Játék mintaszakaszok

Játék. A gyermekkor legfontosabb tevékenysége, amely segít a világ megismerésében és befogadásában, elősegíti a testi, az értelmi, az érzelmi és a szociális fejlődését. A kisgyermeknevelő a játék feltételeinek (megfelelő hangulat, hely, idő, eszközök) biztosításával és nevelői magatartásával támogatja az elmélyült, nyugodt játéktevékenységet, a kreativitást. A gyermek igényeitől és a helyzettől függően kezdeményez, szerepet vállal a játékban, annak tartalmát ötleteivel, javaslataival színesíti. A játék ad elsősorban lehetőséget a társas kapcsolatok fejlődésére is. A többi gyermekkel való együttlét örömforrás a kisgyermek számára, a társak viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését.

Játék. ~ Alapvető feladatunk a szabadjáték, játszás örömének biztosítása, a játékeszközök és szabályok megismertetése a gyermekekkel. Felhasználjuk a tárgyi kultúra értékeit, a cigány játékokat. ~ Egyéni érdeklődésüknek megfelelő játékeszközök biztosítása mellett, derűs, családias légkörben egyénileg vagy együttesen játszanak, melyhez otthoni élményeik felhasználása mellett az óvodai közös élmények a játéktartalom bővítését, fejlesztését szolgálja. Legyen lehetőségük kedvenc játékeszközükkel nyugodt körülmények közé elvonulni, kuckózni.

Játék. A gyermekkor legfontosabb tevékenysége a játék, amely segíti a világ megismerésében és befogadásában, elősegíti a testi, az értelmi, az érzelmi és a szociális fejlődését. A játékhoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket minden csoportban a kisgyermeknevelők biztosítják. A kisgyermeknevelő a gyermekek igényeitől és helyzettől függően kezdeményez játékot, segítséget nyújt, vállal benne szerepet. Emellett ötleteivel, javaslataival teszi tartalmasabbá a játékszituációt.

Játék. A gyermekkor legfontosabb tevékenysége, a világ megismerésének eszköze, a fejlődés fontos tényezője. A játék, a kisgyermek számára örömet nyújtó tevékenység. Motivációja belülről fakadó spontán érdeklődés. A kíváncsiság készteti játékra, a valóság felfedezésére, aminek a megismerése a játékon keresztül történik. A játék önmagáért való spontán és önkéntes belsőleg motivált cselekvés. A játék lehetőséget ad a társas kapcsolatok fejlődésére. A többi gyermekkel való együttjátszás örömforrás számára, a társak viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését. A kisgyermeknevelő a játék feltételeinek biztosításával és nevelői magatartásával támogatja az elmélyült, nyugodt játéktevékenységet, a kreativitást.

Játék. „Csináljon bármit, ami nyitogatja szemét és xxxxx, szaporítja tapasztalatait. Ő azt hiszi csak játszik. De mi tudjuk, mire megy a játék. Arra, hogy e világban otthonosan mozgó, eleven eszű, tevékeny ember váljék belőle.” (Xxxxx Xxxxxxx) Az óvodai élet egyik specialitásának, sajátosságának tartjuk, hogy a játék úgy áll a középpontban, hogy hozzá kötődik minden egyéb gyermeki megnyilvánulás és nem fordítva. Jót és jól játszani, ez a gyermek dolga az óvodában. A játék kicsiben maga az ÉLET, ezért az életre nevelés is a játékból indul ki. Az óvodai nevelés folyamatában a játék a gyermeki önfejlődés eszköze, a személyiségfejlesztés alappillére. A játékon belül fejlődnek értelmi képességeik, érzelmeik, beszédük, viselkedésük, ízlésük, társas kapcsolataik, mozgásuk. A gyermek fejlődését legdöntőbben a játék határozza meg. Egyszerűen azért, mert a játékban érzi igazán jól magát, s ez által önkifejezésének ez a legfőbb formája és forrása. A játéktevékenység során a gyermek sajátos szükségletei nyernek kielégítést: a mozgás-aktivitás szükséglete a biztonság szükséglete a szociális szükségletei az önbecsülés szükséglete az önmegvalósítás szükséglete, mely egyben a gyermeki önfejlődés elősegítését eredményezi Az óvónő játékbeli szerepének, kritériumainak meghatározásakor megkülönböztetjük a gyermeki játék két formáját: a szabad játékot, és az óvónő által kezdeményezett játékot.