Szívizominfarktus. A szívizominfarktus bizonyításához az új keletû szívizominfarktus bekövetkeztét és idôpontját egyértelmûen megállapító olyan egészségügyi dokumentumok (orvosi lelet, zárójelentés) szükségesek, amelyeknek tartalmazniuk kell: • a friss szívizominfarktusra utaló EKG felvételeket és leleteket, • a szívizominfarktust jellemzô enzimérték változásokat dokumentáló orvosi leleteket, • a klinikai tünetek leírását.
Szívizominfarktus. Jelen feltételek szempontjából szívizominfarktus a szívizom egy részének vagy részeinek gyors (órák vagy néhány nap alatti) elhalása, melynek oka az elhalt terület vérellátásának hirtelen kialakuló elégtelensége. Jelen feltételek alkalmazása szempontjából szívizominfarktus alatt a szívizomelhalásnak azon kóros állapotai értendôk, amelyeknél az elhalt terület kiterjedése olyan mértékû, hogy az a szokásos 12 elvezetéses EKG felvételen kóros Q hullám megjelenését eredményezi.
Szívizominfarktus. Az akut és heveny szívizominfarktus a vérellátás akadályozott- ságának (elégtelenségének) következtében kialakult (hirte- len) szívizomelhalás. A diagnózis alátámasztásához szükséges legalább egy kardiológiai (bio)marker (Troponin I, Troponin T vagy CK-MB közül az egyik) szintjének típusos emelkedése és/vagy csökkenése, melynek mértéke az adott referenciatar- tomány felső határának legalább 99%-a. Ezen kívül:
a. a szívinfarktus típusos klinikai tüneteinek akut megje- lenése vagy
Szívizominfarktus. Jelen feltételek szerint szívizominfarktusnak minôsül a szívizom egy részének, a területet ellátó koszorúér betegsége miatt fellépô, a nem megfelelô vérellátás következtében kialakuló elhalása, melyet a friss szívizomelhalásra jellemzô 2 klinikai kép, a laboratóriumi leletekben észlelt eltérések és típusos EKG kép igazol.
Szívizominfarktus. A szívizominfarktus a szívizom egy részének az elhalá- sa a szívizomzat elégtelen vérellátása következtében. A diagnózisnak legalább három, egyidejűleg fennálló tényen kell alapulnia az alábbi öt közül: – típusos klinikai tünetek (mellkasi fájdalom) a kórtör- ténetben; – az infarktust igazoló jellegzetes EKG (elektrokardi- ogram) elváltozások; – a Troponin T vagy I koncentráció típusos emelkedé- se; – szívizomenzim koncentrációjának jelentős emelke- dése (CK-MB); – az eseményt követő 3 hónap után készült szívult- rahangból számítható, a bal kamra funkcióra utaló ejekciós frakció kisebb mint 50%.
Szívizominfarktus. Jelen feltételek szerint szívizominfarktusnak minôsül a szívizom egy részének, a területet ellátó koszorúér betegsége miatt fellépô, a nem megfelelô vérellátás következtében kialakuló elhalása, melyet a friss szívizomelhalásra jellemzô 2 klinikai kép, a laboratóriumi leletekben észlelt eltérések és típusos EKG kép igazol. A biztosítási esemény bekövetkeztének idôpontja a betegség bekövetkeztének orvosilag megállapított idôpontját követô 1 hónap eltelte. Az I.12. pontban felsoroltakon túlmenôen a biztosítási esemény igazolásához szükséges dokumentumok a következôk: • A betegség bekövetkezésérôl és kezelésérôl szóló teljes egészségügyi dokumentáció, amelyek tartalmazzák a klinikai kép leírását, az elvégzett laboratóriumi és egyéb diagnosztikus vizsgálatok, valamint az EKG görbe eredményét.
Szívizominfarktus. A szívizominfarktus a szívizom egy részének az elhalása a szívizomzat elégtelen vérellátása következtében. A di- agnózisnak legalább három, egyidejűleg fennálló tényen kell alapulnia az alábbi öt közül: - típusos klinikai tünetek (mellkasi fájdalom) a kórtörténetben; - az infarktust igazoló jellegzetes EKG elváltozá- sok; - a CK-MB szívizomenzim koncentrációjának je- lentős emelkedése; - a Troponin T vagy I koncentráció típusos emel- kedése; - az eseményt követő 3 hónap után a bal kamra EF kisebb, mint 50 %.
Szívizominfarktus. A szívizominfarktus a szívizom egy részének az el- halása a szívizomzat elégtelen vérellátása következ- tében. A diagnózisnak legalább három, egyidejűleg fennálló tényen kell alapulnia az alábbi öt közül: – típusos klinikai tünetek (mellkasi fájdalom) a kór- történetben; – az infarktust igazoló jellegzetes EKG (elektrokar- diogram) elváltozások; – a Troponin T vagy I koncentráció típusos emelke- dése; – szívizomenzim koncentrációjának jelentős emel- kedése (CK-MB); – az eseményt követő 3 hónap után készült szív- ultrahangból számítható, a bal kamra funkcióra utaló ejekciós frakció kisebb mint 50%.
Szívizominfarktus. Jelen feltételek szerint szívizominfarktusnak minôsül a szívizom egy részének, a területet ellátó koszorúér betegsége miatt fellépô, a nem megfelelô vérellátás következtében kialakuló elhalása, melyet a friss szívizomelhalásra jellemzô 2 klinikai kép, a laborató- riumi leletekben észlelt eltérések és típusos EKG kép igazol. A biztosítási esemény bekövetkeztének idôpontja a betegség bekövetkeztének orvosilag megállapított idôpontját követô 1 hónap eltelte.
Szívizominfarktus. Jelen feltitelek szempontjaból szívizominfarktus a szívizom egy riszinek vagy riszeinek gyors (órak vagy nihany nap alatti) elhalasa, melynek oka az elhalt terulet virellatasanak hirtelen kialakuló eligtelensige. Jelen feltitelek alkalmazasa szempontjaból szívizominfarktus alatt a szívizomelhalasnak azon kóros allapotai irtendők, amelyeknil az elhalt terulet kiterjedise olyan mirtiku, hogy az a szokasos 12 (tizenkettő) elvezetises EKG felvitelen kóros Q hullam megjelenisit eredmin;ezi.