BUDAPESTI EGYEZMÉNY
BUDAPESTI EGYEZMÉNY
a Belvízi Árufuvarozási Szerződésről (CMNI) (*)
AZ EBBEN AZ EGYEZMÉNYBEN RÉSZES ÁLLAMOK,
FIGYELEMMEL az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975. augusztus 1. napján kelt záróokmányában foglalt, a jogi szabályozások olyan harmonizálására vonatkozó ajánlásokra, amelyek a szállításnak a Rajnai Hajózási Központi Bizottság és a Duna Bizottság tagállamai által, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságával együtt működésben történő fejlesztésére irányul,
FELISMERVE a belvízi árufuvarozási szerződésekre vonatkozó bizonyos egységes szabályok megállapodás útján történő létrehozásának szükséges és kívánatos voltát,
ÚGY HATÁROZTAK, hogy e célból Egyezményt kötnek és az alábbiakban állapodtak meg:
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Fogalommeghatározások
Ebben az Egyezményben
(1) a „fuvarozási szerződés” elnevezésétől függetlenül, bármely olyan szerződést jelent, amely alapján a fuvarozó fuvardíj ellenében az áru belvízi utakon való továbbítását vállalja;
(2) a „fuvarozó” bármely olyan személyt jelent, aki a feladóval szerződést kötött, vagy akinek a nevében a feladóval szerződést kötöttek xxxxxxx fuvarozásra;
(3) a „további fuvarozó” bármely olyan személyt jelent, aki a fuvarozónak nem alkalmazottja vagy ügynöke, és akire a fuvarozó a belvízi fuvarozás, vagy a fuvarozás egy részének elvégzését bízta;
(4) a „feladó” bármely olyan személyt jelent, aki a fuvarozóval szerződést kötött, vagy akinek a nevében xxxxxxx fuvarozásra a fuvarozóval szerződést kötöttek;
(5) a „Címzett” az áru átvételére jogosult személyt jelenti;
(6) a „fuvarokmány” a belvízi fuvarozási szerződést és az áru fuvarozó általi átvételét vagy berakását bizonyító, hajórak jegyként vagy fuvarlevélként, illetve bármilyen egyéb, a kereskedelmi gyakorlatban használt dokumentumként kiállított okmányt jelenti;
(7) az „áru” sem a vontatott, sem a tolt hajókat nem foglalja magában, továbbá nem foglalja magában az utasok poggyászát és járműveit; amennyiben az árut konténerben, raklapon, vagy hasonló szállítási eszközben vagy eszközön szállítják gyűjtőrakományként, illetve ha az áru csomagolt, az „áru” magában foglalja ezeket a szállítási eszközöket, illetve csomagolást, amennyiben azokat a feladó bocsátja rendelkezésre;
(8) az „írásban” kifejezés, amennyiben a felek eltérően nem állapodtak meg, magában foglalja az információ elektronikus, optikai vagy hasonló hírközlési eszközön történő továbbítását, beleértve – de nem csak ezekre korlátozva – a táviratot, telefaxot, telexet, elektronikus postát, illetve az elektronikus adatátvitelt (EDI), azzal a feltétellel, hogy ez az információ hivatkozásként történő felhasználás céljából a későbbiekben is hozzáférhető marad.
(9) Az Állam ennek az Egyezménynek megfelelően alkalmazandó joga az adott államban hatályos azon jogszabályokat jelenti, amelyek nem nemzetközi magánjogi szabályai.
(*) A Rajnai Hajózási Központi Bizottság (CCNR), a Duna Bizottság, valamint az ENSZ-EGB közös szervezésében, 2000. szeptember 25. és október 3. között, Budapesten tartott diplomáciai konferencián került elfogadásra.
2. cikk
Alkalmazási terület
(1) Ez az Egyezmény bármely olyan belvízi fuvarozási szerződésre alkalmazandó, amelynél az áru szerződésben kikötött berakásának vagy átvételének kikötője és kirakó vagy kiszolgáltatási kikötője két olyan különböző államban található, amelyeknek legalább egyike ebben az Egyezményben Részes Állam. Amennyiben a szerződés több kirakó vagy kiszolgáltatási kikötő között választási lehetőséget állapít meg, a kirakó, illetve kiszolgáltatási kikötő az, ahová az árut a választás folytán ténylegesen elfuvarozták.
(2) Amennyiben a belvízi fuvarozási szerződés célja az átrakás nélküli árufuvarozás úgy belvízi utakon, mind pedig olyan vizeken, amelyekre a tengeri szabályok vonatkoznak, az (1) bekezdésben meghatározott feltételekkel ugyancsak ez az Egyezmény alkalmazandó, kivéve azokat az eseteket, amikor:
a) az irányadó tengeri jognak megfelelően tengeri hajórakjegyet állítottak ki, vagy
b) a megteendő távolság az olyan vizeken a nagyobb, amelyekre a tengeri szabályok vonatkoznak.
(3) Ez az Egyezmény a hajó állami hovatartozására, lajstromozásának helyére vagy honi kikötőjére, illetve arra való tekintet nélkül alkalmazandó, hogy belvízi vagy tengeri hajóról van-e szó, továbbá tekintet nélkül a fuvarozó, a feladó vagy a címzett állampolgárságára, lakhelyére, székhelyére vagy tartózkodási helyére.
II. FEJEZET
A SZERZŐDŐ FELEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
3. cikk
Az áru átvétele, fuvarozása és kiszolgáltatása
(1) A fuvarozó köteles a kikötött határidőn belül az árut rendeltetési helyére továbbítani és azt a címzettnek olyan állapotban kiszolgáltatni, amilyenben azt átvette.
(2) Eltérő megállapodás hiányában, az áru átvétele és kiszolgáltatása a hajón történik.
(3) A fuvarozó dönti el, hogy melyik hajót fogja használni. Köteles előzetesen, valamint az út megkezdése előtt kellő gondosságot tanúsítani ahhoz, hogy figyelemmel a fuvarozandó áru természetére, a hajó berakodásra alkalmas legyen, hajózásra alkalmas legyen és rendelkezzék a hatályos szabályokban előírt megfelelő személyzettel és felszerelésekkel, továbbá rendelkezzék az adott áru fuvarozásához szükséges nemzeti és nemzetközi engedélyekkel.
(4) Amennyiben abban állapodtak meg, hogy a fuvarozást meghatározott hajóval vagy hajótípussal végzik, a fuvarozó a feladó hozzájárulása nélkül az árut teljesen vagy részben más hajóra csak az alábbi esetekben rakhatja át:
a) olyan körülmények felmerülése esetén, mint az alacsony vízállás vagy összeütközés, illetve egyéb hajózási akadályok, amelyek a fuvarozási szerződés megkötésekor nem voltak előre láthatók, és amelyek a fuvarozási szerződés teljesítése érdekében megkövetelik a rakodást, illetve az átrakást, amennyiben megfelelő időn belül a fuvarozó nem kaphat a feladótól utasítást, vagy
b) ha ez megfelel azon kikötő gyakorlatának, amelyben a hajó tartózkodik.
(5) A feladóra háruló kötelezettségekre is figyelemmel, a fuvarozó köteles biztosítani, hogy az áru berakása, elrendezése és rögzítése a hajó biztonságát ne befolyásolja.
(6) A fuvarozó csak akkor jogosult az árut fedélzeten vagy nyitott rakterekben fuvarozni, ha erről a feladóval megálla podott, vagy ha az összhangban van az adott kereskedelmi ágazat gyakorlatával, illetve ezt a hatályos jogszabályok megkövetelik.
4. cikk
További fuvarozó
(1) Az 1. cikk (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározásnak megfelelő, a fuvarozó és a további fuvarozó között kötött szerződés ennek az Egyezménynek az értelmében fuvarozási szerződés. Az ilyen szerződés tekintetében ennek az Egyezménynek a feladóra vonatkozó rendelkezéseit a fuvarozóra, a fuvarozóra vonatkozó rendelkezéseket pedig a további fuvarozóra kell alkalmazni.
(2) Amennyiben a fuvarozó a fuvarozást vagy a fuvarozás egy részének elvégzését további fuvarozóra bízta, függetlenül attól, hogy erre a fuvarozási szerződés alapján jogosult-e a teljes fuvarozásért ezen Egyezmény rendelkezé seinek megfelelően továbbra is a fuvarozó felel. Ennek az Egyezménynek a fuvarozó felelősségét szabályozó minden rendelkezése az általa elvégzett fuvarozás tekintetében a további fuvarozó felelősségére is vonatkozik.
(3) A fuvarozónak a feladót minden olyan esetben tájékoztatnia kell, amikor a fuvarozással vagy a fuvarozás egy részének elvégzésével további fuvarozót bíz meg.
(4) A feladóval vagy a címzettel kötött bármely olyan megállapodás, amely a fuvarozó felelősségét az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően kiterjeszti, a további fuvarozóra csak annyiban hatályos, amennyiben a további fuvarozó azt kifejezetten és írásban elfogadta. A további fuvarozó hivatkozhat mindazokra a kifogásokra, amelyekkel a fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó élhet.
(5) Xxxxx és annyiban, amennyiben mind a fuvarozó, mind a további fuvarozó felelősséggel tartozik, felelősségük egyetemleges. Ennek a cikknek egyetlen rendelkezése sem érinti az egymással szembeni visszkereseti jogukat.
5. cikk
A kiszolgáltatás határideje
A fuvarozó köteles a fuvarozási szerződésben kikötött határidőre az árut kiszolgáltatni, illetve, ha ilyen határidőben nem állapodtak meg, akkor olyan határidőn belül, amely a hajóút körülményeinek figyelembevételével és akadálytalan hajózás esetén a gondosan eljáró fuvarozótól ésszerűen elvárható.
6. cikk
A feladó kötelezettségei
(1) A feladó köteles megfizetni a fuvarozási szerződés alapján esedékes összegeket.
(2) A feladó köteles a fuvarozóval a továbbítandó árura vonatkozóan az áru átadása előtt írásban közölni írásban közölni a továbbítandó áru alábbi adatait:
a) az áru méretei, darabszáma, vagy súlya és fajlagos rakodási térfogata;
b) az áru azonosításához szükséges jelölések;
c) az áru természete, jellegzetességei és tulajdonságai;
d) az áru vám- vagy egyéb hatósági kezelésére vonatkozó utasítások;
e) a fuvarokmányban feltüntetni szükséges, egyéb adatok.
Ezen túlmenően az áru átadásakor a feladó köteles a fuvarozónak minden szükséges kísérő okmányt is átadni.
(3) Ha az áru természete ezt igényli, a feladó – figyelembe véve a kikötött szállítási műveleteket – köteles az árut úgy csomagolni, hogy annak elveszését vagy megsérülését a fuvarozó a fuvarozó által történő átvételtől kiszolgáltatásáig megelőzze, és hogy az a hajóban vagy más áruban ne okozzon kárt. Attól függően, hogy a fuvarozásra vonatkozóan miben állapodtak meg, a feladó köteles továbbá gondoskodni megfelelő megjelölésről az irányadó nemzetközi vagy nemzeti előírások szerint, vagy ilyen előírások hiányában a belvízi hajózásban általánosan elfogadott szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően.
(4) A fuvarozóra háruló kötelezettségekre is figyelemmel, a feladó köteles az árut a belvízi hajózási gyakorlatnak megfelelően berakni, elrendezni és rögzíteni, ha a fuvarozási szerződés másként nem rendelkezik.
7. cikk
Veszélyes és környezetszennyező áru
(1) Ha veszélyes vagy környezetszennyező árut kell fuvarozni, a feladó köteles az áru átadása előtt a 6. cikk
(2) bekezdésében foglalt adatok kiegészítéseként a fuvarozót írásban, egyértelműen tájékoztatni az áruban rejlő veszélyről és a szennyezési kockázatokról, továbbá a foganatosítandó óvintézkedésekről.
(2) Amennyiben a veszélyes vagy környezetszennyező áru szállításához engedély szükséges, a feladó a szükséges hivatalos okmányokat legkésőbb az áru átadásakor adja át.
(3) Amennyiben a veszélyes vagy környezetszennyező áru fuvarozásának folytatása, annak kirakása vagy kiszolgál tatása hatósági engedély hiányában lehetetlen, a feladót terhelik az árunak a berakodási kikötőbe vagy egy közelebbi olyan helyre történő visszaszállításával összefüggésben felmerült költségek, ahol az árut ki lehet rakni és ki lehet szolgáltatni, vagy meg lehet semmisíteni.
(4) Életet, vagyont vagy a környezetet közvetlenül fenyegető veszély esetén a fuvarozó jogosult az árut kirakni, ártalmatlanítani, vagy – feltéve, hogy egy ilyen intézkedés nem aránytalan az áruban rejlő veszélyhez képest – megsem misíteni még akkor is, ha az áru átvétele előtt tájékoztatták, vagy más módon tudomása volt az áruban rejlő veszély vagy szennyezési kockázatok természetéről.
(5) Amennyiben a fuvarozó jogosult megtenni a (3) és (4) bekezdésben foglalt intézkedéseket, igényelheti felmerült kárának megtérítését.
8. cikk
A feladó felelőssége
(1) A feladó vétkességétől függetlenül felel a fuvarozónál vagy a további fuvarozónál azon tény folytán felmerülő valamennyi kárért és költségért, hogy:
a) a 6. cikk (2) bekezdésében, vagy a 7. cikk (1) bekezdésében említett adatok vagy tájékoztatás hiányzik, pontatlan vagy nem teljes;
b) a veszélyes vagy a környezetszennyező árut nem az irányadó nemzetközi vagy nemzeti előírásoknak megfelelően jelölték meg vagy címkézték fel, vagy ilyen előírások hiányában nem a belvízi hajózásban általánosan elismert szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően jártak el;
c) a szükséges kísérő okmányok hiányoznak, pontatlanok vagy nem teljesek.
A fuvarozó nem hivatkozhat a feladó felelősségére, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a vétkes magatartás neki magának, alkalmazottainak vagy megbízottjainak róható fel. Ugyanez a szabály vonatkozik a további fuvarozóra is.
(2) A feladó azon személyek cselekedeteiért és mulasztásaiért, akiknek szolgálatát a 6. és 7. cikkben említett feladatok elvégzéséhez és kötelezettségek teljesítéséhez igénybe veszi, úgy felel, mint saját cselekedeteiért és mulasztásaiért, amennyiben ezek a személyek feladataik teljesítése körében járnak el.
9. cikk
A fuvarozó elállása a fuvarozási szerződéstől
(1) A fuvarozó a fuvarozási szerződéstől elállhat, ha a feladó nem teljesítette a 6. cikk (2) bekezdésében vagy a 7. cikk
(1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeit.
(2) Amennyiben a fuvarozó él a szerződéstől való elállás jogával, az árut a feladó költségére kirakhatja, és választása szerint az alábbi összegek valamelyikének megfizetését követelheti:
a) a kikötött fuvardíj egyharmadát; vagy
b) a várakozási díjon felül a felmerült költségei és az okozott veszteség összegével megegyező térítést, továbbá amennyiben a hajóút már megkezdődött, az út már megtett részéért arányosan járó fuvardíjat.
10. cikk
Az áruk kiszolgáltatása
(1) Nem érintve a feladónak a 6. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségeit, az a címzett, aki az árunak a rendeltetési helyre történt megérkezése után annak kiszolgáltatását kéri, a fuvarozási szerződésnek megfelelően felel a fuvardíj és az árut terhelő egyéb követelések megfizetéséért, továbbá közös hajókár esetén hozzájárulásáért. Fuvarokmány hiányában, vagy ha azt nem mutatták be, a címzett a feladóval megállapodott fuvardíjért felel, amennyiben az a piaci gyakorlatnak megfelel.
(2) Az árunak a címzett rendelkezésére bocsátása a fuvarozási szerződésnek vagy az adott kereskedelmi ágazat szokásainak vagy a kirakási kikötőben érvényben lévő előírásoknak megfelelően, kiszolgáltatásnak minősül. Az áru kötelezően előírt átadása valamely hatóságnak vagy harmadik félnek ugyancsak kiszolgáltatásnak minősül.
III. FEJEZET
FUVAROKMÁNYOK
11. cikk
Természete és tartalma
(1) A fuvarozó az Egyezmény hatálya alá tartozó minden fuvarozáshoz köteles fuvarokmányt kiállítani; hajórakjegyet csak akkor köteles kiállítani, ha a feladó azt kéri, és ha ebben még azelőtt megállapodtak, mielőtt az árut berakták, vagy mielőtt azt fuvarozásra átvették. A fuvarokmány hiánya vagy annak hiányos volta nem érinti a fuvarozási szerződés érvényességét.
(2) A fuvarokmány eredeti példányát a fuvarozónak vagy a hajóparancsnoknak, vagy a fuvarozó által felhatalmazott személynek alá kell írnia. A fuvarozó követelheti, hogy a feladó az eredeti példányt, illetve a másolatot ellenjegyezze. Az aláírás történhet kézírással, faximile nyomtatással, perforálással, bélyegzővel, szimbólumok formájában vagy bármely egyéb mechanikus vagy elektronikus eszközzel, amennyiben ezt nem tiltja azon állam joga, ahol a fuvarokmányt kiállítják.
(3) A fuvarokmány az ellenkező bizonyításáig bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét és tartalmát, továbbá az árunak a fuvarozó általi átvételét. Megalapozza különösen azt a vélelmet, hogy az árut úgy vették át fuvarozásra, mint az a fuvarokmányban le van írva.
(4) Amennyiben a fuvarokmány hajórakjegy, egyedül az határozza meg a fuvarozó és a címzett közötti viszonyokat. A fuvarozó és a feladó közötti jogviszonyt továbbra is a fuvarozási szerződés feltételei határozzák meg.
(5) A megnevezésen túlmenően a fuvarokmány az alábbi adatokat tartalmazza:
a) a fuvarozó és a feladó nevét, címét, székhelyét vagy lakhelyét;
b) az áru címzettjét;
c) a hajó nevét vagy számát, amennyiben az árut a hajó fedélzetére rakták, vagy a fuvarokmányban azt a bejegyzést, hogy az árut a fuvarozó átvette, de azt a hajóra még nem rakták be;
d) a berakodási kikötőt vagy az áru átvételének a helyét, valamint a kirakodási kikötőt vagy az áru kiszolgáltatásának a helyét;
e) az árufajta szokásos megnevezését és a csomagolás módját, valamint veszélyes vagy szennyező áru esetén annak a hatályos előírások szerinti megnevezését, vagy ilyen megnevezés hiányában annak általános megnevezését;
f) a hajóra berakott vagy fuvarozásra átvett áru méretét, darabszámát vagy súlyát, valamint azonosító jelzését;
g) adott esetben arra vonatkozó megjegyzést, hogy az árut a fedélzeten, vagy nyitott rakterekben kell vagy lehet szállítani;
h) a megállapodás szerinti, fuvardíjra vonatkozó rendelkezéseket;
i) fuvarlevél esetében annak megjelölését, hogy eredeti vagy másolati példányról van-e szó; hajórakjegy esetében pedig az eredeti példányok számát;
j) a kiállítás helyét és keltét.
Az ebben a bekezdésben említett egy vagy több adat hiánya nem hat ki a jelen Egyezmény 1. cikke (6) bekezdésének értelmében vett fuvarokmány jogi természetére.
12. cikk
Fenntartások a fuvarokmányokban
(1) A fuvarozó jogosult a fuvarokmányba fenntartásokat bejegyezni/felvenni:
a) az áru mérete, darabszáma vagy súlya tekintetében, ha oka van feltételezni, hogy a feladó által megadott adatok pontatlanok, vagy ha nem állt rendelkezésére megfelelő eszköz ezen adatok ellenőrzésére, különösen mivel az árut nem a fuvarozó jelenlétében számolták meg, mérték meg vagy mérlegelték le, vagy ha kifejezett megállapodás hiányában a méretet vagy a súlyt a hajó köbözés szerinti merülése alapján állapították meg;
b) az azonosító jelzések tekintetében, amelyeket nem rögzítettek jól kivehetően és tartósan magára az árura, vagy göngyöleg esetén a tartályokra vagy a csomagolásra;
c) az áru külsődleges állapota tekintetében.
(2) Ha a fuvarozó elmulasztja bejegyezni az áru külsődleges állapotát, vagy e tekintetben nem él fenntartással, úgy kell tekinteni, mint aki a fuvarokmányba azt jegyezte be, hogy az áru külsődlegesen jó állapotban van.
(3) Ha a fuvarokmányban foglaltaknak megfelelően az árut olyan konténerben vagy a hajó olyan raktereiben helyezték el, amelyeket nem a fuvarozó, alkalmazottai vagy megbízottai plombáltak le, és ha sem a konténer, sem a plombák nem sérültek meg a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helyének eléréséig, akkor vélelmezni kell, hogy az áruban a veszteség vagy a kár nem a fuvarozás közben következett be.
13. cikk
Hajórakjegy
(1) A hajórakjegy eredeti példányai a címzett nevére, rendeletre vagy bemutatóra kiállított értékpapírok.
(2) A kiszolgáltatás helyén az árut csak a hajórakjegy elsőként bemutatott eredeti példányának átvétele ellenében szolgáltatják ki; ezt követően kiszolgáltatás a többi eredeti példány ellenében már nem követelhető.
(3) Ha az árut a fuvarozó vette át, a hajórakjegy átadása egy olyan személynek, aki ezáltal az áru átvételére jogosulttá válik, az árura vonatkozó jogok megszerzése tekintetében ugyanolyan joghatással jár, mint az árunak az átadása.
(4) Ha a hajórakjegyet egy olyan harmadik félre ruházták át, beleértve a címzettet, aki az árunak a hajórakjegyben foglalt leírására hagyatkozva jóhiszeműen járt el, vele szemben nincs helye a 11. cikk (3) bekezdésében és a 12. cikk
(2) bekezdésében foglalt vélelmet megdöntő ellenbizonyításnak.
IV. FEJEZET
AZ ÁRUVAL VALÓ RENDELKEZÉS JOGA
14. cikk
A rendelkezési jog jogosultja
(1) A feladó jogosult az áruval rendelkezni; különösen követelheti, hogy a fuvarozó az áru fuvarozását szakítsa meg, a kiszolgáltatás helyét változtassa meg, vagy az árut a fuvarozási szerződésben megjelölttől eltérően más címzettnek szolgáltassa ki.
(2) A feladó rendelkezési joga megszűnik, mihelyt a címzett az árunak a kikötött kiszolgáltatási helyre való megérkezését követően az áru kiszolgáltatását kérte, és
a) fuvarlevéllel történő fuvarozás esetén, mihelyt az eredeti példányt a címzettnek átadták;
b) hajórakjeggyel történő fuvarozás esetén, mihelyt a feladó a birtokában lévő valamennyi eredeti példánytól megvált, átadva azokat egy másik személynek.
(3) A feladó a fuvarlevél kiállításakor, erre vonatkozó bejegyzéssel lemondhat rendelkezési jogáról a címzett javára.
15. cikk
A rendelkezési jog gyakorlásának feltételei
A feladó, illetve a 14. cikk (2) és (3) bekezdése esetében a címzett, ha gyakorolni kívánja rendelkezési jogát köteles:
a) hajórakjegy alkalmazása esetén, valamennyi eredeti példányt bemutatni az árunak a kikötött kiszolgáltatási helyre történő megérkezését megelőzően;
b) a hajórakjegytől eltérő fuvarokmány alkalmazása esetén, bemutatni ezt a fuvarokmányt, amelynek tartalmaznia kell a fuvarozónak adott új utasításokat;
c) megtéríteni a fuvarozónak az utasítások végrehajtása során felmerült valamennyi költségét és kárát;
d) megfizetni a megállapodás szerinti teljes fuvardíjat az árunak a kikötött kiszolgáltatási helyre történő megérkezést megelőző kirakodása esetén, ha a fuvarozási szerződés másként nem rendelkezik.
V. FEJEZET
A FUVAROZÓ FELELŐSSÉGE
16. cikk
Kárért való felelősség
(1) A fuvarozó felel az áruban a fuvarozásra való átvételétől a kiszolgáltatásáig bekövetkezett veszteségből vagy kárból, vagy a kiszolgáltatás késedelméből eredő kárért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kár olyan körülmények miatt következett be, amelyeket a kellő gondossággal eljáró fuvarozó nem tudott volna elkerülni, és azok következményeit nem tudta volna elhárítani.
(2) A fuvarozónak az áruban a hajóra történő berakását megelőző időszakban vagy a hajóról történő kirakását követően bekövetkezett veszteségből vagy kárból eredő kárért való felelősségét az adott állam fuvarozási szerződésre irányadó joga állapítja meg.
17. cikk
Alkalmazottak és megbízottak
(1) A fuvarozó azon alkalmazottai és megbízottai cselekedeteiért és mulasztásaiért, akiknek szolgálatát a fuvarozási szerződés teljesítése során igénybe veszi, úgy felel, mint saját cselekedeteiért vagy mulasztásaiért, amennyiben ezek a személyek feladataik teljesítése körében járnak el.
(2) Ha a fuvarozást a 4. cikknek megfelelően további fuvarozó végzi, a fuvarozó felel a további fuvarozó, valamint a további fuvarozó alkalmazottainak és megbízottainak a cselekedeteiért és mulasztásaiért is, amennyiben ezek a személyek feladataik teljesítése körében járnak el.
(3) Ha keresetet indítanak a fuvarozó vagy a további fuvarozó alkalmazottai és megbízottai ellen, az ilyen személyek, amennyiben bizonyítják, hogy feladataik teljesítése körében jártak el, jogosultak ugyanazon felelősség alóli mentesülésre és felelősségkorlátozásra hivatkozni, mint amelyekre a fuvarozó vagy a további fuvarozó az Egyezmény értelmében hivatkozhat.
(4) Az olyan révkalauz, akit a hatóság jelöl ki, és aki nem választható ki szabadon, nem tekinthető az (1) bekezdés értelmében alkalmazottnak vagy megbízottnak.
18. cikk
A felelősség alóli mentesülés különös esetei
(1) A fuvarozó és a további fuvarozó mentesül a felelősség alól, amennyiben a veszteséget, a kárt vagy a késedelmet az alábbiakban felsorolt körülmények vagy kockázatok valamelyike eredményezte:
a) a feladó, a címzett vagy az áruval rendelkezni jogosult személy cselekedetei vagy mulasztásai;
b) az áru kezelése, berakása, elrendezése vagy kirakása a feladó, a címzett, illetve a feladó vagy a címzett nevében eljáró harmadik felek által;
c) az áru fedélzeten vagy nyitott rakterekben történő fuvarozása, ha a fuvarozás ilyen módjában a feladóval megálla podtak, vagy ha ez az adott kereskedelmi ágazat gyakorlatának megfelel, vagy ha ezt az érvényben lévő rendelkezések teszik kötelezővé;
d) az áru természete, amelynél fogva az áru teljes vagy részleges veszteségnek vagy kárnak van kitéve, különösen törés, rozsdásodás, bomlás, beszáradás, elfolyás, természetes veszteség (térfogatban vagy súlyban), vagy kártékony rovarok, illetve rágcsálók tevékenysége következtében;
e) a csomagolás hiánya vagy nem megfelelő volta olyan áru esetében, amely természeténél fogva veszteségnek vagy kárnak van kitéve, ha a csomagolás hiányos vagy nem megfelelő;
f) az áru azonosító jelzéseinek hiányos vagy nem megfelelő volta;
g) végbevitt vagy megkísérelt segítségnyújtási vagy mentési műveletek belvízi utakon;
h) élő állatok fuvarozása, kivéve, ha a fuvarozó nem tette meg azokat az intézkedéseket vagy nem követte azokat az utasításokat, amelyekben a fuvarozási szerződésben megállapodtak.
(2) Ha az eset körülményeire tekintettel a kár ennek a cikknek az (1) bekezdésében felsorolt körülmények vagy kockázatok valamelyike folytán következhetett be, vélelmezni kell, hogy a kár ennek a körülménynek vagy ennek a kockázatnak folytán következett be. Ez a vélelem megdől, ha a károsult fél bizonyítja, hogy a kára nem vagy nem kizárólag az ennek a cikknek az (1) bekezdésében felsorolt körülmények vagy kockázatok valamelyike folytán következett be.
19. cikk
A kártérítés számítása
(1) Amennyiben a fuvarozó az áru teljes elveszéséért felel, az általa fizetendő kártérítés az árunak a fuvarozási szerződés szerinti kiszolgáltatási helyén és napján érvényes értékével egyenlő. Az árunak a jogosultakon kívüli más személynek történő kiszolgáltatását is elveszésnek kell tekinteni.
(2) Az áruban bekövetkezett részleges veszteség vagy kár esetén a fuvarozó csak az értékvesztés mértékéig felel.
(3) Az áru értékét a tőzsdei ár, ennek hiányában a piaci ár alapján, mindkettő hiányában azonos fajtájú és minőségű árunak a kiszolgáltatás helyén érvényes közönséges ára szerint kell megállapítani.
(4) Annak az árunak a tekintetében, amely természeténél fogva ki van téve fuvarozás alatti veszteségnek, a fuvarozó a fuvarozás időtartamától függetlenül a veszteségnek csak a fuvarozási szerződésben a felek által, ennek hiányában a rendeltetési helyen érvényes előírások vagy kialakult gyakorlat által meghatározott természetes veszteséget (térfogat vagy súly szerint) meghaladó részéért felel.
(5) Az ebben a cikkben foglalt rendelkezések nem érintik a fuvarozónak a fuvardíjra vonatkozó jogát, amelyről a fuvarozási szerződés, vagy ebben való külön megállapodás hiányában az irányadó nemzeti előírások vagy gyakorlat rendelkezik.
20. cikk
A felelősség maximális korlátai
(1) A 21. cikkre és az e cikk (4) bekezdésére is figyelemmel, és tekintet nélkül a fuvarozó ellen indított keresettől, a fuvarozó semmi esetre sem felelős a csomagonként vagy egyéb rakományegységenként 666,67 elszámolási egységet vagy az elveszett vagy megsérült árunak a fuvarokmányban meghatározott súlyának minden egyes kilogrammjakénti 2 elszámolási egységet meghaladó összegért, aszerint, hogy melyik összeg a magasabb. Amennyiben a csomag vagy az egyéb rakományegység konténer, és a fuvarokmányban nem tüntetnek fel a konténerbe csomagolt csomagot vagy egyéb rakományegységet, a 666,67 elszámolási egység összege helyébe 1 500 elszámolási egység összege lép a konténerért, a benne elhelyezett áru nélkül, továbbá ezen felül 25 000 elszámolási egység összege a konténerben elhelyezett áruért.
(2) Amennyiben az áru egyesítésére konténert, raklapot vagy hasonló szállítóeszközt alkalmaznak, csomagokat vagy egyéb rakományegységeket, amelyeket a fuvarokmányban az ilyen eszközben vagy azon elhelyezettként tüntetnek fel, csomagoknak vagy rakományegységeknek kell tekinteni. Egyéb esetekben az ilyen eszközben vagy azon elhelyezett árut egy rakományegységnek kell tekinteni. Abban az esetben, ha maga a szállítóeszköz veszett el vagy sérült meg, ezt a szállí tóeszközt, amennyiben az nem a fuvarozó tulajdona vagy azt nem a fuvarozó bocsátotta egyébként rendelkezésre, egy külön rakományegységnek kell tekinteni.
(3) A kiszolgáltatási késedelem miatt bekövetkezett kár esetén a fuvarozó csupán a fuvardíj összegének erejéig felel. Mindazonáltal az (1) bekezdés és az e bekezdés első mondata alapján járó kártérítés teljes összege nem haladhatja meg azt a határértéket, amelyet az (1) bekezdés értelmében annak az árunak a teljes elveszése esetén állapítanának meg, amely tekintetében az ilyen felelősség felmerült.
(4) A felelősség mértékének az (1) bekezdésben foglalt felső határai nem alkalmazhatóak:
a) amennyiben az áru vagy a szállítóeszköz természetét és magasabb értékét a fuvarokmány kifejezetten feltünteti, és a fuvarozó ezeket az adatokat nem cáfolta meg; vagy
b) amennyiben a felek kifejezetten megállapodtak a felelősség mértékének magasabb felső határaiban.
(5) A fuvarozótól, a további fuvarozótól, valamint az alkalmazottaiktól és a megbízottjaiktól ugyanazon kárért igényelhető kártérítés teljes összege nem haladhatja meg a felelősség mértékének ebben a cikkben foglalt felső határait.
21. cikk
A felelősség korlátozásához való jog elvesztése
(1) A fuvarozó vagy a további fuvarozó nem hivatkozhat az ebben az Egyezményben vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli mentesülésekre és felelősségkorlátozásokra, ha bizonyítást nyer, hogy a kárt cselekedetével vagy mulasztásával maga idézte elő, akár ilyen kár okozására irányuló szándékkal, akár gondatlanul és annak tudatában, hogy ebből valószínűleg ilyen kár származik.
(2) Hasonlóképpen, a fuvarozó vagy a további fuvarozó megbízásából eljáró alkalmazottak és megbízottak sem hivatkozhatnak az ebben az Egyezményben vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli mentesülésekre és felelősségkorlátozásokra, ha bizonyítást nyer, hogy a kárt maguk idézték elő az (1) bekezdésben leírt módon.
22. cikk
A felelősség alóli mentesülések és a felelősségkorlátozások alkalmazása
Az ebben az Egyezményben vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli mentesülések és felelősségkorlátozások a fuvarozási szerződés tárgyát képező áru elveszése, megsérülése vagy késedelmes kiszolgáltatása tekintetében indított valamennyi keresetre irányadóak, akár szerződésszegéses (kontraktuális) vagy szerződésen kívüli (deliktuális) felelősségen, akár bármely egyéb jogcímen alapul a kereset.
VI. FEJEZET
AZ IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE IRÁNYADÓ HATÁRIDŐ
23. cikk
Kárbejelentés
(1) Az árunak a címzett által fenntartás nélkül történő elfogadása megalapozza azt a vélelmet, hogy a fuvarozó az árut ugyanolyan állapotban és mennyiségben szolgáltatta ki, mint ahogyan azt neki fuvarozásra átadták.
(2) A fuvarozó és a címzett követelheti az áru kiszolgáltatásakor az áru állapotának és mennyiségének mindkét fél jelenlétében történő ellenőrzését.
(3) Ha az áruban keletkezett veszteség vagy kár felismerhető, bármely fenntartást a címzett részéről legkésőbb az áru kiszolgáltatásakor írásba kell foglalni, megjelölve a kár általános természetét, kivéve, ha a címzett és a fuvarozó közösen ellenőrizték az áru állapotát.
(4) Ha az áruban keletkezett veszteség vagy kár nem felismerhető, bármely fenntartást a címzett részéről legkésőbb az áru kiszolgáltatásának időpontjától számított egymást követő 7 napon belül írásba kell foglalni, megjelölve a kár általános természetét; ilyen esetben a károsult fél köteles bizonyítani, hogy a kár akkor keletkezett, amikor az áru felett a fuvarozó rendelkezett.
(5) Nem jár kártérítés a késedelmes kiszolgáltatás miatt keletkezett kárért, kivéve, ha a címzett bizonyítani tudja, hogy a késedelemről a fuvarozót az áru kiszolgáltatásától számított 21 egymást követő napon belül értesítette, továbbá, hogy ezt az értesítést a fuvarozó megkapta.
24. cikk
Elévülés
(1) Az ezen Egyezménynek hatálya alá tartozó szerződésből eredő valamennyi igény attól a naptól számított egy év elteltével évül el, amikor az árut a címzettnek kiszolgáltatták vagy ki kellett volna szolgáltatni. Az elévülési idő kezdőnapja ebbe az időtartamba nem számít bele.
(2) Az a személy, aki ellen keresetet indítottak, az elévülési idő alatt bármikor meghosszabbíthatja ezt a határidőt a károsult félhez intézett írásbeli nyilatkozattal. Egy vagy több további nyilatkozattal ez a határidő ismételten is meghosz szabbítható.
(3) Az elévülés nyugvását és megszakadását annak az államnak a joga szabályozza, amelynek a joga a fuvarozási szerződésre is irányadó. A kármegosztási eljárás során történő igényérvényesítés, amely a felelősségkorlátozásnak a károkozó eseményből eredő valamennyi igényre történő alkalmazására irányul, az elévülést megszakítja.
(4) Az ennek az Egyezménynek az értelmében felelősséggel tartozó személy visszkeresetet indíthat még az e cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított elévülési idő elteltével is, ha ezt az eljárást attól a naptól számított 90 napon belül indítja meg, amelyen a visszkeresetet indító személy a követelést kielégítette vagy az ellene indított keresetet számára kézbesítették, vagy ha az eljárást a megindítás helye szerinti állam jogában előírt hosszabb határidőn belül indítják.
(5) Elévült igényeket nem lehet érvényesíteni viszontkereset vagy beszámítás útján.
VII. FEJEZET
A SZERZŐDÉSI SZABADSÁG KORLÁTAI
25. cikk
Szerződési kikötések
(1) Semmis minden olyan szerződéses kikötés, amely a fuvarozó, a további fuvarozó vagy azok alkalmazottai vagy megbízottai ezen Egyezmény szerinti felelősségének kizárására vagy korlátozására, vagy a 20. cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is figyelemmel, a felelősség fokozására, a bizonyítási teher áthárítására vagy a 23. és a
24. cikkben említett igényérvényesítési vagy elévülési idő megrövidítésére irányul. Semmis továbbá minden olyan kikötés, amely az áru biztosításából eredő követeléseknek a fuvarozóra történő engedményezésére irányul.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére és a 21. cikk sérelme nélkül, a szerződésben jogszerűen kiköthető, hogy a fuvarozó vagy a további fuvarozó az alábbiak miatt bekövetkező károkért nem felel:
a) a hajón, a tolóhajón vagy a vontatóhajón szolgálatot teljesítő hajóparancsnok, révkalauz vagy bármely más személy által a hajózás közben vagy a tolt vagy vontatott hajókötelék összeállítása vagy felbontása során elkövetett cselekedet vagy mulasztás, feltéve, hogy a fuvarozó teljesítette a 3. cikk (3) bekezdésében a személyzet tekintetében előírt kötele zettségeit, kivéve, ha a cselekedetet vagy mulasztást kár okozására irányuló szándékkal, vagy gondatlanul és annak tudatában követték el, hogy ebből valószínűleg ilyen kár származik;
b) a hajón bekövetkezett tűz vagy robbanás, ha nem bizonyítható, hogy a tűz vagy robbanás a fuvarozó vagy a további fuvarozó, vagy azok alkalmazottainak vagy megbízottainak hibájából, vagy a hajó fogyatékossága miatt következett be;
c) a saját hajónak, vagy a haszonbérbe vagy bérbe vett hajónak az utat megelőzően már meglévő fogyatékosságai, ha bizonyítani tudja, hogy az ilyen fogyatékosságokat kellő gondosság tanúsítása mellett sem lehetett az út megkezdése előtt észlelni.
VIII. FEJEZET
KIEGÉSZÍTŐ RENDELKEZÉSEK
26. cikk
Közös hajókár
Ez az Egyezmény nem érinti a fuvarozási szerződés vagy a belső jog közös hajókár esetén fizetendő kártérítés és hozzájárulás számítására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását.
27. cikk
Egyéb irányadó rendelkezések és nukleáris kár
(1) Ez az Egyezmény nem módosítja a fuvarozónak a belvízi vagy tengeri hajók tulajdonosai felelősségének korláto zására vonatkozó nemzetközi egyezményekben vagy belső jogi rendelkezésekben megállapított jogait és kötelezettségeit.
(2) A fuvarozó mentesül az Egyezmény alapján fennálló felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta, és ezért a kárért valamely államnak a nukleáris energia területén fennálló felelősségre vonatkozó jogszabályai vagy előírásai értelmében a nukleáris berendezés üzemben tartója vagy erre felhatalmazott más személy felel.
28. cikk
Elszámolási egység
Az ennek az Egyezménynek a 20. cikkében említett elszámolási egység a különleges lehívási jog, amint azt a Nemzetközi Valutaalap meghatározza. A 20. cikkben említett összegeket az ilyen valutának az ítélethozatal napján vagy a felek általi megállapodás szerinti napon érvényes árfolyamon kell átszámítani valamely állam nemzeti valutájára. Valamely Részes Állam nemzeti valutájának a különleges lehívási jogban kifejezett értékét a Nemzetközi Valutaalap által a saját műveleteire és ügyleteire a kérdéses napon ténylegesen alkalmazott értékelési módszerrel kell kiszámítani.
29. cikk
Járulékos nemzeti rendelkezések
(1) Az ebben az Egyezményben nem szabályozott esetekben a fuvarozási szerződésre annak az államnak a joga az irányadó, amelyben a felek megállapodtak.
(2) Ilyen megállapodás hiányában annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyhez a fuvarozási szerződés legszo rosabban kapcsolódik.
(3) Vélelmezni kell, hogy a fuvarozási szerződés legszorosabban ahhoz az államhoz kapcsolódik, amelyben a szerző déskötés időpontjában a fuvarozó központi telephelye van, amennyiben ugyancsak ebben az államban van a berakodási kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, illetve a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helye vagy a feladó központi telephelye. Amennyiben a fuvarozónak a szárazföldön nincs telephelye és a fuvarozási szerződést a hajóján köti meg, vélelmezni kell, hogy a fuvarozási szerződés legszorosabban ahhoz az államhoz kapcsolódik, amelyben a hajót lajstromozták vagy amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, amennyiben a berakodási kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, illetve a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helye vagy a feladó központi telephelye ugyancsak ebben az államban van.
(4) A fuvarozót a 10. cikk (1) bekezdés alapján fennálló követeléseinek fejében megillető dologi jogi biztosítékra annak az államnak a joga irányadó, amelyben az áru található.
IX. FEJEZET
AZ ALKALMAZÁSI KÖRRE VONATKOZÓ NYILATKOZATOK
30. cikk
Meghatározott belvízi utakon történő fuvarozás
(1) Ezen Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz történő csatlakozáskor bármely Állam kinyilváníthatja, hogy ezt az Egyezményt nem alkalmazza a területén található egyes olyan belvízi utakon végzett fuvarozásra vonatkozó szerződésekre, amelyek nem állnak nemzetközi hajózási szabályok hatálya alatt és nem képeznek összeköttetést az ilyen nemzetközi vízi utak között. Ez a nyilatkozat azonban nem jelölheti meg az adott állam valamennyi fő vízi útját.
(2) Amennyiben a fuvarozási szerződés tárgya az árunak mind az ennek a cikknek (1) bekezdésében említett nyilatko zatban meg nem jelölt belvízi utakon, mind pedig az ebben a nyilatkozatban megjelölt belvízi utakon átrakás nélkül történő fuvarozása, ez az Egyezmény erre a szerződésre is irányadó, kivéve, ha az utóbbi vízi utakon megteendő távolság a nagyobb.
(3) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat tételére került sor, bármely más szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy ugyancsak nem alkalmazza ennek az Egyezménynek a rendelkezéseit az ebben a nyilatkozatban megjelölt szerző désekre. Az ennek a bekezdésnek megfelelően tett nyilatkozat ennek az Egyezménynek azon állam vonatkozásában történő hatálybalépésekor lép hatályba, amely az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot tett, legkorábban azonban ennek az Egyezménynek azon állam vonatkozásában történő hatálybalépésekor, amely az ennek a bekezdésnek megfelelő nyilat kozatot tett.
(4) Az ennek a cikknek (1) és (3) bekezdésében említett nyilatkozatokat teljes egészében vagy részben bármikor vissza lehet vonni a letéteményeshez intézett ilyen hatályú értesítés útján, megjelölve a hatályvesztésük időpontját. Ezeknek a nyilatkozatoknak a visszavonása a már megkötött szerződések hatályát nem érinti.
31. cikk
Belföldi vagy térítésmentes fuvarozás
Ennek az Egyezménynek aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor, az ahhoz történő csatlakozáskor vagy azt követően bármikor bármely Állam kinyilváníthatja, hogy ezt az Egyezményt ugyancsak alkalmazza:
a) azokra a fuvarozási szerződésekre, amelyek értelmében a berakodási kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, valamint a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helye a saját területén található;
b) az 1. cikk (1) bekezdésétől eltérően, a térítésmentes fuvarozásra.
32. cikk
Felelősségre vonatkozó regionális rendelkezések
(1) Ennek az Egyezménynek aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor, vagy az ahhoz történő csatla kozáskor vagy azt követően bármikor bármely szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy a berakodási kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, valamint a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helye közötti árufuvarozás tekintetében, amennyiben vagy mind a kettő a saját területén található, vagy az egyik a saját területén, a másik pedig annak az államnak a területén, amely ugyanolyan nyilatkozatot tett, a fuvarozó nem felel az olyan kárért, amelyet a hajón, a tolóhajón vagy a vontatóhajón szolgálatot teljesítő hajóparancsnok, révkalauz vagy bármely más személy által a hajózás közben vagy a tolt vagy vontatott hajókötelék összeállítása vagy felbontása során elkövetett cselekedet vagy mulasztás okozott, feltéve, hogy a fuvarozó teljesítette a 3. cikk (3) bekezdésében a személyzet tekintetében előírt kötele zettségeit, kivéve, ha a cselekedetet vagy mulasztást kár okozására irányuló szándékkal, vagy gondatlanul és annak tudatában követték el, hogy ebből valószínűleg ilyen kár származik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felelősségre vonatkozó rendelkezés két szerződő állam közötti viszonylatban akkor lép hatályba, amikor az Egyezmény hatályba lép a második államban, amely ugyanilyen nyilatkozatot tett. Ha valamely állam ezt a nyilatkozatot az Egyezménynek reá nézve történő hatálybalépését követően tette meg, az
(1) bekezdésben említett felelősségre vonatkozó rendelkezés a letéteményesnek a nyilatkozatról történő értesítésétől számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba. A felelősségre vonatkozó rendelkezés csak azokra a fuvarozási szerződésekre vonatkozik, amelyeket a hatálybalépését követően kötöttek.
(3) Az (1) bekezdés szerint tett nyilatkozat a letéteményeshez intézett értesítéssel bármikor visszavonható. Visszavonás esetén az (1) bekezdés szerinti felelősségre vonatkozó rendelkezések az értesítést követő hónap első napján vagy az értesítésben megjelölt valamely későbbi időpontban hatályukat vesztik. A visszavonás nem vonatkozik a felelősségre vonatkozó rendelkezések hatályának megszűnését megelőzően kötött fuvarozási szerződésekre.
X. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
33. cikk
Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás, csatlakozás
(1) Ez az Egyezmény valamennyi állam számára egy évig áll aláírásra nyitva a letéteményes székhelyén. Az aláírási időszak azon a napon kezdődik, amikor a letéteményes megállapítja, hogy az Egyezmény valamennyi hiteles szövege rendelkezésre áll.
(2) Bármely állam az Egyezményben részes féllé válhat:
a) megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül történő aláírással;
b) megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartással történő aláírással, majd azt követően megerősí téssel, elfogadással vagy jóváhagyással;
c) az aláírásra nyitva álló határidő lejárta után csatlakozással.
(3) A megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.
34. cikk
Hatálybalépés
(1) Ez az Egyezmény attól a naptól számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba, amikor ezt az Egyezményt öt állam megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta vagy a letéteményesnél letétbe helyezte a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratát.
(2) Mindazon állam vonatkozásában, amely ezt az Egyezményt annak hatálybalépését követően írja alá megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül, vagy helyezi letétbe a megerősítésről, elfogadásról, jóváha gyásról vagy csatlakozásról szóló okiratát a letéteményesnél, az Egyezmény a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül történő aláírásnak vagy a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okirat letéteményesnél történő letétbe helyezésének napjától számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba.
35. cikk
Felmondás
(1) Ezt az Egyezményt bármely részes állam attól a naptól számított egyéves időszak elteltével mondhatja fel, amikor az Egyezmény ennek az államnak a vonatkozásában hatályba lépett.
(2) A felmondásról szóló értesítést a letéteményesnél kell letétbe helyezni.
(3) A felmondás a felmondásról szóló értesítés letétbe helyezésének napjától számított egyéves időszak vagy az okiratban meghatározott hosszabb időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba.
36. cikk
Felülvizsgálat és módosítások
Az ebben az Egyezményben részes szerződő államok legalább egyharmadának a kérésére a letéteményes összehívja a szerződő államok konferenciáját az Egyezmény felülvizsgálata vagy módosítása céljából.
37. cikk
A felelősség felső összeghatárainak és az elszámolási egység felülvizsgálata
(1) A 36. cikk rendelkezéseinek ellenére, ha a 20. cikk (1) bekezdésében megállapított összegek felülvizsgálatára vagy a 28. cikkben meghatározott egységnek egy másik egységgel történő felváltására tesznek javaslatot, a letéteményes az Egyezményben részes felek legalább egynegyedének kérésére a javaslatot az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága, a Rajnai Hajózási Központi Bizottsága és a Duna Bizottság tagállamai, továbbá valamennyi szerződő állam elé terjeszti és konferenciát hív össze, amelynek egyetlen célja a 20. cikk (1) bekezdésében megállapított összegek felülvizs gálata, illetve a 28. cikkben meghatározott egységnek egy másik egységgel történő felváltása.
(2) A konferenciát legkorábban a javaslat benyújtásának napját követő hat hónap elteltével kell összehívni.
(3) Valamennyi szerződő állam jogosult részt venni a konferencián, függetlenül attól, hogy tagja-e az (1) bekezdésben említett szervezeteknek.
(4) A módosításokat az Egyezményben részes azon szerződő államok kétharmados többségével fogadják el, amelyek a konferencián képviseltetik magukat és a szavazásban részt vesznek, feltéve, hogy a szavazásnál az egyezményben részes szerződő államoknak legalább a fele képviselteti magát.
(5) A 20. cikk (1) bekezdésében megállapított összegek felülvizsgálatára vonatkozó egyeztetés során a konferencia figyelembe veszi a kárt előidéző események tapasztalatait, különösen az azokból származó kár mértékét, a pénzben kifejezett értékben bekövetkezett változásokat, valamint a javasolt módosításnak a biztosítási költségekre gyakorolt hatását.
(6) a) Az összegek e cikknek megfelelő módosítására legkorábban az Egyezmény aláírásra való megnyitásának napjától számított öt év elteltével és legkorábban az ezt megelőzően e cikk alapján elfogadott módosítás hatálybalépésének napjától számított öt év elteltével kerülhet sor.
b) Az összeg nem növelhető olyan mértékben, hogy meghaladná a felelősségnek az Egyezményben megállapított felső határának megfelelő összeget, amelyet a kamatos kamat elvének megfelelően számított évi 6 százalékkal kell növelni az Egyezmény aláírásra való megnyitásának napjától kezdődően.
c) Valamely összeg nem növelhető olyan mértékben, hogy meghaladná a felelősségnek az Egyezményben megálla pított felső határa háromszorosának megfelelő összeget.
(7) A letéteményes valamennyi szerződő államot értesíti a (4) bekezdésnek megfelelően elfogadott bármely módosításról. A módosítás az értesítés napját követő tizennyolc hónap elteltével tekinthető elfogadottnak, kivéve, ha ezen időszak alatt legalább négy olyan állam, amely a módosításra vonatkozó döntéshozatal időpontjában szerződő állam volt, a letéteményest arról tájékoztatta, hogy nem fogadja el ezt a módosítást; ebben az esetben a módosítás elutasítottnak számít és nem lép hatályba.
(8) Az a módosítás, amelyet a (7) bekezdésnek megfelelően elfogadottnak kell tekinteni, az elfogadását követő tizennyolc hónap elteltével lép hatályba.
(9) A módosítás valamennyi szerződő államot köti, kivéve, ha azok a 35. cikknek megfelelően felmondják ezt az Egyezményt legkésőbb hat hónappal a módosítás hatálybalépése előtt. A felmondás a módosítás hatálybalépésének napján lép hatályba.
(10) Amennyiben határoztak valamely módosításról, de az elfogadására előírt tizennyolc hónapos határidő még nem járt le, azt az államot, amely ezen időszak alatt szerződő állammá vált, köti a módosítás, amennyiben hatályba lép. Azt az államot, amely ennek a határidőnek a lejárta után válik szerződő állammá, köti az olyan módosítás, amelyet a
(7) bekezdésnek megfelelően fogadtak el. Az ebben a bekezdésben említett esetekben egy államot valamely módosítás köti a módosítás hatálybalépésétől kezdve vagy attól kezdve, hogy ez az egyezmény hatályba lép az adott állam vonatko zásában, amennyiben erre később kerül sor.
38. cikk
A letéteményes
(1) Ez az Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormányánál kerül letétbe helyezésre.
(2) A letéteményes:
a) megküldi valamennyi államnak, amely részt vett a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény elfogadására összehívott Diplomáciai Konferencián, ennek az Egyezménynek hivatalos nyelvű változatát, amely a Konferencia idején nem állt még rendelkezésre, e változat átvizsgálása céljából;
b) tájékoztatja az a) pontban említett valamennyi államot az a) pontnak megfelelően megküldött szöveg módosítására irányuló bármely javaslatról;
c) megállapítja azt a napot, amikorra az Egyezmény valamennyi hivatalos nyelvű szövegének egymással összhangba hozatala megtörtént és amelyen ezek hitelesnek tekinthetőek;
d) tájékoztatja az a) pontban említett valamennyi államot a c) pontnak megfelelően megállapított időpontról;
e) megküldi az Egyezmény hitelesített másolatát valamennyi államnak, amely meghívást kapott a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény elfogadására összehívott Diplomáciai Konferenciára, valamint azoknak, amelyek ezt az Egyezményt aláírták vagy ahhoz csatlakoztak;
f) tájékoztatja valamennyi államot, amely aláírta ezt az Egyezményt vagy ahhoz csatlakozott:
i. bármely új aláírásról, értesítésről vagy nyilatkozatról, megjelölve az aláírás, értesítés vagy nyilatkozat keltét;
ii. ezen Egyezmény hatálybalépésének időpontjáról;
iii. ennek az Egyezménynek bármely felmondásáról, megjelölve a felmondás hatálybalépésének időpontját;
iv. az Egyezménynek a 36. és 37. cikknek megfelelően elfogadott bármely módosításáról, megjelölve a módosítás hatálybalépésének időpontját;
v. ennek az Egyezménynek valamennyi rendelkezése értelmében szükséges bármely értesítésről.
(3) Ennek az Egyezménynek a hatálybalépését követően a letéteményes nyilvántartásba vétel és közzététel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek Titkárságának az Egyezmény hitelesített másolatát az Egyesült Nemzetek Alapokmánya
102. cikkének megfelelően.
KÉSZÜLT Budapesten, 2001. június 22-én, egy eredeti példányban, melynek angol, francia, holland, német és orosz nyelvű szövege egyaránt hiteles.
AMELYNEK HITELÉÜL alulírott, a kormányaik által erre kellően felhatalmazott teljhatalmú megbízottak aláírták ezt az Egyezményt.