Common use of AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE Clause in Contracts

AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. Az 1996. évi kormányközi konferencia előkészítése során a Parlament a második és a harmadik pillér „közösségiesítésére” szólított fel, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés szerint alkalmazandó döntéshozatali eljárások ezekre is alkalmazhatók legyenek. Miután a Parlament az európai konvent során kitartóan törekedett arra, hogy a korábbi második és harmadik pillért az Unió struktúrájának részévé tegye (1.1.4.), a Lisszaboni Szerződés a nemzetek feletti döntéshozatalt kiterjesztette a korábbi harmadik pillérre (bel- és igazságügyek), és koherens intézményi keretet vezetett be a kül- és biztonságpolitikában, olyan fontos újításokkal, mint az Európai Tanács állandó elnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztsége. A gazdasági és költségvetési irányítás egyre inkább kormányközi szintre kerülésének összefüggésében a Parlament szerepet játszott annak biztosításában, hogy az uniós intézményeket kellően bevonják az I. pontban említett nemzetközi szerződésről folytatott tárgyalásokba. 2019. februárban a Parlament állásfoglalást fogadott el a Szerződés megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról[1], amelyben ajánlásokat fogalmazott meg a megerősített együttműködés jövőbeli alakulására vonatkozóan. A Parlament különösen úgy vélte, hogy ki kell dolgozni egy eljárást a kiemelt politikai jelentőségű területeken létrehozandó megerősített együttműködés gyorsított engedélyezésére, amelynek határideje két egymást követő tanácsi elnökség időtartamánál rövidebb lenne. Felszólította továbbá a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan rendeletre, amely egyszerűsíti és egységesíti a megerősített együttműködés vonatkozó jogi keretét. [1]Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (HL C 449., 2020. 12.23., 16. o.). Az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalásában[2] a Parlament támogatta az általános áthidaló klauzulák (az EUSZ 48. cikke (7) bekezdésének 1. pontja és 48. cikke (7) bekezdésének 2. pontja) és más egyedi áthidaló klauzulák alkalmazását az egyhangú szavazás okozta patthelyzet leküzdése érdekében, anélkül, hogy a szerződések hatályán kívül eső kormányközi megoldásokra kellene törekedni. Az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentés, amelyet 2022. május 9-én terjesztettek a három intézmény elnökei elé, kiemeli az egyhangúságon alapuló döntéshozatali eljárások felülvizsgálatának fontosságát. Az Európai Parlament 2023. július 11-én állásfoglalást[3] fogadott el az uniós szerződésekben foglalt áthidaló klauzulák végrehajtásáról. Xxxx Xxxx 03/2024 [2]Az Európai Parlament 2019. február 13-i állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló vita állásáról (HL C 449., 2020.12.23., 90. o.). [3]Az Európai Parlament 2023. július 11-i állásfoglalása az uniós szerződésekben foglalt áthidaló klauzulák végrehajtásáról.

AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. Az 19962018. évi kormányközi konferencia előkészítése során a Parlament a második és a harmadik pillér „közösségiesítésére” szólított fel, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés szerint alkalmazandó döntéshozatali eljárások ezekre is alkalmazhatók legyenek. Miután a Parlament az európai konvent során kitartóan törekedett arra, hogy a korábbi második és harmadik pillért az Unió struktúrájának részévé tegye (1.1.4.), a Lisszaboni Szerződés a nemzetek feletti döntéshozatalt kiterjesztette a korábbi harmadik pillérre (bel- és igazságügyek), és koherens intézményi keretet vezetett be a kül- és biztonságpolitikában, olyan fontos újításokkal, mint az Európai Tanács állandó elnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztsége. A gazdasági és költségvetési irányítás egyre inkább kormányközi szintre kerülésének összefüggésében a Parlament szerepet játszott annak biztosításában, hogy az uniós intézményeket kellően bevonják az I. pontban említett nemzetközi szerződésről folytatott tárgyalásokba. 2019. februárban április 19-én a Parlament állásfoglalást fogadott el a Szerződés megerősített együttműködésre szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról[1végrehajtásáról[4], amelyben ajánlásokat fogalmazott meg a megerősített együttműködés jövőbeli alakulására vonatkozóan. A Parlament különösen úgy vélterámutat, hogy ki kell dolgozni egy eljárást a kiemelt politikai jelentőségű területeken létrehozandó megerősített együttműködés gyorsított engedélyezésérenemzeti parlamentek javuló tendenciát mutatnak, amelynek határideje két egymást követő tanácsi elnökség időtartamánál rövidebb lenneés aktívan hozzájárulnak az Európai Unió megfelelő alkotmányos működéséhez, több pluralizmust és demokratikus legitimitást biztosítva ezzel. Felszólította továbbá Az állásfoglalás azt is elismeri, hogy a nemzeti kormányoknak a nemzeti parlamentekkel szembeni elszámoltathatósága „az Európai Unión belüli nemzeti parlamenti kamarák szerepének sarokköve”. Miközben emlékeztet rá, hogy a korai előrejelző rendszert ritkán használták a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, a Parlament úgy véli, hogy azt a jelenlegi alkotmányos kereteken belül meg lehetne reformálni. E tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy tegyen a korai előrejelző rendszeren belül határozzon meg „technikai értesítési időszakot” annak érdekében, hogy a jogalkotási aktusok tervezetének a nemzeti parlamenti kamarák általi technikai kézhezvételi dátuma és a nyolchetes időszak kezdő dátuma között további időt biztosítson. A Parlament emellett támogatja azt a lehetőséget, hogy a nemzeti parlamentek konstruktív javaslatokat nyújtsanak be a Bizottságnak annak érdekében, hogy pozitívan befolyásolják az európai vitát és a Bizottság kezdeményezési jogkörét. Az állásfoglalás végezetül számos javaslatot egy olyan rendeletrefogalmaz meg, amely egyszerűsíti melyek célja az Európai Parlament és egységesíti a megerősített nemzeti parlamentek közötti együttműködés vonatkozó jogi keretétmeglévő eszközeinek megerősítése. [1]Az 4]Az Európai Parlament 20192018. február 12április 19-i állásfoglalása a szerződések megerősített együttműködésre szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (HL C 449390., 2020. 12.232019.11.18., 16121. o.). Az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019A Parlament 2024. február 13január 17-i állásfoglalásában[2] én új állásfoglalást fogadott el a szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról[5]. Ebben a Parlament támogatta az általános áthidaló klauzulák (az EUSZ 48. cikke (7) bekezdésének 1. pontja és 48. cikke (7) bekezdésének 2. pontja) és más egyedi áthidaló klauzulák alkalmazását az egyhangú szavazás okozta patthelyzet leküzdése kérte a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást nemzeti parlamentjük számára annak érdekében, anélkülhogy betölthessék az ellenőrzésben álló alkotmányos szerepüket, és javasolta, hogy vonják be regionális parlamentjeiket az EWM működésébe. A Parlament kérte továbbá a szerződések hatályán kívül eső kormányközi megoldásokra kellene törekedninemzeti parlamentek számára az indokolt vélemény kiadására meghatározott jelenlegi nyolchetes határidő meghosszabbítását, mivel az jellegénél fogva korlátozza a szubszidiaritás elvének való megfelelés időben történő ellenőrzését. Javasolta továbbá, hogy hozzanak létre egy ún. „zöld lapos” rendszert, amelynek keretében a nemzeti parlamentek legalább egyharmada előterjeszthet javaslatokat az európai vita „pozitív befolyásolása” érdekében. Az EP Nemzeti Parlamentekkel Folytatott Kapcsolattartás Igazgatósága minden évben éves jelentést tesz közzé az Európai Parlament és az uniós nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról. A jelentés áttekintést nyújt a nemzeti parlamentekkel folytatott parlamentközi együttműködés valamennyi tevékenységéről és fejleményéről, amelyben a 27 tagállam 39 nemzeti parlamentje és kamarája, valamint az Európai Parlament vesz részt. A 2022. évi éves jelentés szerint az abban az évben tartott parlamentközi üléseken megvitatott főbb témák a következők voltak: az EU biztonsága és külső tevékenysége az ukrajnai háborúra válaszul, a Covid19-világjárványt követő helyreállítás, a jogállamiság helyzete a tagállamokban, a NextGenerationEU és a gazdasági helyreállítási tervek, valamint az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentés, amelyet 2022eredményei. május 9Eeva Pavy / ALEXANDRU-én terjesztettek a három intézmény elnökei elé, kiemeli az egyhangúságon alapuló döntéshozatali eljárások felülvizsgálatának fontosságát. Az GEORGE MOȘ 05/2024 [5]Az Európai Parlament 20232024. július 11-én állásfoglalást[3] fogadott el az uniós szerződésekben foglalt áthidaló klauzulák végrehajtásáról. Xxxx Xxxx 03/2024 [2]Az Európai Parlament 2019. február 13január 17-i állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló vita állásáról a szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (HL C 449Elfogadott szövegek, P9_TA(2024)0023)., 2020.12.23., 90. o.). [3]Az Európai Parlament 2023. július 11-i állásfoglalása az uniós szerződésekben foglalt áthidaló klauzulák végrehajtásáról.

AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. Az 1996Európai Parlamentnek az Európai Konventben vállalt szerepéről és a korábbi kormányközi konferenciákon való részvételéről az 1.1.4. sz. ismertetőben olvashat. A portugál elnökség alatt megrendezett és a Lisszaboni Szerződés aláírásához vezető 2007. évi kormányközi konferencia előkészítése során volt az első ilyen jellegű konferencia, amelyre a Parlament képviselőket küldött (összesen hármat). A Lisszaboni Szerződés aláírását követően majdnem egy évtizeddel a második és Parlament elismerte, hogy egyes rendelkezéseit nem a harmadik pillér „közösségiesítésére” szólított fellegteljesebb mértékben alkalmazták. Ezért 2017. február 16-án állásfoglalást fogadott el az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról, amely számos ajánlást fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogyan lehetne kiteljesíteni e potenciált annak érdekében, hogy az Unió hatékonyabban tudja kezelni a jelenlegi globális kihívásokat. Ugyanezen a napon egyik másik állásfoglalást is elfogadott az Európai Közösséget létrehozó Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról, amely konkrét javaslatokat tesz a szerződés szerint alkalmazandó döntéshozatali eljárások ezekre reformjára vonatkozóan. Az EU az utóbbi időben több válsággal is alkalmazhatók legyenekszembesült, elsősorban a brexit, a jogállamiság, a többéves pénzügyi keret, a Covid19-járvány és az Ukrajna elleni orosz invázió kapcsán. Miután E válságok kezelése ismét rávilágított a Parlament jelenlegi irányítási rendszer hiányosságaira, és a hatékony döntéshozatal hiánya hozzájárult az európai konvent során kitartóan törekedett arraprojekt közvélemény általi támogatottságának csökkenéséhez. A jelenlegi kihívásokra válaszul az uniós intézmények 2021. március 10-én elindították az Európa jövőjéről szóló konferenciát, amelynek célja, hogy a korábbi második és harmadik pillért polgárok beleszólhassanak abba, hogy miként alakítsák át az Unió struktúrájának részévé tegye (1.1.4.), a Lisszaboni Szerződés a nemzetek feletti döntéshozatalt kiterjesztette a korábbi harmadik pillérre (bel- és igazságügyek)EU-t, és koherens intézményi keretet vezetett be a kül- növeljék döntéshozatali eljárásainak hatékonyságát és biztonságpolitikában, olyan fontos újításokkal, mint az Európai Tanács állandó elnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztségeátláthatóságát. A gazdasági és költségvetési irányítás egyre inkább kormányközi szintre kerülésének összefüggésében a Parlament szerepet játszott annak biztosításában, hogy az uniós intézményeket kellően bevonják az I. pontban említett nemzetközi szerződésről folytatott tárgyalásokba. 2019. februárban a Parlament állásfoglalást fogadott el a Szerződés megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról[1], amelyben ajánlásokat fogalmazott meg a megerősített együttműködés jövőbeli alakulására vonatkozóan. A Parlament különösen úgy vélte, hogy ki kell dolgozni egy eljárást a kiemelt politikai jelentőségű területeken létrehozandó megerősített együttműködés gyorsított engedélyezésére, amelynek határideje két egymást követő tanácsi elnökség időtartamánál rövidebb lenne. Felszólította továbbá a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan rendeletre, amely egyszerűsíti és egységesíti a megerősített együttműködés vonatkozó jogi keretét. [1]Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (HL C 449., 2020. 12.23., 16. o.). Az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalásában[2] a Parlament támogatta az általános áthidaló klauzulák (az EUSZ 48. cikke (7) bekezdésének 1. pontja és 48. cikke (7) bekezdésének 2. pontja) és más egyedi áthidaló klauzulák alkalmazását az egyhangú szavazás okozta patthelyzet leküzdése érdekében, anélkül, hogy a szerződések hatályán kívül eső kormányközi megoldásokra kellene törekedni. Az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentés, amelyet 2022. május 9-én terjesztettek befejezte munkáját, amelynek eredményeként 49 javaslat született, amelyek közül néhány az uniós szerződések módosítását teszi szükségessé. Következésképpen a három intézmény elnökei elé, kiemeli az egyhangúságon alapuló döntéshozatali eljárások felülvizsgálatának fontosságátParlament 2022. Az Európai Parlament június 9- én állásfoglalást fogadott el a szerződések felülvizsgálatára irányuló konvent létrehozására irányuló felhívásról; 2023. július 11-én állásfoglalást[3] fogadott el az uniós szerződésekben foglalt szereplő áthidaló klauzulák végrehajtásárólzáradékok végrehajtásáról ; valamint 2023. november 22-én a szerződések módosítására irányuló javaslatokról. Azzal, hogy a Parlament az Európai Tanácsot a szerződések felülvizsgálatát célzó konvent összehívására szólítja fel, korszerűsíteni kívánja a jogalkotási eljárásokat a jelenlegi kihívások kezelése és az EU hatékonyságának növelése érdekében. Xxxx Xxxx 03/2024 [2]Az Európai Parlament 2019. február 13-i állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló vita állásáról (HL C 449., 2020.12.23., 90. o.). [3]Az Európai Parlament 2023. július 11-i állásfoglalása az uniós szerződésekben foglalt áthidaló klauzulák végrehajtásáról.04/2024

AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. Az 1996Európai Parlament az 1960-as évek óta több alkalommal is hangot adott véleményének a választójog kérdéseit illetően, és az EK-Szerződés 138. évi kormányközi konferencia előkészítése során a cikkével (jelenleg az EUMSZ 223. cikke) összhangban javaslatokat tett. Az Európai Parlament a második és a harmadik pillér „közösségiesítésére” szólított felmegválasztására vonatkozó valóban egységes eljárás hiánya mutatja, hogy milyen nehéz eltérő nemzeti hagyományokat harmonizálni. Az Amszterdami Szerződésben rögzített lehetőség a közös elvek elfogadására csak részben tette lehetővé e nehézségek megoldását. Az Európai Parlament egyetértéséhez kötött egységes eljárás elfogadására vonatkozó, az Európai Közösséget létrehozó szerződés szerint alkalmazandó döntéshozatali eljárások ezekre is alkalmazhatók legyenekEUMSZ 223. Miután a Parlament az európai konvent során kitartóan törekedett arra, hogy a korábbi második és harmadik pillért az Unió struktúrájának részévé tegye (1.1.4.), a Lisszaboni Szerződés a nemzetek feletti döntéshozatalt kiterjesztette a korábbi harmadik pillérre (bel- és igazságügyek), és koherens intézményi keretet vezetett be a kül- és biztonságpolitikában, olyan fontos újításokkal, mint az Európai Tanács állandó elnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztségecikkében megfogalmazott törekvés megvalósítása még várat magára. A gazdasági közös választási eljárás korszerűsítésére és költségvetési irányítás egyre inkább kormányközi szintre kerülésének összefüggésében „európaiasítására” irányuló parlamenti erőfeszítések eredményeképpen 1997-ben egységes választási eljárásra irányuló javaslat született, melynek lényegi elemeit beépítették a Tanács 2002-es határozatába. Az Európai Parlament szerepet játszott annak biztosításában, hogy az uniós intézményeket kellően bevonják az I. pontban említett nemzetközi szerződésről folytatott tárgyalásokba2015. 2019. februárban a Parlament november 11-én állásfoglalást fogadott el az Európai Unió választási jogának reformjáról. Az Alkotmányügyi Bizottság jogalkotási kezdeményezése a Szerződés megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról[1]1976. évi választási okmány módosítására irányuló javaslatot terjesztett elő azzal a céllal, amelyben ajánlásokat fogalmazott meg hogy demokratikusabbá tegyék az európai választásokat és növeljék a megerősített együttműködés jövőbeli alakulására vonatkozóannyilvánosság részvételét a választási folyamatban. A Parlament különösen úgy vélte, hogy ki kell dolgozni egy eljárást által javasolt módosításokat részben elfogadták és azokat a kiemelt politikai jelentőségű területeken létrehozandó megerősített együttműködés gyorsított engedélyezésére, amelynek határideje két egymást követő tanácsi elnökség időtartamánál rövidebb lenne2018. Felszólította továbbá a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan rendeletre, amely egyszerűsíti és egységesíti a megerősített együttműködés vonatkozó jogi keretét. [1]Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (HL C 449., 2020. 12.23., 16. o.). Az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019. február július 13-i állásfoglalásában[2] (EU, Euratom) 2018/994 tanácsi határozatba belefoglalták. A Tanács azonban nem értett egyet a Parlament támogatta közös választókerület létrehozására és a Bizottság elnöki tisztségére megnevezett csúcsjelöltekre irányuló javaslatával. A Parlament az általános áthidaló klauzulák (az EUSZ 48Európai Parlament összetételéről szóló 2018. cikke (február 7) bekezdésének 1. pontja és 48. cikke (7) bekezdésének 2. pontja) és más egyedi áthidaló klauzulák alkalmazását az egyhangú szavazás okozta patthelyzet leküzdése érdekében, anélkül-i határozat megszavazásával döntött arról, hogy miután az Egyesült Királyság kilép az EU- ból 751-ről és 705-re csökkenjen a szerződések hatályán kívül eső kormányközi megoldásokra kellene törekedni. Az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentésképviselői helyek száma, amelyet 2022. május 9-én terjesztettek és újraosszák a három intézmény elnökei elé, kiemeli az egyhangúságon alapuló döntéshozatali eljárások felülvizsgálatának fontosságátbrexit következtében felszabaduló egyes helyeket a kis mértékben alulreprezentált uniós országok között (1.3.3). Az Európai Parlament 2023. július 11szeptember 13-án állásfoglalást fogadott el, amelyben egyetértését adta az Európai Tanács azon határozattervezetéhez, amely 705-ről 720-ra növeli az európai parlamenti képviselői helyek számát a 2024-es választásokon. 2012. november 22-én állásfoglalást[3] fogadott el az uniós szerződésekben foglalt áthidaló klauzulák végrehajtásáról. Xxxx Xxxx 03/2024 [2]Az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, melyben arra sürgette az európai politikai pártokat, hogy a Parlament és a Bizottság politikai legitimációjának megerősítése érdekében a 2014-es választások során állítsanak jelölteket a Bizottság elnöki posztjára. Ezt a rendelkezést még a 2014. évi választások előtt végrehajtották, és így az első ízben a 2014-es választásokon indultak e vezető jelöltek. Végül a 2014-es választások eredményeképpen 2014. október 22- én az Európai Parlament az egyik ilyen jelöltet, Jean-Claude Junckert választotta meg a Bizottság elnökének. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7- i határozatában a Parlament kimondta, hogy készen áll arra, hogy elutasítson az Európai Bizottság elnöki posztjáért induló minden olyan jelöltet, aki nem volt valamely európai szintű politikai párt csúcsjelöltje („Spitzenkandidat”) a 2019. február 13évi európai parlamenti választásokat megelőző időszakban. A 2019-es választásokat követően azonban Ursula von der Leyent, aki nem volt Spitzenkandidat, a Bizottság elnökévé választották. 2023. november 22-én a Parlament plenáris ülése szavazott a Szerződések módosítására irányuló javaslatairól, beleértve a Bizottság megválasztásának felülvizsgálatát is. 2003-ban létrehozták az európai politikai pártok finanszírozási rendszerét, amely politikai alapítványok (1.3.3) létrehozását is lehetővé teszi uniós szinten. Az (EK) 2004/2003 rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta az Európai Parlament és a Tanács 2014. október 22-i, az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU, Euratom rendelet. A 2014. évi rendeletet az európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok finanszírozásáról szóló, 2017. június 15-i állásfoglalása parlamenti állásfoglalást követően a módosították. Az állásfoglalásban a társfinanszírozás szintjét és az európai parlamenti képviselők többpárti tagságának lehetőségét illető hiányosságokra mutattak rá annak biztosítása érdekében, hogy a 2018. május 3-i (EU, Euratom) 2018/673 európai parlamenti és tanácsi rendelet révén megfelelő legyen az európai politikai pártok és alapítványok finanszírozására fordított közpénzek felhasználása. Egyes közelmúltbeli események rámutattak arra, hogy az online kommunikáció kockázatot jelenthet a választási folyamatokra és a demokráciára nézve (a személyes adatok választásokkal összefüggő manipulálása). A személyes adatok jogellenes használatának megelőzésére az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, 2014. évi rendelet új módosításait ezt követően fogadták el (az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2019/493 rendelete (2019. március 25.) a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak az európai parlamenti választásokkal összefüggésben történő megsértésével kapcsolatos ellenőrzési eljárás tekintetében az 1141/2014/EU, Euratom rendelet módosításáról). A Parlament és a Tanács által elfogadott új szabályok célja a választási folyamat online félretájékoztatási kampányokkal szembeni védelme, amelyek során visszaélnek a szavazók személyes adataival, továbbá a szabályok lehetővé teszik pénzügyi szankciók kiszabását azon európai politikai pártokra és alapítványokra, amelyek szándékosan befolyásolják vagy megpróbálják befolyásolni az európai választások eredményét azáltal, hogy kihasználják az adatvédelmi szabályok megsértését. Ezenkívül a Parlament 2017. június 15-i, az online platformokról és a digitális egységes piacról szóló állásfoglalását követően – amelyben felkérte a Bizottságot, hogy a valótlan tartalmak terjesztésének visszaszorítása érdekében vizsgálja meg a jogalkotáson alapuló beavatkozás lehetőségét – a Bizottság 2018 áprilisában közzétette „Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére” című közleményét, és egy uniós szintű gyakorlati kódexre tett javaslatot, amelyet 2018 szeptemberében három online platform írt alá. A Bizottság 2018. decemberi cselekvési terve a dezinformációval szemben egyéb intézkedések mellett sürgeti az online platformokat, hogy gyorsan és hatékonyan hajtsák végre a kötelezettségvállalásokat, és összpontosítsanak az európai választások szempontjából sürgős intézkedésekre, ideértve a hamis felhasználói fiókok törlését, az internetes robotok üzenetküldési tevékenységeinek címkézését, valamint a dezinformáció felderítése és a tényeken alapuló tartalmak láthatóbbá tétele érdekében a tényellenőrzőkkel és kutatókkal való együttműködést. A 2019. májusi európai választásokat megelőzően a Bizottság felkérte a gyakorlati kódexet aláíró három platformot, hogy havonta számoljanak be a reklámok elhelyezése ellenőrzésének javítása, a politikai és témafókuszú hirdetések átláthatóságának biztosítása, valamint a hamis felhasználói fiókok jelentett probléma kezelése és az internetes robotok rosszindulatú használata elleni küzdelem érdekében tett intézkedéseikről. Az európai választások értékeléséről szóló, 2020. november 26-i állásfoglalásában a Parlament az alábbiak megvizsgálását javasolta az európai választási folyamat javítása érdekében, többek között az Európa jövőjéről szóló vita állásáról konferencián: — új távoli szavazási módszerek a polgárok számára az európai választások során, különleges vagy kivételes körülmények között, — a jelöltekre vonatkozó közös szabályok a választásokon való indulás során, valamint a kampányra és a finanszírozásra vonatkozó közös szabályok, — a passzív és aktív választójogra vonatkozó harmonizált előírások a tagállamokban, beleértve annak megfontolását, hogy a szavazók alsó korhatárát valamennyi tagállamban 16 évre csökkentsék, — a képviselők távollétének időtartamára vonatkozó rendelkezések, például szülési szabadság, szülői szabadság vagy súlyos betegség esetén. A Parlament felszólította a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a szavazati joggal rendelkező összes állampolgáruk – beleértve a származási országukon kívül élő uniós állampolgárokat, a hajléktalanokat és a nemzeti jogszabályokkal összhangban ilyen jogokat élvező fogvatartottakat is – gyakorolhassák ezt a jogot. A Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatának kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság (HL C 449., 2020.12.23., 90. o.). [3]Az Európai Parlament PEGA bizottság) 2023. július 11június 15-i állásfoglalása az uniós szerződésekben foglalt áthidaló klauzulák végrehajtásáróljelentését követően a Parlament ajánlást fogadott el, amelyben felhívta a Bizottságot, hogy állítson fel egy különleges munkacsoportot a nemzeti választási bizottságok részvételével a 2024- es európai választások Unió-szerte történő védelme érdekében. Erre azonban a Bizottságtól nem érkezett válasz.