DR. TRENYISÁN MÁTÉ
XX. XXXXXXXXX XXXX
EGY ÍTÉLET MARGÓJÁRA –
ELTÉRÉSI LEHETŐSÉGEK A VEZETŐ ÁLLÁSÚ MUNKAVÁLLALÓ MUNKASZERZŐDÉSÉBEN I.
MUNKAJOG A GYAKORLATBAN SZAKKURZUS 2020/21. TANÉV I. XXXXX XXXXXXXXXXXX: XX. XXXXXXXXX XXXX
A döntés: BH2018. 345. (Mfv.I.10.530/2017/6.)
Vezető állású munkavállaló munkaszerződésének azon rendelkezése, miszerint a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli - indokolás nélkül kiadható - felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem megengedett a munkaszerződésben sem az eltérés. Ezért e szerződéses kikötés az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis [2012. évi I. tv. (Mt.) 210. §, 64. §, 85. §, 27. §].
1. A bíróság által megállapított tényállás
Az alperes egy megyei önkormányzat tulajdonában álló egyszemélyes gazdasági társaság. Az önkormányzat közgyűlése határozatával határozatlan időre a felperest választotta meg az alperes társaság ügyvezetőjének 2015. február 12. napjától. A felperes az ügyvezetői tevékenységet 2015. március 1-jétől munkaviszony keretében látta el. A felperes munkaszerződése alapján a munkaviszonyára az Mt. 208-211. §-ai, vagyis a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések az irányadók.
A munkáltatói jogokat az önkormányzat közgyűlése és a közgyűlés elnöke gyakorolta az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítását kivéve, melyek az önkormányzat kizárólagos hatáskörébe tartoztak. A munkaszerződés alapján a felperes munkaviszonyának megszüntetésére az Mt., a Ptk., valamint a munkaszerződésben rögzített rendelkezések az irányadók.
A közgyűlés 2016. április 28-án zárt ülésen meghozta azt a határozatot, amelyben a felperes munkaviszonyát visszahívással 2016. április 30-ával indokolás nélkül megszüntette. E tényről a közgyűlés elnöke 2016. április 28-án kelt levelében a felperest tájékoztatta, és a határozatot is megküldte. A felperes a közgyűlés határozatát közigazgatási eljárás keretében nem vitatta.
A visszahívási jog gyakorlására vonatkozóan a felepres munkaszerződése két releváns szabályt tartalmazott:
a) A munkáltató a munkavállalót az ügyvezetői tisztségből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, mely egyben a munkaviszony megszüntetését is eredményezi. A visszahívást a munkáltató nem köteles indokolni.
b) Az azonnali hatályú felmondás joga a munkavállalóval mint vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható.
A munkaszerződés szerint tehát a vezető állású munkavállaló Ptk. szerinti vezető tisztségviselői jogviszonyát és az Mt. szerinti munkaviszonyát is bármikor, azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntetheti a munkáltató jogszerű visszahívása.
2. A felperes kereseti kérelmének és az alperes ellenkérelmének jogalapja
A felperes a munkaviszonya megszüntetését egyrészt azért találta jogsértőnek, mert álláspontja szerint a megyei közgyűlés zárt ülést kizárólag az ő kérelmére tarthatott volna, a jogsértő módon összehívott zárt ülés pedig ahhoz vezetett, hogy sérült az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, mivel a felperes nem tudta előadni az észrevételeit, és nem tudta kifejteni az aggályait a belső ellenőrzés megállapításaival, valamint az őt ért fenyegetésekkel kapcsolatban. Másrészt a felperes arra hivatkozott, hogy a közgyűlés elnöke az ülésen azzal indokolta a visszahívást, hogy azok a projektek melyek miatt alkalmazták már befejeződtek, kifutottak, ez az állítás azonban valótlan, és a közgyűlés tagjait félrevezető volt, mert a visszahívás valós oka a belső ellenőrzés megállapítása, miszerint a felperes nem végezte jól a munkáját.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Xxxxxxxxxxx szerint a közgyűlést jogszerűen hívták össze és az új ügyvezető kérelmére tartottak zárt ülést. Az alperes hivatkozott a felepres munkaszerződésére, amely szerint indokolás nélkül szüntethette meg a felperes munkaviszonyát, ezért a belső ellenőrzés és annak megállapításai nem képezhették a per tárgyát. E szempontok miatt az alperes szerint az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, a közgyűlésnek joga van eldöntenie azt, hogy ki vehet részt az ülésén.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében kiemelte, hogy a közgyűlés tagjai a napirendi pontok ismeretében tisztában voltak azzal, hogy az ügyvezető visszahívásáról, új ügyvezető megválasztásáról döntenek, lehetőségük volt a felperes meghívására, meghallgatására, vagy az ülés elnapolására vonatkozó indítvány előterjesztésére. Ez azonban nem törvényi kötelezettség, ennek elmaradásával nem korlátozták a felperes véleménynyilvánítási jogát, és az egyenlő bánásmód követelménye sem sérült.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az önkormányzat közgyűlése határozatával a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.
A törvényszék álláspontja szerint a felperes munkaszerződése alapján a perben a visszahívás és a munkaviszony megszüntetése fogalmait kellett értelmezni. Amennyiben a felek a munkaszerződést úgy értelmezték, hogy a tisztségből való visszahívás egyben az azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetéssel azonos, akkor a közgyűlés határozatára az azonnali hatályú felmondás szabályai az Mt.-ben foglaltak szerint irányadók. A felperes az alperesnél vezető tisztséget töltött be. Az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja alapján a munkáltatói felmondáskor az Mt. 66. § (1)-(6) bekezdését nem kell alkalmazni. Az Mt. 210. § (2) bekezdése azonban a vezető állású munkavállalóval szembeni azonnali hatályú felmondásra tartalmaz törvényi határidőt. Így a perben tehát vizsgálandó volt az Mt. 66. §-a és az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó intézkedés.
A törvényszék szerint a vezető állású munkavállalók esetén nincs olyan rendelkezés, hogy az azonnali hatályú felmondásra (Mt. 78. §) irányadó jogszabályi határidőket ne kellene vizsgálni. Emiatt pedig az azonnali hatályú felmondást a vezető állású munkavállaló esetén is mindenképpen indokolni kell külön jogszabályi rendelkezés hiányában, hiszen kizárólag az alapul szolgáló ok feltárása és megjelölése esetén van mód arra, hogy a szubjektív és objektív határidő vizsgálatára sor kerülhessen.
A közgyűlési határozatban foglalt intézkedést egyértelműen akként kell értékelni, hogy ez a felperes munkaviszonyának azonnali hatályú felmondása. Ennek pedig az a következménye, hogy a határozatnak a munkaviszony megszüntetését érintően indokolást kellett volna tartalmaznia. Ennek elmaradása az intézkedés jogellenességét eredményezi.
4. A Kúria döntése és annak jogi indokai
A Kúria álláspontja szerint a törvényszék jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az azonnali hatályú visszahívásról hozott munkáltatói döntéssel a felperes munkaviszonyát jogellenesen, az Mt. 78. § (1) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkáltató. Ezért a Kúria a törvényszék jogerős közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
A Ptk. 3:25. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott visszahívás jogintézményének munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetén való alkalmazásakor a munkáltatói intézkedésnek a munkajogi előírásoknak is meg kell felelnie. Indokolás nélkül történő visszahívásra jogszerűen van lehetőség, ha az intézkedés a rendes felmondás követelményének megfelel, mert vezető állású munkavállaló esetén az Mt. alapján a munkáltatót ilyenkor indokolási kötelezettség nem terheli. A perbeli esetben a visszahívással a munkáltató azonnali hatállyal a munkaviszonyt is meg kívánta szüntetni, amelyre vonatkozóan azonban a munkáltatót indokolási kötelezettség terheli az Mt. 78. § (1) bekezdése, valamint a vezető állású munkavállalókra is - az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja szerint - irányadó 64. § (1) és (2) bekezdés alapján.
Az Mt. 64. § (1) bekezdése szerint vezető állású munkavállaló munkaviszonya is csak közös megegyezéssel, felmondással, azonnali hatályú felmondással szüntethető meg. A 64. § (2) bekezdésére tekintettel pedig amennyiben a megszüntető jognyilatkozatot indokolni kell, annak az indokolásból világosan ki kell tűnnie. Vezető állású munkavállaló esetén az Mt. 210.
§ (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató felmondásakor nincs törvényi kötelezettség annak indokolására. A törvényi előírás [Mt. 210. § (2) bekezdés] alapján az Mt. 78. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettség - figyelemmel arra, hogy a (2) bekezdés szerint az azonnali hatályú felmondás szubjektív és objektív határidejét az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől kell számítani - a vezető állású felperes munkaviszonyában is irányadó.
A munkaszerződés azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, a fentiek alapján az azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli - indokolás nélkül kiadható - felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől az Mt. 85. §
(1) bekezdés b) pontja alapján nem megengedett a munkaszerződésben sem az eltérés. Ezért e szerződéses kikötés az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis.
Az első kérdéskör az, hogy a Ptk. által szabályozott visszahívás megszüntetheti-e a társasági jogi értelemben vett vezető tisztségviselői pozícióval együtt, külön jogi aktus nélkül a felperes munkaviszonyát is. Amennyiben igen, akkor a visszahívó jognyilatkozat jogszerűségét mely szabályok alapján kell megítélni? E körben volt releváns az is, hogy a visszahívásra a munkáltatói felmondás vagy az azonnali hatályú felmondás szabályait kell-e alkalmazni, illetve amennyiben a visszahívást azonnali hatályú felmondásként kell értékelni, akkor terheli- e indokolási kötelezettség a munkáltatót.
A második kérdéskör pedig az, hogy mire terjed ki a vezetői munkaszerződés Mt.-től való eltérési mozgástere, tehát a vezető állású munkavállaló munkaszerződése rögzíthet-e olyan egyoldalú, azonnali hatályú megszüntetési lehetőséget (azonnali hatályú indokolás nélküli visszahívás), amelyet az Mt. 64. §-a, a megszüntetés eseteinek felsorolása során kifejezetten nem tartalmaz.
6. Az ítélettel összefüggő jogértelmezési kérdések elemzése
6.1. A vezető tisztségviselő kettős jogállása és a munkaviszony megszüntetése
A Ptk. 3:112. §-a kimondja, hogy „a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el.” Ez a szabály a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőire irányadó. E rendelkezés nyomán tehát előfordulhat olyan foglalkoztatási forma (munkaviszony) alkalmazása, amely alapján a vezetőre nem csak a Ptk., de az Mt. szabályait is alkalmazni kell.
A vezető tisztségviselők jogviszonyának értékelése kapcsán javarészt elfogadott a kettős jogállás megközelítése. A vezetők kettős jogviszonyának elmélete azon alapszik, hogy a Ptk. a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések között rögzíti a vezető tisztségviselő polgári jogi értelemben vett pozíciójának létrejöttére vonatkozó szabályt.
A Ptk. szerint „a jogi személy első vezető tisztségviselőit a jogi személy létesítő okiratában kell kijelölni. A jogi személy létrejöttét követően a vezető tisztségviselőket a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személyek esetén a jogi személy alapítói választják meg, nevezik ki vagy hívják vissza. A vezető tisztségviselői megbízás a tisztségnek a kijelölt, megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre”
Az előbbiek alapján a vezető tisztségviselői jogviszony a jogi személy tagjai vagy alapítói általi kijelöléssel, megválasztással vagy kinevezéssel, illetve annak vezető általi elfogadásával jön létre. A jogirodalomban uralkodó álláspont szerint ez a jogi aktus egy innominát (nevesítetlen) szerződést hoz létre a felek között, hiszen a két egyoldalú jognyilatkozat (kijelölés, kinevezés vagy megválasztás, illetve a megjelölt személy elfogadó jognyilatkozata) megfelel a Ptk. 6:58. §-a által meghatározott szerződés-fogalomnak, miszerint „a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.”
Ez a társasági jogi jogviszony a kettős jogviszony elméletben az egyik, sui generis jogviszonya a vezető tisztségviselőknek. Míg a másik jogviszonyt a Ptk. 3:112. § (1) bekezdése teremti meg, amely kimondja, hogy „a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el.”
XXXX Xxxxxx szerint a vezető tisztségviselői megbízatás alapja, a jogviszonyt létrehozó jogalap a Ptk. által meghatározott kijelölés, választás vagy kinevezés és annak elfogadása lehet, ehhez képest pedig a megbízási jogviszony vagy a munkaviszony csak mögöttes jogviszony.
Az Mt. alapján „vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és - részben vagy egészben - helyettesítésére jogosított más munkavállaló (általános vezetők). Emellett a „munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét (minősített vezetők).
A felperes a tanulmány tárgyát képező per során vizsgált jogviszonyban polgári jogi értelemben, mint vezető tisztségviselő (ügyvezető), munkajogi értelemben véve mint vezető állású munkavállaló (általános vezető) volt, így rá a Ptk. mellett az Mt. szabályait is alkalmazni kell.
A Ptk. a vezető tisztségviselő jogviszonyának megszűnését részletesen szabályozza. Megszűnik a vezető tisztségviselői megbízatás:
a) visszahívással.
Jelen tanulmány szempontjából a visszahívás jogintézménye érdekes a megszűnést eredményező okok közül. A visszahívás a jogviszony megszüntetésére irányuló egyoldalú címzett jognyilatkozat. A jogi személy tagjai, illetve alapítói a vezető tisztségviselőt bármikor, indokolás nélkül visszahívhatják. Visszahívással tehát a vezető tisztségviselő polgári jogi értelemben vett jogviszonya a Ptk. szerint megszüntethető.
Nem egyértelmű azonban, hogy ez a megszüntető jognyilatkozat egyúttal a vezető tisztségviselői jogviszony mögött álló munkaviszonyt is megszünteti-e. A munkaviszony megszüntetéséről az Mt. részletesen rendelkezik és e megszüntetési lehetőségek között nem szerepel a visszahívás.
XXX Xxxxx szerint az is releváns, hogy a munkaviszonyt a felek kifejezetten a vezető tisztségviselői feladatok ellátására létesítették (egységes jogviszony), vagy az a vezetői tisztségviselői feladatok melletti egyéb ellátandó feladatokra vonatkozik (külön jogviszony). Ez utóbbi esetben a visszahívás a munkavállaló munkaviszonyát bizonyosan nem szüntetheti meg automatikusan.
A következetes bírói gyakorlat erre a kérdésre koherens választ ad. A gazdasági társaság munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőjének a munkaviszonya is megszüntethető visszahívással. Amennyiben azonban a visszahívás nem felel meg a vezető tisztségviselővel fennálló munkaviszony megszüntetésére megállapított munkajogi rendelkezéseknek, a munkáltatónak viselnie kell az e megszüntetés jogellenessége miatt meghatározott vagyoni következményeket.
E döntések véleményem szerint jól ragadják meg a kettős jogviszony problematikáját. A bír gyakorlat szerint tehát a Ptk. szerinti vezető tisztségviselői jogviszonyt megs
jognyilatkozat egyúttal eredményezheti a munkaviszony megszüntetését is, azon jogi kockázatát, hogy a megszüntető jognyilatkozat jogszerű lesz-e az Mt.
is, a munkáltatónak kell viselnie.
A visszahívást tartalmazó jognyilatkozat az Mt. terminológiája vagy azonnali hatályú felmondásként értékelendő. Termé
munkaviszony szabályai irányadók, hanem a vezető á szabályok. Vezető állású munkavállalók eseté indokolnia. Az azonnali hatályú felmondás
a tipikus munkaviszonytól, az indok próbaidő alatti azonnali hatál
munkáltató általi, indoko munkáltatónak. Spec azonnali hatály
három év gyak
Határozatlan idejű vezetői munkaszerződés esetén tehát a visszahívást - munkajogi szempontból – felmondásnak kell tekinteni, amelyet nem kell indokolni. Határozott idejű munkaszerződés esetén, ha a visszahívó jognyilatkozat nem tartalmaz indokolást, akkor az Mt. 79. § (1) bekezdése szerinti megszüntető jognyilatkozatnak kell tekinteni (határozott idejű munkaviszony munkáltató általi, indokolás nélküli azonnali hatályú felmondás). Ennek megfelelően pedig meg kell fizetni a vezető állású munkavállalónak a hátralévő időre járó, de legfeljebb tizenkét havi távolléti díjának összegét. Jelen ügy azért érdekes, mert a munkáltató indokolás nélküli, azonnali hatályú felmondással a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát szüntette meg.