A TANÁCS 1999/70/EK IRÁNYELVE

31999L0070

1999.7.10. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK HIVATALOS LAPJA L 175/43

A TANÁCS 1999/70/EK IRÁNYELVE

(1999. június 28.)

az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és külö- nösen annak 139. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1) Az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követően az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező, a szociálpolitikáról szóló jegyzőkönyv mellékleté- ben szereplő, a szociálpolitikáról szóló megállapodás ren- delkezései bekerültek az Európai Közösséget létrehozó szerződés 136–139. cikkébe.

(2) A szociális partnerek a Szerződés 139. cikke (2) bekezdé- sével összhangban közösen kérhetik, hogy a közösségi szintű megállapodások a Bizottság javaslata alapján taná- csi határozat útján kerüljenek végrehajtásra.

(3) A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közös- ségi charta 7. pontja többek között arról rendelkezik, hogy

„a belső piac megvalósításának a munkavállalók élet- és munkafeltételeinek javításához kell vezetnie az Európai Közösségben. Ez a folyamat e feltételek közelítéséből ered, miközben a fejlődést fenntartják, különös tekintettel a határozatlan idejű szerződések kivételével a foglalkoztatás olyan formáira, mint a határozott idejű munkaszerző- dések, a részmunkaidős foglalkoztatás, a munkaerő- kölcsönzés és az idénymunka”.

(4) A Tanács nem tudott döntést hozni a piaci versenyt tor- zító bizonyos munkaviszonyokról szóló irányelvre (1) vonatkozó javaslat tekintetében, se ezen javaslat módosí- tásáról (2), sem a munkafeltételekkel kapcsolatosan bizo- nyos munkaviszonyokra vonatkozó irányelvre (2) vonat- kozó javaslatról.

(5) Az Essenben ülésező Európai Tanács végkövetkeztetései hangsúlyozták annak szükségességét, hogy intézkedéseket hozzanak „a gazdasági növekedés foglalkoztatás- hatékonyságának növelése céljából, különösen rugalma- sabb munkaszervezés útján, oly módon, hogy az kielégítse mind a munkavállalók kívánságait, mind pedig a verseny követelményeit”.

(6) Az 1999. február 9-i, az 1999. évi foglalkoztatási iránymu- tatásokról szóló tanácsi állásfoglalás arra kéri a szociális partnereket, hogy minden szinten folytassanak tárgyaláso- kat a munkaszervezés korszerűsítésére irányuló megálla- podásokról, beleértve a rugalmas munkavégzésről szóló rendelkezéseket is, azért, hogy a vállalkozások

termelékennyé és versenyképessé váljanak, valamint létre- jöjjön a szükséges egyensúly a rugalmasság és a biztonság között.

(7) A Bizottság a szociálpolitikáról szóló megállapodás 3. cik- kének (2) bekezdésével összhangban tárgyalásokat folyta- tott a szociális partnerekkel a közösségi akció lehetséges irányáról a rugalmas munkaidő és a munkahelyi biztonság tekintetében.

(8) A Bizottság a tárgyalást követően közösségi szintű intéz- kedést tartott célszerűnek, és ezért az említett megállapo- dás 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban a javaslat tartalmát illetően újabb tárgyalást folytatott a szociális partnerekkel.

(9) Az általános iparági szervezetek, az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége (UNICE), az Állami Vállalatok Európai Központja (CEEP) és az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) 1998. március 23-i közös levelükben arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy meg kívánják indítani az említett megállapodás 4. cikké- ben meghatározott eljárást; egy közös levélben további három hónapot kértek a Bizottságtól; a Bizottság e kérés- nek eleget téve a tárgyalási időszakot 1999. március 30-ig meghosszabbította.

(10) Az említett iparági szervezetek 1999. március 18-án keret- megállapodást kötöttek a határozott ideig tartó munkavi- szonyról; eljuttatták a Bizottsághoz közös kérésüket, hogy ezt a keretmegállapodást a Bizottság javaslatára tanácsi határozattal hajtsák végre a szociálpolitikáról szóló meg- állapodás 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

(11) A Tanács az Európai Unió szociálpolitikájának kilátásairól szóló, 1994. december 6-i állásfoglalásában: hozzájárulás a gazdasági és szociális konvergenciához az Unióban (3) arra kérte a szociális partnereket, hogy használják ki a megállapodáskötési lehetőségeket, mivel ők helyzetükből adódóan közelebb állnak a szociális valósághoz és a szo- ciális problémákhoz.

(12) Az 1997. június 6-án megkötött, a részmunkaidős foglal- koztatásról szóló keretmegállapodás preambulumában az aláíró felek azt a szándékukat fejezték ki, hogy más rugal- mas foglalkoztatási formák tekintetében is figyelembe szándékoznak venni a hasonló megállapodások iránti igényt.

(13) A szociális partnerek azt kívánták, hogy különös figyelmet kapjon a határozott ideig tartó munkaviszony, miközben ezzel egy időben azt is jelezték, hogy munkaerő-kölcsönzés tekintetében is figyelembe szándékoznak venni a hasonló megállapodás iránti igényt.

(1) HL C 224., 1990.9.8., 6. o. és HL C 305., 1990.12.5., 8. o.  

(2) HL C 224., 1990.9.8., 4. o. (3) HL C 368., 1994.12.23., 6. o.

(14) Az aláíró felek a határozott ideig tartó munkaviszonyról olyan keretmegállapodást kívántak kötni, amely megálla- pítja a határozott idejű munkaszerződés és munkaviszony általános elveit és minimumkövetelményeit; továbbá kinyilvánították azt az óhajukat, hogy javítani kell a hatá- rozott ideig tartó munkaviszony minőségén a megkülön- böztetés tilalma elv alkalmazásának biztosításával, és hogy ki kell alakítani az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásának kereteit.

(15) A Szerződés 249. cikke értelmében a keretmegállapodás végrehajtásának eszköze az irányelv; mivel az irányelv kötelezi a tagállamokat az elérendő eredmények megvaló- sítására, ugyanakkor a nemzeti hatóságokra bízza a végre- hajtás formájának és módszereinek megválasztását.

(16) A Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás és arányosság elvével összhangban ezen irányelv célkitűzései közösségi szinten hatékonyabban megvalósíthatóak, mint a tagállamok által; ez az irányelv a célok eléréséhez szük- séges minimumra korlátozódik, és nem lépi túl azt a mér- téket, amely a célok eléréséhez felételenül szükséges.

(17) A keretmegállapodásban használt, de nem pontosan meghatározott kifejezések vonatkozásában, amelyek a megállapodásban nincsenek pontosan meghatározva, ez az irányelv a tagállamokra hagyja e kifejezések meghatározá- sát a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően, mint a hasonló kifejezéseket használó, más szociálpolitikai irány- elvek esetében is, feltéve, hogy az említett meghatározások összeegyeztethetőek a keretmegállapodással.

(18) A Bizottság kidolgozta az irányelvre vonatkozó javaslatát a szociálpolitikáról szóló megállapodás alkalmazásával kapcsolatos 1993. december 14-i közleményével és a közösségi szintű szociális párbeszéd fejlődéséről szóló, 1998. május 20-i közleményével összhangban, figyelembe véve a szerződő felek képviseleti jogát, mandátumát és a keretmegállapodás cikkeinek jogszerűségét; a szerződő felek megfelelő képviseleti joggal rendelkeznek.

(19) A Bizottság a megállapodás szövegének megküldésével tájékoztatta az Európai Parlamentet, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságot, amelyhez csatolta irányelvre vonatkozó javaslatát és a magyarázó feljegyzést, a szociál- politikáról szóló jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos közleményével összhangban.

(20) Az Európai Parlament 1999. május 6-án állásfoglalást fogadott el a szociális partnerek közötti keretmegálla- podásról.

(21) A keretmegállapodás végrehajtása hozzájárul a Szerződés

136. cikkében megfogalmazott célkitűzések eléréséhez,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv célja a mellékletben szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást 1999. március 18-án általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek.

2. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2001. július 10-e előtt megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezessék, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

A tagállamoknak különös nehézség vagy az irányelv kollektív szerződés útján történő végrehajtása esetén a szociális partnerekkel folytatott tárgyalást követően további egy év állhat rendelkezésükre. Az ilyen körülményekről a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják az első bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1999. június 28-án.

a Tanács részéről az elnök

M. NAUMANN

MELLÉKLET

ESZSZ-UNICE-CEEP

keretmegállapodás a határozott ideig tartó munkaviszonyról

Preambulum

Ez a keretmegállapodás a szociális partnerek európai foglalkoztatási stratégiában betöltött szerepét mutatja, amelyet az 1997. évi luxembourgi rendkívüli csúcsértekezleten határoztak meg, és a részmunkaidős munkavégzésről szóló keretmegállapodást követően újabb hozzájárulást jelent „a munkaidő rugalmassága és a munkavállalók biztonsága” közötti egyensúly kialakításához.

A szerződő felek elismerik, hogy a határozatlan időre szóló szerződések a munkáltatók és a munkavállalók közötti munkaviszony általános formái, és továbbra is azok maradnak. Elismerik továbbá, hogy a határozott idejű munka- szerződések meghatározott körülmények között a munkáltatók és a munkavállalók igényeinek egyaránt megfelel- nek.

Ez a megállapodás a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatos általános elveket és minimumkövetelménye- ket állapítja meg, elismerve, hogy pontos alkalmazásuk esetében figyelembe kell venni a nemzeti, ágazati és szezonális esetek sajátosságait. A megállapodás a szociális partnerek azon szándékát mutatja, hogy általános kereteket állapít- sanak meg az egyenlő bánásmód biztosításához a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára, védelemben részesítve őket a megkülönböztetéssel szemben, továbbá annak érdekében, hogy a határozott idejű munkaszerző- dések a munkáltatók és a munkavállalók számára elfogadható módon kerüljenek alkalmazásra.

Ez a megállapodás a határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, azoknak a munkavállalóknak a kivé- telével, akiket munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozás bocsátott a vállalkozás rendelkezésére. A felek megfontolják egy, a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos hasonló megállapodás szükségességét.

Ez a megállapodás a határozott időre alkalmazott munkavállalók foglalkoztatási feltételeire vonatkozik, elismerve azt, hogy a jogszabályban szabályozott szociális biztonsági rendszerrel kapcsolatos ügyek a tagállamok hatáskörébe tar- toznak. E tekintetben a szociális partnerek tudomásul veszik az 1996. decemberében Dublinban ülésező Európai Tanács foglalkoztatási nyilatkozatát, amelyben a Tanács többek között annak szükségességét hangsúlyozta, hogy a szociális biztonsági rendszereket foglalkoztatásbaráttá tegyék „a szociális védelmi rendszerek olyan fejlesztésével, hogy azok képesek legyenek új foglalkoztatási mintákat befogadni, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak az ilyen munkát végző személyeknek”. E megállapodás szerződő felei újfent megerősítik azt a részmunkaidős foglalkozta- tásról szóló, 1997. évi megállapodásban kifejtett álláspontjukat, hogy a tagállamoknak ezt a nyilatkozatot késedelem nélkül érvényre kell juttatniuk.

Emellett azt is elismerték, hogy változtatásokra van szükség a foglalkozási szociális védelmi rendszereknek a jelenlegi feltételekhez történő igazítása érdekében, és különösen azért, hogy a jogok átruházását biztosítsák.

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP arra kérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be a Tanácshoz ezt a keretmegállapodást azért, hogy tanácsi határozattal a keretmegállapodás követelményei kötelezővé váljanak azokban a tagállamokban, ame- lyek aláírták az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező 14. jegyzőkönyv mellékletében szereplő, szociálpolitikáról szóló megállapodást.

E megállapodás aláírói arra kérik a Bizottságot, hogy a megállapodás végrehajtására vonatkozó javaslatában kérje fel a tagállamokat arra, hogy a tanácsi határozat teljesítéséhez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelke- zéseket a határozat elfogadását követő kétéves időszakon belül fogadják el, vagy biztosítsák (1), hogy ezen időszak végéig a szociális partnerek megállapodás útján bevezethessék a szükséges intézkedéseket. A tagállamoknak szükség esetén és a szociális partnerekkel folytatott tárgyalásokat követően különös nehézség vagy az irányelv kollektív meg- állapodás útján történő végrehajtása esetén további egy év áll rendelkezésükre e rendelkezés teljesítésére.

A szerződő felek azt kérik, hogy a megállapodás teljesítése érdekében törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendel- kezésekre vonatkozó javaslattételüket megelőzően a tagállamok folytassanak tárgyalásokat a szociális partnerekkel.

A nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság szerepének sérelme nélkül, a megállapodásban részt vevő felek azt kérik, hogy e megállapodás értelmezését európai szinten érintő minden ügyet a Bizottság először hozzájuk küldje el véle- ményezésre.

Általános szempontok

1. tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező, a szociálpolitikáról szóló (14.) jegy- zőkönyv mellékletében szereplő, a szociálpolitikáról szóló megállapodásra, és különösen annak 3. cikke (4) bekezdésére és 4. cikke (2) bekezdésére,

2. mivel a szociálpolitikáról szóló megállapodás 4. cikkének (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a közösségi szinten kötött megállapodásokat az aláíró felek közös kérésére, a Bizottság javaslatára a Tanács által hozott hatá- rozattal lehet végrehajtani;

(1) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező, a szociálpolitikáról szóló (14.) jegyzőkönyv mellékletében sze- replő, a szociálpolitikáról szóló megállapodás 2. cikkének (4) bekezdése értelmében.

3. mivel a munkaidő rugalmasságáról és a munkavállalók biztonságáról szóló második tárgyalási okiratban a Bizottság bejelentette azt a szándékát, hogy egy jogilag kötelező közösségi intézkedésről nyújt be javaslatot;

4. mivel a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvjavaslattal kapcsolatos véleményében az Európai Parla- ment arra kérte a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson be javaslatokat a rugalmas munkavégzés egyéb olyan formáiról szóló irányelvekre, mint a határozott ideig tartó munkavégzés és a munkaerő-kölcsönzési tevé- kenység;

5. mivel a foglalkoztatásról tartott, luxembourgi rendkívüli csúcsértekezleten az Európai Tanács arra kérte a szo- ciális partnereket, hogy minden szinten folytassanak tárgyalásokat „a munkaszervezés korszerűsítésére irányuló megállapodásokról, beleértve a rugalmas munkavégzésről szóló rendelkezéseket is, azért, hogy a vállalkozások termelékennyé és versenyképessé váljanak, valamint létrejöjjön a szükséges egyensúly a rugalmasság és a biz- tonság között”;

6. mivel a határozatlan idejű munkaszerződés a munkaviszonyok általános formája, és hozzájárul az érintett mun- kavállalók életminőségéhez és a teljesítményjavításához;

7. mivel az objektív okokra alapozott, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazása módot teremt a visszaélés megakadályozására;

8. mivel a határozott időre szóló munkaszerződések bizonyos ágazatok, foglalkozások és tevékenységek olyan foglalkoztatási sajátosságai, amelyek a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt megfelelnek;

9. mivel az Európai Unióban a határozott időre alkalmazott munkavállalóknak több mint a fele nő, és ezért ez a megállapodás hozzájárulhat a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség javításához;

10. mivel ez a megállapodás ezeknek az alapelveknek az alkalmazásával kapcsolatos intézkedések, minimumkö- vetelmények és rendelkezések meghatározását a tagállamokra és a szociális partnerekre bízza azért, hogy figye- lembe lehessen venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét, valamint az adott ágazatok és foglalkozási ágak feltételrendszerét, beleértve a szezonális jellegű tevékenységeket is;

11. mivel ez a megállapodás figyelembe veszi a szociálpolitika követelményrendszerének javítására, a Közösség gaz- dasági versenyképességének fokozására és az olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátok elkerülésére irá- nyuló igényt, amelyek visszatarthatják a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését;

12. mivel a szociális partnerek vannak leginkább abban a helyzetben, hogy olyan megoldásokat találjanak, ame- lyek megfelelnek mind a munkaadók, mind a munkavállalók igényeinek és ezért különös szerepet kell kapniuk a megállapodás végrehajtása és alkalmazása során,

AZ ALÁÍRÓ FELEK A KÖVETKEZŐKBEN JUTOTTAK MEGÁLLAPODÁSRA:

Cél (1. szakasz)

E keretmegállapodás célja:

a) a megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkavégzés minőségét;

b) az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozása kereteinek megállapítása.

Hatály (2. szakasz)

1. Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szer- ződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.

2. A szociális partnerekkel folytatott tanácskozást követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek úgy rendel- kezhetnek, hogy ez a megállapodás nem vonatkozik a következőkre:

a) szakképzési viszonyok és szakmai képzési rendszerek;

b) olyan munkaszerződések és munkaviszonyok, amelyek meghatározott állami vagy államilag támogatott kép- zési, szakmai, beilleszkedési és átképzési programokon belül kerültek megkötésre.

Meghatározások (3. szakasz)

1. „határozott időre alkalmazott munkavállaló”: az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által köz- vetlenül létesített határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szer- ződés megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatá- rozott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése.

2. „összehasonlítható állandó munkavállaló”: határozatlan időre szóló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, és akit ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak, kellő figyelmet szentelve a szakmai/gyakorlati ismereteknek.

Ahol nincs összehasonlítható, állandó munkavállaló, ott az összehasonlítást az irányadó kollektív szerződésre, vagy ennek hiányában a nemzeti törvényekre, kollektív megállapodásokra vagy a gyakorlatra történő hivatko- zással végzik.

A megkülönböztetés tilalmának elve (4. szakasz)

1. A foglalkoztatási feltételek szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, állandó munkavállalók, csupán azért, mert hatá- rozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve, ha az eltérő bánásmód objektív ala- pon igazolható.

2. Adott esetben az időarányosság elvét (pro rata temporis) kell alkalmazni.

3. E szakasz végrehajtásra történő előkészítését a tagállamok a szociális partnerekkel folytatott tárgyalásokat köve- tően és/vagy a szociális partnerek az európai jog, a nemzeti jogszabályok, a kollektív megállapodások és a gya- korlat figyelembevételével határozzák meg.

4. A sajátos munkafeltételekkel kapcsolatos, a vállalkozásnál eltöltött idő alapján történő minősítés a határozott időre alkalmazott munkavállalók és az állandó munkavállalók esetében azonosak, kivéve, ha a vállalkozásnál eltöltött idő alapján történő eltérő minősítést objektív okok indokolják.

A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések (5. szakasz)

1. Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából szár- mazó visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamok a szociális partnerekkel a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően folytatott konzultációt követően és/vagy a szociális partnerek, a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedések hiányában, meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeinek figyelembevételével, a következő intézkedések közül vezetnek be egyet vagy többet:

a) az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok;

b) az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes idő- tartama;

c) az ilyen szerződések vagy jogviszonyok megújításának száma.

2. A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek, ha szüksé- ges, meghatározzák, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat milyen fel- tételek mellett tekintik:

a) „egymást követőnek”;

b) a szerződéseket vagy jogviszonyokat határozatlan időre szólónak.

Tájékoztatás és foglalkoztatási lehetőségek (6. szakasz)

1. A munkáltatók a határozott időre alkalmazott munkavállalókat tájékoztatják a vállalkozás vagy az üzem megü- resedett álláslehetőségeiről annak biztosítása érdekében, hogy a többi munkavállalóval azonos lehetőségük legyen állandó beosztásra. Ez a tájékoztatás általános hirdetmény útján biztosítható a vállalkozás vagy üzem erre alkal- mas helyén.

2. Amennyiben lehetséges, a munkáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a határozott időre alkalmazott munkaválla- lók megfelelő képzési lehetőségekben részesüljenek ismereteik bővítése, előmeneteli lehetőségük és foglalkozási mobilitásuk elősegítése érdekében.

Tájékoztatás és konzultáció (7. szakasz)

1. A határozott időre alkalmazott munkavállalókat figyelembe veszik annak a küszöbértéknek a számítása során, amely felett a nemzeti és az európai közösségi jogban előírt munkavállalói érdekképviseletet lehet létesíteni a vállalkozásnál a nemzeti jogszabályok által előírtak szerint.

2. A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek állapítják meg a 7. szakasz 1. bekezdésének alkalmazására irányuló rendelkezéseket a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően, tekintettel a 4. szakasz 1. bekezdésére.

3. Lehetőség szerint, a munkáltatók figyelmet fordítanak arra, hogy a meglévő munkavállalói érdekképviseleteket megfelelően tájékoztassák a vállalkozásnál folytatott határozott ideig tartó munkavégzésről.

Végrehajtási rendelkezések (8. szakasz)

1. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek az ebben a megállapodásban rögzítetteknél a munkavállalókra elő- nyösebb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.

2. Ez a megállapodás nem sérti a közösségi rendelkezéseket, különösen a férfiakkal és a nőkkel szembeni egyenlő bánásmódra vagy lehetőségekre vonatkozó közösségi rendelkezéseket.

3. E megállapodás végrehajtása nem jelenthet jogalapot a munkavállalóknak nyújtott védelem általános szintjének a megállapodás tárgykörében történő csökkentésére.

4. Ez a megállapodás nem befolyásolja a szociális partnerek arra vonatkozó jogát, hogy megfelelő szinten, beleértve az európai szintet is, megállapodásra jussanak e megállapodás rendelkezéseinek módosítása és/vagy kiegészítése tárgyában olyan módon, amely tekintettel van az érintett szociális partnerek különös igényeire.

5. A megállapodás alkalmazásából eredő viták és panaszok megelőzése és elintézése a nemzeti joggal, kollektív megállapodásokkal és a gyakorlattal összhangban történik.

6. Az aláíró felek a Xxxxxx döntését követő öt év elteltével felülvizsgálják e megállapodás alkalmazását, ha ezt a meg- állapodásban részt vevő felek valamelyike kéri.

Xxxxx XXXXXXXXXXXX

az ESZSZ elnöke

Xxxxxxx XXXXXX

a UNICE elnöke

Xxxxxxx XXXXXXXXXX AUYANET

a CEEP elnöke

Xxxxxx XXXXXXXX

az ESZSZ főtitkára

Xxxx X. HUDIG

a UNICE főtitkára

Xxxxx XXXXXXXXXXX

a CEEP főtitkára

1999. március 18.