A szakterület elemzése. A pszichiátriai betegek megítélése a különböző civilizációkban nagyon eltérő volt. Bizonyos kultúrákban szent emberként tisztelték, míg másutt gonosz lelkektől vagy az ördögtől megszállott bűnösöknek tekintették őket, akiket a társadalom kivetett magából. A Bibliában, Xxxxx csodás gyógyításainak történetében is találkozunk pszichiátriai betegekkel: az ördöngösök meggyógyításához az ördögöt kellett kiűznie belőlük. A pszichiátriai szakma még mindig létszám- és forráshiánnyal küzd, a tudományos előrejelzések szerint a
A szakterület elemzése. A fogyatékkal élők helyzete és a jogszabályi háttér az Európai Unióban és Magyarországon Az integráció terén lezajló folyamatok A projekt helyi szükségletekhez, igényekhez, lehetőségekhez való illeszkedése.
A szakterület elemzése. A fejezetben a projekt által érintett szakterületek elemzése történik, különös tekintettel annak helyzetére valamint illeszkedését a helyi szükségletekhez, igényekhez, lehetőségekhez. Az elemzések kitérnek arra is, hogy milyen folyamatok jellemezték, és jellemzik az adott szakterületeket.
A szakterület elemzése. A projekt által érintett szakterület Európai Unió
A szakterület elemzése. Az Európai Unióban napjainkban mintegy 80 millió ember él valamilyen fogyatékossággal. A fogyatékos emberek teljes értékű társadalmi-gazdasági részvétele gyakran ütközik akadályokba, jelentős arányukat sújtja az átlagosnál nagyobb szegénység. Az EU népességén belül egyes becslések szerint mintegy 1,2 millió fő, a 65 év alattiak 1%-a, a 65 év felettiek 6-7%-a él intézményben. Az intézményekben élők nagy része értelmi fogyatékos ember, a második legnagyobb csoportot a pszichiátriai ellátásban lévők jelentik (akiknek szintén lehet kísérő diagnózisa értelmi fogyatékosság). Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye rögzíti, hogy a fogyatékosság egy változó fogalom, továbbá, hogy a fogyatékosság a fogyatékossággal élő személyek és az attitűdbeli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következménye, amely gátolja őket a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben. Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye kimondja, hogy a fogyatékos személyeknek joga van az önálló életvitelhez és a közösségbe való befogadáshoz. Ez a jog korától, képességeitől vagy fogyatékosságának, illetve mentális egészségi problémájának jellegétől függetlenül minden emberre kiterjed. Ennek értelmében mindenki számára lehetővé kell tenni az általa választott közösségben való életet és részvételt. Az érintett személyeket be kell vonni a számukra biztosított ellátást és támogatást érintő döntésekbe, és biztosítani kell, hogy a lehető legnagyobb mértékű irányítással rendelkezzenek a saját életük felett. A fogyatékos emberekről alkotott egyéni és társadalmi felfogások meghatározzák a számukra nyújtott ellátások, szolgáltatások rendszerét. Az első intézmények a felvilágosodás korában, a 18. század második felében jelentek meg, elsősorban az elesettekről való gondoskodás céljából, illetve az iparosodás nyomán tapasztható gazdasági kiszolgáltatottság, a tömeges elszegényedés következményeként jöttek létre. A 19. század elejétől a képezhetőségről, azaz a pedagógiai-gyógypedagógiai megsegítésről a hangsúly a medikális (orvosi) nézőpontokra helyeződik át. Ez a változás azt is eredményezi, hogy nagyon sok felnőtt értelmi fogyatékos személy éli le az életét ideg- és elmegyógyintézetekben. A 19. században kialakuló intézetek a fogyatékos személyeket elzárták a társadalomtól, ez az elkülönítés és társadalmi hasznosság kérdésköre a sterilizációs törekvésekben, valamint az eutanáziaprogramokban kicsúcsosodva a korai ...