Összefoglalás. A fókuszcsoportos kutatás eredményei alapján az egészségügyi és szociális szektorban a jó munkahelyi légkör kiemelt szereppel bír. A munka és baráti kapcsolatok nem válnak élesen szét a kutatásban részt vevők vélekedése szerint. Az otthoni vagy a munkahelyi körülmények, események egyértelműen kihatnak a másik területre, ahogyan azok is visszahatnak a munkavégzésre. A házastársak, amennyiben mind a ketten ugyanabban a szegmensben dol- goznak, segítik egymást a szervezésben. Az ideális munkahely feltételei között említették az anyagi megbecsültség mellett a munkában való önállósá- got, a kiszámítható munkaidőt, a döntések tekintetben kiszámítható vezetőséget, az egyéni szakmai fejlődései lehetőségeket, a jó együttműködést, elhivatottságot a munka és a szakma iránt, vagy a munkakörülmények tekintetében a munka jellegének megfelelő, kielégítő infrastruktúrát. A szektor jellegéből fakadóan a kiégéspre- venciót és a mentálhigiénés támogatást is többen említették. A rangsorolás eredményeként a 1. rugalmas munkaidő, 2. anyagi megbecsültség és 3. a gyermekmegőrzésre biztosított munkahelyi lehetőségek kerültek említésre. A családbarátságra vonatkozóan az elvárások egy munkahellyel szemben két fő szempontra fűzhetők fel: az eg- zisztenciális feltételekre és a gyerekekkel kapcsolatos mindennapos és nevelési-oktatási szünidők alatti logisz- tikára. Ehhez szükséges a jó, kiszámítható munkabeosztás, vagy a nem várt helyzetek kezelésére szolgáló ru- galmasság. A rugalmas munkaidőkeret alatt lényegében a törzsidő-peremidő munkarend rendszerét értették. A rugalmas munkaszervezés és foglalkoztatás a kisgyermekesek számára jó lehetőség lenne, azonban a kihasználtsága alacsony. Ami még szintén fontos helyen szerepelt az említések között, az a munkahely által biztosított nappali gyermekmegőrzés igénye, főleg a szünetek ideje alatt. A közszféra attitűdje az atipikus foglalkoztatás iránt úgy jellemezhető, hogy leginkább csak egyedi ese- tekben működik, de rendszerszinten nem elterjedt. A nemek közötti egyenlőség elméletileg adott, azonban tapasztalatuk alapján a nőknek több dolgot kell megtenniük az előrejutás érdekében, így tetten érhető a nemek közötti esélyegyenlőtlenség. Emellett a kiszámíthatóság kapcsán ebben a szektorban is a határozatlan idejű teljes munkaidős állás a jellemző. A részmunkaidőt azok használják ki, akiknek a főállásuk mellett többletbevétel-szer- zés miatt másod-, harmadállásuk is van. A létszámhiány így közvetetten, de megjelenik az egészségügyi és szociál...
Összefoglalás. Az Y generáció szülöttjeként, agrármérnök édesapám mellett még személyesen is volt lehetőségem megtapasztalni, hogyan működnek a TSZ-ek. Azt tapasztaltam, hogy a megfelelő szakmai vezetés mellett gördülékenyen zajlanak a munkálatok a dohány palánták nevelésénél, az aratásoknál vagy akár a szarvasmarha telepen. Akkoriban nem láttam mást, csak a mezőgazdaságot, mégis nem ez lett az a terület, amely a továbbtanulásomat befolyásolta. Közgazdászként végeztem, az élet úgy hozta, hogy az agrárvonalat a testvérem vitte tovább, viszont a doktori tanulmányaimat meghatározta, hogy családom révén érintett vagyok a témában. Mivel agrárirányú végzettséggel nem rendelkezem, az motivált, hogy minél inkább elsajátítsam azokat a szakirányú ismereteket, amelyek az agrárium jelenlegi kihívásaira irányulnak. Célom az volt, hogy olyan kutatást végezzek, amelynek valóban gyakorlati hasznossága is lehet. Köztudott, hogy Magyarországon a mezőgazdaság tradicionális ágazat, amelyhez az országban a földrajzi adottságok is adottak. Az ágazatban való tevékenység szeretetéhez ugyanolyan elhivatottságra van szükség, mint például az oktatásban vagy az egészségügyben. Általános problémát jelent, hogy az ágazatban kiemelten nagy munkaerőhiány van, ugyanakkor a világszintű folyamatok megkövetelik a fenntartható termelést, hiszen a növekvő népesség miatt nagyobb volumenű termelést igényel változatlan földterületen. A hatékony termelést a technológia adta lehetőségek kiaknázásával tudnák megvalósítani a gazdálkodók, azonban a magyar agráriumra jellemző felaprózódott fölterületek és a gazdák nagy többségére jellemző tőkehiány miatt a precíziós technológia térhódítása várat magára. További probléma a mezőgazdaságban, hogy az átlag életkor igen magas, ami több szempontból is kritikus: egyrészt kilátástalan, hogy ki fogja tovább vinni a gazdálkodásokat, másrészt a legmodernebb technológia elsajátítására a fiatalabb generáció alkalmasabb lehet. Egy dolog kétségtelen: együttműködés nélkül szinte lehetetlen megvalósítani a hatékony gazdálkodást. Erre irányultan már számos kutatás készült, amelyben pl. közgazdasági összefüggésekkel, vagy a közös géphasználattal bizonyították a termelői szerveződések szükségességét. Kutatásom kezdetén (2018 őszén) a szabolcsi almatermelők problémájával foglalkoztam, amellyel kapcsolatban, a szakirodalomban is fellelhető információkra támaszkodva tudtam következtetéseket levonni. Kiszolgáltatott helyzetben vannak az almatermelők, ugyanis a feldolgozóüzemek és felvásárló...
Összefoglalás. A tévedés pszichológiai fogalmát az akarat pszichológiai definíciójából kiindulva határozhatjuk meg, amely döntően az ösztönök és törekvések által determinált Az emberi akarathoz kapcsolódik az emberi magatartás célja és indítóoka, amelyeket szintén az emberi ösztönök határoznak meg és befolyásolnak. A tévedés téves illetve hibás akarat, amelynek jellemzője, hogy tévedésünket kezdetben nem ismerjük fel, hanem elképzelésünket, vélekedésünket helyesnek tartjuk, holott az a valósággal nem egyezik. FRXXX xzerint a tévedés patológiás és mindig valamilyen elfojtás, őszinteséghiány miatt keletkezik. A tévedéssel rokoníthatók egyéb pszichológiai fogalmak is, úgy, mint az elfelejtés, elszólás, a téves (félre)olvasás, illetve a tollhiba (elírás). A félreolvasás esetén sokszor olyan szavakat látunk a szövegben, amelyek valójában nincsenek is ott, de az olvasót foglalkoztatják. A lelkiismeretfurdalás pedig sok esetben elíráshoz, elvétéshez vezet. A tévedés jogi fogalomának meghatározásához szükségképpen hozzá tartozik az akaratnyilatkozat jogi definíciója. Utóbbi nem más, mint a szerződést kötni szándékozó fél joghatás kiváltására irányuló ügyleti akaratának közlése. Az akaratnyilatkozat két fő elemből áll: a fél belső – a külvilág számára – látens akaratából és annak a másik fél részére történő kinyilvánításából. A fél belső akarata is többféle lehet, úgy, mint cselekvési, nyilatkozati, illetve ügyleti akarat.
Összefoglalás. A Hatósághoz panasz érkezett, amely szerint a Norvég Repülési Főiskola (Norwegian Aviation College, a továbbiakban: NAC) a módosított nemzeti költségvetésből közvetlen támogatás, illetve Troms közigazgatási kerülettől és Målselv helyhatóságtól különböző pénzek formájában állami támogatást kapott. Miután a norvég kormányt értesítette, és annak észrevételeit megkapta, a Hatóság 2006. december 13-án úgy határozott, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít a Troms közigazgatási kerület pilótaoktatási ágazatának nyújtott pénzekkel kapcsolatban. A NAC a SAS légitársaság (60 %), a Norsk Luftfartshøgskole (29 %) és más kisebb részvényesek tulajdonában van. A közös európai szabályokra (az Egyesült Légügyi Hatóság repülésre jogosító engedélye) épülő kétéves tanfolyam keretében oktat repülést a Tromsø/Bardufoss régióban. A NAC különböző formában mind a központi kormányzattól, mind a helyi önkormányzattól kapott támogatást. A norvég kormány szerint ennek hátterében az a kívánság áll, hogy a SAS légitársaságtól kapott támogatás jelenlegi csökkenése ellenére is fenn tudják tartani a pilótaképzést Troms közigazgatási kerületben. A norvég hatóságok szerint a Norsk Luftfartshøgskole a Troms közigazgatási kerület, a SAS Repülési Akadémia, valamint Bardu és Målselv helyhatóság által létrehozott alapítvány, amelynek célja az észak-norvé- giai pilótaoktatás, valamint a repüléshez kapcsolódó oktatás és képzés fejlesztésének támogatása. Projekt- támogatást kapott Troms közigazgatási kerülettől, most pedig javaslatokat vár a pénzek végső elosztásának engedélyezésével kapcsolatban. A Hatóságnak kételyei vannak azt illetően, hogy a Troms közigazgatási kerület pilótaoktatási ágazatának nyújtott támogatás összeegyeztethető-e az EGT-Megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályaival. Következésképpen a Hatóság köteles hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezni a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdése szerint.
Összefoglalás. Az Egészségház nonprofit gazdasági társaságként való működésével, a szolgáltatások bővítésével, takarékos gazdálkodásával a biatorbágyi lakosok magas színvonalú járóbeteg szakellátását valósítja meg, valamint a szűrővizsgálatok és életmódi programok, a praxisközösségekkel való együttműködések révén a betegségek megelőzése, az egészségtudatosság fejlesztésén dolgozik. Bár ezek a célok világosak, a jogszabályi változások és a sajátos finanszírozási háttér a tervezésben továbbra is sok bizonytalan faktort eredményez – ezért arra kell felkészülnünk, hogy a változásokra rugalmasan tudjunk reagálni. Jelenlegi működésünkben jellemző, hogy a rendeléseken a várólisták országos összehasonlításban rendkívül kedvezőek – bár egy- egy elégedetlen beteg előfordulhat. Az Egészségház működési fenntarthatóságát részben a jelenlegi szakemberek megtartása, mindenekelőtt pedig a területi ellátási kötelezettségnek a környező településekre való bővítése teremtheti meg. Üzleti tervünket számos nehezen prognosztizálható tényező befolyásolhatja egy teljes üzleti évre tervezni a jelenlegi körülmények között biztonsággal nem lehet.
Összefoglalás. A kollektív alku jogának jelentős kiterjesztése a közszférá- ban mindenekelőtt elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyar- ország megfeleljen az általa is ratifikált ILO Egyezmé- nyeknek, és ezzel előmozdítsa az ILO részes államaként magából a szervezetbeli tagságból eredő elkötelezettsé- gét a kollektív alku jogának tiszteletben tartására. E megfontolásoktól függetlenül is leszögezhető azon- ban, hogy a kollektív alku jogának kizárása, illetve a köz- szolgálatások, köztulajdonban álló munkáltatók esetén annak jelentős korlátozása azt jelenti, hogy ezekben a szektorokban a munkáltatói oldal is elveszíti a kollek- tív alkuhoz kötődő előnyöket. A kollektív alku nem egy szükséges rossz, amit nemzetközi kötelezettségekből eredően kell biztosítani, hanem egy olyan szabályozási eszköz, amelynek előnyeit hiba kiaknázatlanul hagyni a közszférában. Így különösen,100 a munkafeltételek kollektív szerződés- ben történő meghatározása átlátható és stabil keretet teremt a foglalkoztatáshoz, hatékonyabbá teszi a mun- kavállalóktól érkező információk áramlását, ezáltal növeli a munkahelyi stabilitást, csökkenti a fluktuációt, és meg- könnyíti a munkaügyi viták rendezését. A kollektív alku – különösen, ha az ágazati vagy országos szinten történik – kiveszi a munkakörülményeket a munkáltatók közötti versenyből, így ezeket nem a munkaerő-kínálat és -keres- let mindig változó, aktuális viszonya határozza meg. A kol- lektív szerződések előnye a jogalkotással szemben, hogy a feleknek pontos ismeretei vannak az érintett munkáltató, illetve ágazat sajátosságairól, prioritásairól, és így a kol- lektív megállapodás a gyorsan változó követelményekre jobban és gyorsabban reagáló szabályozással kecsegtet. Minderre tekintettel a kollektív alku jelenlegi korlátozását a nemzetközi jogi aggályoktól függetlenül is indokolt fel- oldani a közszférában. 100 Részletesen lásd: Gyulavári Tamás – Kártyás Gábor: Platform mun- kások kollektív alkuhoz való joga: miért és hogyan? In: Ábrahám Márta; Berke Gyula; Tálné Molnár Erika (szerk.): Exemplis discimus: Emlékkötet Radnay József születésének 95. évfordulójára. Budapest,- Kúria, Pázmány Press, 2022, 77–81. Ehhez az átfogó reform folyamathoz az alábbiakat javasol- juk (összefoglalóan lásd a 2. táblázatban).
1. Első lépésként meg kell szüntetni a kollektív alku tilalmát azokban az ágazatokban, ahol ezt semmi nem indokolja. A kollektív szerződések kizárását egyedül a fegyveres és rendvédelmi szervek, illetve a bírói kar esetében tartjuk fenntarthatónak. A köz...
Összefoglalás. A nyilatkozati és akarati teóriák egymással való háborúja (Theorienstreit) döntetlenül zárult, hiszen mindegyik nézet használható eredményeket hozott a jogtudomány és a joggyakorlat számára. Ahogyan MANIGK390 fogalmazott, a nyilatkozati elméletek legfőbb érdeme abban állt, hogy kidolgozták az akarat nélküli nyilatkozatok (Erklärung ohne Willen) fogalmát és azok jogkövetkezményeit, míg hibájukként szolgált, hogy egyáltalán nem vették figyelembe a szerződő fél belső akaratát. Az akarat-elméletek előnye abban állt, hogy a jogügylet létét helyesen alapozták a szerződő fél belső akaratára, ugyanakkor nem ismerték el az akarat nélküli nyilatkozatok fogalmát és a szerződéses nyilatkozat címzettje oldaláról egyáltalán nem vizsgálták a szerződés érvényességét. Az akarati és nyilatkozati elméletek csatája akkor csúcsosodott ki, amikor a Német Birodalom az új polgári törvénykönyv (BGB) megalkotására törekedett. Ebben az időben kezdte érvényét veszíteni az addig uralkodónak számító akarat-teóriák közül Savigny és Windscheid akarat- elmélete és törtek fel a nyilatkozati elméletek új gondolatai. A teóriák háborúja a BGB tervezeteiből is kitűnik, ezen harc eredményeképpen születhetett meg a BGB azon végleges szövegváltozata, amely már mindegyik elmélet nézeteiből a hasznos elemeket magába applikálta.
Összefoglalás. A kollektív alku jogának jelentős kiterjesztése a közszférában mindenekelőtt elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország megfeleljen az általa is ratifikált ILO Egyezményeknek, és ezzel előmozdítsa az ILO részese államaként a magából a szervezetbeli tagságból eredő elkötelezettségét a kollektív alku jogának tiszteletben tartására. E megfontolásoktól függetlenül is leszögezhető azonban, hogy a kollektív alku jogának kizárása, illetve a közszolgálatások, köztulajdonban álló munkáltatók esetén annak jelentős korlátozása azt jelenti, hogy ezekben a szektorokban a munkáltatói oldal is elveszíti a kollektív alkuhoz kötődő előnyöket. A kollektív alku nem egy szükséges rossz, amit nemzetközi kötelezettségekből eredően kell biztosítani, hanem egy olyan szabályozási eszköz, amelynek előnyeit hiba kiaknázatlanul hagyni a közszférában. Így különösen,99 a munkafeltételek kollektív szerződésben történő meghatározása átlátható és stabil keretet teremt a foglalkoztatáshoz, hatékonyabbá teszi a munkavállalóktól érkező információk áramlását, ezáltal növeli a munkahelyi stabilitást, csökkenti a fluktuációt, és megkönnyíti a munkaügyi viták rendezését. A kollektív alku – különösen, ha az ágazati vagy országos szinten történik – kiveszi a munkakörülményeket a munkáltatók közötti versenyből, így ezeket nem a munkaerő-kínálat és -kereslet mindig változó, aktuális viszonya határozza meg. A kollektív szerződések előnye a jogalkotással szemben, hogy a feleknek pontos ismeretei vannak az érintett munkáltató, illetve ágazat sajátosságairól, prioritásairól, és így a kollektív megállapodás a gyorsan változó követelményekre jobban és gyorsabban reagáló szabályozással kecsegtet. Minderre tekintettel a kollektív alku jelenlegi korlátozását a nemzetközi jogi aggályoktól függetlenül is indokolt feloldani a közszférában. Ehhez az átfogó reform folyamathoz az alábbiakat javasoljuk (összefoglalóan lásd a 2. táblázatban).
1. Első lépésként meg kell szüntetni a kollektív alku tilalmát azokban az ágazatokban, ahol ezt semmi nem indokolja. A kollektív szerződések kizárását egyedül a fegyveres és rendvédelmi szervek, illetve a bírói kar esetében tartjuk fenntarthatónak. A közigazgatásban, a fegyveres és rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott civil alkalmazottak és az egyéb igazságügyi alkalmazottak esetén a kollektív alku joga kizárható a „magas beosztású” munkavállalók esetén. A közszolgálatások és köztulajdonban álló munkáltatóknál a vezetőkre szintén nem terjedne ki a kollektív szerződés hatálya. M...
Összefoglalás. A panaszokról és közérdekű bejelenté- sekre vonatkozóan Magyarország eddig is rendelkezett törvényi szabályozással. Az Eu- rópai Unió 2019-ben elfogadott irányelve mi- att a magyar államnak implementációs köte- lezettsége keletkezett, amelyet késve és nem a legelvárhatóbb módon teljesített. A Panasz- törvényben számtalan meghatározhatatlan fogalommal találkozunk, amelyek értelme- zésre szorulnak. Az ügyvédek számára szin- tén 2019-től nyílt meg a lehetőség bejelentő- védelmi ügyvédi tevékenység folytatására, amely alanyi kör várhatóan az új törvény ha- tályba lépését követően bővülni fog. Az ügy- védeknek azonban nemcsak új piaci lehetősé- get jelent, hanem kötelezettségeket is ró rá- juk, amelyek megoldását – úgy tűnik - a köz- testület biztosítani fogja. uzd6uA AoXcWiAkB9MHC8N2zbhmiBwVj9xwK Tx4Dr_9z0fRF2RLvYJbZn9DurEui7RTfFl0uJU0M QHm8fj2REcYA
Összefoglalás. A vízbázisok védelmét és a fenntartható vízhasználatot csak egy minden elemében jól működő vízgazdálkodási rendszerben lehet biztosítani. Magyarországon az elmúlt időszakban a jogszabályi változások megteremtették annak a feltételét, hogy egy fenntartható rendszer alakuljon ki. A fejlődő országok példái megmutatják, hogy a vízfelhasználás hatékonysága szorosan összefügg a szolgáltatást közvetítő infrastruktúra állapotával. A víztermelés és a felhasználás ugyanis nem azonos helyen történik, és könnyű belátni, hogy lyukas vödörrel vizet szállítani nem csak felesleges, de pazarló is. Az OECD országokban jelenleg még az infrastruktúra olyan állapotban van, amelyben még biztosítható, hogy a hálózati veszteségek „elfogadható” szinten maradjanak. Ez azonban nem fenntartható állapot. Az említett országokban még mindig viszonylag elterjedt gyakorlat, miszerint a pótlás fedezetét nem tartalmazzák a díjbevételek. Az, hogy biztosítjuk a díjban a pótlás fedezetét, már nem elegendő, hiszen a műszakilag hasznos élettartamukon túl lévő vezetékek nem fognak még mintegy 30 évig kitartani, míg a díjbevételekből elegendő forrás gyűlik össze a pótlásukra. Amennyiben a rekonstrukció folyamata nem indul el a hálózati veszteségek tovább növekednek. Mivel a felhasználók ellátása az elsődleges cél, így a vízveszteségek növekedése mellett is fenn kell tartani a szolgáltatás folyamatosságát. Ez addig történhet, amíg már a vízkészletek kihasználása olyan mértékűvé válik, mellyel a visszapótlódás nem tud lépést tartani és már középtávon sem lehet a fenntartható vízhasználatot biztosítani.