Kötődési eltérések serdülőkorban. A serdülők kötődésének egyéni különbségeik megfoghatóak a felfogás-, érzés- és viselkedés-változásokban. A bizonytalan kötődésű serdülők családjában gyakoriak a váratlan fordulatok, a kerülők, a zsákutcák és a nehézségek, illetve hogy nem megfelelő módon oldják meg a problémákat. Emellett alacsony szintű interakciók jellemzik a családot, aláaknázzák az autonómiára törekvést, valamint gyakori a családtagokra a nyomás gyakorlása és a diszfunkcionális harag megjelenése. A biztonságosan kötődő családokban is jellemző időnként serdülőkorban az egyet nem értés a szülőkkel, viszont a bizonytalan kötődésű családoknál a kötődési kapcsolat kevésbé csillapítja ezeket, éppen ezért sokkal gyakoribb a „harcolj, vagy menekülj” álláspont. Az elkerülő serdülők a legkevésbé viselkednek autonóm módon, a szülők a serdülők szükségleteire kevésbé érzékenyek, összehasonlítva az elárasztott csoportba tartozókkal. A barátokkal való kapcsolatukban jellemző a bizonytalan kötődésű serdülőknél a torzított kommunikáció, negatív elvárás a másiktól, melyeknek gyökerei a szociális funkciók zavaraiban találhatók, mely az élet számos területére kiterjed. Az elkerülő stratégiát alkalmazók inkább távol tartják magukat kortársaiktól, különösen azoktól, akik közelebbi barátságot szeretnének kötni velük (Xxxxx, Land, 1999). Az egyének kötődési mintázatának stabilitását elsősorban a Felnőtt Kötődési Interjúval (AAI) mérték. Xxxxxx (1995, idézi Xxxxx, Land, 1999) késői serdülőkorú fiataloknál azt tapasztalta, hogy a kötődési biztonság 70%-ban azonos az idegen helyzetben mutatott mintázattal. A fennmaradó résznél a mintázatban a változás komoly életeseményekkel függött össze, mint például a szülők halála, válása. A kötődési mintázat kevésbé változott, ha a serdülő a biológiai szüleivel élt együtt, mint egyéb családi struktúrában. Xxxxxxxx (2000) két nagy csoportot vizsgált; a hagyományos családokat, és az ettől valamilyen eltérést mutató családokat, például a gyermekeiket egyedül nevelő anyákat, a vallási közösségben élőket, a nem hivatalosan együtt élő családokat. A vizsgálatot az alábbi életkorokban végezték: egy, három, hat éves korban és serdülőkorban. Az eredményeik alapján 77%-ban azonos a serdülőkori kötődési stílus, mint 1 éves korban. A kötődési mintázatot illetően a két nagy csoport különbözik, viszont az átlagostól eltérő családok különböző típusai nem térnek el szignifikánsan egymástól. A negatív életesemények bizonytalan kötődési mintázat előhívását segítik elő. Azok a gyermekek, akik ...
