TÖRTÉNELMI SZEMLE

TÖRTÉNELMI SZEMLE

A HUN-REN BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA

LXV. ÉVFOLYAM

SZÁM

2023 3.

A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETTEL

KAPCSOLATBAN ÁLLÓ SZERZŐK ÍRÁSAI II.

Xxxxxxx Xxxxxxx, Xxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxx Xxxx, Xxxxxx Xxxxxxxx, Xxxx Xxxxxx, Xxxx Xxxxxx,

Xxxxxxx Xxxxx, Xxxxx Xxxxxxxx, Xxxxx Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx és Xxxxxx Xxxx értekezései

Szerkesztők

XXXXXXX XXXXXX

felelős szerkesztő

XXXXXX XXXXXX, XXXXXXX XXXXX, XXXXXX XXXXX, XXXXXXX XXXXX

rovatvezetők

XXXXX XXXXXX

szerkesztőségi munkatárs

Szerkesztőbizottság

XXXXXX XXXXX

elnök

XXXXX XXXXXX, XXXXXX XXXXX, XXXXX XXX, XXXXX XXXXXX, XXXXX XXXXXX, XXXXXX XXXX,

XXX XXXXXX, XXXXXXXX XXXXXX, XXXXXXX XXXXXX,

XXXXX XXXXXX, XXXXX XXXXXXXXX

A szerkesztőség elektromos postája: xxxxxxxxxxxxxxxx@xxxx.xx

Kérjük szerzőinket, hogy kézirataikat

a közlési szabályzatnak megfelelően készťtsék el, amely honlapunkon érhető el:

xxxx://xxx.xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxxx/xxxxxxxxxxx/xxxxxxxxxx-xxxxxx.xxxx

A 2023-as évfolyam megjelentetését

a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Tudományos Akadémia támogatja

ISSN 0040-9634

TARTALOMJEGYZÉK

LXV. évfolyam, 2023. 3. szám

Xxxxxxx Xxxxxxx Xxxxxx xxxxxx könyvei. (A késő középkori forráspusztulás mértékéről) 335

Xxxx Xxxxxx Xxx szegedi szandzsákbég személyének azonosítása, életpályája és birtoklástörténete (1567–1595) 353

Xxxxxx Xxxxx Xxxxxxxxxxxx, finanszírozás, protestantizmus.

A belső-ausztriai és a magyar rendek vitája, 1606–1610 367

Xxxxxx Xxxx Xxxxxxxxxxxxx vagy megszállás? Katonai, pénzťgyi és polgári igazgatás a visszafoglalt Magyarországon

a nagy török háborť idején (1683–1699) 393

Orgona Xxxxxxxx A láthatatlan asszony. Xxxxxx Xxxx házasságai 417

Xxxx Xxxxxx „Egy fťstbe ment terv”. Xxxxxx Xxxxx Xxxxxxxxxxxx örmény unitus pťspöki jelöltsége Erdélyben (1731−1742) 441

Xxxx Xxxxxx „… számtalanszor bizonyította bátorságát, képességeit és tapasztalatait…” Egy magyar gróf franciaországi marsallá való

kinevezésének körťlményei 463

Xxxxxxx Xxxxx Az agrártársadalom differenciáltsága

18. századi telepťléssoros összeírások kvantitatív elemzése alapján (1720–1796) 485

Eszik Xxxxxxxx Xxxxxxxx a modernizáló állam behatolására a vidéki térbe. Az 1883-as horvátországi parasztmozgalmakról másképp 521

Xxxxx Xxxxxx Lágernaplók. Magyar zsidó deportáltak mindennapjai

a koncentrációs és kényszermunkatáborokban (1944–1945) 545

Xxxxxxx Xxxxxx Intranzigens antikommunizmus és/vagy pragmatikus diplomácia? XII. Xxxxx keleti politikája világháborť

és hidegháborť között 567

Xxxxxx Xxxx Egy nyughatatlan homo politicus:

Xxxxx Xxxx (1900–1973) életťtja 591

VÁLASZOK A MODERNIZÁLÓ ÁLLAM BEHATOLÁSÁRA A VIDÉKI TÉRBE

Az 1883-as horvátországi parasztmozgalmakról másképp

XXXXX XXXXXXXX

REACTIONS TO THE INTRUSION OF THE MODERNISING STATE INTO THE RURAL SPACE

On the Croatian Peasant Movements of 1883 from a Different Perspective

In the period of the Austro–Hungarian dual monarchy (1867-1914) the agrarian population of banal Croatia reacted to their changing living conditions with revolts and riots roughly once in a decade. The abundant historigraphical coverage has identified two basic causes in the background of these tensions: some of a social nature such as the years of low yields and the increase of peasant duties, and some stemming from the growing national consciousness of the peasantry and the emotions thereby stirred up. Alongside these causes, the present paper intends to include a third source of conflict that has rarely been analysed so far: namely the modernising intervention of the state, whose presence, with a force that had not been experienced previously, resulted in a profound subversion of the rural world.

Keywords: rural history, peasant movements, antimodernism, opposition of province and city, Kingdom of Croatia–Slavonia, anti-Hungarian movements

A modernizáció és a rá adott válaszok

A dualizmus kori Horvát–Szlavón Királyság agrárnépességének mély és elhúzódó válsá­ gát1 a mintegy évtizedenként fellángoló paraszti megmozdulások (1871, 1883, 1895/97 és 1903) is jelzik. Dimenziói, illetve az a tény, hogy sokáig a parasztság nemzeti ébredésének egyfajta kiindulópontjaként értelmezték, az 1883-ban történt eseményeket alaposan ku­ tatott történeti témává tették. Mind a magyar, mind a horvát historiográfia behatóan foglalkozott a konfliktusoknak a nemzeti kérdésben rejlő okaival és a gazdasági hátterével.

Eszik Xxxxxxxx, tudományos munkatárs, HUN-REN BTK TTI, Újkori osztály.

1 A vidék gyökeres és feszültségekkel teli átalakulását okozta többek között a zadrugák, a falusi földközös­ ségek felbomlása és felbontása, a Határőrvidék polgárosítása, az új kataszteri felmérések és az ezzel össze- függő adóreform, vagy a mezőgazdaság kapitalizálódása. E jelenségek mindegyike önmagában is alapos kutatást igényel, jelen tanulmány középpontjában a változások soha nem látott mértéke és gyors üteme áll, mint olyan jelenségek, amelyek próbára tették a paraszti társadalom tűrőképességét.

TÖRTÉNELMI SZEMLE • LXV (2023) 3:521–543 521

Elsősorban Xxxxx Xxxxxx tanulmányaiból2 és Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx nagymonográfiájából3 e szempontok szerint egészen részletes képet kaphatunk az 1883-ban történetekről. A megmozdulások közvetlen kiváltó okai is jól ismertek: Xxxxx Xxxxx, az újonnan kineve­ zett zágrábi pénzügyi igazgatósági elnök a hozzá tartozó intézményeken az addig horvát nyelvű táblákat kétnyelvű, magyar és horvát feliratokra cseréltette, a tisztviselőknek magyarnyelv-tanfolyamot szervezett, ugyanekkor pedig az államvasutak – azzal a nyil­ vánvalóan vitatható érveléssel, hogy a MÁV a magyar állam magánvállalata, így szabadon rendelkezik a nyelvhasználatáról – horvátországi vonalain bevezette a magyar nyelv hasz­ nálatát. A nyelvi kérdés kapcsán a politikai jellegű sérelmek és a társadalmi feszültségek hosszú sora bukkant felszínre.4 A vidékre is kiterjedő tiltakozáshullám a címerügyet ürügy- ként használva a parasztság gondjaival kapcsolatos elkeseredettségnek adott valójában hangot. A szikra, amely berobbantotta a tiltakozásokat a két említett szakirodalmi össze­ foglalóban is inkább ürügyként, mint valódi okként tűnik fel, amely elfedte a háttérben zajló általános magyarellenes indulatokat és a kíméletlen adóbehajtás kiváltotta dühöt. Elmaradt azonban az antimodernista gesztusok érdemi tárgyalása, noha az anti- modernizációsnak és magyarellenesnek is nevezett megmozdulások során a lakosság til­ takozása rendszerint a város és a modernitás tereivel szembeni szimbolikus és konkrét erőszakban öltött testet. S nem csupán szigorúan véve a (városi) modernitásra adott reak- ciók vizsgálata fehér folt a 19. századi horvátországi parasztmozgalmak historiográfiájá­ ban, de ebből a szakirodalmi termésből általánosságban is hiányzik az a nézőpont, amely a paraszti változástapasztalat sajátosságait, elviselhetőségének határait helyezi a közép­ pontba. Ez a tapasztalat- és részben érzelemtörténeti megközelítés a vidék társadalmának kutatásában számos új eredménnyel kecsegtet, amint ezt például Xxxxxx Xxxxx kutatásai is mutatják. Csikós egy másik, a vidék erőszakos átalakításával terhelt korszak, az 1950-es évek vidéki társadalmának tűrőképességét vizsgálta olyan elmekórtani esetek középpont­ ba állításával, amelyek esetleírásaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a szenvedő beteg gond­ jainak okai között előkelő helyet foglaltak el az életükben bekövetkezett, nagypolitikai irányítású radikális változások.5 Bár ennek a munkának a módszertani megközelítései nem használhatóak a jelen kutatásban (hiszen az tudatosan alkalmazza a pszichiátria tu­ dományának bizonyos módszereit és megállapításait történeti anyagon), és forrásbázisunk is nagyon eltérő, ez a vidékkutatás, amely kifejezetten a parasztság stressztűrő képessé­ gét, rugalmasságát állítja a középpontba, inspirációt jelentett az elemzés megírásakor.6

2 Xxxxx Xxxxxx: A mezőgazdaság tőkés fejlődésének főbb vonásai az Osztrák–Magyar Monarchia délszlávlakta területein. Xxxxxxxxxx Xxxxxx 2 (1959) 354–404.; Uő: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvát- országi népmozgalmak. Bp., 1960. [Különlenyomat a Századok 92. évf. 5–6. és 93. évf. 2–4. számából.]

3 Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx: Narodni pokret 1883. u Hrvatskoj. Zágráb, 1980.

4 Xxxxxxxxxx Xxxxx: Horvátország a 7. századtól napjainkig. Bp., 2011. 392–394.

5 Xxxxxx Xxxxx: „… mennél több bolondot kell termelni az államnak”. A társadalom átalakíthatóságának élettani határai, 1952. Történelmi Szemle 64 (2022) 295–314.

6 A kommunista kollektivizálás olyan mértékben dúlta fel a falvak világát, hogy ezzel a korszakkal kapcso­ latosan inkább találunk olyan munkákat, amelyek ennek a dúlásnak az elviselhetőségére/elviselhetetlen­ ségére helyezik a hangsúlyt. Az állami erőszak történetének feldolgozására lásd Ö. Xxxxxx Xxxxxx: A vidéki életvilágok szétrombolása. A közép-kelet-európai kommunista diktatúra és a vidék. In: Területi-társadalmi törésvonalak és a boldogulás útjai. Szerk. Xxxxxx Xxxxx et al. Bp., 2019. (Vidéktörténet 2) 339–349. Szintén az

522

Ebben a tanulmányban arra vállalkozom, hogy ennek az 1883-as pillanatnak a meg­ maradt levéltári forrásait7 újból átnézve a vidék lakosságának a modernizációval kapcso­ latos attitűdjeit, a változáshoz kapcsolódó érzéseit bemutassam. Bár éppen az 1883-as megmozdulások városokban törtek ki, az elégedetlenség egyrészt a vidékre is hamar ki­ terjedt, másrészt a kisvárosokban döntően a különböző augusztusi vásárokra érkező pa­ raszti sokadalom követte el a rendbontásokat. Ezért úgy vélem, ennek a vidéktörténeti kutatásnak mindenképpen ennek az évnek az eseményeivel kell kezdődnie. A tanulmány­ ban kísérletet teszek továbbá arra, hogy a paraszti megmozdulásokat kísérő és alakító szóbeszédeket történeti elemzés tárgyává tegyem, mint amelyek kifejezik a paraszti kép­ zeletvilágok egy szeletét, s nem csupán az írástudatlan tömegek irracionális viselkedés­ mintáinak egy példáját jelentik.

A rendelkezésre álló forráskorpusz – ahogyan ez az agrárnépesség kutatásánál általá­ ban is problémát szokott jelenteni – nem szólaltatja meg közvetlenül a paraszti népességet. Ellenkezőleg: a hatalom képviselői, a civil és a katonai igazgatás szereplői jelentenek a pa­ raszti megmozdulásokról. Bár már önmagában az események rögzítése is a válogatás és az értelmezés szűrőin keresztül történik, bizonyos forráskritikai óvatossággal alkothatunk valamiféle képet a parasztság motivációiról, indulatainak célpontjairól, alapvető félelmeiről, leggyakrabban hangoztatott jelszavairól. Ehhez elsősorban a jelentések magyarázó és spe­ kulatív megjegyzéseinek leválasztására van szükség, illetve a jelentett irracionális paraszti magatartások és vélemények „komolyan vételére”, vagyis arra, hogy a mind a kortárs ha­ talmi személyek, mind a történészek által ignorált viselkedésmintáknak jelentést, sajátos belső logikát tulajdonítsunk.8 A jelentéstevők között vannak továbbá olyan szereplők, akik valóban törekedtek a falvak lakosságának megértésére, sokat és hosszasan beszéltek velük,

erőszak társadalomtudományos megközelítéseiből, a 20. századi erőszakos események analíziséből és konkrétan Xxxxxxx Xxxxx erőszak-tipológiájából inspirálódott Xxxxxx Xxxxxxxxx az 1848-as paraszti moz­ galmak kollektív erőszakgyakorlataira vonatkozó tanulmánya. Xxxxxx Xxxxxx: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet. Századok 154 (2020) 1165–1186. Xxxxxx Xxxxxx kutatása nem pontosan azokra a kérdésekre keres választ, amelyekre a jelen tanulmány, hiszen elsősorban a kollektív erőszak jellegét kívánja meghatározni, annyiban mégis fontos megközelítés számomra, hogy az agrár- társadalom belső motivációira és sajátos gyakorlataira vet fényt. A falvak világa nem marad passzív el­ szenvedője az állami beavatkozásoknak vagy a társadalmi feszültségeknek, hanem cselekvő alakítója saját, változásban lévő életvilágának.

7 Az 1883-as városi, majd vidékre is kiterjedő magyarellenes és antimodernizációs megmozdulásokról a báni kormányzatnak küldött táviratok és hivatalos jelentések képezik ezt az anyagot, amelyet a Zágrábi Állami Levéltár őriz. Hrvatski državni arhiv (= HDA) Zemaljska vlada. Predsjedništvo (= Pr.Zv.) Zágráb, 1881–1883. Ugyanitt összegyűjtöttem továbbá az 1903-ban történt hasonló események levéltári dokumentumait is, amelyeket a későbbiekben szeretnék feldolgozni, és ezzel a kutatást kiegészíteni. A két, magyarellenes jellegénél fogva Magyarországon is kutatott és ismertetett eseménysorozat mellett 1895-ben és 1897-ben is heves paraszti megmozdulások rázták meg a horvát vidéket, melyekről levéltári alapkutatást nem vé­ geztem, használom viszont Xxxxxxx Xxxxxxxxxxxxx az 1897-es évről szóló monográfiáját, amelyben sokat és hosszasan idézi a levéltári, elsősorban peres anyagot. Xxxxxxx Xxxxxxxxxx: Kamenje i puške. Društveni protest na hrvatskom selu krajem XIX. stoljeća. Zágráb, 2011. (Az 1871-es, Xxxxx Xxxxxxxxx vezette határőr- vidéki felkelés, úgy vélem, nem tartozik a vizsgálandó események körébe. Ekkor még azok a modernizá­ ciós folyamatok, amelyek a vizsgálatom tárgyát képezik, nem válthattak ki kollektív reakciót a vidék la­ kosságából.)

8 Még ha ez a sajátos belső logika egyfajta „korlátozott racionalitás” megnyilvánulása is, ahogyan Xxxxxxxx Xxxx jellemezte a falvak társadalmának válaszát egy „őt fokozatosan és kíméletlenül elfojtani készülő

523

olykor nem titkolt szimpátiával. Ilyen, kifejezetten empatikus és megegyezésre törekvő ha­ talmi szereplő volt Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx Xxxxxx megyei főispán (1875–1885) és a békétlenségek kivizsgálására kinevezett kormánybiztos, az általa írt beszámolókat ezért különösen jól használhatónak találtam. Xxxxxxxxxxx annak a véleményének adott hangot, hogy amennyiben az adminisztráció „nyitott szívvel és szelíd lélekkel van a zagorjei [Zágráb környéki] falusi nép iránt”,9 a további erőszak elkerülhető. Nagy hangsúlyt helyezett a fal­ vak népének tájékoztatására, igyekezett az adórendszerről, a címerekről, a törvényekről és rendeletekről részletes ismertetést nyújtani a látogatásaira összegyűlt falusiaknak, hogy ezáltal is segítsen elsimítani a feszültségeket. Az irat szerint, amelyben utazási számláinak megtérítését kéri, Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx huszonegy településen igyekezett megismerni a lakosok panaszait, és lecsendesíteni indulataikat.10

Utješenovićnak a vidék problémái iránti érzékenységét mutatja, hogy korábban né­ met nyelven könyvet írt a zadrugák, a falusi házközösségek problémájáról csakúgy,11 mint a Határőrvidékről, és annak sajátos státuszú földműveseiről.12 Xxxxxxx Xxxxx Horvátország modernizációjának kezdeteiről írt monográfiájában Xxxxxxxxxxxxxx a zadrugákról alko­ tott nézeteit13 valójában egy intellektuálisan alátámasztott tradicionalista ellenállás meg­ nyilvánulásaként írja le, amely szerinte az egyébként nagy modernizáló hírében álló po­ litikus belső dilemmáiról tanúskodik. Gross drámaian fogalmaz, szerinte a szerző modernitás és hagyomány között „megfeszítve” alkotott mint gyakorló politikus és mint gondolkodó egyaránt.14 Gross értékelésének nézőpontja persze szerepet játszhat abban, hogy ennyire ellentmondásokkal terhesnek ítéli meg Xxxxxxxxxxx gondolkodását. Idézett munkája ugyanis Horvátország „lemaradottságának” okát kapitalizációjának megkésett­ ségében látta, és lényegében a modernizáció nyugati mintáinak követését tartotta volna üdvösnek. Ebben a modellben a közösségi földtulajdonlás nem lehet más, mint a periféria lemaradásának kitűnő példája. Xxxxxxxxxxx, aki nem a modernizáció főcsapásához való felzárkózást tekintette kívánatos célnak, nagyobb szabadsággal különböztethetett meg valóban kívánatos modernizációs célokat, amelyekért fáradhatatlanul harcolt is (ilyen

összetett, fejlett társadalom” jelenlétére. Xxxxxxxx Xxxx: Egy falusi ördögűző és a hatalom. Bp., 2001. (Osiris Mikrotörténelem) 39.

9 Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx jelentése a báni kormánynak Zlatarból. 1883. szeptember 2. HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs. 3653/1883.

10 HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs. 4580/1883.

11 Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx Utješenović: Die Hauskommunionen der Südslaven. Eine Denkschrift zur Beleuchtung der volksthümlichen Acker- und Familienverfassung des serbischen und des kroatischen Volkes. Bécs, 1859.

12 Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx Utješenović: Die Militärgränze und die Verfassung. Eine Studie über den Ursprung und das Wesen der Militärgränzinstitution und die Stellung derselben zur Landesverfassung. Bécs, 1861.

13 Xxxxxxxxxxx a zadrugák intézményét üdvösnek tartotta, míg a mezőgazdaság kapitalizációját veszélyesnek, hiszen – érvelt –, Nyugat-Európában látható módon az polarizációhoz, így egyes rétegek szélsőséges el­ szegényedéséhez vezetett. A honi ipar hiányát is kevésbé látta problematikusnak, mint azt a mintát, amely szerint a nyugati iparosodás végbement. Összességében nem a magántulajdonban látta a produktivitás növelésének zálogát, ellenkezőleg, a zadrugákat potenciális védőhálónak tekintette a proletarializálódás veszélye ellen. Véleménye szerint a nyugatról érkező civilizátorok végeredményben a közösségek kötelé­ keinek meglazításán fáradoznak, ez pedig mérgező hatással van a délszlávok életére.

14 Xxxxxxx Xxxxx: Počeci Moderne Hrvatske. Neoabsolutizam u Civilnoj Hrvatskoj i Slavoniji 1850-1860. Zágráb, 1985.

216–219.

524

volt például vármegyéje vasúti és közúti kapcsolatainak fejlesztése), és elkerülendő mo­ dern fejleményeket. Bár a parasztmozgalmakról adott jelentései értelemszerűen nem tükrözhetik Xxxxxxxxxxxxxx a változó világról alkotott nézeteit abban a mélységben, mint szakmunkái, kutatásunk kérdésfeltevése szempontjából érdekes tény, hogy egy a vidék problémáival behatóan foglalkozó kortárs szemlélő és döntéshozó ebben a gondolati keretrendszerben értelmezte mindazt, amit tapasztalt.

1883-ban, ahogyan 1903-ban is, az agrárnépesség által kifejtett erőszak tipikusan a nagy, modern állami hálózatok (vasút, posta, távíró, adóhivatalok), a városi életmód és kultúra szimbólumai (városias kabát, csizma, könyvek, mértékek, írástudók), vagy az ál­ lami kontroll egyéb jelképei (címer, zászló, állami anyakönyv) ellen fogalmazódott meg. Ezeknek az erőszakaktusoknak a paraszti nemzeti ébredés folyamatával való magyaráza­ tát érdemes árnyalni. A horvátországi események kapcsán ugyan nem, a nemzetközi szakirodalomban azonban egyre gyakrabban vizsgálják felül azt a tételt, amely szerint a 19. század második felében az agrártársadalom berkeiben feltétlenül „nemzeti ébredés” következett be, vagyis a különböző államalakulatokban élő paraszti lakosság magáévá tette a nemzeti eszmét, és korábbi, térben szűkebb, tartalmában változatosabb lojalitásait, az identitását meghatározó kisközösségek szerepét átvette a nemzethez tartozás érzése. A részletes esettanulmányok gyakran vezetnek más eredményre. Közelebbről megvizs­ gálva a század második felének paraszti mozgalmait, olykor inkább a nemzeti lojalitás bizonytalansága, a magatartásminták sokfélesége bontakozik ki. Ahogyan Xxxxxx Xxxxxxx megfogalmazta, „[a]z állami szervek gyűlölete és az etnikai választóvonalak mentén jelent- kező gazdasági konfliktus önmagukban nem tették a parasztokat öntudatos nemzeti ala­ nyokká”.15 Éppen ezért a tanulmány célja nem csupán a parasztmozgalmak eddig ismert motivációinak kiegészítése egy új szemponttal, hanem a korábban megfogalmazott, a nacionalizmus mindenhatóságára alapozott történészi vélemények árnyalása is.

Létezik azonban egy másik, a politikai kultúrával, a politikus öntudattal kapcsolatos folyamat, amely a korszakban inkább tetten érhető. A modern tömegpártok bázisának kialakulásáról van szó, konkrétabban pedig először a Jogpárt, majd az 1900-as évek elejére a Horvát Parasztpárt politikai tényezővé válásáról. A jelen kutatás szempontjából az utób­ bi folyamatnak különös jelentőséget ad az a tény, hogy a párt vezetőinek, Xxxxxxx és Xxxxx Xxxxxxxx a világképe, amely később oly alapvetően határozza majd meg a horvát közbeszédet és politikai kultúrát, a városlakók és a parasztság éles kettéválasztásán, szem­ beállításán alapult. Xxxxxxx Xxxxx parasztpárti politikus életrajzírója, Xxxx Xxxxxxxx mű­ vében külön fejezetet szentel a vidék és a város ellentétének. Véleménye szerint a 19. szá­ zad végi horvát társadalom legmarkánsabb vonása, hogy a politikai és gazdasági elnyomást egyúttal mindig a város agressziójaként értelmezték a vidékkel szemben, mégpedig azért, mert egyszerűen idegennek tartották azt. Az adószedő, a toborzó, a hivatalnok vagy a vas­

15 Xxxxxx Xxxxxxx: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon. Századok 155 (2021) 548. Xxxxxx megjegyzése kifejezetten a kisebbségi helyzetben élő parasztságra vonatkozott. A horvát parasztság helyzete ugyan nem ilyen, a szubdualizmus viszonyai, és különösen az adóztatásnak a magyar kormány általi kézbentartása miatt mégis úgy vélem, hogy a megállapítás a vizsgált esetben is érvényes. Xxxxxx Xxxxxxx tanulmánya bevezetőjében historiográfiai áttekintést nyújt a paraszti nacionalizmusról szóló nemzetközi kutatásokról.

525

úti dolgozó egyszerre testesítette meg a gazdasági nehézségek okát és a horvát nemzet­ építés kibomlásának akadályát: a magyarságot.16 Bár a város idegenként való érzékelése a soknemzetiségű Osztrák–Magyar Monarchia egyik általános vonása, arra is figyelemmel lehetünk, hogy a dualista berendezkedés a birodalom nemzeteit hierarchiába rendező szisztéma is volt egyúttal, ahol a modernizációhoz, így az iparosításhoz és az ennek meg­ felelő városi terek létrehozásához nem volt egyforma hozzáférése a különböző nemzetek tagjainak. A város így olyan hatalmi hellyé vált, amelynek erejét modernsége adta, és ez a modernség akkor is idegen volt, ha nem lakták idegenek. Így a város- és magyarellenes­ ség annak ellenére könnyedén összekapcsolódott, hogy Horvátország városainak nem volt jelentős magyar nemzetiségű és nyelvű lakossága, még Fiume esetében sem.

A Horvát Parasztpárt igazi sikere ugyan a két világháború közti korszakra tehető, ez azonban elsősorban annak a ténynek köszönhető, hogy az általános választójog beveze­ téséig nem tudott nyilvánvalóvá válni a formáció hihetetlen népszerűsége. A párt prog­ ramját azonban 1903-ban vetették papírra, és a Xxxxx fivérek kétpólusú társadalomszem­ lélete dualizmus kori tapasztalatok alapján formálódott. A vidék városellenessége ezért olyan tényező, amelynek már ebben a korszakban is van – akár a nacionalizmuséval össze- hasonlítható – politika- és mentalitástörténeti jelentősége.

A levéltári anyag újraolvasása során három olyan, egymással szorosan összefüggő területet azonosítottam, amelyek lehetőséget adnak az eseményeknek a fenti szempontok szerinti újragondolására. Elsőként a paraszti tömegeknek a nemzeti jelképekkel kapcso­ latos bizonytalanságaival foglalkozom. Ez a szimbólumhasználati dezorientáltság figyel­ münket egyúttal a hatalmi viszonyokkal szembeni általános, a nemzeti kérdéstől függet­ lenül is jelen lévő kétségbeesésre irányítja.17 A további két alfejezetben ezeknek a hatalommal szembeni ellenérzéseknek két alesetét elemzem: a város mint hatalomhely által kiváltott ellenérzéseket, illetve a mindenhová behatoló állami hálózatok jelenléte által keltett félelmeket.

16 Xxxx Xxxxxxxx: Xxxxxxx Xxxxx, the Croat Peasant Party, and the Politics of Mass Mobilization, 1904–1928. Toronto, 2000. 21–25.

17 A Rural History in Europe című vidéktörténeti könyvsorozat egy kötete az „alávetésen keresztül megvaló­ sított integráció” [integration through subordination] koncepciójával írja le az állam mind jobban kiter­ jesztett hatalmát és modernizációs kampányait a vidéki térben, elsősorban mivel a mezőgazdasági terme­ lést az állam úgy kívánja integrálni a kapitalizálódó nemzetállamba, hogy mindinkább az ipari termelés belső logikáját erőlteti rá. Az alávetésen keresztül megvalósított integráció olyan gondolat, amely ennek a tanulmánynak is szemléleti alapját képezi, bár inkább a modernizáló intervenció vagy a modernizáló kampányok kifejezésekkel utaltam rá. Xxxxx Xxxxx – Xxxx Xxxxxx: The State and Agricultural Modernisa­ tion in the Nineteenth and Twentieth Centuries in Europe. In: Integration through Subordination. The Politics of Agricultural Modernisation in Industrial Europe. Ed. Xxxxx Xxxxx – Xxxx Xxxxxx. Turnhout, 2013. (Rural History in Europe 8) 13–39.

526

„A parasztok belekiabálják […] magukat a Magyarország elleni kifakadásokba”18

Az 1883-as paraszti megmozdulások szimbólum- és szóhasználata

Az 1883-as megmozdulások szimbolikájával kapcsolatban majd’ teljes a konszenzus a szakirodalomban: kiindulva abból, hogy a megmozdulásokra ürügyet szolgáltató, a pa­ rázsló feszültségeket lángra lobbantó esemény a kétnyelvű címerek és feliratok kihelye­ zése volt különböző közintézményekre, általában azt olvashatjuk, hogy a feldühödött tömegek a magyar uralom vizuális jeleit, magyar címereket és lobogókat szakítottak le, égettek el, tapostak meg, és magyarellenes rigmusokat skandáltak.

Xxxxxxx Xxxxxxxxxx egy tanulmánya19 hívja fel a figyelmet arra, hogy a levéltári ira­ tokból közel sem bontakozik ki ennyire egyértelmű kép, sőt. Valóban: a jelentések legfel­ tűnőbb vonása éppen az, hogy a falvak lakossága mennyire ambivalensen viselkedett, és gyakran mennyire tanácstalan volt akkor, amikor tiltakozása kifejezésére megfelelő cél­ pontokat keresett. A falvak döntő többségében a demonstrálók egyáltalán nem találtak magyar címert, feliratot vagy zászlót, amikor pedig a paraszti lakosság városi térben kö­ vetett el rendbontásokat, szintén nem tudta biztonsággal beazonosítani dühének a szak­ irodalom által ideáltipikusnak tekintett, vagyis a nemzeti máshoz köthető célpontjait. Leggyakrabban a közös, magyar és horvát szimbólumokat egyszerre tartalmazó állami címert találták a helyi hivatalok és iskolák épületeiben, de nemegyszer olyan is előfordult, hogy a meggyalázott címer teljes egészében horvát nyelvű és szimbolikájú volt. Mivel a hivatalos horvát címer is tartalmazta a Szent Koronát, a magyar korona országainak közös címere pedig horvát–szlavón heraldikai elemeket (leggyakrabban azonban kizáró­ lag horvát nyelvű felirattal), a megkülönböztetés valójában nem is volt olyan könnyű. Ami a zászlókat illeti, úgy tűnik, a horvát színek ekkoriban még szintén nem voltak min­ denki számára egyértelműen beazonosíthatók. Még egy bő évtizeddel később, 1897-ben is előfordult, hogy a horvát trikolórral azonos színekből álló ortodox egyházi zászlókat szaggatott meg a feldühödött tömeg, 1883-ban pedig még egyáltalán nem látjuk nyomát az 1903-as tüntetések gyakorlatának, amikor a nemzeti színek már mind kokárdák, sza­ lagok, mind lobogók formájában feltűnnek a parasztok ruháin és kezében.20 Zavarba ejtő módon a falvakban nemegyszer a templomokban található különböző zászlókat, ritkábban szentképeket, szobrokat is ugyanolyan heves indulatokkal rongálták meg, mint az állami jelképeket, és ugyanúgy valamiféle hivatalosság jelképeiként azonosították őket.

Hrastovicában a tömeg betört a templomba, feltételezve, hogy a pap magyar zászlót rejteget, de miután semmit sem talált, egy Xxxxx Xxxxxxx-szobrot tört össze, mivel annak pajzsa „valamilyen címernek tűnt”.21 Gornja Stubicában mintha a tömeg kifejezett célja

18 Távirat Zágrábból. Nemzet 1883. szeptember 3. 1.

19 Xxxxxxx Xxxxxxxxxx: Popular Protest Against Hungarian Symbols in Croatia (1883–1903). A Study in Visual History. Cultural and Social History 13 (2016) 503–520. A kortárs beszámolók döntő többsége a heves magyar­ gyűlöletet hangsúlyozza, ritkán azonban említi a szimbólumhasználat bizonytalanságait, mint az alábbiak- ban hosszabban idézett Xxxxx Xxxxxxx. Xxxxx Xxxxxxx: Száz politikai és történeti levél Horvátországról. Bp., 1885. 33.

20 Petrungaro: Popular Protest, 509–510.

21 Az erről szóló sajtóbeszámolót xxxxx Xxxxxxxxxx: Narodni pokret, 265.

527

lett volna a jelképek összességének megsemmisítése: egy körülbelül hatvanfős tömeg ve­ rődött össze a faluban, a községi hivatalról rudakkal leverték a közös címert, és az elöl- járótól a – feltételezések szerint rejtegetett – magyar címer kiadását követelték – vagyis azt is fölismerték, hogy a levert címer nem az volt. Ezután a település mindkét boltjának és a trafiknak a cégérét is leverték, összetörték, ezeket szintén címernek [grb, horvát] ne­ vezték. A hatalmi jelképek birtokba vételét betetőzte, hogy a boltostól nem csupán a nála lévő készpénzt és cigarettát kobozták el, hanem a boltban kifüggesztett Xxxxxx Xxxxxx- portrét is.22 A közös címert rongálták meg Dubravében, Xxxxxxxxxx és egy sor más tele­ pülésen is. Különösen jól mutatja a változásokkal szemben a tűrőképessége határáig jutott paraszti társadalom lelkiállapotát, hogy Xxxxxxxxxxx, a már említett csillapító célú beszél­ getései során Sveti Križben a templomtéren köré gyűlt helyi lakosságot (köztük – emeli ki –, időseket) arról igyekezett meggyőzni, hogy címerügyben nem lesz semmi új, „senkinek sem áll szándékában másféle címereket kifüggeszteni, mint amelyek már eddig is voltak”.23

Xxxxxx Xxxxxxxxxxx 1883. augusztus 26-án a környékbeli falvak lakói mise után lever­ ték a horvát nyelvű hivatalos kiírásokat és címert, mivel „az tulajdonképpen olyan, mint a magyar címer” – mondták.24 Az utóbbi megjegyzés arra utal, hogy többről van szó, mint az írástudatlan tömegek irracionális viselkedéséről25 vagy a nemzetté válás folyamatába való kései csatlakozásukról. A félmondat inkább arra enged következtetni, hogy a tömeg magyarként azonosított minden állami jelképet, és a „magyar” szót valójában a „távoli, ellenséges hatalmi központ” értelemben, nagymértékű jelentéstorzítással-jelentésbőví­ téssel alkalmazták meglehetősen sok irritáló tényező megnevezésére.

A lokális horvát hivatalnokréteg és a falusi intelligencia ellen intézett támadások nagy száma szintén arra mutat rá, hogy az állami bürokráciát képviselő bármely nemzet­ hez tartozó személyt ellenségként azonosított a tömeg. Különösen feltűnő ez azokkal a személyekkel kapcsolatban, akik semmilyen formában nem voltak kapcsolatba hozha­ tóak Budapesttel, így például tanítók, plébánosok vagy pópák esetében nem mindig könnyű megérteni, mivel is vádolták őket tulajdonképpen, és hogyan érthették rájuk a ’magyar’ vagy ’magyarón’ jelzőt, vagy hogyan lehetett volna lehetséges, hogy „megvegye”, lefizesse, felhasználja őket a magyar állam.

Ebben a kontextusban a ’magyar’ jelzőnek olyan szélsőségesen tág használatával ál­ lunk szemben, ami már gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy annak pontos tartalmát is értsük: jelentett-e valóban nemzeti hovatartozást (ez esetben a használata a helyi horvát elitekre, vagy, mint láttuk, a horvát címerre abszurditásnak tűnne), vagy általánosságban

22 A stubicai községi elöljáróság jelentése a zlatari alispánságnak. 1883. augusztus 29. HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs. 3454/1883.

23 Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx jelentése több településen tapasztaltakról Zlatarból. 1883. szeptember 2. HDA Pr. Zv.

78. 6. 182. cs. 3653/1883.

24 Xxxxxxxxxx: Narodni pokret, 265.

25 Mint a források ismertetése során szóba került, a parasztmozgalmak értelmezésében hagyományosan nagy szerep jut a tiltakozó tettek irracionálisnak bélyegzésének, elsősorban két tényező, az iskolázatlanság/ írástudatlanság és a résztvevők rendszerint nagy mértékű alkoholfogyasztása miatt. A jelen tanulmányban azt az álláspontot képviselem, hogy ha egy magatartásforma visszatérő mintázatként jelenik meg a for­ rásokban, akkor nem önkéntelen cselekvésnek, hanem elemezhető magatartásformának tekintem azt, amelynek belső logikáját felderíteni a kutatás feladata.

528

a parasztságon uralkodó államhatalom, illetve egy idegennek és ellenségesnek érzékelt elit megnevezése volt. Utóbbira ráadásul rendelkezésre állt a ’magyarón’ jelző is, amely eleve megengedte, hogy nemzeti hovatartozástól függetlenül bárkire alkalmazzák. Aho­ gyan a két gyűjtőfogalom a legkülönbözőbb megtámadott személyek kapcsán hangozha­ tott el, úgy azt is feltételezhetjük, hogy a magyar címert nem egyszerűen, vagy nem min­ dig csak nem ismerték fel, hanem a legkülönbözőbb állami szimbólumokat tartották és nevezték magyarnak – így fejezve ki azt a szakadékot, amely saját világuk és a hatalmi struktúrák között egyre szélesebbre tárult.

A ’magyar’ jelzőt a legironikusabb módon talán egy tengerparti kisvárosban, Zengg­ ben állították a feje tetejére. Xxxxx történetében Xxxxx felemelkedése jelentett igen sú­ lyos következményekkel járó fordulatot, ezért a városka a magyar gazdaságpolitika meg­ változtatására irányuló elkeseredett próbálkozásairól, és ezzel együtt magyarellenes érzelmeiről vált ismertté.26 A városkában a polgármester, Xxxxxx Xxxxx jelentése szerint egy „jogpárti felbujtó”, Xxxxx Xxxxxxx „hergelte a népet minden hivatalnok ellen, még- pedig, hogy aki a magasságos kormány törvényeit megtartotta, vagy azokkal egyetértett, azoknak mind kiadta a lakóhelyét, azzal, hogy azok mind magyarok, és ezzel a névvel bélyeg­ zett meg minden békeszerető, jóravaló városi polgárt, akik nem kívántak semmiféle fel­ fordulást”.27 Zengg városának békeszerető polgárai, de bizonyos hivatalnokai is, sokrétű küzdelmet folytattak a magyar hatalommal, és annak közeli kirakatvárosával, Fiumével. Nem számíthattak arra, hogy egyszer csak nem csupán magyarszimpátiával, de egyenesen

„magyarsággal” gyanúsítják meg őket. A jelentés a továbbiakban a rendbontások fő oka­ ként a „törvények gyűlöletét” nevezi meg, vagyis tulajdonképpen rámutat arra, hogy a fortyogó indulatok általában az államhatalom ellen irányulnak.

A ’magyar’ fogalom kitágulása és torzulása nem egyedülálló jelenség, nagyon hason­ ló ahhoz, ami Északkelet-Romániában történt a 20. század elején, ahol, Xxxxx Xxxxx kuta­ tásai alapján, a ’diák’ szó szakadt el végleg eredeti jelentésétől, és a parasztmozgalmak szóhasználatában városi rebellis elemmé, sőt, lázadó értelemben önmeghatározássá is

vált („mi vagyunk a diákok” kiabálták az 1907-es jacquerie gyakran írástudatlan részt­

vevői).28 1905-ben Alsó-Ausztria sztrájkoló munkásai nevezték „Krowotennek”, vagyis horvátnak a sztrájktörésre toborzott magyar és szlovák munkásokat, amely az adott kon- textusban egy kifejezetten lekicsinylő megnevezése volt a többnyire szláv nyelvű, vidék­ ről a városba ideiglenesen vagy tartósan beköltözőknek.29 Utóbbi példa természetesen a bűnbakképzés nacionalista logikáját is mutatja, mint ahogy az általam elemzett meg­ mozdulások szóhasználata is arra utal, hogy a társadalmi konfliktusok nemzetivé színe­ zése, akár a szakirodalomban sokat emlegetett jogpárti agitáció, akár a parasztság saját tapasztalatai révén, de megtörtént.

26 Eszik Xxxxxxxx: Fiume árnyékában. A magyar kikötő dualizmus kori iparosításának regionális következ­ ményei. Korall 20 (2019) 76. sz. 5–25.

27 Izidor Vuich jelentése a Zengg városában fellelhető állapotokról. 1883. augusztus 29. HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. csomó 3442/1883. [Kiemelés: E. V.]

28 Xxxxx Xxxxx: Peasant Violence and Antisemitism in Early Twentieth-Century Eastern Europe. London, 2018. 39. 29 Xxxxxx Xxxxxxx: Social Conflict, National Strifle, or Political Battle? Violence and Strikebreaking in Late

Habsburg Austria. European History Quarterly 49 (2019) 661.

529

Ami a paraszti tapasztalatot illeti, az mindenképpen kijelenthető, hogy míg az állam az adóbehajtás és a kataszteri felmérések révén a megmozdulások előtti években foko­ zottan láthatóvá (és fenyegetővé) vált az agrárnépesség életében, az 1879-től felerősödő magyarosító politikát nemigen érzékelhették vidéken. Az állam helyi képviselői nem ma­ gyarok voltak, különösen mivel az adóbehajtás községi feladat lett, de a pénzügyigazgatás hálózata is helyi munkaerővel dolgozott. Éppen ezért az államhatalom és a magyarok azonosításához hiányzott egy láncszem, amelyet olykor a ’magyarón’ kifejezés használa­ ta, legtöbbször azonban egy a paraszti mozgalmakra jellemző rémhír elterjedése pótolt. A paraszti megmozdulások során a szóbeszédek burjánzását olvashatjuk ki a forrá­ sokból. Ezek a szóbeszédek általában sajátos keverékei néhány pontos értesülésnek, a népi képzelet különböző elemeinek, vágyvezérelt gondolatoknak és ellenkezőjének, a lakosság legszorongatóbb félelmeinek. Tartalmuktól függetlenül úgy tekinthetünk ezekre a híresz­ telésekre, mint a közösségek kollektív értelmezési kereteire, amelyek egy válsághelyzet­ ben, akut bizonytalanságban valamilyen racionalizáció lehetőségét nyújtották a közösség tagjainak. Számunkra tehát igazságtartalmuktól függetlenül informatívak a szóbeszédek azzal kapcsolatban, hogy milyen módon értelmezte a nyilvánvaló válságot a megmozdu­ ló parasztság. Mivel a szóbeszédek funkciója többek között az is volt, hogy feltüzelje a pa­ rasztságot, és legitimizálja az általa alkalmazott erőszakot, jellemző például, hogy újfajta,

végképp elviselhetetlen adók kivetéséről keringtek rémhírek.30

1883-ban az ilyen adófélelmek31 mellett a legszélesebb körben elterjedt szóbeszéd az volt, hogy a helyi hivatalnokok és a falusi értelmiség eladja a falut a magyaroknak, eladja a templomot, a harangtornyot, a földeket, vagy akár a falu lakosságát a magyaroknak. Ez a magyaroknak történő kiárusítástól való félelem vissza-visszatérő, meghatározó ele­ me a jelentéseknek, olyannyira, hogy Xxxxxxx Xxxxxxxxxx egyenesen a megmozdulások mesternarratívájaként tekint rá.32 Ez a félelem közvetlen – elképzelt – kapcsolatot terem­ tett a hatalmi struktúra helyi szereplői és a magyarországi központi hatalom között, és a parasztságnak lehetőséget adott arra, hogy a személyekkel és a szimbólumokkal kap­ csolatos ellenérzéseit megindokolja, logikus keretbe rendezze. Az eladás jele ugyanis a terjedő híresztelés szerint az lett volna, hogy az éj leple alatt a templomra, a harang- toronyra, az elöljárósági épületre stb. az említett személyek kitűznek valamilyen zászlót (magyart, vagy egyházit, vagy lényegében bármilyet), amiről a magyarok fel fogják ismer­ ni, hogy birtokba vehetik a települést, vagy annak részeit. A „jeladó” lobogók megsem­ misítése ezért megelőzésnek, önvédelemnek tűnt fel.

Ebben a szóbeszédben nem csupán az a figyelemre méltó, hogy végső soron a horvá­ tok (és szerbek) nemzeti függését tematizálja valamiképpen, hanem az is, hogy az árulást pénzmozgással köti szorosan össze, és az adásvétel aktusával teszi egyenlővé, miközben

30 A szóbeszédek jelentőségéről a paraszti megmozdulásokban lásd Xxxxx: Peasant Violence, 39–41.

31 Az adófélelmek is gyakran szóltak az állam behatolásáról a vidéki térbe. 1897-ből különösen sok ilyen fé­ lelem ismert, ekkor ugyanis az agrárnépességhez is eljutott a polgári házasság intézményesítésének híre, amelyet roppant ellenségesen fogadott. Ebben az évben az a hír járta, hogy meg fogják adóztatni nemcsak a házasságkötést, hanem még a fiúgyermek születését is, vagyis hogy az állam a legintimebb magánügyek­ ben is jelen lesz, és tovább sanyargatja majd az embereket. Petrungaro: Kamenje i puške, 46–50., 68.

32 Petrungaro: Popular Protest, 506.

530

a magyarosítás valós, lehetséges módjait33 teljes egészében ignorálja. A pénzgazdálkodás­ ra ekkoriban átkényszerülő agrártársadalom mind a kíméletlen adóztatás, mind az 1873 óta tartó gazdasági válság, mind a pénzgazdálkodás ki nem épült infrastruktúrája miatti kiszolgáltatottság (az uzsorának való kitettség), de még az új súly- és hosszmértékek be­ vezetése kapcsán is folyamatosan azt tapasztalta, hogy a korábbinál jelentősen súlyosabb terhek hárulnak rá, amióta azokat pénzben számolják. Megnyúzóit pedig különböző írás­ tudókkal azonosította, akiket általában magyarnak (máskor pedig zsidónak, erről a későb- biekben részletesebben is szó lesz) nevezett.

A paraszti megmozdulások politikai szimbólumokkal kapcsolatos magatartásformái tehát vagy válogatás nélkül minden hatalmi jelkép ellen irányultak, vagy olyan elbeszé­ lési keretet kaptak, amely szerint a parasztság tetteinek magyarellenes éle volt ugyan, az ebben az összetett szóban szereplő ’magyar’ jelentését azonban kibővítették, így az vég­ tére is szintén alig jelentett mást, mint az ellenségesen szemlélt hatalmi struktúra bármely jelképét vagy bármely szereplőjét.

Végül a tiltakozási hullám alkalmat adott arra is, hogy egy-egy akut helyi probléma kifejezést nyerjen. Ilyen esetekben a címerek leverése a tiltakozás készen álló, bevethető koreográfiájaként működött. Újgradiskában [Nova Gradiška, Horvátország] például a pa­ rasztság felháborodását egy tűzeset váltotta ki, amely éppen abban a bükkösben pusztí­ tott, amelynek kivágására a lakosság korábban engedélyt kapott, és amelyre a tűz más­ napján került volna sor.34 A jelentést tevő községi elöljáró annak a véleményének adott hangot, hogy az egyébként békés és az uralkodóházhoz őszinte szeretettel ragaszkodó környékbeli népet a Zágrábból érkező újsághírek zaklatták fel, s „ennek tetejébe a neve­ zett tűzvész végtelenül elkeserítette a nincstelen, nyomorult népet”.35 Amikor tehát a cí­ merek és zászlók leverését, leszakítását végrehajtották, olyan mintát követtek, amelyet az újságokból ismerhettek meg, elkeseredésüket azonban valójában az őket ért veszteség fokozta.

A történteknek a paraszti nemzeti ébredés folyományaként való értelmezését rész­ ben megkérdőjelező, részben kiegészítő interpretációja nem öncél: a továbbiakban annak bizonyítására teszek kísérletet, hogy a hatalom által hozott intézkedések mint újdonsá­ gok, illetve a hatalmi személyeknek a paraszti világon kívülisége – vagyis a városhoz tar­ tozása – antimodernista és városellenes jelleget adott a tiltakozásoknak.

33 Ha valóban a nyelvhasználati kérdés állt volna a tiltakozás középpontjában, valószínűsíthetően ezzel kap­ csolatos félelmekkel találkozhatnánk (például hogy majd magyar iskolába viszik a gyerekeket vagy ma­ gyarul kell eljárni hivatalos ügyekben stb.). Ilyen jellegű kollektív félelemre azonban a forrásokban nem láttam példát.

34 A községi elöljáró jelentése Nova Gradiškából. HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs. 3072/1883. Érdemes persze a forrást kritikusan olvasni, szerzőjének, egy községi elöljárónak érdekében állhatott, hogy a lakosságot egyébiránt békésnek és lojálisnak láttassa, és hogy a felelősséget távoli szereplőkre, illetve egy véletlen incidensre hárítsa. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy esetenként az ilyen, kifejezetten helyi és alkalmi gondok jelen­ tették a szikrát, amely a tiltakozásokat belobbantotta.

35 Uo.

531

Városellenes paraszti erőszak

1883 nyári hónapjaiban gyakran ért atrocitás embereket a ruházatuk miatt. Egy Xxxx nevű volt határőrvidéki falu elöljáróját azzal gyanúsították meg, hogy saját zsebre szedte az adót, hogy abból csizmát vehessen magának.36 A csizma mint a városiak kiváltsága, és éppen ezért potenciális célpont, több jelentésben is említésre került. A szomszédos Maja nevű faluban megöltek egy személyt, aki kaputot, egy bizonyos fajta kabátot viselt, ame­ lyet városi öltözetként azonosítottak. A ruhadarab nevéből képzett kaputaši a városiak dehonesztáló gyűjtőneve volt, a kabátos embereket gyakran egyszerűen az adóbehajtók jelenlétével azonosították. Ahogy egy jelentésben olvasható, az adóterhek sokasága „fel­ emésztette a nyomorult parasztot, aki ennélfogva minden civilizált személyben ellenséget látott és sanyargató szörnyet. Ezért lehetett hallani a zavargások alatt, hogy minden kaputašsal végezni kell/kötelet minden kaputašnak!”37

A „nyomorult paraszt” és a „civilizált személy” szembeállítása érzékelteti, hogy a hagyományos vidék-város ellentét a 19. század második felére, a városi modernizáció fel­ gyorsulása és a civilizációs folyamatok felértékelődése révén új árnyalattal gazdagodott. Nem csupán a kisközösségek erkölcsei és a város lazább emberi kapcsolatai által megha­ tározott életmód különbségei, nem csak az eltérő foglalkozásszerkezet és gazdasági lehe­ tőségek határozták meg ezt a társadalmi feszültséget, hanem egyre inkább a civilizációs vívmányokhoz való egyenlőtlen hozzáférésből adódó gazdasági és mentális különbségek is. Éppen ezért ebben az alfejezetben a városellenes fellépés részeként fogom kezelni a falusi intelligencia elleni agressziót. A falvak világában kívülállóként kezelt, a várost meg­ járt írástudók a városnak a vidék feletti dominanciáját testesítették meg azáltal, hogy a városban megszerezhető civilizációs javak (elsősorban az írástudás) segítségével hatal­ mat gyakorolhattak a paraszti tömegek felett. Ők képviselték ezenkívül a hagyományos paraszti világ megváltoztatásának szükségét-szándékát (például a mezőgazdaság kapita­ lizációjára való törekvést), azt a modernizációs intervenciót, amely olyan fenyegető erő­ vel nehezedett az agrárnépességre.

Az egyértelműen felismerhető városi személyek elleni erőszakos cselekmények mel­ lett a városi ruhában a faluban megjelenő felbujtó, illetve a városban gyülekező, ruháza­ táról szintén könnyen felismerhető paraszti „csőcselék” is fontos szereplői a forrásoknak. Mindkét figura a felelősség hárítására szolgált: amikor a falusiak arról számoltak be, hogy

„urakat” láttak a tömegben, akik (meg)vezették az egyszerű népet, illetve amikor a városi polgárok a város terében idegen és dühödt falusiakat láttak, mindannyian azt igyekeztek közölni, hogy nem az ő hibájukból történt rendbontás.38 Nem a hárítás ténye, hanem logi-

36 Jelentés Gora, Kraberčan, Klasnić, Maligradac és Maja községekből. 1883. szeptember 9. HDA Pr.Zv. 78. 6.

183. cs. 3821/1883.

37 A jelentést idézi Biondich: Xxxxxxx Xxxxx, 21–25. [Kiemelés: E. V.]

38 Újgradiskán a tömeg paraszti elemeit szúrta ki a jelentéstevő. A községi elöljáró jelentése Nova Gradišká­ ból. HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs. 3072/1883. Egy Utješenović-jelentés szerint viszont „a címereken található magyar feliratok elleni ellenállás Zágrábból terjedt el a zagorjei vidékre, egyes személyek, diákok és újságok révén, de tényszerűleg olyan személyek révén is, akik számos falusit részvételre buzdítottak, mint azt ma is hallottam, hogy urak [értsd városi ember, gospodin: E. V.] kiáltották, hogy »magyar címerek«”. Ognjeslav

532

kája fontos számunkra: a szereplők a vidék-város ellentét elvi alapján találtak rá arra a másikra, akit felelősség terhelhetett.

Az augusztus 20. környéki vásárokra a városokba érkező parasztok helyenként tör­ tek-zúztak a városi térben, és a garázdaság mellett olyan kollektív erőszakaktusokra is sor került, amelyeknek célja a városiak megfélemlítése vagy kirablása volt: „A zavargás, mely eleinte a hivatalos czimerek ellen irányult, veszedelmes communisticus jelleget kezd ölteni. Bujtogatók, kik állítólag magyarországiak, a tulajdon elleni támadásokra izgatják a népet.”39 Ilyen esetekben a vidék és a város közötti konfliktust tovább élezte a városi­ aknak a karhatalommal való összefogása, mint Krapinán, ahol „néhány száz paraszt ra­ bolni akart […], de a polgárság szembeszállt velük, támogatva a csendőrséget. A csendőrök egyik őrjárata összeütközött a csőcselékkel, lőtt, mire a zendülők széjjelfutottak.”40 A csendőrtűz következtében egy parasztember meghalt, a városiak pedig minden bizony­ nyal attól féltek, hogy halála nem marad megtorlatlan, hiszen elterjedt, hogy „a többiek a hegyek közé menekültek, mint mondják, öszszegyülekezni, hogy néhány ezeren egy­ szerre támadják meg Crapinát”.41 A történetből látható, hogy a félelem légkörében ko­ rántsem csak a paraszti tömegek berkeiben jutottak szerephez szóbeszédek, híresztelések, hanem a városban is. A rémhírek immanens része a túlzás, mint amilyen a több ezer fős feldühödött paraszti tömeg víziója is volt, valamint a megalapozatlanság: a felkelők nem törtek be többé Krapina városába. A kölcsönös félelem légköre azonban jól mutatja a vi­ dék és a város közti szakadék mélyülését.

A falu belső világában az ellenség figurája a városiakhoz hasonlóan öltözködő, írni- olvasni tudó, a városban tanult és hivatásából eredően azzal kapcsolatot tartó tanító,42 pap, hivatalnok és kereskedő lett. Mint látható volt, ezeket a személyeket vádolták magyar- barátsággal és árulással, rajtuk és náluk keresték azokat a szimbólumokat, amelyeket a ha­ talom jelenlétéhez köthettek. A már említett zászló és címer mellett elsősorban bármilyen írott dokumentumot (rendelkezéseket, utasításokat, törvényszöveget), térképeket és az újonnan bevezetett súly- és hosszmértékek mérőeszközeit (súlyokat és méterrudakat).

Az új mérőeszközök megsemmisítése a haladásban feltétlenül hívő kortárs elitek szemében a barbár irracionalitás kiemelkedő példájaként tűnt fel. A felháborodott értet­ lenség szólal meg Xxxxx Xxxxxxx publicisztikájában is, amely visszaadja az uralkodó mo­ dernizációs diskurzus erejét és fensőbbséges hangvételét.43

Utješenović jelentése a báni kormánynak Zlatarból. 1883. szeptember 2. HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs. 3653/1883. [Kiemelés az eredetiben.]

39 Zágrábból jelentik. Nemzet 1883. szeptember 2. 1.

40 Uo.

41 Uo.

42 A tanító idegenségét érdekesen példázza az a jelentés, amelyben a horvát szövegben egyedüliként a „tanító” szó németül szerepel: Da sam ja vlada, ja bi objesio i Lehrera i popa i sve činovnike […]! [„Ha én irányítanék, én felakasztanám a tanítót és a papot is meg minden hivatalnokot (…)!”] A jelentésben a mondat idézetként szerepel, egy kis falu, Brđani lakójától, bizonyos Xxxxx Xxxxxxxxxxx. A járási elöljáró jelenti Rambergnek, Petrinja. 1883. szeptember 22. HDA Pr.Zv. 78. 6. 183. cs. 3983/1883. [Kiemelés az eredetiben.]

43 Xxxxx Xxxxxxx dühe természetesen a nemzeti ellentétből is táplálkozott, sőt, elsősorban abból. Ez azonban nem zárta ki, hogy a civilizációs fölény hangján is megszólaljon.

533

Pesty ráadásul a zavargások bemutatott szimbólumhasználatát is nonszensznek ta­ lálja:

„A horvát népről feltenni, hogy kedélye felháborodott, midőn a magyar államcímert és a magyar felírást látta, valóban nagy naivság. Ez a nép nem csak a magyar címereket szakította le, hanem olyanokat is, amelyeken semmi, vagy csak horvát felírás volt. […]

– jele e népben, hogy az olvasási képesség még nincs eléggé elterjedve, jele, hogy buj­ togatók már régóta előkészítik céljaikra. Az a nép kifakadt a méter-rendszer ellen is és vissza akar térni a régi súlyok és mértékekhez. Vajjon tudja-e ez a nép mit akar?”44

Pesty véleménye közel sem egyedülálló. Xxxxxxxxx Xxxxxx útleírásában például az osztrák–magyar adminisztrációhoz nem feltétlen lelkesedéssel viszonyuló bosnyák lakos­ ságról jegyzi meg, hogy „nem kell neki a nyakára erőltetett kultúra, borzad a haladás újító törekvéseitől”.45 Az önrendelkezésre alkalmatlan és a haladásban saját érdekeit fel­ ismerni képtelen „nép” lekicsinylése nem Pesty és Xxxxxxxxx gondolkodásának sajátja, hanem a modernizáló eliteké.46

A méterrendszer gyűlölete a kutatók számára is gondot okozott. Még azok a történé­ szek is, akik nem tekintették tökéletesen megmagyarázhatatlannak ezt a magatartás- formát és bizonyos empátiával közelítették meg a témát, úgy vélték, hogy a tudatlanság­ nak fontos szerepe volt a méterrendszer elutasításában. Xxxxxx Xxxxxxx 1937-ben született ilyetén értelmezését vette át Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx is. E szerint a békétlenségnek hátterében elsősorban anyagi természetű félelmek álltak, mivel a parasztok meg voltak róla győződ­ ve, hogy adóterheik tovább nőnek majd, mint ahogyan az az új mértékek bevezetésével már megtörtént. A „magyar mértéket” nem valamiféle konzervativizmus miatt utasítot­ ták vissza, hanem mert úgy érzékelték, hogy gazdasági kárt jelentett számukra az átváltás, vagyis kevesebbet kaptak a terményeikért az új számítás szerint. Xxxxxxx kiemelte, hogy ennek oka valójában az agrárválság miatt csökkenő árszint volt, ezt azonban a parasztság nem ismerte fel, és tévesen a mértékegységváltást látta kiváltó oknak.47 Hozzátehetjük, hogy az agrártársadalom írástudatlan része az átváltás folyamatát nem tudta ellenőrzése alatt tartani, a bizalmatlan légkörben pedig könnyen hihette, hogy becsapták.

A méterrudak és súlyok összetörése, megrongálása azonban nem elszigetelt esetek voltak, hanem leggyakrabban térképek és iratok megsemmisítésével együtt, valamint, ahol a faluban éppen jelen voltak, a földmérők és mérnökök megtámadásával egyetemben történt. A mértékrombolásnak a puszta feszültséglevezetésnél jóval komolyabb tétjeit mutatja az az erősítésért folyamodó zlatari távirat is, amely arról számol be, hogy a kato-

44 Pesty: Száz politikai, 33.

45 Xxxxxxxxx Xxxxxx: Úti rajzok. [1901.] In: Adriai képek. Magyar útirajzok. Vál., összeáll. Kiss Gy. Csaba. Bp., 2008. 309.

46 Ez az attitűd nyilvánul meg továbbá azoknak a forrásoknak a sokaságában, amelyek csakis valamilyen külső felbujtó (zágrábi diák, jogpárti aktivista, magyar antiszemita, külföldi szocialista stb.) hatásának tulajdonítják a paraszti tiltakozások kirobbanását, az agrárnépességet képtelennek tartva az önálló, nagy­ korú cselekvésre. Xxxxx: Peasant Violence, 50.

47 Xxxxxxxxxx: Narodni pokret, 14.

534

nasággal összetűző felkelők közül négyen holtan maradtak az utcán, a tömeg azonban ennek hatására sem oszlott szét, hanem eltökélt maradt, hogy Zlatarban és a környék településein felkutatja és megsemmisíti az új mértékeket, megkeresi és visszaállítja a régieket.48

A puszta átváltási csalás vagy anyagi hátrány elszenvedésénél a dolgok meg- és fel­ mérése ugyanis sokkal összetettebb élmény volt az 1880-as évek parasztsága számára. Az ekkor zajló kataszteri mérések eredményeképpen, különösen azokon a területeken, ahol 1883-ra elkészült az új kataszter, új adónemeket vezettek be, és folyamatosan nőttek az adóterhek. Az adóalapi besorolást a mérnökök végezték, és gyakran visszaéltek azzal, hogy életbevágó kérdés fölött rendelkezhettek (vagyis tetemes összegeket tettek zsebre azért, hogy alacsonyabb adózási kategóriába soroljanak egy-egy földterületet).49 A zadru- gák felbontásával járó telekkönyvezés folyamatában szintén fontos feladataik – és hasonló korrupciós lehetőségeik – voltak. Xxxxx Xxxxx, aki a házközösségek egybentartását üdvös- nek tekintette volna, úgy vélte, hogy a felosztással a parasztok nem, csakis „a mérnökök, a kereskedők, a hitelezők és a hivatalnokok” járhattak jól.50 A mérnökök erre a listára nyilvánvalóan nem műszaki szakszemélyzetként, hanem a falusiak kárán hasznot húzó

„népnyúzóként” kerültek.

A parasztságnak tehát közvetlen tapasztalata volt arról, hogy a földmérés nem egy­ szerű technikai-tudományos kérdés, és különösen nem független attól, hogy a központo­ sító állam milyen hatékonysággal tudja az ellenőrzését vidékre is kiterjeszteni. Emellett a megfelelő források hiányában a földmérés érzelemtörténeti vonatkozásait nehéz föl­ tárni, de a földhöz való ragaszkodás intimitásának megsértése a mérések olyan vonása, amire bizonyos jelekből, elsősorban az erőszak mértékéből azért lehet következtetni. Ogulinból fennmaradt egy olyan járási hivatalnok jelentése, aki érdeklődést és együtt- érzést mutatott a felkelők iránt, s talán éppen ezért őszintébb válaszokat kapott a kérdé­ seire. Jelentésének bevezetője a megszokott hivatalos hangnemtől eltérően megrendülé­ séről tanúskodik: „Közéjük jöttem, és meg kell mondanom, mélyen meghatott, ahogy ez a nép bánkódik, elismeri a hibáit, és bocsánatért esedez.” A békétlenség résztvevői ment­ ségükre elsorolták terheiket, életkörülményeik elviselhetetlen nehézségeit, végül félel­ meiket is. Utóbbiak leginkább arról szóltak, hogy további, legkülönfélébb adókat fognak bevezetni, amelyek közül azonban a jelentéstevő is kiemelt egy szóbeszédet: a paraszt- emberek azt állították, hogy tudomásuk szerint „olyan adók jönnek, amilyenekről még ember nem hallott, ezután minden halottunkat lemérik és súlyuk szerint adót kell majd fizetnünk”.51 Az ebben a híresztelésben megfogalmazott aggodalom nem csupán anyagi természetű. Azt a félelmet is kifejezi, hogy az állam, éppen mindent racionalizáló mérési gyakorlatán keresztül, erőszakos és kegyetlen módon behatol a családok egyik legbenső­ ségesebb terébe, az elhunyt családtag meggyászolásának rítusaiba.

48 Erősítésért folyamodó távirat Zlatarból. 1883. augusztus 26. HR HDA-Pr.Zv. 78. 6. 181. cs. 3306/1883.

49 Xxxxxxxxxx: Narodni pokret, 60.

50 Xxxxx Xxxxxxxxxx: Narodni pokret, 37.

51 A járási hivatal jelentése Ogulinból. 1883. augusztus 30. HDA Pr.Zv. 78. 6. 181. cs. 3457/1883.

535

Számításba kell vennünk annak a gondolatnak a falusi recepcióját is, amely szerint a mérnök a modernizáció ikonikus figurája volt.52 Ironikus azt gondolni, hogy az agrár­ népesség a köreibe jutott sajtótermékek hatására nemzettudatra ébredt, de semmit nem érzékelt azokból a progresszióról, techno-tudományos haladásról, modernizációról szóló gondolatokból, amelyek ugyanezekben az orgánumokban fogalmazódtak meg, és ame­ lyeknek a mérnöki tudás és gyakorlat gyakran állt a középpontjában. Hiszen ez volt az a korszak, amikor a legszélesebb közönség számára szánt olvasnivalók is közöltek műszaki rajzokat, mint a Vasárnapi Ujság a városligeti artézi kút hosszmetszetét53 vagy a Magyar- ország vármegyéi és városai sorozat a fiumei világítótoronyét,54 a nagyra értékelt mérnöki teljesítmény vizuális hordozóiként. Később, a századfordulón már a „haladás” kifejezés túlhasználatáról, mindenütt jelenlévőségéről értekezett Xxxxx Xxxxxxxx a kifejezetten paraszti közönségnek szánt Dom [haza, horvát] című lapjában egy Haladás címmel meg­ jelent írása. A cikk szerint minden könyv és minden újság a haladásról harsogott, tanult és tanulatlan, okos és buta egyaránt a fejlődésről beszélt, s mindent, ami nem haladó, vadnak és elmaradottnak minősített. Xxxxx cikkében a modern ember „egyik fülén teleg- ráffal, másik fülén telefonnal” él, de ez nem jelenti azt, hogy lelkében jó ember. Miközben a haladás gondolatát paraszti közönsége körében is abszolút közismertnek tekintette, Xxxxx a modernitás vívmányaival kapcsolatban arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy

„mi, parasztok, a Dom olvasói, ezek nélkül is emberek tudunk maradni”.55 A jogpárti agi­ tációért részben felelőssé tett Sloboda56 [szabadság, horvát] című lap 1883 szeptemberében egyenesen a „lélektelen mérnökökről” [„bezdušni inžiniri”, horvát] értekezett egy hosz­ szú, sajnos többnyire cenzúrázott vezércikkben.57

Amikor tehát Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx a méterrendszer elleni fellépés kapcsán több helyen is azt állapította meg, hogy a parasztság mindent elutasított, ami Magyarországról érke­ zett, tekintet nélkül arra, hogy az adott intézkedés előremutató, a haladást szolgáló volt-e, mint az új mértékek, vagy sem,58 véleményem szerint elsiklott egy fontos tényező fölött. Nevezetesen afölött, hogy a parasztság számára éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem volt

52 Xxxxxxxx Xxxxxxx a mérnököt, a tudóst és a nagyiparost nevezi a „haladás héroszainak” – a paraszti agresz­ szió a mérnökökön kívül az írástudókat és a „kapitalista” szerepben látott zsidóságot is érte. Az erőszak hátterében sok tényező állhatott és állt, nem abszolutizálom az antimodernista magyarázatot, de meg­ fontolásra érdemesnek tartom. Xxxxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxxx Xxxxxxx: La modernité désenchantée. Relire l’histoire du XIXe siècle français. Párizs, 2015. 57.

53 Az artézi kutak fúrásáról. Vasárnapi Ujság 1878. október 20. 670.

54 Xxxxx://xxx.xxxxxxx.xxx/xx/xxxxxx-xxxxxxxxxx/Xxxxxxxxx-xxxxxxxxx-xxxx-xxxxxxxxxxxx-xxxxx­ gyei-es-varosai-1/fiume-es-a-magyar-horvat-tengerpart-7515/a-fiumei-kikoto-irta-gonda-bela-7CCF/epi­ tesmod-7CE6/. (Legutóbbi megtekintés: 2022. november 3.) A Vasárnapi Ujság és a Magyarország vármegyéi és városai sorozat természetesen inkább polgári közönség számára íródott, és vélhetően ritkábban jutott el a falvakba. Xxxxxxxxxxx csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a mérnöki teljesítmény mitizálása nem a mérnökszakmák képviselőinek vagy a haladás teoretikusainak ügye volt, hanem szélesebb körben is terjesztett gondolat. A képes illusztrációk pedig olykor az írástudatlan rétegekhez is eljutottak.

55 Što je „napredak”? Dom 1901. december 27. 424–425.

56 Főszerkesztője a zenggi születésű, majd 1883-ig Szusákon élő jogpárti publicista, Xxxxx Xxxxxxx volt. Egy Eszékről származó jelentés például a városban történteket kizárólag a Sloboda káros befolyásának tulajdo­ nította. Eszék polgármesterének jelentése. 1883. augusztus 28. HDA Pr.Zv. 78. 6. 181. cs. 3315/1883.

57 Sloboda 1883. szeptember 19. 1.

58 Xxxxxxxxxx: Narodni pokret, 67., 94.

536

indifferens egy-egy intézkedés újdonsága, modernsége, sőt. Egyrészt kifejezetten rosszul reagált a további újításokra, másrészt a modernitás szimbolikájából is használta azt (a mér­ nök és a mérés jelkép voltát), ami lehetővé tette számára elégedetlensége kifejezését. A 19. század második felében az agrárnépesség azt tapasztalta, hogy a különböző újdon­ ságok fenekestül felfordították hagyományos életkereteit, és ezt a modernizáló interven­ ciót kényszernek, erőszaknak élte meg. Az a feltételezés, hogy a méterrendszer jelentő­ ségét a falvak világa félreértette, nem áll biztosabb lábakon, mint az a másik, amely szerint a saját céljainak megfelelően értelmezte (át) azt.59 A mértékekkel szembeni erőszak lehe­ tőséget teremtett számára arra, hogy kifejezze az újjal szembeni gyanakvását, ami Xxxxx Xxxxx értelmezése szerint nem irracionális cselekvés, hanem tapasztalatokon alapuló, működő stratégia volt. Hiszen a

„… tradicionalista a »régi rend« […] nevében próbálja feltartóztatni a bekövetkező változásokat. A hangsúly épp úgy eshet a hagyománnyal szakító elvetemült egyének­ re, mint az új szokásokra […]. Emögött nem valamiféle eszeveszett konzervativizmus rejlik, hanem az a keserű felismerés, hogy a változás árát rendszerint az egyszerű emberekkel fizettetik meg, valamint az, hogy a felkelést vagy a lázadást valamilyen módon legitimálni kell.”60

Miközben a történészek számára legtöbbször hozzáférhetetlen marad az agrárnépes­ ség nehezen racionalizálható magatartása és érzelmeinek története,61 a kortárs hatalmi hierarchia alsó szintjén elhelyezkedő jelentéstevők egy része empatikusan viszonyult a parasztság modernizációs veszteségeihez. Mint az az újgradiskai járási hivatalnok, aki az újonnan érkező pénzügy-igazgatósági alkalmazottat nyíltan figyelmeztette, hogy tart­ sa tiszteletben a helyi szokásokat, „és semmi újdonságot be ne vezessen, mert abból már elég volt, és a nép, jól tudom, még az eddigiekhez sem tudott hozzászokni”.62 Mint látha­ tó volt, az egyidejű sajtó szintén foglalkozott a parasztság tűrőképességének határaival, és a változáshoz való viszonyával. A szépirodalom63 pedig különösen képes volt a régi

59 Xxxxx Xxxxx többször idézett monográfiájának egyik módszertani alapvetése, hogy a parasztfelkelés alatt terjedő pletykákra úgy tekint, mint amelyekben a kutatónak szóló információ sosem a félreértés vagy félreértelmezés ténye, hanem a tartalma. Utóbbi ugyanis a parasztság céljait és motivációit képes meg­ mutatni. Xxxxx: Peasant Violence, 42. Itt érdemes visszatérni a nemzeti jelképek sajátos használatára is, amely arra mutat rá, hogy az agrártársadalom a nemzetépítés üzenetének sem passzív átvevője, hanem értelmező befogadója volt.

60 Xxxxx Xxxxx: Népi kultúra a kora újkori Európában. Bp., 1991. 209.

61 A szakirodalom a mérnökök elleni erőszakot például nem kezeli külön esetként, csupán a falusi intelligen­ cia elleni agresszió részeként, ami nem szorul külön magyarázatra. Egy kiemelkedő kivétel a méterrend­ szer mintegy száz évvel korábbi, franciaországi bevezetéséről szól. Lásd Xxx Xxxxx: The Measure of All Things. The Seven-year Odyssey and Hidden Error that Transformed the World. New York, 2002.

62 Xxxxxxxx Xxxxxxxxx járási hivatalnok jelentése Nova Gradiškából. 1883. október 8. HDA Pr.Zv. 78. 6. 183. cs.

4320/1883.

63 Az ide vonatkozó irodalmi referenciák összegyűjtése nem lehet célja ennek a kutatásnak, csupán két, a téma szempontjából különösen releváns művet említek meg. A mérés 19. századi buzgalmáról önálló regény is született nemrég, a csendes humorú A világ fölmérése. [Xxxxxx Xxxxxxxx. Bp., 2006.] A falusi lakosságnak a tér racionalizációjával (az 1833-as földméréssel és a helységnevek angolosításával a Brit-szigeteken)

537

világok meggyászolására. Talán a legismertebb idekívánkozó mű Xxx Xxxxxxx, aki a kelet- boszniai lakosság és az osztrák–magyar adminisztráció elképzeléseinek összefésülhetetlen­ ségét írta meg, az új világ furcsaságai közül a felmérési és szabályozási lázat emelve ki.

„Ezek az idegenek nem nyugodtak, de másoknak sem hagytak békét; úgy látszott, el vannak tökélve arra, hogy törvényeik, rendeleteik és szabályaik láthatatlan, de mind érezhetőbb hálójába az egész életet befogják az emberekkel, állatokkal és holt dol­ gokkal együtt, s hogy mindent megváltoztassanak és fölmérjenek maguk körül: a vá­ ros külső képét is, az élő emberek szokásait és természetét a bölcsőtől kezdve egészen a sírig. […] Fölmérték a gyepes részeket, megjelölték az erdők fáit, megvizsgálták az árnyékszékeket és csatornákat, megnézték a lovak és tehenek fogát, megvizsgálták a mérlegeket, kérdezősködtek a nép betegségeiről, összeírták a gyümölcsfák nevét és számát, a birkák vagy baromfiak fajtáit.”64

Az így szerzett tudás birtokában pedig „korlátozták valamiben vagy kötelezték vala­ mire az embert”.65

A falusi írástudók elleni erőszak egy külön elemzést kívánó alesete a falusi zsidók elleni agresszió. Az 1883-as parasztmozgalom antiszemitizmusát a szakirodalom nagy részben a magyarországi antiszemita forrongás, és különösen a tiszaeszlári vérvád hatá­ sának tulajdonítja, illetve általában marginálisnak állítja be.66 A levéltári anyagban három olyan röpiratot találtam, amelyeken szerepel Xxxxxxxx Xxxxxx neve vagy a vérvád vala- milyen formában, ebből egy nyomtatott, ez tehát akár nagyobb példányszámban is ter­ jedhetett, és különböző sajtótermékek is hírét vitték a pernek.67 Nem valószínű azonban, hogy intenzív mintakövetéssel van dolgunk: egyrészt a magyar és a horvát vidék közötti információáramlás és szolidaritás68 túlbecsülése volna azt gondolni, hogy tömeges akció- kat váltott ki a távoli tiszaeszlári eset, másrészt a közel sem olyan sporadikusan megjelenő zsidóellenes agresszió inkább egy hagyományos antikapitalista, gazdasági jellegű anti- szemita érvrendszer megnyilvánulása volt.

Valamint valami újé: ahogyan Xxxxxxxxxx Xxxxxxxx megállapította „The New” as a (Jewish) Threat. Anti-modernism and Antisemitism in Germany [Az „új” mint [zsidó] fenye­ getés. Antimodernizmus és antiszemitizmus Németországban] című tanulmányában, a zsidó épp ebben az időszakban válik a modernitás és a város szimbólumává (an urban

kapcsolatos ellenérzéseiről szól az a nagyszerű dráma, amelyre Xxxxxxx Xxxxxx hívta fel a figyelmem, amit ezúton is köszönök. Xxxxx Xxxxx: Translations. London, 1981.

64 Xxx Xxxxxx: Híd a Drinán. [Ford. Xxxxx Xxxxxx.] Bp., 1947. 201.

65 Uo. 202.

66 Xxxxxxxxxx: Narodni pokret, 11.

67 Pl. a kézzel írt röpiratot/plakátot lásd HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs. 3072/1883. A nyomtatvány egy főispáni jelentés csatolmánya Vukovárból, ami a környék izraelitáinak félelmeiről is beszámol, és a csatolt röplap mellett említ egy a magyarországi eseményekről tudósító helyi horvát lapot, amelynek elkobzását java­ solja, valamint egy Budapestről nagy példányszámban érkezett antiszemita vicclapot, amelyet azonban a hatóságok már lefoglaltak. 1883. október 21. HDA Pr.Zv. 78. 6. 184. cs. 4580/1883.

68 Az éppen magyarellenes jelszavakkal élő paraszti mozgalmak esetében amúgy is nehéz feltételezni a kol­ lektív kiállást a zsidók feltételezett magyar áldozatai mellett.

538

type).69 A zsidókkal kapcsolatos sztereotípiák sokáig éppen ellenkezőleg, arra vonatkoztak, hogy egy elmaradott, hagyományaiba ragadt, szegény, ősiségében riasztóan barbár (lásd vérvád) népről van szó, ez azonban éppen a 19. század második felében radikálisan meg­ változott. A zsidók által jelentett fenyegetés ekkor már az újdonság fenyegetése volt. A modernitás elemei közül Xxxxxxxx érvelése szerint különösen három tényező lett zsi­ dóként azonosítva a német antimodernista és antiszemita intellektuális diskurzusban: a zsidó lett a kapitalista, a városi archetípusa és az értelmiség megtestesítője.70 A zsidó uzsorás középkortól fogva létező sztereotipikus figurája mellé nem csupán az említett értelmiségi diskurzusban, hanem az iparosítás veszteseinek körében (kézművesek, kisipa­ rosok, parasztok, kiskereskedők) általában is felzárkózott a két másik, előítéletekből és félelmekből gyúrt ideáltípus.71

1883-ban tömegesen érték antiszemita atrocitások a horvát–szlavón vidék zsidó la­ kóit. Ezek nagy része az uzsora ellen irányult, ez azonban már összekapcsolódott „az írás­ beliségből kizártak” általános gyanakvásával, szerintük ugyanis az írás „a hatalomban lévők eszköze [volt] az alávetésre és az »igazság« kiforgatására”.72 Ahogy a már sokat idézett Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx részletesen kifejtette, az adóslét kiszolgáltatottságát az fo­ kozta, hogy a kötelezvényeken álló adatokat (összegeket, határidőket stb.) a zsidó keres­ kedők írták le, és ők állították ki az ügyletek tanúit is, míg a megállapodás másik részt- vevője rendszerint ezt a folyamatot nem tudta ellenőrzése alatt tartani. Vitás esetben azonban az ő szavával szemben hitelesített irat állt (és cáfolta meg az ő igazságát), így minden esetben alulmaradt.73

Sokatmondó, hogy abban az átmenetileg a feje tetejére állt világban, ahol a parasztok gyakorolhattak hatalmat a falu értelmisége fölött, az írott szó erejét a maguk kezébe vet­ ték, az írástudáson keresztüli dominancia gyakorlatát a maguk főszereplésével újra- játszották. A legteljesebb ilyen újrajátszó aktus Stubicában zajlott le, ahol a falu feldühö­ dött lakói Xxxxxxxxx Xxxxxx tanítót arra kényszerítették, hogy állítson ki egy írást, amelyben kijelenti, hogy ő horvát, és hogy mindig is kizárólag a horvátok javát fogja szolgálni.74 Ezt a papírt Xxxxx Xxxxxx plébánossal is aláíratták, majd visszamentek a hiva-

69 Xxxxxxxxxx Xxxxxxxx: „The New” as a (Jewish) Threat. Anti-Modernism and Antisemitism in Germany. In:

Forestillinger om „Den Andre”/Images of Otherness. Ed. Line Alice Ytrehus. Kristiansand, 2001. 105.

70 Uo. 101.

71 Az említett kategóriák mellett azt is fontos megjegyezni, hogy a zsidó mint bűnbak gyakorlatilag bármiért felelőssé tehető volt. Ennek példája egy Slunjból érkezett történet, amely szerint a helység postahivata­ lának megtámadása minden bizonnyal Xxxxx Xxxxxxx ötlete volt, aki maga is a posta épületében lakott, és ott tartott fönn kocsmát és boltot. A ravasz elképzelés az volt a helyiek szerint, hogy a postát ért támadás miatt kiszálló katonaság majd Xxxxxxx boltjában és kocsmájában fizet, így tetemes bevételre tesz szert. A slunji járási hivatal jelentése Rambergnek. 1883. szeptember 21. HDA Pr.Zv. 78. 6. 183. cs. 3981/1883.

72 Fónagy: Kollektív erőszak, 1179.

73 Utiešenović varasdi főispán jelentése a báni kormánynak. Krapina, 1883. szeptember 18. HDA Pr.Zv. 78. 6.

182. cs. 3866/1883. Ugyanebben a jelentésben egy falu megoldást is javasol: „Ivanca község a legalázato­ sabban kéri, hogy legyenek falusi takarékpénztárak, ahol mérsékelt kamatra lehessen kölcsönt felvenni.”

74 Érdemes a „horvát” etnonima jelentéstartalmát is óvatossággal kezelni – ahogyan a „magyar” szónak a paraszti világban értett jelentéséhez sem volt igazi hozzáférésünk, a „horvát” is sok mindent jelenthet. Kézenfekvő értelmezés, hogy az úri, hatalmi szinonimájaként használt „magyar” ellentétpárja, vagyis kb.

„népi” jelentésben érthető.

539

talba (ahol korábban leverték a címert), és a jegyzővel, illetve az ott tartózkodó többi hivatalnokkal, valamint az éppen aznap ott lévő adóbehajtóval is, aki a fogyasztási adó beszedése céljából érkezett, aláíratták ugyanezt a dokumentumot. Végül a falu egyik bol­ tosát is kényszerítették, hogy egyrészt adjon inniuk, másrészt viszont szignózza a szóban forgó írást.75 Kísértetiesen hasonló koreográfia szerint jártak el a zlatariak. Délelőtt a jegyző- vel, a falu elöljárójával és a községi orvossal írattak alá egy papírt arról, hogy ők horvátok, majd szétszéledtek.76 Délután azonban újból összegyűltek, kirángatták a tanítót az isko­ lából, és vele, valamint a jegyzővel és az írnokkal is aláíratták ugyanazt.77

A parasztfelkelőknek e fejezetben tárgyalt magatartásformái arra engednek követ­ keztetni, hogy a modernitás kitüntetett helyének (város), kitüntetett személyeinek (mér­ nökök, tanult emberek, hivatalnokok) és szimbólumainak (iratok, térképek, mértékek) léteztek paraszti értelmezései, amelyeket a történettudomány kutatási tárggyá tehet. Az elmúlt évek nacionalizmussal foglalkozó nemzetközi historiográfiai termésében a nem­ zeti gondolat megszűnt az elitek kizárólagos problémája lenni, és egyre nagyobb teret kaptak az alulról építkező (bottom-up) szemléletű munkák.78 A modernizációra azonban máig hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint olyan komplex folyamatra, amelynek meg­ ragadására csakis értelmiségiek voltak képesek. A modernizáció hétköznapi tapasztalata, és ami fontosabb, népi percepciója és értelmezése ez idáig kevés figyelmet kapott, noha, mint látható volt, a források szűkössége ellenére bizonyos szegmensei megragadhatóak.

A vidék behálózása – az állam behatolása a rurális térbe

Végül a hatalom nem csupán a várost megjárt személyeken keresztül, hanem újonnan kiépült nagy hálózatainak révén is megjelent a vidéki térben. A hatalom megjelenési for­ mái nem különíthetőek el élesen, a távírdai hivatalnok lehetett városi ember, és minden­ képpen írástudó volt, a vasút pedig természetesen a városi központokkal való kapcsolat­ tartást is jelentette. Ezért a hálózatokkal szembeni indulatok nem tiszta formában jelennek meg a forrásokban. Az ivancai parasztok például tönkretették a távíróvezetéket, de egyúttal állítólag azt is tervezték, hogy december 24-én éjfélkor kiűzik falujukból a zsidókat, valamint megtámadnak mindenkit, aki fekete csizmát visel.79 A hálózatok, a vá­ rosiak, az értelmiségiek és a zsidók elleni agressziójuk tehát együttesen nyilvánult meg elkövetett és tervezett tetteik sorában. Ebben az alfejezetben csupán a hatalmi hálózatok jelenlétére és irritáló voltára szeretném röviden felhívni a figyelmet. Mivel a nagy állami hálózatok elleni támadások sokkal inkább az 1903-as tüntetéseket jellemezték, itt csupán a hozzájuk való ellenséges viszonyulás kezdeteihez szeretnék visszanyúlni.

75 A stubicai községi elöljáróság jelentése a zlatari alispánságnak. 1883. augusztus 29. HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs.

3454/1883.

76 Távirat. Zlatar, 1883. augusztus 27. délelőtt. HDA Pr.Zv. 78. 6. 181. cs. 3307/1883.

77 Távirat. Zlatar, 1883. augusztus 29. délután. HDA Pr.Zv. 78. 6. 181. cs. 3313/1883.

78 Berecz: Paraszti nacionalizmus, 548.

79 Jelentés a királyi távirdai igazgatóságnak. 1883. augusztus 29. HDA Pr.Zv. 78. 6. 184. cs. 5582/1883.

540

A hálózatoknak három olyan jellemzőjét emelem ki, amelyek a parasztmozgalmak kontextusában jelentőséget nyernek: gyakran uniformizált elemei eszközként szolgáltak a homogenizáló központ számára; a hálózatos működésben nőtt az egyes elemek függése több más, olykor távoli elemtől;80 és végül ezek a hálózatok gyakran az egyedüli modern technikai vívmányokat jelentették azokon a vidékeken, ahol sem a mezőgazdasági gépe­ sítés,81 sem egyéb innováció nem vert még gyökeret. A három kiemelt jellemzőt a gyakor­ lati haszon szempontjából megelőzi egy puszta „felkeléstechnikai” kérdés: az információ- áramlás és a katonai felvonulás megnehezítése természetes módon tartozott a felkelők céljai közé. A távíróvezetékek megrongálása azzal a haszonnal járt, hogy a karhatalom értesítése körülményesebb és lassabb lett, a vasúti síneké pedig a csapatmozgások lelas­ sításának előnyével szolgált.

A vasút és a távíró már 1883-ban is gyakran vált a zendülők célpontjává, de posta- hivatalokat is többször megtámadtak. Egyrészt mindhárom hálózat a nyelvi kérdés szimbólumaként is jelentőséghez jutott, másrészt a vasútpolitika, mind a kiépített és visszautasított irányok, mind később a tarifapolitika kapcsán Horvátország kiszolgálta­ tottságának és kifosztásának jelképévé vált, vagyis politikai szimbólumként működött. A praktikus, a gazdasági és a nyelvhasználati szempontok mellett az is nyilvánvaló ugyan­ akkor, hogy a típustervek alapján vagy egységes kritériumrendszer szerint épült, elsőként vidékre is kiterjedő középülethálózat olyan vizuális markerként volt jelen, amely az állam jelenlétét kézzelfoghatóvá tette. A vidék fizikai terében olyan épületek jelentek meg, amelyek nem a helyi építészeti és térszervezési hagyományokba illeszkedtek, hanem a racionalizáló és homogenizáló központ erejét hirdették. A kontrasztot Havass Rezső, előbb a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke, valamint a Balkán felé irányuló magyar hatalmi törekvések egyik ideológusa is látta, más kérdés, hogy értéke­ lése nem esett egybe az elkeseredett paraszti tömegekével. Havass a fiumei vonalon utaz­ va a vidéket leginkább érdektelennek látta: „Dugaresa […] jelentéktelen kicsiny helység. A házak fából vannak építve és náddal vannak fedve. A legközelebbi állomás Generalszki Sztol. Szintén jelentéktelen helység […]. Harmadik állomás Touin. Kis helység. Következő állomás Ogulin, mezőváros 2000 lakossal.”82 Havass Rezső igazán szemet gyönyörködte­ tőnek az egész vidéken kizárólag a magyar állam által épített vasúti állomásépületeket tartotta, amelyek viszont kivétel nélkül „csin, ízlés, tisztaság s czélszerű berendezésről tanúskodnak”,83 vagyis tükrözik a modern állam eredményeit a kultúra, a higiénia és a racionalitás szempontjai szerint. A kontraszt a helyiek szemében is nagynak látszott, az ő szempontjukból azonban a nádtetős faházak érzelmi értéke vélhetően sokszorosan meg­ haladta a célszerűen berendezett állomásépületekét.

80 Elsősorban az elektromos hálózat kapcsán értekezik a hálózatok nagyságáról és elemeik kölcsönös függé­ sének növekedéséről a szociológus Alain Gras [Grandeur et dépendance. Sociologie des macro-systèmes tech- niques. Párizs, 1993.].

81 Vö. Katus: A mezőgazdaság tőkés fejlődésének főbb vonásai.

82 Havass Rezső: A károlyváros–fiumei vasútvonal ismertetése tájképi szempontból. Földrajzi Közlemények 6

(1878) 5. sz. 157–158.

83 Uo. 156.

541

Az infrastrukturális hálózatok nem csupán tovább növelték az állami jelenlétet, ha­ nem a modernitást is képviselték a rurális térben, és hierarchizálták is azt, vagyis kisebb- nagyobb központoktól tették függővé működését. A függési viszonyok átalakulása az áruszállítási útvonalak átrendeződésével, és ennek következtében bizonyos települések hanyatlásnak indulásával pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált. A vasútvonalak megrongá­ lásával a vidék lakói éppen a központtól való függésüket csökkenthették átmenetileg. A központtal való függő kapcsolat nem csak kiszolgáltatottság formájában jelent meg, a kapcsolat közvetlensége reményre is okot adhatott: a már említett újgradiskai tűzkáro­ sultak például többször is kifejezést adtak abbéli reményüknek, hogy Ferenc József császár kárpótolni fogja őket, „amint ideér a vonat”.84 Akár félelem-, akár reménykeltő volt a köz­ ponti hatalom elérhetővé válása, azt nyilvánvalóvá tette, hogy ezek az innovációk hatalomgyakorlási eszközök is egyúttal, és ez jól magyarázza azt a tényt, hogy milyen könnyen váltak politikai-társadalmi jellegű megmozdulások célpontjaivá, kiemelt hely­ színeivé.

A hálózatoknak a függési viszonyokat átalakító jellegéről szól az alábbi megfogalma­ zás, amely ugyan a városi hálózatokra vonatkozik, de ami a mentális alkalmazkodás kény­ szerét illeti, éppúgy alkalmazható az országosokra is:

„… a tömegközlekedés kiépítésében élen járó városok innovációs központok szerepét is betöltötték. De nem csak műszaki és intézményi, hanem társadalmi innovációról is szó van. Az infrastruktúra nem csak nagyobb kényelmet, tetemes idő- és munka­ megtakarítást jelentett, hanem sokrétű tanulást és alkalmazkodást is megkövetelt. Ki kellett alakulnia […] annak a beállítottságnak, amely természetesnek fogadta el, hogy a mindennapi élet központilag szervezett ellátórendszerektől függ, s ez az egyéni életvilág korábban nem tapasztalt bürokratikus szabályozásával és ellenőrzésével is együtt jár.”85

A hálózatok révén megnyilvánuló kontroll, az egyéni életvilág racionalizálása a vidék esetében is olyan újdonság volt, amely alkalmazkodást kívánt és ellenérzéseket szült. Abban a mikrovilágban, amelyben a hivatalnok az ellenséges hatalom megtestesítője volt, a bürokratikus hálózatok terjeszkedése és a velük érkező (gyakran egyenruhás) személyek további könnyen azonosítható ellenségképül szolgáltak.

A hálózatok tehát modernségük, az állami jelenlétet láthatóvá tevő szerepük és a lokalitás függéseinek megsokszorozása révén irritáló tényezővé váltak a vidéki térben. Kiépítésük „nem egyszerűen a »technika vívmányainak meghonosításáról«” szólt, hanem a „konkrét helyi erőtér kínálta alternatívák közötti döntésekről”.86 1883-ban kiépülésük kezdeti szakaszában jártak, ezért vidéki recepciójuk, szimbolikus szerepük még kialakuló-

84 A községi elöljáró jelentése Nova Gradiškából. HDA Pr.Zv. 78. 6. 182. cs. 3072/1883.

85 Sipos András: Bevezetés. In: URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv. 2. Főszerk. Á. Varga László. Bp., 2007. 11. A hálózatok és a városi tér kapcsolatáról a dualizmus kori Bécs kapcsán értekezik Gerhard Meißl: Hálóza­ tok és a városi tér. A technikai infrastruktúra modernizálása és szerepe Bécs fejlődésében a Ferenc József-i korban. In: uo. 63–80.

86 Sipos: Bevezetés, 11.

542

ban volt. További kutatás feladata lesz ezeknek a szempontoknak a vizsgálata az 1903-ban történtek kapcsán.

Az 1883-as zagorjei és primorjei parasztmozgalmakat magyarellenesnek és anti- modernistának nevezi a szakirodalom. A jelen kutatással szerettem volna az első jelzőt árnyalni, a másodikat pedig tartalommal megtölteni. A parasztságot ért stressz egy része ugyanis a különböző modernizáló kampányok folyományaként keletkezett, az ezzel való megküzdés olyan társadalmi harc, amelynek az anyagi jólétért és a nemzeti önrendelke­ zésért folytatott küzdelmekhez mérhető jelentősége van. A levéltári anyag arra enged következtetni, hogy ez a harc részben összefonódott a másik két küzdelemmel (ezt az összefonódást segítette a modernizáló elitek nemzeti másként való azonosítása), részben pedig használta azok eszközeit. Így a tiltakozás eszköztárában felismerhetők bizonyos ismétlődő koreográfiák, és különösen felismerhető a nacionalizmus szókészlete, amely biztosította a paraszti világ soktényezős, bonyolult válságának elbeszélhetőségét. Aho­ gyan a városi térhasználat konfliktusai kapcsán, úgy az agrárnépességen belüli feszültsé­ gek vizsgálata során is módszertani kihívás, egyúttal lényegi tartalmi kérdés is a valóban nemzeti jellegű feszültségek megkülönböztetése azoktól a konfliktushelyzetektől, ahol a nacionalizmus szókészlete és szimbólumai hordozóanyagként más jellegű problémák kifejezhetőségét tették lehetővé.

A modernizáció nyomása a vidék számára egyúttal a város dominanciáját is jelentette. A falvak tapasztalatainak története ezért szerves része a városi modernizáció kritikus percepciójának, az ebből kialakuló urbanofób, antimodernista diskurzus idővel a horvát közbeszéd egyik meghatározó témájává vált. Mivel tehát a vidék-város szembeállítása a későbbiekben egy tömegek által osztott társadalomszemlélet alapja és a politika viszo­ nyok meghatározó ideológiai konfliktusa lesz, további kutatásra érdemes. E további ku­ tatások egyik lehetséges útja a tanulmányban követett módszertani eljárás lehet, amely a korábban gyakran irracionálisnak tekintett paraszti magatartásformák és szóbeszédek elemezhetőségéből indul ki, és ezen az alapon olvassa újra a rendelkezésre álló forrásokat.

543

CONTENTS

STUDIES

Richárd Horváth The Royal Books of King Matthias.

(On the Amount of Lost Medieval Sources) 335

Miklós Fóti Identification of the Person and Career of Ali, sancakbeyi of Segedin

and the Development of his Fiefdom (1567–1595) 353

Gábor Kálmán Border Protection, Finances, Protestantism. The Dispute between

the Inner Austrian and Hungarian Estates, 1606–1610 367

Géza Pálffy Liberation or Occupation? Military, Financial and Civil Administration

in Recaptured Hungary during the Great Turkish War, 1683–1699 393

Angelika Orgona The Invisible Woman. Marriages of Kata Salgai 417

Kornél Nagy “The Plan Failed”. Candidacy of Michál Minas Theodorowicz

as an Armenian Uniate (Catholic) Bishop in Transylvania (1731–1742) 441

Ferenc Tóth “... he has proven his courage, skills and experience countless times. ”

The Circumstances of the Appointment of a Hungarian Count as Marshal of France 463

Gábor Demeter The Diflerentiation of the Agrarian Society Based on

a Quantitative Analysis of 18th Century Settlement Censuses (1720–1796) 485

Veronika Eszik Reactions to the Intrusion of the Modernising State into the Rural Space.

On the Croation Peasant Movements of 1883 from a Diflerent Perspective 521

Heléna Huhák Camp Diaries. Everyday Life of Hungarian Jewish Deportees

in Concentration and Forced Labour Camps (1944–1945) 545

András Fejérdy Intransigent Anti-Communism and/or Pragmatic Diplomacy?

The Eastern Politics of Pope Pius XII between World War and Cold War 567

Ákos Bartha A Restless Homo Politicus: the Career of István Szüts (1900–1973) 591

E számunk szerzői

Bartha Ákos, tudományos munkatárs, HUN-REN BTK TTI, Horthy-korszak osztály ⏺ Demeter Gábor, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Délkelet-Európa története osztály ⏺ Eszik Veronika, tudományos munkatárs, HUN-REN BTK TTI, Újkori osztály ⏺ Fejérdy András, igazgatóhelyettes, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Egyháztörténeti osztály ⏺ Fóti Miklós tudományos segédmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Turkológiai osztály ⏺ Horváth Richárd, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Középkori osztály ⏺ Huhák Heléna, tudományos munkatárs, HUN-REN BTK TTI, Jelenkortörténeti osztály ⏺ Kármán Gábor, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Kora ťjkori osztály ⏺ Nagy Kornél, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK TTI, Kora ťjkori osztály ⏺ Orgona Angelika, történész– főmuzeológus, Magyar Nemzeti Mťzeum ⏺ Pálffy Géza, tudományos tanácsadó, HUN-REN BTK TTI, Kora ťjkori osztály, MTA–BTK „Lendťlet” Szent Korona kutatócsoport-vezető ⏺ Tóth Ferenc, tudományos tanácsadó, HUN-REN BTK TTI, Kora ťjkori osztály

(HUN-REN BTK TTI = Magyar Kutatási Hálózat [Hungarian Research Network] Bölcsészettudomá- nyi Kutatóközpont Történettudományi Intézet)

Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek:

Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4., B épťlet 4.44-es iroda Telefon: +36-1-224-6700/4624, 4626-os mellék

E-mail: bardi.erzsebet@abtk.hu, terjesztes@abtk.hu

Penna Bölcsész Könyvesbolt

(hétköznapokon, 13 és 17 óra között)

1053 Budapest, Magyar u. 40.

Telefon: +36-30-203-1769

E-mail: info@pennakonyvesbolt.hu

A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál.

Ára: 1200 Ft

Előfizetőknek: 1000 Ft