Hitelkockázat. A hitelkockázat az üzletfelek Bankcsoporttal szemben fennálló szerződéses kötelezettségeinek nem teljesítése miatt felmerülő pénzügyi veszteség kockázata. A Bankcsoport vizsgálja a hitelért folyamodó ügyfelek hitelképességét és a kockázatértékelés alapján dönt a hitel odaítéléséről, illetve hitellimitek felállításáról . A hitelfelvevők minősítését rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén módosítja a kockázati limiteket (ügyféllimiteket). A kockázati limitek megállapításakor a különböző biztosítéktípusok is figyelembe vételre kerülnek. Az esetlegesen problémássá váló hitelekből származó veszteségekre a Bank céltartalékot képez.
Hitelkockázat. Az Alap portfoliójába tartozó egyes befektetési eszközök, így különösen a bankbetétek, kollektív befektetési értékpapírok, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, egyéb pénzpiaci eszközök és tőzsdén kívüli forgalomban szereplő származtatott eszközök esetében a kibocsátók esetleges csődje az Alap portfoliójában szereplő ezen eszközök elértéktelenedéséhez vezethet, amely az Alap egy jegyre jutó nettó eszközértékének jelentősebb csökkenését is okozhatja. Devizakockázat: Az Alap befektetései a Kibocsátási Pénznemtől eltérő pénzneműek is lehetnek. Az Alapkezelő az Alap devizapozícióját nem kívánja folyamatosan a Kibocsátási Pénznemre fedezni, ezért a befektetési jegyek árfolyamára hatással lehetnek a devizaárfolyamok változásai.
Hitelkockázat. A hitelkockázat a kibocsátó fizetőképességének változását írja le, amelyre hatással lehetnek a tőkepiacok általános tendenciái. A kezelt alap portfólióját jelentős mértékben meghatározó befektetési eszközök, a bankbetétek és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a betét-felvevő pénzintézetek, illetve értékpapír kibocsátók esetleges csődje, fizetésképtelensége szélsőséges esetben az alap portfóliójában szereplő ezen eszközök értékének drasztikus csökkenéséhez, akár teljes megszűnéséhez vezethet. Az Alapkezelő bankbetétbe, illetve hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba kizárólag gondos mérlegelést követően fekteti az alap tőkéjét. Ennek ellenére, a leggondosabb kiválasztás mellett is teljes bizonyossággal nem zárható ki ezen intézmények, államok fizetésképtelenné válása az Alap futamideje alatt.
Hitelkockázat. Az Alap portfoliójába tartozó egyes befektetési eszközök, így különösen a bankbetétek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és tőzsdén kívüli forgalomban szereplő származtatott eszközök esetében a kibocsátók esetleges csődje az Alap portfoliójában szereplő ezen eszközök piaci értékének összeomlásához, illetve akár teljes megszűnéséhez vezethet, amely az Alap egy jegyre jutó nettó eszközértékének csökkenéséhez vezethet. Az Alapkezelő a Hitelkockázatot az Alap szempontjából közepes besorolásúnak értékeli.
Hitelkockázat. Az eszközalap olyan betét befektetéseket is tartalmazhat, amelyeknél nem zárható ki teljes mértékben annak a kockázata, hogy az értékpapírok kibocsátói és a betétek befogadói nem időben vagy csak részben teljesítik fizetési kötelezettségüket. A befektetés értékét jelentős mértékben befolyásolhatja az, hogy a piac megítélése az esetleges nemfizetés valószínűségéről milyen irányban és mértékben változik. Ha a nemfizetés ténylegesen bekövetkezik, az a befektetés értékének jelentős és visszafordíthatatlan csökkenésében jelentkezhet.
Hitelkockázat. A hitelkockázat, amely alapvetô kockázat minden tôkearányos jövedelmet biztosító értékpapír, vala- mint pénzpiaci eszköz tekintetében, annak az esé- lyét jelenti, hogy az esedékesség idôpontjában a kibocsátó nem teljesíti tôke- és kamattörlesztését. A magasabb hitelkockázatot képviselô kibocsátók jellemzôen magasabb hozamokat fizetnek, e több- letkockázat miatt. És viszont, az alacsonyabb hitel- kockázatot képviselô kibocsátók jellemzôen alacso- nyabb hozamokat kínálnak. Általában véve a hitelkockázat szempontjából az állampapírokat tartják a legbiztonságosabbaknak, míg a vállalati adósságpapírok – különösen azok, amelyeknél a hitelminôsítés gyengébb – képviselik a legnagyobb hitelkockázatot. A kibocsátó pénzügyi helyzetében bekövetkezô változások, általában a gazdasági és politikai feltételek változásai, vagy a kibocsátóra vonatkozó gazdasági és politikai feltételek változá- sai mind olyan tényezôk, amelyek kedvezôtlen hatást gyakorolhatnak a kibocsátó hitelminôségére és értékpapírjainak értékére.
Hitelkockázat. Az Alap portfóliójában lévő értékpapírok kibocsátói – kedvezőtlen esetekben - rossz gazdasági eredményeket produkálhatnak, csőd, vagy felszámolási eljárás alá kerülhetnek, amely az Alap portfólióját és a Befektetőket a hozamok elmaradása, árfolyamveszteség, vagy alacsony piaci érték formájában hátrányosan érintheti. Mivel az Alap eszközértékének túlnyomó többségét magyar állampapírba vagy államilag garantált kötvénybe fekteti, a legfontosabb hitelkockázati tényező a magyar állam hitelkockázata, azaz annak kockázata, hogy a magyar állampapírokba fektetett pénzt a magyar állam részben vagy egészben nem tudja visszafizetni. Ennek kockázatát az Alapkezelő – a magas kibocsátói koncentrációt is figyelembe véve – közepes kockázatnak értékeli.
Hitelkockázat. A hitelkockázat az üzletfelek Bankcsoporttal szemben fennálló szerződéses kötelezettségeinek nem teljesítése miatt felmerülő pénzügyi veszteség kockázata. A Kibocsátó megvizsgálja a hitelért folyamodó ügyfelek hitelképességét és a kockázatértékelés alapján hitelkereteket állít fel. A hitelfelvevőket rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén módosítja a kockázati határokat (ügyféllimiteket). A kockázati határok különböző biztosítéktípusokat is figyelembe vesznek.
Hitelkockázat. Anxxx x kockázata, hogy az ügyletben szereplő másik fél nem teljesít, azaz a Kibocsátó fizetési kötelezettségeit egyáltalán vagy részben nem képes teljesíteni. A befektetési döntés meghozatala előtt gondosan mérlegelni kell a Kibocsátó hitelképességét. A Kibocsátó felhívja a Befektetők figyelmét, hogy a Kötvények forgalomba hozatala a Befektetők szempontjából – mivel a Kibocsátó hiteltartozásainak összege várhatóan meg fogja haladni a saját tőkéjének összegét – a szokásostól eltérő kockázatú.
Hitelkockázat. 15.3.1 A hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, például kötvények vagy más, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok kibocsátója a jövőben esetleg nem tudja teljesíteni a kamat- és/vagy tőkerészkifizetéseket, és ezért nem tud eleget tenni a tőkerészre vagy a kamatra vonatkozó visszafizetési kötelezettségeinek. Minél hosszabb idő áll rendelkezésre a tőkerész visszafizetésére (lejárat), annál nagyobb a hitelkockázat.