Szakmapolitikai, jogi háttér. A fogyatékos emberek közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása a társadalmi befogadás alapvető feltétele. A feltételek megerősítéséhez több nemzetközi és hazai jogszabály, stratégiai dokumentum, irányelv fogalmaz meg kereteket, kínál olyan hátteret, amely a különböző szakmai fejlesztések alapját képezhetik. Az elmúlt évtized fogyatékosügyet érintő fejlesztései során kiemelt figyelem irányult a fejlesztéseket megalapozó jogszabályi környezet meglétére, a fogyatékosügy stratégiai kérdéseire mind az oktatás, mind a szociális és egészségügyet érintő feladatok vonatkozásában. Több kutatás, helyzetelemzés, szakmai eszmecsere zajlott az egyenlő esélyek jelenlétéről, a hiányzó és/vagy korrekciót igénylő feltételekről, amelyekről ma már tanulmányok, elemzések, publikációk is rendelkezésre állnak. Látható azonban, hogy a ratifikált nemzetközi egyezmények, deklarációk, támogató szabályozási környezet mellett is találhatók hiátusok, esetenként nem koherens intézkedések a fogyatékos személyek ellátásában érintett ágazati irányításban, az ellátórendszer gyakorlatában, amelyek indokolják az összehangolt és kiemelt fejlesztéseket. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés kérdése, különösen a jogszabályi környezet gyakorlati érvényesítése hasonló módon hangsúlyos a fogyatékosügyet különböző területeken képviselő érdekvédelmi szervezetek, civil fórumok körében is. Honlapjaikon megjelenő jogszabálygyűjtemények, közérthető kiadványok, információs, tájékoztató programok segítik az érintett személyek, családjaik, környezetük eligazodását. A projekt megvalósítását a hazai szakmapolitikai szándékok mellett több jogszabály és stratégiai dokumentum is támogatja. A projekt fejlesztéseinek hátteréül szolgáló jogi és fejlesztési környezet támaszkodik azokra a nemzetközi gyakorlatban is meghatározó dokumentumokra, irányelvekre, amelyek a fogyatékos emberek egyenlő esélyeinek kialakítására törekszenek. Magyarország ezek közül többet ratifikált és emelte jogerőre az intézkedéseket.
Szakmapolitikai, jogi háttér. Az Európai Unió közösségi szinten a szegénység csökkentését, a kirekesztettek társadalmi befogadását fogalmazza meg évek óta. A hajléktalanság problémája kapcsán az uniós törekvések fokozatosan konkretizálódtak, és a hajléktalanság prioritásként kezelésétől haladtak a tagországi és közösségi stratégia szorgalmazásán át az utcai hajléktalanság felszámolásáig és az önálló lakhatás eléréséig. A közösségi elvek szerint7 a hajléktalanság révén elfogadhatatlan módon sérül az emberi méltóság, továbbá a hajléktalanság a szegénység és nélkülözés egyik legszélsőségesebb formája. A nemzeti és régiós stratégiákkal alátámasztott, közösségi szintű hajléktalanügyi stratégia kidolgozása 2010-ben, a Szegénység és a Társadalmi Kirekesztés Elleni Küzdelem Európai Éve zárásaként fogalmazódott meg ajánlásként az évet záró hajléktalanügyi Konszenzus Konferencián. A hajléktalansággal foglalkozó stratégiáknak ki kellene terjednie a hajléktalanság megelőzésére; a hajléktalanság időtartamának csökkentésére, a hajléktalanság legsúlyosabb formáinak visszaszorítására; a hajléktalanokat segítő szolgáltatások minőségének javítása, a megfizethető lakhatás elérhetővé tételére.8 Több európai ország (köztük az újonnan csatlakozottak közül Csehország is) elkészítette saját stratégiáját a kezdeményezésre való válaszképp.9 Magyarországnak egyelőre nincs elfogadott vagy társadalmi vitára bocsájtott ilyen jellegű stratégiája. 2010-ben az Európai Bizottság által elfogadott Európa 2020 stratégia 20 millió fővel kívánja csökkenteni a kirekesztettségben élők számát 2020-ra, köztük a szélsőségesen marginalizálódott közterületen élő hajléktalan emberek számát. Magyarországon a hajléktalanság problémájának kezelése a rendszerváltás óta eltelt időszakban nem változott számottevően, bár a megvalósítást meghatározó jogszabályok, a finanszírozás területei és mértéke, és ezekből fakadóan a gondoskodás lehetőségei évről évre (vagy akár évente többször is) változnak. A hajléktalan-ellátás célja az elmúlt 25 évben mindvégig ugyanaz maradt: a társadalmilag érzékelhető („látható”) hajléktalan emberek elhelyezése hajléktalan szállókon. A kialakított intézményi struktúrán belül csupán a férőhelyek száma változott az elmúlt években – szolidan bár, de folyamatosan növekszik. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal adatközlése szerint 2015 novemberében 12 167 férőhelyet tartottak nyilván az ország hajléktalan szállásain, ideértve az átmeneti szállókon és éjjeli 6 Xxxxx Xxxxx (2013): A Budapesten élő hajléktalan...