Tanulás. A teljesítményelváráshoz kötött, erőltetett ismeretgyarapításnak a bölcsődében nincs helye. A bölcsődei nevelés-gondozás területén a tanulás fogalmát a lehető legtágabban értelmezzük: minden olyan tapasztalat- és/vagy információszerzési folyamat tanulás, amely tartós változást idéz elő a viselkedésben és/vagy a gondolkodásban. A tanulás a gyermek korából és fejlettségéből adódó tevékenység, ill. tevékenységbe ágyazottan történik. A tanulás legfontosabb irányítója a személyes kíváncsiság, az érdeklődés. A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék, a felnőttel és a társakkal való együttes tevékenység és kommunikáció. A tanulás formái: utánzás, spontán játékos tapasztalatszerzés, a kisgyermeknevelő - gyermek interakcióból származó ismeretszerzés és szokáskialakítás. A beszéd a kisgyermekkori tanulás nagyon fontos eleme. A kommunikatív képességek fejlődésének feltételei a biztonságos és támogató környezetben zajló felnőtt-gyermek és gyermek-gyermek interakciók. Figyelembe kell venni azoknak a gyermekeknek a nyelvi szükségleteit, akiknek más az anyanyelvük, mint a nemzeti nyelv. ⮚ nyitott, befogadó az új környezet iránt, szívesen barátozik, játszik társaival, ⮚ már nemcsak a szoros felnőtt-gyermek kapcsolatban érzi magát biztonságban, hanem szívesen játszik társaival is, ⮚ jól tájékozódik környezetében, ismeri a napi eseményeket, ⮚ ismeri a szokásokat, szabályokat, ezekhez legtöbb esetben alkalmazkodik, ⮚ önállóan étkezik, segítséggel önállóan tisztálkodik, öltözködik, szobatisztává válik, ⮚ jól érthetően beszél, gazdag a szókincse, ⮚ a gyermekek többsége szobatiszta.
Tanulás. Legfontosabb mozgatórugója a belülről fakadó kíváncsiság, az érdeklődés. Színterei: a gondozás, játék, társas tevékenység, kommunikáció. Formái: utánzás, spontán játékos tapasztalatszerzés, ismeretszerzés, szokáskialakítás. A gyermekek nem csak egymás tevékenységét, mozdulatait utánozzák, hanem a kisgyermeknevelőkét is. Ezért fontos szerepe van a kisgyermeknevelők magatartásának, hozzáállásának, elfogadásának, türelemének, személyes példamutatásának. A kisgyermekkori tanulás fontos eleme a beszéd. Feltételei: biztonságos, támogató, beszélő környezet, bizalomra épülő felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolat. ⮚ önállóság terén: egyedül étkezzen, kis segítséggel öltözködjön, tisztálkodjon, ⮚ társas kapcsolat: szívesen játsszon társaival, az együttjátszás örömet nyújtson számára, ⮚ napirend elfogadása: jól tájékozódjon környezetében, ismerje a csoportban kialakított szokásokat, szabályokat, ne jelentsen számára gondot az alkalmazkodás, ⮚ érdeklődés: legyen környezete iránt nyitott, szívesen vegyen részt új tevékenységekben, ⮚ beszéd: kapcsolatait (felnőtt, gyermek) beszéd útján gazdag szókinccsel alakítsa, ⮚ szobatisztaság: a gyermekek többsége a 3. életév végére szobatisztává válik. ⮚ célja a gyermek fejlődésének nyomon követése, a fejlődési folyamat alakulásáról való tájékozódás lehetőségének megteremtése, a dokumentáció legyen pontos, napra kész, tárgyszerű, hiteles, árnyalt, rendszeres, ⮚ a kisgyermeknevelők naponta vezetik a csoportnaplót, melyben gyermekenként rögzítik a nap eseményeit, a gyermek fejlődését, ⮚ a gyermek egészségügyi törzslapon a gyermek és szüleinek adatai, orvosi vizsgálatok eredményei, védőoltások igazolása, bölcsőde orvosi, kisgyermeknevelői bejegyzések szerepelnek. ⮚ a kisgyermeknevelő összefoglalóival itt követi írásban a gyermek fejlődését, 3 éves kor alatt 3 havonta, 3 éves kortól 6 havonta készít összefoglalót, ⮚ az üzenő füzetet szülő és kisgyermeknevelő közösen vezetik, egymás tájékoztatására szolgál, ⮚ a fertőzőnaplóba folyamatosan, de havonta mindenképpen rögzítik a csoportban előforduló fertőző megbetegedéseket, hó végén aláíratják a bölcsőde orvosával szükség esetén a Igazgató jelentést küld az ÁNTSZ felé illetve az Intézmény fenntartójának. Mindenkire nézve kötelező a személyiségi jogok figyelembe vétele, az ezzel kapcsolatos szabályok betartása.
Tanulás. A bölcsődei nevelés-gondozás területén a tanulás fogalmát a lehető legtágabban értelmezzük: minden olyan tapasztalat- és/vagy információszerzési folyamat, amely tartós változást idéz elő a viselkedésben és/vagy a gondolkodásban. A tanulás a gyermek korából és fejlettségéből adódó tevékenység, ill. tevékenységbe ágyazottan történik. A tanulás legfontosabb irányítója a személyes kíváncsiság, az érdeklődés. A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék, a felnőttel és a társakkal való együttes tevékenység és kommunikáció. A tanulás formái: utánzás, spontán játékos tapasztalatszerzés, a kisgyermeknevelő-gyermek interakcióból származó ismeretszerzés és szokáskialakítás. A beszéd a kisgyermekkori tanulás nagyon fontos eleme. A kommunikatív képességek fejlődésének feltételei a biztonságos és támogató környezetben zajló felnőtt-gyermek és gyermek-gyermek interakciók. Az anya vagy az apa jelenléte biztonságot ad a kisgyermeknek, és megkönnyíti az új környezethez való alkalmazkodását. A gyermek bölcsődei tartózkodásának idejét folyamatosan növeljük. A beszoktatás két hétig tart, de esetenként ez növelhető vagy csökkenthető – a gyermek viselkedésétől függően. A beszoktatás az első héten a szülővel történik, a második héten már a szülő állandó jelenléte nélkül. A beszoktatás első napjaiban a szükséges gondozási műveleteket a szülő végzi a bölcsődében, és azt a kisgyermeknevelő megfigyeli. Egy csoportban egy kisgyermeknevelőhöz azonos időben egy szülő és egy gyermek érkezhet, hogy a tervezett időben tudjon a kolleganő a szülővel és a gyermekkel is foglalkozni. A szülő a bölcsődében csak a saját gyermekével foglalkozhat (erre az előkészületek során fel kell hívni a figyelmét).
Tanulás. A 3-6 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagó- gus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gaz- dasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a szülők igé- nyei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják, azt kiegészítik. Az objektív feltételek, mint az intézmény épülete, berendezései, az intézmény udvara a gyermeket körülvevő környezet általában adottak. Az óvónői önállóság kérdéskörébe tartozik, hogy a meglévő adottságokon belül milyen bútorzattal és hogyan alakítják ki az intézmény belső tereit és csoportszobáit. Például nagyon fontos, hogy az intézmény udvara fűvel borított és aszfaltozott udvarrészt egyaránt tartalmaz. Ez nemcsak az egészséges életmód feladatainak megvalósítását teszi könnyebbé, hanem kellemesebbé is varázsolja a gyermekek környezetét. Arra törekszünk, hogy minél nagyobb egybefüggő játszó és mozgásra alkalmas tereket alakít- sunk ki. Ez nagymértékben elősegíti azt a pedagógiai célunkat, hogy a kooperáció és kommunikáció gyakorlása az egész nap folyamán kölcsönösen és akadálytalanul megvalósuljon. Ugyanezt a célt szolgálja a csoportszoba szűk kereteinek kitágítása azáltal, hogy minél nagyobb területen engedjük az óvodásokat mozogni. A folyosó, a mosdó, az előterek mind-mind alkalmasak ar- ra, hogy játszó és beszélgetőhelyek legyenek a gyermekek számára.
Tanulás. A bölcsődei nevelés-gondozás területén a tanulás fogalmát a lehető legtágabban értelmezzük: minden olyan tapasztalat és/vagy információszerzési folyamat, tanulás, amely tartós változást idéz elő a viselkedésben és/vagy a gondolkodásban. A tanulás legfontosabb irányítója a személyes kíváncsiság, érdeklődés. A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: gondozás, játék, a felnőttel való együttes tevékenység és kommunikáció. A tanulás formái: utánzás, spontán, játékos tapasztalatszerzés, a kisgyermeknevelő-gyermek interakcióiból származó ismeretszerzés és szokáskialakítás. A kisgyermeknevelő a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglakozás során figyelembe veszi, hogy náluk hosszabb időt igényel a tanulási folyamat és ebben direktebben kell részt vennie, mint az egészséges gyermekeknél. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében kevésbé építhet arra a belső motivációra, amely az ép gyermeknél természetesen jelentkezik a fejlődés folyamán. A beszéd a kisgyermekkori tanulás nagyon fontos eleme. A kommunikatív képességek fejlődésének feltételei a biztonságos és támogató környezetben zajló felnőtt – gyermek és gyermek – gyermek interakciók. Figyelembe kell venni azoknak a gyermekeknek a nyelvi szükségleteit, akiknek más az anyanyelvük, mint a nemzeti nyelv.
Tanulás. A bölcsődei életben a tanulás fogalmát tágan értelmezzük: minden olyan tapasztalat, ill. információszerzés, amely tartós viselkedésváltozást idéz elő a gyermek viselkedésében, ill. gondolkodásában. A kisgyermek a bölcsődei napirendben megjelenő tevékenységi formákon pl.: verselés, mesélés, éneklés stb. során a játékszituációkban, a gondozási műveleteken keresztül sajátítja el a szükséges ismereteket, szerez tapasztalatokat, bővül szókincse, mely a kisgyermekek érdeklődésére és kíváncsiságára épít. A tanulás ebben az életkorban spontán, játékos utánzással valósul meg, melynek feltételét a kisgyermeknevelők modellkövető magatartással biztosítják.
Tanulás. A teljesítményelváráshoz kötött, erőltetett ismeretgyarapításnak a bölcsődében nincs helye. A bölcsődei nevelés-gondozás területén a tanulás fogalmát a lehető legtágabban értelmezzük: minden olyan tapasztalat- és/vagy információszerzési folyamattanulás, amely tartós változást idéz elő a viselkedésben és/vagy a gondolkodásban. A tanulás a gyermek korából és fejlettségéből adódó tevékenység, ill. tevékenységbe ágyazottan történik. A tanulás legfontosabb irányítója a személyes kíváncsiság, az érdeklődés. A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék, a felnőttel és a társakkal való együttes tevékenység és kommunikáció. A tanulás formái: utánzás, spontán játékos tapasztalatszerzés, a kisgyermeknevelő-gyermek interakcióból származó ismeretszerzés és szokáskialakítás. A kisgyermeknevelő a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozás során alkalmazott módszereiben figyelembe veszi, hogy náluk hosszabb időt vesz igénybe a tanulási folyamat, és ebben direktebben kell részt vennie, mint az egészséges gyermekeknél. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében kevésbé építhet arra a belső motivációra, amely az ép gyermeknél természetesen jelentkezik a fejlődés folyamán. A beszéd a kisgyermekkori tanulás nagyon fontos eleme. A kommunikatív képességek fejlődésének feltételei a biztonságos és támogató környezetben zajló felnőtt-gyermek és gyermek-gyermek interakciók. Figyelembe kell venni azoknak a gyermekeknek a nyelvi szükségleteit, akiknek más az anyanyelvük, mint a nemzeti nyelv.