A tényállás minősítése. A Felügyelet a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a vizsgált időszakban a Pénzügyi vállalkozás kézbesítendő leveleit, megbízás alapján, a (…) (székhelye: ...; a továbbiakban: (…) Kft.) csomagolta borítékba, készítette el a feladási jegyzéket, rendelte hozzá az egyes levelekhez a küldeményazonosítót (ragszámot), és adta fel a leveleket a postán. A feladási jegyzék elkészítése és továbbítása a postára elektronikus formában történt. A (…) Xxx. által készített feladási jegyzékek szerint Ügyfél címére 2011. január 21-én (…) ragszámmal, 2011. március 10-én (…) ragszámmal adott fel ajánlott levelet a postán. A Pénzügyi vállalkozás által a Felügyelet rendelkezésérre bocsátott előzetes KHR értesítő levél kelte 2011. január 21., az utólagos KHR értesítő levél kelte 2011. március 10. A Felügyelet a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a Pénzügyi vállalkozás a 2011. január 21-én kelt levelében előzetesen tájékoztatta Ügyfelet arról, hogy adatait 30 nap múlva a KHR-be továbbítja, amennyiben nem tesz eleget fizetési kötelezettségének. A Felügyelet megállapította továbbá, hogy a Pénzügyi vállalkozás a 2011. március 10-én kelt levelében értesítette arról Ügyfelet, hogy adatait 2011. március 10. napján a KHR-be továbbította, tekintettel arra, hogy Ügyfél fennálló tartozását nem egyenlítette ki. A KHR-rel kapcsolatos értesítő levelek a jogorvoslattal kapcsolatban a következő tájékoztatást nyújtották: A Felügyelet megállapította, hogy a Pénzügyi vállalkozás által a 2011. január 21-én és a 2011. március 10-én kelt értesítő levelekben közölt jogorvoslati lehetőség jóval szűkebb a Hpt.-ben előírtnál, mert nem tartalmazza a KHR-t üzemeltető pénzügyi vállalkozásnál a kifogás benyújtásának lehetőségét, illetve nem tájékoztatja az Ügyfelet a bírósági keresetindítás lehetőségéről. A levelek nem nyújtanak tájékoztatást a kifogás, illetve a kereset alapján induló jogorvoslati eljárás részleteiről – így például a határidőkről – sem. Mindezek alapján a Felügyelet megállapította, hogy a Pénzügyi vállalkozás tartalmi szempontból nem teljes mértékben tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének, és ezzel megsértette a Hpt. 130/J. § (1) bekezdés c) és d) pontjában előírtakat.
A tényállás minősítése. A Felügyelet megállapította, hogy a Befektetési vállalkozás nem biztosította az Ügyfél azonosítására vonatkozó Üzletszabályzatának 8.1.4.1. pontja – illetőleg 8. 3. pontjában – foglalt előírás teljesülését, azaz nem teljesítette azt, hogy utólag ellenőrizhető legyen az, hogy a megbízások megadása valóban az Ügyféltől származik-e. A Befektetési vállalkozás a Bszt. 18. § (1) bekezdés g) pontja alapján köteles biztosítani a szabályzataiban, így az Üzletszabályzatában foglalt az ügyfél azonosításra vonatkozó rendelkezések ellenőrizhetőségének a teljesülését, amely nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a Befektetési vállalkozás kellő gondossággal köteles eljárni annak érdekében, hogy a pénzügyi eszközökkel, pénzeszközökkel kapcsolatos megbízások utólag ellenőrizhető módon kerüljenek felvételre, a megbízás során pedig a Befektetési vállalkozás azonosítsa az Ügyfelét, ezzel ellenőrizve, hogy a megbízásokat ténylegesen az arra jogosult adja-e a számára. A jelen esetben, a hangfelvételek meghallgatása, valamint a rendelkezésre bocsátott számlakivonatok alapján megállapítható, hogy a Befektetési vállalkozás a megbízások felvételekor az Ügyfél azonosítását nem végezte el, így nem győződött meg arról, hogy a megbízásokat – a számlakivonatokban szereplő adattartalommal – ténylegesen az arra jogosult személy adja-e a számára. A fentiekre tekintettel a Felügyelet megállapította, hogy a Befektetési vállalkozás megsértette a Bszt. 18. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltakat, mivel nem biztosította az Üzletszabályzatban rögzített, az Ügyfél azonosításra vonatkozó rendelkezések betartását, azaz az ellenőrizhetőség követelményének teljesülését. A Felügyelet megállapította, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmt.) által védeni rendelt érdek is fűződik ahhoz, hogy a Befektetési vállalkozás az ügyfél-azonosításra vonatkozó kötelezettségét betartva járjon el. Az ügyfél-azonosításra vonatkozó kötelezettség teljesítése az előbbiek szerint kettős érdek védelmét szolgálja. Egyrészt az ügyfelek vagyoni érdekeinek védelmét célozza, hiszen ezzel biztosított az, hogy a Befektetési vállalkozás kizárólag a jogosulttól származó megbízásokat hajtson végre, emellett pedig fontos közérdeket is szolgál, hiszen az ügyfél-azonosítással válik biztosítottá a pénzmosás megelőzésére vonatkozó követelmények teljesítése. Az ügyfél- azonosítás az előbbiek szerint biztosítja a hitelintézetek és pénzügyi szolgálta...
A tényállás minősítése. A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. Az előbbiekből következik, hogy a díjtarifában egy bonus-malus osztályhoz tartozó alapdíjnak alacsonyabbnak kell lennie, mint bármely más hátrányosabb osztályhoz tartozó alapdíjnak. Ellenkező esetben az üzemben tartó nem részesül a kármentes időszak hosszához igazodó díjkedvezményben, illetve nem válik kötelessé az okozott károk számától függő díjtöbblet fizetésére. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a...
A tényállás minősítése. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a Biztosító 2013. január 1-től a flottára kötött szerződések vonatkozásában alkalmazandó díjtarifáját – a Biztosító által megállapított és 2013. január 1-től alkalmazandó alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összességét – köteles az ott meghatározott módon közzétenni, azt díjszabása során – a díjtarifa hatálya alá eső biztosítási szerződésekre – változtatás nélkül alkalmazni. A díjtarifa, illetve díjszabás kapcsán előírt jogszabályi kötelezettségek indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosítása következő évi díját – a biztosítók közzétételei alapján – egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. A Gfbt. 11. § (2) és (3) bekezdéséből fakadóan a Biztosítónak flottára kötött szerződések díjainak megállapításához szükséges díjtarifáját oly módon kell kialakítania és meghirdetnie, hogy az pontosan, egyértelműen tartalmazza a díj meghatározásánál alkalmazandó korrekciós tényezőket, biztosítva ezáltal a díjszabás hatálya alá tartozó valamennyi flottára kötött szerződés díjának megállapíthatóságát. A Biztosító a meghirdetett, 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifája egyetlen részében sem határozza meg, hogy a flottára kötött szerződések esetében a díj meghatározásánál korrekciós tényezőt képező „főtevékenység kedvezmény” alkalmazása szempontjából mely időszakban vagy időpontban fennálló állapot az irányadó, azaz a kedvezmény igénybevételéhez a flottát üzemben tartó cégnek mikor kell a díjtarifában meghatározott cégjegyzékbe bejegyzett TEÁOR ’08 kóddal rendelkeznie. Ennek következtében viszont nem állapítható meg minden, a díjszabás hatálya alá tartozó egyedi szerződés díja, így a fent kifejtettekre figyelemmel a Biztosító a díjtarifa kialakításával, illetve meghirdetésével megsértette a Gfbt. 23. § (1) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségét.
A tényállás minősítése. A Hpt. xxxxx rendelkezésével kapcsolatban a Bank a 2011. augusztus 25-én érkeztetett levelében akként nyilatkozott, hogy a Hpt. 206. § (1) bekezdésében foglaltak a folyamatos szerződések (betétösszegek ismétlődő lekötésére szóló szerződés) esetében jelent a Bank számára kötelezettséget, mely kifejezetten a betét ügyletekről rendelkezik. Ügyfél esetében azonban nem betét elszámolásokról van szó, így jelen esetben a hivatkozott törvényi rendelkezés nem alkalmazható, irreleváns. A Bank álláspontja szerint a határozott idejű kölcsönszerződések (lakáshitelek esetében) lejárata a szerződésben meghatározott konkrét időpont. Amennyiben az ügyfél a szerződésben meghatározott konkrét időpontot megelőzően teljesen kiegyenlíti a hitelszámlán fennálló tartozását (előtörleszt), vagy a hitele felmondásra kerül, és a tartozás egy összegben a szerződés szerinti lejáratot megelőzően esedékessé válik, úgy a Hpt. ezen szakasza ezen ok miatt nem alkalmazandó. A Felügyelet álláspontja szerint azonban a kölcsönszerződésre, mint folyamatos szerződésre is vonatkoznak a Hpt. 206. § (1) bekezdésének rendelkezései, valamint a kölcsönszerződéshez kapcsolódó hitelszámla végtörlesztése a szerződés megszűnésének és így lejáratának tekinthető. A Felügyelet álláspontja szerint a Hpt. fentebb idézett 206. §-val kapcsolatban a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy minden folyamatos szerződés esetén tájékoztatási (kimutatás küldési) kötelezettséget állítson fel a pénzügyi intézmények részére, az ügyfelek tájékoztatása és védelme érdekében. A Hpt. 206. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a zárójelben szereplő „(betétösszegek ismétlődő lekötésére szóló szerződés)” szövegrész csak példaként szolgál a folyamatos szerződések típusára. A Felügyelet jogértelmezésében a Hpt. 206. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezés nem csak a betétösszegek ismétlődő lekötésére szóló szerződések, hanem az összes folyamatos szerződés esetében is kifejezett kötelezést ír elő a pénzügyi szervezetek részére arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi intézmények legalább évente egy alkalommal és a szerződés lejártakor is kimutatást küldjenek az ügyfél részére. A Felügyelet a Bank 2011. augusztus 25-én érkeztetett nyilatkozatából és az általa becsatolt dokumentumokból megállapította, hogy a Bank a végtörlesztést követően, vagyis a szerződés lejártakor – 2010 novemberében – nem küldött a (…) számú hitelszámláról teljes körű írásbeli kimutatást az Ügyfél részére, hanem csak az Ügyfél 2011. június 2-ai írásbeli kérésére u...
A tényállás minősítése. A Felügyelet a rendelkezésére álló dokumentumokból megállapította, hogy az Ügyfél a 2010. június 28-án kelt levelét a tértivevény tanúsága szerint a Lakástakarékpénztár megbízásából eljáró Bank 2010. július 5-én átvette. A Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás során megállapította azt is, hogy az Ügyfél 2010. június 28-án kelt levele a Hpt. 215/B. § (1) bekezdésében meghatározott panasznak tekintendő, mivel az Ügyfél megkeresésében a szerződésmódosítás jogszerűségét vitatta. Mivel a Lakástakarékpénztár megbízásából eljáró Bank az Ügyfél 2010. június 28-án kelt, a Lakástakarékpénztárnak és a Banknak címezve (…) ragszámon megküldött, a címzett részéről (…) által 2010. július 5-én átvett panasz megválaszolására vonatkozó válaszadási kötelezettségének egyáltalán nem tett eleget, ezért a Felügyelet megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár a Hpt. 215/B. § (7) bekezdésében előírt 30 napos határidő betartását elmulasztotta. A Felügyelet az Ügyfél 2010. január 11-én kelt beadványával kapcsolatosan megállapította, hogy az tartalma szerint az LTP szerződésből eredő elszámolás felülvizsgálatára irányuló kérelemnek minősíthető, amely felülvizsgálattal kapcsolatosan jogszabály határidőt nem állapít meg, így az akár a 30 napot is túllépheti. Ügyfél a 2011. február 16-án kelt elektronikus levelében panaszt tett az LTP számlájának kezelésével kapcsolatban. Az Ügyfél 2011. február 16-án kelt levelére a Lakástakarékpénztár megbízásából eljáró Bank 2011. március 3-án válaszolt. A Felügyelet megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár megbízásából eljáró Bank a jogszabályban előírt 30 napos határidőn belül az Ügyfél valamennyi felvetésére válaszolt levelében. A Felügyelet a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította továbbá, hogy az Ügyfél 2011. március 20-án kelt levelére a Lakástakarékpénztár megbízásából eljáró Bank 2011. április 4-én a jogszabályban előírt 30 napos határidőn belül teljes körűen válaszolt.
A tényállás minősítése. IV.3.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága
A tényállás minősítése. A Felügyelet az Ügyfél 2011. június 2-án a Bank fiókjában benyújtott beadványával kapcsolatosan megállapította, hogy az tartalma szerint a Hpt. 215/B. § (1) bekezdése szerinti panasznak minősül, mivel abban az Ügyfél kifogásolta, hogy a végtörlesztést követően a hitelszámlájáról nem kapott elszámolást, amelynek megválaszolásával kapcsolatosan a jogszabály 30 napos válaszadási határidőt határoz meg. A Felügyelet a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a Bank a hitelszámlára vonatkozó elszámolást az Ügyfél részére 2011. június 29-én megküldte. Az Ügyfél a beadványában kifogásolta, hogy a 2011. június 28-án kelt panaszára a Bank nem válaszolt, ugyanakkor a fogyasztóvédelmi eljárás során nem nyert igazolást, hogy az Ügyfél 2011. június 28-án kelt panaszát a Banknak megküldte. A Bank 2011. augusztus 25-én érkeztetett nyilatkozata szerint az Ügyfél 2011. június 28-án kelt levele a nyilvántartásában nem szerepel, az a Bankhoz nem érkezett meg. A Bank 2011. november 29-én érkeztetett nyilatkozata szerint az Ügyfél által 2011. július 15- én postára adott panaszát 2011. július 26-án vette nyilvántartásba, melyre a 2011. augusztus 23-án kelt levelében válaszolt, azaz a rendelkezésére álló 30 napon belül. A fentiekre való tekintettel a Felügyelet megállapította, hogy a Bank a Hpt. 215/B. § (7) bekezdését nem sértette meg.
A tényállás minősítése. A Felügyelet fentiek alapján megállapította, hogy a Befektetési vállalkozás a Jogi képviselő által benyújtott, 2011. május 2-án érkeztetett panaszra a 2011. június 1-jén kelt, 2011. június 2-án postára adott levelében adott választ. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Befektetési vállalkozás Ügyfél levelére nem adott 30 napon belül választ, figyelemmel arra, hogy a válasz megküldésére, 30 napos határidőn túl, 2011. június 2-án került sor. A fentiekre való tekintettel a Felügyelet megállapította, hogy a Befektetési vállalkozás megsértette a Bszt. 121. § (7) bekezdésében foglalt panaszkezelési határidőre vonatkozó rendelkezést.
A tényállás minősítése. A Felügyelet ellenőrizte a Bank hivatalos honlapján – xxx.xxxxxxx.xx – elérhető „Az OTP Bank és OTP Jelzálogbank által nyújtott OTP lakáshitel, OTP devizahitel felfüggesztett termékeinek kamat, díj, jutalék és költség tételei” elnevezésű Hirdetményt, és megállapította, hogy a Hirdetmény 2.2 pontja szerint a Bank a 2005. március 1. és 2008. augusztus 31. között igényelt hitelek esetében a szerződés szerinti évi … %-os ügyleti kamat mértékét 2009. május 1-jétől évi … %-ra módosította. A Bank 2011. november 14-én érkeztetett nyilatkozata és az üzletági Hirdetmény szerint az Ügyfél hitele tekintetében az ügyleti kamat mértéke 2009. május 1-jétől módosult …%-ról …%-ra, azonban az Ügyfél havi törlesztőrészletét – a türelmi időre tekintettel – 2011. január 1-jéig nem befolyásolta a kamatváltozás. A fentiekre tekintettel a Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás során nem állapította meg a Hpt. 210. § rendelkezéseinek megsértését.