A „szerződő felek” státusza mintaszakaszok

A „szerződő felek” státusza. Mint láttuk, a megállapodások, mint jogi aktusok területfejlesztési törvénybeli szabályozása is visszatükrözi a fogalmi bizonytalanságot, nem sokkal különbözik a helyzet a szerződő partnerek konkrét helyzetének, státuszának, eszközrendszerének szabályozása tekintetében sem. A 2004. évi módosítás nyomán a tervszerződésnek tekinthető megállapodás megkötése a miniszter és a regionális fejlesztési tanács hatáskörébe tartozik. Megjegyezzük, a törvény a miniszterről szóló fejezetében nem említi a miniszter szerződéskötési kötelezettségét, s amint már említettük, a megállapodásokra a kormány döntése alapján kerül sor. A miniszter önállósága, mozgástere attól függ, hogy a kormány milyen felhatalmazást ad neki. A miniszterről legalább azt biztosan tudjuk, hogy közjogi szereplő, az államigazgatás része, szabályozott a felelőssége, a kompetenciája, az eszközrendszere, a függelmi viszonyai stb. Kérdésesebb a regionális fejlesztési tanács státusza a partnerség szempontjából. A területfejlesztési törvény a sokszori módosítások során törekedett a fejlesztési tanácsok státuszának a tisztázására, kimondja már, hogy a tanács jogi személy (más kérdés, hogy a jogi dogmatika még mindig nem tisztázta kellő mélységben a magán és közjogi jogi személy közötti különbségeket), tisztázódott a tanácsok feletti törvényességi felügyelet, eldőltek a gazdálkodási szabályok. A törvény utolsó módosításának előkészítése során tapasztalható volt a törekvés, hogy valamelyest javítson a törvényhozó a tanácsok politikai legitimitásán azzal, hogy választott képviselők alkották volna a tanács többségét. Mint tudjuk, az összetétel ilyen értelemben mégsem változott. Megjegyezzük, hogy véleményünk szerint a tanácsok státusza akkor sem nyert volna erősebb politikai legitimációt, ha választott képviselők lennének a tagjai, hiszen a delegált elv akkor sem módosulna, a képviselők még inkább magukkal hoznák párthovatartozásukat, míg a területi-helyi identitás szerepe ugyanúgy elmosódna. A tanácsok működésének legitimitását nem az összetétel, hanem a működés nyitottsága, nyilvánossága, inkluzív vagy exkluzív jellege befolyásolja. Kétségtelen, hogy van ilyen modell másutt is, például a finn fejlesztési tanácsok ugyancsak delegált önkormányzati képviselőkből állnak, de ezek a képviselők az ottani „kistérségeket” képviselik, ennyiben területi kötődésük legalább egyértelmű, ráadásul lényegesen kevésbé átpolitizáltak. A partnerségi elvárások a módosítások nyomán sokkal inkább teljesülnek, mint korábban, különös...