Common use of Összefoglalás Clause in Contracts

Összefoglalás. A fókuszcsoportos kutatás eredményei alapján az egészségügyi és szociális szektorban a jó munkahelyi légkör kiemelt szereppel bír. A munka és baráti kapcsolatok nem válnak élesen szét a kutatásban részt vevők vélekedése szerint. Az otthoni vagy a munkahelyi körülmények, események egyértelműen kihatnak a másik területre, ahogyan azok is visszahatnak a munkavégzésre. A házastársak, amennyiben mind a ketten ugyanabban a szegmensben dol- goznak, segítik egymást a szervezésben. Az ideális munkahely feltételei között említették az anyagi megbecsültség mellett a munkában való önállósá- got, a kiszámítható munkaidőt, a döntések tekintetben kiszámítható vezetőséget, az egyéni szakmai fejlődései lehetőségeket, a jó együttműködést, elhivatottságot a munka és a szakma iránt, vagy a munkakörülmények tekintetében a munka jellegének megfelelő, kielégítő infrastruktúrát. A szektor jellegéből fakadóan a kiégéspre- venciót és a mentálhigiénés támogatást is többen említették. A rangsorolás eredményeként a 1. rugalmas munkaidő, 2. anyagi megbecsültség és 3. a gyermekmegőrzésre biztosított munkahelyi lehetőségek kerültek említésre. A családbarátságra vonatkozóan az elvárások egy munkahellyel szemben két fő szempontra fűzhetők fel: az eg- zisztenciális feltételekre és a gyerekekkel kapcsolatos mindennapos és nevelési-oktatási szünidők alatti logisz- tikára. Ehhez szükséges a jó, kiszámítható munkabeosztás, vagy a nem várt helyzetek kezelésére szolgáló ru- galmasság. A rugalmas munkaidőkeret alatt lényegében a törzsidő-peremidő munkarend rendszerét értették. A rugalmas munkaszervezés és foglalkoztatás a kisgyermekesek számára jó lehetőség lenne, azonban a kihasználtsága alacsony. Ami még szintén fontos helyen szerepelt az említések között, az a munkahely által biztosított nappali gyermekmegőrzés igénye, főleg a szünetek ideje alatt. A közszféra attitűdje az atipikus foglalkoztatás iránt úgy jellemezhető, hogy leginkább csak egyedi ese- tekben működik, de rendszerszinten nem elterjedt. A nemek közötti egyenlőség elméletileg adott, azonban tapasztalatuk alapján a nőknek több dolgot kell megtenniük az előrejutás érdekében, így tetten érhető a nemek közötti esélyegyenlőtlenség. Emellett a kiszámíthatóság kapcsán ebben a szektorban is a határozatlan idejű teljes munkaidős állás a jellemző. A részmunkaidőt azok használják ki, akiknek a főállásuk mellett többletbevétel-szer- zés miatt másod-, harmadállásuk is van. A létszámhiány így közvetetten, de megjelenik az egészségügyi és szociális szektorban dolgozókra vonatkozóan is. Míg az egészségügyben jellemző a magánpraxis, vagy az egyéni vállalkozó- ként végzett másod- és harmadállás is, addig a szociális területen inkább pályázati források vannak a többletmunká- val járó többletbevétel megszerzésére.

Összefoglalás. A fókuszcsoportos kutatás eredményei alapján támogatott lakhatásról gondolkodva tehát a legfontosabb hívószavak: „önrendelkező életvitel, döntéshozatal, szükséglet alapú, rugalmas szolgáltatásszervezés és igénybevétel, társadalmi részvétel, szolgáltatási gyűrű, fenntarthatóság, egyéni utak és megoldások”. Azok az egészségügyi igénybevevők, akiknek volt nagylétszámú intézményben eltöltött időszakról tapasztalatuk, azok kivétel nélkül elmondták, hogy a támogatott lakhatásban élni nagyon más. Sokkal szabadabban élnek, egészen más az életforma: „Olyan ember vagyok itt, mint az egészségesek.” A finanszírozhatóság kérdése mind az interjúk, mind a kérdőív során felmerült, így fontos megemlíteni, hogy a válaszadók többsége jól működőnek, humánusnak, hatékonynak és szociális szektorban fenntarthatónak látja a jó munkahelyi légkör kiemelt szereppel bírtámogatott lakhatást, amelyre folyamatos igény van, azonban véleményük szerint nagyobb anyagi támogatásra lenne szükség hosszútávon. Az állami támogatás összege és a bérezéssel kapcsolatos nehézségek előidézik a szakember hiányt és befolyásolja a fokozott vagy magas támogatási szükségletű személyek részére történő szolgáltatás kialakítását. A munka és baráti kapcsolatok nem válnak élesen szét válaszadók alacsonynak tartják az állami támogatást a kutatásban részt vevők vélekedése szerint. Az otthoni vagy a munkahelyi körülmények, események egyértelműen kihatnak a másik területre, ahogyan azok is visszahatnak a munkavégzésrepályázati lehetőségeket. A házastársakcélcsoportok között többen vannak alacsony jövedelemmel rendelkező személyek, amennyiben mind emiatt minimális a ketten ugyanabban térítési díj összege, valamint belépési hozzájárulást az igénybevevők 50%-tól kérhetnek. Azokban az esetekben, ahol a szegmensben dol- goznakfenntartónak saját tulajdonú ingatlanokkal rendelkeznek ott fenntarthatóbb a szolgáltatás, segítik egymást azonban vannak olyan szolgáltatók, akik az ingatlanjaikat piaci alapon bérlik, emiatt a szervezésbenbérleti díj, rezsi számlák, dolgozók bére, infláció, tehát a növekvő kiadások miatt kevés a fejlesztésre fordítható megmaradó összeg. Az ideális munkahely feltételei között említették az anyagi megbecsültség mellett A legnagyobb kihívást a munkában való önállósá- gottámogatott lakhatások többségének a szakember hiány jelenti. Nehéz elkötelezett, a kiszámítható munkaidőt, a döntések tekintetben kiszámítható vezetőségetjó szakembert találni, az egyéni szakmai fejlődései lehetőségeket, a jó együttműködést, elhivatottságot a munka és a szakma iránt, vagy a munkakörülmények tekintetében a munka jellegének megfelelő, kielégítő infrastruktúrátalacsony bérezés miatt pedig nehéz megtartani őket. A szektor jellegéből fakadóan a kiégéspre- venciót és a mentálhigiénés támogatást is többen említették. A rangsorolás eredményeként a 1. rugalmas munkaidő, 2. anyagi megbecsültség és 3. a gyermekmegőrzésre biztosított munkahelyi lehetőségek kerültek említésre. A családbarátságra vonatkozóan az elvárások egy munkahellyel szemben két fő szempontra fűzhetők fel: az eg- zisztenciális feltételekre és a gyerekekkel kapcsolatos mindennapos és nevelési-oktatási szünidők alatti logisz- tikára. Ehhez szükséges a jó, kiszámítható munkabeosztás, vagy a nem várt helyzetek kezelésére szolgáló ru- galmasság. A rugalmas munkaidőkeret alatt lényegében a törzsidő-peremidő munkarend rendszerét értették. A rugalmas munkaszervezés és foglalkoztatás a kisgyermekesek számára jó lehetőség lenne, azonban a kihasználtsága alacsony. Ami még szintén fontos helyen szerepelt az említések között, az a munkahely által biztosított nappali gyermekmegőrzés igénye, főleg a szünetek ideje alatt. A közszféra attitűdje az atipikus foglalkoztatás iránt úgy jellemezhetőAhhoz, hogy leginkább csak egyedi ese- tekben működik, de rendszerszinten nem elterjedt. A nemek közötti egyenlőség elméletileg adott, azonban tapasztalatuk alapján magasabb támogatási szükségletű személyeket is eltudjanak látni a nőknek több dolgot támogatott lakhatásban a szakmai létszámot és annak finanszírozását is tudni kell megtenniük az előrejutás érdekében, így tetten érhető a nemek közötti esélyegyenlőtlenség. Emellett a kiszámíthatóság kapcsán ebben a szektorban is a határozatlan idejű teljes munkaidős állás a jellemző. A részmunkaidőt azok használják ki, akiknek a főállásuk mellett többletbevétel-szer- zés miatt másod-, harmadállásuk is van. A létszámhiány így közvetetten, de megjelenik az egészségügyi és szociális szektorban dolgozókra vonatkozóan is. Míg az egészségügyben jellemző a magánpraxis, vagy az egyéni vállalkozó- ként végzett másod- és harmadállás is, addig a szociális területen inkább pályázati források vannak a többletmunká- val járó többletbevétel megszerzésérebiztosítani.

Összefoglalás. Ebben a vegyes fókuszcsoportos kutatásban sok már korábban bemutatott pont jelent meg. A fókuszcsoportos kutatás eredményei alapján munkaszervezés terén biztosított kiszámíthatóság fontos jellemzője a jelenlegi munkahelyüknek. A munkarend kapcsán biztosított a rugalmasság, legyen az egészségügyi és szociális szektorban 1) részmunkaidős foglalkoztatás, 2) rugalmas munkaidő vagy éppen 3) távmunka, prefe- rált elemek. Az ideálisnak tekintett munkahelyi jellemzők közül egyértelműen a jó munkahelyi légkör kiemelt szereppel bírmunkarend kapcsán biztosított rugalmasság jelent meg prioritásként. A vizsgálatba bevont rendőrök állítottak fel ettől némileg eltérő sorrendet; számukra a családosok igényeihez illeszkedő szabadságolás jelent meg a felsorolás elején. A munka-magánélet egyensúly a nem hivatali munkarendben dolgozók, illetve a túlórázók estében már kevésbé biztosított. A résztvevők szerint a piaci szférához képest a közszféra jóval előnyösebb. A munka és baráti kapcsolatok magánélet egyensúlya kapcsán a család szerepét emelték ki. A család szerepe amiatt is fontos, mi- vel a nyugodt, biztonságot nyújtó háttérnek köszönhetően a munkahelyi feladatokat is hatékonyabban tudják ellátni a munkavállalók, jobb a problémákkal való megküzdési mechanizmusuk is. A család és magánélet oda-vissza hatással van egymásra. A rendőrségen dolgozók emellett úgy gondolták, hogy a munkahely és magánélet (akár a barátságok, akár a párkapcsolatok tekintetében) jobban összemosódik. Az esélyegyenlőségre vonatkozóan a résztvevők vegyes gondolatokat fogalmaztak meg. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség azonban a fizetési különbségben nem válnak élesen szét jelenik meg. A visszajelzések szerint a kutatásban részt vevők vélekedése szerintmunkahelyi karrier szempontjából a gyermekvállalás azonban egyértelműen törést jelent. A NAV-nál inkább vélekedtek úgy, hogy a gyermekes anyák a munkaerőpiacon hátrányt szenvednek a férfiakhoz képest. Elsősorban a fegyveres testü- letek esetében bukkant fel az a vélemény, hogy a nők hátrányban részesülhetnek az előléptetés során. A stabilitás kapcsán a legtöbben határozatlan idejű szerződéssel dolgoznak. A hivatali munkarend esetében a vezető támogatása mellett megvalósulhat a munkarend rugalmassága. A gyermekek hároméves koráig a rész- munkaidőt is biztosítják esetenként a munkaadók. Az otthoni vagy munkavégzés keretében jellemzően nem dol- goznak az érintettek. Nem hivatali munkarendben speciális szabályozás jelöli ki a munkahelyi körülményeknyolcórás, események egyértelműen kihatnak a másik területre, ahogyan azok is visszahatnak a munkavégzésrekötött munkarendtől eltérő munkavégzés kereteit. A házastársak, amennyiben mind a ketten ugyanabban a szegmensben dol- goznak, segítik egymást a szervezésben. Az ideális munkahely feltételei között említették vezető rugalmasságán és empátiáján múlik az anyagi megbecsültség mellett a munkában való önállósá- got, a kiszámítható munkaidőt, a döntések tekintetben kiszámítható vezetőséget, az egyéni szakmai fejlődései lehetőségeket, a jó együttműködést, elhivatottságot a munka és a szakma iránt, vagy a munkakörülmények tekintetében a munka jellegének megfelelő, kielégítő infrastruktúrátilyen jellegű munkavégzéshez szük- séges egyedi engedély megadása. A szektor jellegéből fakadóan távmunka kapcsán ellenállás volt tapasztalható a kiégéspre- venciót és a mentálhigiénés támogatást is többen említettékfókuszcsoportokban. A rangsorolás eredményeként rész- munkaidő bevezetése bizonyos munkakörök esetében (pl. vizsgálaton, közalkalmazotti munkakörben, azaz hivatali munkarend szerint dolgozóknál) elképzelhető, míg más tevékenységeket végzők (pl. nyomozó, helyszínes, revizorok, ügyfélszolgálat) kevésbé oldható meg. Beszélgetőtársaink véleménye alapján a 1. rugalmas munkaidő, 2. anyagi megbecsültség és 3. a gyermekmegőrzésre biztosított munkahelyi lehetőségek kerültek említésre. A családbarátságra vonatkozóan az elvárások egy munkahellyel szemben két fő szempontra fűzhetők fel: az eg- zisztenciális feltételekre és a gyerekekkel kapcsolatos mindennapos és nevelési-oktatási szünidők alatti logisz- tikára. Ehhez szükséges a jó, kiszámítható munkabeosztás, vagy a nem várt helyzetek kezelésére szolgáló ru- galmasság. A rugalmas munkaidőkeret alatt lényegében a törzsidő-peremidő munkarend rendszerét értették. A rugalmas munkaszervezés és foglalkoztatás a kisgyermekesek közszféra intézményei számára jó lehetőség lenne, azonban a kihasználtsága alacsony. Ami még szintén fontos helyen szerepelt az említések között, az a munkahely által biztosított nappali gyermekmegőrzés igénye, főleg a szünetek ideje alatt. A közszféra attitűdje jellemzően idegen az atipikus foglalkoztatás iránt úgy jellemezhető, hogy leginkább csak egyedi ese- tekben működik, de rendszerszinten nem elterjedt. A nemek közötti egyenlőség elméletileg adott, azonban tapasztalatuk alapján a nőknek több dolgot kell megtenniük az előrejutás érdekében, így tetten érhető a nemek közötti esélyegyenlőtlenség. Emellett a kiszámíthatóság kapcsán ebben a szektorban is a határozatlan idejű teljes munkaidős állás a jellemző. A részmunkaidőt azok használják ki, akiknek a főállásuk mellett többletbevétel-szer- zés miatt másod-, harmadállásuk is van. A létszámhiány így közvetetten, de megjelenik az egészségügyi és szociális szektorban dolgozókra vonatkozóan is. Míg az egészségügyben jellemző a magánpraxis, vagy az egyéni vállalkozó- ként végzett másod- és harmadállás is, addig a szociális területen inkább pályázati források vannak a többletmunká- val járó többletbevétel megszerzéséremunkavégzés.

Összefoglalás. A fókuszcsoportos kutatás eredményei alapján az egészségügyi és szociális szektorban a jó munkahelyi légkör kiemelt szereppel bír. A munka és baráti kapcsolatok nem válnak élesen szét a kutatásban részt vevők vélekedése szerint. Az otthoni vagy a munkahelyi körülmények, események egyértelműen kihatnak a másik területre, ahogyan azok is visszahatnak a munkavégzésre. A házastársak, amennyiben mind a ketten ugyanabban a szegmensben dol- goznak, segítik egymást a szervezésben. Az ideális munkahely feltételei között említették az anyagi megbecsültség mellett jellemzői kapcsán a munkában való önállósá- got, fókuszcsoportok résztvevői általában a kiszámítható munkaidőt, hatékony munkaszervezéshez kapcsolódó tényezőket nevesítettek. Emellett sokan a döntések tekintetben kiszámítható vezetőséget, az egyéni szakmai fejlődései lehetőségeketmunkavégzéshez szükséges infrastrukturális adottságok szerepét hangsúlyozták, a jó együttműködéstcsapatmunkát, elhivatottságot az összetartást és a munkahelyen belüli bizalom fontosságát, valamint a megfelelő fizetést, a kiszámíthatóság révén garantált munkabiztonság szerepéről is szóltak. Már az ideális mun- kahely kérdéskörénél sokan mutattak rá a munka és a szakma iránt, vagy a munkakörülmények tekintetében a munka jellegének megfelelő, kielégítő infrastruktúrát. A szektor jellegéből fakadóan a kiégéspre- venciót és a mentálhigiénés támogatást is többen említették. A rangsorolás eredményeként a 1. rugalmas munkaidő, 2. anyagi megbecsültség és 3. a gyermekmegőrzésre biztosított munkahelyi lehetőségek kerültek említésremagánélet egyensúlyának fontosságára. A családbarátságra vonatkozóan az elvárások egy munkahellyel szemben két fő szempontra fűzhetők fel: az eg- zisztenciális feltételekre a legfontosabbnak a családhoz illeszkedő, a magánéletet tiszteletben tartó munkaidő bizonyult; azaz elsősorban a rugalmasságot és a gyerekekkel kapcsolatos mindennapos részmunkaidőt biztosító, valamint a kollégákat túlórával nem terhelő munkahelyet látták ideálisnak a fókuszcsoportok résztvevői. A közszféra felkeresett munkatársai tipikusan úgy gondolták, hogy a közoktatás nem tudja biztosítani a munka-magánélet egyensúlyát, jellemző a folyamatos rendelkezésre állás, emiatt csak korlátozottan te- kinthető családbarátnak; viszont a megkérdezettek szerint a versenyszférához képest a közoktatás csa- ládbarátabbnak tekinthető. A munkahelyi közösségek és nevelési-oktatási szünidők alatti logisz- tikáraa vezetőség kulcsszerepet tölt be, mivel egyértelműen törekszik a rugalmas- ság biztosítására. Ehhez szükséges A munkahelyi beosztás kialakítása során figyelembe veszik a jókisgyerekesek igényeit, kiszámítható munkabeosztásvalamint a szektorra jelemző nyári időszakot is többször említették. A munka családi életre való hatása jelentős a megkér- dezettek körében, a túlóra, a hétvégi továbbképzések mind kihatással vannak a megélt stresszre, ugyanakkor a család támogató szerepe a munkahelyi problémákkal való megküzdésben, vagy a munkaminőség javításában kiemelkedő. A társas támogatás, ezen belül a munkatársi, munkaközösségi támogatás jelentős. Lényegesen segít a szervezésben, ha a házastársak mind a ketten pedagógusként dolgoznak. Tapasztalatunk szerint a közokta- tás intézményeit (más szektorokhoz képest) inkább jellemzik az intenzív, munkaidőn kívül is szervezett szabadidős tevékenységek, valamint a munkahelyen kialakult, de azon kívül is megmaradó barátságok. Az esélyegyenlőség szempontjából a fókuszcsoportos kutatás azt az erdményt hozta, hogy a munkavállalók nem várt helyzetek kezelésére szolgáló ru- galmasságélnek meg esélyegyenlőtlenségeket, a férfiak és nők között adottak az azonos munkalehetőségek és körülmények. Habár a pedagógusi szakmában elnőiesedés figyelhető meg, a férfi kollégák jelenlétét kiemelten megbecsülik a szektorban. A gyermekvállalás és nevelési feladatok ugyanakkor a női feladatok között még min- dig jellemzőbbek. Végül a közoktatásban a stabilitás a hosszú távú szerződések megléte miatt biztosított. Az atipikus foglalkoztatás igen szűk körben érhető el. A rugalmas munkaidőkeret alatt lényegében munkaidőt csak a törzsidő-peremidő munkarend rendszerét értettékvezetői empátia és támogatás teszi lehetővé, és a rész- munkaidő kevésbé preferált foglalkoztatási forma. A rugalmas munkaszervezés és foglalkoztatás Az otthoni munkavégzés a kisgyermekesek számára jó lehetőség lennetanári pályán kevéssé is valósítható meg, azonban viszont a kihasználtsága alacsony. Ami még szintén fontos helyen szerepelt az említések között, az a munkahely által biztosított nappali gyermekmegőrzés igénye, főleg a szünetek ideje alatt. A közszféra attitűdje az atipikus foglalkoztatás iránt úgy jellemezhető, hogy leginkább csak egyedi ese- tekben működik, de rendszerszinten nem elterjedt. A nemek közötti egyenlőség elméletileg adott, azonban tapasztalatuk alapján a nőknek több dolgot kell megtenniük az előrejutás érdekében, így tetten érhető a nemek közötti esélyegyenlőtlenség. Emellett a kiszámíthatóság kapcsán ebben a szektorban is a határozatlan idejű teljes munkaidős állás a jellemző. A részmunkaidőt azok használják ki, akiknek a főállásuk mellett többletbevétel-szer- zés miatt másod-, harmadállásuk is van. A létszámhiány így közvetetten, de megjelenik az egészségügyi és szociális szektorban dolgozókra vonatkozóan is. Míg az egészségügyben jellemző a magánpraxis, vagy az egyéni vállalkozó- ként túlóra terhére végzett másod- és harmadállás is, addig a szociális területen inkább pályázati források vannak a többletmunká- val járó többletbevétel megszerzéséreotthoni adminisztrálás gyakorlatilag távmunkának tekinthető.