Az elévülés. Amennyiben az Előfizető díjfizetési kötelezettségének a Szolgáltató felszólítása ellenére sem tesz eleget, Szolgáltató az őt megillető díjak és járulékainak behajtása érdekében, követeléseinek kezelésére megbízottat jogosult igénybe venni, amely megbízott szolgáltató számára az Előfizetőnek az adatkezelés céljából szükséges adatait az Eht., az egyéb hatályos adatvédelmi jogszabályok, valamint a jelen ÁSZF rendelkezései szerint jogosult átadni. A követelések behajtásával megbízott szolgáltató az eljárásával kapcsolatos költségei fedezésére a Díjszabásban meghatározott mértékű díjat jogosult az Előfizetővel szemben érvényesíteni. Az előfizetői szerződésből eredő polgári jogi igények 1 (egy) év alatt évülnek el, amelyet a késedelem, illetve a hibás teljesítés bekövetkezésétől kell számítani. Az elévülést megszakítja:
a) a tartozásnak Előfizető általi elismerése, vagy
Az elévülés. A biztosítási szerződésből eredő igények a biztosítási esemény bekövetkezésétől számított öt év elteltével elévülnek.
Az elévülés. A biztosítási szerződésből eredő igények a biztosítási esemény bekövetkezésétől számí- tott két év elteltével elévülnek.
Az elévülés. A Ptk. 6:22 §-tól eltérôen, mely szerint a követelések 5 év alatt évülnek el, a vagyonbiztosítási (beleértve a casco biztosítást is) és a balesetbiztosítási szerzô- désbôl eredô igények elévülése a biztosítási esemény bekövetkeztétôl számított 1 év. A felelôsségbiztosítási szerzôdésbôl eredô igények elévülési ideje a kárnak, illetve a kárigénynek a biztosítottal való közlésétôl szá- mított 1 év.
Az elévülés. 2.13.1. A FilmJUS jogdíjkezelési eljárásában az elévülési idő 3 év. Az elévülési idő kezdete az adott beszedési időszakra vonatkozó jogdíj felosztásának napját követő első december 31-e. Jelen szabály a felosztandó valamennyi jogdíjtípusra alkalmazandó, figyelemmel a 2.13.4. pontban írt kivételre.
2.13.2. Az ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodó jogosultaknak járó jogdíj, összeghatártól függetlenül a 2.13.1. pontban rögzített elévülési idő alatt elévül.
2.13.3. Indokolt esetben a FilmJUS és a jogosult vagy képviselője írásban úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult jogdíjigénye a 2.13.1. pontban meghatározott időtartamnál rövidebb, de legalább egyéves időtartam lejártát követően évül el. Az elévülés egyéb kérdéseire ilyen esetben is a 2.13. pont további rendelkezéseit kell alkalmazni.
2.13.4. Amennyiben egy ismert elérhetőségő jogosultnak kifizethető jogdíjösszeg az 5000 forintot nem éri el, a jogosultat gazdaságtalanság miatt a FilmJUS nem értesíti ki, hanem a jogdíjat függőszámlán helyezi el és erre/ezekre az összeg(ek)re nem vonatkozik az elévülés. Az e pont szerint függőszámlán tartott jogdíjakat a FilmJUS akkor fizeti ki az adott jogosultnak, ha a jogosultnak járó jogdíj összege egy későbbi felosztás során keletkezett jogdíja révén összességében már eléri, ill. meghaladja az 5000 forintot.
2.13.5. Amennyiben egy ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodó jogosult neve és elérhetősége, vagy külföldi jogosult esetén annak képviselője (pl. ügynökség, partner közös jogkezelő szervezet) az elévülési időszakon belül ismertté válik a FilmJUS számára, úgy az elévülés az adott jogosultnak/képviselőjének küldött értesítő kiküldését követő első december 31-étől újra kezdődik.
2.13.6. Egy adott év december 31-én az elévülő összegből egyrészt a 2.16. pont szerinti tartalék keret összegét visszaállítja a kezdeti összegre (feltöltés), másrészt levonja belőle a tárgyévben az állam felé a magánszemély jogosultak jogdíjkifizetése után megfizetett SZOCHO összegét, harmadrészt támogatást ad szociális célú felhasználásra a Filmjus Alapítványnak a 8. pontban foglalt szabályok szerinti éves döntés szerint. A Kjkt. 42.§ (1) bek. szerinti ki nem fizethető jogdíj összegének 90%-át – a Kjkt. átmeneti rendelkezéseit rögzítő 159.§ (1) bekezdésének megfelelően a 2016. évben és azt követően beszedett jogdíjak esetén – a FilmJUS átutalja a törvényben meghatározott, kulturális támogatást végző szervezetnek, a maradék 10%-ot pedig a 2.14. pont szerint használja fel (felosz...
Az elévülés. 7.1. A biztosítónak a biztosítási díj iránti követelése az esedékességétől számított öt (5) év múlva évül el.
7.2. A biztosítottnak a biztosítóval szembeni, a biztosítási szerződésből eredő követelései a károsultnak a biztosítottal szembeni kártérítés iránti követelésével együtt évül el.
Az elévülés. 17.1 A jelen feltételek alapján létrejött ◆ vagyonbiztosítási és balesetbiztosítási szerzôdés- bôl eredô igények a biztosítási esemény bekövet- keztétôl számított 1 év, ◆ felelôsségbiztosítási szerzôdésbôl eredô igények a kárnak, illetve a kárigénynek a biztosítottal való közlésétôl számított 1 év, alatt évülnek el.
17.2 A jelen szerzôdési feltételek alapján létrejött szerzô- désekre az itt nem szabályozott kérdésekben a Polgári törvénykönyv rendelkezései az irányadók.
Az elévülés. 21.2.1. A jelen feltételek alapján létrejött
21.2.1.1. vagyonbiztosítási- és balesetbiztosítási szer- zôdésbôl eredô igények a biztosítási esemény bekövet- keztétôl számított 1 év,
21.2.1.2. felelôsségbiztosítási szerzôdésbôl eredô igé- nyek a kárnak, illetve a kárigénynek a Biztosítottal való közlésétôl számított 1 év alatt évülnek el.
Az elévülés. A kártérítési igények elévülésének hatályos szabályát – a Legfelsőbb Bíróság PK 51. számú, továbbá 52. számú állásfoglalásainak a Kódexbe integrálásával – fenn kell tartani.
a) Az időtényező összefüggésében a modern kártérítési jog egyik számottevő problémája a liability of „long tail”, az ún. „hosszú farkú felelősség”, amely alatt a bírói gyakorlat azoknak a kártérítési tényállásoknak az összességét érti, amikor a kárbehatás és a kár manifesztálódása közé egy hosszabb – esetenként 10-20 évet is elérő – látens időszak ékelődik be. Az ilyen károkozási tényállásokra a rendkívül szigorú felelősséget megállapító törvények (pl. atomkár felelősség, termékfelelősség) általában a kártérítési igények speciális jogalapon való érvényesíthetőségének egy végső, objektív, jogvesztő határidejét állapítják meg. A kártérítési igények elenyészésére vezető jogvesztő határidők azonban nem járhatnak azzal, hogy a károsultak az általános kárfelelősségi szabályok szerint – amelyekre az általános elévülési idő vonatkozik – kártérítési igényt ne érvényesíthetnének. Ezért az általános kárfelelősségi szabály tekintetében kizárólag az az elévülési rendelkezés tartandó fenn, amely a jogérvényesítést meghatározott feltételek fennállása esetén számottevő időmúlás esetén is lehetővé teszi. Olyan szabályozást kell tehát kialakítani, amely mellett pl. egy hepatitisz C-vel vagy AIDS-sel fertőzött személy is kártérítéshez jut annak ellenére, hogy miután a fertőzést megkapta, csak hosszabb idő elteltével jelentkeznek a tünetek, illetve a tényleges károsodás.
Az elévülés. CP-61100