A régiók kompetenciáiról. Miközben a területfejlesztési célú különböző költségvetési fejezetekben szereplő támogatások egységesítése és egységes koordinálása már most sürgős feladat, eközben a régióknak, illetve a regionális fejlesztési tanácsoknak való címzése többirányú és súlyos problémákat vet fel: – A problémák egyfelől a területfejlesztési célok és stratégia megvalósítása oldaláról jelentkeznek. A kialakult helyzetből fakadóan ugyanis ma a regionális fejlesztési tanácsokban „A RÉGIÓT”, a regionális szintű érdeket senki nem képviseli. A megyei közgyűlési elnökök, polgármesterek, kistérségi képviselők természetszerűen, az összetétel delegációs jellegéből adódóan saját megyéjüket, városukat, kistérségüket képviselik, annak szeretnének a lehető legtöbb forrást megszerezni. A tárcák képviselői tárcájukat, a tárca-célokat és annak forrásigényét képviselik. E helyzetből adódóan a tanács döntései szükségszerűen politikai alkuk eredményei, és ezek a politikai alkuk egyáltalán nem biztos, hogy a területfejlesztés országos, vagy akár regionális céljainak megfelelnek. Többnyire az egyenlősdi irányában hatnak, ami nem azonos sem a hatékonyság, sem a kohézió, a gyengébbek felzárkóztatása és fokozott támogatása elvével. A részérdekek képviselete egy tanácsban persze nem baj, de kell, hogy legyenek néhányan akiknek a megbízatása – akár választás, akár kinevezés útján – a régióhoz, mint egészhez és csak ahhoz kötődik. Ameddig ilyenek nincsenek, addig nincs garancia arra, hogy a tanácsok döntései tükrözik a területfejlesztési politika céljait. – A problémák másik része a regionális fejlesztési tanácsok státuszával és jogállásával függ össze. A tanácsok nem helyileg választott szervezetek, amelyek legitimitását a népakarat támasztaná alá. De nem is a központi kormányzat szervei, amelyet a központi kormányzat legitimitása igazolna. Létüket és legitimitásukat ma alapvetően – ha nem is kizárólagosan – az általuk közvetített és elosztott költségvetési támogatások adják, ezek nélkül funkciótlanná válnának. Következményként valamennyi tanácsnak juttatni kell, legalább a létjogosultságát igazoló mennyiségű támogatás-elosztási lehetőséget, ami már eleve a területfejlesztési források egyenlősdi felé ható elosztása irányában hat. Azonban jogállásuk különösen problematikussá válna, ha az Európai Unió az új tagországokban valóban lehetővé tenné regionális operatív programok kidolgozását és helyi menedzselését. Az Unió ugyanis az operatív programok Irányító Hatóságát a tagállam megbízottjának tekinti, és an...
