdy: Az Orlemanski-akció, 183–186. (A Xxxxxxx által aláírt eredeti orosz nyelvű dokumentum két fotokópiáját lásd ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. ff. 768., 771.) Az eredeti példányt, amelyet Xxxxxxxxxx 1944. május 14-én küldött el Amleto Cicognani washingtoni apostoli delegátushoz, feltehetően még a washingtoni nunciatúra irattárában őrzik. A Vatikáni Apostoli Levéltárban, az AAV Arch. Deleg. Stati Uniti fondban mindenesetre nem akadtunk nyomára. [Orosz nyelvű kiadása: Власть и церковь в Восточной Европе, Т. 1. (Vlaszty i cerkov v Vosztocsnoj Jevrope, T. 1.) 35.; Xxxxxxx Xxxxx által készített francia fordítása: ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 719. f. 660.; Xxxxxxx X. Xxxxxxxx moszkvai ügyvivő által készített angol fordítása: FRUS Xxx. 794.; Xxxxxx Xxxxxxxx Xxxxxxxxx olasz fordításában: Cicognani 1989. sz. rejtjeltávirata. Washington, 1944. május 18. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 763.]

30 Xxxxx–Trani: The Reporter Who Knew Too Much, 27–28.; FRUS Doc. 794.; Xxxxxxx Xxxxx AA Xxxxxxxx Xxxxxxx- nek. 1944. május 12. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 719. f. 653–658.

31 Maglione 1394. sz. rejtjeltávirata Cicognaninak. 1944. február 16. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718.

f. 582.

32 Vö. pl. Cicognani 1618. sz. rejtjeltávirata. 1944. január 2. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. ff. 555–557.

575

a közép- és kelet-európai térségben Xxxxxxxxx és környezete számára azért sem tűnt ve- szélyesnek, mert úgy vélték, hogy a háború alatt a Szovjetunió megváltozott. Az orosz ortodox egyházzal szembeni szovjet egyházpolitika 1943. évi módosulása33 különösen is azt látszott alátámasztani, hogy Xxxxxxx politikáját már nem elsősorban az ateista kom- munizmus ideológiája irányítja, hanem hagyományos és ezért pragmatikus nagyhatalmi törekvések vezérlik.

Közép- és Kelet-Európa háború utáni helyzetének kérdése – természetesen – a Szent- széket is foglalkoztatta, különös tekintettel a várhatóan szovjet érdekszférába kerülő katolikus nemzetek sorsára. Amikor 1943 végén Xxxxxxx Xxxx amerikai külügyminiszter ismertette Xxxxxx Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxxx az Egyesült Államok szovjet- és Európa- politikájának békés együttműködésre építő alapelveit, a washingtoni apostoli delegátus nem véletlenül tette szóvá, hogy az egyház az erkölcsi alapelveiből nem engedhet, és ag- gódik: vajon érvényesülni fog-e a szovjet zónában a vallásszabadság? A múltban és jelen- ben szerzett tapasztalatok alapján egyúttal jelezte: a Szovjetunió magatartása alapján nemigen lehet abban bízni, hogy az oroszok megtartják az egyezményeket és igazságosan járnak el.34

Xxxxx Xxxxxxxx bíboros államtitkár 1944. január 17-én a washingtoni apostoli delegá- tusnak küldött távirata még pontosabban leírja azokat a szempontokat és alapelveket, amelyek a Szentszék Szovjetunióval szembeni magatartását befolyásolták. Az államtitkár a dokumentumban hangsúlyozta, hogy a Szentszéknek az orosz nép iránti jóindulata ellenére bármiféle békés egymás mellett élés lehetőségét kérdésessé teszi a kommuniz- mus egyházellenes ideológiája, amelynek tényleges megváltozására semmilyen jel nem utal. A Szentszék részéről ezért bármiféle közeledésre csak akkor lenne lehetőség, ha a tények alapján megállapítható volna a vallásszabadság valódi érvényesülése a Szovjet- unióban.35

Az óvatos szentszéki álláspont jogosságát36 Cicognani 1944. március 16-i jelentése is megerősítette, amelyben Xxxxxxxxx optimista álláspontja mellett Xxxxxxxxxx a vallás- szabadságot és a katolicizmust illető, Xxxxxxx Xxxxxxxx moszkvai amerikai követ előtt elhangzott kijelentéseiről számolt be. Eszerint Xxxxxxx elismerte, hogy a nép akarja a val- lást. Kijelentette továbbá, hogy nincsen ellenére, ha a vallást nemzeti keretek között, az állami hatóságok ellenőrzése mellett gyakorolják. Kifejtette, hogy a katolikus vallást ép- pen azért nem engedélyezi, mert nemzetközi szervezettel bír, és ezért sem ő, sem kormá- nya nem érezné magát biztonságban ezzel a vallással. Fejtegetéseit azzal zárta, hogy vé- leménye szerint a háború után a nép nagyobb szereppel fog bírni a kormányban és jobban hallatja majd a hangját. Ennek az elkerülhetetlen változásnak az lesz a következménye,

33 Lásd erről Xxxxxxx Xxxxxxxx: Xxxxxx e il patriarca. La Chiesa ortodossa e il potere sovietico. Torino, 2011. 117–295.; Xxxx Xxxxxxxxx: Domestic and Foreign Policy Considerations and the Origins of Post-war Soviet Church– State Relations, 1941-1946. In Religion and the Cold War. Ed. Xxxxxx Xxxxx. Basingstoke, 2003. 23–36.

34 Cicognani 1618. sz. rejtjeltávirata. 1944. január 2. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. ff. 555–557.

35 Maglione 1339. sz. távirata Cicognaninak. 1944. január 17. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 554.

36 Maglione 1482. sz. távirata Cicognaninak. 1944. március 23. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 579.

576

hogy húsz év múlva a katolikusok Oroszországban erős vallási csoporttá válhatnak.37 Sztálin vallásszabadsággal és katolicizmussal kapcsolatos ellentmondásos kijelentésének fényében Xxxxxxxx arra a következtetésre jutott, hogy változatlanul nem látszik: „miként ismerheti el és garantálhatja a kommunizmus a valódi vallásszabadságot?”38

Xxxxxxxxxx moszkvai útja, és az annak eredményeképpen megszülető, Sztálin kéz- jegyével ellátott, „garanciákat” kínáló dokumentum sem változtatta meg alapvetően a Szentszék helyzetértékelését. Xxxxxxxxxx egész útját – amely a szovjet közeledési kész- ségről fel-felröppenő hírek ellenére váratlanul érte a Szentszéket – az Államtitkárságon nyilvánvaló politikai manőverként értékelték, amelynek kettős célja volt. Az amerikai politikai vezetés azt kívánta vele elérni, hogy a Lengyelország jövőjét illető szovjet garan- ciákkal a lengyel származású állampolgárokat a közeledő választások alkalmával Xxxxxxxxx mellé állítsák, elősegítve ezzel újraválasztását, a szovjetek pedig Lengyelország keleti sávjának Oroszországhoz csatolását készítették vele elő. Jóllehet az utóbbi az ott élő nagy- számú katolikus miatt különösen kényesen érintette a Szentszéket, az Államtitkárság nem látott lehetőséget arra, hogy ezért a szentszéki állásponton változtassanak. Változatlanul kérdéses volt ugyanis, hogy a kommunizmus miként tudná elismerni és garantálni a valós vallásszabadságot.39 Mindezért úgy ítélték meg: „Bár az eddigi tapasztalatok nem adnak bizakodásra okot, mindazonáltal a Szentszék továbbra is távolságtartással és várakozással tekint a kérdésre.”40

A Sztálin által aláírt dokumentumot tudniillik nem tekintették a vallásszabadság garantálása melletti tényleges elköteleződésnek. A dokumentumban szereplő első kérdést

– azt, hogy Xxxxxxx szerint megengedhető-e, hogy a Szovjetunió erőszakos és egyházüldöző politikát folytasson a katolikus egyházzal szemben –, valamint a rá adott választ is homá- lyosnak találták. Értelmezésükben Xxxxxxx ugyanis nem a vallásszabadság védelmezőjeként nevezte megengedhetetlennek az ilyen politikát, hanem az annál szűkebben értelmezhe- tő lelkiismereti és kultuszszabadság pártolójaként. A második pont esetében már a kérdés- feltevés módjában is politikai üzenetet fedeztek fel. A XII. Xxxxxxxx való együttműködés lehetőségét firtató kérdés ugyanis nem általános együttműködés lehetőségéről szólt, hanem „a katolikus egyház erőszakos üldözésével” szembeni összefogásról. Márpedig ezzel a megszállt lengyel területeken (is) zajló német egyházüldözésre történt egyértelmű utalás, így Xxxxxxx együttműködés lehetőségét megerősítő válasza lényegében Német- ország elleni kollaborációra korlátozódott. Xxxx Xxxxxxx tulajdonképpen a három évvel

37 Cicognani 1796. sz. rejtjeltávirata. Washington, 1944. március 15. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718.

f. 581. Közli ADSS XI. Le Saint Siège et la Guerre Mondiale Janvier 1944 – Mai 1945. [Éd. Xxxxxx Xxxx et al. Città del Vaticano, 1981.] 212–213. Lásd még erről, valamivel a teheráni konferencia után datálva Wenger: Rome et Moscou, 591. Cicognani jelentésének forrása minden bizonnyal Mons. Xxxxxx X. Xxxxxxx 1944. február 29-i memoranduma, aminek másolata csak 1944 júliusában jutott el Rómába. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 577. Közli ADSS XI. 213–214.

38 Maglione 1482. sz. távirata Cicognaninak. 1944. március 23. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 579.

39 Hivatali feljegyzés a Vatikáni Államtitkárságon. 1944. május 26. [Russia. Caso Orlemanski.] ASRS XX.XX. SS. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. ff. 780–781.

40 Maglione 1634. sz. rejtjeltávirata Cicognaninak. 1944. június 4. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 778.

577

korábban a németek által szorgalmazott „keresztes hadjárattal” ellentétes irányú antifa- siszta háború megáldását kívánta volna a pápától.41

Mindezek fényében – a „távolságtartó és a várakozó” magatartás stratégiája jegyé- ben – az látszott kívánatosnak, hogy a Szentszék teljesen határolódjon el az Orlemanski- féle közvetítési kísérlettől. Az elhatárolódás indokait legpontosabban az a XII. Xxxxx által saját kezűleg írt – és angolra is lefordított – feljegyzés tükrözi, amelyet a pápa Xxxxx Xxxxxx 1944. július 12-i audienciájára készített. Attól tartott ugyanis, hogy az amerikai elnök különmegbízottja a szentszéki–szovjet közeledés elősegítése érdekében Xxxxxxxxxx pápai kihallgatását akarja majd szorgalmazni: „Excellenciád jól tudja, hogy mennyire szeretnénk eleget tenni az elnök úr kéréseinek. Meggyőződésünk azonban, hogy az elnök úr meg fogja érteni, hogy ha Oroszország – megváltoztatva hozzáállását – valóban kap- csolatot kíván teremteni a Szentszékkel, akkor azt felhatalmazott szerveken keresztül kell megtennie, nem pedig egy már a szolgálatból felfüggesztett, és szinte az egész lengyel nép által rossz szemmel nézett papon keresztül, akit a jelenlegi kényes körülmények kö- zött a Szentatya nem fogadhatna.”42 Ugyanezt az álláspontot rögzítette az a feljegyzés, amelyet egy nappal korábban, a pápával folytatott egyeztetés nyomán készítettek az Államtitkárságon. A Cicognani washingtoni apostoli delegátusnak adandó instruckió fő pontjait rögzítő feljegyzés a pápa kéziratos jegyzetében szereplő érveken túl többek között azt is kiemelte, hogy Xxxxxxxxxx audienciájára azért nem kerül sor, mert nincsen semmi jogcíme, hogy tárgyaljon a Szentszékkel. Tárgyalásra a Szentszéknek megvannak a saját szervei.43

Az Orlemanski-féle közvetítés elutasításával egyidejűleg az Államtitkárságon a ta- pasztalatok konkrét ügyön túlmutató összegzése és a Szentszék követendő stratégiájának pontosítása is megkezdődött. A Szovjetunió és a Szentszék közötti kapcsolatok felvételé- nek feltételeit Tardini 1944. július 14-i – pápa által is jóváhagyott – feljegyzése rögzítette. Mindenekelőtt megállapította, hogy jóllehet „a háború politikai és katonai kényszere miatt Xxxxxxx felfüggesztette az ateista propagandát, és engedélyezte, hogy a templomo- kat a papság működtesse és a hívek látogassák, a Szovjetunió kommunista programja változatlan maradt”. Ugyancsak politikai érdekből kívánja azt a látszatot kelteni, hogy jó viszonyban áll a Szentszékkel, hogy megnyugtassa a lengyeleket és a szövetségeseket. Politikai céljának elérése érdekében Xxxxxxx tulajdonképpen két különböző dolgot kever össze: „Azaz a) a vallásszabadság elismerését és b) a Szentszékkel való kapcsolatokat. Ezekre [a Szentszékkel való kapcsolatokra] törekszik még azelőtt (és anélkül), hogy a vallás- szabadsággal kapcsolatos kötelességét teljesítette volna.” Tardini ezen helyzetértékelés alapján a Szovjetunió és a Szentszék közötti kapcsolatok létrejöttét csak két, egymást kö- vető fázisban látta megvalósíthatónak: „1. Először Sztálin kellőképpen elismeri és kihir- deti a vallásszabadságot. 2. Egy későbbi szakaszban, amikor tudniillik megállapítást nyer,

41 Hivatali feljegyzés a Vatikáni Államtitkárságon. 1944. május 26. [Russia. Caso Orlemanski.] ASRS XX.XX. SS. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 780.

42 XII. Xxxxx pápa kézírásos feljegyzése egy boríték hátoldalán. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 16. A feljegyzés keletkezési körülményeit leírja Tardini kézírásos feljegyzése. 1944. július 13. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. f. 15.

43 Kézírásos feljegyzés. 1944. július 11. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. ff. 9–10v.

578

hogy ez a szabadság tényleges és tartós, a Szentszék tanulmányozhatja majd a Sztálinnal való kapcsolatok kialakításának problémáját.” Ezt a stratégiát annak ellenére meg kell próbálnia a Szentszéknek, hogy Xxxxxxx nyilván ragaszkodni fog ahhoz, hogy a két szakasz összekapcsolódjon és összekeveredjen.44

A Xxxxxxx által javasolt stratégia még Xxxxxx Xxxxx közvetítési kísérletét megelőzően egy további elemmel, egy apostoli vizitátor Szovjetunióba küldésének tervével egészült ki. Ennek hátterében az állt, hogy Xxxxxxxxxx moszkvai útja és a Xxxxxxx által aláírt doku- mentum azt a – Rómában tévesnek ítélt – benyomást keltette a moszkvai St. Louis des Français-templom plébánosaként, egyúttal a szovjetek által el nem ismert oroszországi apostoli adminisztrátorként működő Xxxxxxx Xxxxxxx, hogy elérkezett egy szentszéki– szovjet modus vivendi megkötésének lehetősége. Xxxxx ezért kitartóan szorgalmazta, hogy a Szentszék pozitívan válaszoljon Sztálin – Orlemanski útján tanúsított – gesztusára. A Moszkvában szolgáló pap szinte eksztatikus lelkesedése annál érthetetlenebb volt a Va- tikánban, hogy a szovjet egyházüldözésben valós változást nem lehetett észlelni. Például maga Xxxxx, apostoli adminisztrátor létére sem hagyhatta el Moszkvát, és így csak töre- dékes képet tudott adni a katolicizmus oroszországi állapotáról. Ebben a helyzetben Tardini hasznosnak és szükségesnek vélte, hogy az állapotok pontos felmérésére egy apostoli vizitátort küldjenek Oroszországba és a megszállt államokba. Xxxxxxx a javaslat megvalósítását nem tartotta teljesen lehetetlennek, mert az apostoli vizitátor beengedé- sével Sztálin a vallásszabadság tényleges támogatójának színében tűnne fel, elutasítás esetén pedig nemcsak politikai céljainak szövetségesekkel szembeni érvényre juttatása kerülne veszélybe, hanem az is nyilvánvalóvá válna, hogy Xxxxxxx nyilatkozatai nem fedik a valóságot. Azt, hogy Xxxxxxx az esetleges szentszéki küldöttség útját a saját politikai cél- jainak szolgálatába állítsa, Xxxxxxx szerint azzal lehetne ellensúlyozni, hogy hangsúlyoz- zák az apostoli vizitátor küldetésének kizárólag lelkipásztori jellegét, továbbá azt, hogy az apostoli vizitátorok küldése illeszkedik az általános szentszéki gyakorlatba és nem kérdőjelezi meg a kommunizmus elvi elítélését.45

Az apostoli vizitátor küldésének lehetősége néhány nap múlva már nemcsak elvi szinten, hanem egy egészen konkrét javaslat formában is felmerült. Xxxxxxx ugyanis Xxxxxx Xxxxx közvetítési kísérletét – Xxxxxxxxxx moszkvai látogatásához hasonlóan – Xxxxxxxxx belpolitikai és nemzetközi pozíciójának erősítését célzó, „mindenekelőtt poli- tikai jellegű” lépésnek tekintette.46 Ám a felkínált amerikai közvetítési készséget minden- esetre annak ellenére sem kívánta elutasítani, hogy Xxxxxxx Xxxxx előtt lényegében csak vádakat fogalmazott meg a Szentszék magatartásával szemben, és a két fél közeledését szorgalmazó amerikai felvetésre csak annyit válaszolt, hogy „az egész ügyet át fogja gon-

44 Tardini kézírásos feljegyzése. 1944. július 14. [Russia e Santa Sede.] ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 718. ff. 18r–v., 20r–v. A dokumentumot közli ADSS XI. 462–463.

45 Hivatali feljegyzés. 1945. március 16. [Russia e Santa Sede.] ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 719. ff. 749–755. A hivatali feljegyzéssel együtt XII. Xxxxxxxx átadott dokumentumok listáját lásd ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 719. f. 763. Lásd még Xxxxxxx Xxxxx AA Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx. 1944. május 12. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 719. ff. 653–658.

46 Feljegyzés Xxxxxxx és Xxxxx 1945. március 23-i beszélgetéséről. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 36–37.

579

dolni” és „tájékoztatni fogja kollégáit a Xxxxx-nel folytatott beszélgetésről”.47 Tardini ezért egyrészt elismételte a Szentszék kérdésre vonatkozó álláspontjának fentebb említett alapelveit – hogy tudniillik a Szentszék kommunizmussal mint ideológiával szembeni ellenállása vallási alapú, és ezért nem változhat –, az előrelépéshez tehát inkább Sztálin- nak kellene változtatnia politikáján, mégpedig úgy, hogy tiszteletben tartja a tényleges vallásszabadságot,48 és biztos garanciákat kínál megtartására.49 Másrészt pedig magán- véleményeként felvetett ötletként ismertette az amerikai politikussal azt a javaslatát, hogy modus vivendire irányuló tárgyalások helyett előbb egy apostoli vizitátort kellene Oroszországba küldeni a helyzet felmérése céljából.50 A felvetést maga Xxxxx is magáévá tette, ám a pápa végül a korábbi óvatos magatartás megőrzése mellett döntött. Egyetértett ugyan azzal, hogy nyitva kell tartani a tárgyalás lehetőségét, egy apostoli vizitátor Moszkvába küldése helyett ellenben mindenekelőtt azt tartotta helyesnek, ha az ameri- kaiak útján cáfolják a Szentszékkel szemben felhozott szovjet vádakat és jelzik, hogy a katolikus egyház mindenkivel békére törekszik. XII. Xxxxx álláspontja szerint ezzel a lépés- sel a Szentszék ugyanúgy időt nyer, mintha apostoli vizitátort küldene, és a fejlemények fényében határozhatja meg a további szükséges lépéseket.51

Az események mindenesetre a szentszéki félelmek megalapozottságát igazolták, azt, hogy szovjet részről nem volt tényleges szándék a kapcsolatok javítására. Miközben Xxxxx Xxxxxxxxxx és Rómában a megegyezés lehetőségéről igyekezett meggyőzni tárgyaló- partnereit, a Kreml már az ukrán görögkatolikus egyház felszámolását tervezte. A terv végrehajtását 1945. április 11-én (nem egészen két héttel Xxxxx távozása után Rómából) meg is kezdték: letartóztatták Xxxxx Xxxxxx érseket.52 Az események így nem a Xxxxx – és Xxxxxxxxx – által remélt optimista forgatókönyvet követték, hanem azok az információk bizonyultak megalapozottnak, amelyek szerint Xxxxxxx (legalábbis a Szovjetunió határain belül) semmiféle engedményt nem kívánt tenni a katolicizmus irányába.

Modus vivendi 1946-ban?

A negatív tapasztalatok ellenére, alig egy évvel később, 1946 februárjában magyar je- zsuitákon keresztül olyan jelzés érkezett a Vatikánba, amely szerint a szovjetek nemcsak a háború végén megszállás alá került katolikus államokban, hanem magában a Szovjet-

47 Memorandum del Sig. Flynn. 1945. március 23. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. f. 73.

48 Feljegyzés Xxxxxxx és Xxxxx 1945. március 23-i beszélgetéséről. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 36–37.

49 Uo. 43–44.

50 Colloquio del 24 marzo 1945 fra il Mons. Segretario e il Xxxxxx Xxxxxx X. Xxxxx in merito all’eventuale invio di un Visitatore Apostolico in Russia. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. f. 83.; Progetto di comunicazione del Sig. Xxxxx all’Ambasciatore degli Stati Uniti in Russia, Sig. Harriman. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. f. 84.; Xxxxxxxx Xxxxx 21–28. Maggio. 1945. (Tardini kronológiai összefoglalója Xxxxxx X. Xxxxx 1945. évi vatikáni küldetéséről.) ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. f. 31v.

51 Xxxxxxx feljegyzése az 1945. március 25-i pápai kihallgatásról. (Ex. audientia Sanctissimi.) ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 723. ff. 92r–93v.

52 Plokhy: Yalta, 444–446.; Xxxxxxxx: Xxxxxx e il patriarca, 270–275.

580

unióban is készek volnának engedményekre, sőt egy Szentszékkel kötendő megegye- zésre is.

Az információ a már említett Nagy Töhötömtől származott, aki az 1935-ben a jezsui- ták által létrehozott Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkársága, 1938-től Testülete (= KALOT) egyik vezetőjeként a háború után Magyarországon kiépülő új rendszerrel való modus vivendi egyik szorgalmazója volt. A KALOT vezetősége tudniillik a szervezet túlélésének és általában a keresztény politikai erők hatalomban való rész- vételének biztosítása érdekében már 1943-tól tudatosan az új erőkkel való jó viszony megteremtésére készült. Mivel pedig 1944-re az is nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország a szovjet érdekszférába kerül, a KALOT átmentése érdekében a frontvonalon átszökve a szovjetekkel is felvették a kapcsolatot. Így sikerült többek között elérniük, hogy a KALOT az utolsó pillanatban lekerült a Fegyverszüneti Egyezmény 15. pontja alapján feloszlatandó, fasiszta jellegű pártokról és egyesületekről összeállított listáról, és tovább működhetett.53 A KALOT-nak az ily módon eredményesnek bizonyuló modus vivendi stratégiája kez- detben kizárólag belső, magyarországi dimenzióra korlátozódott, és abban nyilvánult meg, hogy a KALOT vezetése az egyházzal szembeni atrocitások ellenére sem a konfrontációt, hanem az új rendszerbe való beilleszkedés és a hatalomból részesedés útját kereste. Nagy Töhötöm első, 1945. nyári, majd különösen második, 1945. őszi útja még szintén azzal a céllal valósult meg, hogy a KALOT magyarországi munkájához és modus vivendit követő stratégiájához megszerezze a Szentszék anyagi és erkölcsi támogatását.54 Nagy Töhötöm naplójegyzetei és beszámolói alapján a Szentszék ekkor támogatásáról biztosította a KALOT-ot és tágabb nemzetközi összefüggésben is helyeselte a vezetők által választott alkalmazkodó stratégiát: a pápa kifejtette, hogy nem várható háború, hanem a kialakult status quo fennmaradásával kell számolni; P. Xxxxxx pedig – miként fentebb már láttuk – arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szentszék soha nem tett ellenséges nyilatkozatot a Szovjetunió ellen. Ellenkezőleg: míg Moszkva nem közeledett, Róma tett kevés eredmény- nyel járó közeledő lépéseket.55 A Szentszéktől érkezett biztatás mindazonáltal a magyar viszonyok közötti körültekintő magatartás folytatásának támogatására, és nem egy átfogó

szentszéki–szovjet modus vivendi lehetőségére vonatkozott.

A modus vivendi kiterjesztésének lehetőségét a szentszéki–szovjet viszonylatra a jelek szerint végül nem a Szentszék, még csak nem is a magyar jezsuiták, hanem végső soron a szovjetek vetették fel 1946. január végén. Nagy Töhötömnek, Xxxxxx Xxxxxxx és a ke- reszténydemokrata párt vezetőjének, Xxxxxxxxxxx Xxxxxxxxx a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot vezető Vorosilov marsall közeli munkatársával, Xxxxx Xxxxxxx folytatott beszél- getéseiről készült feljegyzések szerint a lépést Xxxxxxxxxx Xxxxxx éles oroszellenes

53 Xxxxxx Xxxxxx: A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935–1946. Bp., 1998. (Társadalom- és Művelődéstör- téneti Tanulmányok 23) 160–164.; Xxxxxx: Álarcok mögött, 47–66.

54 Lásd erről részletesen Xxxxxxx Xxxxxx: Xxxx Xxxxxxx, a KALOT és XII. Xxxxx pápa keleti politikája. [Megjelenés alatt.] Nagy Töhötöm első két római útjának fontosabb dokumentumait közli Scontrarsi o negoziare, 103–149., 317–361. Az eseményeket összefoglalja Nagy: Jezsuiták és szabadkőművesek, 222–258.; Xxxxxx: Álarcok mögött, 67–90. Lásd még Xxxx: Napló, 36–92.

55 Xxxx: Napló, 82–83. [1945. november 1-i bejegyzés.]

581

viselkedése érlelte meg.56 Az oroszok célja ezek szerint az lett volna, hogy Xxxxxxxxxx félreállítása, vagy legalábbis visszafogása érdekében – egyfelől a Szovjetunióban végzett missziós munka lehetőségét felcsillantva, másfelől retorziókkal fenyegetve – tárgyalásokra késztessék a Vatikánt.57 Miután a Vorosilov környezetéből 1946. január végén érkező aján- lat ellenére Xxxxxx követ nem fogadta Xxxx Xxxxxxxxx, mert a Mindszentyvel kiéleződő konfrontáció légkörében nem látta időszerűnek a tárgyalásokat,58 a jezsuita páter egy olyan magyarázattal érvelt a szentszéki–szovjet modus vivendi megkötésének lehetősége és időszerűsége mellett, amelynek megalapozottságát nehéz ellenőrizni.

Harmadik római útja előtt, 1946. február 15-én a Szentszék számára készített írásos jelentésében, majd március 6-án a pápa számára ehhez készített bizalmas jelentésében, egy szovjetek közé beépült magyar informátor híreire támaszkodva arról számolt be, hogy a szovjet kül- és egyházpolitikában két irányzat harcol egymással. A veszélyesebb, Xxxxxxx által vezetett, világforradalom kirobbantását célzó, intranzigens lenini irányzat áll szem- ben a Xxxxxxx által irányított és a hadsereg által támogatott, pánszláv hagyományokra építő, polgáribb irányzattal, mely békés egymás mellett élésre törekszik Európával. Nagy Töhötöm olvasatában a szentszéki–szovjet közeledést kezdeményező gesztus a sztálini irányzat képviselőitől érkezett, ám Xxxxxxxxxx konfrontációt kereső magatartása azt eredményezte, hogy a Molotov-féle irányzathoz tartozó magyar kommunisták előre akar- ják hozni az egy évvel későbbre tervezett támadást az egyház ellen. Ebben a helyzetben a sztálini irányzat változatlanul akarja ugyan a közeledést a Vatikán felé, de a tárgyalások megkezdéséhez kihasználni törekszik stratégiai előnyét, és sértett félként azt kívánja, hogy a Vatikán tegye meg az első lépést. Nagy Töhötöm ezért a beadványban arról igye- kezett meggyőzni a szentszéki döntéshozókat, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat. Ezzel tudniillik meg lehetne előzni egy kultúrharc kiprovokálását, időt lehetne nyerni az egyház belső erőinek megerősítésére és esetleg a mérsékelt sztálini irányzatot is meg le- hetne nyerni az egyház ügyének.59

Nagy Töhötöm maga sem volt biztos abban, hogy helyzetértékelése helyes,60 jelen- legi tudásunk alapján azonban egyértelműnek látszik, hogy információinak több eleme téves volt. Kétségtelen ugyan, hogy a szovjet vezetés nem volt homogén, ám egy P. Nagy által vélelmezett mértékű belső polarizáció kizártnak tekinthető. A rendelkezésre álló források alapján úgy tűnik, hogy Xxxxxxx a sztálini és molotovi irányok közötti ellentét- ről szóló információi a megszállt területeken működő különböző szovjet hatóságok riva-

56 Xxxx: Napló, 101. [1946. január 29-i bejegyzés.] Vö. még az 1946. január 23–24-i bejegyzéseket. Xxxx: Napló,

98–100.

57 Xxxx: Napló, 99., 103. [1946. január 24-i és február 4-i bejegyzések.]

58 Xxxxxx: A KALOT, 179.; Xxxx: Napló, 103., 105. [1946. február 4-i és 14-i bejegyzések.] Önéletrajzi írásában nem Xxxxxx, hanem Vorosilov beígért audienciájának elmaradásáról ír. Nagy: Jezsuiták és szabadkőművesek, 261–262.

59 Les aspirations soviétiques en Europe Sud-Oriental. 1946. február 15. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 727. ff. 3–24. A jelentéshez írt későbbi kiegészítésben tévesen február 16-i dátum szerepel: Supplément confi- dentiel à la relation du 16 février 1946 (exclusivement pour Sa Sainteté). 1946. március 6. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Russia. Pos. 727. ff. 46–47. Utóbbi dokumentumot a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomá- nya Levéltárában őrzött másolat alapján közli Scontrarsi o negoziare, 362–363.

60 Nagy Xxxxxxx Xxxxxxx xx Xxxxxxxxx. Róma, 1946. április 25. Scontrarsi o negoziare, 151–152., 363–364.

582

lizálásának kétségtelen tényén,61 valamint egy korábbi konfliktus félreértésén alapulnak. 1945 őszén tudniillik, amikor Xxxxxxx hosszabb időre Szocsiban álló dácsájába vonult visz- sza pihenni, a nyugati sajtóban különböző spekulációk jelentek meg a Generalisszimusz esetleges betegségéről és lehetséges utódlásáról. A szóba hozott jelöltek a második világ- háború alatt nagy tekintélyre és ismertségre szert tett Xxxxxx xxxxxxx és Xxxxxxx külügy- miniszter voltak. Xxxxxxx attól tartva, hogy Xxxxxxx esetleg tényleg az ő pozíciójára tör, 1945 novemberében azzal vádolta meg külügyminiszterét, hogy a kormány irányvonalá- tól független, autonóm döntéseket hozott, és a háború utáni geopolitikai helyezkedésről szóló tárgyalások során rugalmasabbnak és liberálisabbnak mutatkozott a szovjet kor- mánynál. A sarokba szorított Xxxxxxx végül önkritikát gyakorolt, és elfogadta Xxxxxxx kizárólagos irányító szerepét, amely a külpolitikában a szövetségesekkel szemben az en- gedékenység helyett a makacs erő alkalmazását tekintette célravezetőnek. 1945 decem- berében ennek ellenére az amerikaiak éppen azért javasolták, hogy a következő külügy- miniszteri konferenciára Xxxxxxxxxx kerüljön sor, mert úgy gondolták: a korábbi konfliktusok Xxxxxxx merevebb álláspontja miatt alakultak ki, amelyeket a rugalmasabb- nak tekintett Sztálin jelenléte orvosolhat.62

Az eddig feltárt források alapján nem lehet megállapítani, hogyan értékelte pontosan a Szentszék Nagy Töhötöm 1946 tavaszán beadott javaslatait. Az Államtitkárság levél- tárában ugyanis a beadott dokumentumok mellett semmiféle komolyabb elemző feljegy- zés, döntés-előkészítő dokumentum nem található. Az a két – végső soron XII. Xxxxxxx visszavezethető – egykorú forrás, ami egyértelműen arra utal, hogy a pápa elfogadta a magyar jezsuita javaslatait és késznek mutatkozott a kétoldalú tárgyalások megkísérlé- sére, mindenesetre nem vatikáni gyűjteményekben maradt fenn. Ilyen mindenekelőtt a pápa magántitkárának, P. Xxxxxx Xxxxxxxxx XII. Xxxxx álláspontját rögzítő – már többször hivatkozott – két autográf feljegyzése Nagy Töhötöm számára, amelyben nyilvánvalóvá tette a Szentszék tárgyalási készségét a szovjetekkel.63 A jezsuita páter a KALOT-ot alapító rendtársának, P. Xxxxxx Xxxxxxx 1946. március 3-án írt leveléből az is kiderül, hogy

XII. Xxxxx az április 29-én sorra került audiencián szóban is kifejezte készségét, hogy kész a moszkvai kormánnyal felvenni a kapcsolatokat, azonban azzal a feltétellel: „ha ezt ők kérik és kezdeményezik”. A pápa ugyanakkor „alapos aggodalmának adott kifejezést, hogy a szovjet csak beszél és ígér, de tettei következetesen mást mondanak”.64 Az alapvető

61 A szovjet hadsereg és a külképviseletek közötti vetélkedésről többek között a KALOT vezetőségével köz- vetlen kapcsolatban álló, Budapesten szolgáló Xxx Xxxx hadnagy tesz említést. Xxxx Xxx: Улица Королевы Xxxxxxxxxxxx. Повесть о странностях времени. АОЗТ «Полиграфист», 1996. (Xxxxx://xxxxxx.xxxxxxx. com/lev-kvin/ulica1. Legutóbbi megtekintés: 2022. május 13.)

62 Xxxxxxxx X. Plechatnov: „The Allies are Pressing on you to Break your Will…” Foreign Policy Correspon- dence Between Xxxxxx and Xxxxxxx and other Politburo Members, September 1945 – December 1946. Https:// xxx.xxxxxxxxxxxx.xxx/xxxxx/xxxxxxx/xxxxx/xxxxx/xxxxxxxxx/xxxxxxxxxxx/XXXX00.XXX. (A letöltés ideje: 2022. május 13.)

63 P. Leiber P. Nagynak. 1946. március 18. [Délelőtt.] Fakszimile közli Scontrarsi o negoziare, 200.; P. Leiber

P. Nagynak. 1946. március 18. [Este.] Xxxxxxxxxx xxxxx Xxxx: Napló, 107. [Magyar fordításukat lásd Nagy:

Jezsuiták és szabadkőművesek, 265–267.]

64 Nagy Töhötöm Xxxxxx Xxxxxxx. Róma, 1946. május 3. Xxxxxx Xxxx és Xxxx Xxxxxxx levelezése (1939–1969). Szerk.

Xxxxxxxxx Xxxxxx. Százhalombatta, 2019. 59.

583

bizalmatlanság és jogos fenntartások ellenére XII. Xxxxx mindenesetre kész volt a tárgya- lásokra. Ezt leginkább az igazolja, hogy Nagy Töhötömöt nem csupán szóban bízta meg hivatalos közvetítőnek a szovjetek felé. A P. Xxxxxx által adott „megbízólevél” mellett Xxxx küldetésének hivatalos jellegét különösképpen is megerősíti, hogy a magyar jezsuita – sa- ját kérésére,65 ám nyilvánvalóan a pápa jóváhagyásával – 1946. május 2-án vatikáni szol- gálati útlevelet (Passaporto di Servizio per l’estero) kapott Montini substitutustól.66

A hivatalos közvetítői megbízatással Magyarországra visszatérő P. Nagynak két – egy- mással összefüggő – feladata volt: az egyik, hogy előkészítse a nunciatúra visszatérését, a másik, hogy tárgyalásokat kezdjen Moszkva embereivel.67 1946. május 25-én fel is kereste Xxxxxx Xxxxxxxxx Xxxxxxxx, a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság politikai tanács- adóját, ám az orosz tiszt a nunciatúra visszaengedésének feltételéül – a Szentszék jóindu- latának egyértelmű jeleként – Mindszenty megfékezését követelte, és csak ennek esetén helyezte kilátásba, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság – a magyar kormány hivatalos kérése nyomán – majd beleegyezik a kérés teljesítésébe. A Vatikán és Moszkva közötti kapcsolatok lehetőségére ugyanakkor Xxxxxxx nem adott érdemi választ, csupán a szent- széki szándékok őszinteségét illető bizalmatlanságának adott hangot.68

Az eredmények késlekedésében a szovjet időhúzó taktika mellett az is szerepet ját- szott, hogy 1946 nyarára a KALOT vezetősége – így maga Xxxx Xxxxxxx is – véglegesen szembekerült a modus vivendi stratégiája helyett a konfrontációt preferáló Mindszenty bíborossal, aki június végén az alkalmazkodó politikát folytató jezsuitákat feljelentette Rómában.69 A KALOT vezetőinek pozícióját ráadásul nemcsak ez a konfliktus gyengítette, hanem az is, hogy két orosz katona ellen június 17-én elkövetett halálos merényletre (az úgynevezett Xxxxx xxxxxx gyilkosságra) hivatkozva – amelyet a nyomozó hatóságok egy KALOT-taghoz kapcsoltak70 –, számos más egyesület között július közepén a KALOT működését is betiltották. Így hiába érvelt újabb római útja alkalmával beadott jelentésé- ben amellett, hogy a különböző támadások ellenére a modus vivendi valóban járható út,71 érvelését igencsak gyengítette, hogy a modus vivendi lehetőségének szinte egyetlen kézzel- fogható bizonyítéka, a KALOT működése ellehetetlenült.

Az Oszokinnal 1946 őszén folytatódó tárgyalások során – melybe októberben Xxxxxx Xxxxxx jezsuita is bekapcsolódott – sem igen közeledtek az álláspontok.72 A Magyarorszá-

65 Nagy Töhötöm Xxxxxx Xxxxxxx. Róma, 1946. május 3. Xxxxxx Xxxx, 59.

66 Xxxxxxxxxx xxxxx Xxxx: Napló, 109.

67 Xxxx: Napló, 113. [1946. május 24-i bejegyzés.]

68 Xxxxxxxx Xxxxxxxx úrral, az NKVD közép-európai vezetőjével folytatott beszélgetésemről. Bp., 1946. má- jus 25. Scontrarsi o negoziare, 165–168.; Xxxx: Napló, 113–115. [1946. május 25-i bejegyzés.] Xxxx Xxxxxx az ígért levelet azonban nem készítette el. Xxxx: Napló, 116. [1946. június 1-i bejegyzés.] A kérdés később még Tildynél is szóba került. Xxxx: Napló, 119. [1946. június 14-i bejegyzés.]

69 Xxxxxxxxxx Xxxxxx Xxxxxxxx Xxxxxxxx Montini substitutusnak. Esztergom, 1946. június 27. Scontrarsi o negoziare, 239–244. Lásd ehhez Xxxxxxxx Xxxx elemzését. Scontrarsi o negoziare, 20–23.

70 Balogh: A KALOT, 198–199. Ezzel érvel Oszokin Nagy Töhötömnek 1946. szeptember 6-án: a KALOT felosz- latására a leventékkel való együttműködés és szovjet katonagyilkosságok miatt került sor. Xxxx: Napló, 155.

71 Nagy Töhötöm jelentése a magyar katolicizmus helyzetéről. 1946. július 31. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Un- gheria. Pos. 129. f. 25. Közli Scontrarsi o negoziare, 365–378.

72 Xxxx: Napló, 155., 175–183. [1946. szeptember 6-i, 11-i, 18-i, 20-i és 24-i bejegyzések.] Xxxxxx tárgyalásairól lásd Vorbemerkungen zu den Besprechungen mit einem russischen Herrn. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Unghe-

584

gon belüli modus vivendi lehetőségének megmentése – és egy bizonytalan jövőben szóba jöhető szentszéki–szovjet közeledés lehetőségének megőrzése – érdekében hivatalos kül- döttként 1946. október végén előbb P. Jánosi, majd félhivatalos közvetítőként P. Nagy is még egyszer Rómába utaztak, de érdemi tárgyalásokat már nem folytathattak. A buda- pesti nunciatúra újranyitásának kérdését illetően Xxxxxx Xxxxxx Xxxxxxxxxx folytatott tár- gyalásait rögzítő beszámolóján túl73 csupán Xxxxx Xxxxxx köztársasági elnök és Xxxx Xxxxxx miniszterelnök – az orosz állásponttal egyező tartalmú – üzenetét tudta írásban benyúj- tani, mely szerint a diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó lépéseket Magyarország a békekötés és az ország szuverenitásának visszanyerése után kívánja megtenni.74 A két jezsuita ezenkívül még egy sor hosszú jelentést adott le annak érdekében, hogy a Mind- szenty és a modus vivendi képviselői között nyáron elmérgesedett vitában a pápát a maguk oldalára állítsák, vagy ha ez nem sikerülne, legalább a történelem ítélőszéke előtt elhá- rítsák maguktól az esetleges következmények miatti felelősséget.75

A modus vivendit kereső jezsuiták és Mindszenty között a magyar egyház által köve- tendő utat illető konfliktust – anélkül, hogy bármely félnek igazat adott volna76 – a Szent- szék végül úgy oldotta meg, hogy a konfliktusban részt vevő egyik felet – a két jezsuitát – kiemelte Magyarországról.77 A szovjetekkel kötendő modus vivendire vonatkozó szentszéki döntéshozatal menetéről és szempontjairól ugyanakkor ebből az időszakból sem áll rendelkezésre államtitkársági dokumentum, így csak valószínűsíthetjük, hogy a tárgyalások folytatásának végét nem elsősorban a szovjetek bizalmát már valamelyest elnyert két jezsuita kikapcsolása okozta (Jánosit egyébként decemberben még egy válasz- szal rövid időre visszaküldték Magyarországra),78 hanem az, hogy a tavasszal kinyilvání- tott szentszéki közeledési készség ellenére, a közben eltelt időben a Vatikánban a szovjetek részéről semmiféle komoly tárgyalási szándékot igazoló tettet nem tapasztaltak.79 Mind- ez csak az egyébként is meglévő óvatosságot és fenntartásokat erősítette.

ria. Pos. 129. ff. 50–56. Közli Xxxxxxxxxx o negoziare, 266–271.; Gespräch mit einem Russen in verantwortlicher Stellung in Ungarn. November 1946. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Ungheria. Pos. 129. ff. 586–590. Közli Scontrarsi o negoziare, 275–278.

73 Vorbemerkungen zu den Besprechungen mit einem russischen Herrn. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Ungheria.

Pos. 129. ff. 50–56. Közli Scontrarsi o negoziare, 266–271.

74 Als der Präsident der Republik Xxxxxx Xxxxx und der Xxxxxxxxxxxxxxxxx Xxxxxx Xxxx erfuhren… ASRS XX.XX. SS. Xxx XXX. Ungheria. Pos. 129. ff. 3–7. Közli Scontrarsi o negoziare, 285–288. Vö. Xxxxx X. Kent: The Lonely Cold War of Pope Xxxx XXX. The Roman Catholic Church and the Division of Europe, 1943–1950. Montreal–London–Ithaca, 2002. 119.

75 Als die Russen in Ungarn einmarschierten… ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Ungheria. Pos. 135. ff. 325–340. Közli Scontrarsi o negoziare, 291–302.; „Modus vivendi”. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Ungheria. Pos. 129. ff. 11–16. Köz- li Scontrarsi o negoziare, 308–311.; Xxxxxx és összegyűjtött anyag Őszentsége számára megírandó jelentéshez. Bp., 1946. október 15. Közli Scontrarsi o negoziare, 169–183. Rapporto sulla situazione del cattolicesimo ungherese. 1946. november 12. Közli Scontrarsi o negoziare, 382–394.

76 Xxxx: Napló, 207. [1946. november 19-i bejegyzés.]

77 Petrás: Álarcok mögött, 135–139.

78 Xxxx: Napló, 220. [1946. december 21-i bejegyzés.]

79 A Szentszék számára például már 1946 nyarára világossá vált, hogy a budapesti nunciatúra újranyitása

– amelyre a pápa a Nagy Töhötöm útján jelzett szovjet tárgyalási készség őszinteségének fokmérőjeként tekintett –, nem fog megvalósulni. Brit diplomáciai forrásból a Vatikán ugyanis arról értesült: a szovjet

585

„Passzív” és „aktív” vatikáni keleti politika

Áttekintésünk nem adja a tárgyalt kérdés mindenre kiterjedő elemzését, így végleges konklúzió megfogalmazására sem jogosít fel. A három alaposabban megvizsgált közele- dési kísérlet – az Orlemanski-akció, a Flynn-misszió, valamint a magyar jezsuiták útján megkezdett tárgyalások – tapasztalatai, illetve a vatikáni keleti politikát tárgyaló szak- irodalom eredményei alapján néhány összegző megállapítást mindenesetre megenged- hetünk magunknak.

Kutatásunk eredményeiből mindenekelőtt az látszik, hogy a közeledést célzó kezde- ményezés egyik esetben sem a Szentszéktől indult ki. Xxxxxxxxxx moszkvai látogatásánál a szentszéki–szovjet viszony javításának ügyét nem az oroszok, hanem végső soron az amerikai újságírók vetették fel. A lengyel-amerikai pap kérdéseire azután Xxxxxxx adott nem egészen egyértelmű, de nem is teljesen elutasító választ. A Flynn-misszió esetében egészen nyilvánvaló, hogy teljesen amerikai kezdeményezésről volt szó, xxxxx Xxxxxxx ugyan nem nyílt elutasítással válaszolt, mégis éppencsak a tárgyalások elvi lehetőségét tartotta fenn. A P. Nagy közvetítésével 1946 tavaszán megkezdett közeledési kísérlet első ránézésre szovjet iniciatívának tűnhet, ám erősen kérdéses, vajon valóban Moszkvából indult-e ki. Óvatosságra int mindenesetre, hogy míg az Orlemanski- és Xxxxx-féle közve- títési kísérleteknél a szovjet felső vezetés álláspontjáról is van valami fogalmunk, itt csu- pán beosztott, helyi funkcionáriusok kezdeményezéseivel és taktikázásával találkozunk. Jelenleg semmi adatunk nincsen arra, hogy Xxxxx Xxxx és más katonatisztek 1946 január- jában megfogalmazott tárgyalási ajánlata valóban egy moszkvai döntésre ment-e vissza, és amennyiben igen, milyen szándékok álltak a háttérben.

Áttekintésünkből az is szépen kirajzolódik, hogy a kívülről érkező közeledési kísér- letekre adott szentszéki válasz mindhárom esetben egyazon logikát követte: a Vatikán nem zárta ki a tárgyalások lehetőségét, ám ragaszkodott ahhoz, hogy a tényleges kezde- ményezésnek a szovjetek részéről kell kiindulnia, és a gyakorlati tárgyalásokra csak azt követően kerülhet sor, hogy szándékuk őszinteségének alátámasztására a vallásszabad- ságot garantáló intézkedéseket mutattak fel. A Szentszék ugyanakkor az idő előrehalad- tával egyre konkrétabb formában foglalkozott a közvetlen tárgyalások lehetőségének megteremtésével. Orlemanski 1944. tavaszi moszkvai útja esetében még passzív várakozást regisztrálhatunk,80 ám nem sokkal később, már a Flynn-missziót megelőzően, lehetséges előkészítő lépésként felmerül egy apostoli vizitátor küldésének terve.81 Megvalósítását 1945 márciusában végül a pápa még nem tartotta időszerűnek, ám egy évvel később lénye- gében ennek az elképzelésnek egy módosított változatával találkozunk: a szentszéki út- levéllel felruházott Nagy Töhötöm tulajdonképpen hivatalos szentszéki küldöttként kap- ja a közvetlen tárgyalások előkészítésének feladatát. Talán éppen azért kerülhetett erre

hatóságok kategorikusan megtiltották a magyar kormánynak, hogy pápai nunciust fogadjanak. A szent- széki brit követség Tardininek. 1946. július 17. ASRS XX.XX.XX. Xxx XXX. Ungheria. Pos. 130. f. 86.

80 Balogh–Fejérdy: Az Orlemanski-akció, 165–195.

81 Xxxxxxx Xxxxxx: Modus vivendi Moszkvával? Az 1945. évi Flynn-misszió helye XII. Piusz keleti politikájá- ban. Egyháztörténeti Szemle 22 (2021) 3. sz. 45–54.; Xxxxxx Xxxxxxx: Modus vivendi with Moscow? The 1945 Flynn Mission and the Eastern Policy of Xxxx XXX. Revue d’Historie Ecclesiastique 117 (2022) 711–735.

586

xxx, mert a KALOT működésének lehetőségét Rómában egy ideig úgy értékelték, mint a kommunisták által biztosított tényleges vallásszabadság jelét. Az óvatos szentszéki nyi- tás azonban ezúttal is kudarccal végződött. A KALOT betiltása, valamint a nunciatúra újranyitását megtiltó szovjet döntésről érkező információk mind azt az aggodalmat iga- zolták vissza a Vatikánban, hogy a szovjet tárgyalási készségről érkező jelzések nem őszin- ték, hanem pusztán pillanatnyi politikai érdekeket szolgáló taktikai manőverek.

A második világháború után hiába küldött tehát XII. Xxxxx óvatos, ám egyre nyilván- valóbb jelzéseket arra, hogy kész a szovjetekkel tárgyalásokat folytatni, Moszkvának ekkor semmiféle közeledés nem állt érdekében.82 Később, a világ érdekszférákra való felosztása idővel még nehezebb kontextusba emelte a vatikáni keleti politikát, amennyiben a hideg- háború időszakában a két nagyhatalom számára a vallás, és azon belül kiemelten a kato- likus egyház ügye a geopolitikai stratégia szempontjából felértékelődött. Az Egyesült Államok a kommunizmus feltartóztatásában kívánt a kereszténységre támaszkodni,83 a Szovjetunió pedig éppen ellenkezőleg: egy kelet-közép-európai katolikus blokk kiala- kulását kívánta a görögkatolikus egyházak felszámolásával és nemzeti katolikus egyházak létrehozásának kísérletével megakadályozni.84 Mindenesetre nemcsak a szovjet elutasítás, valamint a közép-európai államok bolsevizálása intették óvatosságra XII. Piuszt, hanem a 20. század másik totális diktatúrájával, a nemzetiszocializmussal kapcsolatban szerzett negatív tapasztalatai is. A Németországgal megkötött 1933. évi birodalmi konkordátum ugyanis nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a nemzetközi szerződésben foglaltak érvényre juttatására a Szentszéknek nem volt eszköze. Miként a Xxxxxx Xxxxxxx telsiai püspökkel és Xxxxx Xxxxx Hradec Kralove-i püspökkel 1956 májusában a L’Unità hasábjain készített interjút kommentálva a kommunista rendszerrel folytatandó pár- beszédet illetően egy magas rangú prelátus megjegyezte: „Nem ugyanazt a nyelvet be- széljük. Félő, hogy megszegik az egyezményeket, ahogy Xxxxxx tette a konkordátummal.”85 Az 1956 nyarán jelentkező szovjet közeledési szándék jeleit látva XII. Xxxxx ezért a köz- vetlen tárgyalások megkezdése előtt ismét előzetes garanciákat kívánt szerezni a kom- munista tárgyalófelek jóhiszeműségéről, azaz arról, hogy nem csupán taktikai érdekek miatt kezdeményezték a dialógust. 1956 őszének tapasztalatai, különösképpen a magyar forradalom vérbe fojtása XII. Xxxxx óvatosságát végül elzárkózássá változtatták. Az ese-

82 Stehle: Die Ostpolitik, 241–245.; Xxxxx Xxxxxx: Was heißt Vatikanische Ostpolitik? Eine einführende Skizze. In: Vatikanische Ospotlitik unter Xxxxxxxx XXXXXX. und Xxxx XX. 1958–1978. Hrsg. Xxxx-Xxxxxx Xxxxxx. Paderborn– München–Wien–Zürich, 1999. 3–4.; Xxxx: L’Ostpolitik di Xxx XXX, 155–179.

83 Vö. pl. Religion and the Cold War; Xxxxxxx Xxxxxxx: Religion and American Foreign Policy, 1945–1960. The Soul of Containment. Cambridge, 2008.; Xxxxxxxx X. Herzog: The Spiritual-Industrial Complex. America’s Religious Battle against Communism in the Early Cold War. New York, 2011.; Xxxxx X. Xxxxxxx: A Religious War? The Cold War and Religion. Journal of Cold War Studies 15 (2013) Nr. 3. 162–180.

84 Xxxxxx Xxxxxx: Lehetőségek és zsákutcák. Szentszéki képviseletek Kelet-Közép-Európában 1945 után. In: Állam és egyház kapcsolata Kelet-Közép-Európában 1945 és 1989 között. Intézmények és módszerek. Szerk. Xxxx Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxxxx. Bp., 2014. 12–13.

85 Interviste pubblicate da «L’Unità» con il vescovo lituano Xxxxxxx e con il vescovo cecoslovaccho Picha. Ri- percussioni in Segreteria di Stato. Telepresso N. 966/713 di Xxxxxxxxx Xxxxxxx Xxxxxx. Roma, 1956. má- jus 26. 5. Archivio Storico Diplomatico del Ministero per gli Affari Esteri. Affari Politici (1950–1957). Santa Sede. B. 1671.

587

mények ugyanis azt bizonyították számára, hogy a különböző fórumokon szorgalmazott dialógusnak nemcsak azért nincsen értelme, mert oly nagy világnézeti szakadék választ- ja el egymástól a két felet, hanem a gyakorlati kérdésekben való párbeszéd is értelmetlen, hiszen a közeledés Moszkva részéről csupán nyugati befolyásának növelését célzó taktikai lépés, melynek a Szentszék is könnyen játékszerévé válhat.86

A szentszéki keleti politika XXIII. Xxxxx pápasága alatt lépett újabb szakaszába. Ebben egyrészt fontos szerepet játszott, hogy elődjétől eltérő, pasztorális szemléletű, elítélő megfogalmazásokat kerülő hangvétele kézzelfoghatóbbá tette a Szentszék blokkok feletti pártatlanságát. XXIII. Xxxxx másrészt az 1956-os magyar forradalom leveréséből XII. Piusz- szal ellentétes következtetést vont le. Számára az 1956-os magyar forradalom bukásának tapasztalata azt bizonyította, hogy az egyháznak hosszú távon kell számolnia a kommu- nista rendszerek fennmaradásával. Következésképpen nem tartotta kivitelezhetőnek a korábbi szentszéki politikát, amely arra irányult, hogy a katolikus egyház számára a tel- jes szabadságot kivívja a térségben. Ahelyett tehát, hogy a libertas ecclesiae lehető legtel- jesebb helyreállítását szorgalmazó XII. Xxxxxxxx hasonlóan az egyházpolitikai status quo gyökeres megváltoztatására törekedett volna, hallgatólagosan kész volt tudomásul venni a kommunista kormányok egyházat ellenőrző és befolyásoló szerepét, és egyedül a rész- eredmények elérését, az egyház szabadságának viszonylagos tágítását tartotta észszerű célkitűzésnek.87 Előbb ezért a vasfüggöny által elzárt főpásztorokkal próbált meg kapcso- latot teremteni – például 1959 februárjában ad limina látogatásra hívta többek között a magyar püspököket.88 Miután ez a kezdeményezés a kommunista kormányok ellenállása miatt nem járt sikerrel, mind tudatosabban az előkészületben lévő egyetemes zsinatot tekintette a remélt dialógus katalizátorának.89

XXIII. Xxxxx xxxx erőfeszítéseinek köszönhetően a II. vatikáni zsinat első ülésszakán végül Kelet-Közép-Európából korlátozott létszámú „egyházi küldöttségek” is részt vettek. A velük folytatott tárgyalások nyomán az Államtitkárság mindenesetre még mindig a XII. Xxxxx alatt kikristályosodott logika szerint kívánta megkezdeni a tárgyalásokat a szovjet blokk kormányaival. Azt javasolták, hogy előbb egy apostoli vizitátor útján sze- rezzenek naprakész információkat a helyi egyházak helyzetéről. Egyúttal tételesen szám- ba vették, hogy a vallásszabadság miféle minimumának biztosítására van szükség a tár- gyalások megkezdésének garanciájaként.90 XXIII. Xxxxx, majd VI. Xxx pápa keleti politikájának újdonságát ezzel szemben éppen az jelentette, hogy végül vállalni merték a tárgyalások garanciák nélküli megkezdésének kockázatát.

86 Xxxxxx Xxxxxxx: Il 1956 come punto di svolta? La rivoluzione ungherese nella politica orientale della Santa Sede. In: La rivoluzione ungherese del 1956 e l’Italia. A cura di Xxxxxx Xxxxxxx. Soveria Mannelli, 2017. 137.

87 Xxxxxxx Xxxxxx: Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat 1959–1965. Bp., 2011. (Társadalom- és Művelődéstörté- neti Tanulmányok 43) 18–22.

88 Xxxxxxx Xxxxxx: A Szentszék kapcsolatfelvételi kísérlete a magyar katolikus püspökökkel 1959 tavaszán.

Valóság 49 (2006) 4. sz. 68–81.

89 Az egyetemes zsinat előkészületei. „Amadeo” 1959. július 21-i jelentése. Állambiztonsági Szolgálatok Tör- téneti Levéltára 3.2.3. Mt-764/4. «Amadeo». 157–158.

90 Előterjesztés-tervezet a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja számára. 1962. november 27. ASRS Spogli. Card. Xxxxxxxx Xxxxxxxx. Pos. 61. ff. 127–140. Közli La politica del dialogo. Le Carte Casaroli sull’Ostpolitik vaticana. A cura di Xxxxxxxx Xxxxxxxxx. Bologna, 2009. 35–36.

588

A tanulmány elején feltett kérdésre összegezve tehát azt válaszolhatjuk, hogy az 1944–1946 közötti közeledési kísérletek behatóbb vizsgálata egyértelműen megerősíti, hogy XII. Xxxxx pápa keleti politikáját nem az elvi kommunistaellenességen alapuló intran- zigens elutasító magatartás határozta meg, hanem a szentszéki konkordátumpolitika hagyományait követő posszibilista-realista irányzat párbeszédre nyitott felfogása.

XXIII. Xxxxx, majd VI. Xxx pápa új keleti politikája sem egy új elvi alapvetés következmé- nye volt, hanem ugyancsak a szentszéki diplomáciának a 19. században a francia forrada- lom következményeire válaszul kidolgozott, majd a két világháború között továbbfejlesz- tett konkordátumpolitikájának szerves folytatása. Az újdonságot egyfelől az jelentette, hogy a szentszéki diplomácia hagyományos „tézis és hipotézis”-elméletének gyakorlati alkalmazása során, az egyház szabadságának lehető legteljesebb biztosítására (tézis) törek- vő XII. Xxxxxxxx szemben XXIII. Xxxxx a tényleges helyzetet figyelembe véve (hipotézis) a részleges javulásért jelentős engedményekre is késznek mutatkozott. Kezdve azzal, hogy a tárgyalás megkezdését sem kötötte a vallásszabadság minimumának teljesüléséhez.

XII. Xxxxx és utódai keleti politikájának közös és eltérő vonásait figyelembe véve jogosnak tűnik tehát a német diplomáciatörténetből analógia alapján átvett és a történetírásban elsősorban XXIII. Xxxxx és VI. Xxx pápaságára alkalmazott Ostpolitik szakifejezést használ- ni, azonban csak azzal a megszorítással, hogy XII. Xxxxx esetében a későbbi, „klasszikus”,

„aktív” szentszéki Ostpolitikkal szemben legfeljebb „passzív” Ostpolitikról beszélhetünk.

589

CONTENTS

STUDIES

Xxxxxxx Xxxxxxx The Royal Books of Xxxx Xxxxxxxx.

(On the Amount of Lost Medieval Sources) 335

Xxxxxx Xxxx Identification of the Person and Career of Xxx, sancakbeyi of Segedin

and the Development of his Fiefdom (1567–1595) 353

Xxxxx Xxxxxx Border Protection, Finances, Protestantism. The Dispute between

the Inner Austrian and Hungarian Estates, 1606–1610 367

Xxxx Xxxxxx Liberation or Occupation? Military, Financial and Civil Administration

in Recaptured Hungary during the Great Turkish War, 1683–1699 393

Angelika Orgona The Invisible Woman. Marriages of Xxxx Xxxxxx 417

Xxxxxx Xxxx “The Plan Failed”. Candidacy of Michál Xxxxx Xxxxxxxxxxxx

as an Armenian Uniate (Catholic) Bishop in Transylvania (1731–1742) 441

Xxxxxx Xxxx “... he has proven his courage, skills and experience countless times. ”

The Circumstances of the Appointment of a Hungarian Count as Marshal of France 463

Xxxxx Xxxxxxx The Diflerentiation of the Agrarian Society Based on

a Quantitative Analysis of 18th Century Settlement Censuses (1720–1796) 485

Xxxxxxxx Xxxxx Reactions to the Intrusion of the Modernising State into the Rural Space.

On the Croation Peasant Movements of 1883 from a Diflerent Perspective 521

Xxxxxx Xxxxx Camp Diaries. Everyday Life of Hungarian Jewish Deportees

in Concentration and Forced Labour Camps (1944–1945) 545

Xxxxxx Xxxxxxx Intransigent Anti-Communism and/or Pragmatic Diplomacy?

The Eastern Politics of Pope Xxxx XXX between World War and Cold War 567

Xxxx Xxxxxx A Restless Homo Politicus: the Career of Xxxxxx Xxxxx (1900–1973) 591

E számunk szerzői

Xxxxxx Xxxx, tudományos munkatárs, HUN-REN BTK TTI, Horthy-korszak osztály ⏺ Xxxxxxx Xxxxx, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Délkelet-Európa története osztály ⏺ Xxxxx Xxxxxxxx, tudományos munkatárs, HUN-REN BTK TTI, Újkori osztály ⏺ Xxxxxxx Xxxxxx, igazgatóhelyettes, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Egyháztörténeti osztály ⏺ Xxxx Xxxxxx tudományos segédmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Turkológiai osztály ⏺ Xxxxxxx Xxxxxxx, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Középkori osztály ⏺ Xxxxx Xxxxxx, tudományos munkatárs, HUN-REN BTK TTI, Jelenkortörténeti osztály ⏺ Xxxxxx Xxxxx, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Kora ťjkori osztály ⏺ Xxxx Xxxxxx, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Xxxx xxxxxx osztály ⏺ Xxxxxx Xxxxxxxx, történész– főmuzeológus, Magyar Nemzeti Mťzeum ⏺ Xxxxxx Xxxx, tudományos tanácsadó, HUN-REN BTK TTI, Xxxx xxxxxx osztály, MTA–BTK „Lendťlet” Szent Korona kutatócsoport-vezető ⏺ Xxxx Xxxxxx, tudományos tanácsadó, HUN-REN BTK TTI, Xxxx xxxxxx osztály

(HUN-REN BTK TTI = Magyar Kutatási Hálózat [Hungarian Research Network] Bölcsészettudomá- nyi Kutatóközpont Történettudományi Intézet)

Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek:

Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet 1097 Budapest, Xxxx Xxxxxx u. 4., B épťlet 4.44-es iroda Telefon: x00-0-000-0000/4624, 4626-os mellék

E-mail: xxxxx.xxxxxxxx@xxxx.xx, xxxxxxxxxx@xxxx.xx

Penna Bölcsész Könyvesbolt

(hétköznapokon, 13 és 17 óra között)

1053 Budapest, Magyar u. 40.

Telefon: x00-00-000-0000

E-mail: xxxx@xxxxxxxxxxxxxxxx.xx

A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál.

Ára: 1200 Ft

Előfizetőknek: 1000 Ft