Tantárgyközi kapcsolatok mintaszakaszok

Tantárgyközi kapcsolatok. A tanári munkámban igyekszem a diákok meglévő ismereteire, készségeire alapozni, s lehetőség szerint szem előtt tartom a tantárgyköziséget. Egyrészt más tantárgyakból megszerezett ismereteket, készségeket könnyebb aktivizálni, azokra könnyebben építhetők új elemek, illetve a tanultak hasznossága is könnyebben megélhető a diákoknak, ha látják, egy- egy új elem milyen összefüggésbe illeszkedik. Ennek a gondolkodásmódnak a jegyében igyekszem nagy rendszerességgel olyan feladatokat adni, amelyek alkalmasak arra, hogy a tanulók bizonyíthassák az irodalmon kívül eső területeken is a rátermettségüket. Sikerrel kecsegtet a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy területére történő kalandozás: a már korábban említett szappanopera-forgatás mellett népszerű feladat lehet akármelyik kötelező olvasmányhoz trailert készíttetni a diákokkal. Amellett, hogy jól kell ismerniük a forrásművet, döntést kell hozniuk a mű legfontosabb, a trailerben feltétlenül szerepeltetni kívánt cselekményelemeiről, illetve arról, hogyan lehet ezeket a leginkább hatásosan összefűzni. Ezen tevékenység során fejlődik a kommunikációs készségük, illetve a beleérző képességük is, hiszen elkerülhetetlen az, hogy a „nézők” szemszögéből kiindulva készítsék el a produktumot. A közös megtekintés, illetve értékelés során elsajátítható, hogyan lehet úgy megfogalmazni a kritikát, hogy az ne legyen bántó, ugyanakkor hasznos, a fejlődés lehetőségét elősegítő észrevételeket is tartalmazzon. Az általam „Mi a boldogság?” címmel kitalált és megvalósított projektben azt kapták feladatul a csoportok, hogy bármilyen, a címben jelölt témával foglalkozó irodalmi művet jelenítsenek meg filmes eszközökkel. Teljesen különböző megoldások születtek: voltak, akik mesét írtak, s az ahhoz készülő illusztrációk munkafázisaiból raktak össze egy filmet, míg volt olyan csoport is, akik egy létező irodalmi mű alapján forgattak jelenetet, míg az is előfordult, hogy egy irodalmi mű kiválasztott sorai adták a leforgatott jelenet kulcsmondatait, de maga a történet teljes mértékben a készítők ötletein alapult. Ennek a fajta tevékenységnek a rokona, amikor a dráma és tánc tantárgyhoz kapcsolódva vagy egy prózai művet dramatizálnak a csoportok, vagy egy eleve színpadra szánt mű egy jelenetét állítják „színpadra” a tanulók, jelmezek, kellékek, hang- és fényhatások segítségével. Remek alkalom ez annak kipróbálására, milyen eltérő eszközök állnak rendelkezésére egy epikus és egy drámai szerzőnek, ráadásul rengeteg féle tehetség tud megmut...