A biztosítékok jellemzői. A vállalkozások közötti kiegyensúlyozott szerződéses kapcsolatban a felek jogaik érvényesítése és biztosítása érdekében a fentiek szerinti biztosítékokat kötnek ki szerződéseikben. A biztosítékokra vonatkozó jogi szabályozás egy része a Ptk- ban található, sok intézményt viszont a Kbt. szabályoz nagyobb részletességgel – ez utóbbi azonban nyilvánvalóan csak a jogszabály hatálya alá tartozó eljárá- sokban kötelező. Más esetben a felek szerződési szabadságába tartozó kérdés, hogy egymással szemben milyen biztosítékokat kötnek ki. A biztosítékok alkalmazása során kívánatos, hogy azok célhoz kötöttek legye- nek, összegük, mértékük ne rójon aránytalan terhet a biztosítékot adó félre nézve (pl. amennyiben egy bankgarancia több éves kivitelezésre vonatkozik, célszerű annak összegét az egyes fizetési ütemekkel összehangolni, és azt a már kiegyen- lített díj arányában csökkenteni stb.). Ugyanezen okból indokolt az is, hogy egy biztosíték csak addig álljon fenn, amíg azt az érintett fél méltányolható jogos érdeke indokolja (pl. jóteljesítési bizto- síték ne álljon fenn a jótállás leteltét követően hónapokig, hiszen a jótállási idő alatt, határidőben bejelentett igény a jótállási idő lejártát követő 3 hónapon túl már bíróságon sem érvényesíthető). A biztosítékok körében elérendő cél, hogy valamennyi biztosítéki formát elfo- gadják a magánmegrendelők is, többek között a Kbt-ben bevezetett és elfogadott biztosítási szerződés alapján kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvényt is. Így amennyiben kimerülőben van egy vállalkozás bankgarancia kerete, alkalmazni tudja az – ugyan valamennyivel drágábban igénybe vehető – de egyre terjedőben lévő biztosítási szerződés alapján kiállított – készfizető ke- zességvállalást tartalmazó – kötelezvényt. Célszerű a biztosítékok mértékének a szerződéses időtartam alatti csökkenté- séről megállapodni abban az esetben, amennyiben a szerződés teljesítésével ösz- szefüggésben nyújtott előleg elszámolása nem egy összegben a végszámla be- nyújtásánál történik. Jó gyakorlat az is, amennyiben az egyik fél által adott biztosíték (pl. teljesítési) a teljesítés lezárultával a jótállási igények biztosítására vonatkozó jótállási biztosí- tékká alakul át, valamint az is, ha a félnek módjában áll a lehetséges biztosítéki formák közötti átjárásra, választásra – a megrendelő érdekeinek sérelme nélkül – annak érdekében, hogy minél szabadabban tudjon a rendelkezésére álló bizto- sítéki keretekkel gazdálkodni.
