Opciós ügyletek. A szabványosított tőzsdei opciók értékelése az utolsó tőzsdei záróáron történik. Ha 30 napnál nem régebbi tőzsdei záróár nem áll rendelkezésre, akkor az opció belső értékét és időértékét is figyelembe vevő módszerrel kell kiszámítani. Ennek hiányában, illetve nem tőzsdei ügyletek esetében, az opciót kizárólag a belső értéken kell értékelni, azaz az opció értéke ebben az esetben az opciós kötés kötési árfolyamának és az opciós ügylet alapjául szolgáló termék utolsó záró árának különbözete vagy nulla közül a nagyobb érték.
Opciós ügyletek. Az eladási, illetve vételi opció kötési volumenének piaci áron számított nagyságának és az opció delta tényezőjének szorzatát lehet a nettósításnál figyelembe venni. A származtatott eladási ügylet értékpapír mennyiségével (névérték, darabszám a kontraktus szorzóval korrigálva) csökkenteni, a származtatott vételi ügylet mennyiségével növelni kell az azonnali pozíció mennyiségét és az így kialakult nettó pozíciót aktuális piaci áron értékelni.
Opciós ügyletek. A vásárolt opció értéke a nettó eszközértéket növeli, az eladott (kiírt) opció értéke pedig azt csökkenti. Az opció értékét az alaptermék jellegét is figyelembe vevő – az adott alaptermékre szóló opciós piacon legelterjedtebb –értékelési modell segítségével kell meghatározni. (Ennek megfelelően a részvényre szóló vételi és eladási opciók értékének meghatározása a Black-Scholes képlet segítéségével történik.) Az értékeléshez a legutolsó bekerüléshez tartozó beszerzési árból visszaszámolható implikált volatilitást kell felhasználni. Az Alapkezelő az óvatosság és a valódiság elvének egyidejű figyelembevételével indokolt esetben dönthet úgy, hogy vásárolt opció esetén a fenti árazási módszerrel kapott értéknél alacsonyabb, eladott (kiírt) opció esetén pedig (abszolút értékben) a fenti árazási módszerrel kapott értéknél magasabb áron értékeli az opciót. A swap ügylet a kétoldali ellentétes irányú kötelezettségek E napra számolt jelenértékének különbözeteként kerül értékelésre. A kötelezettségek jelenértékének kiszámításához a kötelezettség hátralévő futamidejéhez legközelebb eső két bankközi kamat vagy 1 évnél hosszabb instrumentum esetén nyilvánosan hozzáférhető zéró kupon görbe pontjai napokkal súlyozott átlagának megfelelő diszkontrátát kell alkalmazni.
Opciós ügyletek. Az eladási, illetve vételi opció kötési volumenének piaci áron számított nagyságának és az opció delta tényezőjének szorzatát lehet a nettósításnál figyelembe venni.
Opciós ügyletek. A vásárolt opció értéke a nettó eszközértéket növeli, az eladott (kiírt) opció értéke pedig azt csökkenti. Az opció értékét az alaptermék jellegét is figyelembe vevő – az adott alaptermékre szóló opciós piacon legelterjedtebb –értékelési modell segítségével kell meghatározni. (Ennek megfelelően a részvényre szóló vételi és eladási opciók értékének meghatározása a Black-Scholes képlet segítéségével történik.) Az értékeléshez a legutolsó bekerüléshez tartozó beszerzési árból visszaszámolható implikált volatilitást kell felhasználni. Az Alapkezelő az óvatosság és a valódiság elvének egyidejű figyelembevételével indokolt esetben dönthet úgy, hogy vásárolt opció esetén a fenti árazási módszerrel kapott értéknél alacsonyabb, eladott (kiírt) opció esetén pedig (abszolút értékben) a fenti árazási módszerrel kapott értéknél magasabb áron értékeli az opciót. A swap ügylet a kétoldali ellentétes irányú kötelezettségek E napra számolt jelenértékének különbözeteként kerül értékelésre. A kötelezettségek jelenértékének kiszámításához a kötelezettség hátralévő futamidejéhez legközelebb eső két bankközi kamat vagy 1 évnél hosszabb instrumentum esetén nyilvánosan hozzáférhető zéró kupon görbe pontjai napokkal súlyozott átlagának megfelelő diszkontrátát kell alkalmazni.
a) Repó ügylet (visszavásárlási megállapodás) során az ügylet tárgyát képező befektetési eszköz E napi értékét az adott eszközre érvényes értékelési elvek alapján E napra számolt piaci értékeként kell meghatározni és ehhez a repóügyletek során az eladási és visszavásárlási ár közötti árfolyam- különbözet E napig számolt időarányos részét hozzá kell adni, továbbá kötelezettségként be kell állítani az eladási árat, valamint a vételi és az eladási ár különbözetének T napi időarányos részét.
b) Fordított repó ügylet (fordított visszavásárlási megállapodás) során nem kell a repó tárgyát képező eszköz értékét a portfólió értékébe beszámítani. A megvásárolt értékpapír vételi árát és az eladási és a vételi ár közötti különbözet T napi időarányos részét kell követelésként beállítani. A vételi és az eladási ár közötti árfolyam-különbözet E napig számolt időarányos részét kell a fordított repó ügylet E napi piaci értékének tekinteni.
a) a tőzsdére bevezetett alaptermékre szóló CFD-ket az alaptermék tőzsdei záróárfolyama szerint kell értékelni;
b) ha az adott napon nem történt üzletkötés, akkor a legutolsó tőzsdei záróárfolyamot kell használni, ha ez az árfolyam az E-naphoz képest 30 napnál nem régebbi;
Opciós ügyletek. A tőzsdei opciók értékelése É napra professzionális adatszolgáltató (Bloomberg) által közzétett tőzsdei záróár alapján történik. Amennyiben e napra tőzsdei záróárfolyam nem elérhető, akkor az ezt megelőző, 30 napnál nem régebbi, utolsó a professzionális adatszolgáltató (Bloomberg) által közölt tőzsdei záróárat kell alapul venni. Ha 30 napnál nem régebbi a professzionális adatszolgáltató (Bloomberg) által közölt tőzsdei záróár nem elérhető, akkor a Bloombergen található alábbi opció árazási modellek közül az Alapkezelő által kiválasztott, a Letétkezelővel egyeztetett módszerrel kell az opciók értékét meghatározni: Európai opció esetén: - a legutolsó elérhető árjegyzés alapján számított implikált volatilitás (implied volatility) felhasználásával a Black-Scholes modell alapján számított érték; Amerikai opció esetén: - vételi opció: az alaptermék az É napi prompt árfolyama mínusz a kötési ár, amennyiben az eredmény pozitív, különben nulla; - eladási opció: a kötési ár mínusz az alaptermék a az É napi prompt árfolyama, ha az eredmény pozitív, egyébként nulla. A nem tőzsdei típusú opciós ügyletek értékét az opció kiírója, mint árjegyző által naponta számított és közzétett vételi és eladási árfolyamok közül a vételi árfolyamon kell meghatározni. Amennyiben nem áll rendelkezésre az É napra érvényes árjegyzés, a legutolsó ismert vételi árfolyam alkalmazandó. Az Alap alapdevizájától eltérő devizában denominált opció értékét az Alap alapdevizájában kell meghatározni az É napra érvényes, vagy ennek hiányában az azt megelőző utolsó érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett árfolyamon. • Swap ügyletek A Csereügyletek (swap ügyletek) értéke megegyezik az azt alkotó elemi ügyletek értékének összegével. Az elemi ügyletek É napra szóló jelenértékének kiszámításához az ügylet hátralévő futamidejéhez legközelebb eső - professzionális adatszolgáltató (Bloomberg, ÁKK) által közzétett kamatswap görbéből számolt - két bankközi kamat napokkal súlyozott átlagának megfelelő diszkontrátát kell alkalmazni. Az Alap alapdevizájától eltérő devizában denominált csereügylet értékét az Alap alapdevizájában kell meghatározni az É napra érvényes, vagy ennek hiányában az azt megelőző utolsó érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett árfolyamon.
Opciós ügyletek. A szabványosított tőzsdei opciók értékelése az utolsó tőzsdei záróáron történik. Ha 30 napnál nem régebbi tőzsdei záróár nem áll rendelkezésre, akkor az opció belső értékét és időértékét is figyelembe vevő módszerrel kell kiszámítani. Ennek hiányában, illetve nem tőzsdei ügyletek esetében, az opciót kizárólag a belső értéken kell értékelni, azaz az opció értéke ebben az esetben az opciós kötés kötési árfolyamának és az opciós ügylet alapjául szolgáló termék utolsó záró árának különbözete vagy nulla közül a nagyobb érték. A nem tőzsdei ügylet keretében vásárolt opciós ügyletek értékének az opció T napi, az opcióra árjegyzést nyújtó által jegyzett vételi árfolyamot (bid oldali jegyzés), illetve annak hiányában az utolsó rendelkezésre álló vételi árfolyamot kell tekinteni. Amennyiben az opció értékelése kizárólag az opció kiírója által rendelkezésre bocsátott árakon alapul, az Alapkezelő rendszeresen felülvizsgálja az opció értékelése, illetve az értékelés alapját képező árak megfelelőségét, a 28. pontban hivatkozott vizsgálati és ellenőrzési módozatok valamelyikének alkalmazásával.
Opciós ügyletek. Az eladási, illetve vételi opció kötési volumenének piaci áron számított nagyságának és az opció delta tényezőjének szorzatát lehet a nettósításnál figyelembe venni. A származtatott eladási ügylet értékpapír mennyiségével (névérték, darabszám a kontraktus szorzóval korrigálva) csökkenteni, a származtatott vételi ügylet mennyiségével növelni kell az azonnali pozíció mennyiségét és az így kialakult nettó pozíciót aktuális piaci áron értékelni. Az Alap teljes nettósított kockázati kitettségére vonatkozó limitnek való megfelelés szempontjából figyelmen kívül hagyhatóak az olyan – devizakockázat fedezésére szolgáló – ügyletek, amelyek célja az Alap B Sorozat EUR és C Sorozat USD devizakockázatának csökkentése az Alap befektetési politikájának megfelelően.
Opciós ügyletek. ⮚ A tőzsdei szabványosított opciókat a fordulónapi tőzsdei forgalommal súlyozott átlagárfolyam szerint kell értékelni. ⮚ Ha az adott napon nem történik üzletkötés, akkor a legutolsó átlagárfolyamot kell használni, ha ez az árfolyam a fordulónaphoz képest 30 napnál nem régebbi. ⮚ Ha a tőzsdei szabványosított opcióknak nincsen 30 napnál nem régebbi árfolyama, akkor a tőzsdén kívüli kereskedelem szerinti regisztrált és a BÉT hivatalos lapjában közzétett átlagárfolyam alapján is meghatározható az eszköz értékelési árfolyama, ha az nem régebbi 30 napnál. ⮚ Ha egyik módszer sem alkalmazható, akkor függetlenül annak régiségétől, az utolsó tőzsdei, ennek hiányában tőzsdén kívüli árfolyam, illetve a beszerzési ár közül az alacsonyabbat kell figyelembe venni. ⮚ A nem szabványosított tőzsdei opciók értékét az opció belső értékét és időértékét is figyelembe vevő módszerrel kell kiszámítani
Opciós ügyletek. Befektetési jegyek, illetve egyéb kollektív befektetési értékpapírok összesen 1.g), + 2.a) + 2.c) + 3.a) + 4.a) Az egyes eszközcsoportokhoz rendelt referencia indexek