A település bemutatása. Tiszacsege a kelet-magyarországi régióban, azon belül is Hajdú-Bihar megyében helyezkedik el. A város Hajdú-Bihar megye nyugati szélén, a Hortobágy és a Tisza határán található, határos Borsod- Abaúj-Zemplén megye megyével. Tiszacsege Árpád-kori település, a Hortobágy észak-keleti kapujaként tartják nyilván. A Statisztikai kistérségek szerinti területi felosztás alapján a település a Balmazújvárosi Kistérségben fekszik, a kistérségre, ezáltal Tiszacsegére is a mezővárosi jelleg jellemző. A település jogállása szerint város, alapterülete 136,4 km2. Állandó népessége (2021. január 1- jei állapot alapján) 4629 fő, népsűrűsége megközelítőleg 34 fő/km2. Tiszacsege gazdaságát évszázadokon keresztül a mezőgazdaság határozta meg. Jelenleg tapasztalható, hogy a lakosság nagy része továbbra is a mezőgazdaságból él, a lakosság 5 %-a egyéni vállalkozó, ugyanakkor az önkormányzat – a közmunkaprogramban történő foglalkoztatást beleértve - a legnagyobb foglalkoztató a településen. Tiszacsege fejlődése számára a legnagyobb lehetőséget a természeti értékek közelsége, és ebből a szempontból jó földrajzi fekvése (Hortobágy kapuja) jelenti. A megyeszékhelyek Tiszacsege számára is felvevőpiacot jelentenek, valamint a helyi turisztikai vonzerők és szolgáltatások fejlesztésének egyik célcsoportját képezhetik. Tiszacsegén külön kiemelendő, a területe alatt található gyógy- és termálvíz készlet.
A település bemutatása. (Földrajzi, gazdasági környezet főbb jellemzői)
A település bemutatása. Pétfürdő nagyközség a Bakony délkeleti lábánál, Várpalota várostól 4 km-re, igen kedvező helyen fekszik. A települést lekönnyebben a 8-as számú főútról letérve érhetjük el Lepsény felé letérve a 72707. sz. útra. Vasútállomása a Székesfehérvár- Szombathely vasútvonalon fekszik. A táj kedvező kiránduló lehetőséget is kínál a környéket megismerni vágyók számára, bár kétségtelen, hogy a települést a Nitrogénművek Zrt nagykapacitású műtrágyagyárának építményei uralják és első pillantásra nem tűnik vonzónak az idelátogatók számára. A helyi művelődést a kiválóan működő, szakköröknek helyt adó Közösségi Ház és Könyvtár biztosítja. Pétfürdő jelenkori története azonban elválaszthatatlan a gyárban előállított, egykoron világhírű „Pétisó” történetétől. A települést először, 1082-ben említik a Péti-víz mentén működő malmai révén. A környék lakott voltára elsőként a település határában feltárt római kori maradványok – út- és gátmaradvány – utalnak. Később Xxxxxxxx említi, mint a Veszprém meghódítására induló honfoglalók pihenőhelyét. A középkorban Peyt, Peth neveken volt ismert. Forrásait 1716-ban említik először. Újratelepítési a 17. sz. végén kezdődik a Xxxxxxx jóvoltából. A fürdőhelyet 1860 körül kezdik kiépíteni. Még ebben az évben megépül vasútállomása a Szombathely-Székesfehérvár vonal mentén. 1913-ban a helyiségnévtárban Pétfürdőként regisztrálják. Bár már 1916-ban tervbe vették, csak 1929-ben kezdődik a település életét a mai napig meghatározó vegyipari üzemek építése. Ammónia és műtrágyagyár épül, a Pétisó márkanév külföldre is elviszi a település hírét. Mivel a második világháború alatt hadiüzemként működik, a gyárat – és vele a települést is – két súlyos bombatámadás is éri. A háború után 1951-ben Várpalotához csatolják, csakúgy, mint Inotát, a gyárat jelentős mértékben bővítik, ezzel együtt a lakossága jelentősen megnő, sokan érkeznek az ország távolabbi részeiből. Orosházáról, Mezőhegyesről, Martfűről. A rendszerváltás egyik, a helyieket sajnálatosan érintő előszele, hogy a Péti Nitrogénművek a szocialista nagyvállalatok közül elsőként indított szanálási eljárást. A rendszerváltással, ahogy a környéken mindenhol, nagyarányú leépítések történtek, végül azonban – természetesen a hajdani termelés töredékével – az átszervezett és privatizált Péti Nitrogénművek Rt. stabilizálja a működését, és újra meghatározó tud lenni a környék gazdasági életében. 1996-ban Pétfürdőn népszavazást írtak ki, melynek során az ott lakók kifejezték elszakadási szándékukat Várpalotár...