Konklúzió. Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a fordítónak nem volt tudatos straté- giája a célnyelvi olvasó hiányzó enciklopédikus háttérfeltevéseinek pótlására. Látható, hogy még az azonos típusú kifejezések, például a tévéműsorok címeinek esetében is többféle megoldást alkalmazott, nem egyszer még ugyanazon a mondaton belül is. Úgy tűnik, hogy azon kifejezések esetében, amelyeknek értelmezéséhez ő maga rendel- kezett a megfelelő enciklopédikus háttérfeltevésekkel, a célnyelvi olvasónak is megadta a kellő segítséget, azokban az esetekben viszont, amikor ő maga sem volt birtokában a kérdéses háttérfeltevéseknek, nem is próbálta rekonstruálni azokat. Más szóval az a benyomás alakulhatott ki bennünk a fordításról, hogy a fordító megoldásait nem elsősorban a forrásszöveg kontextuális hatásainak, vagyis üzenetének teljes mértékű rekonstruálása, illetve a célnyelvi olvasó részéről ehhez szükséges feldolgozási erőfeszí- tés mértékének optimalizálása motiválta, hanem a saját fordítási erőfeszítése mértékének minimalizálására vonatkozó igénye. Ez alapján azt lehet mondani, hogy ez a fordítás nem felel meg a Xxxx (1991) által megfogalmazott optimális hasonlóság követelményének. Heltai (1999) terminusával élve talán azt mondhatnánk, hogy ez a szöveg egyfajta mini- mális fordítás – bár az kérdéses persze, hogy egy regény esetében mennyire elfogadható az interpretációs hasonlóságnak ez a viszonylag alacsony szintje.
Konklúzió. A tanulmányban amellett érveltünk, hogy főnévi fejű összetételek az (elenyésző számú) mellérendeléses eseteken kívül kétféle módon jöhetnek létre:
Konklúzió. Tanulmányunk a bemutatott pár példán keresztül is jól illusztrálja Híves–Kozma (2014) azon meglátását, hogy a felsőoktatási felvételiket jelentősen befolyásolni tudja az oktatáspolitika. Változásból pedig volt bőven. Szinte teljesen képtelenek vagyunk egy-egy felvételit érintő változás hosszú távú hatását megítélni, ugyanis ezt követően jön egy újabb változás 2-3 éven belül. Ennek ellenére pár sejtést meg tudunk fogalmazni a jelen tanul- mány alapján is: A sejtéseinket az adatbázis további vizsgálatával és nemzetközi adatok bevonásával kí- vánjuk kifinomultabb módszertan alkalmazásával igazolni. A kutatás jelentősége abban rejlik, hogy megértsük, hogy milyen motivációk állhatnak amögött, hogy csökkenést mu- tat a fiatalok körében az oktatásban résztvevők aránya. A megértést követően módszertant lehet kidolgozni ennek a trendnek a megfordítását célozva. Xxxxx Xxxx–Xxxxxx Xxxxx–Xxxx Xxxxx–Xxxxx Xxxxxx–Xxxxxx X. Eleonóra–Xxxxxxx Xxxxxxx (2016): Magyar Ifjúság Kutatás 2016. Új Nemzedék Központ, Budapest. Xxxxxx, X. X. (1962): Investmentin Human Capital: A TheoreticalAnalysis. The Journal of PoliticalEconomy. LXX. évfolyam. 5. szám. 1961/5. No. 2. pp. 9–49. Diákhitel Központ (2016): A magyar hitelrendszer története. xxxx://xxx.xxxxxxxxx.xx/ index.php?option=com_content&view=article&id=486&catid=54&Itemid=101&ml=1 Adatok letöltve: 2016. május. EUROSTAT (2017): Students in tertiary education - as % of 20-24 years old inthepopulation. xxxx://xxxxxx.xxxxxxxx.xx.xxxxxx.xx/xxx/xxxx.xx?xxxxxxx=xxxx_xxx_xxxx00&xxxx=xx Letölve: 2017. 02. 13. Gondola (2002): Megjelentek a 2003-as felvételi tájékoztatók. xxxx://xxxxxxx.xx/xxxxxx/00000- Megjelentek_a_2003-as_felveteli_tajekoztatok_.html Adatok letöltve: 2016. május. Xxxxx Xxxxx–Xxxxx Xxxxx (2014): Az expanzió vége? Educatio. XXIII. évfolyam. 2. szám. 2014/2. pp. 239–252. Xxxx Xxxxxx (2014): A magyarországi Bologna-folyamat és a felsőoktatási intézmények képzési struktúrája. Felsőoktatási Műhely. VIII. évfolyam. 2. szám. 2014/2 pp. 83–98. Xxxxxx Xxxxx (2011): A diplomás képzés tömegesedésének munkapiaci következményei. PhD Disszertáció. Debrecen. Xxxxxxx Xxxxxx (2014): Régi, új felsőoktatási expanzió. Educatio. XXIII. évfolyam. 2. szám. 2014/2. pp. 185–204. OECD (2014): Education at a Glance: OECD Indicators. OECD Publishing. Xxxxxxx, X. X. (1961): Investmentin Human Capital. The American EconomicReview. XX. xxxx- lyam.1. szám. 1961/1 pp. 1–17.
Konklúzió. A jogtörténeti felvezetést követően, a hatályos szabályozási környezetet alapul véve azt a megállapítást tehetjük, hogy a szindikátusi szerződés egy időtálló, a felek igényei- hez nagymértékben igazodó szerződéstípus. Míg kezdetben csak a szerződési forma bizo- nyult az egyetlen versenyjogilag releváns jogsértési formának, ez a tendencia a jelenleg hatályos szabályozási környezetben sem változott, csak átalakult. Nem csak a polgári jogi értelemben vett klasszikus szerződés alkalmas a verseny tisztaságát sértő magatartás megalapozására, hanem a versenyjog sajátját képező és egyedileg értelmezhető megálla- podások is alapot teremthetnek a versenysértés esetén fennforgó szankciók alkalmazásá- ra. A könnyebb bizonyíthatóság miatt a felek egyes versenykorlátozó megállapodásaikat már nem feltétlenül szindikátusi, avagy együttműködésinek nevezett megállapodásaik- ba, azaz klasszikusan polgári jogi értelemben felfogott szerződéseikbe foglalják, hanem t a nu l m á nyok • 69 Vj-149/2003., Vj-149/2003.
Konklúzió. Ahogy láthattunk, különös kihívással szembesül a jogalkotó, amikor a technológia- semlegesség elvének is megfelelve kívánja szabályozni az elektronikus kereskede- lem körében kötött fogyasztói szerződések joghatóságai szabályait. Az Európai Bí- róságnak tárgyalt ítélete is mutatja, hogy nem egyszerű a jogalkalmazó helyzete sem, hiszen a rendelkezés értelmezése kapcsán erős a késztetés a technológia-specifikus vizsgálati szempontok figyelembevételére, és értelmezési segédletül hívására. Azon- ban az Európai Bíróság nagyon helyesen nem nyitotta ki ezt a kaput, hanem a tech- nológia-semleges vizsgálati szempontot, a szándékot helyezte a középpontba. Ettől az egyébként helyes vizsgálati szemponttól a későbbi, a rendelkezés egyéb vonatko- zásainak értelmezési kérdéseit felvető döntéseiben sem tért el.50
Konklúzió. A nemlétező szerződések témakörében kifejtetteket az alábbi következtetésekkel együtt az uralkodó szakirodalmi irányvonalakba beilleszthetőnek gondolom, akár a gyakorlati jogalkalmazás számára is hasznosítható módon. Fontos következtetésnek tartom azt, hogy a munkajogi megállapodások alapvetően inkább a külső tényállás megvalósulásához köthetők mint az ügyleti akarathoz. Ez következik a korlátozott munkajogi szerződéses szabadságból is, hiszen ez utóbbi valójában a szerződéskötési akarat egy korlátozott megnyilvánulása. Rámutattam a lényeges kérdések és a kötelező tartalmi elemek között meghúzódó esetleges eltérésre, amelynek igazolása jellemzően kitágítja a ténylegesen létre nem jött megállapodások kérdéskörét. Habár a munkaszerződések kapcsán magam sem hiszem azt, hogy ebbe az irányba mozdulna el a szakirodalom vagy a joggyakorlat, a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes megállapodások esetén már más a helyzet. Ezen kontraktusok esetén maga a törvény sem nevez meg explicit módon olyan kötelező elemeket, amelyeket a joggyakorlat sokszor egyébként beleért a lényeges elemekbe. Meglátásom szerint nincs is ilyen jogalkotói kötelezettség, hiszen ahogyan a szakirodalom is tartja, a lényeges tartalmi elemek az adott ügylet körülményeitől függnek, azokat előre nem lehet megállapítani. Mindenesetre, ha a munkajogi hierarchikus viszonyrendszerből indulunk ki, akkor ennek a munkaszerződéshez hasonló megkísérlése célszerű volna. Fontos következtetésnek tartom azt is, hogy a nemlétező megállapodások esetén - a kontraktuális tér létrejöttének elmaradása miatt megfosztva ezt a "munkajogi" jelzőtől - jogkövetkezményként a jogalap nélküli gazdagodás általánosan, a biztatási kár avagy az utaló magatartás egyes speciális esetekben alkalmazható. A magánjog vagy munkajog kontraktuális kárfelelősségi szabályai elsősorban létrejött szerződés hiányában, a deliktuális kárfelelősség szabályai pedig kár hiányában nem alkalmazhatók. A munkajog általában véve nem ír elő szerződéskötési kötelezettséget, így annak elmaradását többlettényállás hiányában nem lehet jogellenes magatartásnak minősíteni. A létre nem jött szerződéshez pedig a munkajogi érvénytelenséghez hasonló fikció nem kötődik, így azt ténylegesen úgy kell tekinteni, mintha a felek között "semmi" lenne. Az előbbi pedig magában hordozza az olyan közvetlen jogkövetkezményeket, miszerint a nemlétező szerződésen alapuló kötelezettséget nem lehet kikényszeríteni, illetve az olyan közvetett jogkövetkezményt, miszerint például munkasz...
Konklúzió. Rövid összefoglalónkban igyekeztünk az elméleti modelleket jellemző matematikai formalizáltság nélkül bemutatni a két Nobel-díjas munkásságának főbb eredményeit. Reméljük, egyértelművé vált, hogy miért fontos és miért nehéz olyan jó szerző- déseket írni, melyek mindkét félnek megfelelő ösztönzőt nyújtanak és hatékony végeredményre vezetnek. A két Nobel-díjas munkássága nagyon megtermékenyítő hatással volt a közgazda- ságtudomány szinte minden ágára, s a pénzügytől kezdve a viselkedési közgazdaság- tanig számos területen fontos szerepet játszik. A következő ábrán azt mutatjuk be, hogy a Web of Science adatbázisában az időben hogyan alakul a szerződéselmélet kifejezésre talált hivatkozások száma. Valószínűleg nem kockázatos kijelenteni azt, hogy a téma fontosságát megjelenítő meredeken növekvő trend a jövőben is foly- tatódik majd.