Common use of Pénzügyi eszközök értékvesztése Clause in Contracts

Pénzügyi eszközök értékvesztése. A Társaság által kezelésére alkalmazott üzleti modell és a pénzügyi eszközök szerződésből eredő cash flow-jellemzői alapján a pénzügyi eszközeit amortizált bekerülési értéken, egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken, vagy eredménnyel szemben valós értéken értékeli. Az amortizált bekerülési értéken és az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközökre értékvesztés elszámolása szükséges. Az értékvesztés az eredménykimutatásban kerül elszámolásra, és a megfelelő pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét csökkenti; egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök esetén az értékvesztés az egyéb átfogó jövedelembe kerül és nem csökkenti az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét. Értékvesztés elszámolása szükségessé válhat az IFRS 16 hatálya alá tartozó lízingkövetelésekre, az IFRS 15 hatálya alá tartozó szerződéses eszközökre, pénzügyi garancia szerződésekre, és nem piaci kamattal kamatozó hitelekhez kapcsolódó elkötelezettségekre is. Értékvesztés elszámolására nem csak a jelentési időszakban felmerült értékvesztéssel kapcsolatban került sor, hanem a jelentési időszak végéig még nem felmerült, tehát a jövőben várhatóan felmerülő értékvesztés is idetartozik. A hitelkockázat változása alapján minden fordulónapon felül kell vizsgálni az értékvesztést, valamint értékelni kell, hogy az értékvesztést az élettartam alatt várható hitelezési veszteség vagy a 12 havi élettartam alatt várható hitelezési veszteség összegéig kell- e elszámolni a fenti feltételek alapján. Ha az egyedi pénzügyi eszköz szintjén nem lehet értékelni, hogy a hitelkockázata nőtt-e jelentősen, akkor csoportosan kell értékelni. Az értékvesztés értékeléséhez és elszámolásához az egyszerűsített és az általános megközelítések alkalmazandók. ▪ Egyszerűsített megközelítés Minden, az egyszerűsített megközelítéssel értékelt pénzügyi instrumentum értékelésére az élettartami várható hitelezési veszteséggel kerül sor. Így a fizetésképtelenség kivételével, sem a hitelkockázat jelentős növekedésének indikátorai, sem a nemteljesítési esetek nem befolyásolják az egyszerűsített megközelítést. Az egyszerűsített megközelítést a vevőkkel szembeni követelések, a szerződéses eszközök és a jelentős hitelkomponenst nem tartalmazó lízingkövetelések esetében alkalmazzuk. Az Társaság úgy döntött, hogy a jelentős hitelkomponenst tartalmazó követelésekre is alkalmazza az egyszerűsített megközelítést. ▪ Általános megközelítés A várható hitelezési veszteség modell alapján a pénzügyi instrumentumok három “kosárba” kerülnek besorolásra. A három kosárba történő besorolás alapját a pénzügyi eszköz hitelezési kockázatában bekövetkező változások képezik. A relatív hitelezési kockázat modellje az emelkedett hitelezési kockázat értékelésére szolgál. A kezdeti megjelenítéshez képest bekövetkező hitelezési kockázat növekedése a pénzügyi instrumentumok kosarak közti átsorolásában jelenik meg. A várható hitelezési veszteség modell alapján az értékvesztés a három “kosár” esetében másképp kerül meghatározásra. Az egyes kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés a 12 hónap alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. A kettes és hármas kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés az élettartam alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. Amennyiben egy befektetett eszköz a hármas kosárba kerül át, az effektív kamatláb módszert alkalmazzuk az értékvesztés utáni nettó érték meghatározására. Az általános megközelítést a bankszámlák, a faktoring követelések, egyéb pénzügyi követelések és dolgozói kölcsönök esetében alkalmazzuk.

Pénzügyi eszközök értékvesztése. A Társaság Csoport által kezelésére alkalmazott üzleti modell és a pénzügyi eszközök szerződésből eredő cash flow-jellemzői alapján a pénzügyi eszközeit amortizált bekerülési értéken, egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken, vagy eredménnyel szemben valós értéken értékeli. Az amortizált bekerülési értéken és az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközökre értékvesztés értékvesz tés elszámolása szükséges. Az értékvesztés az eredménykimutatásban kerül elszámolásra, és a megfelelő pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét csökkenti; egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök esetén az értékvesztés az egyéb átfogó jövedelembe kerül és nem csökkenti az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét. Értékvesztés elszámolása szükségessé válhat az IAS 17 és az IFRS 16 hatálya alá tartozó lízingkövetelésekre, az IFRS 15 hatálya alá tartozó szerződéses eszközökre, pénzügyi garancia szerződésekre, és nem piaci kamattal kamatozó hitelekhez kapcsolódó elkötelezettségekre is. Értékvesztés 2018. január 1-jétől, az IFRS 9 szabványra való áttéréssel értékvesztés elszámolására nem csak a jelentési időszakban felmerült értékvesztéssel kapcsolatban került kerülhet sor, hanem a jelentési időszak végéig még nem felmerült, tehát a jövőben várhatóan felmerülő értékvesztés is idetartozik. A hitelkockázat változása alapján minden fordulónapon felül kell vizsgálni az értékvesztést, valamint értékelni kell, hogy az értékvesztést az élettartam alatt várható hitelezési veszteség vagy a 12 havi élettartam alatt várható hitelezési veszteség összegéig kell- kell-e elszámolni a fenti feltételek alapján. Ha az egyedi pénzügyi eszköz szintjén nem lehet értékelni, hogy a hitelkockázata nőtt-e jelentősen, akkor csoportosan kell értékelni. Az értékvesztés értékeléséhez és elszámolásához az egyszerűsített és az általános megközelítések alkalmazandók. ▪ Egyszerűsített megközelítés Minden, az egyszerűsített megközelítéssel értékelt pénzügyi instrumentum értékelésére az élettartami azélettartami várható hitelezési veszteséggel kerül sor. Így a fizetésképtelenség kivételével, sem a hitelkockázat jelentős növekedésének indikátorai, sem a nemteljesítési esetek nem befolyásolják az egyszerűsített megközelítést. Az egyszerűsített megközelítést a vevőkkel szembeni követelések, a szerződéses eszközök és a ésa jelentős hitelkomponenst nem tartalmazó lízingkövetelések esetében alkalmazzuk. Az Társaság A Csoport úgy döntött, hogy a jelentős hitelkomponenst tartalmazó követelésekre is alkalmazza az egyszerűsített azegyszerűsített megközelítést. ▪ Általános megközelítés A várható hitelezési veszteség modell alapján a pénzügyi instrumentumok három “kosárba” kerülnek besorolásra. A három kosárba történő besorolás alapját a pénzügyi eszköz hitelezési kockázatában bekövetkező változások képezik. A relatív rel atív hitelezési kockázat modellje az emelkedett hitelezési kockázat értékelésére szolgál. A kezdeti megjelenítéshez képest bekövetkező hitelezési kockázat növekedése a pénzügyi instrumentumok kosarak közti átsorolásában jelenik meg. A várható hitelezési veszteség modell alapján az értékvesztés a azértékvesztésa három “kosár” esetében másképp kerül meghatározásra. Az egyes Azegyes kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés a 12 hónap alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. A kettes és hármas kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés az értékvesztésaz élettartam alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül alapjánkerül meghatározásra. Amennyiben egy befektetett eszköz a hármas kosárba kerül át, az effektív kamatláb módszert alkalmazzuk az értékvesztés utáni nettó érték meghatározására. Az általános megközelítést a bankszámlák, a faktoring követelések, egyéb pénzügyi követelések és dolgozói kölcsönök esetében alkalmazzuk.

Pénzügyi eszközök értékvesztése. A Társaság által kezelésére Csoport az alkalmazott üzleti modell és a pénzügyi eszközök szerződésből eredő cash flowcash-flow jellemzői alapján a pénzügyi eszközeit amortizált bekerülési értéken, egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken, vagy eredménnyel szemben valós értéken értékeli. Az amortizált bekerülési értéken és az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközökre értékvesztés elszámolása szükséges. Az értékvesztés az eredménykimutatásban kerül elszámolásra, és a megfelelő pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét csökkenti; egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök esetén az értékvesztés az egyéb átfogó jövedelembe kerül és nem csökkenti az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét. Értékvesztés elszámolása szükségessé válhat az IFRS 16 hatálya alá tartozó lízingkövetelésekre, az IFRS 15 hatálya alá tartozó szerződéses eszközökre, pénzügyi garancia szerződésekre, és nem piaci kamattal kamatozó hitelekhez kapcsolódó elkötelezettségekre is. Értékvesztés elszámolására nem csak a jelentési időszakban felmerült értékvesztéssel kapcsolatban került sor, hanem a jelentési időszak végéig még nem felmerült, tehát a jövőben várhatóan felmerülő értékvesztés is idetartozik. A hitelkockázat változása alapján minden fordulónapon felül kell vizsgálni az értékvesztést, valamint értékelni kell, hogy az értékvesztést az élettartam alatt várható hitelezési veszteség vagy a 12 havi élettartam alatt várható hitelezési veszteség összegéig kell- kell-e elszámolni a fenti feltételek alapján. Ha az egyedi pénzügyi eszköz szintjén nem lehet értékelni, hogy a hitelkockázata nőtt-e jelentősen, akkor csoportosan portfólió szinten kell értékelni. Az értékvesztés értékeléséhez és elszámolásához az egyszerűsített és az általános megközelítések alkalmazandók. ▪ Egyszerűsített megközelítés Minden, az egyszerűsített megközelítéssel értékelt pénzügyi instrumentum értékelésére az élettartami várható hitelezési veszteséggel kerül sor. Így a fizetésképtelenség kivételével, sem a hitelkockázat jelentős növekedésének indikátorai, sem a nemteljesítési esetek nem befolyásolják az egyszerűsített megközelítést. Az egyszerűsített megközelítést a vevőkkel szembeni követelések, a szerződéses eszközök és a jelentős hitelkomponenst nem tartalmazó lízingkövetelések esetében alkalmazzuk. Az Társaság A Csoport úgy döntött, hogy a jelentős hitelkomponenst tartalmazó követelésekre is alkalmazza az egyszerűsített megközelítést. ▪ Általános megközelítés A várható hitelezési veszteség modell alapján a pénzügyi instrumentumok három “kosárba” kerülnek besorolásra. A három kosárba történő besorolás alapját a pénzügyi eszköz hitelezési kockázatában bekövetkező változások képezik. A relatív hitelezési kockázat modellje az emelkedett hitelezési kockázat értékelésére szolgál. A kezdeti megjelenítéshez képest bekövetkező hitelezési kockázat növekedése a pénzügyi instrumentumok kosarak közti átsorolásában jelenik meg. A várható hitelezési veszteség modell alapján az értékvesztés a három “kosár” esetében másképp kerül meghatározásra. Az egyes kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés a 12 hónap alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. A kettes és hármas kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés az élettartam alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. Amennyiben egy befektetett eszköz a hármas kosárba kerül át, az effektív kamatláb módszert alkalmazzuk az értékvesztés utáni nettó érték meghatározására. Az általános megközelítést a bankszámlák, a faktoring követelések, egyéb pénzügyi követelések és dolgozói kölcsönök esetében alkalmazzuk.

Pénzügyi eszközök értékvesztése. A Társaság által kezelésére alkalmazott üzleti modell és a pénzügyi eszközök szerződésből eredő cash flow-jellemzői alapján a pénzügyi eszközeit amortizált bekerülési értéken, egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken, vagy eredménnyel szemben valós értéken értékeli. Az amortizált bekerülési értéken és az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközökre értékvesztés elszámolása szükséges. Az értékvesztés az eredménykimutatásban azeredménykimutatásban kerül elszámolásra, és a megfelelő pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét csökkenti; egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök esetén az értékvesztés az egyéb átfogó jövedelembe kerül és nem csökkenti az egyéb átfogó jövedelemmel átfogójövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét. Értékvesztés elszámolása szükségessé válhat az IAS 17 és az IFRS 16 hatálya alá tartozó lízingkövetelésekre, az IFRS 15 hatálya alá tartozó szerződéses eszközökre, pénzügyi garancia szerződésekre, és nem piaci kamattal kamatozó hitelekhez kapcsolódó elkötelezettségekre is. Értékvesztés 2018. január 1-jétől, az IFRS 9 szabványra való áttéréssel értékvesztés elszámolására nem csak a jelentési időszakban felmerült értékvesztéssel kapcsolatban került kerülhet sor, hanem a jelentési időszak végéig még nem mégnem felmerült, tehát a jövőben várhatóan felmerülő értékvesztés is idetartozik. A hitelkockázat változása alapján minden fordulónapon felül kell vizsgálni az értékvesztést, valamint értékelni kell, hogy az értékvesztést az élettartam azélettartam alatt várható hitelezési veszteség vagy a 12 havi élettartam alatt élettartamalatt várható hitelezési veszteség összegéig kell- e elszámolni a fenti feltételek alapján. Ha az egyedi azegyedi pénzügyi eszköz szintjén nem lehet értékelni, hogy a hitelkockázata nőtt-e jelentősen, akkor csoportosan kell értékelni. Az értékvesztés értékeléséhez és elszámolásához az egyszerűsített és az éselszámolásához azegyszerűsített ésaz általános megközelítések alkalmazandók. ▪ Egyszerűsített megközelítés Minden, az egyszerűsített megközelítéssel értékelt pénzügyi instrumentum értékelésére az élettartami azélettartami várható hitelezési veszteséggel kerül sor. Így a fizetésképtelenség kivételével, sem a hitelkockázat jelentős növekedésének indikátorai, sem a nemteljesítési esetek nem befolyásolják az egyszerűsített megközelítést. Az egyszerűsített megközelítést a vevőkkel szembeni követelések, a szerződéses eszközök és a ésa jelentős hitelkomponenst nem tartalmazó lízingkövetelések esetében alkalmazzuk. Az Társaság úgy döntött, hogy a jelentős hitelkomponenst tartalmazó követelésekre is alkalmazza az egyszerűsített azegyszerűsített megközelítést. ▪ Általános megközelítés A várható hitelezési veszteség modell alapján a pénzügyi instrumentumok három “kosárba” kerülnek besorolásra. A három kosárba történő besorolás alapját a pénzügyi eszköz hitelezési kockázatában bekövetkező változások képezik. A relatív rel atív hitelezési kockázat modellje az emelkedett hitelezési kockázat értékelésére szolgál. A kezdeti megjelenítéshez képest bekövetkező hitelezési kockázat növekedése a pénzügyi instrumentumok kosarak közti átsorolásában jelenik meg. A várható hitelezési veszteség modell alapján az értékvesztés a azértékvesztésa három “kosár” esetében másképp kerül meghatározásra. Az egyes Azegyes kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés a 12 hónap alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. A kettes és hármas kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés az értékvesztésaz élettartam alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül alapjánkerül meghatározásra. Amennyiben egy befektetett eszköz a hármas kosárba kerül át, az effektív kamatláb módszert alkalmazzuk az értékvesztés utáni nettó érték meghatározására. Az általános megközelítést a bankszámlák, a faktoring követelések, egyéb pénzügyi követelések és dolgozói kölcsönök esetében alkalmazzuk.

Pénzügyi eszközök értékvesztése. A Társaság által kezelésére alkalmazott üzleti modell és a pénzügyi eszközök szerződésből eredő cash flowminden mérlegfordulónapon felméri, hogy van-jellemzői alapján a pénzügyi eszközeit amortizált bekerülési értékene objektív bizonyítéka annak, egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken, vagy eredménnyel szemben valós értéken értékeli. Az amortizált bekerülési értéken és az egyéb átfogó jövedelemmel hogy azeredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközre, beleértve a tőkemódszerrel bevont befektetéseket is, értékvesztést kell elszámolni. A tőkét megtestesítő értékpapírban lévőbefektetések esetén, az értékvesztés objektív bizonyítéka magában foglalja azt, ha a valós érték jelentősen vagy tartósan alacsonyabb a bekerülési értéknél. A Társaság jelentősnek tekinti a 20%-os csökkenést, és tartósnak tekinti a hat hónapot meghaladó időszakot vagyazt, ha az értékpapír átlagos tőzsdei piaci ára több mint 10%-kal a könyv szerinti érték alatt volt az elmúlt 12 hónapban. (a) Amortizált bekerülési értéken nyilvántartott kölcsönök és követelések esetében A Társaság először felméri, hogy azegyedileg jelentős pénzügyi eszközökre értékvesztés elszámolása szükségesvonatkozóanegyedileg, továbbá az egyedileg nem jelentős pénzügyi eszközök csoportjára egyedileg vagy összevontan fennáll-e objektív bizonyíték az értékvesztésre. Amennyiben nincs objektív bizonyíték valamely egyedileg értékelt pénzügyi eszköz értékvesztésére, akár jelentős az eszköz, akár nem, az adott eszközt a Társaság bevonja csoportos értékvesztési vizsgálatba. Az értékvesztés az eredménykimutatásban szempontjából egyedileg megvizsgált eszközök, amelyekre értékvesztés kerül elszámolásra, nem kerülnek bevonásra a csoportos értékvesztési vizsgálatba. A csoportos értékvesztési vizsgálat a hasonló hitelkockázati jellemzőkkel rendelkező eszközök csoportokba való szervezésével történik. Egyedi értékelésre kerül sor a felszámolás, csődeljárás, illetve éven túli lejárt követeléssel bíróvállalkozással szembeni összes követelés esetén. Szintén egyedi értékelésre kerül sajátos körülmények fennállása esetén olyan kiemelt ügyfelek követelései után, amelyek speciális hitelezési kockázattal rendelkeznek. A Társaság nem számol el értékvesztést azolyan kölcsönök és követelések könyv szerinti értékére, amely egyébként lejárna, de a feltételeit újratárgyalták, ha az újratárgyalt cash-flow-k behajthatósága biztosított. A csoportos értékvesztés vizsgálatánál, a Társaság a megtérülések időbeliségére és a megfelelő pénzügyi felmerült veszteségösszegére vonatkozó múltbeli információkat használ, és azokat módosítja, ha azaktuálisgazdasági és hitelfeltételek olyanok, hogy a tényleges veszteségek valószínűleg magasabbak vagy alacsonyabbak, mint ahogyan az a múltbeli trendek alapján várható lenne. A Társaság általánosan használt politikája a vevőkövetelések csoportos értékvesztési vizsgálatra vonatkozóan a viszonylag hasonló jellegű ügyfelek nagy száma miatt a követelések koranalitikáján alapul. Az értékvesztés összege az eszköz könyv szerinti értékét csökkenti; egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt értéke és a becsült jövőbeni cash-flowk (amely nem tartalmazza a fel nem merült jövőbeni hitelezési veszteségeket) jelenértéke különbségeként kerül kiszámításra az eszköz eredeti effektív kamatlábával. A pénzügyi eszközök esetén az értékvesztés az egyéb átfogó jövedelembe kerül és nem csökkenti az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszköz könyv szerinti értékétértékét egy értékvesztési számla alkalmazásával csökkentjük, ésazt az éves eredményben számoljuk el. Értékvesztés elszámolása szükségessé válhat az IFRS 16 hatálya alá tartozó lízingkövetelésekre, az IFRS 15 hatálya alá tartozó szerződéses eszközökre, pénzügyi garancia szerződésekreA pénzeszközök és pénzeszköz egyenértékesek, és nem piaci kamattal kamatozó hitelekhez kapcsolódó elkötelezettségekre is. Értékvesztés elszámolására nem csak a jelentési időszakban felmerült értékvesztéssel kapcsolatban került sor, hanem a jelentési időszak végéig még nem felmerült, tehát a jövőben várhatóan felmerülő értékvesztés is idetartozik. A hitelkockázat változása alapján minden fordulónapon felül kell vizsgálni az értékvesztést, valamint értékelni kell, hogy az értékvesztést az élettartam alatt várható hitelezési veszteség vagy a 12 havi élettartam alatt várható hitelezési veszteség összegéig kell- e elszámolni a fenti feltételek alapján. Ha az egyedi pénzügyi eszköz szintjén nem lehet értékelni, hogy a hitelkockázata nőtt-e jelentősen, akkor csoportosan kell értékelni. Az értékvesztés értékeléséhez és elszámolásához az egyszerűsített és az általános megközelítések alkalmazandók. ▪ Egyszerűsített megközelítés Minden, az egyszerűsített megközelítéssel értékelt pénzügyi instrumentum értékelésére az élettartami várható hitelezési veszteséggel kerül sor. Így a fizetésképtelenség kivételével, sem a hitelkockázat jelentős növekedésének indikátorai, sem a nemteljesítési esetek nem befolyásolják az egyszerűsített megközelítést. Az egyszerűsített megközelítést a vevőkkel szembeni követelések, a szerződéses eszközök és a jelentős hitelkomponenst nem tartalmazó lízingkövetelések esetében alkalmazzuk. Az Társaság úgy döntött, hogy a jelentős hitelkomponenst tartalmazó követelésekre is alkalmazza az egyszerűsített megközelítést. ▪ Általános megközelítés A várható hitelezési veszteség modell alapján a pénzügyi instrumentumok három “kosárba” kerülnek besorolásra. A három kosárba történő besorolás alapját a pénzügyi eszköz hitelezési kockázatában bekövetkező változások képezik. A relatív hitelezési kockázat modellje az emelkedett hitelezési kockázat értékelésére szolgál. A kezdeti megjelenítéshez képest bekövetkező hitelezési kockázat növekedése a pénzügyi instrumentumok kosarak közti átsorolásában jelenik meg. A várható hitelezési veszteség modell alapján az értékvesztés a három “kosár” esetében másképp kerül meghatározásra. Az egyes kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok eredetileg 3 hónapon túli lejáratúbankbetétek esetében az értékvesztés a 12 hónap alatt várható hitelezési veszteség alapján és annak visszaírása azeredményben (Egyéb pénzügyi költségek – nettó) terhére kerül meghatározásraelszámolásra. A kettes vevő- ésegyéb követelések értékvesztése és hármas kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében annak visszaírása a Közvetlen költségek között azéveseredményben (Követelések értékvesztése) kerül elszámolásra. A dolgozói kölcsönök értékvesztése ésannak visszaírása az eredményben (Személyi jellegűráfordítások) kerül elszámolásra. Ha a későbbiekben az értékvesztés az élettartam alatt várható hitelezési miatti veszteség alapján kerül meghatározásra. Amennyiben csökken, és a csökkenést objektív módon egy befektetett eszköz a hármas kosárba kerül átolyan eseményhez lehet kapcsolni, az effektív kamatláb módszert alkalmazzuk amely az értékvesztés utáni nettó érték meghatározásáraelszámolása után következett be (mint például az adós hitelképességi besorolásának javulása), akkor az előzőleg megjelenített értékvesztés miatti veszteséget vissza kell írni az eredménnyel szemben az értékvesztési számla módosításával. Az általános megközelítést A visszaírás eredményeként azeszköz könyv szerinti értéke nem haladhatja meg azt az amortizált bekerülési értéket, amely a bankszámlákvisszaírás időpontjában lenne akkor, ha értékvesztés elszámolására korábban nem került volna sor. A visszaírt veszteség összege az eredményben a faktoring követelésekKözvetlen költségek (Követelések értékvesztése) csökkenéseként kerül elszámolásra. Ha a Társaságbecslése szerint egy követelés esetén nincs reális esély a megtérülésre (azaz a követelés behajthatatlan), egyéb pénzügyi követelések és dolgozói kölcsönök esetében alkalmazzukakkor a releváns összeg leírásra kerül. A leírt összeg ésa korábban leírt összeg megtérülése azeredményre vonatkozó kimutatás ugyanazon sorában kerül elszámolásra, mint azértékvesztés.

Pénzügyi eszközök értékvesztése. A Társaság által kezelésére alkalmazott üzleti modell és a pénzügyi eszközök szerződésből eredő cash cash-flow-jellemzői alapján a pénzügyi eszközeit amortizált bekerülési értéken, egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken, vagy eredménnyel szemben valós értéken értékeli. Az amortizált bekerülési értéken és az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközökre értékvesztés elszámolása szükséges. Az értékvesztés az eredménykimutatásban kerül elszámolásra, és a megfelelő pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét csökkenti; egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök esetén az értékvesztés az egyéb átfogó jövedelembe kerül és nem csökkenti az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét. Értékvesztés elszámolása szükségessé válhat az IFRS 16 hatálya alá tartozó lízingkövetelésekre, az IFRS 15 hatálya alá tartozó szerződéses eszközökre, pénzügyi garancia szerződésekre, és nem piaci kamattal kamatozó hitelekhez kapcsolódó elkötelezettségekre is. Értékvesztés elszámolására nem csak a jelentési időszakban felmerült értékvesztéssel kapcsolatban került sor, hanem a jelentési időszak végéig még nem felmerült, tehát a jövőben várhatóan felmerülő értékvesztés is idetartozik. A hitelkockázat változása alapján minden fordulónapon felül kell vizsgálni az értékvesztést, valamint értékelni kell, hogy az értékvesztést az élettartam alatt várható hitelezési veszteség vagy a 12 havi élettartam alatt várható hitelezési veszteség összegéig kell- kell-e elszámolni a fenti feltételek alapján. Ha az egyedi pénzügyi eszköz szintjén nem lehet értékelni, hogy a hitelkockázata nőtt-e jelentősen, akkor csoportosan portfólió szinten kell értékelni. Az értékvesztés értékeléséhez és elszámolásához az egyszerűsített és az általános megközelítések alkalmazandók. ▪ Egyszerűsített megközelítés Minden, az egyszerűsített megközelítéssel értékelt pénzügyi instrumentum értékelésére az élettartami várható hitelezési veszteséggel kerül sor. Így a fizetésképtelenség kivételével, sem a hitelkockázat jelentős növekedésének indikátorai, sem a nemteljesítési esetek nem befolyásolják az egyszerűsített megközelítést. Az egyszerűsített megközelítést a vevőkkel szembeni követelések, a szerződéses eszközök és a jelentős hitelkomponenst nem tartalmazó lízingkövetelések esetében alkalmazzuk. Az Társaság úgy döntött, hogy a jelentős hitelkomponenst tartalmazó követelésekre is alkalmazza az egyszerűsített megközelítést. ▪ Általános megközelítés A várható hitelezési veszteség modell alapján a pénzügyi instrumentumok három “kosárba” kerülnek besorolásra. A három kosárba történő besorolás alapját a pénzügyi eszköz hitelezési kockázatában bekövetkező változások képezik. A relatív hitelezési kockázat modellje az emelkedett hitelezési kockázat értékelésére szolgál. A kezdeti megjelenítéshez képest bekövetkező hitelezési kockázat növekedése a pénzügyi instrumentumok kosarak közti átsorolásában jelenik meg. A várható hitelezési veszteség modell alapján az értékvesztés a három “kosár” esetében másképp kerül meghatározásra. Az egyes kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés a 12 hónap alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. A kettes és hármas kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés az élettartam alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. Amennyiben egy befektetett eszköz a hármas kosárba kerül át, az effektív kamatláb módszert alkalmazzuk az értékvesztés utáni nettó érték meghatározására. Az általános megközelítést a bankszámlák, a faktoring követelések, egyéb pénzügyi követelések és dolgozói kölcsönök esetében alkalmazzuk.

Pénzügyi eszközök értékvesztése. A Társaság által kezelésére Csoport az alkalmazott üzleti modell és a pénzügyi eszközök szerződésből eredő cash flow-flow jellemzői alapján a pénzügyi eszközeit amortizált bekerülési értéken, egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken, vagy eredménnyel szemben valós értéken értékeli. Az amortizált bekerülési értéken és az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközökre értékvesztés elszámolása szükséges. Az értékvesztés az eredménykimutatásban kerül elszámolásra, és a megfelelő pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét csökkenti; egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök esetén az értékvesztés az egyéb átfogó jövedelembe kerül és nem csökkenti az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszköz könyv szerinti értékét. Értékvesztés elszámolása szükségessé válhat az IFRS 16 hatálya alá tartozó lízingkövetelésekre, az IFRS 15 hatálya alá tartozó szerződéses eszközökre, pénzügyi garancia szerződésekre, és nem piaci kamattal kamatozó hitelekhez kapcsolódó elkötelezettségekre is. Értékvesztés Az IFRS 9 szabványra való áttéréssel értékvesztés elszámolására nem csak a jelentési időszakban felmerült értékvesztéssel kapcsolatban került kerülhet sor, hanem a jelentési időszak végéig még nem felmerült, tehát a jövőben várhatóan felmerülő értékvesztés is idetartozik. A hitelkockázat változása alapján minden fordulónapon felül kell vizsgálni az értékvesztést, valamint értékelni kell, hogy az értékvesztést az élettartam alatt várható hitelezési veszteség vagy a 12 havi élettartam alatt várható hitelezési veszteség összegéig kell- kell-e elszámolni a fenti feltételek alapján. Ha az egyedi pénzügyi eszköz szintjén nem lehet értékelni, hogy a hitelkockázata nőtt-e jelentősen, akkor csoportosan kell értékelni. Az értékvesztés értékeléséhez és elszámolásához az egyszerűsített és az általános megközelítések alkalmazandók. ▪ Egyszerűsített megközelítés Minden, az egyszerűsített megközelítéssel értékelt pénzügyi instrumentum értékelésére az élettartami várható hitelezési veszteséggel kerül sor. Így a fizetésképtelenség kivételével, sem a hitelkockázat jelentős növekedésének indikátorai, sem a nemteljesítési esetek nem befolyásolják az egyszerűsített megközelítést. Az egyszerűsített megközelítést a vevőkkel szembeni követelések, a szerződéses eszközök és a jelentős hitelkomponenst nem tartalmazó lízingkövetelések esetében alkalmazzuk. Az Társaság A Csoport úgy döntött, hogy a jelentős hitelkomponenst tartalmazó követelésekre is alkalmazza az egyszerűsített megközelítést. ▪ Általános megközelítés A várható hitelezési veszteség modell alapján a pénzügyi instrumentumok három “kosárba” kerülnek besorolásra. A három kosárba történő besorolás alapját a pénzügyi eszköz hitelezési kockázatában bekövetkező változások képezik. A relatív hitelezési kockázat modellje az emelkedett hitelezési kockázat értékelésére szolgál. A kezdeti megjelenítéshez képest bekövetkező hitelezési kockázat növekedése a pénzügyi instrumentumok kosarak közti átsorolásában jelenik meg. A várható hitelezési veszteség modell alapján az értékvesztés a három “kosár” esetében másképp kerül meghatározásra. Az egyes kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés a 12 hónap alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. A kettes és hármas kosárba tartozó pénzügyi instrumentumok esetében az értékvesztés az élettartam alatt várható hitelezési veszteség alapján kerül meghatározásra. Amennyiben egy befektetett eszköz a hármas kosárba kerül át, az effektív kamatláb módszert alkalmazzuk az értékvesztés utáni nettó érték meghatározására. Az általános megközelítést a bankszámlák, a faktoring követelések, egyéb pénzügyi követelések és dolgozói kölcsönök esetében alkalmazzuk.