TÖRTÉNELMI SZEMLE
TÖRTÉNELMI SZEMLE
A BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA
LXV. ÉVFOLYAM
SZÁM
2023 2.
A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETTEL
KAPCSOLATBAN ÁLLÓ SZERZŐK ÍRÁSAI I.
Xxxxx Xxxxxxxx, Xxxxx Xxx és Xxxxx Xxxxxx,
Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxxx Xxxxxxx, Xxxxxxxx Xxxxxx, Xxxx Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxxx és Xxxxxx Xxxxx értekezései
Szerkesztők
XXXXXXX XXXXXX
felelős szerkesztő
XXXXXX XXXXXX, XXXXXXX XXXXX, XXXXXX XXXXX, XXXXXXX XXXXX
rovatvezetők
XXXXX XXXXXX
szerkesztőségi munkatárs
Szerkesztőbizottság
XXXXXX XXXXX
elnök
XXXXX XXXXXX, XXXXXX XXXXX, XXXXX XXX, XXXXX XXXXXX, XXXXX XXXXXX, XXXXXX XXXX,
XXX XXXXXX, XXXXXXXX XXXXXX, XXXXXXX XXXXXX,
XXXXX XXXXXX, XXXXX XXXXXXXXX
A szerkesztőség elektromos postája: xxxxxxxxxxxxxxxx@xxxx.xx
Kérjük szerzőinket, hogy kézirataikat
a közlési szabályzatnak megfelelően készťtsék el, amely honlapunkon érhető el:
xxxx://xxx.xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxxx/xxxxxxxxxxx/xxxxxxxxxx-xxxxxx.xxxx
A 2023-as évfolyam megjelentetését
a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Tudományos Akadémia és az Xxxxxx Xxxxxx Kutatási Hálózat Titkársága támogatja
ISSN 0040-9634
TÖRTÉNELMI SZEMLE
A BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA
LXV. ÉVFOLYAM
SZÁM
2023 2.
HU ISSN 0040-9634
Kiadja a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Xxxxxx Xxxxxx Kutatási Hálózat Felelős kiadó: Xxxxxx Xxxxxx főigazgató, Xxxxxx Xxxxx igazgató Nyomdai előkészítés:
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet
Tudományos Információs Osztály Vezető: Xxxxxx Xxx
Tördelőszerkesztő: Xxxxxxxxxx Xxxxxx Xxxxxx Nyomdai munkák: Krónikás Bt., Biatorbágy
TARTALOMJEGYZÉK
LXV. évfolyam, 2023. 2. szám
Xxxxxxx Xxxxxx Xxxxxxxx éves a Történelmi Szemle 169
TANULMÁNYOK
Xxxxx Xxxxxxxx Buda város Aranybullája és középkori kiváltságai 171
Xxxxx Xxx – Xxxxx Xxxxxx: Mi is veszett Mohácsnál? Oszmán-török veszteséglista az 1526. évi hadjáratról 193
Xxxxxx Xxxxx Xxxxxx és a váradi vilajet
határkonfliktusa 1671−1672-ben 237
Czinege Xxxxxxx Xxxxxxxxx első műveinek lenyomata levelezésében 257
Xxxxxxxx Xxxxxx „Budapest nem tud méltó elhelyezést biztosítani”.
Első világháború utáni menekült tisztviselők Pest-Pilis-Solt-Kiskun
vármegyében 275
Xxxx Xxxxxx Rend a szavakban: az antiszemitizmus és
a zsidó népirtás a lexikonok tükrében (1889–1948) 291
Xxxxxxx Xxxxx Nemzeti és nemzetállami ünnepek, gesztusok és ellengesztusok. Az első világháború végének
és a trianoni békeszerződés aláírásának centenáriuma a szlovák,
xxxxx és magyar emlékezetpolitikában 2018–2020 között 317
MÉRLEG
Xxxxxx Xxxxx A magyar görögkatolikus történet(írás) a kálvária-úttól
a sikertörténetig. Egy kiállítási katalógus tanulságai 327
ERDÉLY ÉS A VÁRADI VILAJET HATÁRKONFLIKTUSA 1671−1672-BEN
XXXXXX XXXXX
BORDER CONFLICT BETWEEN TRANSYLVANIA
AND THE VILAYET OF VÁRAD IN 1671−1672
After the loss of Várad and much of the region known as the Partium to the Ottomans in 1660, the exact course of the border between the Principality of Transylvania and the newly established Vilayet of Várad remained undefined. As a result, both sides tried to define their own taxing districts as best suited their interests, and underpinned and legitimated their presumed rights with „official documents”. In determining the border, the Ottomans used the defter of Xxxx Xxxxx, which covered much of the Principality, while the Transylvanian government based its claims on the charter given by Xxxx Xxx Xxxxx at the time when Xxxxx was handed over. This latter, however, would have only conceded to the Ottomans those villages that had previously been taxed to the castle of Várad. Due to their mutually contradicting interests, the conflicts betwen the Ottomans of Várad and the Transylvanians flamed up at regular intervals. The aim of the present case study is accordingly to present the ways in which, during the border conflict between the Vilayet of Várad and the Principality of Transylvania in 1671–1672, the Transylvanian government was able to react to the emerging challenges through diplomatic negotiations at the Sublime Porte and the despatch of deputations to the disputed area.
Keywords: Vilayet of Várad, Principality of Transylvania, Xxxxxx Xxxxxxx X Xxxxx, border conflict
Az Erdélyi Fejedelemség közel százötven éves történelmének I. Xxxxx Xxxxxx nevével fém- jelzett időszaka (1661−1690) mozgalmas képet mutat.1 Ez II. Xxxxxxx Xxxxxx elhibázott külpolitikai döntéseinek következményeire, mindenekelőtt Várad elestére és az 1660-as évek első felében kialakuló váradi török tartomány létrejöttére vezethető vissza. A feje- delemség szomszédságában újonnan kialakult vilajet működtetésének érdekében ugyan- is a tartomány vezetői fokozatosan igyekeztek Erdély rovására növelni adóztatási terüle-
Xxxxxx Xxxxx, tudományos segédmunkatárs, BTK TTI, Kora újkori osztály.
1 A teljesség igénye nélkül lásd R. Xxxxxxxx Xxxxx: Erdélyi változások. Az Erdélyi Fejedelemség a török kiűzésének korában. 1661−1711. Bp., 1984.; Xxxxxx Xxxxxx: I. Xxxxx Xxxxxx erdélyi fejedelemsége. Szeged, 1934.; Xxxxxxxx Xxxx: Erdély területi változásai a török hódítás korában. Bp., 1918.
TÖRTÉNELMI SZEMLE • LXV (2023) 2:237–255 237
tüket, ami a régióban állandó bizonytalanságot, az erdélyi kormányzatnak pedig kihívásokat hozott.2
A konfliktust az okozta, hogy Várad és vele a Partium túlnyomó részének elfoglalását követően nem állapították meg az Erdélyi Fejedelemség és a hódoltság közötti pontos határvonalat.3 Ennek következményeként – magától értetődően – mindkét fél a saját ér- dekei szerint igyekezett meghatározni a fennhatósága alá tartozó és adózó területek nagyságát, egyszersmind „hivatalos dokumentumokkal” alátámasztani és legitimálni jog- igényét.
Habár a határról és általában az erdélyi állam helyzetéről kevés konkrétumot állapí- tott meg a két térségben érdekelt nagyhatalom által 1664-ben megkötött vasvári béke, természetesen a benne megfogalmazott pontokat minden esetben hivatkozási alapnak tekintették mind a Portán, mind Erdélyben. Ebből a szempontból érdemes utalni a béke harmadik cikkelyére, azaz a várak építésének tilalmára az erdélyi–oszmán határszakaszon, amelynek megsértése a végvidéki konfliktusok során gyakori sérelemként került elő.4 A váradi törökök Pírí pasa5 defterét tekintették hivatkozási alapnak a határ kijelölésekor, ennek értelmében pedig több partiumi és szoros értelemben vett erdélyi vármegyére is sajátjukként tekintettek. Ahogy erről Xxxxxxx Xxxxx tanácsúr-kancellár fogalmazott:
„… egyik Píri pasa nevű tisztjével titkon regestrumot íratott [a szultán], […] amelybe Bihar megyén kívül Kraszna, Közép-Szolnok, Kolozs, Belső-Szolnok, Doboka nagyobb részeit, mint a váradi várhoz tartozó területeket tüntette fel…”6 Ezzel szemben az erdélyiek a Várad átadásakor Kösze Ali pasától7 kapott hitlevelet tekintették a határkijelölés alapjának, s az irat számukra való jelentőségét igen érzékletesen szemléltetik a Várad várának feladását követően Kolozsvárra menekülő Xxxxxxxx Xxxxx Xxxxxx Xxxxxxxxx intézett szavai: „… a vár- ból való kiűzetésünkkor mindenem oda hagyni kényszeredtem, de az Xxx Xxxx hitlevelét
2 Xxxxx Xxxxxx: A váradi török tartomány első évei. In: „Várad Erdély kapuja…” Nagyvárad történelmi szerepe a fejedelemség korában. Szerk. Xxxxxx Xxxxx. Nagyvárad, 2015. (Tanulmányok Biharország történetéről 2) 103−114.
3 Ez a jelenség a Magyar Királyság és hódolt területeinek viszonyrendszerében is megfigyelhető. Lásd pél- dául: Xxxxxxx Xxxxxx: Magyar adóztatás a török hódoltság korában. Bp., 1981. 23−43.; Xxxxxxx Xxxxxx: A „nyitott határ” – egy hadtörténelmi paradoxon hatása. Néhány gondolat a Magyar Királyság 16−17. századi oszmán- ellenes védelmi rendszerének sajátosságairól. Aetas 33 (2018) 4. sz. 73−85.
4 Xxxxxx Xxxxx: Megjegyzések az 1664. évi hadjárat és a vasvári béke értékeléséhez. Hadtörténelmi Közlemé nyek 18 (1971) 123. A béke vonatkozó részlete a következő: „… ezideig megszokott módon városokat és várakat erősítene és szállna meg, […] ne helyezhessen el rendes hadakat és tábornokokat bennük. Ez legyen érvényes a török és az erdélyi határszakaszon is”. A várak erdélyi−oszmán határszakaszon történő építé- sének tilalmáról a vizsgált határkonfliktus ügyében a Portán eljáró Xxxxx Xxxxx is beszámolt: „… mert ha az németnek, az ki münekünk barátunk, meg nem engedjük az végekben várokat építeni, s palánkokot, annál inkább nektek [az erdélyieknek] meg nem engedjük, hanem elrontatjuk”. Xxxxxx Xxxxxx levelezése. I−VIII. S. x. x. Xxxxxxx Xxxxxx. Bp., 1905−1916. (= TML) VI. (1672−1674) 42.
5 Pírí pasa tevékenységére összefoglalóan lásd Xxxxx Xxxxxx: A hódoltsági pasák az oszmán belpolitika for- gatagában (1657−1665). Hadtörténelmi Közlemények 124 (2011) 895−896.
6 Xxxxxxx Xxxxx: Erdély története 1629−1677. [Ford. P. Xxxxxxxxxx Xxxxx. Utószó, jegyz. írta Xxxxxxxxx Xxxxxx.] Bp., 1993. 139.
7 Kösze Xxx pasa tevékenységére összefoglalóan lásd Sudár: A hódoltsági pasák, 899−901.
kebelemben mégis kihoztam volt…”8 A hitlevél tartalma a fejedelemségnek rendkívül fontos volt, mert leszögezte, hogy a váradi törökök csak a korábbiakban is a Várad várá- hoz tartozó, Bihar vármegyében fekvő területeket – szám szerint 258 falut – vonják fenn- hatóságuk alá.9 Mindennek következtében, habár mind a váradi török vilajetben, mind az Erdélyi Fejedelemségben egy észak–dél irányú végvárhálózat igyekezett biztosítani a két fél területeinek, lakosainak és ezzel együtt adózó portáinak védelmét, a fent említett, egymásnak ellentmondó dokumentumokra támaszkodó igények miatt újra és újra kiújul- tak a váradi törökök és az erdélyiek közötti határviták.10
A tanulmány célja – az Erdélyi Fejedelemség szempontjából vizsgálva az eseménye- ket – mintegy esettanulmányként annak a bemutatása, hogy az 1671−1672-es, a váradi vilajet és az Erdélyi Fejedelemség között kirobbanó határkonfliktus során az erdélyi kor- mányzat, különösen I. Xxxxx Xxxxxx fejedelem és a fejedelmi tanács a portai diplomáciai egyezkedések és a helyszínre kiküldött deputációk révén hogyan és milyen eredménnyel tudtak reagálni a felmerülő kihívásokra.
Előzmények
A határvonal kijelölésére már közvetlenül a vasvári békét követően, az 1660-as évek de- rekától voltak törekvések: mind az erdélyi kormányzat, mind a Porta küldöttségeket (depu- tatio) jelölt ki a határ bejárására és annak pontos meghúzására. A helyi szintű tárgyalások időnként ugyan kisebb eredménnyel zárultak, azonban a legtöbb esetben sikertelenségbe torkollottak, konzerválva ezzel Erdély és a Partium határ menti vármegyéiben a többes birtoklásból adódó problémákat.11 Az 1671-ben kirobbanó ellentét is gyakorlatilag az Apafi-korszak kezdetétől fennálló, csaknem állandósult konfliktus egyik epizódjának te-
8 Xxxxx Xxxxxx: Xxxxxxxx Xxxxx kiadatlan levelei és a reá vonatkozó apró adatok. [II. közlemény.] Irodalom történeti Közlemények 9 (1899) 220.
9 Xxxxx Xxxxxx: Nagyvárad capitulatiója 1660-ban. Hadtörténelmi Közlemények 5 (1892) 390. A hitlevél vonatko- zó részlete a következő: „… hogy Xxxxx és ahhoz mostan bíratott, tartozó jószág[on] kívül semmi nemű több várak, kastélyok el nem vetetnek a vezér ő nagysága ígírete szerént…” A hitlevél betartatásának fontossá- gáról lásd Xxxxxxx Xxxxxx egykori bihari alispán, székelyhídi főkapitány leveleit. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (= MNL OL) P659 Teleki család marosvásárhelyi levéltára. Missiles. 13. cs. Nr. 324./58−59.,
97. Továbbá TML III. 321−323. A Váradhoz adózó faluszámot egy 1667-ben kelt forrás említi. Román Nem- zeti Levéltár Szeben Megyei Levéltára [Archivele Naţionale ale Romǎnei. Direcţia Judeţana Sibiu] (= RNL SzMI)
J. Xxxxxxx xxx Xxxxxxxxxx iratai [Colecţia personală J. Xxxxxxx xxx Xxxxxxxxxx] 40. cs. Nr. 14.
10 A váradi török tartománybeli végvárakra lásd Sudár: A váradi török tartomány, 106−107. Az erdélyi vég- várakra lásd Xxxxxx Xxxxx: „Nagyságotok és kegyelmetek lévén az haza oszlopi…” A fejedelmi kormányzat szerepe a váradi török tartománnyal szembeni végvárrendszer megszervezésében az 1660-as évek derekán. Hadtörténelmi Közlemények 134 (2021) 547−577.
11 A teljesség igénye nélkül lásd Xxxxxx: Nagyságotok és kegyelmetek, 548−552. (1665. évi határigazítási kísér- let); Erdélyi Országgyűlési Emlékek. I−XXI. Szerk. Xxxxxxxx Xxxxxx. Bp., 1875−1898. (Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae 1−21) (= EOE) XIV. (1664−1669) 268−269.; MNL OL P1239 Teleki család marosvásárhelyi levéltára. Xxxxx Xxxxxx gyűjtemény. 2. d. I−1667−1. Xxxxx Xxxxxx vegyes iratai. Nr. 35. I−1667−22. (1667. évi határigazítási kísérlet); Xxxxxx Xxxxx: „Az körösi faluk felől igen gyenge reménységünk lehet…” I. Xxxxx Xxxxxx és kormányzata küzdelme Halmágy-vidék megtartásáért (1670−1671). Korunk 33 (2022) 8. sz. 101−113. (A temesvári, jenei törökökkel való 1670−1671. évi határigazítási kísérlet.)
kinthető. A váradi törökök a kondomínium által érintett területről a pénzbeli adókat és a dézsmákat maguknak követelték. Kücsük Mehmed12 váradi pasa már 1671 nyarán azzal a panasszal kereste meg Xxxxxx, hogy a váradi szpáhiknak maguknak kell kimenni falvaik- ra a nekik törvényesen járó adó és dézsma beszedésére, mivel a somlyói vár és a kolozs- vári várkapitányság más véghelyeinek kapitányai nem engedik, hogy a jobbágyok beszol- gáltassák azt, s egyébként is folyamatos támadásokat szenvednek el az erdélyi végbeliektől.13 A pasa egyidejűleg a vármegyékhez is eljuttatta parancslevelét, felszólít- va őket a váradiaknak járó adók azonnali bevitelére.14 Néhány héttel később a váradi törö- kökkel szembeni erdélyi határvédelem egyik kulcsfigurája, Xxxxxx Xxxxx tanácsúr, kolozs- vári főkapitány küldte be a fejedelmi udvarba álláspontját az ügyben. Xxxxxx úgy vélte, hogy a fejedelem által küldött válaszlevélben mindenekelőtt le kell szögezniük, hogy a somlyóiak Várad eleste óta csak segítették a váradi törököket adóik beszedésében és mindvégig a jószomszédi viszony megőrzésére törekedtek. Tudatniuk kell továbbá Kücsük Xxxxxxxxx, hogy a dézsma beküldését sem az erdélyi végvári katonák akadályozták meg, ugyanis a kettős birtoklású területek egyes falvai a váradi pasával és elöljárókkal való megegyezés alapján a terménybeli adót is pénzben szolgáltatták be. Ennek értelmében pedig a kondomínium területéről már megtörtént az adók és – akikkel úgy egyeztek meg az oszmánok – a dézsma megadása is. A lakosság terhelése egyre többféle és gyakori sar- cokkal egyébként is a szegénység vesztét hozza a térségben, az erdélyi végváriak pedig csak kötelességüket teljesítik a védelmezésükkel.15
Xxxxxx nem sokkal ezután azon megalapozott félelméről értesítette Xxxxxx Xxxxxxx, hogy Kücsük Xxxxxx pasa már az egész Szilágyságban adóztatni akar. Egyúttal a kolozs- vári főkapitány kérte Xxxxxxx, tájékoztassa a fejedelmet és a többi tanácsurat az ügyről; ő maga pedig mielőbbi tárgyalásra és a Porta azonnali értesítésére tett javaslatot.16 Bánffy aggodalmai hamarosan beigazolódtak, ugyanis Kücsük Xxxxxx Xxxx pasa defterére ala- pozva konkrét követelésekkel állt elő. Követsége útján, saját misszilise mellett egy Xxxxxxx Xxxxx nagyvezír aláírásával ellátott, de keltezetlen levélben az adóztatási konfliktus megoldása érdekében az öt északnyugati vármegye (Kolozs, Doboka, Kraszna, Belső- és Közép-Szolnok) kizárólag a váradi vilajetnek való adózását követelte.17
12 Magyarországi tisztségviselésére és tevékenységére összefoglalóan lásd Xxxx Xxxxxx Xxxxxx: Kücsük Meh- med magyarországi tevékenységéhez. Aetas 14 (1999) 4. sz. 89−99.
13 MNL OL P1239 3. d. 1−1671−7. Az egész kérdésre összefoglalóan lásd TML VI. Előszó. [V−VII.]; EOE XV. 159‒161., 211‒212. A dézsma- és adóbeszolgáltatásról tett rövid panaszt lásd Török–magyarkori állam-okmánytár. I−VIII. Szerk. Xxxxxxx Xxxx – Xxxxxxxx Xxxxxx. Pest, 1868−1872. (Monumenta Hungariae Historica 4. Diplomata- ria 1−9) (= TMÁO) V. (1671−1677) 1871. 63.
14 MNL OL P659 55. cs. Nr. 1125./114.
15 EOE XV. 212‒214.
16 TML V. 605−606.
17 TML V. 621−622. Xxxxx Xxxxxx naplójában 1671. szeptember 27-én így emlékezett meg a tárgyalásról: „Érkez- tek ide a váradi törökök amaz áruló, tökéletlen, kárhozatra való bestye vén kurvafiától, Kucsuktúl.” Xxxx Xxxx: I. és II. Xxxxx Xxxxxx naplója. [II. közlemény.] Kolozsvár, 1900. 151.; MNL OL P659 33. cs. Nr. 762./85−86. Vö. Lukinich: Erdély területi változásai, 446.; Uő: Xxxxxxx Xxxxxx: Xxxxxx Xxxxxx levelezése. VI. 1672–1674. Századok 47 (1913) 7. sz. 535. [Ismertető]; Bethlen: Erdély története, 444.
A portai diplomácia és eredménye
A fejedelem röviddel Kücsük Xxxxxx pasa fenyegetését követően előbb tanácsosaival megbeszélést tervezett,18 majd az ügy súlyossága miatt azonnal országgyűlést hívott ösz- sze, amelynek kifejezett célja a váradi pasa követelésének megtárgyalása és annak kivé- dése volt.19 A konfliktus mielőbbi rendezése kétségtelenül elengedhetetlen volt, a Kücsük Xxxxxx által követelt tartományok területe ugyanis magába foglalta a jelentősebb er- délyi várakat, így például Cseh, Sebesvár, Gyalu, Kővár és Kolozsvár véghelyét, továbbá az Erdélynek komoly bevételt hozó sóbányák nagy részét is. Ezek elvesztése esetén a fe- jedelemség Porta irányába történő adózása, és védelem híján az állam működtetése is veszélybe került volna.20
A probléma megoldását az erdélyi kormányzat kezdetben a portai diplomácia útján igyekezett rendezni, ezt érthető módon összekapcsolva az aktuális portai éves adó beszol- gáltatásával. A követséggel eredetileg az e téren sokat tapasztalt Xxxxx Xxxxxx és Xxxxxxxx Xxxxxxxx bízták meg, s Daczó Brassóba menve meg is kezdte a felkészülést az indulásukra.21 A rendek bizalma azonban megingott Daczóban, mivel korábbi portai követsége alkalmá- val rosszul képviselte az erdélyi állam érdekeit és elutasító magatartást tanúsított a ma- gyarországi elégedetlenekkel szemben.22 Így a főköveti feladattal a portai diplomáciában szintén jártas Xxxxx Xxxxxx bízták meg, aki végül harmadmagával, az említett Xxxxxxxx Xxxxxxxxx és Xxxxxxx Xxxxxxxx készült fel kötelességének ellátására.23
18 A fejedelem egy vallási kérdésben – nevezetesen a puritán és a hagyományos egyházkormányzat képvise- lői közötti problémák orvoslása érdekében – egyébként is az udvarba hívatta a református főurakat, egy- idejűleg a váradi kérdésről is tárgyalt volna velük, Xxxxxx Xxxxxx azonban az országgyűlés összehívását javasolta. TML V. 621−624. Vö. Lukinich: Erdély területi változásai, 446. A vallásügyi problémára részletekbe menően lásd Xxxxx Xxxxx: Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása. 1668−1713(−1736). Kolozsvár, 2000. (Erdélyi Tudományos Füzetek 230) 16−17.
19 A hírre reagálva Apafi 1671. október 3-án kiküldte az országgyűlésre szóló meghívókat, a Xxxxxx Xxxxxxxxx küldöttben hangsúlyozva, hogy „mivel az váradiaknak nyughatatlanságokra az fővezérnek őnagyságának oly parancsolatja érkezett, melyben az országnak nagy részét kívánja, hogy mindjárást kezünkből kibo- csássuk […], kéntelenítettünk kegyelmedet convocáltatni…” EOE XV. 217. Vö. TML V. 623−624.; TMÁO V. 67.
20 Bethlen: Erdély története, 445.; Lukinich: Erdély területi változásai, 446−447.
21 TMÁO V. 74−76. Daczó reversálisát lásd EOE XV. 220‒221.
22 Ahogy Xxxxxx Xxxxxx Xxxxxxx Xxxxxxxxx jelentett az ügyben: „… Daczó uram sok rossz dolgait, maga vise- lésit, az közjóban való akadály tételit […] egyéb alkalmatlan magaviselésivel” beszélik a magyarországi elégületlenek. Emellett a fejedelmi udvarba jelentették róla, hogy 1671 tavaszán portai követsége során
„mocskos szókat szólott urunk ő nagysága felől Xxxxxxxx uramék előtt”. TML V. 600., 642. Lásd még erre uo. 601., 604., 613.; TMÁO V. 75‒76.; Bethlen: Erdély története, 446.; Xxxxxxxxx Xxxxx: Erdély központi kormány zata 1540−1690. Bp., 1980. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 6) 90.
23 Xxxx Xxxx: Hídvégi xx. Xxxxx Xxxxx naplója az 1651−1686. évekről. [III. közlemény.] Történelmi Tár 3 (1902)
4. sz. 531. [Xxxxx Xxxxx október 13−22. közötti feljegyzései]; Lukinich: Erdély területi változásai, 447. passim. Xxxxx Xxxxx tevékenységére összefoglalóan, javarészt naplójának feldolgozása alapján lásd Xxxxxx Xxxxx: Xxxxx Xxxxx, a bibliaismerő székely főnemes. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Philosophica 21 (2017) 2. sz. 62−77.
Az erdélyi kormányzat Kücsük Xxxxxx xxxxxx pasa követeléseit a tárgyalás mellett a portai méltóságok lefizetése révén is igyekezett elhárítani. A kapikihától,24 Xxxx Xxxxxxxxx érkezett hírek alapján kétségkívül reménykedhettek az ügy békés rendezésében, a fejedel- met ugyanis diplomatája arról tájékoztatta, hogy a váradi pasa panaszaival egyelőre nem foglalkoznak a Portán, sőt nem tudnak Kücsük Xxxxxx pontos követeléseiről, vagyis az is kiderült, hogy a pasa nem portai utasítás értelmében járt el.25 Így annak ellenére, hogy a Xxxxx Xxxxx vezette követség többször az adó és az ajándékul szánt teljes összeg hiányá- ról értesítette a fejedelmet és több tanácsurat, bizonyos, hogy végül az évi 80 ezer tallér rendes adó mellett az erdélyi kormányzat több ezer tallért szerzett a portai elöljárók le- fizetésére, a váradi pasával szembeni megnyerésükre.26 Az erdélyi kormányzatnak a követ- járással egy időben aggodalomra adott okot, hogy egyre fokozódtak a váradi törökök adóz- tató törekvései a szoros értelemben vett erdélyi területeken, az általuk követelt öt vármegye közül leginkább Kolozsban, s egyes elbeszélések szerint Hunyad vármegyében is.27
Annak ellenére, hogy Xxxxxxx Xxxxx nagyvezír üdvözölte az adó beszolgáltatását, valamint ő maga és a portai méltóságviselők is elégedettek voltak a küldött ajándékkal, a követség hosszan elnyúló tárgyalásai nem hoztak azonnali megoldást a végvidéki ellen- tétre.28 A küldöttség a fejedelemhez, a tanácsurakhoz és Xxxxxxx Xxxxxx főudvarmesterhez továbbított jelentéseiből azonban ekkor világossá váltak Kücsük Xxxxxx pasa pontos panaszai és konkrét követelései. Kiderült ugyanis, hogy azért követelte az említett öt vár- megyének kizárólag a váradi vilajethez való adózását, mivel állítása szerint az erdélyiek Várad közelében több várat is építettek, és ezek katonasága miatt Várad kapuját sem tudják elhagyni, mert megölik őket, s nem engedik, hogy a Pírí pasa deftere szerint hoz- zájuk tartozó falvak nekik adózzanak. Az erdélyiek részéről ugyanakkor bizakodásra adott
24 A kapikihák, vagyis az erdélyi fejedelem állandó portai követeinek működéséről és feladatairól lásd Kár- xxx Xxxxx: Szuverenitás és reprezentáció. Erdély a Porta 17. századi diplomáciai rendszerében. Korall 13 (2012) 48. sz. 37.; Xxxx Xxxxxx: Erdély követei a Portán. Kolozsvár, 1921.
25 TMÁO V. 70‒71., 82. „Nekünk kapikihánk azt írja, az fővezér tihája azt mondotta, neki sem híre, se tanácsa nincsen az Kucsuk passa és az váradiak kívánságaiban.” TML V. 633.
26 MNL OL P659 21. cs. Nr. 675./26−27. Xxxxx Xxxxx október végén még arról tudósította Xxxxxxx Xxxxxx, hogy habár a postamesternek kellett volna átadnia a követség számára a 80 ezer tallér portai adót, amely a ve- zéreknek szánt ajándékkal együtt „háromezer tallérral felmegyen”, 1200 tallér híja van az összegnek. Bizonyos, hogy Xxxxx Xxxxx a Portán felvett kölcsönből pótolta a hiányzó összeget. EOE XV. 256−257. A hiányra és Nemes kölcsönfelvételére lásd még TML V. 634‒635., 637., 642., 652‒653., 661.; TML VI. 25.; Bethlen: Erdély története, 449−450. Habár szorosan nem kapcsolódik a tanulmány témájához, a fejedelmi tanács szerepvállalásának vizsgálata miatt érdemes megjegyezni: ekkoriban felmerült a Portán, hogy az erdélyiek az adót aranyban szolgáltassák be a korábbiakban meghatározott ezüsttallér helyett. Ez végül nem valósult meg, azonban a fejedelem e kérdésben is a fejedelmi tanács tagjainak véleményét bekérve adott választ a követelésre. Lásd erre – a teljesség igénye nélkül – Xxxxxxxx Xxxxxx: Xxxxxxx Xxxxx 1671-iki portai követsége. Történelmi Tár 13 (1890) 42−43.; MNL OL P659 21. cs. Nr. 675./30−31.; MNL OL X4788 Máso- latok gyűjteménye. Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye. 11697. sz. mikrofilmtekercs. Xxxxxxx Xxxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. 1671. október 30. [Számozatlan], Xxxxxx Xxxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. 1671. november 1.
[Számozatlan]; TMÁO V. 72‒83.
27 EOE XV. 29., 241.; TML VI. 2. Kolozs vármegye tekintetében írta Xxxxxx Xxxxx Xxxxxx Xxxxxxxxx: „… Xxxxxx Xxxxxxx ismét reáírt; fenyegetőzik igen; Isten tudja végét, mi leszen belőle.”
28 MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./1. A tárgyalások elsősorban a portai elöljárók vadászatai miatt húzódtak el.
Lásd erre TML V. 659‒660.
okot, hogy Kücsük Xxxxxx követeléseinek jogosságát egyre inkább megkérdőjelezték a Portán. Nemcsak az erdélyiekre tett panaszt ugyanis, hanem az adószedésük megaka- dályozása miatt Xxxxxxxx és Szatmár vármegyét, valamint a „Hajdúságot” is saját ellenőr- zése alá akarta vonni. Pírí pasa defterének és a vasvári béke pontjainak összevetését kö- vetően azonban a Portán megállapították, hogy az I. Lipóttal kötött szerződés értelmében Szatmár és Szabolcs vármegyére, valamint a hajdú településekre nem támaszthatnak igényt. Ennek alapján felmerült, hogy a Pírí pasa által felvett defterbe zavarosan (confuse) jegyezték be a falvakat és vármegyéket, ezért a nagyvezír javaslatára a szultán kijelentet- te, hogy kiküldi embereit a helyszíni vizsgálatra.29 Panajoti30 főtolmács Xxxxx Xxxxxxxxx 1671 végén küldött leveléből az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyvezír a magyarul jól tudó Xxx xxxxx xxx vezetésével a Portáról Musza agát, valamint a jenei kádit rendelte ki a végvidéki konfliktus eligazítására, egyszersmind felszólította a fejedelmet a saját határ- járó követségének kiküldésére.31
Minderről Panajoti levelével szinte egyidejűleg Xxxxx Xxxxx is értesítette Xxxxxx és rajta keresztül a kormányzatot,32 emellett a portai követség a saját tárgyalásairól és ja- vaslatairól is tájékoztatást küldött. A váradi pasa vádjait azzal az érveléssel igyekeztek kivédeni, hogy a követelt vármegyék soha nem tartoztak Váradhoz és a váradi kapitány fennhatósága alá, mindig is külön főispánjuk és altisztjeik voltak, s a Kücsük Xxxxxx ál- tal említett várak mindegyike a fejedelemséghez törvényesen tartozó vármegyékben ta- lálható. Az új várak építéséről és erődítéséről szóló vádakat is visszautasították, kifejtve, hogy a félreértés csupán abból adódhatott, hogy az erdélyi főurak a maguk lakhatására erdélyi szokás szerint udvarházakat építettek, így például Bonchidán, Kendilónán vagy Szentbenedeken. A törvényesen birtokolt erdélyi végvárak és erősségek pedig – úgymint Kolozsvár, Sebesvár, Gyalu, Szamosújvár, Bethlen, Kővár, Cseh, Somlyó és Hadad – csupán a Habsburgok és a lengyelek elleni védelmet szolgálják. A követek hangsúlyozták továbbá, hogy a helyszíni felméréskor sem szabad majd elállniuk a Kösze Xxx pasa hitlevelében
29 MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./1r−10v.
30 Személyére és működésére – a teljesség igénye nélkül – lásd Xxxxxxxx Xxxxx: Egy tolmács diplomáciai kül- detésben a nagyvezírnél. Xxxxxxxx Xxxxxx Xxxxxx (Wogin) beszámolója Xxxxxxx Xxxxxx táborában való tartózkodásáról. Fons 27 (2020) 1. sz. 61−95. (Valamint a 31. x.); Xxxx Xxxxxxxx: Vasvár előtt. Habsburg–
oszmán megegyezési kísérlet Temesváron 1663-ban. Aetas 35 (2020) 3. sz. 46−60. (Valamint a 61. j.)
31 „Ideo Ex[celentissim]us Supremus Vezerius destituit pr[a]esentem Do[min]um Mussam Agam et D[omin]um cadium vel judicem Jeneoensem cum D[omi]no Xxx Xxx, qui fuit interpres Hungaricus, cum aliquibus Transylvani[ensi]s ibunt supra locum [sc. confinium], et videbunt aedificatas arces prope Várad et dabunt relationem Ser[enissi]mo Imperatori D[omi]no nostro, et si est sicuti Varadienses dicunt […], quod debent destruere omnia nova aedificia arcium post accomodationem Trans[ylvani]ae fabricata et reddacta ad statum illum in quo fuerant tempore accomodationis aliter…” RNL SzML J. Xxxxxxx xxx Xxxxxxxxxx iratai.
40. cs. Nr. 21. [Másolatban: MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./12.] Megjegyzendő, hogy az erdélyiek által írt, ed- dig feltárt források következetesen Xxx bégként említik az oszmán küldöttség vezetőjét, így én is ezt a meg- nevezést használom. Lásd erre példaként MNL OL P659 Nr. 43. cs. Nr. 851./66−69., 50. cs. Nr. 1056./65., 55. cs. Nr. 1124./5.; Lukinich: Erdély területi változásai, 447. Xxxxxxxx Xxxxx budai káptalanként említi, „ki Xxx pasa idejében magyar tolmács is volt”. Xxxxxxxx Xxxxxx: Xxxxxxxx Xxxxx, az utolsó török deák történeti marad ványai. Pest, 1867. (Monumenta Hungariae Historica. Második osztály. Írók 8) 356. (Megjegyzendő, hogy Rozsnyai az eseményeket 1673. évi történésekként írja le.) Egy fordításban fennmaradt levél szerint Xxx xxxxx defterdárként is azonosítható. RNL SZML X. Xxxxxxx xxx Xxxxxxxxxx iratai. 40. cs. Nr. 51.
32 Xxxx: Hídvégi id. Nemes, 532. Vö. Bethlen: Erdély története, 454.
foglaltaktól, ahogy ők is mindvégig ehhez tartották magukat tárgyalásaik során. Úgy vél- ték ugyanis, hogy ebben a helyzetben tényleges esélyük lehet arra, hogy Pírí pasa defterét
„elrontsák”. Emellett arra is ajánlást tettek, hogy az erdélyi kormányzat keresse fel az oszmán helyszíni vizsgálat vezetőjét, Xxx béget Budán, titkon kenyerezzék le, s érjék el, hogy Debrecen felől érkezzen a vármegyék és a várak vizsgálatára, hogy ne csak a váradi törökök jelenlétében, hanem még ezt megelőzően tárgyalhassanak vele. Ezenfelül kifej- tették, hogy mindenképpen magas rangú, nagy tekintélyű erdélyi bizottság kiküldésére van szükség, amely jól ismeri a bejárandó területet, így pontosan meg tudja mutatni a vármegyék határait és azt is, hogy a várak melyik vármegyében vannak, azaz képes le- gyen annak bizonyítására, hogy a követelt térség soha nem tartozott Váradhoz.33
A fejedelmi tanács tagjainak javaslatai az oszmán követség fogadására
Nem meglepő, hogy egy ilyen fontos kérdés megtárgyalására az erdélyi kormányzat tanácsülést tervezett 1672 januárjának elejére, a teljes fejedelmi tanács tényleges össze- gyűlésére azonban bizonyosan nem került sor.34 A források ugyanis arról tanúskodnak, hogy a korabeli szokásnak megfelelően a fejedelmi udvartól távol lévő tanácsurak levél- ben megküldött véleményük (censura) révén foglaltak állást a fejedelem által előterjesztett kormányzati kérdésben. A fennmaradt censurákból, fejedelmi és tanácsúri levélváltások- ból rekonstruálható, hogy Xxxxx Xxxxxx több pontban is kikérte a tanácstagok véleményét a határkonfliktusról. A legfontosabb kérdés az volt, hogy Erdély részéről kik legyenek a végvárak vizsgálatára küldendő deputáció tagjai (1). Emellett Xxxxx – ahogy már a portai követség javaslatában is felmerült – a helyszínre érkező oszmán küldöttség megveszte- getését is szükségesnek ítélte az erdélyi érdekek támogatásának reményében. Így a feje- delem az erre a célra fordítandó összeg mennyiségéről és beszerzésének lehetőségeiről is megkérdezte tanácsurait (2). Ő maga – bizonyára a portai követség ajánlását is figye- lembe véve – azt javasolta, hogy mindenekelőtt igyekezzenek elérni, hogy Xxx xxxxx bég ne Várad, hanem Debrecen vagy Lippa érintésével jöjjön Erdélybe az egyeztetésre. Mind- ezt annak érdekében, hogy a váradi törökök ne állíthassák a maguk pártjára a béget, hi-
33 MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./5−10. Meg kell említenem, hogy Xxxxx Xxxxx és Xxxxxxxx Xxxxxx mellett Traj- nek Xxxxx készülődött a követi feladatok ellátására, a Portáról azonban már Xxxxx Xxxxxx [Xxxxxxxx Xxxxx] jelentett Xxxxx Xxxxx és Xxxxxxxx Xxxxxx követtársaként, a három natio képviseletében. A követek Xxxxxx Xxxxxxxxx is említést tettek arról, hogy Xxxxx Xxx pasa hitlevele szellemében tárgyaltak, vagyis azt akarták elérni, hogy Bihar vármegye mindkét félnek adózzon, a Meszes-hegységen belüli vármegyék pedig csak Erdélynek. TML V. 652‒653.
34 A fejedelmi tanács összehívásának szándékát az teszi egyértelművé, hogy az ekkorra „kegyvesztetté” lett portai diplomata, Xxxxx Xxxxxxx a fejedelmi tanács előtt akart számot adni igazáról. Erre válaszként az országgyűlésen részt vevő tanácstagok úgy határoztak, hogy néhány héttel később megteheti, mert szük- ségesnek ítélték, hogy „Xxxxx Xxxxx jövetelire őnagysága convocáltassa őket”. MNL OL P659. 45. cs. Nr. 872./99−100. Xxxxxxx Xxxxxx is értesítette Xxxxxx Xxxxxxx a portai hírek megérkezéséről, s úgy ítélte, hogy mivel a tárgyalások sikerességéhez pénz kell, a fejedelem újabb gyűlést fog összehívni. MNL OL P659 36. cs. Nr. 784./79.
szen – ahogy maga a fejedelem fogalmazott – „az egész országnak megmaradása vagy elromlása forog fenn benne”. Emellett Xxxxx úgy vélekedett, hogy Xxx bég „elméjének megcsinálására” 500-600 tallért kellene szánni, mivel ilyen gyorsan többet nem is tudna előteremteni a kormányzat.35 Az eddigi kutatás alapján ismert tanácsúri censurák min- denképpen támpontul szolgáltak Apafinak a döntéshozatalban (lásd 1. táblázat36).
1. táblázat. A fejedelmi tanács tagjainak ismert javaslatai az 1672. évi deputáció kérdésében
Tanácsúr | Javaslat a kiküldöttek személyére | Javaslat az Ali bégnek szánt összegről és beszerzésének lehetőségéről, a tárgyalás helyszínéről |
Xxxxxx Xxxxx | Xxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, | Legalább 2000 tallért szánna rá, s hogy ha Xxx bég az erdélyiek érdekeit képviselné a Portán, utólag is fizetne |
Xxxxxx Xxxxxx, | neki. (Ő maga 10 000-20 000 tallért sem sajnálna rá.) | |
Xxxxxx Xxxxx, | Mivel az országnak nincs tartaléka és az országgyűlés | |
Xxxxxx Xxxxxx, | összehívására sincs idő, a fejedelem adjon kölcsön erre | |
Xxxxxx Xxxxxx és saját | a célra. A kölcsönadott pénz kérdésében később majd | |
maga személyére tett | az országgyűlésen határoznak, ahogy Xxx bég jelentése | |
javaslatot. | függvényében arról is, hogy honnan fizetnek még neki a remélt támogatásért. | |
Székelyhídra küldjenek Xxx xxxxxx, onnan kísérje be | ||
Xxxxxxx Xxxxxx a Somlyóra összegyűlt commissariusokhoz. | ||
Bánffy | Amennyiben csak | Néhány száz tallért kellene küldeni Ali bégnek, |
Xxxxxxxx | a várak bejárására van felhatalmazása | s ha elkötelezné magát az erdélyi érdekek támogatása mellett, még többet kellene adniuk. |
Ali bégnek, akkor | Mivel gyorsan kell előteremteni a pénzt, a fejedelem adjon | |
„kisebb rendbeli” | kölcsön erre a célra, s hívja össze a fejedelmi tanácsot, | |
embereket küldene. | amely nem fogja ez ügyben kárban hagyni a fejedelmet. | |
Ha a határigazításra is, | A tárgyalás és Xxx bég fogadásának helyszínére nem tért | |
akkor azokat, akik már korábban is részt vettek | ki censurájában. | |
a határfelmérésben, | ||
s akik a „Partium | ||
határát igen jól tudják”. | ||
Xxxxx Xxx | Xxxxxxx Xxxxxx, Xxxx Xxxxx, | Több ezer tallért szánna Ali bég lefizetésére. Előteremtése érdekében az országnak korábban kárt okozó adósok |
Xxxxxx Xxxxxx, Xxxx Xxxxxx, | hátralékának behajtására tett javaslatot. | |
Xxxxxx Xxxx, | ||
Xxxxx Xxxxxx és | ||
Xxxxxxxx Xxxxx | ||
személyére tett | ||
javaslatot. |
35 TML VI. 53−54. Idézi Lukinich: Erdély területi változásai, 447−448.; Uő: Xxxxxxx Xxxxxx, 536.
36 A táblázatban feltüntetett adatok forrásai: TML VI. 15., 17−18., 25.; EOE XV. 259−260. [Xxxxxx Xxxxx]; MNL OL P1239 3. d. 1−1672−4. [Xxxxxx Xxxxxxxx]; TMÁO V. 97−99. [Xxxxx Xxx]; TMÁO V. 100−101. [Xxxxxxx
Xxxxx]; TML VI. 25. [Xxxx Xxxxx egyetértésének ténye Xxxxxxx Xxxxx javaslatával]; TMÁO V. 95−96. [Haller Já- nos]; MNL OL X4788 Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye. 11697. sz. mikrofilmtekercs. Xxxxxx Xxxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. Homoródszentpál, 1672. január 14. [Számozatlan. Xxxxxx Xxxxxx], Xxxxxx Xxxxxx levele Apafi Mi- hálynak. Kővár, 1672. január 16. [Számozatlan. Xxxxxx Xxxxxx.] Vö. Lukinich: Erdély területi változásai, 448. passim. Emellett megjegyzem, hogy ugyan Xxxxxxx Xxxxxx főudvarmester ekkor még nem volt tanácsúr, ám befolyását jelzi javaslata: ő maga 1000 tallért szánt volna Xxx bég lekenyerezésére. Lásd TML VI. 26. A kérdésről lásd még Xxxxxxxxx: Erdély központi, 91. passim.
Tanácsúr | Javaslat a kiküldöttek személyére | Javaslat az Ali bégnek szánt összegről és beszerzésének lehetőségéről, a tárgyalás helyszínéről |
Xxxxxxx Xxxxx | Xxxxxx Xxxxxxxx értett egyet a küldöttség összetételében. | Mivel az országgyűlés összehívására nincsen idő, azt javasolta, hogy a szászoktól vegyenek fel 2000 tallér kölcsönt, amelyet a későbbiekben számítsanak le a szászok éves adójából. Mindennek teljesítésére a fejedelmi tanács tagjai vállaljanak garanciát. |
Xxxx Xxxxx | ||
Xxxxxx Xxxxx | Tanácsurat küldene Ali bég elé, így a tekintélyéből fakadóan – véleménye szerint – Xxx bég arra menne, amerre az „útitárs” akarná. Mellé Xxxxx Xxxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx és egy szász követ kiküldésére tett javaslatot. | Üdvözölte a fejedelem 500-600 tallérra vonatkozó javaslatát és felajánlását. Azonban több pénzt szánna e probléma orvoslására. Úgy vélte, hogy ezt a saját vagyonukból kellene vállalni a tanácsuraknak, így egy rövid tanácsülés összehívására tett javaslatot. |
Xxxxxx Xxxxxx | Attól tenné függővé a küldöttek személyét, hogy Xxx bég Debrecen vagy Lippa érintésével érkezik Erdélybe. Egyébként a fejedelmi tanács döntésére bízza. | A commissariusok azonnali kiküldése esetén kereskedő emberektől néhány ezer tallér kölcsön felvételére tett javaslatot, mivel az országnak semmi készpénz nem áll rendelkezésére. |
Xxxxxx Xxxxxx | Xxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxxxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx, Xxxx Xxxxx kirendelésére tett javaslatot, „és többeket is” kiküldene. | Néhány ezer tallér összegről tett javaslatot, kifejtve, hogy a hamarosan összeülő országgyűlés bizonyosan visszaadja a fejedelemnek. Tehát ő maga a fejedelmet kérte az összeg megelőlegezésére. |
A tanácsúri véleménynyilvánításokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a legtöbben nagyon pragmatikusan úgy vélték, hogy a határviszonyokat jól ismerő, nagy tekintélyű személyek kiküldésére van szükség. A fejedelem, nyilvánvalóan a javaslatokat figyelembe véve úgy határozott, hogy a „szélbeli vármegyéknek […] főtisztjeit” rendeli ki a deputáció tagjainak, akik közül a legtöbben maguk is tanácsurak voltak. A küldöttséget a határ- kérdést és a várak viszonyát kétségkívül a legjobban ismerő tanácstag, Xxxxxx Xxxxx kolozsvári főkapitány vezette. További tagként Xxxx Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxxx és Xxxxxx Xxxxxx kirendeléséről döntöttek.37 Az ügy fontosságát mutatja Xxxxxx Xxxxxx javaslata, hogy a deputációban a helyszíni vizs- gálatra ki nem küldött tanácstagok a vár- és vármegyebejárás ideje alatt legyenek a feje-
37 TML VI. 53. Xxxxxxx Xxxxx elbeszélésében így fogalmaz a küldöttekről: „… tanácsurakat és jeles erdélyi elő- kelőket küldtünk eléjük”. Bethlen: Erdély története, 455−456. Xxxxxxxx Xxxxx továbbá említi Xxxxxxxx Xxxxxxxx és Xxxxxxx Xxxxxxxx, és a még portai követségben lévő Xxxxxxxx Xxxxxxxx is. Xxxxxxxx: Xxxxxxxx Xxxxx, 356.
xxxxx udvarban, hogy Xxxxx a deputáció jelentéseit velük azonnal megtárgyalva mielőbb választ xxxxxxxx a felmerülő kérdésekre.38
Apafi a török követség megvesztegetésére szánt összeg megszerzése kapcsán is tá- maszkodott a tanácsúri censurákra, nevezetesen Xxxxxxx Xxxxx és Xxxx Xxxxx tanácsára. Ennek értelmében úgy döntött, hogy 2000 tallért küld Xxx bég és az oszmán küldöttség számára, amelyet a szászoktól felvett kölcsönből fedeznek. Mivel ennek felvételére a feje- delmi tanács tagjainak vagyona szolgálhatott fedezetül, Xxxxxxx Xxxxx javaslatára a taná- csosok kötelezvénylevelükben (obligatoria) biztosították a szász universitast arról, hogy amennyiben a felvett kölcsön éves adójukba való beszámítását nem tudják kieszközölni a későbbiekben az országgyűlés előtt, a maguk vagyonából térítik meg az összeget.39 A fe- jedelmi tanácstagok kötelezvénylevelei bizonyosan beérkeztek a fejedelmi udvarba,40 s a fejedelem a kölcsönfelvétel ügyében megkereste mind a szebeni polgármestert, mind a fejedelmi tanácsban a szász natiót képviselő királybírót, Xxxxxxx Xxxxxxxxxx. Utóbbi arról értesítette Xxxxx Xxxxxxx, hogy – a szegénység és pénztelenség ellenére – a szász egyetem éppen Szebenben ülésező éves congregatióján meggyőzte a résztvevőket a 2000 tallér mielőbbi megszerzéséről és kölcsönadásáról.41
A deputáció működése és eredményei
Az erdélyi küldöttség összetételéről, illetve az oszmán követség lefizetésére szánt össze- gek előteremtéséről tehát a felső szintű kormányzat egyeztetése értelmében 1672 január- jának végén döntés született, s a gyakorlati véghezvitele csupán néhány napot váratott magára. Az erdélyieknek azonban a sikeres tárgyalás megkezdésére vonatkozó egyik leg-
38 MNL OL X4788 Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye. 11697. sz. mikrofilmtekercs. Xxxxxx Xxxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. Kővár, 1672. január 16. [Számozatlan.]
39 Xxxxxxx Xxxxx ez ügyben való kezdeményezését censurájába foglalva lásd az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára (= ENMLt) a Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Levéltára [Archivele Naţionale ale Romǎnei, Direcţia Judeţana Cluj] (= RNL KMI) kezelésében. Xxxxxx Xxxxxx gyűjtemény. 324. cs. Nr. 5.
40 1672. február 1-én már csak Xxxxxx Xxxxxx kötelezvénylevelét várták a fejedelmi udvarba. Xxxxxxx Xxxxxx főudvarmester értesítette Xxxxxxx minderről: „Az obligatoriát minden úr megküldte, kegyelmed is küldje meg.” TML VI. 48. Xxxxxx Xxxxxx korábbi reakcióját a kötelezvénylevélről lásd TML VI. 46. A nevére kiállí- tott kötelezvénylevél szövegét lásd MNL OL P659 50. cs. Nr. 1056./65. Ugyanezen szöveggel Xxxxxx Xxxxxx obligatoriáját lásd MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./14. Xxxxxxx Xxxxxx véleményét és kötelezvénylevelének megküldését lásd MNL OL X4788 Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye. 11697. sz. mikrofilmtekercs. Bethlen Far- kas levele Xxxxx Xxxxxxxxx. Szentmiklós, 1671. január 22. [Számozatlan.] Xxxxxx Xxxxxxxx kötelezvényle- velének megküldésével egyidejűleg kifejtette, hogy „ez nekem is inkább tetszik, mintsem anticipativára kért volna nagyságod az ország végezése ellen”. MNL OL R298 Erdélyi iratok. I. sorozat. 2. tétel. I. Xxxxx Xxxxxxxxx és Xxxxxxxxxxx Xxxxxxx írt levelek (1660‒1690) (Mikrofilmen: X10447. 50021. sz. mikrofilm- tekercs.) 1672. év. Nr. 48. Xxxxxx Xxxxx így kommentálta obligatoriájának küldését: „Az mi illeti, kegyelmes uram, az szászoktól felkérendő kétezer tallérokat, ím, kegyelmes uram, az assecuratoriát su[b]scribáltam, s megpecsételtem. Nem csak ennyit, többet is kész lévén hazámért, s annak határiért elkölteni, ha az or- szág ugyan nem acceptálja is.” MNL OL R298 1672. év. Nr. 47.
41 MNL OL X4788 Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye. 11697. sz. mikrofilmtekercs. Xxxxxxxxx Xxxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. Szeben, 1672. február 2. [Számozatlan.] Egyszersmind ő maga is jelezte, hogy „… Nagyságodtól nekem is küldött obligatoriát az praedeclarált kétezer tallérok dolgából megpecsétlettem és subscribáltam…”
fontosabb törekvése – mely szerint el kellene érniük, hogy Xxx xxxxxx, mint az oszmán küldöttség vezetőjével, a váradi törökökkel való találkozása előtt tudjanak tárgyalni – rövid időn belül meghiúsult. Xxxxxx Xxxxx ugyanis már február elején jelentést tett Xxxxxx Xxxxxxxxx arról, hogy a bég már Váradon van, ő maga pedig csak a fejedelmi udvarból érkező konkrét parancsot várja, hogy annak alapján a térséget kiválóan ismerő korábbi bihari alispánt, Székelyhíd várának utolsó főkapitányát, Xxxxxxx Xxxxxxx vagy saját he- lyettes kapitányát (substitutus capitaneus), Xxxxxxx Xxxxxxxx az oszmán commissariusok elé küldhesse.42 Az oszmán küldöttség mielőbbi informálását a tárgyalás idejéről és helyszí- néről az időközben a Portáról szintén Váradra érkező és a követség jenei, váradi és budai tagjaival ott időző Xxxxx aga ugyancsak siettette,43 majd váradi tanácskozásukat követően Xxx xxxxxx együtt a tárgyalás Gyaluban való mielőbbi megkezdésére tettek javaslatot.44 Végül Xxxxxx Xxxxx Xxxxxxx Xxxxxxxx keresztül értesítette az oszmán küldötteket, hogy a tárgyalás helyszínéül Somlyót jelölték ki.45
A fejedelem felhívására maga Xxxxxx Xxxxx kolozsvári főkapitány, Kolozs és Doboka vármegye főispánja a követség vezetőjeként már február első napjaiban [Szász]Csanádról Gyalura indult, s biztosította Xxxxxx, hogy rajta nem fog múlni a tárgyalás. Egyidejűleg kifejezte reményét, hogy a többi erdélyi commissarius azonnal elindul, megállapítva: „nem is jó volna az, ha Xxx bég elérkezik, hogy mi utánunk várakoznának”.46 Az erdélyi küldöt- tek közül bizonyos, hogy Xxxx Xxxxxx tanácsúr, Hunyad, Zaránd és Közép-Szolnok vár- megye főispánja, valamint Xxxxxxx Xxxxxx tanácsúr Xxxxxx Xxxxxxxx egy időben indult a tárgyalás helyszínére, Gyalun keresztül.47 Az eddig feltárt források alapján egyelőre csak annyit állapíthatunk meg, hogy a korábban kijelölt többi erdélyi küldött közül Xxxxxx Xxxxx tanácsúr, Torda vármegye főispánja is Somlyóra érkezett, továbbá csatlakozott hozzájuk
42 MNL OL P659 43. cs. Nr. 851./66−69., 87−89. Xxxxxxx Xxxxxx pályafutására lásd Xxxx Xxxxxxx: „… hazám, uram akaratán járó ember voltam…” Xxxxxxx Xxxxxx pályafutása. In: „Az Várad dolga a legnagyobb…” Váradi és partiumi nemesek, katonák és tisztviselők a kora újkorban. Szerk. Xxxxxx Xxxxx – Xxxx Xxxxxx Xxxxxx. Nagyvárad, 2021. (Tanulmányok Biharország történetéről 9) 41−60. Xxxxxxx Xxxxxxx tisztségéről lásd Kolozsvári boszorkányperek. 1564−1743. Szerk. Xxxx Xxxxxx − Xxxx X. Xxxxx. Bp., 2014. (A magyarországi boszorkányság forrásai) 38. Ali bég Váradra érkezéséről Xxxxx Xxxxxx fejedelem is értesítette Xxxxxx Xxxxxxx, kérve, hogy mint a követség egyik kijelölt tagja, menjen Xxxxxx Xxxxxxxx Kolozsvárra. TML VI. 58.
43 MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./153.
44 RNL SzML J. Xxxxxxx xxx Xxxxxxxxxx iratai. 40. cs. Nr. 51. Ali bég és Xxxxx aga ekkor röviden informálta is Xxxxx Xxxxxx fejedelmet a váradiak panaszáról, továbbá hogy a tárgyalásokon kettejük mellett a váradi és jenei kadiák is jelen lesznek: „… adván a váradi vitézek hatalmas császárunknak supplicatiót be, pana- szolkodtanak, hogy Várad megvétele után öt számú kastélyokat építtetvén kegyelmed, azokban praesidiu- mot szállított, kik által hatalmas császárunk és sok nemeseknek számos falui, Kraszna, Közép-Szolnok, Hunyad és több helyeken lévők, a behódolástól eltiltattak volna, és Belényes, Papmező s Bihar vidéki sze- génység is hol egy, hol más praetextus alatt efféle megbántódástól nem volnának mentesek”. Xxxxxxx Xxxxxx is tudósította minderről Telekit: „A török oculatorok Gyaluban akarnak jőni és azt is kívánják, egyik részről se legyenek sokan az commissariusok.” TML VI. 69. Itt kell megjegyeznem, hogy a Hunyad vár- megyére való igényt is többször említették a váradi törökök panaszaiban, azonban az erdélyi követek ek- koriban arról számoltak be, hogy ezek valójában Kolozs vármegye területére eső követelések. Vö. MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./5., 7.
45 MNL OL P659 43. cs. Nr. 851./87−89.; TML VI. 63., 65., 69.
46 MNL OL P1239 3. d. 1−1672−3. Bánffy Xxxxx Xxxxxxxx menő útjának alakulásáról, változásáról lásd TML VI. 63., 66.
47 MNL OL P659 43. cs. Nr. 851./66−69. Vö. TML VI. 65.
Xxxxxx Xxxxxx, és az ügyben a Portán korábban eljáró és ez idő tájt hazatérő Xxxxxxxx Xxxxxx is. Felesége várandóssága és szülése miatt Xxxxxx Xxxxxx nem vett részt a tár- gyalások egészén.48
Az erdélyi deputáció tárgyalása az oszmánokkal tehát február második felében Som- lyón vette kezdetét, s ekkor vált nyilvánvalóvá az előbbiek számára, hogy mely véghelye- ket érintette a váradi pasa portai panasza: ezek szerint Somlyó, Cseh, Hadad, Gyalu és Sebesvár lettek volna azok az újonnan épített várak, amelyekből megakadályozták volna a környék Váradhoz való adózását. Az oszmán küldöttek kérésének eleget téve az erdé- lyiek néhányukat beengedték Somlyó várába, annak érdekében, hogy belülről is szem- ügyre vehessék, hogy megállják-e a helyüket Kücsük Xxxxxx vádjai. Az erdélyi deputá- ció arról informálta a Fogarasban időző fejedelmet, hogy a következő napokban hasonlóképpen bejárják Cseh, Hadad, Gyalu, végül Sebesvár várát, s a sikeres tárgyalás érdekében elengedhetetlen, hogy a szászoktól kölcsönzött 2000 tallért a követség után küldje. Emellett az is kiderült, hogy az öt vár bejárását követően az oszmán követek azon- nal jelentést tesznek a Portára a vár- és határjárás eredményéről. A deputáció így azt ja- vasolta Apafinak, hogy mielőbb indítsák el saját követüket, aki az oszmánok előtt beér- kezve beszámolhat a tárgyalás kimeneteléről. Szintén szükségesnek tartották a portai tolmács, Rozsnyai Dávid49 részletes informálását, hogy az ügyben ő is intézkedhessen. Ugyancsak javasolták, hogy a fejedelem hívja a tanács azon tagjait az udvarba, akik nem voltak a deputáció résztvevői, hogy döntsenek a küldendő követ személyéről, költségei- nek előteremtéséről és összeállítsák instrukcióját. A deputáció arról is biztosította a fe- jedelmet, hogy a várak bejárásán kint lévő tanácstagok a jelentésük mellett egyidejűleg az ügyre vonatkozó censurájukat is beküldik számára. Az öt vár felmérését követően az erdélyi deputáció bizakodó volt, a Xxxxxxxx Xxxxx jóvoltából a helyszínre megérkező 2000 tallért felhasználva lefizették az oszmán követség vezetőit,50 s Xxxxxx Xxxxxxx keresztül levelük által és szóban is informálták Xxxxxx.51 Xxxx Xxxxxx – azzal együtt, hogy a tárgya- lás nehézségeire utalva kijelentette, hogy „bajosabb munkám soha egyszer ennél nem volt, mint most két hetek alatt ezekkel az istentelen váradiakkal” – március elején érte-
48 TML VI. 66., 71.; Xxxxxxxx: Xxxxxxxx Xxxxx, 356−357. Teleki jelenléte a deputációban az utolsó pillanatig bi- zonytalan volt. 1672 januárjában ő maga így írt a fejedelemnek ez ügyben: „Az határnéző törökkel való commissióra én, Isten velem lévén, azon leszek, Nagyságodnak parancsolatja szerint jelen lehessek, csak engedjék az itt való állapatok.” TML VI. 44. Február közepén Xxxxxx így írt erről Xxxxxxxxxxxxx: „Isten en- gedvén, kedden indulok Somlyóra, ott egyezünk meg az törökkel, tractálni az határ felett több erdélyi urakkal.” TML VI. 68. Xxxxxxx Xxxxxx 1672. február 21-én arról értesítette Telekit, hogy Kolozsváron keresi,
„tudván kegyelmednek az mostani dolgok miatt Xxxxxx Xxxxx urammal együtt való létét…” TML VI. 79.
49 Működésére, személyére és tevékenységére újabban lásd Xxxx Xxxxx: Újabb adatok Xxxxxxxx Xxxxx mun- kásságához. In: Az oszmán–magyar kényszerű együttélés és hozadéka. VII. Szerk. J. Xxxxxx Xxxxxxxxx. Piliscsaba, 2013. 353−366.
50 Szilágyi: Xxxxxxxx Xxxxx, 356.
51 TMÁO V. 102−105. A portai követek csak sejtették, hogy mely várak építésére tehettek panaszt a váradiak. Lásd TML VI. 42‒43., valamint a 28. j. Xxxxxx Xxxxx Xxxxxx Xxxxxxx is értesítette a deputáció tárgyalásainak végeredményéről, s kérte, hogy az ügyben ő is küldje a fejedelmi udvarba censuráját. TML VI. 94. Ez is alátámasztja, hogy Xxxxxx nem volt a deputációval a tárgyalások végéig. Vö. Bethlen: Erdély története, 456.
sítette a fejedelmet: békében elváltak az oszmán követektől, s a további megbeszélés ér- dekében a fejedelmi udvarba fog utazni.52
Visszatérés a portai diplomáciához
Apafi a Xxxxxx Xxxxxxxx a fogarasi udvarban folytatott egyeztetését követően, figyelembe véve a deputáció, vagyis több tanácsúr javaslatát, Xxxxxxxx Xxxxxx Xxxxxxx küldése mellett döntött. A követ indulását némileg késleltette, hogy a deputáció, amelynek véleményét Xxxxxx Xxxxx közvetítette, 20 000 tallér „ajándék” küldésére tett ajánlást, ami a kérdés kedvező elbírálását segítette volna a Portán, és amit az ország adójából vettek volna ideig- lenesen kölcsön. A költség pontos összegéről és annak előteremtéséről azonban csak március közepére született megállapodás. Eszerint az erdélyi kormányzat 15 000 tallért szánt erre a célra, 5000–5000 tallért a szászoktól, a fejedelem felajánlásából és a várme- gyékből.53 Az összeg előteremtése azonban nehézségekbe ütközött, Xxxxxxxx így végül március második felében indult el a Portára alig 2000 tallérral, valamint azzal az ígérettel, hogy ha előteremtik a többi pénzt, és szükséges lesz, utánaküldik.54 Szilvási április első felében érkezett meg Drinápolyba,55 s utasítása szerint a Kösze Xxx pasa hitlevelében fog- laltak értelmében kellett eljárnia tárgyalásai során: arra kellett törekednie, hogy legalább a Meszes-hegység vonalán belüli vármegyéknek (Kraszna, Közép- és Belső-Szolnok) hagy- janak békét a váradi törökök, azok szabaduljanak fel hódoltatásuk alól.56 Panajoti tolmács- csal, valamint az erdélyi határkérdéssel több ízben is foglalkozó Xxxxx xxxxxxxxx való tár- gyalása után a követ előzetes jelentést tett az erdélyi kormányzatnak a portai vezetés körében uralkodó hangulatról. A tapasztaltak bizakodásra adtak okot, még annak ellené- re is, hogy Xxxxxxxx jóval az oszmán határjáró küldöttség után érkezett meg a Portára. Az erdélyi követ előzetes tájékozódása során kiderült, hogy a váradi pasának az öt vár építésével kapcsolatban tett panaszát a Portán elutasították, vagyis nem tekintik azokat újonnan épített véghelyeknek, következésképpen lerombolásukat sem fogják megparan- csolni. A várak megtartására vonatkozó hír mellett Xxxxxxxx arról is értesítette a kormány- zatot, hogy remény mutatkozik a váradi vilajet felé a kondomínium területéről történő erdélyi adózás rendezésére. Xxxxxxxx és Xxxxx xxxxxx ugyanis arról informálta a követet, hogy a nagyvezír békességet akar a váradi pasa és az erdélyiek között az adóztatási vitá- ban. Így habár továbbra is Pírí pasa defterét tekintik a rendezés alapjának, mégis felve- tették annak lehetőségét, hogy állapítsák meg a Biharból, valamint a panaszos öt várme-
52 MNL OL P1239 3. d. 1−1672−3. Nr. 2.
53 TML VI. 94‒95., 112‒113., 119., 121.; MNL OL P659 43. cs. Nr. 851./92−93. A fejedelmi tanács Xxxxxxxx Xxxxxx követségében való szerepvállalását alátámasztják továbbá a fejedelem Xxxxxx Xxxxxxxxx intézett levelének alábbi sorai is: „Kegyelmetek consensusából Nemzetes Xxxxxxxx Xxxxxx hívünknek Portára való expediálását elkövetvén…” MNL OL P659 50. cs. Nr. 1056./26.
54 TML VI. 124. Xxxxxxx Xxxxx 5000 tallérról tesz említést. Bethlen: Erdély története, 457. Végül az erdélyi kor- mányzat a későbbiekben még 2800 tallért küldött Xxxxxxxxxxx. Lásd TML VI. 152.
55 EOE XV. 263.; Lukinich: Erdély területi változásai, 449.
56 TML VI. 127.
gyéből a váradi pasának járó évi adó mennyiségét, amelyet aztán a fejedelemi tisztségviselők szedjenek be, majd szolgáltassák be Váradra. Cserébe a váradi törökök a Biharon kívüli vármegyékbe nem járnának ki hódoltatni, ami lehetővé tenné, hogy a térség „épen maradjon Erdélyhez”. A váradi vilajet elöljárói számára pedig az öt várme- gyében fekvő birtokairól származó korábbi jövedelmek helyett bihari birtokokat és az onnan származó bevételeket osztanák fel.57 Xxxxxxxx Xxxxx portai tolmács híradásai meg- erősítették Xxxxxxxx benyomásait. Arról jelentett ugyanis, hogy „jobban leszen dolguk azoknak az vármegyéknek, mint eddig voltak. Most azt vizsgálja […] a vezér, mennyi jó- szágok és jövedelmek vagyon az váradiaknak és váradi pasának, kitanulván, jó karban állítja, azt fogadta.”58
Az erdélyiek az öt vármegye adóösszegeinek megállapítása szempontjából jól fel vol- tak készülve a tárgyalásra (lásd 2. táblázat59), ugyanis Xxxxxx Xxxxx már közvetlenül a határkonfliktus kirobbanása után megkezdte az említett vármegyékben a váradi törökök- nek adózó porták és adónemek összeíratását.60
2. táblázat. A váradi vilajetnek az 1671–1672. évi ellentét során követelt öt vármegyéből évente járó erdélyi adók összeírása
Vármegye | Adózó falvak száma | Adóösszeg |
Kraszna | első processus: 31 falu | 4583 forint 65 dénár |
második processus: 30 falu | 6604 forint 95 dénár | |
Közép-Szolnok | felső processus: 21 falu | 3781 forint 22 dénár |
második processus: 28 falu | 3618 forint 95 dénár | |
harmadik processus: 41 falu | 4584 forint 37 dénár | |
Belső-Szolnok | 9 falu | 380 forint 52 dénár |
Doboka | 43 falu | 2848 forint 68 dénár |
Kolozs | 78 falu | 13 823 forint 9 dénár |
Összesen | 281 falu | 40 225 forint 43 dénár |
57 EOE XV. 263−265.; TML VI. 181‒182. A várak megmaradásának biztosításáról lásd még MNL OL P659 36. cs. Nr. 784./43r Xxxxx xxxxxx és Xxx xxx Xxxxxx Xxxxx kapikihát is biztosította az erdélyiek támogatásáról. Lásd TMÁO V. 107.; EOE XV. 262. Vö. Bethlen: Erdély története, 461.
58 TML VI. 184.
59 A táblázatban feltüntetett adatok forrása: MNL OL P659 36. cs. Nr. 874./44r–v.
60 Xxxxxx Xxxxxx tanácsúr már 1672 januárjában reményét fejezte ki, hogy a partiumi és az „erdélyi hódolt- sági” területek adóösszeírásai, amelyeket Xxxxxx Xxxxx kezdeményezett, mielőbb elkészülnek, s azok Rozs- nyai Xxxxx által törökre fordítva segítségükre lesznek a váradiak vádjainak visszaverésében. MNL OL X4788 Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye. 11697. sz. mikrofilmtekercs. Xxxxxx Xxxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. Homoródszentpál, 1672. január 14. [Számozatlan.] Xxxxxxxx Xxxxxx Xxxxxx értesítette Belső-Szolnok vár- megyei főispán társát, Xxxxx Xxxx, „hogy Xxxxxx Xxxxx uram parancsolt az hódoltságon vármegyénkben lévő faluk és kapuszámoknak registrálása felől, az mely dolgot nem posthabeálván, connumerálták, in paribus kegyelmednek elküldöttem…” MNL OL P669 xxxxx Xxxxx család levéltára. I. tétel. Nr. 161. Az eddigi kutatásaink során azonban csak Doboka vármegye összeírását sikerült megtalálni, lásd Xxxxxxxx Xxxxxx: Vértanuk a magyar történetből. Történeti tanulmányok. Pest, 1867. 478−485.
Az elkészült regestrumok bizonyosan Xxxxxxxxxxx voltak, s ő maga tájékoztatta a feje- delmet arról, hogy az öt vármegye összesen 281 falvának és két puszta helyének évi erdélyi adója hozzávetőlegesen 40 000 forintra rúg. Továbbá Xxxxxxxx – amellett, hogy támogatta a Portán felröppent tervezet megvalósítását – kérte Xxxxxx: mielőbb tárgyalja meg mind- ezt a fejedelmi tanács tagjaival, hogy az így kialakult erdélyi álláspontot a követ a nagy- vezíri audiencián képviselni tudja.61 Apafi május elején bekérte tanácsurai véleményét az ügyben,62 azonban az erdélyi kormányzat állásfoglalása ekkorra már nem számított. Xxxxxxxx és Xxxxx xxxxxx előzetes híradásai ugyanis mégsem fedték teljesen a nagyvezír elképzeléseit. Xxxxxxx Xxxxx pasa május közepén saját követét küldte Erdélybe dönté- sének bejelentésére.63
Az öt erdélyi várral kapcsolatban a nagyvezír levele ugyan megerősítette a korábbi portai híreket, mely szerint a helyszíni vizsgálat alapján a várakat nem tekintik új építé- sű és így lerombolandó véghelyeknek, a váradi vilajetnek való erdélyi adózásról Xxxxxxxx előzetes információival szemben egészen mást mondott ki. Előírta ugyanis, hogy a feje- delem Pírí pasa deftere értelmében továbbra is hagyja a váradi törököket adóztatni a par- tiumi és erdélyi vármegyékben, és tartsa fenn a békét a szomszédos tartományokkal. Ennek érdekében a váradi vilajettel szembeni védelmet biztosító kolozsvári várkapitány- ság kulcsfontosságú láncszemének, a somlyói vár kapitányának, Xxxxxxxxx Xxxxxxxxx eltávolítását kérte a tisztségből és az oszmánokkal „jól alkuvó”, új kapitány kinevezését rendelte el. Továbbá arra intette Xxxxxx, hogy a kolozsvári főkapitányt, Xxxxxx Xxxxxx is utasítsa a szomszédos oszmánokkal való békés együttműködésre.64
Apafi a nagyvezír levelének kézhezvételét követően újra kikérte a fejedelmi tanács tagjainak véleményét az ügyben, az elsők között Xxxxxxx Xxxxx kancellárét.65 Xxxxxxx már önmagában azt jelzésértékűnek tartotta, hogy a nagyvezír nem Xxxxxxxx Xxxxxx, hanem saját követe által küldte meg parancsát. Úgy értékelte ugyanis, hogy mindez már a Porta végleges döntésének tekinthető,66 és ez közvetlenül censurájának megírását követően be is igazolódott.67 Bethlen egyszersmind nagyon nehéznek ítélte a megfelelő választ Xxxxxxx parancslevelére. A kancellár ugyanis biztosra vette, hogy ha Apafi teljességgel eleget ten-
61 EOE XV. 264.; TML VI. 181. Megjegyzendő, hogy a Xxxxxxxx által a regestrumokból a 2. táblázatban össze- foglalt jegyzék és a fejedelemnek levelében megírt összeg nem egyezik meg, bár nagyságrendileg kétség- telenül azonosak. Xxxxxxxx ugyanis 39 723 forint 85 dénárról tett jelentést Apafinak, ahogy levelében a 281 falu mellett még két puszta helyet is adózóként tüntetett fel.
62 Xxxxxxx Xxxxxx postamester tájékoztatta Xxxxxx Xxxxxxx Xxxxxxxx Xxxxxx és Xxxxxxxx Xxxxx levelének fejedel- mi udvarba érkezéséről, jelezve, hogy „ű nagysága azon dologrúl egészen kívánja az urak censuráit”. TML VI. 197. „Xxxxxxxx Xxxxxx hívünknek […] tegnap hozzák levelét, melyben a vármegyék dolga felől tészen informatiót, mi is ezen specie kegyelmednek elküldtük. Parancsolván kegyelmesen, vegye az dolgot jó discussióban és róla való censuraját siessen in scriptis kezünkhöz küldeni, hogy több becsületes tanács úr híveinknek is censurajoknak collatiójokból tudhassuk követünket informálni, és hogy tudhassa ő kegyel- me is oda be az szerint kormányozni a dolgokat…” MNL OL P659 50. cs. Nr. 1056./26. Vö. TML VI. 197. 1. j.
63 Xxxx: I. Xxxxx Xxxxxx, 151.
64 EOE XV. 265−266. Vö. Bethlen: Erdély története, 462.
65 TML VI. 201. Censurájának beküldéséről lásd TMÁO V. 110.
66 MNL OL X4788 Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye 11697. sz. mikrofilmtekercs. Xxxxxxx Xxxxx levele Xxxxx Xxxxxx- nak. Kutyfalva, 1672. május 21. [Számozatlan.]
67 TML VI. 201. Vö. Bethlen: Erdély története, 463.
ne a követeléseknek, az a fejedelmi tanács és az egész ország elégedetlenségéhez vezetne. Azonban ha ellentmondana a nagyvezír parancsának, szintén ártana vele az országnak. Így Xxxxxxx – részben magáról is elhárítva a végleges döntéshozatal felelősségét – azt ta- nácsolta a fejedelemnek, hogy egyeztessen a fejedelmi tanács többi tagjával is. A nagy- vezír követének válasz nélkül való elbocsátását ugyanakkor hasonlóan kockázatosnak tartva saját véleményét beküldte Xxxxxxxx a fejedelmi tanáccsal való megtárgyalásra.68 Bizonyos, hogy az erdélyi kormányzat a kancellár fent kifejtett útmutatása alapján adott meglehetősen diplomatikus választ a nagyvezír levelére, mindössze néhány nappal Xxxxxxx Xxxxx véleményének megfogalmazása után. A fejedelem Balázsfalváról írt leve- lében biztosította Xxxxxxxx arról, hogy az erdélyiek nem adnak okot a határ menti konflik- tusokra, azonban kijelentette, hogy továbbra is kötelességének tartja a Porta tájékozta- tását egy kiújuló végvidéki ellentét esetén, annak megoldása reményében. A határ menti végvári tisztek személyének cseréjéről azonban nem tett említést levelében és bizonyosan nem is történt meg,69 habár például Xxxxxxxx úgy vélte, hogy a fejedelemség-
nek előnye származna a somlyói várkapitányi személycseréből.70
Apafi a választétellel szinte egyidejűleg kiküldte a meghívókat is a június végi rad- nóti országgyűlésre, amelynek kifejezett célja volt, hogy a végvidéki konfliktusról tár- gyaljon. A fejedelem egyrészt Xxxxxxxx Xxxxxx hazatérését követően az országgyűlés elé kívánta tárni a váradi törökökkel való ellentét végső kimenetelét. Másrészt fontos volt az oszmánoknak való adózás kérdésének megvitatása is, köztük a határprobléma megoldá- sára szánt összeg – vagyis az universitastól a fejedelmi tanács tagjai által kölcsönzött 2000 tallér – szász natio adójába való beszámításának elfogadtatása is.71 Az összeülő ország- gyűlésen felolvasott fejedelmi előterjesztések még valóban leginkább a két említett kér- déskör köré csoportosultak, azonban a fejedelem propositióinak utolsó pontja és az ország- gyűlési határozatok nagy része már ekkor előrevetítették a következő hónapok legfontosabb eseményét, vagyis a Porta Lengyelország ellen indított háborúját és az erdélyi szerepvállalás kérdését.72 Az oszmánok természetesen az erdélyiek támogatását is elvár- ták a háború során,73 s a fejedelemség kénytelen volt jelentős mennyiségű élelemmel és
68 MNL OL X4788 Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye. 11697. sz. mikrofilmtekercs. Xxxxxxx Xxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. Kutyfalva, 1672. május 21. [Számozatlan.]
69 MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./63. A nagyvezírnek küldött válaszlevéllel kapcsolatban jegyezte meg Xxxxxxx Xxxxxx postamester Xxxxxx Xxxxxxxxx, hogy „a választételt Xxxxxx Xxxxx uram minutája szerint magyarul s itt deákul fordíttattam…” TML VI. 208.
70 TML VI. 202‒203.
71 EOE XV. 272−273. Lásd még a Xxxxxxx Xxxxxxx szóló országgyűlési meghívót. ENMLt a RNL KML kezelésé- ben. A bethleni Bethlen család keresdi levéltára. 22. cs. Nr. 1.
72 Xxxxx Xxxxxx propositióit lásd TMÁO V. 112−114. Az országgyűlés ez ügyben hozott határozatait és követ- utasításait lásd EOE XV. 279−285.
73 A nagyvezír Xxxxx Xxxxxxxxx küldött parancslevelének fordítása így szólt: „… kívántatik tőled, hogy […] mentől hamarébb 600 szekér élést 6-6 ökörrel, liszttel és árpával megterhelvén szentséges táborunkba küldjed, […] hogy azon élés fényes hadaim táplálásokra […], a szekerek pedig hadakozásomnak végéig, amire fognak kívántatni, fordíttathassanak…” MNL OL P659 55. cs. Nr. 1124./12. A nagyvezír levelét hozó csausz érkezésére lásd TML VI. 233. A több száz szekér élés kérdéséről és beküldéséről lásd még, a teljesség igénye nélkül, TML VI. 237., 244.
szekerekkel segíteni a vállalkozást.74 Az oszmán–lengyel háború következtében a váradi vilajet és az Erdélyi Fejedelemség közötti határigazítás és ezzel együtt az adóbeszolgálta- tás ügyének rendezése továbbra is váratott magára, így gyakorlatilag a konfliktust meg- előző végvidéki állapotok maradtak érvényben.75
Összegzés
Az Erdélyi Fejedelemség Apafi-kori kormányzatát komoly kihívások elé állította a térség- ben a II. Xxxxxxx Xxxxxx sikertelen lengyelországi hadjáratát követő oszmán terjeszkedés. A legnagyobb problémát Várad elestét követően az Erdély és a szomszédos török tarto- mányok közötti pontos határvonal kijelölésének elmaradása jelentette. Az ügyben érde- keltek által kölcsönösen elfogadott szabályozás hiánya miatt ugyanis a két fél természe- tesen saját érdekeinek megfelelően igyekezett a fennhatósága alá tartozó és adózó területeket meghatározni. Így a korábban a fejedelemség szerves részét képező egyes erdélyi és partiumi vármegyékre a váradi törökök Pírí pasa defterére alapozva saját adó- zási területük részeként tekintettek. Ezzel szemben az erdélyi kormányzat a Várad fel- adásakor Xxxxx Xxx pasától kapott hitlevél érvényesítésére törekedett, azaz csak a Bihar vármegyei, korábban is Várad várához tartozó területeket ismerték el oszmán uralom alattinak. A kondomínium létrejötte és az eltérő érdekek folyamatos konfliktushelyzetet teremtettek a végvidéken.
A számos ellentét közül az itt bemutatott 1671−1672. évi erdélyi–oszmán vita hátte- rében is a többes birtoklásból adódó probléma, az erdélyi és partiumi vármegyék részéről a váradi vilajet és elöljárói számára történő adózás állt. Az erdélyiek a váradi pasa Portán való panasztételét követő helyszíni tárgyalások sikerességében, az adóbeszolgáltatás pon- tos, végleges és számukra a korábbi viszonyoknál kedvezőbb rendezésében kezdetben reálisan reménykedhettek. Portai követségük jelentései értelmében ugyanis volt esély a váradi törökök mindenkori hivatkozási alapjaként számontartott Pírí-féle defterben foglaltak módosítására. Az oszmán–erdélyi kettős küldöttség helyszíni vizsgálata utáni újabb portai egyezkedés továbbra is bizakodásra adott okot az erdélyieknek. Az oszmán követség jelentése értelmében ugyanis a pasa azon vádjának, hogy az erdélyiek újonnan épített végváraikból akadályozzák meg az adóbeszolgáltatást, nem adtak helyt a Portán. Mindemellett komoly előrelépésnek számított volna az a tervezet, amely ugyan Pírí pasa deftere szerint szabályozta volna a váradi vilajetnek való adózást, a közös birtoklású vár- megyékben azonban kizárólag az erdélyiekre bízta volna az adó beszedését, egyúttal a vá-
74 Itt kell megjegyeznem, hogy Xxxxx az oszmán–lengyel háborúba küldött éléskövetelés kapcsán az ország- gyűlést megelőzően szintén kikérte a fejedelmi tanács tagjainak véleményét. Erre lásd a tanácstagok cen- suráit a teljesség igénye nélkül: MNL OL X4788 Xxxxxx Xxxxxx gyűjteménye 11697. sz. mikrofilmtekercs. Xxxxxxx Xxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. 1672. augusztus 11. [Számozatlan], Xxxxxxx Xxxxxx levele Xxxxx Xxxxxxxxx. 1672. augusztus 13. [Számozatlan]; TMÁO V. 115‒117. Lásd még erről TML VI. 232. Az élés- küldéssel kapcsolatban jegyezte meg Xxxxxxx Xxxxxx főudvarmester Xxxxxx Xxxxxxxxx, hogy „… most kí- vántatnék az tanács uraknak ő nagysága mellett való lételek…” TML VI. 234‒235.
75 Lukinich: Erdély területi változásai, 450.
radi törököknek a Bihar vármegyei területeken kívül megtiltotta volna a személyes adóz- tatást. Az Oszmán Birodalom Lengyelország elleni háborúja miatt azonban félbeszakadtak a tárgyalások, így az erdélyi kormányzatnak nem sikerült elérnie elsődleges célját, a ket- tős birtoklású területek adózásának pontos szabályozását.
A politikai események mellett érdemes megfigyelni az erdélyi kormányzat szereplő- inek tevékenységét is. A gyors döntési kényszer miatt ugyanis az intézkedések során központi szerep hárult a fejedelmi tanácsra és tagjaira. Egyértelmű, hogy az aktuális hely- zetre nem jelenthetett megoldást a lassan összegyűlő és hosszasan ülésező országgyűlés összehívása. Így Xxxxx Xxxxxx fejedelem a felmerülő problémák megoldása érdekében a nehézségeket egyéb országos és vármegyei tisztségeikből adódóan is kiválóan ismerő, azokra nagy rálátással rendelkező tanácsurak véleményét kérte ki a döntésének megho- zatalához. Mindezek értelmében jelölte ki a helyszíni tárgyalásokra kiküldött deputáció tagjait, akik között nagy számban találunk tanácsurakat is. Megjegyzésre érdemes, hogy az egyes tanácstagok így nemcsak a döntések meghozatalában, hanem azok végrehajtá- sában is szerepet vállaltak, noha kiválasztásukat – véleményem szerint – a fent említett egyéb katonai és főispáni tisztségviselésük tette igazán szükségszerűvé. A fejedelmi tanács tagjainak – nevezetesen Xxxxxxx Xxxxx és Xxxx Xxxxx – javaslata támpontul szolgált Apafi- nak az oszmán küldöttség lekenyerezésére szánt pénz előteremtésében is. A fejedelmi tanácstagok tekintélye és vagyona garanciát jelentett a szász universitastól a helyszíni tárgyalásra érkező oszmán követség lefizetésére szánt, az ország adójából felvett 2000 tal- lér kölcsön visszafizetésére. Tanulságos a fejedelmi tanács portai követküldésben betöltött szerepe, elsősorban Xxxxxxxx Xxxxxx tevékenységének felügyelete is.
Az 1671–1672-es határkijelölési próbálkozás tanulmányozása alapján megállapíthat- juk, hogy az Apafi-kori kormányzat igen gyakorlatiasan működtette a deputáció intézmé- nyét, választotta ki tagjait és szabta meg feladatát. Az erdélyi fejedelmi tanács kiemelten fontos ügyekben – például a követküldésben – való szerepvállalása azonban nem az Apafi-korszak egyedülálló jelensége, arra a fejedelemség korábbi időszakaiban is találunk példákat.76
76 Vö. Xxxxxxxxx Xxxxx: Az Erdélyi Fejedelemség korának országgyűlései. Adalék az erdélyi rendiség történetéhez.
Bp., 1976. 156−159.; Uő: Erdély központi, 52−53., 58−60.; Xxxxxx Xxxxx: Erdélyi országgyűlések a 16−17. század
ban. Bp., 2018. 204−208., 346−349.
CONTENTS
Xxxxxx Xxxxxxx The Történelmi Szemle is Sixty-Five Years Old 169
STUDIES
Xxxxxxxx Xxxxx The Golden Bull of Buda and the Medieval Privileges of the City 171
Xxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx What is Lost at Mohács? An Ottoman-Turkish
Casualty List of the 1526 Campaign 193
Xxxxx Xxxxxx Border Conflict between Transylvania and
the Vilayet of Várad in 1671−1672 237
Xxxxxxx Xxxxxxx The Imprint of Xxxxxxxxx’x First Works on his Correspondence 257
Xxxxxx Xxxxxxxx “Budapest cannot provide the accomodation they deserve”.
Refugee officials in the county of Pest-Pilis-Solt-Kiskun after World War I 275
Xxxxxx Xxxx Order in the Words: Anti-Semitism and the Jewish Genocide
in the Lexicons (1889–1948) 291
Xxxxx Xxxxxxx Xxxxxx of Nations and National States, Gestures and Counter-Gestures.
The Centenary of the End of World War I and the Signing of the Treaty of Trianon
in the Memory Politics of Slovakia, Romania and Hungary, 2018–2020 317
REVIEW
Xxxxx Xxxxxx The Hungarian Greek Catholic History(writing) from the Road of Calvary
to the Success Story. Lessons from an Exhibition Catalogue 327
E számunk szerzői
Xxxxxxxx Xxxxxx, tudományos főmunkatárs, osztályvezető, BTK TTI, Horthy-korszak osztály, ”Lendület” Trianon 100 kutatócsoport-vezető ⏺ Xxxx Xxxxxx, társadalom- történész ⏺ Xxxxxxx Xxxxxxx, tudományos munkatárs, BTK TTI, Újkori osztály ⏺ Xxxxx Xxx, az MTA doktora, kutatóprofesszor, címzetes főigazgató, BTK TTI, Kora újkori osz- tály, Turkológiai kutatócsoport ⏺ Xxxxx Xxxxxx, kutató, Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete ⏺ Xxxxxx Xxxxx, igazgató, tudományos tanácsadó, BTK TTI, Kora újkori osz- tály ⏺ Xxxxxx Xxxxx, tudományos segédmunkatárs, BTK TTI, Kora újkori osztály ⏺ Xxxxxxx Xxxxxx, tudományos tanácsadó, BTK TTI, Középkori osztály ⏺ Xxxxx Xxxxxxxx, tudomá- nyos főmunkatárs, osztályvezető, BTK TTI, Középkori osztály, ”Lendület” Középkori gaz- daságtörténet kutatócsoport-vezető ⏺ Xxxxxxx Xxxxx, tudományos munkatárs, BTK TTI, Horthy-korszak osztály, ”Lendület” Trianon 100 Kutatócsoport, kutató, Nemzeti Közszol- gálati Egyetem, Közép-Európa Kutatóintézet
(BTK TTI = Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet)
Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek:
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet 1097 Budapest, Xxxx Xxxxxx u. 4., B épület 4.44-es iroda Telefon: x00-0-000-0000/4624, 4626-os mellék
E-mail: xxxxx.xxxxxxxx@xxxx.xx, xxxxxxxxxx@xxxx.xx
Penna Bölcsész Könyvesbolt
(hétköznapokon, 13 és 17 óra között)
1053 Budapest, Magyar u. 40.
Telefon: x00-00-000-0000
E-mail: xxxx@xxxxxxxxxxxxxxxx.xx
A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál.
Ára: 1200 Ft
Előfizetőknek: 1000 Ft
9 770040 963009 2 3 0 0 2