A biztonságtól a bizonytalanságig. A biztonság fennállását a gyermekek sorozatosan ellenőrzik. Ez nemcsak a fiatalabb életkorokra igaz, hanem a serdülők is tesztelik, hogy számíthatnak-e még a szüleikre. Így erősödik meg bennük a biztonságérzet (Xxxxxxxxx, 2006). A biztonságnak két vetületét különíthetjük el. Az egyik a kötődéskapcsolat nyújtotta biztonság, ami azt jelenti, hogy a gondoskodó és a gondozott között a kapcsolati mintázat idővel állandósul, stabillá válik. A másik vetület az érzékelt biztonság, vagyis adott pillanatban a családtag mennyire érzi magát biztonságban, hogy érzi magát a személy. Az utóbbi időről-időre változhat az eseményektől, környezettől függően. Vannak olyan családi helyzetek, melyek bizonytalanságot keltenek a tagokban időlegesen vagy hosszabb távon. Ilyen helyzet lehet, ha a gyermek attól fél, hogy elveszíti a kötődésfigurát. Leggyakoribb esete a válás, de a gyermekvédelmi rendszerbe kerülés lehetősége is kiválthatja. Másik esete, ha a kötődésfigura elérhetetlen számára, mert a családból már valaki „lefoglalta” vagy egyéb okokból nem elérhető, mint például betegség, alkoholizmus, droghasználat miatt, vagy fizikailag nincs jelen az a személy. A bizonytalanságot az is kiválthatja, ha nem megfelelő kötődésfigurához fordult, mert számára az elérhetetlen. Legkirívóbb eset, amikor pont a kötődésfigura az, aki veszélyforrás a gyermek számára például abúzus esetén (Byng-Hall, 2003). A gyermekvédelmi rendszerbe kerülés egyik vezető oka, hogy bántalmazás miatt emelik ki a gyermekeket a családjukból. A gyermekvédelmi statisztikai tájékoztató szerint 2006-ban országosan 5.928 fizikai, 7.720 érzelmi és 458 szexuálisan bántalmazott gyermek volt nyilvántartásban (Gulyásné, Papházi, 2009).
