AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. Az 1996. évi kormányközi konferencia előkészítése során a Parlament a második és a harmadik pillér „közösségiesítésére” szólított fel, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés szerint alkalmazandó döntéshozatali eljárások ezekre is alkalmazhatók legyenek. Miután a Parlament az európai konvent során kitartóan törekedett arra, hogy a korábbi második és harmadik pillért az Unió struktúrájának részévé tegye (1.1.4.), a Lisszaboni Szerződés a nemzetek feletti döntéshozatalt kiterjesztette a korábbi harmadik pillérre (bel- és igazságügyek), és koherens intézményi keretet vezetett be a kül- és biztonságpolitikában, olyan fontos újításokkal, mint az Európai Tanács állandó elnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztsége. A gazdasági és költségvetési irányítás egyre inkább kormányközi szintre kerülésének összefüggésében a Parlament szerepet játszott annak biztosításában, hogy az uniós intézményeket kellően bevonják az I. pontban említett nemzetközi szerződésről folytatott tárgyalásokba. 2019. februárban a Parlament állásfoglalást fogadott el a Szerződés megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról[1], amelyben ajánlásokat fogalmazott meg a megerősített együttműködés jövőbeli alakulására vonatkozóan. A Parlament különösen úgy vélte, hogy ki kell dolgozni egy eljárást a kiemelt politikai jelentőségű területeken létrehozandó megerősített együttműködés gyorsított engedélyezésére, amelynek határideje két egymást követő tanácsi elnökség időtartamánál rövidebb lenne. Felszólította továbbá a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan rendeletre, amely egyszerűsíti és egységesíti a megerősített együttműködés vonatkozó jogi keretét. [1]Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (HL C 449., 2020. 12.23., 16. o.). Az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalásában[2] a Parlament támogatta az általános áthidaló klauzulák (az EUSZ 48. cikke (7) bekezdésének 1. pontja és 48. cikke (7) bekezdésének 2. pontja) és más egyedi áthidaló klauzulák alkalmazását az egyhangú szavazás okozta patthelyzet leküzdése érdekében, anélkül, hogy a szerződések hatályán kívül eső kormányközi megoldásokra kellene törekedni. Az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentés, amelyet 2022. május 9-én terjesztettek a három intézmény elnökei elé, kiemeli az egyhangúságon alapuló döntéshozatali el...
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. A kormányközi konferenciák összehívása előtt konzultáltak az Európai Parlamenttel. A Parlament – eseti alapon – a kormányközi konferenciákban is részt vett; a legutóbbi három alkalommal, esettől függően, elnöke vagy két tagja képviselte. Ezt az ismertetőt az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya készítette.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. Az Európai Parlament kezdeményezte a szubszidiaritás elvének bevezetését azzal, hogy 1984. február 14-én, az EUSZ tervezetének elfogadása során javasolt egy olyan rendelkezést, amely szerint amennyiben a szerződés az Uniót a tagállamokéval egylényegű hatáskörrel ruházza fel, akkor uniós normatív jogi aktus elfogadásának hiányában a tagállamok intézkedhetnek. Ezen túlmenően a javaslat hangsúlyozza, hogy az Uniónak csak olyan feladatok végrehajtása érdekében kell fellépnie, amelyek közösen hatékonyabban megvalósíthatók, mint ha az egyes tagállamok külön-külön járnának el. A Parlament e javaslatokat több állásfoglalásban is megismételte (pl. az 1989. november 23- i és december 14-i, az 1990. július 12-i és november 21-i, valamint az 1995. május 18-i állásfoglalások), kinyilvánítva ezekben a szubszidiaritás elvéhez való ragaszkodását.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. A Parlament a közbeszerzési csomag 2014. január 15-i elfogadását megelőzően számos állásfoglalást elfogadott a témában, ideértve a közbeszerzéseket érintő új fejleményekről szóló 2010. május 18-i, az állami megrendelések uniós és harmadik országbeli piacaihoz való egyenlő hozzáférésről szóló 2011. május 12-i, valamint a közbeszerzési politika modernizálásáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalását. Ezekben az állásfoglalásokban a Parlament egyszerűsítési intézkedésekre és a jogbiztonság fokozására szólított fel, valamint arra, hogy a szerződések odaítélésekor vegyék figyelembe az értéket és a fenntarthatóságot.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. A korábbi kormányközi konferenciákhoz hasonlóan a Parlament aktív szerepet vállalt a 2000. évi kormányközi konferencia előkészítésében, és kifejtette véleményét a konferencia menetrendjéről, valamint annak fejleményeiről és célkitűzéseiről. Véleményt nyilvánított az Alapjogi Charta (1.1.6.) lényegéről és jogi vonatkozásairól is. Kitartott amellett, hogy a következő kormányközi konferenciának egy olyan átlátható folyamatnak kell lennie, amely bevonja az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselőit, a Bizottságot, valamint a hétköznapi emberek hozzájárulásait, és eredményeit egy alkotmányjellegű dokumentum révén kell bemutatni.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. A megfigyelők többsége úgy vélte, hogy az európai parlamenti képviselők döntő hatást gyakoroltak a konvent működésére. Számos olyan szempontot lehet felsorolni, amely lehetővé tette a képviselők számára, hogy jelentős mértékben befolyásolják a konventben zajló vitákat és azok kimenetelét: ilyen például a nemzetközi környezetben való tárgyalási tapasztalatuk, valamint az, hogy a konvent a Parlament épületeiben ülésezett. Ezenkívül ezek aktívan hozzájárultak az európai parlamenti képviselőkből és a nemzeti parlamentek képviselőiből
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. A Parlament úgy véli, hogy a szociális párbeszéd a tagállamok hagyományainak egyik nélkülözhetetlen eleme, és nagyobb szerepet kíván biztosítani az európai szintű háromoldalú megbeszélések számára. Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága uniós szinten gyakran felhívást intézett a szociális partnerekhez, hogy ismertessék nézeteiket, mielőtt jelentés vagy vélemény készül bármely fontos kérdésről. Az Európai Parlament emellett több ízben emlékeztette a Bizottságot arra, hogy olyan összefüggő, európai szintű iparpolitikára van szükség, amelyben a szociális partnerek játsszák a központi szerepet. A Lisszaboni Szerződés egyértelműen rendelkezik a Parlament arra irányuló jogáról, hogy tájékoztatást kapjon az uniós szinten megkötött kollektív megállapodások végrehajtásáról (az EUMSZ 155. cikke), valamint a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésére irányuló bizottsági kezdeményezésekről (az EUMSZ 156. cikke), beleértve az egyesülési jog, valamint a munkaadók és munkavállalók közötti kollektív tárgyalások területét is. A gazdasági válság közepette a Parlament ismételten hangsúlyozta, hogy a szociális párbeszéd elengedhetetlen az Európa 2020 stratégia (2009/2220(INI)) foglalkoztatási célkitűzéseinek teljesítéséhez. 2012 januárjában hangsúlyozta, hogy azzal, hogy az éves növekedési jelentés ajánlásai a költségvetési konszolidációra összpontosítanak, nemcsak a munkahelyteremtést és a szociális jólétet akadályozzák, hanem magát a szociális párbeszédet is. Az európai szemeszter 2017-es ciklusáról szóló állásfoglalásában[2] ezenkívül a Parlament ismételten hangsúlyozta a szociális párbeszéd jelentőségét, és szorgalmazta a szociális partnerek szerepének megerősítését az új gazdaságirányítási folyamatban. Uniós szintű részvételük 2014 óta bizonyos mértékben növekedett, nemzeti szinten pedig a helyzet továbbra is eltérő képet mutat, és a szociális partnerek úgy vélik, részvételük mindkét szinten inkább informatív, nem pedig valóban konzultatív jellegű. A válság által leginkább érintett országok gazdasági kiigazító programjai tekintetében a Parlament a trojka (az Európai Központi Bank, a Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap) euróövezet programországaival kapcsolatos szerepének és műveleteinek foglalkoztatási és szociális vetületeiről szóló, 2014. március 13-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a szociális partnerekkel nemzeti szinten konzultálni kellett volna, vagy be kellett volna őket vonni a programok kezdeti kialakításába. A Parlament a szociális jogok európai pillé...
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. A Parlament régóta igen keményen küzd a szabad mozgás jogának érvényesítéséért, amelyet az Európai Unió egyik alapvető elvének tekint. „A szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartásáról az Unióban” című, 2014. január 16-i állásfoglalásában a Parlament elutasította a szabad mozgáshoz való jog korlátozására irányuló törekvéseket, és felszólította a tagállamokat, hogy tartsák be a szerződésből eredő kötelezettségüket a mozgás szabadságára vonatkozó uniós szabályok terén, és biztosítsák, hogy valamennyi tagállam betartsa az egyenlőség elvét és a mozgás szabadságához kötődő alapvető jogot. A Parlament az uniós polgárok szabad mozgása és a belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i és az uniós polgárságról szóló, 2017. évi jelentésről szóló, 2017. december 12-i állásfoglalásában ismételten kérte a szabad mozgás előtt álló akadályok felszámolását. Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésére vonatkozó döntése nyomán a szabad mozgás egyik fő bírálója távozott.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. A versenypolitikában a Parlament legfőbb szerepe a végrehajtó hatalom ellenőrzése. A versenypolitikáért felelős biztos évente többször is megjelenik a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) előtt, hogy ismertesse politikáját, és hogy megtárgyalják az egyes határozatokat. A versenyjog területén a Parlament leginkább csupán konzultációs eljárás keretében vesz részt. Befolyása ezért az Európai Bizottság és a Tanács befolyásához képest korlátozott. A Parlament, többek között az Európai Bizottság versenypolitikáról szóló éves jelentéséről szóló állásfoglalásaiban többször kérte a rendes jogalkotási eljárás kiterjesztését a versenyjogra. A közelmúltban a rendes jogalkotási eljárást alkalmazták a kártérítési keresetekre és a tagállami versenyhatóságok helyzetének megerősítésére vonatkozó, fent említett irányelvek esetében. A Parlament mindkét esetben (az ECON bizottsággal mint illetékes bizottsággal) társjogalkotóként járt el. A nyolcadik jogalkotási ciklus során három, a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE 1, TAXE 2, TAXE 3) vizsgálta az annak értékelésére szolgáló intézkedéseket, hogy az egyes tagállamokban hogyan egyeztethetők össze a feltételes adómegállapítások az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal, illetve hogy hogyan lehetne egyértelműsíteni a kölcsönös információcserére vonatkozó előírásokat. 2020 szeptemberében létrejött az adóügyi albizottság (FISC), hogy folytassa ezt a munkát, és biztosítsa, hogy a Parlament nemzeti, uniós és globális szinten előmozdítsa a méltányos adóztatást. A Parlament továbbra is figyelemmel kíséri a versenypolitika alakulását és a Bizottság e téren végzett munkáját. Az ECON versenypolitikával foglalkozó külön munkacsoportja és a Bizottság versenypolitikáról szóló éves jelentéséről szóló éves parlamenti állásfoglalások szakpolitikai kezdeményezéseket fogalmaznak meg és iránymutatást nyújtanak az EU versenypolitikai kihívásainak kezelésére vonatkozó parlamenti állásponthoz.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE. A korábbi kormányközi konferenciákhoz hasonlóan a Parlament is aktívan részt vett a 2000. évi kormányközi konferencia előkészítésében. A szerződések reformjának előkészítéséről és a soron következő kormányközi konferenciáról szóló, 1999. november 18-i, valamint a Nizzai Szerződésről és az Európai Unió jövőjéről szóló, 2001. május 31-i állásfoglalásában kifejtette véleményét a konferencia menetrendjéről, valamint annak fejleményeiről és célkitűzéseiről. Véleményt nyilvánított az Alapjogi Charta lényegéről és jogi vonatkozásairól is. Kitartott amellett, hogy a következő kormányközi konferenciának egy olyan átlátható folyamatnak kell lennie, amely bevonja az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselőit, a Bizottságot, valamint a hétköznapi emberek hozzájárulásait, és eredményeit egy alkotmányjellegű dokumentum révén kell bemutatni.