A területi egyezmény/megállapodás mintaszakaszok

A területi egyezmény/megállapodás. A területi egyezmény célja kiemelten a bizalomépítés elősegítése az érintett térségeken belül, valamint az egyéni vállalkozások és a helyi közigazgatási szervek által végrehajtott beruházások koordinálása. A területi egyezmény tehát egy megegyezés a helyi közigazgatás és a magánszféra szereplői között integrált programok végrehajtása céljából. Többnyire alulról induló kezdeményezéseket jelent, elsősorban infrastrukturális beruházások megvalósítására. A fejlesztéseket vállalkozásösztönzési eszközökkel is támogatják az ipar, a mezőgazdaságot érintő ipari tevékenységek, a szolgáltatások és a turizmus területén. Területi megállapodás bárhol köthető Olaszországban, viszont csak a strukturális nehézséggel küszködő területek részesülhetnek kiemelt állami támogatásban. A területi egyezmények tartós segítséget nyújthatnak annak megszervezésében, hogy megfelelő stratégia kialakításával és megvalósításával a térség leküzdje gyengeségeit, illetve kiaknázza az ott rejlő lehetőségeket. Olaszországban ezen eszközök megvalósításának folyamata nemzeti szinten törvény által szabályozott keretek között zajlik, a helyi szintre bízva a beavatkozás megtervezését, illetve annak konkrét megvalósítását olyan eljárás keretében, amely a köz- és magánszféra egyetértésével jön létre. A Gazdasági Programozás Tárcaközi Bizottságának (CIPE) 1997. március 21-i határozata intézményesítette az ún. „Területi egyezményeket”, amelyeket utóbb törvény is legitimált (662/1997). A területi egyezmény arra szolgál, hogy elősegítse és lehetővé tegye a helyi fejlesztés megvalósulását a köz- és magánszféra szereplői közötti kapcsolatháló kialakítása és az összefonódó programintézkedések (programma di interventi) megvalósítása által. Tulajdonképpen a területi egyezmények – a törvényhozó szándéka szerint – a térségek közötti tisztességes verseny beindítását kívánják elérni a programozás/programkészítés minőségére alapozva. Elő kívánják segíteni a helyi politikai rendszer, a vállalkozók és a társadalmi erők közötti együttműködést ösztönözve ezen szereplők között a bizalmi tőke megerősödését. A különböző köz– és privátszereplők egyeztetéseik folytán meghatározzák a beavatkozás fő irányvonalai és a szinergiákat eredményező tevékenységeket (Mirabelli, M. 2001). Az egyezmény – mint a fejlesztéspolitikai tervezés módszere – legelőször 1994. decemberében jelent meg a Kormány, a szakszervezetek és a Confindustria közötti megállapodásban. A jogszabály szerint a területi egyezmény definíciója a következő: „a köz- ...