A tervszerződés és a tervezés mintaszakaszok

A tervszerződés és a tervezés. A II. Világháborút követően csakúgy, mint Európa más országaiban központi irányításra, nemzeti szinten megfogalmazott tervekre volt szükség a háború okozta károk minél gyorsabb felszámolása érdekében. A központi igazgatás szintjén került sor a döntéshozatalra, az állam irányította, határozta meg a célokat, illetve biztosította a megvalósítás eszközeit. A központilag irányított politika azonban az idő múlásával egyre kevésbé felelt meg az új kor elvárásainak. A centralizált irányítás nem vette figyelembe az egyes területek eltérő érdekeit, rendelkezésre álló erőforrásait, és azokat kizárólag egyoldalú érdekek alapján hasznosította. A regionális politika végrehajtása az állam dekoncentrált szervein keresztül valósult meg, ám ezek a hivatalok nem hangolták össze megfelelő mértékben programjaikat sem egymással, sem az érintett területekkel (Xxxxxxx Xx. 1998). Az állam fokozatos visszavonulását a területfejlesztési programozás területén, számos tényező halaszthatatlanná tette. Európaszerte egyre elfogadottabbá vált, hogy cselekvésre, végrehajtásra a régió a legmegfelelőbb keret, éppen ezért az Európai Unióban a régiók egyre jelentősebb pénzügyi források kedvezményezettjei lettek. Az Európai Területfejlesztési Perspektíva, az Unió meghatározó területpolitikai dokumentuma rögzíti, hogy a területfejlesztési tervek készítése során a helyi és regionális „feltételekből, jellemzőkből és kívánalmakból” kell kiindulni (ETP, 1999). Ezeknek a kérdéseknek a kezelése azonban nem oldható meg a központi irányítás szintjén. Elengedhetetlenné vált a megfelelő szintű helyismeret, hogy valóban az állampolgárok által elvárt, a helyi közösség érdekeit legjobban szolgáló diverzifikált fejlődési stratégiák készüljenek. A speciális területi problémák megoldására azonban egyre kevésbé voltak képesek a hagyományos ágazati politikai intézkedések. Az egyszerre több területet is érintő, összetett fejlesztési tendenciák átfogó, integrált stratégiákat követeltek. A mára kialakult rendszer további jellemzője, hogy új szereplők jelentek meg a területfejlesztési programozásban. Az egyszereplős, állami dominanciájú rendszer helyébe olyan struktúra lépett, ahol elengedhetetlen a társadalom, illetve a gazdasági- és nonprofit szervezetek bevonása a területi tervezésbe. Az Európai Kormányzásról készült Fehér Könyvben, és az Európai Területfejlesztési Perspektívában is, a Bizottság kiemeli annak fontosságát, hogy ezek között a szereplők között megfelelő partnerségi kapcsolat alakuljon ki: „együttműkö...