Externalizációs zavarok. Az externalizációs tünetek elsősorban viselkedési zavarokban mutatkoznak meg, melyek a környezet számára zavaró magatartásformákban jelentkeznek Gádoros szerint (Perczel, Kiss, Ajtay, 2005). Magatartászavarnak nevezzük a visszatérő agresszív vagy dacos viselkedést, mely korosztályának, sőt a társadalom normáinak súlyos áthágását jelenti. Eredetét tekintve soha nem lehet egyetlen okra visszavezetni, az egyéni sérülékenység mellett bio- pszicho-szociális stresszorok állnak a hátterében. Fajtáit tekintve beszélhetünk családi körre korlátozódó, kortárscsoportba be nem illeszkedő, kortárscsoportba beilleszkedni képes magatartászavaráról és nyílt oppozíciós zavaráról (Csík, 2008). Zegers és munkatársai (2008) szerint a gyermek által produkált viselkedéssel a kötődési tapasztalat összefüggésben van. Az elkerülő mintázatú fiatalok erőszakosabbak, mint az elárasztott típusba sorolhatók. Az elkerülő típusú fiataloknál Xxxxxxxxxx és Xxxxxxxx (1996, idézi Zegers, Xxxxxxxxx, Xxx Xxxxxxxxxx, Jansenss, 2008) is antiszociális viselkedést tapasztalt; jelentős számban küzdenek drogproblémákkal is. Az externalizációs zavar szerintük az anyai kontrollal függ össze. Erről hosszú ideig úgy tudták, hogy ellentétes korrelációban áll a serdülő devianciájával, viszont ez nem így van. Az externalizációs problémákat mutató fiatalok elkerülő kötődési mintázatot mutatnak (Allen, Land, 1999). Azok a fiatalok, akik nem öngyilkossági szándéktól vezérelve önmaguknak sérüléseket okoznak, szignifikánsan többen elidegenedtek a szüleiktől kötődési kapcsolatukat tekintve Xxxxx és munkatársai (2008) eredményei alapján. Vizsgálatukban mérték a szülői kritikát a Xxxxx és munkatársai (1990, idézi Xxxxx, Xxxxx, Xxxxxx, 2008) által kidolgozott kérdőívvel. A szülőktől való elidegenedés mértékét az Armsden és Xxxxxxxxx (1987, idézi Xxxxx, Xxxxx, Xxxxxx, 2008) IPPA kérdőívével, a bűnöző viselkedést az Achenbach (1991, idézi Xxxxx, Xxxxx, Xxxxxx, 2008) féle CBCL egyik változatával, a YSR segítségével (Youth Self Report) mérték (Xxxxx, Xxxxx, Xxxxxx, 2008). A szülő-gyermek kötődés és a fiatalkori bűnözés közötti kapcsolatra először Xxxxxx (1944, 1988, idézi Elgar, Xxxxxx, Worrall, Xxxxxxx, 2003) figyelt fel. Észrevette, hogy stressz esetén, míg normál esetben a szülő és a gyermek keresik egymás társaságát, esetükben nő a távolság közöttük. A nehéz szülő-gyermek kapcsolat bizonytalan kötődés kialakulásához vezethet, ami előre vetítheti a disruptív és antiszociális viselkedést serdülőkorban. Xxxxx és munkat...
Externalizációs zavarok. Xxxxxx és munkatársai (2004, Xxxxxxxxx, Xxxxx, 2008) szerint a gyermekvédelemben élők többnyire externalizációs zavarral küzdenek. Larzelere és munkatársai (2001) kutatása alapján állami gondozott serdülők externalizációs zavarainak átlagos T értéke 75,8 (Xxxxxxxxx, Xxxxxx, Xxxxxxx, Xxxxxxxx, Xxxxxx, Xxxxxxx, 2001). Xxxxxx (2008) német állami gondozott gyermekek állapotát mérte fel. A vezető problématerület a viselkedéses problémák területe, majd ezzel együtt az ADHD. A serdülő fiúk inkább externalizáló zavarokat mutatnak, melyek az antiszociális irányú személyiségfejlődés és/vagy szerrel való visszaélés irányába jeleznek (Xxxxxx, Goldbeck, Xxxxxxx, Fegert, 2008). Xxxxxxxx és Xxxxxxxxxx (2007) állami gondozott gyermekek és serdülők (M=10.4 év) kötődésének, agressziójának kapcsolatát vizsgálták a családból kikerülés időpontjának tükrében. A kötődést a Hazan és Xxxxxx féle ASCQ (Attachment Style Classification Questionnaire) kérdőívvel, a gyermekek problémáit a CBCL kérdőívvel mérték. Bekerülési időponttól függetlenül az agresszív tüneteket produkáló fiatalok mindannyian a bizonytalan szorongó kötődési mintázatot mutatták.