A gyermekbántalmazás rizikófaktorai mintaszakaszok

A gyermekbántalmazás rizikófaktorai. Az elhanyagolás, bántalmazás rizikófaktorát jelentősen megnöveli az egyszülős-, és a mozaikcsalád, továbbá a házasság nélküli együttélés (Coohey, 2006). A gyermekbántalmazás hátterében az anyánál gyakori ok a mentális egészségének romlása, az apa részéről a drog vagy alkoholproblémák. Ha a férfi a partnerét is bántalmazza, előéletében szerepel a kriminalitás, szintén gyakrabban bántja gyermekeit (Xxxxxx, 2006). Jelentős rizikótényezőnek számít, ha a személyiségfejlődéshez és a társadalomba való beilleszkedéshez nem megfelelő mintát kaptak a szülők gyermekkorukban. Gyakran fajul bántalmazássá, ha a feszültségeket a családban nem tudják kezelni, hiányosak vagy torzultak az interakciók. Továbbá, ha nem biztosítják az élettapasztalatokat és életfeltételeket a gyermekeknek, a családban nem nevelnek, vagy nem megfelelő elvek érvényesülnek a nevelés során, sőt a zavart kommunikáció is rizikófaktor (Haász, 2009). Xxxxxx és Xxxxxxx (1999, idézi Xxxxx, Kósa, 2005) is azt vizsgálta, hogy milyen okokra vezethető vissza az elhanyagolás és a bántalmazás. Nézetük szerint nem lehet egyetlen magyarázattal megelégedni, a kérdésre a válasz csak több irányból adható. Az egyéni okok megközelítés az egyének közötti akciókra helyezi a hangsúlyt, melyek kimenetelét a személyek jellemzői határozzák meg. Ez a megközelítés vizsgálja az elkövető és az áldozat tulajdonságait, jellegzetességét, személyiségét. Az interakcionális megközelítés szociális akciónak tekinti az erőszakot, melynek háttere, hogy a családtagok nem kötődnek egymáshoz érzelmileg, a pozitív érzelmek negatívvá válnak. Ez a megközelítés a durvaságot a szociális tanulás eredményének tekinti. A szociokulturális elméletek abból indulnak ki, hogy a gyermekkel való bánást elsősorban a szülők nevelési tapasztalatai és a társadalom kulturális normái határozzák meg. A funkcionális elméletek azokra a helyzetekre összpontosítanak, amikor a család működése kétségessé és zavarossá válik (Xxxxx, Kósa, 2005). Xxxxxxx és XxXxxx (2000) szerint a családok karaktere meghatározza a bántalmazás fajtáját. Általánosságban tekintve rizikótényezőként szerepel az alacsonyszintű családi kohézió, a gyenge alkalmazkodóképesség, a szülők közötti diszharmónia, viszont a válás nem elővételezi a gyermekbántalmazást (Xxxxxxxx, 2006). Xxxxxxxx (1994) az anya tapasztalatlanságát, az egyszülős nevelést, az örökbefogadást, a gyermek problémás viselkedésének szerepét emeli ki a gyermekek bántalmazásának oki tényezői közül. A családot érő környezeti stress...