Common use of Deviza-liberalizáció Clause in Contracts

Deviza-liberalizáció. Forrás: MNB Magyarországon 1931. óta kötött devizagazdálkodás volt érvényben; a deviza-liberalizáció folyamata a rendszerváltást követő évtizedben, fokozatosan ment végbe. A kezdeti időszakban a jelentős külső adósságszolgálat, továbbá a folyó fizetési mérleghiányból adódó devizaigény fedezése tette szükségessé a korlátozások fenntartását. A liberalizáció első lépését a külkereskedelmi tranzakciókra vonatkozó kötöttségek és korlátozások leépítése jelentette; ezt követte a hosszú távú, tartós külföldi tőkemozgások felszabadítása, ami lehetővé tette a 90-es évek közepétől meginduló jelentős külföldi működőtőke beáramlást. A rövid tőkemozgások korlátozása 2001-ig érvényben maradt, így védve a belföldi pénzügyi egyensúlyt a nemzetközi tőkepiacok hangulatváltozásaitól, a spekulatív tőkék hektikus be- és kiáramlásának kockázatától. A teljes körű deviza-liberalizációra 2001. nyarán, a monetáris politikai rezsim átalakítását követően került sor. 1995 márciusától 2001 őszéig csúszó leértékeléses árfolyamrendszer volt érvényben, ennek keretében a forint nominális árfolyama egy előre meghatározott leértékelődési pályán mozgott. A leértékelés ütemét a jegybank fokozatosan 0%-ra mérsékelte, így 2001. október 1-jétől 276,1 forint / Euró árfolyamon rögzült a hivatalos sávközép. A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 4-én az intervenciós sávot a korábbi ±2,25%-ról ±15%-ra szélesítette, ami a forint piaci árfolyamának számottevő erősödéséhez vezetett. A rugalmasabb árfolyamrendszerben az árfolyam volatilitása jelentősen megemelkedett. 305 285 265 245 erős sávszél 225

Deviza-liberalizáció. Forrás: MNB Magyarországon 1931. óta kötött devizagazdálkodás volt érvényben; a deviza-liberalizáció folyamata a rendszerváltást követő évtizedben, fokozatosan ment végbe. A kezdeti időszakban a jelentős külső adósságszolgálat, továbbá a folyó fizetési mérleghiányból adódó devizaigény fedezése tette szükségessé a korlátozások fenntartását. A liberalizáció első lépését a külkereskedelmi tranzakciókra vonatkozó kötöttségek és korlátozások leépítése jelentette; ezt követte a hosszú távú, tartós külföldi tőkemozgások felszabadítása, ami lehetővé tette a 90-es évek közepétől meginduló jelentős külföldi működőtőke beáramlást. A rövid tőkemozgások korlátozása 2001-ig érvényben maradt, így védve a belföldi pénzügyi egyensúlyt a nemzetközi tőkepiacok hangulatváltozásaitól, a spekulatív tőkék hektikus be- és kiáramlásának kockázatától. A teljes körű deviza-liberalizációra 2001. 2001 nyarán, a monetáris politikai rezsim átalakítását követően került sor. 1995 márciusától 2001 őszéig csúszó leértékeléses árfolyamrendszer volt érvényben, ennek keretében a forint nominális árfolyama egy előre meghatározott leértékelődési pályán mozgott. A leértékelés ütemét a jegybank fokozatosan 0%-ra mérsékelte, így 2001. október 1-jétől 276,1 forint / Euró árfolyamon rögzült a hivatalos sávközép. A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 4-én az intervenciós sávot a korábbi ±2,25%-ról ±15%-ra szélesítette, ami a forint piaci árfolyamának számottevő erősödéséhez vezetett. A rugalmasabb árfolyamrendszerben az árfolyam volatilitása jelentősen megemelkedett. 305 285 265 245 erős sávszél 225225 99. jan 00. jan 01. jan 02. jan 03. jan 04. jan 05. jan 06. jan forrás: Bloomberg A hazai valuta 2002 októberétől – a közelgő EU-bővítést jóváhagyó írországi népszavazás hatására – ismét erősödni kezdett, és 2003 elejére az árfolyam megközelítette az erős sávszélet. Január közepén külföldi befektetők nagy összegű, spekulációs célú forint- vásárlásba kezdtek, az intervenciós sáv erős szélének eltolására, a forint további felértékelődésére számítva. A spekulációs támadást a jegybank a kamatszint drasztikus csökkentésével törte le, ami az árfolyam mintegy 5%-os gyengülését eredményezte. 2003. tavaszára az árfolyam a 245-246 forint / Eurós sávban stabilizálódott. A támadás után néhány hónapra megnyugodtak a pénzpiacok, de a külső egyensúly tovább romlott. Ennek hatására a forint enyhén gyengülni kezdett, amit aztán jelentősen felerősített a június 4-én hozott közös kormányzati-jegybanki döntés a forint árfolyamsávjának eltolásáról. Ez a lépés az említett körülmények között zavarodottságot és általános bizalomvesztést keltett a befektetők körében, ezért a jegybank két lépésben 300 bázisponttal emelte az irányadó kamatlábat. Az új, 282,36 forint/Eurós sávközép körüli +/- 15 százalékos sávban az árfolyam 270 forint/Euróig gyengült, majd 255-260 környékén alakult ki az új egyensúly. 2003 novemberében a továbbra sem kedvező makrogazdasági adatok mellett az állampapír-piaci kereslet is megcsappant. A külföldiek állampapír-eladása miatt újabb 300 bázispontos kamatemelésre kényszerült a jegybank, és az árfolyam 270 forint/Euróig gyengült. 2004 elején kedvező gazdasági folyamatok bontakoztak ki mind itthon, mind a világgazdaságban, így az árfolyam jelentősen erősödött. 2004-2005-ben az árfolyam jelentősen stabilizálódott. Az átlagos árfolyam 2004-ben 251,7 forint/Euró volt, 2005 során a forint árfolyama a 248 forint/Euró átlagos érték körül mozgott. 2006 tavaszán és nyarán azonban a forint árfolyama jelentős mértékben gyengült. Tavasszal a választások, a nyár folyamán a költségvetési megszorító intézkedések nem kedvező befektetői fogadtatása, valamint kedvezőtlen világgazdasági tényezők (kamatemelések a fejlett piacokon, s emiatt mérséklődő kockázatvállalási kedv, valamint a kiéleződő közel-keleti helyzet, s a régió kedvezőtlenebb megítélése) hatására az árfolyamsáv – 282,36 Ft/Eurós – közepéig gyengült a forint árfolyama.

Deviza-liberalizáció. Forrásforrás: MNB Magyarországon 1931. óta kötött devizagazdálkodás volt érvényben; a deviza-liberalizáció folyamata a rendszerváltást követő évtizedben, fokozatosan ment végbe. A kezdeti időszakban a jelentős külső adósságszolgálat, továbbá a folyó fizetési mérleghiányból adódó devizaigény fedezése tette szükségessé a korlátozások fenntartását. A liberalizáció első lépését a külkereskedelmi tranzakciókra vonatkozó kötöttségek és korlátozások leépítése jelentette; ezt követte a hosszú távú, tartós külföldi tőkemozgások felszabadítása, ami lehetővé tette a 90-es évek közepétől meginduló jelentős külföldi működőtőke beáramlást. A rövid tőkemozgások korlátozása 2001-ig érvényben maradt, így védve a belföldi pénzügyi egyensúlyt a nemzetközi tőkepiacok hangulatváltozásaitól, a spekulatív tőkék hektikus be- és kiáramlásának kockázatától. A teljes körű deviza-liberalizációra 2001. 2001 nyarán, a monetáris politikai rezsim átalakítását követően került sor. 1995 márciusától 2001 őszéig csúszó leértékeléses árfolyamrendszer volt érvényben, ennek keretében a forint nominális árfolyama egy előre meghatározott leértékelődési pályán mozgott. A leértékelés ütemét a jegybank fokozatosan 0%-ra mérsékelte, így 2001. október 1-1- jétől 276,1 forint / Euró árfolyamon rögzült a hivatalos sávközép. A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 4-én az intervenciós sávot a korábbi ±2,25%-ról ±15%-ra szélesítette, ami a forint piaci árfolyamának számottevő erősödéséhez vezetett. A rugalmasabb árfolyamrendszerben az árfolyam volatilitása jelentősen megemelkedett. 305 285 265 245 225 99. jan 00. jan 01. jan 02. jan 03. jan 04. jan 05. jan 06. jan A hazai valuta 2002 októberétől – a közelgő EU-bővítést jóváhagyó írországi népszavazás hatására – ismét erősödni kezdett, és 2003 elejére az árfolyam megközelítette az erős sávszél 225sávszélet. Január közepén külföldi befektetők nagy összegű, spekulációs célú forint- vásárlásba kezdtek, az intervenciós sáv erős szélének eltolására, a forint további felértékelődésére számítva. A spekulációs támadást a jegybank a kamatszint drasztikus csökkentésével törte le, ami az árfolyam mintegy 5%-os gyengülését eredményezte. 2003. tavaszára az árfolyam a 245-246 forint / Eurós sávban stabilizálódott. A támadás után néhány hónapra megnyugodtak a pénzpiacok, de a külső egyensúly tovább romlott. Ennek hatására a forint enyhén gyengülni kezdett, amit aztán jelentősen felerősített a június 4-én hozott közös kormányzati-jegybanki döntés a forint árfolyamsávjának eltolásáról. Ez a lépés az említett körülmények között zavarodottságot és általános bizalomvesztést keltett a befektetők körében, ezért a jegybank két lépésben 300 bázisponttal emelte az irányadó kamatlábat. Az új, 282,36 forint/Eurós sávközép körüli +/- 15 százalékos sávban az árfolyam 270 forint/Euróig gyengült, majd 255-260 környékén alakult ki az új egyensúly. 2003 novemberében a továbbra sem kedvező makrogazdasági adatok mellett az állampapír-piaci kereslet is megcsappant. A külföldiek állampapír-eladása miatt újabb 300 bázispontos kamatemelésre kényszerült a jegybank, és az árfolyam 270 forint/Euróig gyengült. 2004 elején kedvező gazdasági folyamatok bontakoztak ki mind itthon, mind a világgazdaságban, így az árfolyam jelentősen erősödött. 2004-2005-ben az árfolyam jelentősen stabilizálódott. Az átlagos árfolyam 2004-ben 251,7 forint/Euró volt, 2005 során a forint árfolyama a 248 forint/Euró átlagos érték körül mozgott. 2006 tavaszán és nyarán azonban a forint árfolyama jelentős mértékben gyengült. Tavasszal a választások, a nyár folyamán a költségvetési megszorító intézkedések nem kedvező befektetői fogadtatása, valamint kedvezőtlen világgazdasági tényezők (kamatemelések a fejlett piacokon, s emiatt mérséklődő kockázatvállalási kedv, valamint a kiéleződő közel-keleti helyzet, s a régió kedvezőtlenebb megítélése) hatására az árfolyamsáv – 282,36 Ft/Eurós – közepéig gyengült a forint árfolyama.

Deviza-liberalizáció. Forrás: MNB Magyarországon 1931. óta kötött devizagazdálkodás volt érvényben; a deviza-liberalizáció folyamata a rendszerváltást követő évtizedben, fokozatosan ment végbe. A kezdeti időszakban a jelentős külső adósságszolgálat, továbbá a folyó fizetési mérleghiányból adódó devizaigény fedezése tette szükségessé a korlátozások fenntartását. A liberalizáció első lépését a külkereskedelmi tranzakciókra vonatkozó kötöttségek és korlátozások leépítése jelentette; ezt követte a hosszú távú, tartós külföldi tőkemozgások felszabadítása, ami lehetővé tette a 90-es évek közepétől meginduló jelentős külföldi működőtőke beáramlást. A rövid tőkemozgások korlátozása 2001-ig érvényben maradt, így védve a belföldi pénzügyi egyensúlyt a nemzetközi tőkepiacok hangulatváltozásaitól, a spekulatív tőkék hektikus be- és kiáramlásának kockázatától. A teljes körű deviza-liberalizációra 2001. nyarán, a monetáris politikai rezsim átalakítását követően került sor. 1995 márciusától 2001 őszéig csúszó leértékeléses árfolyamrendszer volt érvényben, ennek keretében a forint nominális árfolyama egy előre meghatározott leértékelődési pályán mozgott. A leértékelés ütemét a jegybank fokozatosan 0%-ra mérsékelte, így 2001. október 1-jétől 276,1 forint / Euró árfolyamon rögzült a hivatalos sávközép. A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 4-én az intervenciós sávot a korábbi ±2,25%-ról ±15%-ra szélesítette, ami a forint piaci árfolyamának számottevő erősödéséhez vezetett. A rugalmasabb árfolyamrendszerben az árfolyam volatilitása jelentősen megemelkedett. 305 285 265 245 erős sávszél 225225 99. jan 00. jan 01. jan 02. jan 03. jan 04. jan 05. jan 06. jan 07. jan A hazai valuta 2002 októberétől – a közelgő EU-bővítést jóváhagyó írországi népszavazás hatására – ismét erősödni kezdett, és 2003 elejére az árfolyam megközelítette az erős sávszélet. Január közepén külföldi befektetők nagy összegű, spekulációs célú forint- vásárlásba kezdtek, az intervenciós sáv erős szélének eltolására, a forint további felértékelődésére számítva. A spekulációs támadást a jegybank a kamatszint drasztikus csökkentésével törte le, ami az árfolyam mintegy 5%-os gyengülését eredményezte. 2003. tavaszára az árfolyam a 245-246 forint / Eurós sávban stabilizálódott. A támadás után néhány hónapra megnyugodtak a pénzpiacok, de a külső egyensúly tovább romlott. Ennek hatására a forint enyhén gyengülni kezdett, amit aztán jelentősen felerősített a június 4-én hozott közös kormányzati-jegybanki döntés a forint árfolyamsávjának eltolásáról. Ez a lépés az említett körülmények között zavarodottságot és általános bizalomvesztést keltett a befektetők körében, ezért a jegybank két lépésben 300 bázisponttal emelte az irányadó kamatlábat. Az új, 282,36 forint/Eurós sávközép körüli +/- 15 százalékos sávban az árfolyam 270 forint/Euróig gyengült, majd 255-260 környékén alakult ki az új egyensúly. 2003 novemberében a továbbra sem kedvező makrogazdasági adatok mellett az állampapír-piaci kereslet is megcsappant. A külföldiek állampapír-eladása miatt újabb 300 bázispontos kamatemelésre kényszerült a jegybank, és az árfolyam 270 forint/Euróig gyengült. 2004 elején kedvező gazdasági folyamatok bontakoztak ki mind itthon, mind a világgazdaságban, így az árfolyam jelentősen erősödött. 2004-2005-ben az árfolyam jelentősen stabilizálódott. Az átlagos árfolyam 2004-ben 251,7 forint/Euró volt, 2005 során a forint árfolyama a 248 forint/Euró átlagos érték körül mozgott. 2006 tavaszán és nyarán azonban a forint árfolyama - jelentős mértékben gyengült. A választásokkal összefüggő politikai és gazdaságpolitikai bizonytalanság, a költségvetési megszorító intézkedések nem kedvező kezdeti befektetői fogadtatása, valamint kedvezőtlen világgazdasági tényezők (kamatemelések a fejlett piacokon, s emiatt átmenetileg mérséklődő kockázatvállalási kedv, s a régió kedvezőtlenebb megítélése) hatására az árfolyamsáv közepéig – 282,36 Ft/Euró – gyengült a forint árfolyama. 2006. őszétől azonban az eurózónához viszonyítva magas forinthozamok, a javuló makrogazdasági mutatók és a fiskális kiigazítás hatására 245 Ft/eurós árfolyam közelébe erősödött a forint. 2007. tavaszától kezdődően többször is szakmai viták középpontjába került a forint árfolyamsávjának eltörlésének kérdése. A Kormány azonban jelezte, hogy rövidtávon nincs napirenden az árfolyamsáv eltörlése.