DR. CERTICKY MÁRIO A FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉS,

PhD ÉRTEKEZÉS

dr. Certicky Mário

Miskolc 2022

MISKOLCI EGYETEM

ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

XXXX XXXXXX ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

DR. CERTICKY MÁRIO

A FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉS,

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZERZŐDÉSSZEGÉSSEL OKOZOTT KÁR ÉS A SÉRELEMDÍJ BIZTOSÍTHATÓSÁGÁRA (PHD ÉRTEKEZÉS)

XXXX XXXXXX ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

A doktori iskola vezetője: Prof. Xx. Xxxx Xxxxx

A doktori program címe: A magyar állam- és jogrendszer, jogtudomány továbbfejlesztése, különös tekintettel az európai jogfejlődési tendenciákra

Tudományos vezető: Prof. Xx. Xxxxx Xxxxx, intézeti tanszékvezető egyetemi tanár

MISKOLC 2022

Témavezetői ajánlás

A doktori értekezés Szerzőjét, Certicky Xxxxxx XX. évfolyamos jogász hallgató korában, mint szemináriumvezetője ismertem meg. Tanulmányait lelkiismeretesen és kiemelkedően végezte, a Kereskedelmi Jogi Intézeti Tanszék által oktatott tantárgyakat kiválóan teljesítette. Mindemellett számos helyi és országos szintű tanulmányi versenyen is részt vett, amelyeken nyújtott teljesítménye több esetben díjazásra került. A tudományos kutatómunkát már hallgató korában megkezdte, ennek eredményeként megszületett dolgozatot az OTDK-n is bemutatta, s ezzel megalapozta tudományos pályáját. Certicky Xxxxx 2016-ban kezdte meg a doktori tanulmányait, amelynek keretében komoly kutatómunkát végzett. A doktori képzés négy éve során szerzőként közel negyven publikáció született meg a „tollából” és több tanulmány társszerzője is. Mindemellett a Tanszék oktatási tevékenységében, mint doktorhallgató, majd kinevezését követően, mint tanársegéd is szervesen részt vett. Tudományos tevékenységéből a modern magyar biztosítási jogot, különösen a felelősségbiztosítási jogot érintő kérdések magas színvonalon történő feldolgozása emelhető ki, ezentúl, a szlovák és cseh gazdasági jog egyes területeit több tanulmányában bemutatja, amellyel lehetővé teszi e két ország jogának hazánkban történő megismerését.

A doktori disszertáció „A felelősségbiztosítási szerződés, különös tekintettel a szerződésszegéssel okozott kár és a sérelemdíj biztosíthatóságára” címet „viseli”. A Szerző a dolgozat második fejezetében a felelősségbiztosítás történeti fejlődési ívének, valamint a folyamatosan formálódó jogelméleti kérdések bemutatásával foglalkozik, amelyek hasznos és nélkülözhetetlen alapokat képeznek a szerződésszegésből eredő károk biztosítási fedezetbe vonhatóságának kérdésköréhez.

A dolgozat harmadik fejezete a felelősségbiztosítási szerződés hatályos, új Polgári Törvénykönyvben található szabályait elemzi dogmatikai szempontok alapján. A dolgozat negyedik fejezetének megalapozásaként vizsgálja a kockázat, a veszély és a felelősség kapcsolatát és azok felelősségbiztosítási fedezetbe vonhatóságát.

A doktori értekezés magját képező negyedik és az ötödik fejezetek keretében a Szerző a szerződésszegés és a felelősségbiztosítás kapcsolatát, a szerződésszegésből eredő kár és sérelemdíj, mint a szerződésszegés jogkövetkezményeinek biztosíthatóságát tárgyalja a szakirodalom, a joggyakorlat és a biztosítási gyakorlat tükrében.

A disszertáció utolsó, nemzetközi kitekintést tartalmazó fejezete ismerteti a biztosítási jog egységesítésére irányuló Európai Uniós törekvéseket, s ezen belül is kifejezetten a felelősségbiztosítási szerződésre fókuszál. A dolgozat feldolgozza a szlovák és a cseh jog felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó főbb magánjogi normáit is, amelyeket összehasonlít a magyar szabályokkal.

A Szerző jó stílusérzékkel, lényeglátással, elmélyült dogmatikai elemzéssel mutatja be a kontraktuális kárfelelősség és felelősségbiztosítás kapcsolatát, illetve a felelősségbiztosítás intézményét. A szerző számos új tudományos eredményt sorakoztat fel, amelyek mind a jogalkotás, mind a joggyakorlat számára kiválóan hasznosíthatók. A dolgozat hiánypótló abban a tekintetben, hogy a szerződésszegéssel összefüggő kockázatok biztosíthatóságának egyes kérdéseit ilyen szintű és terjedelmű tudományos munkában nem vizsgálta a szakirodalom, e két önmagában is komplex terület ilyen szintű szintézisét megvalósító mű nem készült.

A doktori értekezés unikális abban, hogy új irányokat véve, részletesen bemutatja a szlovák és a cseh felelősségbiztosítása vonatkozó magánjogi szabályokat, bővítve ezzel a magánjogi ismereteket és a jogösszehasonlítás szakirodalmának körét.

Összegzésképpen megállapítható, hogy Certicky Xxxxx xxxxxxxxxxx, a formai és tartalmi követelmények szem előtt tartásával megírt dolgozata minden tekintetben megfelel a PhD értekezéssel szemben támasztott követelményeknek, ezért a szerző részére a PhD fokozat odaítélését messzemenően támogatom és ajánlom.

Miskolc, 2022. május 3.

Prof. Xx. Xxxxx Xxxxx s.k. tanszékvezető egyetemi tanár, témavezető

TARTALOMJEGYZÉK

I. Az értekezés tárgya, célkitűzései, felépítése és módszertana 8

I.1. Az értekezés tárgya és célkitűzése 8

I.2. Az értekezés felépítése 14

I.3. Az értekezés módszertana és szakirodalmi áttekintése 18

II. A biztosítás és a felelősségbiztosítás jogintézményének kialakulása 23

II. 1. A kár(vagyon)biztosítás előképei 23

II.2. A biztosítás kialakulásának története Magyarországon 30

II.3. A felelősségbiztosítás kezdetei 38

II.4. Felelősségbiztosítás a régi Ptk. égisze alatt 48

II.5. Biztosításügy a rendszerváltástól az új Ptk. megalkotásáig 55

II.6. A felelősségbiztosítás történeti fejlődésének összefoglalása 58

III. A felelősségbiztosítási szerződés dogmatikai kérdései és szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben 61

III.1. A szabályozás rendszertana 61

III.2. A felelősségbiztosítási szerződés fogalma és tartalma 64

III.3. A felelősségbiztosítási jogviszony alanyai 66

III.4. A felelősségbiztosítás tárgya – a „felelősségi érdek” 75

III.5. A felelősségbiztosítási fedezetbe vonható kockázatok és „hátrányok” 79

III.5.1. A kockázat fogalma, tartalma és ezek jellemzője 81

III.5.2. A kockázatközösség, mint a biztosítás alapeszméje 84

III.5.3. A fedezetbe vonható kockázatok és hátrányok köre 87

III.6. A polgári jogi felelősség és a felelősségbiztosítás kölcsönhatása 91

III.7. A felelősségbiztosítás biztosítéki jellege 97

III.8. A felelősségbiztosítás elhatárolása más jogintézményektől 99

III.8.1. A felelősségbiztosítás és a kezesség összevetése 99

III.8.2. Felelősségbiztosítás és tartozásátvállalás 103

III.8. 3. Felelősségbiztosítás és teljesítésátvállalás, valamint tartozáselvállalás 105

III.8.4. Felelősségbiztosítás és a harmadik személy részéről történő teljesítés és harmadik személy javára szóló szerződés 107

III.9. A felelősségbiztosítás funkciói 110

III.9.1. Reparatív funkció 112

III.9.2. Preventív funkció 114

III.9.3. Jogvédelmi funkció 118

III.9.4. A károsult védelme 122

IV. A szerződésszegés kockázatának biztosíthatósága 133

IV.1. A szerződésszegés és a szerződésszegés kockázatának viselése 133

IV.2. A szerződésszegés biztosíthatósága a hatályos jogszabályok tükrében 135

IV.2.1. A szerződésszegés, mint a szűk értelemben vett kárbiztosítás tárgya 135

IV.2.2. A szerződésszegés felelősségbiztosítási fedezetbe vonása 139

IV.3. A szerződésszegéssel okozott kár és annak biztosíthatósága 143

IV.3.1. A biztosíthatóság feltételei és korlátjai 147

IV.3.2. Az egyes károk biztosíthatósága az előreláthatóság tükrében 156

IV.3.3. A szándékosság és súlyos gondatlanság értékelése a felelősségbiztosításban 160

IV.3.4. Az egyes szerződésszegő magatartások és azokból eredő kár biztosíthatósága 169

IV.3.4.1. Az együttműködési kötelezettség megszegéséből eredő kár 169

IV.3.4.2. Az érvénytelen szerződésből eredő kár biztosíthatósága 171

IV.3.4.3. A késedelemmel okozott kár biztosíthatósága 173

IV.3.4.4. A hibás teljesítésből eredő kár biztosíthatósága 175

IV.3.4.5. A lehetetlenné válás miatt felmerülő kár biztosíthatósága 177

IV 4. Egyes felelősségbiztosítási szerződések az elmélet és a gyakorlat tükrében179

IV.4.1. Tervezői- és kivitelezői szakmai felelősségbiztosítás 179

IV.4.1.1. A biztosítási kötelezettség alanya(i) és a biztosítási fedezet tárgya

....................................................................................................................... 182

IV.4.1. 2. A biztosítási szerződés időbeli hatályával kapcsolatos problémák 185

IV.4.1.3. A felelősségbiztosítási szerződésben alkalmazott korlátozások 186

IV.4.1.4. A tervezői és kivitelezői felelősségbiztosítással kapcsolatos megállapítások 188

IV.4.2. A vezető tisztségviselő felelősségbiztosítása 190

IV.4.2.1. A vezető tisztségviselő felelősségének irányai 192

IV.4.2.2. A D&O felelősségbiztosítási szerződés alanyai és a biztosítási fedezet

....................................................................................................................... 194

IV.4.2.3. A vezető tisztségviselői felelősségbiztosításban alkalmazott korlátozások 198

IV.4.2.4. Konklúzió a D&O felelősségbiztosítási szerződések kapcsán 200

V. A személyiségi jogsértés, mint biztosítási esemény 203

V.1. A sérelemdíj az új Ptk.-ban 204

V.2. A sérelemdíj funkciói és a biztosíthatóság kérdése 206

V.3. A sérelemdíj mértékének megállapításával összefüggő problémák 208

V.4. A sérelemdíj a biztosítási feltételekben és annak biztosítási gyakorlata 213

VI. Nemzetközi kitekintés 223

VI.I. Az Európai Uniós és nemzetközi törekvések a felelősségbiztosítás szabályainak egységesítésére 223

VI.1.1. A felelősségbiztosítási szerződés Ptk.-beli szabályai a PEICL tükrében

.......................................................................................................................... 229

VI.2. A felelősségbiztosítás főbb szabályai a Szlovák Köztársaságban 245

VI.2.1. A felelősségbiztosítás általános összevetése 246

VI.2.2. A felelősségbiztosítási szerződés fogalma 251

VI.2.3. A felelősségbiztosítási szerződés alanyai 256

VI.2.4. A felelősségbiztosítási szerződés tartalma 259

VI.2.5. Tervezői- és kivitelezői felelősségbiztosítás a szlovák jogban 266

VI.2.6. Összefoglalás 271

VI.3. A felelősségbiztosítás főbb szabályai a Cseh Köztársaságban 272

VI.3.1. A felelősségbiztosítás általános jellemzői 277

VI.3.2. A felelősségbiztosítási szerződés fogalma 282

VI.3.3. A felelősségbiztosítási szerződés alanyai 288

VI.3.4. A felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó egyéb releváns szabályok

.......................................................................................................................... 291

VI.3.5. A tervezők és kivitelezők kötelező felelősségbiztosítása a cseh jogban

.......................................................................................................................... 294

VI.3.6. Összefoglalás 299

VII. Összegzés és konklúzió 302

Magyar nyelvű összefoglaló 316

Idegen nyelvű összefoglaló 320

Irodalomjegyzék 324

Magyar nyelvű szakirodalom 324

Idegen nyelvű szakirodalom 344

A magyar bíróságok által hozott határozatok 348

Külföldi bíróságok által hozott határozatok 349

A dolgozatban vizsgált biztosítási feltételek (általános szerződési feltételek): 350

Rövidítések jegyzéke 353

Az értekezés témájához kapcsolódó saját közlemények 355

Szerzőségi nyilatkozat 358

Köszönetnyilvánítás 359

A kézirat lezárásnak napja: 2022. május 3.

I. Az értekezés tárgya, célkitűzései, felépítése és módszertana

I.1. Az értekezés tárgya és célkitűzése

Az individuum élete cselekvések összességéből áll, amelyeket egyénileg vagy valamely szervezet keretében végez. Minden cselekvés szükségszerű velejárója, tulajdonképpen annak tartalmát képezi, a cselekvés következményeiért való felelősség. E következményekért való felelősség felmerülésének lehetősége az egyént terhelő kockázatként jelentkezik. A gazdasági élet szereplőit terhelő kockázatok jellege és mértéke számos tényező függvényében változik, befolyásolja azt az általuk végzett tevékenység jellege, a kockázatvállalási attitűdjük, de jelentős mértékben befolyásolja a jogi környezet változása is.

Az új Ptk. 2014. március 15. napján történő hatálybalépésével a magyar polgári jog számos területén jelentős változás következett be. Ilyen területnek minősül a polgári jogi felelősség is. Az új Ptk.-ban a régi Ptk.-hoz képest a polgári jogi felelősséget érintő egyik legfontosabb és leghangsúlyosabb változásnak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség (kontraktuális felelősség) és a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség (deliktuális felelősség) különválasztása tekinthető.1 Ennek eredményeképpen a kontraktuális felelősség önálló szabályozást kapott, amely, ha nem is teljes mértékben,2 de elkülönül a deliktuális szabályoktól.3 A kontraktuális és deliktuális felelősség szétválasztásának4 egyik legfontosabb

1 Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a polgári jogi felelősség szélesebb körű, mint a kártérítési felelősség. A kontraktuális felelősség általában, a szerződésszegéssel okozott hátrányokért való felelősséget jelenti, átfogja annak valamennyi jogkövetkezményét. Ennek csak egy részét képezi a kártérítési felelősség. A dolgozat itt a kártérítési felelősség alatt a szerződésszegéssel, vagy szerződésen kívül okozott károkért való felelősséget érti. Lásd még a témához XXXXX Xxxxx: A szerződésszegéssel okozott kárért fennálló felelősség. In: Barzó–Xxxx (szerk.): Civilisztika II. Dologi jog – Felelősségtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2019, 415–420.

2 A deliktuális szabályok mögöttes alkalmazása tekintetében lásd részletesebben: XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: A kártérítési felelősség egyes közös szabályainak mögöttes szabályként való alkalmazhatósága. Jogtudományi Közlöny, 2019/6. szám, 241–250.

3 XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: A jogi felelősség és a polgári jogi felelősség alapkérdései, a Ptk. kártérítési szabályainak rendszere, a deliktuális és a kontraktuális felelősség szétválása. In: Barta – Barzó – Xxxx (szerk.): Magyarázat a kártérítési jogról. Xxxxxxx Xxxxxx, Budapest, 2018, 28.

4 A régi Ptk. felelősségi szabályainak vizsgálata nem célja a doktori értekezésnek. E helyütt azonban megjegyezzük, hogy a régi Ptk. égisze alatt a szerződésen kívüli és a szerződéses kártérítési felelősség azonos megítélés alá esett. Annak ellenére, hogy a régi Ptk. tartalmazott e két felelősségi formára

indoka, hogy – különösen a külföldi megoldások eredményeinek figyelembevételével,5 valamint az ENSZ által elfogadott Bécsi Vételi Egyezményben6 foglaltak szem előtt tartásával – a jogalkotó a szerződéses jogviszonyokban a kockázatok jobb elosztását kívánja megteremteni.7 Ennek alapját az a koncepció képezi, hogy eltérően kell megítélni e két felelősséget mivel a kontraktuális felelősség esetén a károkozást megelőzően már van egy szerződéses jogviszony a felek között, amely tartalmazza a felek jogait és kötelezettségeit. A károkozó magatartás az e szerződésben foglalt kötelezettség megszegését jelenti. Ezzel szemben a deliktuális felelősség esetén a károkozást megelőzően a kárkötelem alanyai között „csak” abszolút szerkezetű jogviszony létezik (t.i. a károkozástól való általános tartózkodási kötelezettségből eredően

– neminem laedere),8 s a kárkötelem a károkozó magatartás eredményeként jön létre.9

A kontraktuális felelősség tekintetében érvényesülő új szabályok közül a doktori értekezés témája szempontjából a következőket szükséges kiemelni:

a) A Ptk. 6:142. § a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés szigorú feltételeit állapítja meg. A szerződésszegő fél akkor mentesül a felelősség alól, ha három konjunktív feltétel fennállását bizonyítja, így azt, hogy (i) a károkozó körülmény az ellenőrzési körén kívül merült fel, (ii) a szerződéskötés idején nem volt előre látható, valamint (iii)

különálló szabályozást, a 318.§ megteremtett közöttük a kapcsolatot azzal, hogy a szerződésszegésért való felelősségre a deliktuális felelősségre vonatkozó szabályokat rendelte alkalmazni.

5 A kontraktuális és a deliktuális felelősség kapcsolata tekintetében a német és a francia jogban kialakult álláspontokról lásd: XXXXXX Xxxxxx: Felelősség a szerződésszegésért. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXIII., 2015, 335–353.

6 Az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye, amelyet a magyar jogalkotó az 1987. évi 20. törvényerejű rendelettel hirdetett ki.

7 XXXXXXXXX XXXXXX [2018]: i.m. 40.

8 A károkozás általános tilalmának elemzése kapcsán lásd: XXXXX Xxxxxx: A károkozás általános tilalmára vonatkozó szabály jelentéséről. In: Lamm – Sajó (szerk.): Studia in honorem Xxxxx Xxxxx. HVG-Orac, Budapest, 2019, 309–317. A szerző művében azt a kérdés elemzi, hogy valóban előfeltétele-e az abszolút hatályú jogsértés kártérítési felelősség megállapításának (helyesebben: fennállhat-e abszolút jog sérelme nélkül a kártérítési felelősség) .

9 XXXXX Xxxxx: Az új Polgári Törvénykönyvről. Jogtudományi Közlöny, 2013/5. szám, 235.

nem volt elvárható, hogy a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt elkerülje, vagy annak kárkövetkezményeit elhárítsa.10

b) A Ptk. 6:145. § az ún. non-cumul elvet fogalmazza meg, amely alapján, ha egy káresemény egyszerre megítélhető kontraktuális és deliktuális alapon is, úgy a jogosult csak a kontraktuális felelősség szabályai szerint érvényesítheti igényét.11

c) Végül rendkívül fontos változásnak tekintjük a kártérítési kötelezettség terjedelme tekintetében meghatározott – alapvetően a bírói gyakorlat által kimunkált12 – előreláthatósági klauzulát, amely szerint „a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.”13 Ez alapján a jogosult vagyonában keletkezett – a szolgáltatás tárgyát érintő károkon felüli – károkat csak akkor köteles megtéríteni, ha azt előre látta.

Mindhárom változás részletes kifejtésére és a doktori értekezés témájának tükrében történő vizsgálatára a dolgozat IV. fejezetében kerül sor.

Az értekezés témáját tekintve további fontos változásnak tekinthető a személyiségi jogi jogsértések szubjektív szankciójaként megjelenő – a nem vagyoni kártérítés jogintézményét felváltó –, a Ptk. 2:52. §-ban rögzített sérelemdíj jogintézménye.14 A sérelemdíj szintén az egyént terhelő felelősség

10 XXXXXXX Xxxxxx: A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség. In: Barta – Barzó – Xxxx (szerk.): Magyarázat a kártérítési jogról. Xxxxxxx Xxxxxx, Budapest, 2018, 177–178.

11 XXXXXXX Xxxxx: Fordulat a magyar kártérítési jogban. Magyar jog, 2013/9. szám, 539.; XXXXXXXXX Xxxxxx: Gondolatok a felelősségtan köréből. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXV., 2017, 342.; XXXXXXXXXXX Xxxx: Igényhalmazatok a szerződésszegési jogkövetkezmények rendszerében, különös tekintettel a Ptk. 6:145. §-ára. Pro Futuro, 2016/2. szám, 64.

12 FAZAKAS [2018]: i.m. 174.

13 Vö.: Ptk. 6:143. § (2) bekezdés.

14 XXXXXX Xxxxx: A deliktuális felelősség fontosabb változásai az új Ptk.-ban. Jogtudományi Közlöny,

2014/4. szám, 172.

egyik jogkövetkezményeként merülhet fel abban az esetben, ha a jogsértő magatartás személyiségi jogot sért.

Az értekezés célja, hogy bemutassa az egyént terhelő felelősség, mint kockázat kezelésének egyik lehetséges módját, nevezetesen a felelősségbiztosítási szerződésen alapuló kockázatkezelésre vonatkozó a magyar jogban érvényesülő szabályokat és annak gyakorlati jogi kérdéseit. A felelősségbiztosítási szerződés szabályai a polgári jogi kárfelelősségre vonatkozó rendelkezésektől – bár jogintézményi és szabályozási szinten jól elkülöníthetőek – a felelősségbiztosítás működési mechanizmusa miatt elválaszthatatlan. Xxxxxx Xxxxx a felelősségbiztosítás jogintézményének fejlődésével összefüggésben is megállapítja, hogy azt a polgári jogi felelősség szabályainak fejlődése határozta meg, úgy fogalmaz, hogy [a felelősségbiztosítás] „mindig is magán hordta a polgári jogi felelősség koloncát, amely kényszerpályán tartja és tartotta.”15 Novotni szerint a felelősségbiztosítás létezésének alapja a polgári jogi kártérítési felelősség, a nélkül nem létezhet.16 A biztosítás, különösen a felelősségbiztosítás a modern felelősségi rendszerek kísérője, a szabadon elérhető felelősségbiztosítás nélkül nem, legalábbis nehezen működhetne a jogrendszer.17 Ez többek között azt is jelenti, hogy nemcsak a felelősségre vonatkozó szabályok változása volt hatással a biztosításra, hanem a biztosítási jog, különösen a felelősségbiztosítás intézményének fejlődése is jelentősen befolyásolta a felelősségi szabályok alkalmazását,18 amelyet a dolgozatban külön alfejezet keretében vizsgálunk.

A szerződésszegés szabályainak új alapokra helyezésével megnövekedett a gazdasági élet szereplőit terhelő kockázatok súlya, amely miatt egyre nagyobb igény merül fel a felelősségbiztosítási szerződés keretében történő kockázatmegosztásra. A szabályozási koncepció változása azonban számos

15 XXXXXX Xxxxx: Fejezetek a felelősségbiztosítás köréből. Szikra Nyomda, Pécs, 1989, 11.

16 XXXXXXX Xxxxxx: A felelősségbiztosítási jogviszony alapkérdései a magyar jogban. Kandidátusi értekezés, Miskolc, 1981, 34.

17 XXXX, Xxxxx: Responsibility in Law and Morality. Hart Publishing, Oxford – Portland, 2002, 226.

18 CANE: i.m. 242.

problémát vet fel a kontraktuális felelősség biztosítási fedezetbe vonásával összefüggésben, amelyre a jogalkotó külön normákban nem reagál.19

A doktori értekezés tárgya annak vizsgálata, hogy milyen hatással van a deliktuális és kontraktuális felelősség különválasztása, illetve ez utóbbi tekintetében érvényesülő szabályok a szerződésszegés, mint kockázat biztosíthatóságára, kiemelten a felelősségbiztosítási szerződés fedezetébe vonására. Ennek keretében elsősorban az alábbi kérdésekre keressük a választ:

1. A felelősségbiztosítás fedezetébe vonható-e a szerződésszegésből fakadó kár megtérítése, akár részben vagy egészben, illetve a szerződésszegés egyéb jogkövetkezményei?

A kérdés körében megvizsgáljuk a szerződésszegés jogkövetkezményeit, amelyek közül a legrészletesebben a kártérítés és a sérelemdíj jogintézményére térünk ki, amelynek keretében arra a kérdésekre keressük a választ, hogy

(i) van-e (jogi) akadálya a szerződésszegés jogkövetkezményeként megállapított kártérítési kötelezettség felelősségbiztosítási fedezetbe vonásának?

(ii) vajon a felelősségbiztosítás fedezetébe vonható-e valamennyi a szerződésszegés esetén potenciálisan felmerülő kár, így az ún. „tapadó kár” és a „következményi kár” is?

(iii) van-e arra gyakorlat, hogy a biztosítók fedezetbe vonnak egyéb, akár kárként is érvényesíthető szerződésszegési jogkövetkezményeket, esetleg költségeket?

2. A felelősségbiztosítási fedezetbe vonható-e valamennyi szerződésszegő magatartásból eredő kár és az ezzel összefüggő személyiségi jogsértés miatt igényelhető sérelemdíj?

Ennek során elsődlegesen az alábbi kérdésekre keressük a választ:

19 Mindezt annak ellenére, hogy a szerződésszegésből eredő kárfelelősség eltérő megítélésére vonatkozó javaslatot Xxxxxx Xxxxx a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság a kártérítési és felelősségi jog és a biztosítási jog reformjának koncepciójában megfogalmazott. Vö.: XXXXXX Xxxxx: Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért és a biztosítási szerződés az új Polgári Törvénykönyvben: vitaindító tézisek. Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/4–5 szám, 53.

(i) milyen a Ptk.-ban nevesített magatartások vezetnek szerződésszegésre, van-e ezeknek kártérítési jogkövetkezménye, biztosítási fedezetbe vonhatóak-e ezek?

(ii) van-e akadálya vagy korlátja a sérelemdíj, mint a szerződésszegő magatartással tanúsított személyiségi jogsértés jogkövetkezményének a felelősségbiztosítás fedezetébe vonásának?

A sérelemdíj felelősségbiztosítási fedezetbe vonásának elkülönült vizsgálata különösen azért fontos, mert az új Ptk. a személyiségi jogokat érő sérelmeket kiszakította a kár fogalmi köréből és azok önálló szankciójaként – az elszenvedett sérelmek kompenzációjaként és magánjogi büntetéseként – határozza meg a sérelemdíjat. A felelősségbiztosítás fedezeti körébe is – bár utólagos korrekcióval – bekerült a sérelemdíj, amely miatt felmerül annak a kérdése, hogy vajon bővült-e/módosult-e a felelősségbiztosítás funkciója.

I.2. Az értekezés felépítése

A doktori értekezés hét fejezetből áll, amelyek közül – az értekezés jelen fejezetben tett bevezető megállapításai és az összegző, az értekezés konzekvenciáit tartalmazó utolsó fejezetén kívül – az alábbi öt fő fejezetet különíthetjük el.

(i) Az értekezés második fejezete a felelősségbiztosítás jogintézményének történeti fejlődésével kapcsolatos megállapításokat tartalmazza. Ennek során két irányban végzünk vizsgálatot. Egyrészről megvizsgáljuk a felelősségbiztosítás fejlődésének nemzetközi kérdéseit, ennek keretében azt, hogy a régmúlt időkben milyen a felelősségbiztosítás előképének tekinthető, legalábbis annak jegyeit hordozó kockázatkezelési módszereket alkalmaztak az egyént érő kockázatok terhének enyhítésére. A történeti kitekintés során a kiindulópontot a görög alapokon nyugvó, de a római jogból ismeretes „faenus nauticum” jogintézményének vizsgálata képezi. Ezt követően a jogintézmény középkori fejlődését vesszük górcső alá, s ennek rövid kifejtésével vezetjük fel a fejezet második nagyobb részét, a felelősségbiztosítás magyar szabályainak fejlődését bemutató alfejezetet. A felelősségbiztosítás magyar jogban való fejlődése keretében a Kt. és az Mtj., valamint az első magánjogi kódex, a régi Ptk. rendelkezéseit vizsgáljuk meg a szükséges mértékben, többek között arra keresve a választ, hogy mely magánjogi felelősségi jogkövetkezmények fedezetére születtek az első felelősségbiztosítási intézmények, hogyan, milyen irányban bővült ez, megjelent-e és mikor a kontraktuális kárfelelősség kockázatának kezelése?

(ii) A harmadik fejezet tárgya a felelősségbiztosítási szerződés jogintézményének bemutatása, amelynek keretében nem kizárólag az új Ptk.- ban található rendelkezéseket mutatjuk be, hanem a jogintézmény fogalmát, alanyait és tartalmát is elemezzük, megvizsgáljuk a jogrendszerben elfoglalt helyét, ennek keretében más jogintézményekkel is összehasonlítva, ily módon

is kidomborítva annak egyedi karakterjegyeit és elkülönült, önálló jogintézményi természetét. Mindemellett az értekezés e fejezete foglalkozik a felelősségbiztosítás céljával, feladatával, funkcióival, működési mechanizmusával és legfontosabb jellemzőivel. A fejezet végén felvázolásra kerülnek a felelősségbiztosítás fedezetbe vonható kockázatok, s e körben kap hangsúlyt a biztosíthatóság kritériumainak vizsgálata, amely az értekezés IV. és

V. fejezetében foglaltak alapját képezik.

(iii) A doktori értekezés egyik hangsúlyos fejezetét a szerződésszegés biztosíthatóságát tárgyaló IV. fejezet képezi. Ennek keretében bemutatjuk a szerződésszegés jogintézményét, a Ptk.-ban szabályozott tipikus szerződésszegő magatartásokat, valamint azok jogkövetkezményeinek biztosíthatóságát. A fejezet vezérfonalát annak vizsgálata képezi, hogy vajon biztosítható-e a kártérítési felelősség, mint a szerződésszegés egyik jogkövetkezménye, valamint nyújtható-e fedezet a teljes kárra.

A kutatás teljessége érdekében célunk, hogy a dolgozat keretében, különösen e fejezetben felvetett kérdéseket, problémákat gyakorlati szempontból is alátámasszuk. Ehhez a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) által közzétett 2021. évi évkönyv (amely a 2020. év biztosítási piacának alakulását foglalja össze)20 szerint a 2020. évben a biztosítási piacot meghatározó öt olyan biztosító21 által online módon közzétett általános biztosítási feltételeket vizsgáltunk meg, amelyek a biztosítási piacon kínálnak valamilyen felelősségbiztosítási terméket.

A dolgozatban felvetett generális jellegű jogkérdések vizsgálata során nyolc általános szerződési feltételt vizsgáltunk meg,22 amelyek az alábbiak:

20 MAGYAR BIZTOSÍTÓK SZÖVETSÉGE: Magyar Biztosítók évkönyve 2021. Budapest. Lásd: xxxxx://xxxxxx.xx/xx-xxxxxxx/xxxxxxx/xxxxxxx/xxxxxx-xxxxxxx-0000-X0x0-XX.xxx, letöltve: 2021.12. 19.

21 Sorrendben: 1. Allianz Hungária Biztosító Zrt., 2. Generali Biztosító Zrt., 3. AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt., 4. Groupama Biztosító Zrt.; Union Vienna Biztosító Zrt. Vö.: MABISZ 2021. évi évkönyve, 18–19.

22 Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a közzétett biztosítási feltételek közül törekedtünk arra, hogy a legfrissebb verziót vizsgáljuk meg. A közzététel naprakészségét viszont nincs lehetőségünk vizsgálni. Megjegyezzük tovább, hogy a közzétett feltételek nem minden esetben jelentik a véglegesen megkötött

a) az Allianz Hungária Biztosító Zrt. által „Vállalati felelősségbiztosítások” elnevezéssel (a továbbiakban: „Allianz Vállalati Felelősségbiztosítás”) közzétett általános biztosítási feltételek (hatályba lépés ideje: 2021. június 23.)23;

b) a Generali Biztosító Zrt. által alkalmazott két szakmai felelősségbiztosítás, az építészeti és műszaki tervezési tevékenység,24 valamint az egyszerű bejelentéshez kötött építési tevékenység esetére irányadó tervezői és kivitelezői felelősségbiztosítás általános szerződési feltétel25;

c) az Aegon Magyarország Általános Biztosító Zrt. által „Vállalati vagyon- és felelősségbiztosítások. Aegon Trend II. Felelősségbiztosítás” elnevezéssel (a továbbiakban: „Aegon Felelősségbiztosítás”) közzétett általános szerződési feltételek (hatályba lépés ideje: 2017. július 1.)26;

d) az Aegon Magyarország Általános Biztosító által „Szakmai felelősségbiztosítások” elnevezéssel (a továbbiakban: „Aegon Szakmai Felelősségbiztosítás”) közzétett általános szerződés feltételek (hatályba lépés ideje: 2017. július 1.);27

e) az Union Vienna Biztosító Zrt. két vállalatoknak kínált felelősségbiztosítási terméke érhető el online formában, egyik az „Union- Üzlettárs felelősségbiztosítás különös biztosítási feltételei” (a továbbiakban: Union-Üzlettárs felelősségbiztosítás) (hatályba lépés ideje: 2015. január 1.),28 másik az „Union-Business Class felelősségbiztosítások szerződési feltételei” (a

biztosítási szerződés tartalmát, tekintettel arra, hogy a szerződő feleknek több esetben lehetőségük van az egyes szerződéses rendelkezések tárgyalások útján történő formálására.

23 Vö.: xxxxx://xxx.xxxxxxx.xx/xxxxxxx/xxx/xxxxxxxxxxxx/xxx/xxxx/xxx/xxxxxx/XXX-00000_0_XXXX- altalanos-biztositasi-feltetelek.pdf, letöltve: 2021.12.02.

24 Elérhetőség: xxxxx://xxx.xxxxxxxx.xx/Xxxxxxxxxx/Xxxxx/Xxxxxxxxxx-xx-xxxxxxxxxx- biztositasok/Szakmai-felelossegbiztositasok/Epitesz.aspx, letöltve: 2021.12.03.

25 Elérhetőség: xxxxx://xxx.xxxxxxxx.xx/Xxxxxxxxxx/Xxxxx/Xxxxxxxxxx-xx-xxxxxxxxxx- biztositasok/Szakmai-felelossegbiztositasok/Epitestervezoi-felelossegbiztositas.aspx, letöltve: 2021.12. 03.

26 Vö.: xxxxx://xxx.xxxxx.xx/xx-xxxxx/xxxxx- ajax.php?juwpfisadmin=false&action=wpfd&task=xxxx.xxxxxxxx&wpfd_category_id=180&wpfd_file

_id=20830&token=756b891e6f68e57b19cb52174f9fed4b&preview=1, letöltve: 2021. 12. 02.

27 Vö.: xxxxx://xxx.xxxxx.xx/xx-xxxxx/xxxxx- ajax.php?juwpfisadmin=false&action=wpfd&task=xxxx.xxxxxxxx&wpfd_category_id=180&wpfd_file

_id=20822&token=756b891e6f68e57b19cb52174f9fed4b&preview=1, letöltve: 2021. 12. 02.

28 Vö.: xxxxx://xxxxx.xx/xx/xxxxxx/xxxx/xxxxx-xxxxxxxxx-xxxxxxxxxxx-xxxxxxxxxx.xxx, letöltve: 2021.12.03.

továbbiakban: Union-Business Class felelősségbiztosítás) (hatályba lépés ideje: 2017. április 10.)29.

Az értekezés negyedik fejezetének végén – a fejezet előző részeiben felvetett problémák tükrében – két olyan felelősségbiztosítási szerződést elemeztünk, amelyek fedezetébe a szerződés tárgyát képező jogviszonyokban felmerülő kontraktuális felelősség kockázatát vonják. Vizsgálatunk tárgyává a vezető tisztségviselő felelőssége tekintetében a biztosítási piacon értékesített és online úton elérhető – önkéntesen igénybe vehető – általános felelősségbiztosítási szerződési feltételeket elemeztük. A másik vizsgált biztosítási feltétel a tervezők- és kivitelező részére kötelezően megkötendő felelősségbiztosítás szerződés.

(iv) A doktori értekezés további fő fejezetét a sérelemdíj biztosíthatóságának vizsgálata képezi. A fejezet keretében bemutatásra kerül a sérelemdíj jogintézménye, azzal összefüggésben felmerülő problémák, valamint külön hangsúlyt kap a szerződésszegés miatt felmerülő személyiségi jogsértés esetén érvényesíthető sérelemdíj is. A sérelemdíj biztosítási fedezetbe vonását az értekezés keretében vizsgált általános biztosítási (szerződési) feltételek tükrében gyakorlati szempontból is elemezzük.

(v) Az értekezés utolsó fejezetében nemzetközi kitekintést teszünk, amelyet három irányban végzünk.

A fejezet első alfejezetében megvizsgáljuk az Európai Unió által a biztosítási szerződések jogának egységesítésére tett kísérleteit, ezen belül is kiemelt figyelmet fordítunk a felelősségbiztosítási szerződésre.

E mellett a második és harmadik alfejezetek keretében összehasonlító jogi elemzést végzünk, amelynek keretében megvizsgáljuk a szlovák és a cseh jog felelősségbiztosítás tekintetében megállapított szabályait, valamint e két országban tevékenységet végző biztosítótársaságok által alkalmazott és az

29 Vö.: xxxxx://xxxxx.xx/xx/xxxxxx/xxxx/xxxxx-xxxxxxxxxxxxx-xxxxxxxxxx.xxx, letöltve: 2021.12.03.

interneten elérhető biztosítási feltételeket. A biztosítási feltételek vizsgálata kifejezetten azon rendelkezésekre terjed ki, amelyek problematikus jellegét a magyar biztosítók által alkalmazott feltételek esetén is hangsúlyozunk, kiemelten foglalkozva a tervezői- és kivitelezői felelősségbiztosítással.

A jogirodalomban a felelősségbiztosítás szabályainak külföldi jogokkal történő összehasonlításának alapját általában a common law országai közül az angol jog, míg a kontinentális jog országai közül a német jog képezi. Nincs azonban olyan összehasonlító jogi elemzés a magyar jogirodalomban, amely a szlovák és a cseh jogot vizsgálná. Tekintettel arra, hogy a szerző mindkét nyelvet érti és beszéli, kiváló lehetőséget érez arra, hogy egy tudományos munka, doktori értekezés keretében végezze el a felelősségbiztosítás intézményének összehasonlítását, ezzel pótolva a jogirodalomban e területen fellelhető hiányt.

A doktori értekezésben tett megállapítások konzekvenciáit a megfogalmazott hipotézisekre történő válaszadással az értekezés utolsó részében vonjuk le.

I.3. Az értekezés módszertana és szakirodalmi áttekintése

A dolgozat megírását az alábbi kutatási módszerek segítették. Az értekezésben hangsúlyt kapott a primer jogforrások, azaz a vonatkozó európai uniós és nemzeti jogszabályok – ez utóbbi tekintetében a Ptk. és a Bit. egyes rendelkezéseinek – elemzése, amely mellett feldolgozásra került a releváns hazai és külföldi szakirodalom, valamint a joggyakorlat. A vonatkozó szakirodalom értékelése körében megállapítható, hogy a témához szorosan kapcsolódó friss – az új Ptk.-t követő időkben íródott – szakirodalom száma rendkívül alacsony, sőt elenyésző. A szerződésszegés felelősségbiztosítási fedezetbe vonásáról – különösen a deliktuális és kontraktuális felelősség biztosítási szempontból történő elhatárolásáról – a korábbi Ptk. égisze alatt is korlátozott számú szakirodalom jelent meg. Egyes szerzők gondolatmenete, pl. Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx és Miskolczi Xxxxxx Xxxxx segítette a szerzőt a

kitűzött téma feldolgozásában. Ugyanakkor gazdag szakirodalma van a polgári jogi felelősségnek, valamint számos könyv, monográfia és tanulmány jelent meg a szerződésszegés, különösen a szerződésszegés jogkövetkezményei, ezen belül is a kártérítési felelősség témában, továbbá a sérelemdíjra vonatkozó szakirodalom is széles skálán mozog. A biztosítási jog, s ezen belül is a felelősségbiztosítási jog is bővelkedik szakirodalmi forrásokban. A XX. század hajnalán a felelősségbiztosítás elméleti alapjait meghatározó szerzőként Xxxx Xxxxxx Xxxxxxx emelnénk ki, akinek mélyenszántó gondolatai segítették a szerzőt a felelősségbiztosítási eszme megismerésében és abban való eligazodásban. Az újabb szakirodalmak közül Xxxxxxxxx Xxxxxx, Xxxxxxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxx, Xxxx Xxxxxx és Xxxxxx Xxxxx művei emelhetőek ki, akik a

XX. század utolsó negyedében végeztek a biztosítási szerződések jogát érintően a gyakorlat és az elmélet szakemberei számára rendkívül hasznos munkát, amelyeknek a jogalkotó által történő figyelembevétele a biztosítási szerződések jogának kodifikációja során megkerülhetetlen volt.

A dolgozatban feldolgozásra kerül a vonatkozó bírósági gyakorlat is, amely tekintetében is az állapítható meg, hogy az értekezés témájához közvetlenül kapcsolódó bírói döntések nem, de külön a biztosítást, illetve a felelősségbiztosítást, valamint külön a szerződésszegést érintő döntések már bőven fellelhetőek. Ezek szükséges mélységben történő feldolgozására, illetve a kitűzött téma szempontjából történő vizsgálatára törekedtünk.

A dolgozat második fejezete jogtörténeti elemzés alapján készült, amely során egyaránt feldolgozásra került a régi magyar biztosítási szakirodalom, valamint a vonatkozó jogszabályok – különösen a Kt., az 1928-as Mtj. és a régi Ptk. – egyes rendelkezései. A jogtörténeti kutatásunkat rendkívül széles időtartamban végeztük el. Gondolatvezetésünket olyan ókori jogintézmények vizsgálatával kezdtük, amelyekben felfeldezhetők voltak a biztosítás intézményére jellemző közösségi kockázatmegosztás egyes jegyei. Ezt követően a történeti kutatásunkat a felelősségbiztosítás magyar biztosítási piacon való fejlődését vizsgáltuk meg a kezdetektől (Kt.) a régi Ptk.-ig, ezzel lerakva a hatályos jog vizsgálatának alapköveit.

Az értekezés negyedik és ötödik fejezetében a dolgozat központi témájával összefüggő elméleti mélységek feltárásán túl a gyakorlat is elemzésre került azzal, hogy a Magyarországon biztosítási tevékenységet végző biztosítótársaságok honlapján közzétett, nyilvánosan elérhető, a témához kapcsolódó egyes általános felelősségbiztosítási szerződési feltételek vonatkozó rendelkezéseit is górcső alá vettük.

A dolgozat nemzetközi kitekintését tartalmazó VI. fejezete elsősorban a jogösszehasonlító, ezen belül a jogszabályok és a vonatkozó szakirodalmak elemzésén alapuló deskriptív módszeren alapul. Mivel az értekezés nemzetközi kitekintést tartalmazó fejezete három nagy részre tagolható, így e fejezeten belül is külön azonosíthatóak egyes kutatási módszerek. Az első alfejezet az Európai Unió által a biztosítási szerződési jog egységesítésére irányuló törekvését célzó PEICL szabályai, különösen a felelősségbiztosításra vonatkozó rendelkezések kerültek összehasonlításra a magyar Ptk. felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó szabályaival, így tehát a primer jogforrások elemzése – a PEICL hivatalos szövege és a magyar Ptk. rendelkezései – jogösszehasonlító módszer segítségével történt meg. Ennek keretében többek között azt is vizsgáltuk, hogy vajon a Ptk. felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó szabályainak kialakítására hatással volt-e a PEICL, annak megfogalmazása során figyelembe vették-e az egyes rendelkezéseit, s mennyiben korrelálnak a Ptk. és a PEICL egyes rendelkezései. A PEICL egyes rendelkezéseinek elemzéséhez több idegen nyelvű – elsősorban angol nyelvű – szakirodalom nyújtott segítséget, amelyek közül kiemelendő a témát átfogóan feldolgozó BASEDOW, J. – BIRDS,

X. – XXXXXX, M. – XXXXX, X. – XXXXX, X. – XXXXXXX, L. szerzők – akik egyebekben külön-külön is a biztosítási jog nemzetközileg elismert szakértői – tollából született „Principles of European Insurance Contract Law (PEICL)” című könyv, valamint e szerzők közül is kiemelhető a PEICL-re vonatkozó szakirodalmat jelentősen gazdagító Xxxxxx XXXXX professzor munkássága. A PEICL-re vonatkozó magyar nyelvű szakirodalom közül elsősorban XXXXXXXX Xxxxx Xxxx és XXXXXX Xxxxx munkásságának eredményeként megszületett tanulmányokban lévő gondolatokból merítettünk.

A VI. fejezet második és harmadik alfejezete – a szlovák és a cseh felelősségbiztosítási jog szabályainak elemzése – alapvetően azonos módszertan alkalmazásával készült. Az értekezés e fejezetében a primer jogforrások elemzésére és a magyar jogforrásokkal való összevetésére, mint jogösszehasonlító módszerre fektettünk hangsúlyt. Mindemellett feldolgozásra került a vonatkozó szlovák és cseh szakirodalom is, amelyek beszerzésére a szerző a vizsgált országok könyvtáraiban végzett kutatást. Az értekezés negyedik és ötödik fejezetében kiemelt, a magyar jog tekintetében azonosított problémák a szlovák és a cseh jog esetén is vizsgálatra kerültek. Ennek során a bírói gyakorlat és a biztosítási gyakorlat is feldolgozásra kerül, ez utóbbi körében a magyar biztosítási jog tekintetében alkalmazott kutatással azonosan, a szlovák és cseh biztosítási piacon tevékenységet végző biztosítók által online módon közzétett általános biztosítási feltéteket vizsgáltuk meg.

A dolgozat kutatási módszereit összefoglalva, a munka egyik célja volt, hogy az eddig rendelkezésre álló szakirodalmi, tételes jogi, joggyakorlati eredményeket alapul véve vizsgálja a felelősségbiztosítás jogintézményét azon szempont mentén, hogy az alkalmas-e és képes-e a magánjog modernkori kihívásait és ezzel együtt a gyakorlatban megjelenő elvárásait (mint pl. sérelemdíj, kontraktuális károk) fedezetbe vonni? A kutatás során figyelemmel voltunk a felelősségbiztosítási szerződést érintő hazai jogalkotási folyamatokra és eredményekre, az elérhető szakmai anyagokra, valamint a bírói gyakorlat eredményeire is. Az értekezés alapját e források szintézise képezi, megvizsgálva, elemezve, rendszerezve azokat, ütköztetve és értékelve a megjelenő egyéni jogi álláspontokat, következtetéseket, majd kialakítva saját következtetéseinket. A kutatás során fontosnak tartottuk, hogy a vizsgált jogintézményt a történeti fejlődés kontextusába is elhelyezzük, azt ne öncélúan tegyük, hanem a téma szempontjából hasznos fejlődési ívet tudjunk felvázolni. Alkalmaztunk interdiszciplináris, jogösszehasonlító, történeti, logikai, nyelvtani és dogmatikai módszereket, végeztünk extrapolálást, teleologikus interpretációt, jogszabályelemzést, értelmezést, rendszerezést, összevetést és

elkülönítést, s végül megfogalmaztuk de lege lata és de lege ferenda javaslatainkat.

A munka során nem csak a nyomtatott formában elérhető joganyagok feldolgozására, hanem az elektronikus adatbázisok használatára is sor került, valamint végeztünk primer forrásgyűjtést is a biztosítási általános szerződési feltételek formájában.

II. A biztosítás és a felelősségbiztosítás jogintézményének kialakulása

A mai értelemben vett felelősségbiztosítás története nem nyúlik hosszú időre vissza, kialakulása főleg az iparosodáshoz köthető.30 A felelősségbiztosítás megjelenésének idejét a XVIII. – XIX. század európai kodifikációs hullámainak megindulását követő időkre tehetjük, azonban még ekkor sem volt elkülönült jogintézménynek tekinthető.31

II. 1. A kár(vagyon)biztosítás előképei

A biztosítás, mint „anyajogintézmény” megjelenése régebbre nyúlik vissza. A történeti előzmények vizsgálatakor egészen az ókori római időkbe kell tekintenünk, amikor bár a biztosítási szerződés fogalma és eszméje nem volt ismeretes, de a biztosítás előképének megfeleltethető intézmény – a tengeri kölcsön – létezett.32 A „valódi értelemben vett biztosítás először a forgalom szférájában” jelentkezett.33 A kereskedelem kialakulásával az árumozgás szükségessége is megjelent, s már az ókori – középkori időkben is a gazdasági élet jelentős befolyásolói voltak azon személyek, akik az áru „egyik helyről a másikra” történő eljuttatását, szállítását vállalták. Az áru szükségszerű mozgatásával összefüggésben, valamint a technika, az infrastruktúra fejletlenségének köszönhetően nagyon gyakran fordult elő a szállított áru károsodása. Ennél is nagyobb rizikót jelentettek a szállított áru biztonságára azok a külső tényezők − természeti csapások és emberi behatások −, amelyeket a fuvarozást végzők nem befolyásolhattak. A kereskedelem minden egyes szegmensét „árnyékként kísérte a benne rejlő nagy kockázat,” amelynek

30 XXXXXXXXX Xxxxx – XXXXX Xxxx: A felelősségbiztosítások szerepe, jelene és jövője Magyarországon.

Biztosítás és Kockázat, 2015/3. szám, 81.

31 CANE: i.m. 242.

32 XXXXX Xxxxxx: A biztosítási szerződés előképe a római jogban. Jogtudományi Közlöny, 1990/6. szám, 215.

33 XXXXXX Xxxxx: A biztosítás általános elméleti alapjai. In: Barcza – Csabay – Ormai – Váradi (szerk.):

A biztosítás elmélete és gyakorlata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1960, 31.

csökkentésére a kereskedők mindig is törekedtek, így kialakítva különböző jogintézményeket, mint például a biztosítási ügyletet.34

A biztosítás eszményének kialakulására és fejlődésére a javak forgalmának lebonyolítását elősegítő35 fuvarozás (illetve a fuvarozás kockázatai) volt a legnagyobb hatással, mivel a fuvarozás során legtöbbször olyan veszélyekkel kellett megküzdeni, amelyekre a fuvarozónak behatása nem lehetett, s ezek rendkívül nagy veszélyt jelentettek a fuvarozás sikerességére. Az első fejlettebb kereskedelemmel rendelkező népek közül kiemelkednek a föníciai és a karthágói kereskedők, akik főképp az Ázsia és a Földközi-tenger egyes kikötői közötti36 kereskedelmi forgalmat bonyolították le.37 Erre tekintettel a mai értelemben vett biztosítás elődjének azokat a biztosítási formákat szokás tekinteni, amelyek a tengeri fuvarozással kapcsolatban felmerülő károk kockázatainak csökkentésére irányultak.38

Az első „ősbiztosításnak”39 tekinthető intézmény a hajókölcsön volt, amely a tengeri kereskedelem kialakulásával párhuzamosan alakult ki.40 Egyes források szerint már az i.e. XVIII. században Hammurápi törvénykönyvében is felfedezhető a jogintézmény,41 elterjedése azonban az ókori görög és római jognak köszönhető. A jogirodalomban egyetértés van abban, hogy a jogintézmény görög „találmány”, s a dáneion nautikón42 hazájának Athént, mint

34 XXXXX Xxxx: A magyar kereskedelmi- és váltójog vázlata. Grill Kiadó, Budapest, 1922, 6.

35 KUNCZ: i.m. 2.

36 Itt kell megemlíteni, hogy egyes feljegyzések szerint (i.e. 2250 körül) a föníciai, palesztin és babiloni kereskedők már a szárazföldön karavánok által szállított áruban bekövetkező károkat is közösen viselték. A karavánok egyfajta kockázatközösséget alkottak, amelynek tagjai közösen viselték az előre nem látható események és rablótámadások okozta károkat (vö. BACK Xxxxxx: A biztosításügy fejlődése és jelenlegi állása külföldön. In: Barcza – Csabay – Ormai – Váradi (szerk.): A biztosítás elmélete és gyakorlata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1960, 97.).

37 KUNCZ: i.m. 11.

38 Visszatekintés több ezer évre: Szakmánk őstörténete, Biztosítási Szemle, 2001/3. szám, 41. – a tanulmány a HVG folyóiratban megjelent tanulmányról számol be, a szerző megjelölése nélkül.

39 Visszatekintés több ezer évre: Szakmánk őstörténete, Biztosítási Szemle, 2001/3. szám, 41.

40 KUNCZ: i.m. 11.

41 Hammurápi törvénykönyve 103.§ „ha az úton haladva az ellenség mindent, amit cipel, elhányat vele: a közvetítő az istenre esküt tesz, mire fölmentést kap” vö. XXXXXX Xxxxxx (ford.): Hamurabi törvényei, Erdélyi Múzeum – Egyesület Jog- és Társadalomtudományi Szakosztálya, Kolozsvár, 1911. lásd: xxxx://xxx.xxxx.xx/00000/00000/00000.xxx, letöltve: 2021. március 13.

42 XXXXXXXXX Xxxxxxx: Xxxxxxxxx Xxxxxx: A római jog a nyílt tengeren – A jók és az igazságosok művészete (recenzió). Jog, Állam, Politika, 2013/3. szám, 158.

a tengeri kereskedelem bölcsőjét tekinthetjük.43 A hajókölcsön már a preklasszikus korban is megjelent, azonban virágkorát a klasszikus római korban élte, mígnem a posztklasszikus korban csökkent a jelentősége.44 A tágabb értelemben vett hajókölcsön a pecunia traiectitia volt, amely alapján a hitelező pénzbeli kölcsönt nyújtott a hajósnak bármilyen tengeri útra, amelyet leggyakrabban áru vásárlására fordítottak.45 A kölcsön összegét nem kellett visszafizetni, ha a kölcsönből vett áru nem ért révbe, azonban ennek is nélkülözhetetlen feltétele volt, hogy a fuvarozást végző hajós szerződésszerűen járjon el.46 A hajókölcsön és a biztosítás közötti párhuzam az utóbbi jellemzőjében fedezhető fel, hiszen a hitelező viselte annak kockázatát, hogy az áru nem ér célba, így nem kapja vissza a „kintlévőségét”. Egyes irodalmak szerint a hitelező kockázatviselése a hajókölcsön tekintetében nem naturale negotii,47 hanem csupán accidenatale negotii.48 Valódi párhuzam a biztosítással csak abban az esetben volt, ha a hitelező vállalta a kockázatot, ellenkező esetben csupán „tiszta” kölcsönről beszélhetünk. A kockázatviselés szempontjából nélkülözhetetlen volt a feleknek megállapodniuk a kockázatviselés időtartamában, amely rendszerint a hajóút megkezdésétől a hajó rendeltetési helyére történő megérkezéséig tartott. További fontos szerződési elem azon események meghatározása, amelyek bekövetkezése esetén nem kell a hajósnak visszafizetnie a kapott kölcsönt, ezek a szerződési rendelkezések tekinthetők a mai értelemben vett biztosítási eseményeknek. Végül a kockázatviselés ellenértéke is bár nem essentiale negotii, hanem accidenatle negotii szerződési elem volt, szinte kivétel nélkül kikötésre került. A tágabb értelemben vett, s a gyakorlatban a pecunia traiectitia-nál jóval elterjedtebb intézmény a faenus

43 XXXXX Xxxxxxxxx: Fenus nauticum, Debreceni Jogi Műhely OTDK különszám, 2005. lásd: xxxx://xxx.xxxxxxxxxxxxxxxxxxx.xx/xxxxxxxx/xxxx_xxxxxxxxx/xxxxx_xxxxxxxx/ letöltve: 2021. 01. 13.

44 FÖLDI: i.m. 215.

45 XXXXX Xxxxxx – XXXXX Xxxxx: A római jog története és institúciói, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996, 498.

46 MISKOVICS: i.m. 158.

47 A jogügylet olyan tartalma, amelyben a feleknek nem kell megállapodásra jutnia, mivel ipso iure a szerződés tartalmát képezik.

48 Egy jogügylet akcidentális elemét képezik azok a rendelkezések, amelyek kizárólag a felek megegyezése, kifejezett akarata alapján képezik a szerződés tartalmát.

nauticum volt, amely a hajókölcsön ügylet alapján vállalt hitelezői kockázatviselés ellenértékeként megállapított kamatot jelentette.49 Ez alapján a hitelező – kockázatviselésének ellenértékeként – a nyújtott pénzösszeg bizonyos százalékában megállapított kamatra volt jogosult.50 Már a görög nautikos tokos intézményére is az volt jellemző, hogy a hajókölcsön kamata akár 24-36% is lehetett.51 A római faenus nauticum jellemzője is az volt, hogy a meghatározott kamatmaximum52 ellenére, a szerződő felek – mint accidentale negotii – szabadon állapodtak meg a kamat mértékében.53 A hajókölcsönnek a biztosítás intézményével harmadik párhuzamot mutató eleme a hitelező kockázatvállalásának ellenértékeként kapott kamat, mivel kvázi utólagosan beszedett biztosítási díjként fogható fel. A római jogi forrásokból is megállapítható, hogy a kikötött kamat nem a nyújtott pénzkölcsön ellenértéke, hanem a hitelező által vállalt kockázat ellenértéke volt.54

Xxxxx Xxxx szerint mindezek alapján − nagyfokú óvatos fogalmazás mellett

− azt mondhatjuk, hogy a rómaiak ismerték a biztosítási ügyletet, amely a hajókölcsönben öltött testet.55 Álláspontunk szerint az ismertetett jogintézmények nem tekinthetőek biztosításnak, azokat a kockázatmegosztás üzleti alapokra helyezésének kezdetleges megoldásainak tekinthetjük, amelyek a modern kori, majdani biztosítások csíráját képezik.

A fejlett kereskedelemmel rendelkező föníciaiaktól ered a lex Rhodia de Iactu mercium intézménye,56 amely megteremtette az első kezdetlegesnek tekinthető veszélyközösséget. Hasonlóan a hajókölcsönhöz a római jog ezt az intézményt is a görög jogból vette át és alakította ki részletes szabályait. A rhodosi tengeri jog szabályai – a hajóskereskedelem segítségével és kedvező

49 FÖLDI: i.m. 215–217.

50 FÖLDI: i.m. 216.

51 KUNCZ: i.m. 11.

52 A kezdetektől fogva maximalizálva volt Rómában a kamat kikötés, viszont ez alól kivételt képezett a hajókölcsön kamata. A köztársasági korban Iustinianus 12%-ban maximalizálta az ügyletekhez kiköthető kamatot, így a hajókölcsön is e korlát alá esett. Vö. FÖLDI - HAMZA: i.m. 413–414., FÖLDI:

i.m. 219.

53 FÖLDI – HAMZA: i.m. 498.

54 FÖLDI: i.m. 215–216.

55 KUNCZ: i.m. 12.

56 KUNCZ: i.m. 11.

földrajzi fekvéséből eredően – az egész Mediterráneumban elterjedt volt.57 A biztosítás egyik alapgondolatát58 tükröző lex Rhodia59 lényege, hogy a hajó és az áru tulajdonosa közösen viselték a hajóban és az áruban keletkezett viharkárokat. A hajós felelőssége alapján a neki szállítás céljából átadott árukban keletkezett károkért ún. receptum – felelősséggel tartozott, teljes kártérítést volt köteles megfizetni az áru tulajdonosai számára. A lex Rhodia szerint azonban tengeri vihar esetén a hajó könnyítése céljából kidobott áruk elpusztulása miatt keletkezett károk viselése arányosan történt azok között, akiknek érdekében állt a hajó megmenekülése.60 Jelentős kapcsolatban van az aequitas intézményével, hiszen a hajós custodia – felelőssége alapján a vis maior által okozott károk kivételével minden kárt köteles volt megtéríteni. Ezzel szemben az áru hajóból történő kidobása, amely természetesen nem vis maior okozta kár, annak érdekében történt, hogy a hajó megmeneküljön, hiszen e nélkül az egész hajó elsüllyedt volna, a rakomány többi részével együtt. A méltányosság is megkívánta tehát, hogy a hajós ne viselje önmagában a teljes kárt, hanem a kárt szenvedett árutulajdonosokkal arányosan, azt megossza.61 Meg kell jegyezni azonban, hogy a veszélyközösségen kívül más hasonló vonás nem fedezhető fel a biztosítás és a lex Rhodia között.

A lex Rhodia intézménye a modern kereskedelmi jogokban is tovább élt, s továbbfejlesztett rendelkezései megtalálhatóak az osztrák polgári törvénykönyvben (ABGB) és a régi magyar Ptk.-ban,62 sőt az új Ptk.-ban is,63 ezzel szemben a hajókölcsön szabályait nem tartották fent.64

A XIV – XV. századtól kezdve az áru tengeren történő szállítása a kereskedelemben olyan mértékű potenciállal bírt, hogy a legnagyobb kereskedelmi központok rendeletekben szabályozták az árufuvarozók felelősségét. Ezzel összefüggésben a szállítmánybiztosításra vonatkozó

57 FÖLDI – HAMZA: i.m. 529.

58 T.i. a biztosítás egyik legfontosabb eleme a biztosító által előre szervezett veszélyközösség által történő kárviselés, a veszélyközösségben történő kármegosztás.

59 BACK: i.m. 98.

60 FÖLDI – HAMZA: i.m. 422.

61 MISKOVICS: i.m. 160.

62 Vö.: régi Ptk. 107. § (3) bekezdés.

63 Vö.: Ptk. 5:26. § (3) bekezdés.

64 FÖLDI – HAMZA: i.m. 529. és 586.

szabályokat tartalmazó ún. tengeri biztosítási törvények is megjelentek. Az itáliai városállamok közül Genova rendezte elsőként 1369-ben a tengeri biztosítás szabályait, majd egyes spanyolországi, hollandiai kikötővárosok, mint például Barcelona (1435), Sevilla, Bilbao, Antwerpen, Amsterdam is csatlakozott a szabályzatot alkotó kikötővárosok soraihoz.65 Látható tehát, hogy ekkor kizárólag a tengeri veszélyek miatt keletkező károk viselésének áthárítására összpontosították a biztosítás alapjait.66

A biztosítás intézményének kialakulását az egyént és a közösséget fenyegető veszélyek elleni harc, annak leküzdése iránti igény felmerülése eredményezte. Az egyént létezésétől fogva külső körülmények veszélyeztetik,67 amelyekkel szemben nem mindig tudott védekezni. Miután a tengeri kereskedelem és az azzal járó kockázatok növekedtek a szállítmánybiztosítás a XVII. századra a nem–élet biztosítási piac egyik legmeghatározóbb ágazata lett. Erre tekintettel a biztosítás első szárnycsapásait a tengeri hajózást végző személyekre leselkedő veszélyekre fedezetet nyújtó biztosítások körében fedezhetjük fel.68 A tengeri kereskedelemmel együtt járó nagymértékű kockázat, már nem volt vállalható a magánbiztosítást végző egyének által, így megindult a biztosítást végző személyek társaságba való tömörülése.69 Az első biztosító társaság, amely a tengeri biztosításokra alapozta működését az angol Lloyd‘s volt,70 amely az első szállítmánybiztosítással üzletszerűen foglalkozó, s nem különben számos más biztosítótársaság megalakulásához példaként szolgáló társas vállalkozásnak tekinthető.71 A XVIII. század közepén Londonban virágzó üzletág lett a

65 XXXXX Xxxxx: A biztosításügy története Magyarországon – a kezdetektől 1857-ig. SanGrey Biztosításkutató Kft., Solymár, 2013. 12., BACK: i.m. 99.

66 XXXXXXX Xxxxxx: A biztosítási szerződések joga. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1993, 9.

67 XXXXXX Xxxxx: A biztosítás fogalmi elemei és fejlődési tendenciái. Optimi nostri, 2009, 285.

68 Ennek fejlődéséről lásd bővebben: XXXXXXX, A. B. (szerk.): Marine Insurance. Origins and Institutions 1300–1850. Palgrave Studies in the History of Finance Series, 2016.

69 XXXXX: i.m. 14., XXXXXXX [1993]: i.m. 10.

70 A Lloyd ’s eredetileg egy kávézó volt, ahol a hajósok és üzletemberek találkoztak. Eredetileg nem biztosítótársaságként kezdte meg a működését, csupán az üzletek lebonyolításának helyeként szolgált. A XVII–XVIII. században, sőt még azt követően is, a kávézók jellemzően a szakmabeliek kedvelt találkozóhelyei voltak. A Lloyd ‘s csupán később kezdte el a biztosítást vállalkozás szintjén végezni. Vö.: BABADJANIAN, N.: The history of Lloyd ‘s of London. Lásd: xxxxx://xxx.xxx.xx/xxxxx/0000/00- the-history-of-lloyds-of-london.pdf, megtekintve: 2020. március 29.

71 NOVOTNI [1993]: i.m.10., BACK: i.m. 99.

hajóbiztosítás,72 s ennek hatására Európa szerte számos biztosítótársaság alakult.

72 XXXXXXXXX, Xxxxx X.: Szembeszállni az istenekkel. A kockázatvállalás különös története. Panem Kiadó, Budapest, 1998, 17.

II.2. A biztosítás kialakulásának története Magyarországon

„Ami történeti, az nemcsak a múlt számára jelent gyakorlati értéket, hanem – bizonyos értelemben – a jelen számára is, mert a jelen történeti szükségszerűséggel fejlődik a múltból. A jelenben gyakorlati pedig csak, mint történeti nyer értelmet, csak mint a múlt eredménye és a jövő alapja fogható fel mozgásban, azaz valóságos létében.”73

Magyarországon a XVIII. század végéig nem tudott meghonosodni a biztosítás intézménye, többek között a kialakult társadalmi körülmények miatt. A hűbéri rendszerben a földesuraknak nem volt szükségük biztosításra, az iparosok számára a céhek jelentették a biztonságot, a jobbágynak meg nem volt féltenivaló vagyona.74 Ellenben féltenivaló vagyona a kereskedőknek volt, akiknek a vagyona az áruban volt, kitéve azoknak a külső behatásoknak, amelyekről már az előbbiekben volt szó. A középkori Magyarország tulajdonviszonyaiban végbemenő jelentős változások hatására és ezzel párhuzamosan fejlődött a kereskedelmi jog is, amely lehetővé tette az áru nagyobb távolságokra történő elvitelét és értékesítését,75 ezzel a fuvarozási szerződés a gazdaság vérkeringésében jelentős szerepet vállalt.76 Ekkor az áru szárazföldi és vízi szállítása nem csupán komoly költségekkel járt, hanem nagyon nagy volt a velejáró kockázat is. A kor legfontosabb kereskedelmi cikke Magyarországon a búza volt, amely főleg a Dunán hagyta el az országot. A korra jellemző, hogy olyan rossz szárazföldi körülmények voltak, annyira fejletlen volt a közúti infrastruktúra, hogy jóval, kevesebb költséggel lehetett folyami úton szállítani, mint közúton az ország északi vármegyéinek bármelyikébe,77 így nagy akadálya volt a belföldi közlekedésnek és

73 XXXXXXX Xxxxxx: Xxxxxx Xxxx: A római magánjog elemeinek tankönyve. Institúciók. Bp. 1957. (Megjegyzések a római jog tudományának egyes elvi kérdéseihez). Jogtudományi Közlöny, 1957/4–6. szám, 218.

74 XXXXX: i.m. 53.

75 HOMOKI – XXXX Xxxxx: A polgári kori magánjog kialakulása. In: Xxxxx Xxxxx (szerk.): A magyar jog fejlődésének fél évezrede. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., Budapest, 2014, 279.

76 XXXXXXX Xxxxxx Xxxxxx: A fuvarozási szerződés változásai az új Polgári Törvénykönyv tükrében.

Iustum Aequum Salutare Jogtudományi folyóirat, 2013/1. szám, 181.

77 XXXXX: i.m. 54–55.

kereskedésnek az utak járhatatlansága.78 Mivel a vízi fuvarozás volt a dominánsabb, ezért azok a kereskedők, akik a fuvarozással vagyonukat kockáztatták a londoni Loyd’s biztosítótársaság mintájára 1807-ben megalapították Magyarország és egyben a Habsburg birodalom első biztosítótársaságát79 a Révkomáromi Császári és Királyi Szabadalmazott Hajózást Bátorságosító Társaságot,80 amely kizárólag fuvarozási biztosítással foglalkozott, s a fuvarozási módozatokon belül is csak a hajón történő szállítással. Nagyon találó, s hűen tükrözi a kor szükségleteit az alapítás célja, nevezetesen, hogy „édes hazánk kereskedési állapotát eddig levő homályból már századok óta óhajtott virágjára hozhassa, s virágozásra pedig csak akkor emelkedhetik a komáromi kereskedés, ha annak folytatása bátorságba van helyeztetve.”81 A Révkomáromi megalakulását követően nem sokat kellett várni arra, hogy újabb biztosítók jelenjenek meg a piacon, amelyek jelentős konkurenciát teremtettek és beindították a versenyt a biztosítási piacon. Számos külföldi – főképpen olasz és osztrák − biztosítóvállalat végzett tevékenységet Magyarországon. A Révkomáromi (és minden más hazai biztosító) számára a legnagyobb ellenfél az olasz Azienda társaság volt, amely jóval kecsegtetőbb feltételekkel kínálta a biztosításait,82 így ez később elvezetett a Révkomáromi megszűnéséhez is.

A szabadságharc leverését követően hazánk minden szegmensét idegen kézben tartották, így a biztosítást is. A magyar nemzet hazafiai (Xxxx Xxxxxx, gróf Xxxxxxx Xxxxxx, gróf Xxxxxxx Xxxxxx, báró Xxxxxx Xxxxxx és még sokan mások) szükségesnek érezték, hogy magyar „vérből” táplált biztosítótársaságot hozzanak létre. A szükséges engedélyek megszerzését követően 1858. január 16-án megalakult az Első Magyar Általános Biztosító Társaság, amely – a

78 XXXXXXX Xxxxxx: Az ipar és kereskedés története Magyarországban, a három utolsó század alatt.

X.Xxx.Egy.Ny., Buda, 1840, 104.

79 NOVOTNI [1993]: i.m. 10.

80 BACK: i.m. 125.

81 XXXXX: i.m. 55.

82 XXXXX: i.m. 65. és 83.

működésének és történetének bemutatását mellőzve – az 1948-ban történt államosítását követően megszűnt.83

Annak ellenére, hogy a XIX. század végén már több mint hatvan biztosítótársaság működött Magyarország területén,84 mind gyakorlati, mind elméleti szempontból a biztosításnak egy elhanyagolt ága volt a felelősségbiztosítás, s az nem nagyon „divatozott” hazánkban.85 Néhány külföldi elmész behatóbban foglalkozott a felelősségbiztosítás egyes kérdéseivel, de inkább annak közgazdasági vetületét érintették, mintsem mélyenszántó jogi gondolatokat vetettek papírra. A joggyakorlat és a társadalom egyaránt idegenkedett a felelősségbiztosítás szükségességével szemben, ugyanis a felelősség preventív funkciójának elhomályosítását látták e jogintézményben.8687 A technika fejlődésével, s különösen az I. világháború utáni „gomba módra szaporodó” új vállalkozások száma miatt,88 az okozható és okozott károk száma ezzel párhuzamosan nőtt,89 ezért a morális érdekek háttérbe szorításával az anyagi érdekek kerültek előtérbe, amely utat nyitott a felelősségbiztosítás térnyerésének, s általánossá vált a „minden biztosítható, ha ebből profit remélhető”90 eszme. Ezzel egyetemben az egyes felelősségi formák törvénybe iktatása is megkezdődött.91 A német ipartörvény módosítására tett javaslat alapján – miszerint a növekvő balesetek száma miatt szigorúbban kell

83 XXXXXX Xxxx: 150 éve alapították az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot. Biztosítási Szemle, 2007/8. szám, 3–25.

84 CSONGRÁDI – XXXXXX Xxxxx: A biztosítás és a bírói gyakorlat, Pátria Kiadó, Budapest, 1913, 4–10.

85 W.E..: A felelősségbiztosítás. Irta: Xx. Xxxx Xxxxxx Xxxxxx (recenzió). Ügyvédek Lapja, 1923/14. szám, 7.

86 XXXX Xxxxxx: A deliktuális felelősség, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964, 421.

87 Az egyik legjelentősebb problémát e tekintetben az ún. „erkölcsi kockázat” kiküszöbölése jelentette, amely miatt a felelősségbiztosítás nem nyerte el a társadalom szimpátiáját. Xxxxxxxxx idézi Cane, s ezzel kapcsolatosan megjegyzi, hogy „a XIX. század elején a felelősségbiztosítást erkölcstelennek tekintették”, mivel annak segítségével olyan személyek viselték más személy felelősségének jogkövetkezményét, akik maguk nem voltak felelősek. Vö.: CANE: i.m. 246.

88 XXXXX Xxxx: Az állam és a biztosítás. Kereskedelmi jog, 1917/21–22. szám, 205.

89 CSABAY: i.m. 31., MÁDL: i.m. 421.

90 CSABAY: i.m. 31.

91 Xxxx Xxxxxx a felelősség és (felelősség)biztosítás kapcsolatánák vizsgálata körében kiemeli, hogy a felelősségbiztosítás fejlődési ívét az egyes speciális felelősségi szabályok megjelenése határozza meg. Ennek keretében elkülöníti a (i) a munkaadók felelősségét; (ii) a gépjármű üzembentartójának felelősségét; (iii) a termék előállítójának felelősségét; (iv) a különböző foglalkozásokból eredő felelősséget; valamint (v) a környezetszennyezési károkért való felelősséget. Mindezen felelősségi formák megjelenésével együtt rövid időn belül megjelent az ezekhez kapcsolódó felelősségbiztosítás is. Vö.: XXXX Xxxxxx: Kártérítési felelősség és biztosítás (vázlat). Collega, 1998/4. szám, 7–9.

szabályozni az iparvállalatok, különösen a bánya és a vasutak felelősségét92 – várható volt, hogy e javaslat elfogadása biztosítótársulatok létrejöveteléhez járul hozzá, amelyek gondosan ügyelnek majd az üzemek jó karbantartása felett.93 Annak ellenére, hogy a német és a svájci (1908), valamint az osztrák (1917) és a svéd (1927) biztosítási kódexek már rendelkeztek a felelősség ilyen formájú biztosításáról – amelyek vonásaikban feltűnő hasonlóságot mutatnak94

–, hazánkban alapvetően a biztosítási jog, s különösképpen a felelősségbiztosítás törvénybe iktatására még sokat kellett várni.95

A Magyarország területén működő biztosítók 12%-a az összes biztosítási üzletágat művelte, ezzel együtt 11%-uk kizárólag a felelősségbiztosítást (korabeli elnevezésén a szavatossági biztosítást) jelölte a művelt üzletágai között, s ez utóbbiak rendszerint a szállítmánybiztosítást is művelték.96 Ez is szállítmányozás (fuvarozás) és a felelősségbiztosítás közötti szoros kapcsolatot mutatja. Égető szükség is volt a szállítmánybiztosítás és a felelősségbiztosítás intézményére, hiszen a XIX. század második felére rendkívüli mértékben megemelkedett a tengeren elszenvedett balesetek száma, amelyek mind a szállított áru, mind a hajó részbeni vagy teljes károsodását eredményezték, sőt mi több, számos ember életét is követelték.97 A szárazföldi biztosítások elterjedése a XIX. század utolsó negyedére és felvirágozása a XX. század első felére tehető.98

Annak ellenére, hogy a ’70-es évekre nagy kiterjedésű és a nemzetgazdaság minden ágával szoros kapcsolatban lévő intézmény lett a biztosításügy, e nagy horderejű intézmény tengődött minden irányadó szabály nélkül,99 így a felelősségbiztosítás jogi konstrukcióját, a szerződések tartalmát képező

92 MÁDL: i.m. 355–380.

93 Kezesség és kárpótlás az iparvállalatok üzeme által okozott szerencsétlenségek eseteiben (anonim),

Bányászati és kohászati lapok, 1869/19-20. 156.

94 XXXX Xxxxxx Xxxxxx: A biztosítási szerződés szabályozásának alapvető szempontjai az újabb külföldi törvényalkotásokban, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó, Szeged, 1928. 6.

63 MÁDL: i.m. 421.

96 CSONGRÁDI – SCHOPF: i.m. 4–10.

97 1866-ban például 11.711 volt az összes tengeri baleset száma, amelyből 2234 hajó egészen, míg 1946 esetben az egész szállítmány ment tönkre. E mellett 2644 fő emberi életet követelt egy év alatt a tengeri balesetek száma, amely nagyon magas szám. vö. Jogtudományi Közlöny, 1867/21. 112.

98 TÚRY [1928]: i.m. 20.

99 XXXXXXXXX Xxxxxx: Biztosítási jog. Jogtudományi Közlöny, 1869/34. szám, 230.

rendelkezéseket – tételes jogi rendelkezés hiányában100 – a biztosítótársaságok határozták meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy addig, amíg a biztosítás ősi – karitatív segélyezést tükröző – gondolatköréből nem tört ki, nem is volt nagy szükség a kodifikációra, nem volt ok arra, hogy a szerződési szabadság felek közötti érvényesülésén rést üssenek.101 E miatt az ítélkezés szempontjából sem volt könnyű dolga a bírónak, hiszen nem volt más támasza, „mire ítéletét alapítsa”, mint a felek közötti szerződés tartalma.102 Mivel nem volt törvény, amely az „érdekelteket védje egymás fondorlatai ellenében”, kialakult egyfajta társadalmi bizalmatlanság a biztosítással szemben. Természetesen a biztosítótársaságok fondorlatai nélkülözhetetlenek voltak e bizalmatlanság fellépésében, hiszen ők „hosszas tapasztalatokon okulva ugyancsak körülsáncolják magokat a statútumokban és a biztosítási kötvényben olyannyira, hogy a legbecsületesebb féllel szemben s a legegyszerűbb esetnél is tudnak okot előhozni arra, hogy kötelezettségeik teljesítését követelni tőlük ne lehessen.”103 Égető szükség volt tehát egy törvényre, amely rendezi a biztosításügyet,104 hiszen a „közforgalomban csak az tud lendületet venni és felvirágozni, a mi mentes minden nehézkesség, minden békjóktól könnyedén mozog.”105 A biztosításügy törvénybe öntése azonban nem volt könnyű feladat, hiszen a biztosításügy „nem hálás területe a codifikációnak.”106 Tekintettel arra, hogy a biztosítótársaságok minden a biztosítást érintő kérdésről az általános szerződési feltételekben rendelkeztek és általában az egyes biztosítók azonos szöveggel fogadták el ezeket, a jogalkotónak csak annyi volt a dolga, hogy rendszerbe foglalja a szokásban szerte lévő már meglévő joganyagot. Ezzel tulajdonképpen nem tesz mást, mint „szabatosan megismétli azt, amit a szerződési jognak oly gazdagon buzgó ősrégi forrása, az általános szerződési

100 XXXXX Xxxxx: A szavatossági biztosítás jogi természete. Kereskedelmi jog, 1931/10. szám, 168.

101 TÚRY [1928]: i.m. 8.

102 XXXXXXXXX [1869/34]: i.m. 230.

103 XXXXXXXXX [1869/34]: i.m. 230.

104 XXXXXXXXX Xxxxxx: Biztosítási jogeset. Jogtudományi Közlöny, 1869/2. szám, 13.

105 XXXXXXXXX [1869/34]: i.m. 230.

106 TURY (1928): i.m. 6.

feltételek már korábban megállapítottak,”107 s csupán általánosításra alkalmas generális alapelveket helyez törvényi szintre.

A felelősségbiztosítás történeti fejlődésének vizsgálatához elengedhetetlen annak a megvilágítása, hogy a biztosított milyen felelősségi formák szerint volt kötelezhető kártérítésre és mi volt a felelősség alapja. A biztosítás e nemének sajátosságai ugyanis kéz a kézben járnak az adott kor felelősségi rendszerének doktrínáival.108 E körben azonban nem kívánjuk az egyes felelősségi formák színes palettáját szemügyre venni, de a felelősség alapjának ismertetése nem maradhat el. A biztosítási joghoz hasonlóan a polgári jog felelősségi rendszere sem gyökerezett semmilyen írott kútfőben, így a bíróságok jellemzően olyan jogszokásokra alapítottan ítélkeztek, amelyeket tettleg, következetesen alkalmaztak.109 E mellett a következetes ítélkezés alapján kialakult bírói gyakorlat összefoglaló elemzésének feladata a jogirodalom művelőire hárult. Tagadhatatlan, hogy a bírói gyakorlat alakulására meghatározó befolyással voltak a külföldön kodifikált polgári törvénykönyvek, úgy mint az 1804-es francia Code Civil és az 1811-es Osztrák Polgári Törvénykönyv, amelyek szabályozták az alapvető társadalmi-gazdasági viszonyokat és jelentős befolyással voltak a magyar jogfejlődésre is.110 A polgári jogi felelősségi felfogásra a polgári jogi kódexek mellett, amelyek alapvetően a vétkesség elvét fogadták el a felelősség alapjaként, azok a külföldi – főképpen a német és porosz

– törvények voltak nagy hatással, amelyek az iparvállalatok objektív felelősségét határozták meg. A feudális társadalmi rend elhomályosodását követően az ipari fellendülés hatására bekövetkező nagy gazdasági forradalom szükségessé tette a felelősségi szabályok átgondolását. A 1838. évi porosz vasúttörvény és az egyes ipari üzemek kártérítési felelősségéről szóló 1871. évi német törvény szakított a vétkesség elvével és szigorú felelősséget rótt a (vasúti és ipari) társaságokra.111 Ennek hatására Magyarországon is elültették az

107 TURY [1928]: i.m. 6–9.

108 XXXXXXXXX – MARKÓ: i.m. 82.

109 XXXXXXXXXX Xxxx: Magánjogi előadások. Jogszabálytan. Athenaeum, Budapest, 1905, 219.

110 MÁDL: i.m. 336–341.

111 MÁDL: i.m. 355–379.

objektív felelősség magját, amelynek csírái a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló 1874. évi XVIII. törvénycikkben keltek életre. E törvénycikkben a vaspálya üzem objektív felelősségét állapították meg azért a halálért vagy testi sérülésért, amely az üzem működésének volt betudható, s kimentésre csak a károsult önhibájára, vagy külső elháríthatatlan természeti vagy emberi erőre visszavezethető ok adott lehetőséget.112 Az objektív felelősség elterjedésének a biztosítás szempontjából azért van nagy jelentősége, mert a német és a magyar jogszabályok megalkotását követően felmerült a kötelező biztosításra vonatkozó rendelkezések meghozatalára vonatkozó igény.113 Az ipartörvény114 szerint a munkaadókat, akik jellemzően iparvállalatok voltak, polgári jogi (és büntetőjogi) felelősség terhelte a munkásaik által elszenvedett betegség vagy baleset miatt bekövetkezett károkért. Ennek megállapításán túl a polgári jogi felelősség szabályairól nem szólt, ezért a gyakorlatra maradt ennek kimunkálása. A judikatúra alakította ki azt az általános tételt, hogy az iparvállalat csak a gondatlanul és a mulasztással (értsd: nem tevéssel) okozott kárért felel. Ezen a síkon tovább haladva a bírói gyakorlat kialakította a veszélyes üzemi felelősséget, és az üzem működésének kockázataként – a vétkesség vizsgálata nélkül – határozta meg a károkért való felelősséget.115

A biztosítási jog kodifikációjának szükségességét érezve – és a több oldalról érkező sürgető hangok által motiválva116 − a magyar kereskedelmi törvény tervezetében helyet kaptak a biztosítási jogra vonatkozó rendelkezések is. Ezzel szemben a polgári jogi kárfelelősségi normák kodifikálására nem került sor. Feltűnően érdekes, s a kor igényét is tükrözi, hogy a Kt. tervezete külön szót ejt a szárazon, folyókon, vagy belvizeken vitelezett árukban keletkezett károk biztosíthatóságáról is. Ez utóbbi körében azonban jelentős ellentmondásokra hívta fel a figyelmet Xxxx Xxxx. A tervezet egyes rendelkezéseinek

112 Vö. 1874. évi XVIII. tc. 1.§.

113 MÁDL: i.m. 379.

114 1884. évi XVII. tc. 158.§ e) pont.

115 XXXXXXXXX Xxxxxx: A magyar magánjog tankönyve II. kötet, Grill Kiadó, Budapest, 1911. 334–335.

116 PÓLYA Jakab: A biztosítási vállalatok. Nemzetgazdasági szemle, 1892, 501.

megvitatását és hibáinak, ellentmondásos normáinak kijavítását követően a jogalkotó a magyar biztosítási jogot első ízben nem külön törvényben, hanem a Kereskedelmi törvénybe iktatva kodifikálta.117

A kereskedelmi forgalom és a magyar nemzet „elodázhatatlan óhajtása teljesült” a Kereskedelmi törvény megalkotásával, amelyben a kor igényeinek megfelelően felállították a kereskedelmi forgalom generális szabályait.118 Ezek között, mint feltétlen kereskedelmi ügylet kap helyet a biztosítási szerződés is, amely így természeténél fogva kereskedelmi ügyletnek tekintendő.119 A Kt. a külföldi (német, francia, olasz) kereskedelmi törvényekkel ellentétben – melyek a biztosítás nemei közül kizárólag a tengeri biztosítás szabályozására szorítkoznak –, a biztosítási ügyletek főbb nemeit kimerítően rendezi, a tengeri biztosítás reguláinak kihagyásával. A Kt. a biztosításnak három nemét különbözteti meg (kárbiztosítás, életbiztosítás és viszontbiztosítás), amelyek közül a téma szempontjából a kárbiztosításnak van jelentős szerepe.120 A Kt. 463.§ a kárbiztosítást olyképpen határozza meg, hogy „azon ügylet, melynél fogva valaki ellenérték – díj – kikötése mellett arra kötelezi magát, hogy bizonyos személynek az ezt valamely meghatározott esemény következtében érő vagyoni hátrányt megtéríti, kárbiztosításnak neveztetik.” A törvény a kárbiztosítás legfontosabb fajainak részletes szabályozására is kitér, így a tűzkárra, jégkárra és a fuvarozás veszélyei elleni biztosításra vonatkozó rendelkezéseket is meghatározza, azonban mindezek célja valamely dologhoz fűződő, a tulajdonjogban (esetleg használati, haszonélvezeti jogban) megtestesülő érdek megóvásában keresendő.121 E felfogásnak is köszönhető, hogy Xxxxxx Xxxxxx a kereskedelmi törvény magyarázatára írt művében említést

117 XXXX Xxxx: Észrevételek a magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezetének a biztosítási ügyletet tárgyazó részére. Jogtudományi Közlöny, 1873/52. szám, 420.

118 XXXXXX Xxxxxx: Kereskedelmi jog a magyar kereskedelmi törvény alapján tekintettel a nevezetesebb európai törvényekre, Eggenberger Kiadó, Budapest, 1876. V–VI.

119 APÁTHY: i.m. 18–25.

120 APÁTHY: i.m. 806–808.

121 APÁTHY: i.m. 816. o.; XXXXXXXXX Xxxx: Magyar kereskedelmi jog rendszere, Grill Kiadó, Budapest, 1944. 460.

sem tesz a felelősség(szavatossági)biztosításról, annak ellenére, hogy a biztosítók már űzték a kárbiztosítás e nemét.

A tisztán látás miatt magyarázatot kell adni, a biztosítás e nemének elnevezésére,122 hiszen megtévesztő lehet szavatossági biztosításnak hívni a felelősségbiztosítást, hiszen szavatosság alatt ma a visszterhes szerződéssel szolgáltatott dolog „jogbéli helyzetéért és minőségéért” való felelősséget értjük. Ezzel szemben a régi magyar magánjog a szavatosságot tágabb fogalomként kezelte, s annak egyik alfajának tekintette a kártérítést. A szavatosság − Zsögöd szavaival élve – „inkább csak névrokona a formai tágabb egységű jelenségnek.” A szavatosság bizonyos jogcím különböző mivoltú igényekkel,” míg a kártérítés „bizonyos alakzatú igény, különböző jogcímekkel, amely nem szorítkozik kizárólag erre a jogcímre, bár kétségkívül leggyakoribb formája.” 123

II.3. A felelősségbiztosítás kezdetei

„A modern idők és a múlt közötti határvonalat egy forradalmi jelentőségű eszme – a kockázat feletti uralom – képezi: az a gondolat, hogy a jövendő több az istenek szeszélyénél, s az ember már nem tehetetlen a természet erőivel szemben.”124

A felelősségbiztosítás térhódítása a XIX. századi iparosodáshoz köthető. Ezen belül is az iparvállalatok körében felmerülő egyre nagyobb kockázatok terebélyesedéhez, amelyeket az objektivizálódótt felelősségi normák következtében az iparvállalatok nem tudtak vállalni. Szükség volt tehát egy olyan jogintézményre, amely a működéssel együtt járó kockázatokért való szavatosság terhét átvállalja. Xxxxxx Xxxxxx a felelősségbiztosítás

122 A szavatossági biztosítás elnevezésével összefüggő aggályait a kor több szerzője is kifejti, s annak tartalma alapján a felelősségbiztosítás elnevezéssel történő felváltását és elterjedését célszerűnek és üdvözlendőnek tekintik. Vö.: XXXX Xxxxxxx: Nem vagyunk jogviszonyban. Jogtudományi Közlöny, 1966/1−2. szám, 14.

123 XXXXXX Xxxx: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. Athenaeum Kiadó, Budapest, 1900, 659–660.

124 XXXXXXXXX: i.m. 13.

elterjedésének okát – az önkéntes biztosítás leendő ügyfeleinek bővülését – a veszélyes üzemi tényállások számának bővülésében látja.125

Eddigi fejtegetésünkben az 1928-ig tartó időszak, kizárólag jogszokáson alapuló magyar polgári jogi felelősség alapján beálló kártérítési kötelezettség átvállalására alkalmas szavatossági biztosítás (mai nevén felelősségbiztosítás) jogintézményét, annak fejlődését mutattuk be. A polgári jogi felelősség számára mérföldkőnek számító 1928-as esztendő fontossága vitathatatlan, mivel az ekkor megalkotott, de hatályba soha nem lépett Mtj. tüzetesen tárgyalta a magánjogi deliktumokra vonatkozó egyes rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések nagy hatással voltak a felelősségbiztosítás intézményére is.

A szavatossági biztosítás a kárbiztosítás osztályában kapott helyet,126 amely arra irányult, hogy a biztosítottnak megtéríttessék az az érték, amely őt az anyagi jog szabályai szerint harmadik személy javára fennálló kártérítési vagy szavatossági kötelezettségből folyóan terhelt.127 A magyar királyi Kúria P. VII. 2580/1930. számú határozatában rendes kárbiztosításnak tekintette a szavatossági biztosítást, azonban egyértelműen leszögezhető, hogy a szavatossági biztosítás a kárbiztosítás egyik ága volt, ez a gyakorlatban űzött szavatossági biztosítási szerződések tapasztalataiból is következett, hiszen ugyanolyan módozatok mellett jöttek létre, mint a kárbiztosítás egyéb ágainál kötött szerződések.128 A szavatossági biztosítás tárgya mindig valamely vagyoni érdek, amely alapvetően kettős. Egyik irányban a biztosított és a károsult személye közötti érdek vezérli, s a másik irányú érdek a biztosított saját gazdasági viszonyaival fennálló kapcsolatban kereshető.129 A szavatossági biztosítás különlegessége abban érzékelhető, hogy míg a kárbiztosítás esetén egy előre meghatározott (maximalizált) biztosítási összeg kifizetése terheli esetlegesen a biztosítást vállaló intézetet, addig a szavatossági biztosítás alapján mindazon igények áthárításra kerülnek, amelyeket a biztosított ellen esetlegesen

125 XXXXXX Xxxxxx: A polgári jogi felelősség hanyatlása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977, 38–39.

126 XXXX Xxxxxx: A biztosítási jog kézikönyve, Grill Kiadó, Budapest, 1932. 3., 444., Xxxxxxxxx: i.m. 460.

127 GRÓH [1932]: i.m. 12.

128 XXXXXX Xxxx: A szavatossági biztosítás (folytatás), Kereskedelmi jog, 1909/16. szám, 334.

129 XXXXXX Xxxx: A szavatossági biztosítás. Kereskedelmi jog, 1909/15. szám, 317.

támasztani fognak. Így adott esetben a biztosító kötelezettségévé válik az inter partes megállapított járadékfizetési kötelezettség is.130 Még jellegzetesebb különbség rejlik abban, hogy ha tiszta kárbiztosításként fognánk fel a felelősségbiztosítást, akkor a felelősség következményei ellen nem biztosíthatná magát az, akinek nincsen vagyona, hiszen az ilyen személyt kár nem érheti.131 A felelősségbiztosítás esetén azonban egyértelmű, hogy nem csak az kinek vagyona van, hanem az kinek csupa adóssága van is bírhat szavatossági kötelezettséggel, s így köthet ennek fedezetére szavatossági biztosítást, hiszen

„a szavatossági biztosítás célja, hogy a biztosított vagyona ne kisebbedjék azáltal, hogy a biztosított harmadik személlyel szemben szavatossági kötelezettségnek eleget tenni tartozik.”132 Márpedig szavatossági kötelezettség alapján kártérítésre kötelezhető az is, akinek a kártérítésre kötelezés idején nincsen vagy előreláthatólag nem is lesz vagyona. A felelősségbiztosítás feladata nem kizárólag a jelenben felmerülő kár megtérítése, hanem a biztosított vagyonának megszabadítása a jövőbeni lekötöttség létrejöttének lehetőségétől, mivel a szavatossági kötelezettség a jelenben vagyontalan ember jövőbeli vagyonát is terheli.133

A szavatossági biztosítás fedezetébe vonható károk körében eltérés tapasztalható a régi magyar biztosítási jog legnevesebb szerzőinek álláspontja és a gyakorlat között. Előbbi szerint a szavatossági biztosítás a szerződésen kívüli jogviszonyokból eredő károk (ex variis causarum figuris) fedezetét szolgálja és nem vonhatóak a fedezet körébe a szerződéses kötelezettség megszegéséből (ex contractu) eredő károk. Így vélekedik Xxxxxx Xxxx is, aki szerint a szavatossági biztosítás fedezeti körébe csupán szerződésen kívüli jogviszonyból eredő károk sorolhatók, hiszen a szerződéses kötelezettség elszegése nem tükröz magán vétlenséget, ezért arra biztonság nem is nyújtható. Érdekes módon a biztosítási feltételek e tekintetben nem konkretizálnak, s gyakran csak (törvényes) szavatossági kötelezettséget vagy magánjogi

130 KŐNIG: i.m. 168.

131 XXXXX Xxxxx: A felelősségbiztosítás (Szavatossági biztosítás), Irta: xx. Xxxx Xxxxxx Xxxxxx (recenzió), Jogtudományi Közlöny, 1923/14. szám, 110.

132 GELLÉR [1909/15.]: i.m. 317.

133 FODOR: i.m. 110.

kártérítési kötelezettséget említettek a kártérítés alapjaként, melyre a biztosítottat kötelezték. A biztosítási gyakorlat azonban nem volt egyértelmű e kérdéskörben, ugyanis „csak oly vagyoni károkért nyújt kárpótlást, melyek csekélyebb fokú gondatlanság, elnézésből származtak, melyek valamely foglalkozás szabványainak gondatlan alkalmazása, vagy éppen nem alkalmazása, gondatlan ügyvitel folytán állnak be.”134 Ez alapján tehát egy szerződés alapján végzett foglalkozás körében gondatlanságból okozott kár a biztosítás fedezeti körébe esett, s amennyiben szándékosan történt valamely szerződéses kötelezettség megszegése, amelyből kár keletkezett, ezt a szavatossági biztosítás nem téríthette.

A régi magyar135 – még kodifikáltalan – biztosítási jog136 alapvető tétele volt, hogy a kötelmi viszonyok, így a contractusok megsértéséből eredő károkra nem terjedhet ki a felelősségbiztosítás (akkori elnevezésén: szavatossági biztosítás) fedezete.137 Ennek oka többek között138 az volt, hogy amit a szerződő fél szerződéses kötelezettségként vállalt, azt önként vállalta, tisztában kell tehát lennie az abban rejlő kockázattal, hiszen azokra cselekvése folytán ráhatása

134 GELLÉR [1909/15.]: i.m. 317.

135 A magyar jog fejlődésére jelentős hatással volt a német magánjog, különösen azért, mert a kor legnagyobb magánjogászai a német pandektisták (pl. Jhering) tanítványai voltak, így a pandektista tézisek hatottak legjobban a magyar magánjog fejlődésére. A német magánjog hatása tekintetében lásd: XXXXX Xxxxx: Történeti áttekintés a magyar magánjog (polgári jog) kodifikációjáról, 25. lásd: xxxx://xxx.xxxx.xxx.xx/xxx0000/000_000_Xxxxx_X.xxx, (megtekintve: 2021. 01. 09.)

Xxxx gondolatait kölcsönözve „…a román jogok önálló fejlődése lezárult, mert immár nem képesek magukat emancipálni ama hatalmas befolyás alól, amelyet a germán jog a kontinens államai jogának kialakítására eddig is gyakorolt.” TÚRY [1928]: i.m.

136 A német (porosz) magánjog hatása a biztosítási jog, különösen a felelősségbiztosítás területén is megfigyelhető, hiszen a felelősségbiztosítás intézményének térnyerése jelentős hatással volt az 1838-as porosz és az 1869-es osztrák vasúttörvény által megállapított objektív felelősség magyar honban való adekvát átültetése (1874. évi XVIII. törvénycikk), amelyhez – ahogy Lábady fogalmazott – „a felelősségbiztosítás hamarosan hozzánőtt.” A vasútra telepített szigorú felelősség veszélyt jelentett a vasútvállalatok gazdasági stabilitására. A károkozó vasút pénzügyi helyzetének és a károsultak védelme

– helyesebben: a biztos(abb) kielégítés – érdekében igény keletkezett a kötelező biztosítás bevezetésére. Vö. MÁDL: i.m. 355–379.; illetve NOVOTNI [1993]: i.m. 12.

137 EDVI-ILLÉS: i.m. 6. és 11.

138 A kontraktuális felelősség biztosítási fedezetből való kizárásának másik jelentős indoka, hogy csak olyan tiltott magatartásokat (Vö. XXXXXX Xxxxx: A tilos cselekmények a magánjogban. Grill Kiadó, Budapest, 1907.) tartottak biztosíthatónak, amelyek tekintetében a cselekvőt enyhébb fokú vétkesség terheli. Mivel úgy tartották, hogy a kötelmi viszony elszegése nem tükrözhet magában vétlenséget, így nem is vonható biztosítási fedezet alá.

Az elhanyagolás további indoka volt, hogy a polgári jogi deliktuális felelősség egyre inkább eltolódott a vétkességi elvtől, így egyre nagyobb szükségesség jelentkezett az ilyen típusú felelősség biztosítása iránt. Vö.: TÚRY [1923]: i.m.

van.139 „A biztosítás intézményét azonban a véletlen játékára építették, amelynek tengelyét a veszély adja. Az ettől való szabadulás vágya, a biztosítás pajzsának felemelése adja a biztosítást keresők ügyleti szándékát,”140 s mint ilyet kizárólag a szerződésen kívüli (ún. törvényen alapuló) felelősséggel tudták értelmezni. Nem volt ugyanis méltányos olyan felelősséget átvállalni, amelynek bekövetkezésére jelentős befolyása van a félnek.141 Nem véletlen tehát, hogy a régi magyar biztosítási jog – de alapvetően megfigyelhető ez a kontinentális142 és common law-t143 feldolgozó külföldi szakirodalmakban is – nem foglalkozott a szerződésből eredő kockázatok biztosítási fedezetbe vonásával. Ennek ellenére egy-két gondolat már felcsillant a korabeli munkákban és előirányozták, a biztosítás jövője számára megjósolták a szerződésszegés kockázatának biztosíthatóságát.144 Ezek a biztosítási konstrukciók jellemzően valamely szakma gyakorlásával okozott károkért való felelősség porlasztását célozták (így pl. ügyvéd, orvos stb.). E biztosítások fedezeti körébe már nem csupán azon károk tartoztak, amelyeket személyek halála, vagy testi épsége

„megrontásának” folytán kell megtéríteni, hanem a dologban vagy jogban okozott károkat is téríteni volt szükséges. A károkozó magatartás tekintetében a cselekvéssel, tevéssel elkövetett károkozást értékelte a biztosítási gyakorlat, a

XX. század elején azonban már a mulasztással okozott kár is térítendő volt.145

Annak ellenére, hogy a biztosítási jog tüzetesen szabályozásra került a Kt- ben és annak dogmatikai alapköveit lerakták, a biztosítási jog az élet

139 XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: Szerződésszegés és biztosítás I. Kontraktuális és deliktuális károk megkülönböztetése a felelősségbiztosításban. Biztosítási Szemle, 1988/10. szám, 5.

140 GRÓH [1940]: i.m. 7–8.; ugyanígy LÁBADY [1989]: i.m. 135.

141 A biztosítási szerződés lételeme ugyanis a biztosítási esemény, amelytől elvárattatik, hogy a biztosítási szerződést kötő felektől független, általuk nem befolyásolható körülmény legyen. Vö.: XXXXX, X. X.: The law of insurance. Oceana Publications, Dobbs Ferry, N.Y. 1968, 11.

142 A kontinentális jogrendszer biztosítási jogának oszlopos képviselői a német biztosítási jog neves kutatói, akik közül kiemelkedik munkásságával XXXXX, XXXXXXXXX és EHRENZWEIG.

143 E körben kiemelném az angol és amerikai biztosítási jog, mint a common-law jogrendszer alappilléreinek átfogó feldolgozásait: R. XXXXXXXXX: The law of insurance. Sweet&Maxwell, London, 1984.; XXXXX, X.X.X.: General principles of insurance law. Butterworth Insurance Library, London, 1986.; XXXXX, X. – XXXXXXXX, P.: Insurance law cases and materials, Hart Publishing, Oxford, 2004. 144 TÚRY [1923]: i.m. 164–166.

145 GELLÉR [1909/15]: i.m. 317-319.

változásaival szembeni szenzitivitása miatt gyakran áttörte ezt a dogmatikát,146 és új irányokba mozdította el azt. A XX. század első negyedévében jogalkotói szinten már felmerült a biztosítási jog reformjának szükségessége, a korszerűsítés igénye, egy külön a biztosítási jogot tárgyaló kódex megalkotásának kívánalma.147 Az igazságügyminiszter megbízatásából Xxxx Xxxx 1895-ben el is készített egy törvénytervezetet a biztosítási ügylet szabályozása tekintetében, amelyben inkább a biztosítási közjogot kívánta tüzetesen szabályozni, mintsem a szerződési jog problémás területeire választ adni. Ez utóbbi szabályainak elkészítésére Xxxx Xxxxxx egyetemi tanárt bízták meg,148 azonban a kor igényeinek megfelelő rekodifikációra hosszú ideig nem került sor.149

A biztosítás és ezen belül a felelősségbiztosítás rögös és hosszú utat bejárva a

XIX. század végén vált olyan jelentős jogintézménnyé, amely nélkülözhetetlenné tette a nemzetgazdaság és a társadalom számára.150 A világháborúkat megelőző időkben a magyarországi biztosítási szektor fejlettnek volt mondható, hiszen számos hazai és külföldi érdekeltségű biztosítótársaság működött az ország területén.151

A szavatossági biztosítás fedezete tekintetében első körben azt kell megvizsgálnunk, hogy melyek azok a kötelmi viszonyok, amelyekből eredő kár megtérítését a biztosító a szavatossági biztosítás alapján átvállalja. A kérdés megválaszolásához kiindulási pontként a biztosítási esemény meghatározása szükséges. A biztosítási esemény (régi szóhasználattal: biztosítási eset) egy felfüggesztő feltétel (conditio suspensiva), amely a szavatossági biztosításban a

146 XXXXXX Xxxxx Xxx: Xx. Xxxx Xxxxxx Xxxxxx: A biztosítási érdek subjectiv jellege. Kereskedelmi jog, 1931/5. szám, 97.

147 TÚRY [1928]: i.m. 5.

148 PÓLYA Jakab: A magánbiztosítási vállalatok. Közgazdasági szemle, 1895/4. szám, 242.

149 XXXXXX Xxxxx: A magyar biztosítási törvényjavaslat az életbiztosítás szempontjából, Közgazdasági szemle, 1896/10. szám, 678.

150 Xxxxx Xxxx említi e tekintetben, hogy „az állam nemcsak a biztosításügy hatékony ellenőrzésére, hanem a biztosítás közgazdaságilag legjelentősebb ágainak állami kézbe vételére is köteles.” Vö.: Kuncz [1917]: i.m. 206.

151 XXXX Xxxxxxx: A biztosításra vonatkozó rendelkezések, In: Auer – Kováts – Vincze – Xxxxxxxxx (szerk.): Önügyvéd. Biztosítási kézikönyv, NOVORG Kiadó, Budapest, 1995. 13.

kártérítést maga után vonó esemény, amelyet a felek szerződésükben határoznak meg. A biztosítási esemény meghatározása a szavatossági biztosítás esetében nem más, mint a biztosított tiltott magatartása és az ahhoz fűződő véletlen kombinációja. A tiltott magatartás tekintetében azonban lényeges, hogy az semmiképpen sem akaratlagos, csupán a vétkesség enyhébb foka alapján értékelt magatartás lehet.152 Már említésre került, hogy a relatív jogviszony elszegéséből eredő kárt leggyakrabban nem vonták a szavatossági biztosítás körébe, mert úgy tartották, hogy a szerződésszegés eleve nem tükrözhet magában vétlenséget. E mellett a szavatossági kötelezettség vétkességi elvtől való eltolódása okozta a szerződésen kívüli kötelmekből eredő károk megtérítéséhez a szavatossági biztosítás fedezete iránti igény egyre inkább növekvő szükségességét,153 így a társadalom részéről sem jelentkezett igény a szerződésből eredő kárigények áthárítására.

A biztosítók eleve nem kötöttek olyan szavatossági biztosítási szerződést, amely a kontraktus megszegéséből eredő károkat fedezné. Ebből következik tehát, hogy a szavatossági biztosítás csak közvetlenül154 a törvényes szavatossági kötelmekből eredő kártérítési kötelezettségtől óvja meg a biztosítottat.155 Az Mtj. a kötelmi (értve ez alatt a szerződéses kötelmeket) jogviszonyok megsértése tekintetében a következőképpen rendelkezett:

„Kötelmi jog megsértése az adós részéről csak annyiban esik a tiltott cselekményekre vonatkozó szabályok alá, amennyiben a sértő cselekmény tekintet nélkül a kötelmi viszonyokra jogellenes.”156 Mivel a régi magyar magánjog egyes képviselőinek felfogása szerint a szerződésszegés önmagában véve még nem tiltott cselekmény157 az következik, hogy a szavatossági biztosítás alapján történő helytállás csak akkor merülhet fel, ha a kötelmi

152 EDVI-ILLÉS: i.m. 3.

153 TÚRY [1923]: i.m. 128-129.

154 A közvetlen és a közvetett szavatossági kötelmet azért célszerű megkülönböztetni, mert a szerződésen alapuló szavatosságból eredő kár megtérítése is végső soron, tehát közvetve, a törvényen alapul. Nem célszerű ezért szembe állítani a törvényes szavatosságot a szerződésből eredő szavatossággal.

155 EDVI-ILLÉS: i.m. 6.

156 Vö.: Mtj. 1710.§.

157 XXXXXX Xxxxx: A tilos cselekmények a magánjogban, Grill Kiadó, Budapest, 1907. 98.

viszonyon kívül egyébként is a törvényes szavatosság alapján felelősség terheli a cselekvőt.

A magánjogi deliktumokból158 eredő károk megtérítésének jogi alapja a jogsértés vétkesen történő elkövetése. A vétkes magatartások közé tartozik a culpa dolus, illetve a szűkebb értelemben vett culpa. Előbbi esetében a cselekvő személy előre látja és akarja a cselekedetének tiltott következményének bekövetkezését. Mivel a szavatossági biztosítás dogmatikájával ellentétes lenne, ha a biztosítási fedezet arra a kárra is kiterjedne, amely a biztosított szándékos cselekményéből ered, ezért a szavatossági biztosítás az ilyen magatartással okozott károkat nem fedezte. Nem állt volna helyt például a biztosító az Mtj. 1718.§- ban foglalt magatartással okozott károkért, nevezetesen, ha a cselekvő szeszes italnak vagy bódulatot keltő más szernek használatával fosztotta meg magát öntudatától, s akkor sem, ha a károkozó a kárt úgy okozta, hogy valamely kár megelőzésére vonatkozó törvényes kötelezettségének (pl. balesetelhárító óvórendszabály) nem tett eleget.159

A szűkebb értelemben vett culpa azt a gondatlanságot jelentette, amelyet az a cselekvő tanúsít, aki nem látja előre a cselekedetének lehetséges következményeit, azonban a bekövetkezett káresemény bekövetkezését kellő körültekintés tanúsításával, vagy gondos eljárás esetén, előre láthatta és elkerülhette volna. A szűkebb értelembe vett culpa körébe az alábbi kategóriák tartoztak:

a) meggondolatlanság (impudentia) azaz, amikor valaki hirtelenül cselekszik anélkül, hogy cselekedetének esetleg másokra káros következményeit előre számba vette volna;

b) hanyagság (desisia), ha a kár annak az eredménye, hogy a cselekvő valamely elővigyázati kötelezettségének nem tett eleget;

158 Magánjogi szempontból nem releváns jogsértésekből, így a büntetőjogi deliktumokból nem keletkezik kötelem, kivéve, ha a büntetőjogi deliktum önmagában véve magánjogi deliktumot is megvalósít.

159 Vö.: Mtj. 1719.§

c) szakértelem hiánya (imperitia) akkor merül fel, ha valaki olyan dologba fog bele, amelynek elvégzéséhez bizonyos szaktudás kell, és ez nála hiányzik, s ez okból történik a károkozás, valamint

d) pajkosság (lascivia) esetén, ha a károkozó az érett jellemű, meggondolt emberhez nem illő gyerekességéből, féktelen jókedvből olyan dolgot követ el, amellyel másnak kárt okoz.160

A szavatossági biztosítás fedezetének körébe csupán a szűkebb értelemben vett culpák tartoztak, mivel a dolus esetében a feltétlen rosszhiszeműség vélelmezett, hiszen a biztosított nem csupán előre látja, hanem akarja is a tiltott eredmény bekövetkezését. Nem célszerű ezért az így eljárónak biztosítási védelmet nyújtani. A szűkebb értelemben vett culpákat pedig a legmagasabb fokú jóhiszeműség tanúsítása ellenére is elkövethetünk, hiszen számtalanszor kerülünk olyan élethelyzetbe, amikor azonnal döntést kell hoznunk, s e döntésünk más jogvédte érdekét sértheti.161

A Mtj. 1737.§ rendelkezett a vétlenül okozott kár megtérítéséről. Az így okozott kár megtérítésére a cselekvőt a bíróság akkor és annyiban kötelezheti, amennyiben az érdekelt felek vagyoni viszonyaira nézve a méltányosság megkívánja. Tekintettel arra, hogy ez esetben a károkozó vétkességének enyhébb foka, tehát még gondatlansága sem merülhetett fel, kérdéses volt, hogy a szavatossági biztosítás fedezete vajon kiterjedt-e az ilyen magatartással okozott károra. Megállapítható, hogy a vétlenül okozott károkat is fedeznie kellett a szavatossági biztosításnak, hiszen aki biztosítást köt, nyilvánvalóan azért teszi, hogy a magatartásából eredő másokat ért károkat fedezni tudja, akár vétkesen okozza azt, akár vétlenül.162

A magánjogi szavatosság alapjának legszigorúbb fokát a Mtj. 1741.§- ban foglalt tárgyi (objektív) felelősség jelentette, amely szerint: „Aki önállóan oly

160 EDVI-ILLÉS: i.m. 4–5.

161 EDVI-ILLÉS: i.m. 4–5.

162 EDVI-ILLÉS: i.m. 12.

ipari vagy egyéb foglalkozást folytat vagy bármely célra oly üzemmódot alkalmaz, amely természeténél fogva különös veszéllyel jár, felel az ilyen iparűzésből, foglalkozásból, vagy üzemmódból akár alkalmazottjára, akár harmadik személyre háramló kárért, hacsak nem bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a sérült hibája, erőhatalom, vagy harmadik személy elháríthatatlan cselekedete okozta.” Látható, hogy a rendelkezés két irányban ír elő helytállási kötelezettséget. Egyrészről a munkaadó munkavállalója irányában fennálló kártérítési kötelezettséget (belső felelősség), míg a külső irányú kártérítési kötelezettség az ipari tevékenységtől független harmadik személyek irányában állt fenn.163 A munkaadóknak óriási terhet jelentett a tárgyi felelősség alapján történő helytállás, hiszen kimentésre nagyon kevés lehetőségük volt. Ennek eredménye lett, hogy csökkentették az iparosok költségeit és a munkavállalók igényeinek biztos kielégítése céljából megalkották az 1907. évi XIX. törvénycikket,164 amelyben taxatíve meghatározták azokat az iparvállalatokat, amelyek biztosítási kötelezettség alá esnek.165 Ez a biztosítás az iparvállalatok számára a munkavállalójuknak a működéssel összefüggésben okozott betegség és baleset elszenvedése miatt felmerült károkra nyújtott fedezetet,166 így ezt követően a munkavállalót ért balesetből és betegségből eredő károkat ez a biztosítási forma fedezte. A törvénycikk kötelező rendelkezéseinek bevezetéséig a szavatossági biztosítás megkötésével volt lehetősége a munkáltató iparvállalatoknak a belső és külső kártérítési kötelezettség áthárítására.167 A kötelező balesetbiztosítás bevezetését követően azonban a biztosítási piacon tapasztalható volt az, hogy a legtöbb szerződő fél megszűntette a felelősségbiztosítási fedezetét, mivel tévesen úgy gondolták, hogy okafogyottá vált annak fenntartása. Ez sajnos tévedés volt, ugyanis a külső kártérítési kötelezettséget ez a biztosítás nem vonta fedezeti körbe, s mivel a szavatossági biztosítás és a kötelező balesetbiztosítási szerződés egymástól

163 EDVI-ILLÉS: i.m. 20.

164 Az iparvállalatok kötelező biztosítására vonatkozó az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. törvénycikk, amelynek helyébe később a betegségi és baleseti kötelező biztosításról 1927. évi XXI. törvénycikk lépett.

165 vö. 1907. évi XIX. tc. 1.§.

166 EDVI-ILLÉS: i.m. 9., KOLOSVÁRY: i.m. 337.

167 MUZSAY: i.m.

független szerződéseknek minősültek, célszerű lett volna fenntartani a szavatossági biztosítás fedezetét is.168

A XX. század biztosításügyét és annak jogi szabályozását számos gazdasági, jogi, társadalmi és nem utolsó sorban politikai tényező befolyásolta.169 A kezdeti fellendülést követően a két világháború idején és azok közötti időszakban, a biztosítási szektort számos negatív hatás érte. Az érintett időszakban biztosítóvállalatok sokasága szüntette meg a működését, s a gazdasági válság következményeként a társadalom biztosításba vetett hite is rendkívüli mértékben megrendült. A biztosítás minden szektorát érintette ez a válság, így a szavatossági biztosítás is elérte mélypontját. A jogi szabályozatlanság ódiumaként csökkent a társadalom biztosításkereső necesszitása is, amely szintén befolyásolta a szavatossági biztosítás piacon betöltött szerepét. A szavatossági biztosítási termékek popularitását a magánjogi felelősségi szabályok szigorodása okozta, amelynek következtében az iparvállalatok számára mentőövként szolgáló biztosítási forma a kimentést „nélkülöző” objektív felelősség alapján beálló kártérítési kötelezettségtől megóvta a társaságokat.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a kárfelelősség szabályai és annak bírói gyakorlata mindig is szervesen kapcsolódott a felelősségbiztosításhoz. Az alfejezet záró gondolataként Xxxx-Xxxxx Xxxxxx szavait idéznénk, amelyek a biztosítás és a felelősség elválaszthatatlan kötelékét hangsúlyozzák, miszerint

„a szavatossági biztosításban működő személyeknek a kárkötelmeket megállapító bírói gyakorlatot minden időben ismernie kell, mert csak ez esetben lesz abban a helyzetben, hogy helyesen felmérheti: mi várható fejlemény egy- egy kárkötelmet szülő szavatosságra biztosított esetnél.”170

II.4. Felelősségbiztosítás a régi Ptk. égisze alatt

168 CSONGRÁDI – SCHOPF: i.m. 164.

169 A biztosításügy ezen időszakban való fejlődéstörténete tekintetében lásd: XXXXX, Judit – XXXXXXXX XXXXX, Edit: Insurance Law Hungary. Xxxxxxx Xxxxxx, Alphen aan den Rijn, 2018, 27–30.

170 EDVI-ILLÉS: i.m. 12.

A második világháborút követő időszakban jelentős változáson ment keresztül a biztosításügy. Mindamellett, hogy a háború okozta károk „leküzdése” óriási kihívások elé állította a társadalmat, a biztosítók is próbáltak talpra állni, amelynek azonban a biztosítótársaságok államosítása vetett véget.171 A Magyarországon működő biztosítótársaságok államosítása 1948-ban kezdődött meg, amelynek következtében a vagyont az 1949-ben megalakult az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat vette át,172 amelynek monopolhelyzete 1952-re vált teljessé.173 A biztosítás funkciója ebben az időben nem teljesen felelt meg az eredeti rendeltetésének, mivel elsősorban a centralizált irányítási és elosztási rendszer szolgálatába kívánták állítani.174 Az Állami Biztosító elsősorban a családok és az aktív keresők, a magánkereskedők és kisiparosok, valamint az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek biztosítási szükségleteinek kielégítését tűzte ki.175 Az állami nagyvállalatok terheinek biztosítással való csökkentését nem látták indokoltnak, egészen az 1968-as gazdasági reformig.176 Ebben az időszakban elsősorban a vagyonbiztosítások különböző módozatai képezték a biztosítási kínálatot, de a ’70-es években a növekvő társadalmi igényeknek köszönhetően megjelentek a különféle élet- és balesetbiztosítási termékek is. A felelősségbiztosítási piacot szinte kizárólag a kötelező gépjármű- felelősségbiztosítás tette ki.177 Ilyen társadalmi körülmények között született meg a régi Ptk. és szabályozta a biztosítási szerződés(ek)re vonatkozó szabályokat. A biztosításügyben a ’80-as években jelentős változás következett be azzal, hogy az évtized elején az Állami Biztosító kettévált, majd az évtized végén újabb két biztosítótársaság alakult,178 s a politikai változások eredményeként a magyar biztosításügy fejlődésnek indult, amelynek „szabad

171 XXXXX Xxxxx: Négy évtizedre visszatekintve. Biztosítási Szemle, 1994/1. szám, 6.

172 XXXXXXXX Xxxxx Edit: Historical Background of Insurance and Insurance Legislation. In: Xxxxx – Xxxxxxxx (eds.): Insurance Law Hungary. Xxxxxxx Xxxxxx, Alphen aan den Rijn, 2018, 28.

173 XXXXXX Xxxxx: Biztosítástörténelem – plakátok tükrében. Biztosítási Szemle, 1989/9. szám, 59.

174 SZÁSZ: i.m. 6.

175 SZÁSZ: i.m. 7.

176 SZÁSZ: i.m. 8., ugyanígy UJVÁRINÉ [2018]: i.m. 28.

177 Az Állami Biztosító által kezelt egy biztosítási szerződések tekintetében pontos statisztikai adatokat lásd: SZÁSZ: i.m. 8–13.

178 Xxxxxx Xxxxxxxx ezt az évet (1986) nevezi „biztosítási rendszerváltásnak”, arra tekintettel, hogy az Állami Biztosító kettéválasztásával ekkor szűnt meg a monopolhelyzet. Vö.: XXXXXX Xxxxx: A biztosítási monopóliumtól a sokszereplős versenypiacig. Biztosítás és Kockázat, 2014/1. szám, 4.

utat” a rendszerváltozást követően elindult vállalkozás szabadsága és gazdasági verseny adott.179

A régi Ptk. a felelősségbiztosítást a IV. – kötelmi jogi – részének, egyes szerződések körében a XLV. – „A biztosítás” elnevezéssel rendelkező – fejezetében helyezte el, mégpedig a vagyonbiztosítás önálló alfajaként. A régi Ptk. biztosítási szabályai tekintetében egyoldalú kógencia érvényesült, amely alapján a biztosítási szerződésben csak a biztosított vagy a kedvezményezett javára lehetett eltérni.180 181 A biztosítási szerződések szabályozására jellemző módon a magánjogi kódex mellett érvényesültek közjogi szabályok is, amelyeket a régi Bit. tartalmazott, mégpedig olyan formában, hogy egyúttal számos magánjogi normát is megállapított.182

A jogalkotó a régi Ptk.-ban a felelősségbiztosításra vonatkozó normák részletes megállapítását hanyagolta, s mindösszesen egy szakaszban, az 559. §- ban négy bekezdéssel állapított meg rendelkezéseket.

Az 559. § (1) bekezdés meghatározta a felelősségbiztosítási szerződés fogalmát, amely szerint a „felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.” A fogalmi meghatározás alapján tehát a felelősségbiztosítási fedezetbe bármely a biztosított terhére megállapított kár bevonható, amelyért jogszabály alapján felelős. Mivel a jogszabályi felelősség tekintetében nincs korlátozás megfogalmazva, ezért a törvényszöveg értelmezéséből eredően elviekben bármely felelősség fedezetbe vonható. A fedezetbe vonás kérdését azonban

179 UJVÁRINÉ [2018]: i.m. 28.

180 XXXX Xxxxxx: Szerződési alaptípusok. Novotni Kiadó, Miskolc, 2003, 291.

181 A régi Ptk. 567.§ (1) bekezdése alapján a „[biztosításra vonatkozó fejezet] rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el.” Itt fontos kiemelni a jogszabályi rendelkezés megfogalmazását, amely szerint csak a biztosított és a kedvezményezett hátrányára nem lehet eltérni, így tehát a szerződő fél hátrányára való éltérésnek elviekben nincs akadálya. Viszont a bírói és biztosítói gyakorlat azt mutatja, hogy a rendelkezést kiterjesztően kellett értelmezni és azt valamennyi a biztosítási szerződésben érintett személy – a Bit. szófordulatával élve „ügyfél” – tekintetében alkalmazni kellett. Vö.: XXXXXX Xxxxx: Értelmezések a Ptk. biztosítási fejezetéhez. Biztosítási szemle, 2004/5. szám, 27– 28.; ugyanígy XXXXXX Xxxxx: Értelmezések a Ptk. biztosítási fejezetéhez. Gazdaság és jog, 2002/4. szám, 15.

182 BÍRÓ [2003]: i.m. 290.

számos körülmény befolyásolta, amelyeket a felelősségbiztosítás elméleti mélységeiben kell keresni. Fontos kiemelni, hogy a kár alatt a régi Ptk. egyaránt értett vagyoni és a nem vagyoni károkat.

A szocialista magánjog égisze alatt – a régi Ptk.183 idején – már szerződésszegés biztosíthatósága mellett foglaltak állást, s arra feltétlenül szükség is volt,184 amelynek gyakorlati alkalmazására az egyes szakmai felelősségbiztosítások kínálatában került sor, ennek ellenére a gyakorlat mégis a deliktuális felelősség fedezetbe vonását tartotta hangsúlyosabbnak.185 A XX. század végén Xxxx Xxxxxx egyik művében is úgy vélekedett, hogy a biztosíthatóság szempontjai között még mindig uralkodik az a tradicionális jogpolitikai szempont, hogy a szerződéses és a szerződésen kívüli kötelmekből eredő károkat el kell különíteni, ez utóbbiak javára, s az egyes vállalkozási kockázatok az általában nem biztosítható kockázatok közzé tartoznak.186

Tekintettel arra, hogy a magyar gazdálkodó szervezetek igénye egyre jobban nőtt a vállalkozói döntéseikben rejlő bizonytalanságok ellensúlyozására alkalmas fedezet keresése iránt, amire a biztosítás intézményét látták a legalkalmasabbnak,187 így a felelősségbiztosítás által átvállalható kockázatok köre bővült, azonban a kockázatkezelési mechanizmus közel sem volt annyira bonyolult mint ma. A régi Ptk. bár külön nevesítette a deliktuális és kontraktuális felelősséget, mégis egy – a szerződésen kívüli – elbírálási szempontrendszer köré építette fel a felelősség megállapítását és elbírálását.188 A hatályos Ptk. azonban szakít ezzel az állásponttal és e két felelősségi rezsimet

– még ha nem is teljes mértékben – elválasztja egymástól, ráadásul a szerződésszegéssel okozott károk primátusát helyezi előtérbe a non-cumul189 szabály megfogalmazásával arra az esetre, ha mindkét felelősségi rezsim alkalmazása felmerül.

183 A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény.

184 LÁBADY [1989]: i.m. 155.

185 NOVOTNI [1993]: i.m. 119.

186 BÁRD [1998]: i.m. 8.

187 XXXXXXX Xxxxxx: Új tapasztalatok a vállalkozói kockázat biztosítása terén. Biztosítási Szemle,

1985/11–12. szám, 294.

188 XXXXXXX Xxxxxx: A kontraktuális kártérítés egyes kérdései. Magyar jog, 2017/1. szám, 1.

189 Vö. Ptk. 6:145. §

A régi Ptk. felelősségbiztosítási szabályai közül190 még egy rendelkezést kiemelünk, nevezetesen az 559. § (3) bekezdésben foglaltakat, amely szerint „a biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem mentesíti.” E norma alapján a biztosító nem mentesülhetett a teljesítési kötelezettsége alól abban az esetben sem, ha a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása miatt következett be a biztosítási esemény, s ebből eredően keletkezett olyan kár, amelyért felelősséggel tartozott. E szabály alapvetően a károsult védelmét szolgálta, amelyért a felelősségbiztosítás – és egyébként a felelősség – reparációs funkcióját kívánták előtérbe helyezni. Mivel e szabály önálló érvényesülése a biztosított felelőtlen magatartását eredményezhetné, ezért ennek ellensúlyozása érdekében, s a szabályozás teljes felvázolása miatt megjegyezzük, hogy a biztosítót ez esetben megtérítési igény illette meg a károkozó biztosítottal szemben.191

A felelősségi formák alkalmazásában felmerülő vitás kérdések, különösen az üzleti élet szerződéseiben rejlő kockázatok porlasztása tekintetében máig helytállónak tartom Xxxxxx Xxxxx megállapítását, miszerint „nem a kockázat deliktuális vagy kontraktuális természete lesz a biztosíthatóság kritériuma, hanem egyszerűen az a nagyon praktikus szempont, hogy a biztosított a szerződésszegés kockázati szférájában is vállalja-e a kockázatáthárítás költségeit.”192 E megállapítást kiegészíteném – tulajdonképpen a biztosító oldaláról közelítve – azzal, hogy a biztosított biztosítás iránti „éhségét” csak akkor tudja megfelelően kielégíteni, ha az igényeinek megfelelő kínálatból válogathat. Annak ellenére, hogy a biztosítási szerződéseknél a szerződéskötésre irányuló ajánlatot legtöbbször a biztosított (szerződő fél)

190 A teljesség kedvéért legalább felsorolás szintjén megjelöljük a régi Ptk. szabályozásának körét. Így a fogalom meghatározásán túl, a (2) bekezdés megállapította a biztosított szolgáltatásának irányát, valamint azt, hogy a károsult a biztosítóval szemben nem érvényesítheti igényét, míg a (4) bekezdés a biztosított és a károsult közötti egyezség biztosítóra kiterjedő hatályának feltételét, illetve a károkozó biztosítottal szemben a bíróság által hozott marasztaló döntés biztosítóra való kiterjedésének feltételeit. 191 Vö.: 559. § (3) bekezdés második mondata.

192 LÁBADY [1989]: i.m. 133.

teszi,193 olyan biztosítotti ajánlatot, amelynek tartalma nem egyezik valamely kínált termékkel, kevésbé vesz „komolyan” a biztosító.

Xxxxxx Xxxxx megállapítása kétségtelenül az üzleti élet kívánalmainak felel meg, azt előrevetíti, utalva arra, hogy a biztosítható kockázatok körét a biztosítási üzletben nem a károk deliktuális vagy kontraktuális jellege határozza (majd) meg, hanem inkább a gyakorlat igénye. Megjegyezzük azonban, hogy a felelősségbiztosítás intézménye nem hajthat fejet egyszerűen a kontraktuális felelősség előtt, ezért kétségtelen, hogy nem terelhető minden kontraktuális felelősséget előidéző magatartás a biztosítás ernyője alá.

E fejezet keretében kívánunk említést tenni a hosszú évtizedeken keresztül a kár elemét képező és a kártérítési felelősséget meghatározó, így közvetlenül a felelősségbiztosításra is hatással lévő nem vagyoni kár jogintézményéről. A polgári jogban az elmúlt század során széleskörűen gyökeret eresztett az igény a személyiségi jogsérelem pénzbeli ellensúlyozására olyan esetekben is, amikor a jogsértés nem járt vagyoni károkozással. A XX. század közepétől a személyt ért sérelmek szankcionálásának jogi eszközei sajátos utakon jártak, néhol bonyolult törvényalkotói mozzanatokat élt meg.194 A jogsértő hátrány pénzbeli orvoslása ekkor még nem nyert jogunkban kellő elvi alapokon megkülönböztetett, egyfelől a merőben személyiségi érdekek sérelméhez, másfelől az ezzel okozott kár eltérő tényállási elemeihez igazodó szabályozást.195 A társadalmi változások eredményeképpen megalkotott 1977. évi novella, valamint a Legfelsőbb Bíróság által 1981-ben meghozott 16. számú Irányelv,196 továbbá a 21. számú Irányelve pedig a rendszerváltozás okán

193 UJVÁRINÉ: A biztosítási szerződések. In: Xxxxxxx Xxxxx (szerk.): Kereskedelmi szerződések az új Ptk.-ban. Patrocinium Kiadó, Budapest, 2015, 238. Mindezt azzal egészíteném ki, hogy természetesen a biztosítók is mindent megtesznek a termékeik értékesítése érdekében, így pl. az online marketingre fordított költségek nagyon magasak, de a termékértékesítés növelése érdekében megbízott személyek, a közvetítők is óriási ügyfélkört szolgálnak ki a tevékenységükkel.

194 XXXXX Xxxxx: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda. PhD értekezés, Miskolc, 2008, 35.

195 XXXXXX Xxxxxx: A személyiségi jogok megsértésének vagyoni szankcionálása. Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/1. szám, 3.

196 A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelve a nem vagyoni kárért való felelősségről.

beállott társadalmi változások következményeként igazította a szabályokat.197 A változás szelét meghozta az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI.1.) számú határozata, amelyben megerősítésre került, hogy a személyiségi jogokban nem lehet különbséget tenni, mert azokat a polgári jog minden viszonyában azonos védelem illeti meg és megsemmisítette a régi Ptk. 354.§ alkotmányellenes rendelkezéseit. A viták lezárásaképpen198 a régi Ptk. módosításra került, az 1993. évi XCII. törvény beépítette a nem vagyoni kártérítést a régi Ptk.-ba. A nem vagyoni kár ez által a kárfajták egyik törvényben szabályozott esete lett, azonban annak fogalmára és alkalmazására semmilyen más kritériumot nem tartalmazott, ezáltal korlátlan fejlődési lehetőséget teremtett a jogintézmény számára.199 A régi Ptk. szerinti polgári jogunk egymás mellett, sajátos tartalmuknak megfelelően szabályozta a személyek vagyoni, illetőleg egyes személyi viszonyait, a személyiségi jogok megsértéséből eredő károk és – Grosschmid kifejezésével élve – a nem vagyoni érdekcsorbulások200 pénzbeli orvoslását jogunk egyaránt a vagyonjogban szabályozott kártérítés rendszere felől közelítette meg. A törvény ily módon lényegükben különböző hátrányokat vett egy kalap alá és a nem vagyoni sérelmeket is a nem arra szabott kártérítés intézményének alkalmazásával, a nem vagyoni kártérítés önellentmondásos201 konstrukciójával kívánta reparálni.202

Annak eredményeként, hogy a jogalkotó a kár fogalmába beleértette a nem vagyoni kárt is,203 megjelentek az ezzel kapcsolatos kérdések a felelősségbiztosítást érintően is. E körben kiemeljük elsősorban az orvosi

197 XXXXXX Xxxxxx: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései. Kúriai Döntések, 2013/7. szám, 744. 198 XXXXXXXX Xxxxx Edit: Új magyar polgári jog. Felelősségtan. Novotni Kiadó, Miskolc, 2014, 41–42. 199 XXXXXX: i.m. 744.

200 XXXXXXXXXX Xxxx: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. I–II. köt. Budapest: Athenaeum, 1897–1899, 1901, illetve XXXXXXXXXX Xxxx: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. I–III. köt. Jubileumi kiadás, Budapest: Grill, 1932–1933, 721.

201 Paradox jellege a fogalmának meghatározásában érhető tetten, mivel a kártérítési felelősség körébe utalása által megpróbálja értékkel felruházni a személyiségi jogokat, amelyeknek voltaképpen pénzbeli egyenértékük nincs. vö.: XXXXX Xxxxx: A nem vagyoni kártérítés összege. In: Xxxx Xxxxxx (szerk.): Tanulmányok Xx. Xxxxxxxx Xxxxx egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szegedi Tudományegyetem ÁJK, Szeged, 2007, 203.

202 BOYTHA: i.m. 3.

203 XXXXXXXX Xxxxx Edit: Felelősségtan. Novotni Kiadó, Miskolc, 2002, 186.

műhibapereket, ennek keretében az egészségügyi szolgáltatók által igénybe vett felelősségbiztosítást, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást

A nem vagyoni kár megítélésével kapcsolatosan felmerülő számos gyakorlati probléma megoldásaként (előre bocsátjuk a kérdést: megoldotta?) az új Ptk. új alapokra helyezi a nem vagyoni sérelmek „orvoslására” irányuló igényeket azzal, hogy bevezeti a sérelemdíj jogintézményét. A sérelemdíj felelősségbiztosítási fedezetbe vonásával kapcsolatos kérdésekkel az V. fejezetben foglalkozunk.

II.5. Biztosításügy a rendszerváltástól az új Ptk. megalkotásáig

A biztosítási monopólium megszűntetését követően jelentősen megnőtt a biztosítótársaságok alapítása iránti kedv,204 amely főképpen az elegendő hazai tőke205 hiányába a külföldi befektetőket vonzotta,206 s amely jelentősen hozzájárult a biztosítás versenyképességéhez.207

A biztosítási szerződési jog fejlődését befolyásoló lépés volt a biztosítási szektor, mint kiemelt pénzügyi szektor állami felügyeleti rendszerének kiépítése. A biztosítók piaci versenyének állami obszervációjára létrehozták208 az Állami Biztosításfelügyeletet (ÁBIF), amely az első biztosítási törvény hatályba lépését209 követően már kiterjesztett feladatkörrel rendelkezett. Az ÁBIF feladata alapvetően termékengedélyezésre, szakmai felügyeletre és a biztosítók tevékenységének működésére irányuló ellenőrzésben nyilvánult meg.210 Itt kell kiemelni azt, hogy a termékengedélyezés keretében az ÁBIF az

204 UJVÁRINÉ [2018]: i.m. 28.

205 Egy biztosítótársaság alapításához egymilliárd forint alaptőkére volt szükség. Vö.: GILYÉN [2014]: 6.

206 GILYÉN [2014]: 6., ugyanígy UJVÁRINÉ [2018]: i.m. 28.

207 GILYÉN [2014]: 6.

208 Az állami biztosításfelügyeletről szóló 56/1986. (XII.10.) MT rendelet hozta létre az ÁBIF intézményét.

209 A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény, amely 1996. január 1-jén lépett hatályba. A törvény megfogalmazása során már tekintettel voltak az Európai Közösséghez való csatlakozási szándékra.

210 XXXXX Xxxxxx – XXXXX Xxxxxxx – XXXXXX Xxxxxx – XXXX Xxxxxxx – XXXXXXXXXX Xxxxxxxx – XXXXXXXXX Xxxxxx – XXXX Xxxxx: A biztosításfelügyelet változásai az Európai Unióhoz való csatlakozás tükrében. Biztosítás és kockázat, 2014/1. szám, 11.

egyes biztosítók szerződési feltételeit előzetes kontroll alá vetette, s azok csak jóváhagyást követően voltak alkalmazhatók, amely azonban nehézkessé tette a gyakorlatot.211

Az Országgyűlés az 1999. évi CXXIV. törvénnyel létrehozta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF) a pénzügyi közvetítőrendszerek alanyai prudens működésének felügyeletére és ellenőrzésére. A jogszabály 2000. április 1-jei hatálybalépésével megszűntette az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletet, az Állami Biztosításfelügyeletet és az Állami Pénztárfelügyeletet, ezek általános jogutódja a PSZÁF lett, amely integrált mikroprudenciális felügyeletet látott el.212 Az egyes szektorok felügyeletének összevonására azért volt szükség, mert megnövekedett azon pénzügyi csoportok köre, amelyek komplex pénzügyi tevékenységet végeznek vagy szolgáltatást nyújtanak,213 így nagyfokú átfedés mutatkozott a szektorok között, amelyek hatékony kontrollja csak egy egységes felügyeleti szerv létrehozásával volt megoldható.

E folyamatok már annak tükrében zajlottak le, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között már a rendszerváltást követően megindultak a diplomáciai kapcsolatok kialakítása az integráció előkészítésének érdekében.214 Ennek megfelelően a hazai jogszabálykörnyezet kialakítása a csatlakozási kérelem benyújtását követően (1994) már az EU-s direktíváknak megfelelően zajlott.215 A felügyeleti tevékenység alapvetően nemzeti jelleget öltött, annak nemzetközi viszonylatáról 2004-ig, az EU-hoz történő csatlakozásig nem beszélhetünk. Nemzetközi szintű hatóságként a Nemzetközi Biztosítási Felügyelő-hatóságok Szövetsége (IAIS) működik, amely elősegíti a nemzeti felügyeletek közötti információáramlást, véleményező és tanácsadó funkcióval rendelkezik.216

211 GILYÉN [2014]: 7.

212 ERDŐS – DÉNES – DOBNER – NAGY – SOMOGYVÁRI – SZEBELÉDI – VÍZI: i.m. 11.

213 Számos olyan pénzügyi konglomerátum jött létre, amelyben több pénzügyi ágazatba tartozó pénzügyi tevékenységet végeznek, így biztosítási-, befektetési-, banki tevékenységet.

214 UJVÁRINÉ [2018]: i.m. 28–29.

215 XXXXXXXXX Xxxx: Bank és pénzügyi jog: sokarcú szabályozó állam, In: Xxxxxxx Xxxxxx (szerk.): Ünnepi tanulmányok Xxxxxxxxxx Xxxxx tiszteletére. Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Intézet, Budapest, 2010, 176.

216 ERDŐS – DÉNES – DOBNER – NAGY – SOMOGYVÁRI – SZEBELÉDI – VÍZI: i.m. 11.

Az Európai Közösségben kifejezetten az egységes belső biztosításra vonatkozó Európai Uniós szabályozás kialakítására való törekvés már a '60-as években megkezdődött.217 Megalkották az ún. „háromgenerációs irányelveket”, amelyek az egységes biztosítási piac megvalósítását célozták.218 Az egyes irányelvek, amelyek az élet- és a nem-élet biztosítási üzletágat egyaránt érintették, a biztosítás közösségen belüli harmonizálására törekedtek. Elsősorban közjogi jellegű előírásokat tartalmaztak (pl. a biztosítási tevékenység végzésének feltételeit és a biztosítási szolgáltatás szabad nyújtását írták elő, valamint a biztosítási tevékenység pénzügyi, számviteli szabályait határozták meg), de azzal, hogy a biztosítási tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat állapítottak meg, szükségszerűen hatással voltak a biztosítási szerződési jogra is. A szerződési jog tekintetében a leghangsúlyosabb

„beavatkozást” a gépjármű-felelősségbiztosítás harmonizációja érdekében meghozott három irányelv jelentette,219 amelyek a biztosítási szerződés tartalmát érintő rendelkezések is meghatározásra kerültek.220

A hazai biztosításügy tekintetében kiemelhető még az uniós csatlakozást megelőzően elfogadott a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló régi Bit., amely – a hatályos Bit.-hez hasonlóan – meghatározta a biztosítási szerződés minimális tartalmi követelményét,221 ezzel közjogi jellegű jogszabályként magánjogi normákat is tartalmazott.222 Ezt követően az uniós

217 Kiemelhető pl. az ún. Xxxxx Xxxxx (White Paper) megalkotása, amely előirányozta a belső piac kialakítását különböző akadályok megszüntetésének előírásával. Jelentősnek tekinthető továbbá a 88/361/EGK irányelv is, amely a biztosítás tekintetében annak átutalással való teljesítését tette lehetővé. Vö.: XXXXXXXX Xxxxx Edit: A biztosítási szerződés létrejötte, hatályosulása, lebonyolódása és megszűnése az új. Ptk.-ban. Miskolc, 2000, 5.

218 Ezzel összefüggésben részletesen lásd: XXXXXXXX Xxxxx Edit: Az Európai Közösség egységes belső biztosítási piac megteremtését célzó jogalkotása – különös tekintettel a felügyeleti-szervezeti kérdésekre. In: Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxxxx Xxxxxx – Xxx Xxxxxxxxx (szerk.): Csatlakozás–Jogközelítés. Az acquis communautaire adaptálása a magyar jog- és intézményrendszerbe. XXX-XXXXXXX, Budapest, 2003, 227–284.

219 Az első irányelv: a Tanács által 1972. április 24-én meghozott 72/166/EGK (OJ 1972 L 103/1) irányelv, amelyet a Tanács által 1972. december 19-én elfogadott 72/430/EGK (OJ 1972 L 291/162) irányelv módosított. A második irányelv: A Tanács által 1983. december 30-án meghozott 84/5/EGK (OJ 1984 L 8/17) irányelve. A harmadik irányelv: a Tanács által 1990. május 4-én elfogadott 90/232/EGK (OJ 1989 L 16/12) irányelv.

220 Vö.: Ujváriné [2000]: i.m. 14–16.

221 Lásd: a régi Bit. 96.§-át.

222 XXXXXX Xxxxx: A biztosítási szerződések joga közjogi szempontból. Gazdaság és Jog, 2001/9. szám, 17., valamint XXXXXX Xxxxx: Közjog és a biztosítási szerződések joga a csatlakozás tükrében. Gazdaság és Jog, 2004/1. szám, 19.

jogfejlődésnek, különösen az ún. Xxxxxxxxxx XX irányelv elfogadásának köszönhetően, új – kockázatalapú – működési követelményt vezettek be, amelyet 2016. január 1-jétől minden tagállamnak alkalmaznia kellett. E szabályok átültetése érdekében került elfogadásra a jelenleg is hatályban lévő Bit,223 s ettől függetlenül, de kölcsönhatásban kerültek megalkotásra az új. Ptk. biztosítási szerződésre vonatkozó szabályai.

II.6. A felelősségbiztosítás történeti fejlődésének összefoglalása

A dolgozat jelen fejezetében a biztosítás, különösen a felelősségbiztosítás jogintézményének fejlődési ívét mutattuk be.

Kiindulópontként ismertettük a biztosítás előképének tartott két ókori jogintézményt, a római jogból ismert faenus nauticumot és a görög jogból a máig fennmaradt lex Rhodia de Iactu mercium intézményét. Megállapítottuk, hogy e két jogintézmény inkább csak a korabeli kockázatkezelési módszerek kezdetleges formáinak tekinthetőek, mintsem kifejezetten a biztosítás gyökerének, de kétségtelen, hogy alapgondolatuk, a veszélyközösség kialakítása és a felmerülő kockázat közös vállalása (és ilyen formában diverzifikálása) a mai biztosításéhoz hasonlított. Megállapítható azonban, hogy ezek a kockázatkezelési módok tárgya is egy – jellemzően áru szállításával összefüggő fuvarozási vagy szállítmányozási – szerződéshez kapcsolódott, s a lényegük e szerződés – vis maiornak minősülő körülmény bekövetkezése miatti

– nem teljesítésével összefüggésben felmerülő kockázat átvállalása volt.

Ezt követően ismertettük a biztosítás hazai fejlődését, amelynek kezdetét a

XVIII. század végére, XIX. század elejére datálhatunk. A felelősségbiztosítás megjelenése kifejezetten az iparosodáshoz köthető. E kockázatkezelési módozatot az egyes veszélyes üzemek (bánya, vasút) működéséhez kapcsolódó szigorúbb felelősségi szabályok megalkotása hívta életre. A felelősségbiztosítás fejlődési ívében megfigyelhető, hogy az jelentősen igazodott az egyes felelősségi szabályokhoz, ezek formálódása a felelősségbiztosításra is hatással

223 Vö.: xxxxx://xxx.xxx.xx/xxxxxxxxxx/xxxxxxxxxxx/xxxxxxxxxx-xx, letöltve: 2021. 12. 01.

volt (pl. megjelentek új termékek munkáltató felelősségének szigorodása esetén, de ugyanez megfigyelhető az egyes szakmai felelősségi szabályok változása esetén is).

A biztosítás és ezen belül a felelősségbiztosítás intézménye tekintetében is egyaránt megállapítottuk, hogy szabályozási szempontból sokáig elhanyagolt jogintézmény volt, amelyet a biztosítási és bírói gyakorlat, előbbi esetén különösen az általános biztosítási feltételek jelentősen formáltak, alakítottak. Ez volt jellemző azt követően is, hogy a XIX. század végén a felelősség és a biztosítás egyes szabályait is kodifikálták a Kt.-ban, így bár e területek is rendelkeztek pozitív joggal, azonban az egyes rendelkezéseket még mindig inkább a gyakorlat töltötte meg tartalommal.

A felelősségbiztosítás fedezetébe vont kockázatok között nagyon sokáig nem jelent meg a szerződésszegésből eredő kár. Ennek legfőbb oka az volt, hogy csak az olyan kockázatokat tartották biztosíthatónak, amelyek a biztosított vétlen magatartásából származtak. Mivel a szerződéses kötelem „elszegése” ilyennek nem minősülhetett, ezért kizárt volt e kockázat biztosítási fedezetbe vonása. A szerződéses kötelezettségek vállalása a biztosított döntésének múlik, s mivel azok teljesítésére közvetlen ráhatása van, ezért ezek nem teljesítéséből eredő kockázatot neki kell viselnie.

A felelősségbiztosítás fejlődéstörténetében jelentős mérföldkőnek számít az első magánjogi „kódex” (a régi Ptk.), amely már tartalmazta a felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó szabályokat is. A társadalmi körülmények (háború, a szocialista berendezkedés és a biztosítás államosítása) miatt azonban nem volt túl nagy jelentősége a biztosítás intézményének, különösen a felelősségbiztosításnak. A kontraktuális felelősség biztosítási fedezetbe vonásával kapcsolatosan megfogalmazott tradicionális alapon nyugvó gondolatok a régi Ptk. megalkotását követően is nagyon sokáig befolyásolták a szerződésszegés kockázatának biztosítási fedezetbe vonását, annak mellőzését eredményezve. Ennek ellenére a ’80-as években már egyértelműen a mellett foglalt állást mind az elmélet, mind a gyakorlat, hogy a szerződésszegésből eredő károk biztosíthatóak, s annak ellenére, hogy a

deliktuális felelősség kockázatának átvállalása volt hangsúlyosabb, – különösen a vállalkozások részéről az egyes szakmákkal összefüggésben – igény merült fel e kockázatok fedezetére is, amely ilyen termékek biztosítási piacon való megjelenését is eredményezte.

A rendszerváltozást követően a biztosítási piac fejlődését nemcsak a társadalmi, gazdasági változások befolyásolták, hanem az Európai Közösséghez való csatlakozási szándék, és az ezzel együtt járó jogharmonizációs igény, szükség is.

III. A felelősségbiztosítási szerződés dogmatikai kérdései és szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben

III.1. A szabályozás rendszertana

A jogalkotó a biztosítási szerződés(ek)re vonatkozó szabályozást a Ptk. Xxxxxxx kötelmi jogi könyvének, Harmadik részében, az Egyes szerződések körében, ezen belül is a XXII. „A Biztosítási Szerződések” cím keretében, a LXII. – LXV. fejezeteiben helyezte el. A biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályozás felépítése a következők szerint alakul. A LXII. fejezet tartalmazza a biztosítási szerződésekre vonatkozó általános szabályokat, a LXIII. fejezet tartalmazza a kárbiztosítási szerződésre vonatkozó szabályokat, s ezen belül két alfejezetre bontja a szabályozást:

(i) egyrészről meghatározza a kárbiztosításra vonatkozó általános szabályokat, másrészről

(ii) a második alfejezetben meghatározza a felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó szabályokat.224

A biztosítási szerződésekre vonatkozó Ptk.-beli szabályok általános és különös rendelkezésekre tagolódnak, s az általános szerződési szabályok „híd funkciót” töltenek be az egyes speciális biztosítások körében.225 A jogalkotó nem változtatott azon – a régi Ptk.-ban is érvényesülő – koncepción, hogy a felelősségbiztosítást a kárbiztosítás keretében helyezze el.. A szabályokat rendkívül komplex módon, „lépcsőzetes” módszer segítségével kell alkalmazni. Ez alapján a felelősségbiztosítási szerződésre – „alulról építkező” szisztéma alapján – elsősorban a felelősségbiztosítási szerződésnél meghatározott szabályokat, majd a kárbiztosításra vonatkozó általános szabályokat, és a

224 Bár nem témája az értekezésnek a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a LXIV. fejezet az összegbiztosításra, ezen belül is az első alfejezet az összegbiztosításra vonatkozó általános szabályokat, a második alfejezet az életbiztosításra, míg a harmadik alfejezet a balesetbiztosításra vonatkozó szabályokat állapítja meg. Végül a LXV. fejezet az egészségbiztosítási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket határozza meg.

225 XXXXXX Xxxxx: A magyar biztosítási jog fejlődése az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően. In: Miskolczi Xxxxxx Xxxxx (szerk.): Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat követő hazai és európai jogfejlődés. Xxxxxxx Xxxxxx, Budapest, 2020, 360.

biztosítási szerződésre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Mivel a felelősségbiztosítás kötelmi (szerződéses) jogviszonynak minősül, ezért arra alkalmazni kell továbbá – a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályokon túl – a szerződésekre vonatkozó általános szabályokat (Ptk. Hatodik Könyv, Második Rész) és a kötelmek közös szabályait (Ptk. Hatodik Könyv, Első Rész) is.

Mindemellett fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy minden biztosítás, így a felelősségbiztosítási szerződés tekintetében is alkalmazni kell a Bit. szabályait, amely nem csak közjogi, hanem számos magánjogi jellegű normát is meghatároz.226 Megjegyezzük, hogy a magánjogi normák Bit.-ből Ptk.-ba történő „áthelyezésére” javaslatot tett a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság, azonban ez nem teljesen valósult meg, így számos magánjogi szabályt helyezett el a jogalkotó a Bit.-ben is.227

A szabályozás jellegét tekintve megjegyezzük, hogy jelentős változást hozott az új Ptk. mivel a régi Ptk. egyoldalú kógenciáját már csak a fogyasztói biztosítási szerződések tekintetében tartja fent és azt is csak bizonyos körben,228 s amennyiben a szerződő fél nem fogyasztó,229 úgy a szabályozás teljes mértékben diszpozitív.230 Lényeges kiemelni, hogy az egyoldalú kógencia csak abban az esetben áll fenn, ha a szerződő fél minősül fogyasztónak, tehát, ha a szerződő fél nem fogyasztó, de a biztosított vagy a kedvezményezett igen, úgy a diszpozitivitás érvényesül.231 Mindemellett azt is ki kell emelni, hogy a Ptk.- hoz képest a Bit. már nem tesz különbséget fogyasztó és vállalkozás között, hanem ettől függetlenül a Bit. rendelkezései kógensek.232

226 NOCHTA [2020]: i.m. 361.

227 LÁBADY [2001]: i.m. 53., ugyanígy megjelenik a Lábady más művében is, így pl. XXXXXX Xxxxx: A biztosítási szerződési jog reformjának koncepciója. In: Landy – Koltay (szerk.): Megtartott szó. Válogatott jogi tanulmányok. Xxxxxxx Xxxxxx, Budapest, 2018, 405.

228 Vö.: Ptk. 6:455. §.

229 A fogyasztó fogalmát a Ptk. 8:1. § 3. pontja határozza meg, miszerint fogasztó „a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy.”

230 TŐKEY: i.m. 2134.

231 TŐKEY: i.m. 2134.

232 XXXXXXXX Xxxxx Edit: Az érvénytelenség különös szabályai a biztosítási jogviszonyban. In: Xxxxxx Xxxxxx (szerk.): In memoriam Xxxxxxx Xxxxxx. Emlékkönyv Xxxxxxx Xxxxxx professzor halálának 25. évfordulója alkalmából. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2021, 204.

A felelősségbiztosítás a Ptk. biztosítási rendszerében a kárbiztosítások körében

– sajátos jellemzőinek köszönhetően – önállóan szabályozott jogintézmény. Sajátossága, hogy míg a kárbiztosítás és az összegbiztosítás körében a külső, a biztosított személyétől független, jellemzően vagyoni hátrányt okozó esemény, az ún. biztosítási esemény a biztosított személyét érinti, addig a felelősségbiztosítás esetén a felelősségre vonást eredményező eseményt a biztosított magatartása okozza. A felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító köteles mentesíteni a biztosítottat az általa okozott kár és sérelemdíj megtérítésének kötelezettsége alól.233 A felelősségbiztosítás lényege, hogy két jogviszony találkozik egymással, egy kártérítési és egy szerződéses jogviszony.234 A felelősségbiztosítási jogviszony tartalmát lényegesen befolyásolja, formálja a kárkötelem, viszont a felelősségbiztosítás is alkalmas arra, hogy a kötelmi helyzetet megváltoztassa, átalakítsa a kárkötelem alanyi oldalát.235

A jogalkotó a felelősségbiztosítást a kárbiztosítások körében helyezte el, egymás mellett, de a kárbiztosítást követően, amelyre ebből adódóan – a biztosítás általános szabályain túl – alkalmazni kell a kárbiztosítás szabályait is.236 Önállóságát a speciális jellemzője indokolja, amely az egyes biztosítások tárgyában, a biztosítási érdek különbözőségében rejlik. A kárbiztosítások körében történő elhelyezését az indokolja, hogy a felelősségbiztosítás célja végső soron az, hogy a biztosító megóvja a biztosított vagyonát attól a csökkenéstől, amely a kártérítésre, illetve sérelemdíj fizetésre kötelezése esetén a károsult részére történő kifizetés eredményezne.237 Ebből a szempontból kétségtelen, hogy a felelősségbiztosításnak kárbiztosítási jegyei vannak, hasonlóságot mutat, de egyetértünk Novotni azon megállapításával, hogy „a felelősségbiztosítás nem a vagyonbiztosítás egyik fajtája.”238

233 Vö.: a felelősségbiztosítási szerződés fogalmával a Ptk. 6:470. § (1) bekezdésében.

234 NOVOTNI [1981]: i.m. 43.

235 NOVOTNI [1981]: i.m. 44.

236 XXXXX Xxxxxx: A biztosítási szerződések. In: Xxxxx Xxxxx (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Xxxxxxx Xxxxxx, Budapest, 2015, 2152.

237 Xxxxxx Xxxx szavait idézve: A felelősségbiztosítás „célja, hogy a biztosított vagyona ne kisebbedjék azáltal, hogy a biztosított harmadik személlyel szemben szavatossági (értsd: kártérítési, a szerző) kötelezettségnek eleget tenni tartozik.” Vö.: GELLÉR [1909/15.]: i.m. 317.

238 NOVOTNI [1993]: i.m. 117.

E mellett a felelősségbiztosítást elhelyezhetjük a Bit. rendszerében is, amely szerint a felelősségbiztosítás a nem-élet üzletágba tartozik.

III.2. A felelősségbiztosítási szerződés fogalma és tartalma

A felelősségbiztosítási szerződés fogalmát a Ptk. 6:470. § (1) bekezdés állapítja meg. Eszerint a „felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles.” A felelősségbiztosítási szerződés fogalmát a biztosítási szerződés fogalmának tükrében kell vizsgálni. A biztosítási szerződés fogalmát a 6:439. § (1) bekezdése úgy határozza meg, hogy a

„biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni; a biztosítóval szerződő fél díj fizetésére köteles.” A biztosítási szerződés fogalma első körben a biztosító két főkötelezettségét határozza meg, így (i) a fedezet nyújtására vonatkozó kötelezettséget, amely a szolgáltatás jellege szempontjából praestare szolgáltatásnak minősül, amely a biztosító elsődleges fő kötelezettsége;239 valamint (ii) a szerződésben meghatározott szolgáltatás teljesítése, amely a szolgáltatás jellege szempontjából dare vagy facere szolgáltatásnak minősül, s amely a biztosító másodlagos fő szolgáltatásának minősül. Ez utóbbi tekintetében a Ptk. 6:439. § (2) bekezdése határozza meg azt, hogy a biztosító milyen további szolgáltatás teljesítésére vállalhat kötelezettséget, így „a biztosító szolgáltatása a biztosított kárának a szerződésben meghatározott módon és mértékben történő megtérítésében, a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítésében (a továbbiakban: kárbiztosítás) vagy a szerződésben meghatározott összeg megfizetésében (a továbbiakban: összegbiztosítás) áll.”

239 LÁBADY [2001]: i.m. 53.

A biztosító elsődleges főszolgáltatása a biztosítási esemény bekövetkezésével fordul át a másik főszolgáltatássá. A biztosítási esemény a szerződésben meghatározott azon felfüggesztő feltétel,240 amelynek bekövetkezése241 kiváltja a biztosító helytállási kötelezettségét. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fedezet nyújtására vonatkozó kötelezettség nem szűnik meg a biztosítási esemény bekövetkezésével, ugyanis a biztosítási esemény bekövetkezése nem eredményezi a szerződés megszűnését, legfeljebb a biztosítási fedezet mértékére lehet hatással. Erre tekintettel a biztosító praestare szolgáltatásra vonatkozó kötelezettsége továbbra is fennmarad.

A felelősségbiztosítási szerződés tartalmát tehát a biztosítási szerződés fogalmának tükrében az alábbiak szerint állapíthatjuk meg. A biztosító egyik kötelezettségét a felelősségbiztosítási szerződés esetén is a helytállási kötelezettség jelenti. A biztosító másik kötelezettsége – a szerződésben meghatározott szolgáltatás teljesítése – tekintetében a felelősségbiztosítási szerződés fogalma irányadó, amely alapján – a szerződés speciális jellegéből adódóan – a biztosító mentesíteni köteles a biztosítottat a kártérítési, illetve sérelemdíj fizetési kötelezettségének teljesítése alól. A biztosító kötelezettségének beállásához azonban még egy fontos feltétel szükséges, mégpedig, hogy a biztosított az okozott kárt, illetve nem vagyoni sérelemért megállapított sérelemdíjat „jogszabály értelmében köteles” legyen megfizetni. Tehát a biztosított felelősséggel kell, hogy tartozzon az okozott kárért, ennek hiányában nem állhat be a biztosító kötelezettsége. A Ptk. nem konkretizálja a

„jogszabály értelmében” kitételt, így a felelősségbiztosítás elvileg bármely jogterülethez kapcsolódó (polgári jogi, munkajogi) jogszabály alapján fennálló felelősséghez kapcsolódhat.242 Xxxx Xxxxxx e tekintetben megjegyzi, hogy a

„jogszabály” fogalmának meghatározása során nem szorítkozhatunk kizárólag

240 EDVI-ILLÉS: i.m. 3.

241 Álláspontunk szerint a biztosítási esemény bekövetkezése önmagában még nem váltja ki a biztosító másodlagos szolgáltatását, hanem ahhoz a biztosítási esemény biztosító részére történő bejelentése szükséges. Így a biztosítási esemény bekövetkezése és annak biztosító részére történő bejelentése közötti időtartamban a biztosítási szerződés praestare szolgáltatása „lebegő” állapotban van, amely kész

„átfordulni” a dare szolgáltatássá. Erre utal Xxxxxx a hivatkozott művében, amelyben azt írja, hogy a biztosítás lényege a kockázat átvállalása, amelynek reflexjogi hatása lehet a szolgáltatás teljesítése. Vö.: LÁBADY [2001]: i.m. 53.

242 UJVÁRINÉ [2015]: i.m. 254.

az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdésében foglaltakra,243 hanem jogszabályon bármilyen helytállást megalapozó, akár külföldi normát is érteni kell, még akkor is, ha a helytállást a norma csak „közvetíti”, s az valójában a felek szerződésen alapuló vállalása alapján áll fenn.244

Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy a mentesítési kötelezettség terjedelmét (a fedezetbe vont kockázatot, a konkrét biztosítási eseményt), a biztosítási összeg felső határát, illetve azt befolyásoló egyéb tényezőket (pl. kizárás, önrész) és módját a szerződésben rögzíteni szükséges.245

III.3. A felelősségbiztosítási jogviszony alanyai

Ahogy az előző fejezetekben is hangsúlyozásra került a felelősségbiztosítási jogviszony egy több „komponensből” álló jogviszony, amelyben két kötelmi – egy tisztán szerződéses és egy kárkötelmi – jogviszony találkozik, azok bár egymástól elkülöníthetőek, mégis összefonódnak. A jogviszony egyik eleme a felelősségbiztosítási szerződés, amely a biztosító és a szerződő fél közötti jogviszonyt alapozza meg. A felelősségbiztosítási jogviszony eleinte

„nyugalmi” állapotban van. A biztosítási esemény (e helyütt függetlenül attól, hogy mit tekintünk biztosítási eseménynek) bekövetkezése ezt az állapotot még nem „zavarja meg”, ehhez valójában a biztosítási esemény biztosító részére történő bejelentése szükséges. A bejelentés lesz az a jogcselekmény, amely összekapcsolja a felelősségbiztosítási szerződést a biztosított és a károsult között fennálló kárkötelemmel. A bejelentés a biztosított azon igényét testesíti meg, amely a biztosító „dare” szolgáltatásának igénybevételére irányul. Bejelentés hiányában a biztosító „dare” szolgáltatása „lappang”, hiszen a

243 E szerint jogszabálynak minősül „a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.”

244 KISS Xxxxxx Xxxxxx: A biztosítási szerződések. In: Xxxxx Xxxxxx (főszerk.), Bodzási – Xxxxx (szerk.): 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről kommentárja. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2021, 2180–2181.

245 Nem rendelkezik a Ptk. kifejezetten arról az esetről, hogy milyen szabályok szerint kell megítélni a mentesítési kötelezettség terjedelmét abban az esetben, ha arról a felek a szerződésben nem rendelkeznek. Álláspontunk szerint – tekintettel a szolgáltatás jellegére – a biztosító ilyen esetben a teljes kár, illetve sérelemdíj megfizetése alól köteles mentesíteni a biztosítottat.

biztosított – biztosítóval szemben előterjeszthető – jogi igénye már létezik, de mindaddig nem fordítja át a helytállási kötelezettségét, amíg a bejelentés nem történik meg. A bejelentést követően a kárkötelmi jogviszony a felelősségbiztosítási jogviszony „mozgatórugójává” válik, hiszen ennek függvényében változik a biztosító szolgáltatása, befolyásolja különösen a szolgáltatás mértékét és irányát.

A biztosító nélkülözhetetlen alanya a biztosítási szerződésnek és így a jogviszonynak.246 A biztosító a gazdaság azon alanya, amely a biztosítási tevékenység247 végzésével megteremti a biztosítási termékek palettáját, amelyekből a biztosítási kereslet (t.i. a biztosítottak) biztonságot kereshet. A biztosító szervezet – a mellett, hogy a tevékenységével a polgári és kereskedelmi jogviszonyok önálló alanya –, azon jogalanyok közzé tartozik, amelyek – szervezeti és gazdasági – működését a jogalkotó szigorú248 közjogi szabályok közzé szorította.249 A jogi szabályozás alapvetően a biztosítási tevékenység oldaláról közelít,250 így a biztosító személyét érintő kérdéseket is e

246 Megjegyezzük, s erre Xxxxxx Xxxxx is utal, hogy a Ptk. szabályai alapján nem lenne akadálya annak, hogy a biztosítási szerződés, mint polgári jogi szerződés akár magánszemélyek között jöjjön létre. Ezt azonban a kapcsolódó jogszabályok, különösen a Bit. nem teszi lehetővé. Lásd: XXXXXX Xxxxx: A biztosítás fogalmi elemei és fejlődési tendenciái. Optimi nostri, 2009, 291.

247 A biztosítási tevékenység fogalmát a Bit. 4.§ 11. pontja határozza meg, a következőképpen:

„biztosítási szerződésen alapuló kötelezettségvállalás, amely során a tevékenységet végző megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja és beszedi a kötelezettségvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat, ideértve az üzletszerűen végzett járadékszolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységet is, függetlenül attól, hogy a kötelezettségvállalás ellenértéke meghatározott pénz fizetése (díj) vagy egyéb ellenszolgáltatás formájában valósul meg”.

248 Jelentősen megfigyelhető a szigorú szabályozás a gazdasági társaságok működésére vonatkozó alapvető szabályok szigorításában, így a formakényszer meghatározása, tőkekövetelmény szigorítása, szigorúbb szervezeti előírások, meghatározott alkalmazotti kör stb.

249 Ennek különösen jogpolitikai és nemzetgazdasági indokai vannak, hiszen a biztosítási ágazat a nemzetgazdaság négy szektora (pénzpiac, tőkepiac, pénztári piac és a biztosítási piac) között szerepel, s mint ilyen jelentős állami és társadalmi érdek fűződik a biztosítók működésének állami felügyeletéhez, ezzel biztosítva a biztosítási szektor stabilitását. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a követelmények alapvetően közösségi szintű elvárások alapján kerültek előírásra, mivel az Európai Unió számos jogforrása szabályozza a kérdéskört. Legutóbbi e körben született irányelv az ún. Szolvencia II. (az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról).

Nem elhanyagolható továbbá a szabályozás fogyasztóvédelmi jelentősége sem, hiszen a biztosításban jelentős aszimmetria fedezhető fel a szerződő partnerek között. Vö.: XXXXXX Xxxxxx – XXXX Xxxxx: A biztosítási fogyasztói szemlélet evolúciója Magyarországon. Pénzügyi Szemle, 2019/2. szám, 193.

250 Ez alatt értem azt, hogy nem attól lesz egy tevékenység biztosítási tevékenység mert biztosító végzi, hanem attól lesz egy szervezet biztosító, mert biztosítási tevékenységet végez.

körben kell vizsgálni. A biztosító az a személy, amely átvállalja a szerződésben meghatározott biztosított személyét terhelő kockázatot, ezzel a biztosítás védernyőjébe helyezi a biztosított érdekét és egy méltányos eszme alapján, a veszélyközösség megszervezésével diverzifikálja a kockázatokat. A biztosításnak ugyanis alapvető funkciója, hogy az átvállalt veszteségek kockázatát az azonos, vagy hasonló veszélyeknek kitett személyek között elossza annak érdekében, hogy az egyének számára elviselhetőbbé tegyék az egyes gazdasági következményeket.251 E nélkül ugyanis a biztosítási szerződés csak a veszélynek egyik félről a másikra helyezését jelentené, ez pedig nyilvánvalóan nem lehet funkciója a biztosításnak.252 A veszélyközösséghez csatlakozni csak úgy lehet, ha a biztosítóval biztosítási szerződést köt az, aki szabadulni szeretne a kockázat terhétől, így tehát a biztosítóval szerződő biztosítottak közötti jogi kapocs intézményesült megtestesítője a biztosítási szerződés lesz.253 Megjegyezzük, hogy a biztosítási szerződésre vonatkozó szabályokat Ptk. 6:457.§ abban az esetben is alkalmazni rendeli, ha a biztosítási jogviszony egyesületi tagsági jogviszonyon alapul, amely kiterjesztés szükségességére (t.i. a régi Ptk. hatálya alatt ez nem következett a biztosítás fogalmából) az új Ptk. kodifikációja során Xxxxxxxx Xxxxx Edit hívta fel a figyelmet.254

A szerződő fél az a személy, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megköti, így a biztosító mellett e személy a biztosítási jogviszony másik szükségszerű alanya. A biztosítási szerződésből eredő főkötelezettség, a biztosítási díj megfizetésének kötelezettsége, a szerződő felet terheli, kivéve, ha a szerződő fél és a biztosított személye nem azonos, s ez utóbbi belép a szerződésbe.255 Ebben az esetben a szerződő felet és a biztosítottat a folyó biztosítási időszakra

251 Xxxxxx 1968, 7–8.

252 XXXX Xxxxxx Xxxxxx: A biztosítás jogfilozófiai vonatkozásai. Magyar Jogi Szemle, 1927/5. szám, 172.

253 XXXXX – XXXXXXXX: i.m. 3.

254 Vö.: XXXXXXXX XXXXX Edit: A biztosítási szerződés létrejötte, hatályosulása, lebonyolódása és megszűnése az új Ptk.-ban. Miskolc, 2000, 40–41.

255 Vö.: 6:451. § (1) bekezdés.

eső díjfizetési kötelezettség egyetemlegesen terheli.256 Mindemellett számos további kötelezettség címzettje a szerződő fél, amelyek közül a Ptk. 6:452. § közlési és változásbejelentési kötelezettség emelhető ki. A szerződő fél személyének, helyesebben a biztosítási szerződéskötésre való jogosultság meghatározásakor a jogalkotó – álláspontunk szerint helyesen – a biztosítási érdek fogalmából indul ki.257 A Ptk. 6:440. § szerint „biztosítási szerződést az köthet, aki valamely vagyoni vagy személyhez fűződő jogviszony alapján a biztosítási esemény elkerülésében; (…) [vagy] a biztosítási esemény bekövetkezésében érdekelt, vagy aki a szerződést az érdekelt személy javára köti meg.” E rendelkezés alapján tehát a biztosítási érdek258 a szerződő fél személyében áll xxxx, így főszabály szerint ő lesz a szerződés biztosítottja is. Amennyiben a szerződő fél nem a saját javára köti a szerződést, úgy a szerződő fél és a biztosított személye elválik egymástól. Ez esetben a biztosítási érdek

„hordozója” nem a szerződő fél, hanem a biztosított lesz.

A felelősségbiztosítási szerződés esetén biztosítottnak a kárért felelős személy minősül. E körben ki kell emelni azt, hogy a polgári jogi kárfelelősségi szabályok alapján a kárért felelős személy azonban nem feltétlenül azonos a tényleges károkozó személyével, így a felelősségbiztosítás biztosítottjának kell tekinteni azt a személyt, aki felelősséggel tartozik más személy magatartásáért. Ilyennek minősül többek között a munkáltató a munkavállaló által okozott károk esetén,259 de a dolgozat témáját érintően a közreműködő által okozott károkért való felelősség260 is ide sorolható. Az előbbi példa – munkavállaló, foglalkoztatott személy által okozott károkért való felelősség – esetén megállapítható, hogy a biztosítási szerződések jellemzően úgy rendezik ezt a kérdést, hogy tartalmazzák azt a rendelkezést, amely szerint a biztosított nevében és érdekében munkavállalóként vagy egyéb módon foglalkoztatott személyként eljáró személy által okozott kárt a biztosított által okozott kárnak

256 Vö.: 6:451. § (2) bekezdés.

257 Ennek szükségességére Xxxxxxxx Xxxxx Xxxx hívta fel a figyelmet az Igazságügyi Minisztérium Közigazgatási Államtitkárának megbízása alapján készült kodifikációs tanulmányában. Vö.: UJVÁRINÉ [2000]: i.m. 41.

258 A biztosítási érdek részletes kifejtésére a következő alfejezetben kerül sor.

259 Vö.: Ptk. 6:540.§ (1) bekezdés.

260 Vö.: Ptk. 6:148.§.

kell tekinteni.261 A közreműködőkkel kapcsolatosan a felelősségbiztosítási szerződések jellemzően – főszabály szerint – kizárást tartalmaznak, amely szerint a felek eltérő megállapodásának hiányában a felelősségbiztosítás fedezete nem terjed ki azon károkra, amelyet nem közvetlenül a biztosított, hanem a közreműködője (az általános szerződési feltételek gyakori megfogalmazása szerint alvállalkozója) okozta. Eltérő megállapodásnak minősül, ha a szerződő felek kiegészítő biztosítást kötnek, jellemzően a fedezet kiterjesztését rögzítő záradék formájában.

Kérdésként merül fel, hogy a felelősségbiztosítási szerződés esetén elválhat- e egymástól a szerződő fél és a biztosított személye? A felelősségbiztosítási szerződés fogalma alapján a biztosító teljesítését a biztosított követelheti, abban az esetben, ha a kár megtérítésére jogszabály szerint köteles.262 Mivel a biztosítási szerződés alapján a jogviszony a biztosító és a szerződő fél között áll fenn, így a biztosító szolgáltatását is főszabály szerint a szerződő fél követelheti, ezért kérdés, hogy a felelősségbiztosítás fogalma e főszabály alóli kivételként került-e megfogalmazásra vagy a fogalom alapján kizárt annak a lehetősége, hogy ne a biztosított (tehát a biztosítási érdek hordozója), mint a kárfelelősség potenciális alanya kösse meg a felelősségbiztosítási szerződést. Álláspontunk szerint nem zárható ki az, hogy a felelősségbiztosítási szerződésben a szerződő és a biztosított személye elváljon egymástól, mindezt azzal a feltétellel, hogy a biztosítási szerződésben konkrétan meg kell jelölni a biztosított, mint a potenciális károkozó személyét és a szerződésben biztosítani kell a biztosított részére a biztosító szolgáltatásának követeléséhez való jogot, illetve az egyes szolgáltatáshoz kötődő kötelezettségeket a biztosított személyéhez (vagy legalább a szerződő féllel megosztva) szükséges kötni. A biztosított személyének ismerete elengedhetetlen – úgy véljük, hogy a felelősségbiztosítási szerződés definíciójának megfogalmazása alapvetően erre utal –, hiszen a biztosítónak a megfelelő kockázatértékeléshez tudnia kell azt, hogy kinek a

261 A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy találkoztunk olyan biztosítási szerződési feltétellel is, amely e kérdést úgy közelítette meg, hogy kifejezetten kivette a közreműködők köréből (akik által okozott károk fedezetét egyebekben kizárta a biztosítási fedezetből) a munkavállalókat és a jogi személy tagját, ha ilyen minőségben okozta a kárt.

262 Vö.: Ptk. 6:470.§ (1) bekezdés.

magatartása okozhatja azt a kárt, amely a szolgáltatási kötelezettségét eredményezheti, illetve – a biztosítási érdek oldaláról vizsgálva a kérdést – a biztosítónak azt kell tudnia, hogy kinek a személyében áll fenn a biztosítási érdek.

Mindemellett úgy véljük, hogy a biztosítónak nem kell vizsgálnia a szerződő fél és a biztosított közötti (érdek)kapcsolatot, tulajdonképpen annak okát, hogy a szerződő miért kötötte a biztosított javára a felelősségbiztosítási szerződést.

A kérdés elméleti megközelítésén túl vizsgálni kell azt is, hogy van-e arra gyakorlati példa, hogy a szerződő fél és a biztosított személye elválik egymástól a felelősségbiztosítási jogviszonyban. A dolgozat keretében vizsgált egyes speciális felelősségbiztosítási szerződések, illetve ezek tekintetében közzétett általános szerződési feltételekből megállapítható, hogy nem jellemző a gyakorlatban az, hogy nem a biztosított köti meg a felelősségbiztosítási szerződést.263 E kérdésre a IV. fejezetben az egyes felelősségbiztosítási szerződések vizsgálata körében utalunk.

A károsult személye elsősorban a felelősségbiztosításhoz köthető,264 mégpedig olyan formában, hogy a felelősségbiztosítási jogviszony biztosítottja – azon jogsértő magatartásával, amelyért a jogszabályok szerint felelős – a károsult érdekét sérti.265 A felelősségbiztosítás esetén tehát arról van szó, hogy a biztosított, mint károkozó és a károsult között egy kárkötelem266 jön létre, amely a felelősségbiztosítási jogviszonyhoz kapcsolódhat, helyesebben arra hatása lehet. Ehhez azonban a biztosított magatartására van szükség, mivel a károsult csak abban az esetben válik a biztosítási jogviszony alanyává, s lesz hatása a

263 Nem kifejezetten a dolgozat témájához kapcsolódik, deliktuális alapú kárfelelősség lévén, de meg kívánjuk említeni, hogy a felelősségbiztosítási szerződés esetén jogszabály alapján válik el a szerződő fél és a biztosított személye a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetén. A Gfbtv. 3.§ 4. pont és a 4.§ (1) bekezdésének együttes értelmezése alapján a szerződő fél minden esetben a gépjármű üzembentartója, de a felelősségbiztosítás szempontjából biztosítottnak minősül az üzembentartó mellett a gépjárművet vezető személy is.

264 Kétségtelen azonban, hogy a kárbiztosítás (dologbiztosítás) esetén is beszélhetünk károsultról, aki a biztosított lesz, hiszen az ő érdekét sértő esemény jogkövetkezményeit kell viselnie. A biztosítási jog terminológiáját helyesen alkalmazva ez esetben a biztosított személyéről kell beszélni.

265 Megjegyezzük, hogy ez az érdek kárbiztosítási szempontból biztosítási érdeknek minősülne.

266 A kárkötelem lehet szerződéses, illetve szerződésen kívüli is – sőt a személyiségi jog megsértéséből eredő kötelem is –, amelynek részletes bemutatására a IV. és az V. fejezetben térünk ki.

szerződés teljesítésére, amennyiben a károsult a biztosítója szolgáltatását igénybe kívánja venni. Xxxx ugyanis nincs kötelezettsége a biztosítottnak, hogy a felelősségbiztosítási fedezetbe vont biztosítási esemény bekövetkezése esetén a biztosító felé bejelentéssel éljen, kivéve, ha erre jogszabály kötelezi267. Erre – a szerződésben meghatározott időtartamon belül – csak akkor köteles, ha mentesíteni kívánja magát a felelősség jogkövetkezményeinek viselése alól.

Itt szeretnénk felhívni a figyelmet a Ptk. károsult személyét érintő szabályozási problémára. A Ptk. a felelősségbiztosítási szerződés fogalmi elemeként a kártérítéstől elkülönülten tartalmazza a sérelemdíj megfizetése alóli mentesítést is.268 Az elkülönítés indoka az, hogy az új Ptk. „kiszakítja” a személyiségi jogsértést a kártérítési felelősség rendszeréből (erről részletesebben lásd az V. fejezetet), így a személyiségi jogában sértett személy nem minősül a kártérítési felelősség szerinti károsultnak. A felelősségbiztosításra vonatkozó további rendelkezések azonban kivétel nélkül a károsult személyét említik, s a Ptk. nem tartalmaz olyan rendelkezést sem, amely rögzítené, hogy a felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó szabályok alkalmazása során a károsult alatt a személyiségi jogában sérelmet szenvedett felet is érteni kell.

A károsult biztosítási jogviszonyban elfoglalt pozíciójával kapcsolatosan nem egységes az elmélet álláspontja. Xxxxxxx Xxxxxx a mellett foglal állást, hogy a károsult a felelősségbiztosítási jogviszony alanya lesz, mivel a felelősségbiztosítási szerződés teljesítésére ráhatása van, kvázi az ügy urává válik.269 Mi ezzel kapcsolatosan óvatosabban fogalmaznánk, s a biztosítottat csak a jogviszony feltételes alanyaként kezelnénk. Ha megvizsgáljuk a károsult pozícióját láthatjuk, hogy az általában vett felelősségbiztosítási jogviszonyban270 nem illeti meg a biztosítóval szemben történő közvetlen

267 Ilyennek minősül pl. a Gfbtv. 29. § (2) bekezdés.

268 Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a Ptk. eredeti szövegéből a sérelemdíj megfizetésére való utalás xxxxxxxx, s az csak később, de még a Ptk. hatálybalépését megelőzően került bele a Ptk.-ba. Vö.: 2013. évi CCLII. törvény 188.§ (8) bekezdését.

269 NOVOTNI [1981]: i.m. 65.

270 Fontos hangsúlyozni, hogy az általában vett felelősségbiztosítási jogviszonyról van szó, tekintve, hogy a legelterjedtebb felelősségbiztosítási típus a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, amely a biztosított jogállása körében eltérő jellemzőkkel bír.

igényérvényesítés lehetősége. Mi több, amennyiben a biztosított nem tájékoztatja a károsultat a felelősségbiztosítási fedezetről, úgy a biztosító jelenléte mindvégig felfedetlen marad. Természetesen ezektől elkülönülten kell kezelni a kötelező felelősségbiztosításokat (így pl. egyes szakmai felelősségbiztosítások), hiszen ez esetben a biztosított joggal számíthat a biztosítási fedezet fennállásával.271 A károsult csak akkor lép be a jogviszonyba, ha a biztosított kéri a mentesítését a felelőssége jogkövetkezményeinek viselése alól. Ebben az esetben a biztosító a károsultnak teljesíthet, kivéve, ha a biztosított már kielégítette a károsult követelését. A Ptk. ezzel a szabállyal tulajdonképpen a kárkötelem megfelelő kielégítését szeretné biztosítani. Véleményünk szerint a rendelkezéstől a Ptk. diszpozitivitásából eredően – amire a feltételes megfogalmazása is utal (vö.: „teljesíthet”) – a felek egyező akarattal eltérhetnek. Ugyanis, ha a felelősségbiztosítás a károsult védelmére fektetne nagyobb hangsúlyt (bár kétségtelen, hogy ez is benne rejlő nemes cél), úgy az e rendelkezéstől való eltérést tiltaná. Tekintve, hogy a rendelkezés diszpozitív, körvonalazódik a felelősségbiztosítás funkciója, amely a szerződés keretében valósul meg, nevezetesen a legfőbb célja a biztosított védelme. Ezért beszélünk a felelősségbiztosítás esetén a biztosított mentesítéséről és nem a biztosított helyett történő helytállásról. Ezt támasztja alá a fentiekben kifejtett azon tény is, hogy a felelősségbiztosítás tárgya a felelősségi érdek, s nem a károsulti érdek, noha ez utóbbi is kétségtelenül megjelenik a felelősségbiztosítás funkciói között.

Összességében tehát a felelősségbiztosítási jogviszony egyes fázisait az alanyok pozíciója szempontjából alábbiak szerint szemléltethetjük:

1. Felelősségbiztosítási szerződés a biztosító és a szerződő fél között (jelen esetben azzal a feltétellel, hogy a szerződő fél és a biztosított azonos személyek)

Biztosító Szerződő fél (biztosított)

271 Megjegyezzük, hogy a biztosítási fedezet biztosításának kötelezettsége nem jelenti egyúttal a fedezet fennállását is.

2. A biztosított károkozása, a kárkötelem keletkezése.

2.1. A biztosított és a károsult között fennálló kárkötelem.

Biztosított Károsult

2.1. A károkozó személy és a károsult között fennálló olyan kárkötelem (1), amelyben az okozott kárért/a tényleges károkozó magatartásáért a biztosított felelős (2). A károsult a kárt a kárért felelős személlyel szemben érvényesítheti (3).

1

Károkozó Károsult

2 3

Biztosított (kárért felelős személy)

3. A biztosított szolgáltatás igénybevételére vonatkozó bejelentés a biztosító felé.

Biztosító Biztosított

4. A kárkötelem „belép” a felelősségbiztosítási szerződés által alapított jogviszonyba. A kárkötelem a biztosított és a károsult között fennálló jogviszony, míg a biztosító és a biztosított között – a ki a szemléltetés esetén egyben a szerződő fél is –a felelősségbiztosítási szerződés áll fenn.

Biztosító Biztosított (szerződő fél)

Károsult

5. A biztosító „azonos tőből fakadó” teljesítése és annak iránya(i)

1. A biztosított mentesítése a károkozás következményeinek viselése alól

2. A biztosítási összeg károsult részére történő kifizetése

Biztosító 1 Szerződő fél (biztosított)

2

Károsult

III.4. A felelősségbiztosítás tárgya – a „felelősségi érdek”

A biztosítási szerződés érvényességének alapvető követelménye272 – a szerződés fundamentuma, vagy ahogy Xxxx fogalmazott „minden biztosításnak a sine qua non-ja”273 –, hogy a biztosított személyét érintően érdek álljon fenn,274 s ez az érdek olyan legyen, mely biztosítási szerződés tárgyát képezheti.275 A biztosítási érdeket valamennyi biztosítási szerződéstípus esetén eltérően azonosíthatjuk, de mindegyikre igaz, hogy lennie kell egy biztosítható és biztosítandó érdeknek.276 A felelősségbiztosítási szerződéshez kapcsolódó biztosítási érdek a kárbiztosítási szerződésben nyugvó érdekkel mutat párhuzamot, mégis eltér tőle.

272 Vö.: Ptk. 6:440. § Második mondat.

273 TÚRY [1923]: i.m. 7.

274 XXXXXX: i.m.15.

275 Nem képezheti ugyanis valamennyi érdek a biztosítás tárgyát, pl. a leendő örökösnek az örökhagyó halála előtt kétségtelenül érdeke áll fenn az örökhagyó vagyonának megóvásában, a potenciális örökös azonban pusztán e minőségére hivatkozva nem köthet biztosítási szerződést az örökhagyó vagyonának megóvására.

A biztosítási érdek létének szükségességét Xxxx Xxxxxx Xxxxxx a biztosítással kapcsolatos visszaélések kiküszöbölésére alkalmas jogi eszköznek tekinti, amely alkalmas arra, hogy megakadályozza azt, hogy valaki – a biztosított – minden vagyoni károsodás hiányában nyereséghez xxxxxx a biztosítás által. Vö.: XXXX Xxxxxx Xxxxxx: A biztosítás fejlődését befolyásoló fontosabb tényezők és az azokkal kapcsolatos egyes tanulságok. Xxxxxxxxx Xxxxxx, Budapest, 1942, 11.

276 XXXXXXX, X. X.: Insurance, Law Theory and Practice. Virtue & Co. Ltd., London. 1935, 30.

A kárbiztosítás lényege, hogy a biztosító megtéríti a biztosítási szerződésben megjelölt dologban bekövetkezett értékcsökkenést, kárt, de lehetőség van a szerződést kötni a vagyontárgy várható értéke, helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig. A biztosított dolog tehát a biztosított érdekkörébe tartozik, így a biztosítási érdek csak akkor létezik, ha a biztosított előnyét élvezi annak, hogy a dolog folyamatosan létezik és egyúttal károsodást szenved el annak sérülése vagy elpusztulása esetén.277 Xxxxx állítja, hogy a biztosítási érdek létezéséről akkor beszélhetünk, ha a biztosítottnak előnye származik abból, hogy az fennáll, s ha hátránya, ha az megszűnik.278

A biztosítási érdek mindig szubjektív tehát a biztosított személyéhez tapad, s nem a biztosított dolog létéhez.279 Az érdeket az a jogviszony alapozza meg, amely a biztosítottat a biztosított dologhoz köti.280 Ezen érdek azonban nem feltétlenül jogi érdek,281 sőt leggyakrabban valamilyen gazdasági érdekről beszélhetünk,282 amely a biztosítottra nézve pénzben kifejezhető.283 Ebből következik, hogy aki kizárólagos tulajdonosa egy vagyontárgynak fennáll ilyen érdeke. Nehézségekbe akkor ütközünk, ha a tulajdonjogon kívüli más jogok tekintetében szeretnénk megállapítani az érdek fennálltát. Általában elismeri a jog az érdek fennálltát a szerződéses jogviszonyok esetén (így pl. a bérlő, a zálogjogosult vagy lízingbe vevő284 vagy a tisztán gazdasági érdekeltség, mint pl. a részvény vagy a kötvény tulajdonosa285), azonban vannak olyan élethelyzetek, amelyek nem alapozzák meg azt, ilyen pl. az örökös, a hagyományos és a végrendeleti örökös az örökhagyó halála előtt, a biztosítékkal

277 XXXXXX: i.m. 15.

278 XXXXX: i.m. 15.

279 Ez utóbbi esetében beszélhetnénk objektív érdekről. Ez tulajdonképpen azt eredményezné, hogy a dolog fennállása önmagában véve elegendő volna az érdek fennállásához. Nem volna szükséges tehát vizsgálni azon személyt, akit a dologhoz valamely jogviszony köt. Az objektív és szubjektív érdek elhatárolása kapcsán lásd: XXXX Xxxxxx Xxxxxx: A biztosítási érdek subjektív (alanyai) jellege, különös tekintettel a jelzálogos hitelező védelmére a biztosítással kapcsolatban. Grill Kiadó, Budapest, 1931. 280 BÍRÓ [2003]: i.m. 301.

281 GRÓH [1940]: i.m. 112.

282 Már a Kereskedelmi Törvényünk 464.§-a is úgy rendelkezett, hogy „Biztosítás tárgya minden lehet, mi a biztosítottra nézve pénzben kifejezhető értékkel bír.” Ennek magyarázatához vö. FEHÉRVÁRY: i.m. 450–451.

283 NAGY: i.m. 769.; ugyanígy IVAMY: i.m. 21.

284 Vö.: BDT2010. 2300., ugyanígy BÍRÓ [2003]: i.m. 301.

285 BÍRÓ [2003]: i.m. 301.

nem rendelkező hitelező. Nem ismerhető el az az érdek sem, amely valamely normális üzletmenethez tartozik és a személyt nem köti szerződéses kapcsolat, vagy nincs az ő kontrollja alatt.286287

A felelősségbiztosítás „célja, hogy a biztosított vagyona ne kisebbedjék azáltal, hogy a biztosított harmadik személlyel szemben szavatossági (értsd: kártérítési) kötelezettségnek eleget tenni tartozik.”288 Ilyen formában tehát a felelősségbiztosítás a biztosított vagyonát hivatott védeni, s e cél miatt hasonlít a kárbiztosításra. A felelősségbiztosítás tárgyát képező érdek azonban eltér a kárbiztosítás esetén fennálló vagyoni érdektől, hiszen a vagyoni érdek feltételez valamely értékkel bíró vagyontárgyat, amely valamilyen jogviszony alapján a biztosított érdekkörében van. A felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a harmadik személy vagyonát érintő következmények viselését vállalja, így a felelősségbiztosítási szerződésben nyugvó érdek más, mint a kárbiztosításban nyugvó vagyoni érdek, mivel a biztosítottat nem fűzi közvetlen érdek a harmadik személyek vagyonához.289 A biztosítottat közvetett érdek fűzi a harmadik személy vagyonához azáltal, hogy az abban okozott károkért ő

286 XXXXXX: i.m. 16.

287 Nem értek egyet az EBH2013. P.3. számú döntésben foglaltakkal, amelyben a bíróság – bár helyesen rámutat a lízingbe adó és a lízingbe vevő lízingtárgy tekintetében fennálló gazdasági érdekeltségre – arra a következtetésre jut, hogy a lízingbe vevő a biztosítási szerződésben (a szóban forgó esetben casco biztosításnak) mint szerződő fél szerepelhet, mivel a lízingtárgy tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó várományi joga ezt megalapozza, a szerződés biztosítottja a tulajdonjogának fennállása miatt kizárólag a lízingbe adó. Álláspontunk szerint a bíróság által is említett „várományi jog” miatt a lízingbe vevőnek biztosítási érdeke áll fenn, amely abban nyilvánul meg, hogy a lízingtárgy megóvásához fűződő érdeke áll fenn a kárveszélyviselés átszállása miatt. Az eljáró bíróság a BDT2010. 2300. számon közzétett ítéletében is az „osztott biztosítási érdek” mentén szállt síkra, amelyben hangsúlyozta, hogy

„A szerződő a biztosítási szerződés külön rendelkezései hiányában is biztosítottá válik a már kifizetett lízingdíj arányában. Ennek megfelelően a lízingdíj teljes kiegyenlítésével a lízingbe adó biztosítási érdeke megszűnik, ezt megelőzően pedig csak a még ki nem egyenlített lízingdíj erejéig áll fenn.” Ez esetben tehát a bíróság elismeri a lízingbe vevő biztosítási érdekét, viszont – úgy gondoljuk helytelenül

– csak abban a mértékben, amelyben a lízingdíjat megfizette. Álláspontunk szerint a bíróság az EBH2004. 1122. számon közzétett ítéletében világított rá a legpontosabban a biztosítási érdek mibenlétére, amely ügyben a biztosítási érdek fennállását állapította meg arra az esetre, ha a biztosított vagyontárgy tekintetében a biztosított nem tulajdonos, de valamely jogviszony alapján birtokában lévő vagyontárgy tekintetében az abban bekövetkezett károk viselésére ő köteles. Ez esetben tehát – helyesen

– a kárveszélyviselés menten állapította meg a biztosítási érdeket. Megjegyezzük az ismertetett döntések olyan szabályozási környezetben születtek, amelyben a jogalkotó nem állapította meg a lízingszerződésre vonatkozó különös rendelkezéseket. Mindezek alapulvételével a mai szabályozási környezetet vizsgálva a lízingbe vevő biztosítási érdeke tagadhatatlan, hiszen a Ptk. 6:412. § (1) bekezdés alapján kizárólag ő viseli a lízingtárgyban bekövetkezett azon károkat, amelynek megtérítésére mást nem lehet kötelezni.

288 GELLÉR [1909/15.]: i.m. 317.

289 IVAMY: i.m. 12.

helytállni tartozik, azokat megtéríteni köteles.290 A felelősségbiztosítási jogviszony biztosítottjának biztosítási érdeke ezáltal egy speciális ún.

„felelősségi érdek”, amely abban áll, hogy a biztosított személy harmadik személy felé jogszabály alapján fennálló felelősségének jogkövetkezményeit viselni,291 s ezen belül is elsősorban abban, hogy a károsult kárát megtéríteni köteles.292 A felelősségi érdek lényegének meghatározása során Xxxx Xxxxxx úgy fogalmazott, hogy „a felelősségi érdek az érdek centrális fogalmának az állagérdek és a használati érdek mellett önálló megjelenési alakja, az, ami a felelősségbiztosítás jogi jellegét megadja és amely egyszersmind a biztosítás e nemét a magánbiztosítás többi nemétől megkülönbözteti.”293

A felelősségbiztosításnak nem feltétele az, hogy a biztosítottnak vagyona legyen,294 nem kell vizsgálnia a biztosítónak azt, hogy a biztosítottat fűzi e vagyoni érdek valamely vagyontárgyhoz.295 Mindebből az is következik, hogy a felelősségbiztosítás alanya olyan személy is lehet, akinek nincs vagyona, elsősorban azért, mert a kártérítésre kötelezés független a kárt okozó vagyoni helyzetétől, másodsorban azért, mert az ilyen személyt sem lehet megfosztani a jövőbeli vagyonának védelmétől.296 Túry megjegyzi, hogy „a biztosító nem tagadhatja meg a szolgáltatást azon az alapon, hogy a biztosítottat terhelő felelősség nem realizálható, mert nincs a biztosítottnak vagyona, amely a kártérítési kötelezettség fedezetéül szolgálhatna.”297

Megállapítható azonban, hogy a felelősségbiztosítás alapján a biztosító valójában nem a felelősséget vállalja át, hanem a felelősség jogkövetkezményeinek viselését,298 amely alapulhat törvényen (jogszabályon) és szerződésen egyaránt, s mivel a felelősségbiztosítás Ptk.-ban megfogalmazott

290 TÚRY [1923]: i.m. 27. E körben ugyanitt Xxxx azt írja, hogy a harmadik személy vagyonában kárt okozó olyan tény áll fenn, amelyért a biztosított felelős, úgy annak reflex hatása van a biztosított vagyonára.

291 TÚRY [1923]: i.m. 29.

292 TÚRY [1923]: i.m. 30.

293 TÚRY [1923]: i.m. 29.

294 Ettől teljesen független annak a kérdése, hogy a biztosított vagyona szolgál a felelősség megállapítása esetén annak jogkövetkezményeiért való helytállásra. Vö.: TÚRY [1923]: i.m. 27.

295 TÚRY [1923]: i.m. 27.

296 TÚRY [1923]: i.m. 28.

297 TÚRY [1923]: i.m. 28.

298 CANE: i.m. 241.

definíciója nem tesz különbséget e két felelősség között, így bármelyiket átvállalhatja a biztosító.299

III.5. A felelősségbiztosítási fedezetbe vonható kockázatok és „hátrányok”

Az egyén cselekedetei, tevékenysége – végezze azt egyénileg vagy kisebb- nagyobb közösségben – számos hatást válthat ki, amelynek lehetnek pozitív és negatív következményei. Előbbi az egyénnek, vagy annak a közösségnek, amelyben az egyén a cselekvést végezte előnyére válik, míg utóbbi – negatív következmények – hátrányt, veszteséget300 okoznak. Az individuumok eredendő sokszínűsége és a magatartásuk különbözősége miatt sokféle és egyben komplex következmények következhetnek be, amelyeket szinte lehetetlen előre látni.301 E mellett beszélhetünk az individuum magatartásától – általában véve302 – független eseményekről is, amelyek szintén okozhatnak pozitív és negatív következményeket. Gyakran ezek bekövetkezése is előreláthatatlan. A magatartás és a külső körülmény, valamint a következmények bekövetkezése között tehát két egymásra épülő, egymást feltételező kritérium megvalósulása szükséges:

a) a magatartásnak vagy külső körülménynek hatása van,

b) e hatás értékelhető következménnyel rendelkezik.

Nyilvánvalóan mindezek posztulátuma, hogy legyen magatartás vagy külső körülmény, amely olyan hatást képes kiváltani, amely az egyénre nézve következményekkel jár. A negatív következmények bekövetkezésének lehetősége az egyénre nézve kockázatként jelentkeznek.303 A kockázat a

299 NOVOTNI [1993]: i.m. 117.; XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: Szerződésszegés és biztosítás III. A felelősségbiztosítással fedezhető károk köre. Biztosítási Szemle, 1988/12. szám, 16.

300 Az előny és a hátrány fogalmát, tartalmát e helyütt nem feltétlenül kell pénzben kifejezhető anyagi veszteségként érteni és értelmezni, bár kétségtelen, hogy az egyénre nézve ez jelentkezik a legsúlyosabbként.

301 BUNNI, Nael G.: Risk and insurance in construction. Second edition. London–New York: Spon Press, 2003, 27.

302 Nem kívánjuk azt vizsgálni, hogy egy „vis maior” esemény az egyének magatartásától mennyire befolyásolt pl. globális felmelegedés okozta árvizek milyen összefüggésben vannak az egyének globális felmelegedésre ható, azt okozó magatartásaival etc.

303 XXXXXX, Xxxxx: Teória a prax poistenia. Bratislava: Súvaha, 2000, 25., ugyanígy BAUER Xxxxx: A biztosítás elmélete és gyakorlata. Révai Kiadó, Budapest, 1941, 53.

valószínűségét jelenti egy meghatározott nem várt esemény bekövetkezésének, amelynek bekövetkezése olyan eredménnyel jár, amelyet nem vártunk.304

Az egyénre – értve ez alatt az egyén által létrehozott szervezeteket (pl. gazdasági társaságot stb.) is, és bármely más közösséget – ható kockázatok kezelésére különböző módszerek alakultak ki.305 A kockázatok kezelésének, menedzselésének egyik módszere a biztosítás, amely intézményi szinten képes a kockázatok következményeit „elviselhetővé” tenni. A biztosítás iránti szükséglet megjelenése a biztosítási érdek felmerülését eredményezi, tehát az objektíven létező kockázat porlasztásának igényét, amelyet más módon az egyén már nem tud leküzdeni.306

A kockázat biztosíthatóságának előfeltételeként a következőket határozhatjuk meg:

a) a kockázatot generáló esemény véletlen,307

b) a kockázat beazonosítható,

c) a következménye lehatárolható legyen és

d) a következmény nem kívánatos egyik fél részére sem.308

A biztosíthatóság további feltételeként Xxxxx Xxxx – Eisen nyomán – megjelöli még a kockázatok nagy számban való előfordulásának szükségességét és a kockázat homogenitását.309 Ezzel a biztosítás azon lényegi elemét, tulajdonságát hangsúlyozza, hogy az csak akkor működik megfelelően, ha a kockázat azonos vagy hasonló kockázatoknak (a kockázat homogenitása310) kitett személyek – t.i. a veszélyközösség tagjai között – kerül diverzifikálásra.

304 CHOVAN: i.m. 23.

305 Ehhez lásd pl. XXXXXXX Xxxxx: Kockázat, kockázatészlelés, kockázatkezelés – szakirodalmi áttekintés. Pénzügyi Szemle, 2015/1. szám, 29–48.; XXXXXXX Xxxxxx: Kockázatkezelés és biztosítás. Gazdaság & Társadalom, 2013/1. szám, 27–42.

306 CHOVAN: i.m. 88

307 Xxxxxx Xxxxx a biztosítás célját valamely véletlen vagy előre meg nem határozható időben bekövetkezendő esemény okozta vagyoni hátrány enyhítésében határozta meg. Vö.: XXXXXX Xxxxx: A biztosítás komplex fogalma. Jog, állam, politika, 2010/4. szám, 59.

308 CHOVAN: i.m. 98., ugyanígy MARTINOVIČOVÁ, X. – XXXXXXX, V.: Poistenie rizík malých a stredných podnikov. Bratislava, Iura Edition, 2013, 3., hasonlóképpen BUNNI: i.m. 195.

309 XXXXX Xxxx: A veszélyközösségi modell és a versengő biztosítók tömeges biztosításai. Acta Universitatis Szegediensis Xx Xxxxxx Xxxxxx Nominatae Acta Iuridica et Politica, Szeged, 1993, 98.

310 MENYHÁRD: i.m. 301.

Ehhez az szükséges, hogy a veszélyközösség tagjainak száma elég magas legyen ahhoz, hogy a kockázat átvállalása a biztosító részére bevételt termeljen.311 Pólya ezzel összefüggésben hozzáteszi, hogy az elvállalt kockázatokat nem csak a személyek között, hanem térben (értsd: földrajzi területen) is megfelelően meg kell osztani. Nem képezhetik a biztosítás tárgyát olyan események, amelyek általában csak egyes vidékeket sújtanak, vagy ha azok nagyobb területen is lépnek fel, tömeges károkat okoznak, s különösen akkor sem, ha ezek bekövetkezése gyakori.312

Nem minden kockázat porlasztható azonban a biztosítással.313 Vannak ugyanis olyan kockázatok, amelyek természetüknél fogva nem biztosíthatóak, egyszerűen azért, mert a bekövetkezésük valószínűsége magas, így esetükben a véletlenségről nem beszélhetünk.314

A jelen alfejezetben kísérletet teszünk a kockázat fogalmának, tartalmának és jellemzőinek meghatározására, mindezt a biztosítás szemüvegén keresztül. A biztosítási szempontú vizsgálat alatt azt értjük, hogy az elemzés során vagy a biztosítható kockázatokat vesszük górcső alá, vagy a biztosíthatóság szempontjából vizsgálódom.

III.5.1. A kockázat fogalma, tartalma és ezek jellemzője

Kockázat alatt a negatív következmények bekövetkezésének lehetőségét értjük. A jövővel szembeni azon aggályunkat, hogy egy váratlan esemény bekövetkezése rosszabb gazdasági helyzetet eredményezhet annál, mint amilyenben vagyunk.315 A kockázat meghatározásának fontos eleme – amely, mint láttuk a biztosíthatóság egyik feltétele is – a bekövetkezés lehetősége. Semmiképpen sem lehet bizonyos valamely negatív hatás bekövetkezése, az

311 Ez biztosítási szempontból az jelenti, hogy annak akkor van értelme, ha a kockázatközösség tagjai által fizetett díjak összege meghaladja a potenciálisan felmerülő kifizetéseket.

312 PÓLYA [1892]: i.m. 511.

313 BUNNI: i.m. 194.

314 Példaként említi Birds az ételek természetes romlását, a gépjárművek rozsdállását vagy a lépcsőkön lévő csempe természetes kopását. Vö.: BIRDS, J.: Modern Insurance law. Sweet&Maxwell, London, 1997, 202.

315 CHOVAN: i.m. 23.

ugyanis inkább a negatív következmények vakmerő vállalása, mintsem a véletlen műve. A kockázat fogalmának meghatározására közgazdasági és jogi szempontból, s ezen belül is több különböző aspektusból, számos szerző tett már kísérletet. Előbbi körébe többen tartoznak, s az tagadhatatlan, hogy a kockázat inkább gazdasági, mint jogi kategória. A fogalmak mindegyike a bizonytalanság és a véletlen fogalma köré összpontosulnak, amelyeket jellemzően eltérően magyaráznak.316

Ahogy utaltunk rá a negatív következmények eredője – tehát a kockázat – több irányú, kapcsolódhat valamely emberi cselekvéshez, tevékenységhez, vagy lehet attól független külső körülmény. Ezt tekintjük együttesen a tágabb értelemben vett kockázatnak. A kockázat fajtáinak eredője szerinti elhatárolás szerint elkülönítjük a szűkebb értelemben vett kockázatot, valamint a veszélyt. E két fogalom – bár az elméletben és a gyakorlatban is rendszerint egymás szinonimájaként használják317 – különbözik, amelynek ténye biztosítási szempontból jelentős. A kockázat fennállása azonban egyáltalán nem jelenti az esemény bekövetkezését, sőt azt sem, hogy amennyiben bekövetkezik, az hátrányt okoz.318

A kockázat etimológiai szempontú vizsgálatát tekintve több eredményre juthatunk. A kockázat fogalmának eredete ősidőkig nyúlik vissza, és több ágra is visszavezethető. Elsősorban az arab „risq” vagy „rizkk” szót kell megemlíteni, amely azt jelenti, hogy „minden, ami megadatott, s amelyből nyereséged lehet”, ez tehát pozitív tartalmú., a nyereség szempontjából közelít.319 A latin „riscum” szó a tengeri biztosítások körében jelentette a hajóra a tengeren leselkedő objektív veszélyeket.320 Az ókori latinban a

„resecare” szó a levágott meredek szirtet jelentette, amely az arra hajózókra jelentett veszélyt,321 így tehát alapvetően negatív tartalma volt. A görög „rhiza”

316 Vö.: XXXXXXX: i.m. 31–36.

317 BUNNI: i.m. 28.

318 CHOVAN: i.m. 24.

319 MARTINOVIČOVÁ, X. – XXXXXXX, V.: Poistenie rizík malých a stredných podnikov. Bratislava, Iura Edition, 2013, 32.

320 LUPTON, D.: Risk. London and New York, Routledge, 1999, 5.

321 Vö.: XXXXXXXXX Xxxxxx: Magyar etimológiai szótár. Lásd: xxxxx://xxx.xxxxxxx.xx/xx/xxxxxx- kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/, megtekintve: 2020. március 29.

a hajórakomány szállítás során történő elvesztésétől való félelmet jelenti.322 A kockázat tartalmát talán a Kínai „wei-ji” tükrözi a legjobban, amelynek két jelentése van, a lehetőség és a veszély. Ez magába foglalja a hátrány bekövetkezésének veszélyét és egyúttal annak a lehetőségét is, hogy a következmény negatív lesz.323 A kockázat jelentéstartalma az idők folyamán jelentősen változott, amelyre a legnagyobb hatással az indusztrializáció, a technika nagy ívű fejlődése volt. A XIX. századtól a kockázat nem kizárólag az egyénre leselkedő külső veszélyeket, hanem az emberek cselekvéséből eredő veszélyeket jelentette, jelenti.324

A kockázat és a veszély szemantikai szempontból történő elhatárolása során is megfigyelhető a két fogalom különbözősége. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a kockázat „valamely cselekvéssel, vállalkozással járó veszély, kár, baj, kellemetlenség lehetősége”, míg a veszély jogtudományi fogalma alatt az értelmezőszótár „a véletlen kárból származható anyagi hátrányt” érti.325 Mindkét meghatározás központi eleme a „bekövetkezés lehetősége”, a kockázat esetében ez szó szerint megjelenik, míg a veszély esetében a „véletlen” jelenti ezt, amelynek tartalmát a nem várt, ki nem számítható, előre nem látható jellege képezi. Mindkettő esetében a lehetőség az így bekövetkező esemény által okozott hátrányra (kár, baj, kellemetlenség, anyagi hátrány) vonatkozik. A kettő közötti különbséget a kockázat többleteleme jelenti, mégpedig, hogy az valamely vállalkozásból (értsd: cselekvésből, tevékenységből) ered. Ez azt jelenti, hogy az emberi cselekvés függvényében létezik és a nagysága is ettől függ (az növekszik vagy csökken), azt az egyén döntései befolyásolják. A szűkebb értelemben vett kockázat létezésének előfeltétele tehát az egyén által meghozott döntés.326 Az adott döntés leggyakrabban csak az adott egyénre nézve jár kockázattal,327 elképzelhető, hogy ez egy másik személyre nézve veszélyt eredményez, így a cselekvő döntése és ezáltal saját kockázata, hogy az

322 XXXXXXXXXXXXX – ČEJKOVÁ: i.m. 70.

323 BUNNI: i.m. 29.

324 LUPTON: i.m. 6.

325 BÁRCZI – ORSZÁGH (szerk.): A magyar nyelv értelmező szótára I–VIII. kötet. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Budapest, 2016.

326 BUNNI: i.m. 26.

327 CHOVAN: i.m. 25.

autópályán szemben halad a forgalommal, de ez a kockázat a helyesen közlekedők részére veszélyként jelentkezik, hiszen ez tőlük független, nem várt, előre nem látható eseményként jelentkezik.328 S ez esetben is igaz, hogy az egyik oldalon a kockázat, s a másik oldalon a veszély fennállása valós, a negatív hátrány bekövetkezése azonban nem bizonyos (hiszen nem biztos, hogy a baleset bekövetkezik).

A biztosítási jog ezt az eseményt hívja „biztosítási eseménynek”, amelynek a pontos meghatározása, körülírása nélkülözhetetlen eleme a biztosítási szerződésnek, hiszen ez váltja ki biztosító helytállási kötelezettségét.

III.5.2. A kockázatközösség, mint a biztosítás alapeszméje

A biztosítás feladatának meghatározásakor Xxxx úgy vélekedett, hogy a biztosítás alapja az emberek önfenntartási ösztöne, amely törekvés a mindennapi élet számtalan veszélye elleni biztonság megszerzésére. Ilyenformán a biztosítás intézményének feladata „az ember szempontjából jelentőséggel bíró valamely értéknek előre nem látható – ebben az értelemben tehát véletlen – megsemmisülése ellen oltalmat nyújtani; a megsemmisülésben, vagy értékcsökkenésben megjelenő veszélyt az embertől elhárítani.”329 A biztosítás által nyújtott védelem manifesztációja a biztosítási szerződés, amely a biztosító és a szerződő fél között jön létre. A biztosítás azonban annál sokkal több, mint a kockázatok biztosító általi átvállalása. A szerződés még nem biztositás, legalábbis közgazdasági értelemben. „A szerződés csakis puszta Ígéret, mely csak akkor lesz valódi biztosítássá, ha az ígéretet tevő, vagyis a biztosító szavát minden esetben és körülmények között be is válthatja. Xxxxxxxx azonban csak abban az esetben lehet ura, ha oly sok biztosítási szerződést kötött, hogy emberi tapasztalat számítás szerint, a szerződések közül azok, melyek reá nézve kedvezően, vagyis kár nélkül végződnek, felülhaladják azokat, melyek reá nézve kedvezőtlenül, vagyis kárral folynak le.”330 – vélekedik Pólya.

328 VASVÁRI: i.m. 35.

329 TÚRY [1927]: i.m. 169.

330 PÓLYA [1892]: i.m. 509.

A biztosítás intézményének lényege, hogy a biztosító által átvállalt kockázatokat diverzifikálja, azt szétteríti331 a kockázatközösséghez tartozó személyek között, s ezáltal a biztosítót terhelő kötelezettséget a kockázatközösség viseli.332 Azonban a biztosítás nem a közösség részére jelent előnyt, hanem mindig az egyén számára,333 Pólya Xxxxx megfogalmazása szerint az „összességtől csak elveszi a kárpótlás nyújtására szükséges javakat.”334 A veszélyközösség nélkül azonban a biztosítás intézménye nem működhetne – a veszélyközösség a biztosítás legegyetemesebb alapgondolata335

–, a biztosító az a személy, aki a veszélyközösséget összefogja egy közösséggé.336 Túry szerint biztosító képviseli a biztosítottak közösségét.337 Kis túlzással állíthatjuk, hogy a biztosítási szerződésből eredő kötelezettség valójában nem a biztosítót, hanem a veszélyközösséget terheli. Erre utal Pólya Jakab is, állítása szerint „a biztosítást tulajdonképp nem a biztosítási ígéretet tevő fél teljesiti, hanem nyújtják azt maguk a biztosított felek.” Váradi is ekképpen foglal állást, miszerint „az érintett biztosítottak tulajdonképpen maguk fizetik meg az egyes tagokat ért károkat.”338 Túry e tekintetben azt írja, hogy „minden biztosítás a kölcsönösség eszméjén nyugszik abban az értelemben, hogy a biztosító csupán bizalmi személye a biztosítottak közösségének. Xxxx szerint „a biztosító csupán bizalmi személye a biztosítottak közösségének (…) a biztosító a biztosítottat csak képviseli a közösség minden tagja irányában”.339

331 MENYHÁRD: i.m. 296.

332 Pólya Jakab álláspontja szerint a biztosítás alapeszméje az, hogy a biztosító által teljesített „kárpótlás azoknak a díjfizetéseiből kerül ki, kik kárt nem szenvedtek.” Vö.: PÓLYA [1892]: i.m. 518.

333 SYVERUD: i.m. 1646.

334 PÓLYA [1892]: i.m. 507.

335 TÚRY [1942]: i.m. 12.; Túry szerint, „ha van a gazdasági és jogi életnek intézménye, amely a közösség gondolatból nyerte létét és kiépítését, s amelynek akár gazdasági, akár jogi alapjait csak a közösségi gondolatból kiindulva lehet megérteni és helyesen értékelni; - akkor ez valóban a biztosítási intézmény.” Lásd: XXXX Xxxxxx Xxxxxx: A biztosítási jog jelentősége a kötelmi jog fejlődésének újabb irányai szempontjából. Grill Kiadó, Budapest, 1936, 10.

336 Túry idézi Xxxxx gondolatait, miszerint „az egyes biztosítási szerződések láncszemet alkotnak a biztosítási szerződések sokaságában.” Lásd: XXXX Xxxxxx Xxxxxx: Biztosítási jog és bizonyítási módszer. MTA Jogtudományi Bizottságának Kiadványsorozata, Budapest, 1940, 105.

337 XXXX Xxxxxx Xxxxxx: A „veszély” és „felelősség” viszonya Grosschmid tanításában. Xxxxxx-nyomda, Budapest, 1939, 27.

338 Váradi [2009]: i.m. 295.

339 TÚRY [1940]: i.m. 105.

A kockázatközösség meghatározásakor kiindulópontként a biztosítási tevékenység fogalmát340 kell szemügyre venni, amely fogalom a kockázat és a veszély terminus technikusát azonosként használja, amely, mint láttuk nem ugyanaz, így ez a definíció kritikájaként rögzíthető. Célszerűnek tartanánk a veszély fogalmának kerülését és kizárólag a kockázat használatát, amely alatt értelemszerűen a tág értelemben vett kockázatot kell érteni.

A biztosítás alapeszméje341 tehát, hogy a biztosító az azonos kockázatnak kitett személyek között diverzifikálja, porlasztja a kockázatot.342 A biztosítás a nagy számok törvénye és a kockázatfelosztás módszerén alapuló pénzalapképzés a hozzájárulást fizető veszélyközösséget érintő jövőbeni esetleges, felmérhető és meghatározott szükséglet(ek) kielégítése céljából.343 A biztosítási szektor működésének sikeressége a kockázatok helyes kiszámításától és rendszeres megosztásától, vagyis azok kezelésétől függ. A biztosítás módszere a kölcsönösségen alapuló kockázatfelosztás, a kollektív kockázatvállalás.344 Megjegyeznénk azonban, hogy csak látszólagos kockázatátvállalásról, vagy veszélyviselésről beszélhetünk. A tényleges kockázat folyamatosan a biztosítottat terheli. A biztosítási szerződés keretében a biztosító a szolgáltatásnyújtással az esetleges jogkövetkezmények viselése alól – részben vagy egészben – szabadítja meg a biztosítottat. Xxxx Xxxxxx e körben úgy fogalmazott, hogy „a veszély viselése nem jelentkezik, mint önálló jogi kötelezettség, mely magában véve gyakorlati jelentőséggel bírna; hanem az csak a kártérítési kötelezettség bennrejlő lélektani eleme...”345

A felelősségbiztosítás tekintetében a veszélyközösséget úgy határozhatjuk meg, hogy az azonos vagy hasonló felelősségből eredő következményeknek kitett személyek alkotják, tehát azon személyek, akik potenciálisan felelőssé válhatnak.346 Természetesen ennek feltétele, hogy az ilyen személyek a

340 Vö.: a Bit. 4.§ (1) bekezdés 11. pont.

341 TÚRY [1927]: i.m. 172.

342 Ehhez lásd bővebben XXXXX Xxxxxxx: A biztosítók kockázatdiverzifikációja. Közgazdasági Szemle,

2010/7-8. szám, 634–651.

343 VÉRTESY: i.m. 31.

344 VÉRTESY: i.m. 32.

345 XXXX Xxxxxx: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. Athenaeum Kiadó, Budapest, 1893, 765.

346 CANE: i.m. 241.

veszélyközösséghez való tartozás érdekében felelősségbiztosítási szerződést kössenek, s ezáltal a biztosító őket „összekapcsolja”, s ezen kapocs segítségével a biztosító kezében „tűnik el” a kockázat.347

A biztosítás egyúttal érdekközösség is, egy olyan szükségszerűen többszemélyes jogviszony, amelyben a szerződésben eredetileg részes legalább kétszemélyes kör a jogviszony természeténél fogva – a gazdasági funkciójának betöltése miatt348 – kibővül, Xxxx szavaival élve „egy többszemélyes magánjogi helyzet”.349 Ezen érdekközösség azonban sokkal több, mint a veszélyközösség, amelyet különösen a felelősségbiztosítás funkciónál hangsúlyozunk. A felelősségbiztosítási jogviszonyban nem csupán a kockázattól „szabadulni” vágyó veszélyközösség tagjainak érdeke jelenik meg,350 hanem a társadalom potenciális károsultjainak érdeke is, akik a veszélyközösséghez, azaz a nekik kárt okozó személy veszélyközösséghez való tartozása miatt joggal számíthat kárának kielégítésére.351 Sőt ezen érdek gyakran megjelenik olyan szerződéses előírásban, amely a károsult veszélyközösséghez való tartozását – biztosítási szerződés megkötését – írja elő, teszi kötelezettséggé.

III.5.3. A fedezetbe vonható kockázatok és hátrányok köre

A felelősségbiztosítás fedezetét – a kialakulását követően – a deliktumból eredő károkra szorították. Az üzleti élet igényei azonban megkívánták a szerződésszegéssel okozott károk fedezetbe vonását is. A biztosítási gyakorlat eleinte nem nyitotta ki az ernyőjét az ilyen kockázatokra, mivel azon az állásponton volt, hogy a szerződésben önként vállalt kötelezettségek megszegéséből eredő jogkövetkezmények átvállalása a felelősségbiztosítás céljával összeegyeztethetetlen és azt meghaladja. Ennek ellenére a XX. század

347 XXXXXX: i.m. 279.

348 Túry a biztosítás lényegét úgy határozza meg, hogy az egy „gazdasági veszélyközösség valamely jövőbeli vagyoni szükséglet fedezésére.” Vö.: Túry [1936]: i.m. 18.

349 XXXX Xxxxxxx: A többszemélyes magánjogi helyzet. Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó, Szeged, 1935, 5.

350 Túry emlékeztet azonban – s ezzel a közösségi érdeket hangsúlyozza –, hogy a biztosítás sikere azon múlik, hogy a biztosított beleilleszkedik-e abba a veszélyközösségbe, amelynek tagja, s a saját érdekeit háttérbe kell szorítani a közösség érdekeivel szemben. Vö.: TÚRY [1942]: 21.

351 Xxxx Xxxxxx Xxxxxx hozzászólása Xxxx Xxxxxxx előadásához, lásd: BECK [1935]: i.m. 21.

második felében már sorra jelentek meg a biztosítható szerződéses kockázatok, amelyek jellemzően az egyes szakmákhoz kapcsolódtak.

Azon kérdés vizsgálata körében, hogy mire terjedhet ki a felelősségbiztosítás fedezete a felelősségbiztosítás fogalmából kell kiindulnunk. Amint azt fentebb ismertettük a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító kártérítési és sérelemdíj fizetési kötelezettsége alól mentesíti a biztosítottat. A kontraktuális felelősség körében a szerződésszegés szubjektív jogkövetkezményeként kell számolni a kártérítési kötelezettséggel, amely a kontraktuális jogviszony dinamikájában különbözőképpen merülhet fel. Megállapítható, hogy a biztosítók alapvetően három típusú felelősségbiztosítási szerződést értékesítenek. Egyik az általános felelősségbiztosítási szerződés, amely a biztosított által szerződésen kívül okozott károk (és sérelemdíj) fedezetére szolgálnak, amelyek keretében kifejezetten kizárásra kerülnek a tevékenység gyakorlásával és a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben a biztosítottal szerződéses kapcsolatban álló személyeknek okozott dologi és személyi károk.352 Ezzel szemben a szerződésszegéssel okozott károk leginkább a szakmai biztosítások körében (ügyvédi, kivitelezői, könyvvizsgálói felelősség, vezető tisztségviselő felelőssége stb.) kerülnek a biztosítás védernyőjébe.353 A harmadik típus a szakmai felelősségbiztosításhoz nagyon hasonló szolgáltatási felelősségbiztosítás, amely annyiban tér el az előbbitől, hogy a szolgáltatásnyújtás során okozott egyéb károkra, s nem kifejezetten, szorosan a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó károkra nyújt fedezetet.354355

352 XXXX Xxxxx – XXXXXX Xxxxx: A szakmai felelősségbiztosítások piacának sajátosságai Magyarországon. Infrapont Kft., Budapest, 2012, 9.

353 Az általános és szakmai felelősségbiztosítások közötti különbségre hívja fel a figyelmet a Xxxx és

Micski is. Rögzítik, hogy a gyakorlatban a szakmai felelősségbiztosításokat az általános felelősségbiztosítás speciális típusának tekintik. Kiemelik, hogy a szakmai felelősségbiztosítás specifikuma abban ragadható meg, hogy az kifejezetten valamely szolgáltatásnyújtással (a biztosítási szerződésben nevesített szakma gyakorlásával) összefüggésben a szolgáltatás igénybe vevőjének okozott károk fedezetét szolgálja. Vö.: NAGY – MICSKI: i.m. 8.

354 NAGY – MICSKI: i.m. 9. Ugyanakkor megemlítik a szerzők azt is, hogy van lehetőség a szolgáltatási felelősségbiztosítás esetén is záradék formájában kiterjeszteni a felelősségbiztosítás fedezetét a szolgáltatásnyújtással összefüggésben okozott károkra is, amely alapján már nem szolgáltatási, hanem szakmai felelősségbiztosításról beszélhetünk.

355 NOCHTA [2020]: i.m. 380.

Az értekezés IV. fejezetében – többször hipotetikus felvetésekkel tarkítva – elsősorban általános jelleggel vizsgáljuk meg, hogy a kár, mint a kontraktuális kárfelelősség egyik jogkövetkezménye miképpen vonható a biztosítás körébe. Mindemellett – az egyes biztosítók által online módon közzétett és nyilvánosan elérhető szerződési feltételek közül – megvizsgálunk két szerződéses jogviszony tekintetében irányadó felelősségbiztosítási „terméket”, nevezetesen a kivitelezők részére kötelezően megkötendő felelősségbiztosítási szerződést és a vezető tisztségviselők felelősségének fedezetére szolgáló ún. D&O felelősségbiztosítás szerződés rendelkezéseit, különösen azt, hogy milyen vagyoni hátrányokra terjednek ki ezek a biztosítási termékek.

Ettől elkülönítve kell vizsgálni a szerződésszegéssel okozott személyiségi jogsértéssel összefüggésben felmerülő sérelemdíj fizetési kötelezettséget, amelynek körében – jellemzően a szolgáltatásnyújtással az élethez, testi épséghez- és egészséghez való jog megsértésével okozott sérelem tekintetében

– már találhatunk bírói döntéseket.

A felelősségbiztosítás elméletét és gyakorlatát régen foglalkoztatja az a kérdés, hogy kiterjedhet-e a felelősségbiztosítási fedezet terjedelme a közigazgatási felelősségre, különösen a közigazgatási jogkörben kiszabott bírságokra.356 A polémia fennállta abszolút releváns, hiszen a felelősségbiztosítás Ptk.-ban megfogalmazott definíciója szerint annak tárgya bármely jogszabály alapján megállapított felelősség lehet. Álláspontunk szerint erre a kérdésre elméleti síkon nemleges válasz adható, mégpedig két okból. Egyik, hogy a felelősségbiztosítás fogalmába, miszerint a biztosító olyan kár és sérelemdíj megtérítése, illetve megfizetése alóli mentesítésre köteles, amelyért a biztosított jogszabály szerint felelős, nem illeszthető bele a közigazgatási bírság, hiszen az sem kárnak, sem sérelemdíjnak nem minősíthető. Másodsorban pedig a felelősségbiztosítás reparatív funkciójával alapvetően nem egyeztethető össze a szankciós jellegű bírság fedezetbe vonásának lehetősége. Mindezek ellenére a

356 Lásd pl. XXXXXX Xxxxx: A kezesi biztosításról és a „közjogi felelősség” biztosíthatóságáról.

Biztosítási Szemle, 1996/11-12. szám, 4–15.

jelenkor biztosítási gyakorlatában megjelentek az adatvédelmi felelősséget biztosítani hivatott termékek csírái, amelynek fedezeti körébe a biztosítók – kifejezetten a termék keresleti igényei szerint – az adatvédelmi bírságot is bevonják.357 Mi több, a könyvelői felelősség biztosítására szolgáló felelősségbiztosítási termékek között olyat is találunk a biztosítási piacon, amelyben lehetőség van a biztosítási fedezetet a mulasztási bírságra is kiterjeszteni.358 Álláspontunk szerint a vagyoni érdek körébe beleilleszthető a szankciós jellegű bírság, hiszen az a biztosított vagyonát érinti, ilyenformán felmerülhet a kárbiztosítás körébe vonása. Megállapítható azonban, hogy a gazdasági élet kihívásai áttörik a „klasszikus” biztosítási dogmákat, a piaci igényekhez mérten tágítják a fedezet körét, amelyre a Ptk. rugalmas szabályozása lehetőséget biztosít, így tehát nem csak a klasszikus értelemben vett károk kerülhetnek abba bele. A biztosítási szerződések nem kezelik sztrikten a kár fogalmi körét és a gyakorlatban szabadon állapítják meg azt, hogy mely vagyoni veszteséget tekintik kárnak.

Hasonló vitára okot adó kérdés merül fel a szerződésszegés egyéb jogkövetkezményeinek biztosíthatóságával összefüggésben, vajon a felelősségbiztosítás fedezetébe vonható-e a kárátalány jellegű kötbér.359 Tekintettel arra, hogy a kötbér a szerződésszegés olyan szankciója,360 amelynek célja alapvetően a szerződésszegő fél kötelemszegésért való „büntetése”,361 s

357 Az adatvédelmi felelősséggel kapcsolatos egyes kérdéseket, különösen annak biztosíthatóságát lásd erről szóló tanulmányunkban, amelyben kifejtettük az adatvédelmi bírság fedezetbe vonásával kapcsolatos aggályainkat. Vö.: XXXXXXXX, Xxxxx: Insurability of the risks arising from data processing in Hungary. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Series Juridica et Politica, Tom. 37. (2019), 273–287.

358 Vö.:

xxxx://xxxxxxxxxxxxxxxxxxx.xx/xxxxxxxxx.xxxx?xxxxxxXx0XXXxxxXxXXxXxXXXxXXXxxxXxxxXXXxX UefDltjdKb2TOA51JU_TrZFqaTCKM78uNNoot9s0OkfsaAhb3EALw_wcB (megtekintve: 2021. 05.

20.).

359 XXXXXXX Xxxxxx: A szerződés megerősítése és módosítása. In: Xxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx (szerk.):

Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 2. kötet. Xxxxxxx Xxxxxx, Budapest, 2014, 1629.

360 Megjegyezzük, hogy a szerződésszegés alóli kimentés esetén a szerződő fél mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, lévén, hogy ez utóbbi feltétele a szerződésszegés.

361 Bíró – Pomeisl foglal úgy állást, hogy „a kötbér (…) valójában nem kártérítés, hanem a szerződésben kikötött (a szerződésszegés miatt fizetendő) bírság.” Ennek okát abban jelölik meg, hogy a kötbér akkor is jár, ha a szerződésszegés nem okoz kárt. Vö.: XXXX Xxxxxx – XXXXXXX Xxxxxx: A szerződés megerősítése és módosítása. In: Xxxxxxxx Xxxxxx (szerk.): Az új Ptk. magyarázata V/VI.: Kötelmi jog, első és második rész. HVG-Orac, Budapest, 478.

Mindemellett Leszkoven rámutat a kötbér szerződésszegéshez kapcsolódó represszív funkciójára. Vö.: XXXXXXXXX Xxxxxx: A szerződés megerősítése és módosítása. In: Xxxxx Xxxxxx (főszerk.), Bodzási –

egyben a szerződésszegéssel megsértett teljesítési érdek kielégítése,362 ezért úgy gondoljuk, hogy a felelősségbiztosítás funkciójával nem egyeztethető össze annak fedezetbe vonása.

A represszív jellegű szankciók biztosítási fedezetbe vonását álláspontunk szerint a biztosítást jellemző közösségi jelleg is akadályozza, amely a biztosítási jogviszonyban nyugvó közösségi érdek magánérdekkel szembeni elsődlegességét hangsúlyozza. E szerint a biztosítási fedezet tárgyának meghatározása során csak olyan egyéni érdek vehető figyelembe, amely a közösség céljai szempontjából is oltalomra érdemes. A represszív jellegű jogkövetkezmények – pl. a bírság – célja azonban az egyén büntetése, s mint ilyen a közösségre nem terhelhető.

III.6. A polgári jogi felelősség és a felelősségbiztosítás kölcsönhatása

Ahogy az előző fejezetekben, különösen a felelősségbiztosítás kialakulásának történeti előzményeinek bemutatása során többször is hangsúlyozásra került a felelősségi szabályok változása nagy hatással volt és a mai napig hatással van a felelősségbiztosításra. A mai értelemben vett felelősségbiztosítás intézményének „életre hívása” a felelősség objektivizálásának volt köszönhető363 (erről részletesen a II. fejezetben szóltunk), így a károsultak biztos kompenzációját kívánták megoldani vele.364 E mellett a felelősségbiztosítási fedezetbe vonható kockázatok a felelősség, ezen belül is a

Xxxxx (szerk.): 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről kommentárja. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2021, 1651.

362 Álláspontunk szerint a kötbér a teljesítési érdek kielégítését szolgálja abban az esetben, ha az nemteljesítési-, hibás teljesítési- vagy lehetetlenülési kötbérként kerül kikötésre, ezekben az esetekben ugyanis a kötbér „kiváltja” a jogosult teljesítési érdekét. Ezzel szemben a késedelmi kötbér kikötése esetén a kötbér érvényesítése mellett a teljesítés is követelhető, tehát az nem a teljesítési érdek kielégítését helyezi előtérbe, hanem a kötbér szankciós jellegét, így ez utóbbit a felelősségbiztosítás funkciójával való össze nem egyeztethetősége miatt nem tartjuk fedezetbe vonhatónak. S megjegyezzük az általunk vizsgált valamennyi biztosítási feltételben kizárásra került a kötbér (tulajdonképpen valamennyi szerződést biztosító mellékkötelezettség). Természetesen tudomásul vesszük, hogy a kötbér felelősségbiztosítási fedezetből való kizárása még nem támasztja alá azt, hogy elméleti síkon nem lehetne fedezetbe vonni a kötbért.

363 MÁDL: i.m. 355–379.

364 XXXXX, Xxx: Tort Law and Insurance. In: Xxxxxxx, Xxxxx – Sebok, X. Xxxxxxx (eds.): Comparative Tort Law: Global Perspectives. Cheltenham – Northampton, Xxxxxx Xxxxx Publishing, 2015, 144.; ugyanígy CANE: i.m. 242.; illetve NOVOTNI [1993]: i.m. 12.

polgári jogi felelősség függvényében változnak, és módosulnak. Így tehát, ha a felelősségre vonatkozó szabályok változnak, értve ez alatt az új felelősségi normák megalkotását és a meglévő felelősségi normák módosulását is, úgy változik a felelősségbiztosítási fedezet tartalma is (új, potenciálisan fedezetbe vonható kockázatok keletkezhetnek; a fedezetbe vont kockázatok módosulhatnak vagy az egyes kockázatok fedezetbe vonása megszüntetésre kerülhetnek). Természetesen a felelősségbiztosítás nem létezhetne a felelősség nélkül, hiszen először a felelősség azonosítása szükséges, s csak ezt követően beszélhetünk felelősségbiztosításról.365

Utaltunk arra, hogy a felelősség és a felelősségbiztosítás a jogfejlődés útján

„kéz a kézben” jártak,366 amely nem csak azt jelenti, hogy a felelősség – Xxxxxx Xxxxx által megfogalmazott „koloncként”367 – igazgatta a felelősségbiztosítás útját, hanem azt is, hogy a felelősségbiztosítás természete miatt szükségszerűen hatással volt a felelősség, mint jogintézmény alakulására is. E kölcsönhatásnak negatív és pozitív hatásait is azonosíthatjuk. A felelősségbiztosítás felelősségre gyakorolt negatív hatását abban látták, hogy az tompítja a polgári jogi felelősség visszatartó erejét,368 preventív funkcióját,369 s ezáltal felelőtlenné teszi a biztosított magatartását, tulajdonképpen érdekeltté teheti a biztosítási esemény bekövetkezésében.370 Ezt a jelenséget azonosítjuk az ún. erkölcsi kockázatként („moral hazard”). A moral hazard a biztosítási fedezettel rendelkező és nem rendelkező személyek magatartásai közötti különbségben ragadható meg.371 Az a személy, aki rendelkezik biztosítással jellemzően eltérően cselekszik attól a személytől, aki nem rendelkezik biztosítással.372 Az erkölcsi kockázat kérdése ezen eltérőség vizsgálatában áll, s a problémát az képezi, ha e magatartásbéli

365 XXXXX: i.m. 144.

366 XXXXXXXXX – MARKÓ: i.m. 82.

367 LÁBADY [1989]: i.m. 11.

368 CANE: i.m. 247.

369 XXXXX: i.m. 147.

370 XXXXXXXX Xxxxxx: Biztosítás és polgári jogi felelősség. In: Landi – Koltay – Menyhárd (szerk.):

Xxxxxx Xxxxx emlékkönyv. Xxxxxxx Xxxxxx, Budapest, 2019, 298.

371 XXXXXXX, Xxxxxxx: “Incomplete” Insurance Coverage. Connecticut Insurance Law Journal, Vol. 26. 2020/2. szám, 123.

372 XXXXXXXX, Job van – INBAR, Yoel – XXXXXXXXXX, Xxxxxx: Moral hazard in the insurance industry.

Netspar, Tilburg University, 2013, 15.

különbség a felróhatóság felé sodorja a biztosítással rendelkező fél magatartását. Az erkölcsi kockázat egyes formáiban, szintjeiben373 azonosítható, a biztosító részére kockázatot jelentő magatartások kiküszöbölésének számos technikája alakult ki, amelyek egyrészről a jogszabályban,374 másrészről a biztosítási szerződésben375 jelennek meg.

A felelősségbiztosítás felelősségre gyakorolt hatásait – különösen Xxxxx e témában végzett kutatásai nyomán376 – az alábbiak szerint azonosítjuk:

(i) a felelősségbiztosítás de facto a felelősség funkciójának beteljesítését szolgálja. Mivel a felelősség jogintézményének elsődleges célja a károsult reparációja,377 ez alatt a felelősségbiztosításnak azt a szerepét, feladatát értjük, amely a felelősség e funkcióját beteljesíti, a károkozó teljesítőképességét fokozza vagy sok esetben kiváltja.378 Xxxxx a felelősségbiztosítás egyik funkciójaként a károsult kompenzálását jelölte meg, s ezt hívta az ún. „mélyzseb elvnek” (deep-pockets rule), amellyel arra utal, hogy a biztos anyagi fedezettel rendelkező biztosítói helytállás a károsult védelmét szolgálja.379 Sőt, állítja, hogy „felelősségbiztosítás nélkül a károsultak teljes kompenzálása csupán illúzió lenne”.380

373 Az erkölcsi kockázat kérdéskörének mély vizsgálatára nem térünk ki azonban ehelyütt megjegyezzük, hogy az erkölcsi kockázatnak is több szintjét különíthetjük el: (i) ex ante moral hazard, azaz a biztosítási esemény bekövetkezését megelőző cselekvésben rejlő kockázat; (ii) ex post moral hazard, azaz a biztosítási esemény bekövetkezését követően tanúsított cselekvésekben rejlő kockázat;

(iii) valamint a biztosítási csalás, amely az erkölcsi kockázat legsúlyosabb szintje. Vö.: WOLFEREN – INBAR – ZEELENBERG: i.m. 16–20.

374 Ilyennek tekinthetjük többek között pl. a Ptk. 6:452. § (3 bekezdésében foglalt közlési és változásbejelentési kötelezettség megsértése esetére szóló jogkövetkezményt (t.i. a biztosító kötelezettsége nem áll be), továbbá ugyanez a jogkövetkezménye a Ptk. 6:453. § szerint a biztosítási esemény határidőben történő bejelentésének elmulasztásáért, illetve az erkölcsi kockázat kiküszöbölését szolgálják a Ptk. 6:464. §-ban megfogalmazott a biztosító mentesülésére vonatkozó szabályok.

375 A biztosítási szerződésben megjelenő, az erkölcsi kockázat kiküszöbölésére szolgáló rendelkezések közzé sorolhatjuk egyrészről a biztosító azon lehetőségét, hogy monitorozza a biztosított magatartását (megjegyezzük, hogy ez a jelenség az utóbbi években az Insurtech fejlődésének köszönhetően sokkal kifinomultabb lett), másrészről a biztosítási szerződésben tett különböző kikötéseket, így a biztosítási összeg limitálására vonatkozó rendelkezést, amellyel a kockázat egy része továbbra is a biztosítottat terheli, valamint a kizárásokra vonatkozó rendelkezéseket is e körbe sorolhatjuk. Vö. XXXXXX: i.m. 279.

376 XXXXX, Xxx: Liability Insurance as Tort Regulators: Six Ways That Liability Insurance shapes Tort Law in Action. Connecticut Insurance Law Journal, Vol. 12. 2005-2006/1. szám, 1–16.

377 NOVOTNI [1985]: i.m. 569.

378 BAKER: i.m. 4.

379 XXXXX: i.m. 145.

380 XXXXX: i.m. 150.

(ii) A felelősségbiztosítás korlátjai de facto a kártérítés korlátját képezik, tekintettel arra, hogy számos esetben fordul elő az, hogy a károsult kára legfeljebb olyan mértékben térül meg, amilyen mértékű biztosítási fedezettel rendelkezik a károkozó. Ennek két oka van. Egyrészről gyakori, hogy a károkozó fizetőképessége a biztosítási fedezetben limitált, mivel az azon felüli károkra nem rendelkezik megfelelő vagyoni fedezettel, akár azért sem, mert ténylegesen nincs elegendő vagyona.381 Meglátásunk szerint másrészről azért, mert a károsultak sok esetben megelégednek azzal a biztosítási összeggel, amelyet a biztosító részükre megfizet (legyen az akár a biztosítási összeg maximuma vagy egy egyezségben megállapított összeg), ezzel „megkímélik” magukat a pereskedéssel járó anyagi, lelki és egyéb terhektől.

Mindemellett azt is meg kell jegyezni, hogy a kötelező biztosítások körében jogszabály által megállapított minimum biztosítási összegek alkalmasak arra, hogy az előterjesztett kártérítési igények, valamint a fájdalomdíj-sérelemdíj iránti igények mértékét befolyásolják.382

(iii) A kártérítési igényeket úgy alakítják, hogy az korreláljon a létező felelősségbiztosításokkal, amely tétel szorosan összefügg az előző két pontban megfogalmazott állításokkal. Amennyiben olyan személyekkel szemben érvényesítenek kártérítési igényt, akik rendelkeznek felelősségbiztosítási fedezettel, úgy a tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan kártérítési igényt terjesztenek elő, amelyekre a biztosítási fedezet kiterjed (sokszor azért, mert a károkozó egyébként nem rendelkezne az ezeken kívüli igényekre fedezettel, lásd a (ii) pontban kifejtetteket). Természetesen vannak kivételek, hiszen amennyiben a károkozó rendelkezik vagyonnal, úgy a károsult biztosítási fedezeten felüli igények megtérülésére is számíthat. Mindemellett van olyan eset, amikor a károsultnak érdeke is fűződik, illetve módja is van a teljes kártérítési igény érvényesítéséhez.383

381 BAKER: i.m. 6–7.

382 XXXXXXXXX, Xxxxxxxxx: Tort Law and the Ethical Responsibilities of Liability Insurers: Comments from a Reinsurer’s Perspective. Journal of Business Ethics, Vol. 103. 87–94.

383 XXXXX: i.m. 7–8.

(iv) A felelősségbiztosítók visszatérő és fontos alanyai a kártérítési igények elbírálásának, ami nagy hatással van az igények tartalmának kialakítására.384 Ez az állítás igaz abban az esetben is, ha a károsult bíróságon kívül kívánja rendezni az igényét, s jellemzően a biztosítóval folytat tárgyalásokat, illetve akkor is, ha a károsult és a károkozó között per van folyamatban, amelyben a biztosító részt vesz.385 Sőt, egy az USA-ban készült felmérés alapján azokban a kártérítési perekben, amelyekben a károkozó oldalán megjelenik egy biztosító a bírók sokkal nagyobb eséllyel ítélik meg a kártérítést az igény előterjesztője részére.386 Ezzel összefüggésben Xxxxxx Xxxxx is megjegyzi a magyar nem vagyoni kártérítés bírói gyakorlata kapcsán, hogy „a biztosítói háttér nélküli magánszemély károkozókkal szemben indított kisszámú perek többségében a bíróságokat szükségképpen motiválja az összegszerűség kérdésében is a túlnyomó többségben a biztosítók és a munkáltatók teljesítési kötelezettségére épülő praxis, mégis felismerhető a bírák bizonyos fokú szűkebb keblűsége, ha a kártérítést magánszemély károkozónak kell fizetnie.”387 Mindez azt eredményezi, hogy „elsikkad az egyes személyek vétkessége, a kártérítési ügyek lényege már csak a halmozódó költségek kezelése lesz.”388

Erre utal Xxxxxxxx Xxxxxx is amikor azt írja, hogy „kétségtelennek tűnik, hogy a biztosítótársaságok egyre inkább a kártérítési játszmák központi szereplőivé váltak. A kártérítésként kifizetett összegek túlnyomó része a biztosítótársaságok

384 BAKER: i.m. 9–10.

385 A biztosító részvételének számos célja lehet. Elsődlegesen a biztosító érdeke, hogy a biztosított felelősségét ne állapítsa meg a bíróság, hiszen ebben az esetben a biztosítónak nem kell teljesítenie a szerződéses kötelezettségét (nyilvánvalóan ezen a síkon a biztosított és a biztosító érdeke azonos). Amennyiben a biztosított felelősségét a bíróság megállapítja, úgy a biztosító elsődleges érdeke az, hogy a bíróság által megállapított kártérítés mértéke – ezáltal a jövőbeni mentesítési kötelezettségének mértéke – a lehető legalacsonyabb legyen.

A károkozó biztosított és a biztosító közötti szerződéses jogviszony teljesítése tekintetében a biztosítónak meg kell vizsgálnia, hogy a biztosított felelőssége olyan esemény miatt került-e megállapításra, amelyre a szerződés fedezetet nyújt, vagy az a fedezetből kifejezetten vagy közvetve (ez utóbbit értsd: a fedezet terjedelme nem értelmezhető úgy, hogy abban az adott káresemény beletartozik) kizárásra került, amely miatt mentesülhet a szolgáltatási kötelezettsége alól. Amennyiben a felelősséget kiváltó biztosítási eseményre a felelősségbiztosítási fedezet kiterjed, úgy a biztosító vizsgálhatja annak a lehetőségét, hogy fennáll-e olyan ok, amely miatt mentesül a szolgáltatási kötelezettsége alól. Megjegyezzük, hogy ez utóbbi két ok vizsgálatára már akkor sor kerül, illetve kerülhet, amikor a károkozó biztosított felelősségének fennállását bírálja a bíróság.

386 SYVERUD, Kent D.: On the Demand for Liability Insurance. Texas Law Review, 1994/6. szám, 1651. 387 XXXXXX Xxxxx: A nem vagyoni kártérítés biztosítási fedezete. Biztosítási Szemle, 1988/1-2. szám, 20–21.

388 PUSZTAHELYI [2018]: i.m. 114.

zsebéből kerül a károsulthoz, és az esetek túlnyomó többségében a kártérítésért felelős személy nem is rendelkezne a szükséges pénzügyi alapokkal.”389

Ezzel szemben Xxxxxx – a felelősség preventív funkciójának hangsúlyozása és annak a felelősségbiztosításra gyakorolt hatásának mellőzése körében – kiemeli, hogy a felelősségbiztosítást és a felelősséget teljes mértékben el kell egymástól különíteni, utóbbi körében hozott döntést nem befolyásolhatja az előbbi létezése.390

(v) A felelősségbiztosítás a felelősségi szabályokat alakítja és sok esetben azokat lebutítja.391 Álláspontunk szerint a felelősségre vonatkozó szabályok sok esetben általános jelleggel vannak megfogalmazva, így a felelősségbiztosítás – e „csatornán” keresztül a biztosító – alkalmas arra, hogy e szabályokat alakítsa. Ez alatt azt értjük, hogy a felelősségbiztosítási szerződés fedezetével összefüggésben, pontosabban egy a felelősségbiztosítási szerződéssel érintett felelősséggel összefüggésben felmerülő jogvitákban a felelősségre vonatkozó egyes normák értelmezése szükségessé válik, ezáltal e rendelkezéseket formálja, alakítja.

(vi) A kártérítési fedezet határairól szóló tárgyalások irányítják majd a kártérítési igények perbeli érvényesítését. Ezek a tárgyalások elsősorban a törvényhozók termeiben zajlanak, és megvitatják, hogy milyen típusú felelősségbiztosításra merült fel igény; továbbá másodsorban a nagy szervezeteken belül tárgyalásokat folytatnak a tekintetben, hogy beépítsenek-e egy biztosítási záradékot az egyes szerződéseikbe, s ha igen, úgy a záradék hogyan legyen megfogalmazva, legyen-e mentességre vonatkozó rendelkezés; s a szerződést kötő felek arról tárgyalnak, hogy előírják-e az ügyleteikben a másik fél biztosítási kötelezettségét.392 Mindemellett a felelősségbiztosítást

389 MENYHÁRD: i.m. 297.

390 XXXXXX, Xxxxxxx: Tort Law and Liability Insurance. The Geneva Papers, Vol. 31. 2006/2. szám, 278.

391 BAKER: i.m. 11–12.

392 E tekintetben Xxxxxxxxxxx Xxxx is hangsúlyozza, hogy a kártérítési szabályokhoz képest ugyanolyan jelentőséggel bírnak azok a normák, szerződési szabályok, amelyek a biztosító kockázatviselésének határait húzzák meg. Vö.: PUSZTAHELYI [2018]: i.m. 114.

nyújtó biztosítók határozzák meg, hogy milyen felelősségre, mennyiért és kinek nyújtanak biztosítási fedezetet.393

III.7. A felelősségbiztosítás biztosítéki jellege

Kétségtelen, hogy a felelősségbiztosítás működési mechanizmusa felfogható úgy is, mint a kötelmi jogosult követelése kielégítésének biztosítéka, amely követelés származhat szerződéses jogviszonyból vagy szerződésen kívüli deliktumból. Álláspontunk szerint helyesebb a kötelezett teljesítőkészségének hiánya esetére szóló biztosítéknak nevezni. A felelősségbiztosítási fedezet igénybevételére ugyanis a biztosított nem köteles, dönthet úgy, hogy a kárkötelemből eredő kötelezettségét saját maga teljesíti. A károsult a felelősségbiztosítási fedezet létéről csak akkor szerez tudomást, ha erről a károkozó tájékoztatja és még – főszabály szerint – ez esetben sem rendelkezik a biztosítóval szemben közvetlenül előterjeszthető megtérítési igénnyel.394 Novotni is megjegyzi és hangsúlyozza, hogy „lényegében a felelősségbiztosítás a kötelem kötelezetti oldalának olyan megerősítése, amely az eredeti kötelmi helyzet fenntartása és alanyváltozás nélkül lehetővé teszi harmadik személy, a felelősségbiztosító, teljesítését a kötelezett helyett.”395 Novotni gondolatainak tengelyét a kötelem kötelezetti oldalának megerősítésére vonatkozó megállapítás képezi, e helyütt azonban kiemelnénk az idézet „lehetővé teszi” részét is, hiszen Novotni ezzel is utal arra, hogy a felelősségbiztosító teljesítése csupán egy lehetőség.

A felelősségbiztosítás biztosítéki jellegét hangsúlyozza a reparációs és károsultvédelmi funkciója is, különösen a jogalkotó által előírt kötelező felelősségbiztosítások körében.396 Vannak olyan tevékenységek – akár relatív, akár abszolút jogviszonyok –, amelyekben rejlő magas kockázat miatt a

393 BAKER: i.m. 13–14.

394 Megjegyezzük, s erre később kitérünk, hogy a Ptk. 6:473. § (2) bekezdése alapján megállapítási kereset előterjesztésére azonban jogosult a károsult.

395 NOVOTNI [1981]: i.m. 48., XXXXXXX [1993]: i.m. 120. Ezzel egyezően UJVÁRINÉ [2015]: i.m. 255.

396 A felelősségbiztosítás funkciói tekintetében lásd: CERTICKY Mário: A felelősségbiztosítás funkciói. In: Studia Iurispudentiae Doctorandorum Miskolciensium - Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai. 2020/1. szám, 7–19.

jogalkotó kötelezően előírja felelősségbiztosítási fedezet meglétét abból a célból, hogy e kockázatos tevékenység körében okozott károk megtérítésére fedezetet biztosítson. A kötelező felelősségbiztosítási fedezet nyújtását a jogalkotó abból a célból írja elő, hogy a biztosító a biztosított mentesítésével reparálja a kárkötelem keletkezésével eltolódott vagyoni helyzetet (reparatív funkció). A kötelező jelleg azt a célt is szolgálja, hogy a károsult kielégítése ne maradjon el, illetve az minél előbb megvalósuljon (károsultvédelmi funkció). Elmondható tehát, hogy a jogalkotó is jellemzően azért írja elő a biztosítási kötelezettséget, hogy az a biztosított és a károsult között a jövőben potenciálisan létrejövő kárkötelem kielégítését biztosítsa,397 sőt számos esetben az egyes jogszabályok nem kötelezően, hanem alternatív jelleggel írják elő az érintett tevékenység körében okozott vagyoni hátrányok pénzügyi biztosítékaként a felelősségbiztosítási szerződés megkötését.398 Ez utóbbi esetben tehát kifejezetten megjelenik a jogszabályokban a pénzügyi biztosíték jellege, mint alternatíva.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem – sőt talán a biztosítéki jellegét ez tükrözi a legjobban –, hogy számos esetben pl. egy nemzetközi fuvarozás esetén a feladó csak úgy köti meg a fuvarozási szerződést, ha a fuvarozó megfelelő pénzügyi biztosítékkal rendelkezik a fuvarozás körében okozott károk fedezetére, amelyet jellemzően felelősségbiztosítással oldanak meg.

A szakirodalomban találunk olyan megközelítést is, amely szerint a felelősségbiztosítás biztosítéki jellege abban lelhető fel, hogy az alapkontraktus

397 Megjelenik ez pl. a Gfbtv. preambulumában. Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 14.§ (1) bekezdése is kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az ügyvédi tevékenységgel, vagy kiegészítő ügyvédi tevékenységgel okozott károkra és sérelemdíjra kell fedezetet biztosítani. Az egészségügyi szolgáltatás során okozott kár megtérítésére is kötelező felelősségbiztosítási fedezetet biztosítani (Vö.: Eütv. 108.§ (2) bekezdés). A biztosítási alkuszi és többes ügynöki tevékenység körében okozott vagyoni és nem vagyoni hátrányokat felelősségbiztosítási fedezettel kell „hárítani”, amelyet Bit. ír elő.

398 Ilyen előírást tartalmaz a 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikke – illetve kiemelve a (27) preambulumbekezdését, amely kifejezetten nevesíti a biztosítás jogintézményét, mint pénzügyi biztosítékot – által előírtaknak megfelelően pl. Környezet védelemének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 101.§ (2) bekezdés d) pont és (5) bekezdés, továbbá az utazásszervező és

-közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) kormányrendelet 8.§ (1) b) pontja is stb.

hatályban tartásának elősegítésével a kapcsolt szerződési konstrukció teljesedésbe menését szolgálja.399

Xxxxxxx Xxxxxx a felelősségbiztosítás rendszerbeli elhelyezésével összefüggésben úgy fogalmaz, hogy „a biztosítási intézmények jogrendszerbeni szerves elhelyezését jól szolgálná, ha pl. a felelősségbiztosítási lehetőség éppúgy a szerződést biztosító kötelezettségek sorába lépne, mint a kezesség, zálog vagy óvadék – hiszen ezekkel legalábbis egyenértékű jogi eszköz.”400

III.8. A felelősségbiztosítás elhatárolása más jogintézményektől

Mivel a polgári jogban számos olyan jogintézmény van, amely a jogi konstrukciója alapján hasonlóságot mutat a felelősségbiztosítással, de mindegyiknek megvan a saját funkciója, ezért indokoltnak látjuk a felelősségbiztosítás és e jogintézmények elhatárolását, amellyel a felelősségbiztosítás sajátos jellegére, egyéni természetére kívánunk rávilágítani, illetve kidomborítani önálló jogintézményi jellegét.

III.8.1. A felelősségbiztosítás és a kezesség összevetése

A felelősségbiztosítás biztosítéki jellegének vizsgálatánál a kezességgel való összehasonlítása is felmerülhet,401 hiszen némileg hasonló a kezes és a biztosító helyzete. A hasonlóság abból fakad, hogy a jogosult és a kezes megállapodása alapján a kezes a jogosult helyett köteles teljesíteni, ha a teljesítő készsége vagy

399 XXXX Xxxxx: Komplex szerződések és a biztosítási kontraktus. Biztosítás és Kockázat, 2018/1. szám, 10.

400 NOVOTNI [1985]: i.m. 297.; ugyanezt hangsúlyozza egy másik művében. Lásd: XXXXXXX Xxxxxx: Új tapasztalatok a vállalkozói kockázat biztosítása terén. A Magyar Jogász Szövetség X. Országos Munkaértekezlete. Megnyitó ülés. A magyar jogász szövetség kiadványa, 1985, 577.

401 Nem kapcsolódik szorosan az elhatárolási kérdésekhez, de megemlítjük, hogy a biztosítók vállalhatnak kezességet is, így pl. a felszámolók névjegyzékéről szóló 14/2021. (X. 29.) SZTFH rendelet 2.§ (3) bekezdésében foglalt, a felszámoló szervezet részére előírt biztosítéki kötelezettség teljesíthető a „magyarországi székhelyű vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban letelepedett biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény” biztosításával. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a biztosíték természetesen felelősségbiztosítási fedezettel is teljesíthető.