A tényállás minősítése. A Felügyelet az Ügyfél által aláírt Nyilatkozat, valamint a meghallgatott telefonbeszélgetések alapján megállapíthatta, hogy az Ügyfél részére a Befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatásával kapcsolatosan személyre szabott ajánlatokat tett, bizonyos ügyletek tranzaktálására vonatkozóan konkrét javaslatokkal kereste meg Ügyfelet, így nyilvánvaló, hogy tevékenysége a Bszt. 2. § 9. pontja értelmében befektetési tanácsadásnak minősül. A fentiekre való tekintettel megállapítható, hogy a Befektetési vállalkozás a Bszt. 44. §-a által előírt alkalmassági teszt elvégzésére volt köteles az Ügyféllel kötött keretszerződés esetében a megbízás végrehajtását megelőzően. A Felügyelet megállapította, hogy a Bszt. 44. §-ának rendelkezései az alkalmassági teszt elvégzése keretében az Ügyfél - ismereteinek, - gyakorlatának, - kockázatviselő képességének, valamint - jövedelmi helyzetének és - befektetési céljainak felmérését írja elő a Befektetési vállalkozás számára. E tájékozódás keretében a Befektetési vállalkozásnak szükséges értékelnie azt, hogy az Ügyfél milyen időszakon keresztül szándékozik tartani a befektetését, valamint kockázatvállalási hajlandóságát és képességét, valamint, hogy mely célt kívánja megvalósítani a befektetésével. A Befektetési vállalkozásnak egyúttal szükséges megvizsgálnia az Ügyfél rendszeres jövedelmének és Ügyfelet terhelő rendszeres kötelezettségeknek az összegét és forrását, valamint az Ügyfél birtokában lévő eszközök nagyságát. Fel kell mérnie továbbá a Befektetési vállalkozásnak az Ügyfél által ismert szolgáltatásokat, ügyleteket, valamint pénzügyi eszközöket, valamint az Ügyfél által végrehajtott ügyletek természetét, méretét és gyakoriságát, valamint, hogy ezek az ügyletek milyen időtávon belül valósultak meg, továbbá az Ügyfél iskolai végzettségét, foglalkozását, valamint az értékelés szempontjából releváns foglalkozását. A Felügyelet a Bszt. 44. §-a által előírt követelmények Befektetési vállalkozás által való betartását a benyújtott „Befektetési profil” megnevezésű dokumentum alapján vizsgálta meg. A Befektetési vállalkozás e dokumentumon az Ügyfél befektetési tapasztalatai körében feltett kérdései a következők voltak: - „Az alábbiak közül mikben/mikben tartja/tartotta befektetéseit, megtakarítását?- több válasz is megjelölhető” - „Saját pénzügyi ismereteit milyennek ítéli meg” - „Átlagosan milyen nagyságrendben üzletel? (huf)” - „Az alábbiak közül melyikkel/melyekkel kapcsolatban rendelkezik ismeretekkel? – több válasz is meg...
A tényállás minősítése. A Felügyelet álláspontja szerint az Fnyht. rendelkezései alapján a fogyasztónak nyújtott kölcsön – kivéve az Fnyht. 1. § (2) bekezdésében felsorolt eseteket – is megfelelhet a Hpt. – fentebb idézett – 206. § (1) bekezdése szerinti folyamatos jellegű szerződés alapján létrejött kölcsönnek. A Hpt. szerinti folyamatos jelleg nem csak olyan pénzügyi termékkel kapcsolatos szerződésre vonatkozik, amely a lejáratakor a szerződésben foglaltak, újabb szerződés megkötése vagy más ráutaló magatartás révén továbbra is hatályban tartja az alapszerződést. A jogszabály szövegében a zárójelben szereplő utalás csak egy példa, és nem kizáró jellegű felsorolás. Egy pénzügyi termékkel kapcsolatos szerződés folyamatos jellegű lehet a szerződés más rendelkezése okán is, így például ha pénzkölcsön nyújtása esetén a törlesztés nem egy összegben a futamidő végén, hanem időszakosan, rendszeresen történik. Ezen túlmenően a Hpt. 206. § (1) bekezdés a) pontjának szövegében az évi egy alkalommal kötelezően előírt tájékoztatás arra utal, hogy az olyan pénzügyi termékek esetében, ahol a felek között a jogviszony legalább egy évig fennáll, folyamatos jellegűnek kell tekinteni a szerződést. Mindezek alapján a Pénzügyi vállalkozás által az Ügyfélnek (…) hetes futamidőre, havi rendszerességű törlesztéssel nyújtott pénzkölcsönt a Felügyelet olyannak tekinti, amelyre vonatkozik a Hpt. 206. § (1) és (3) bekezdéseiben előírt kimutatás küldési kötelezettség. Ennek megfelelően a Pénzügyi vállalkozásnak az Ügyfél erre irányuló kérésére a kérést megelőző öt évben végrehajtott egyedi ügyletekről, illetve kérés nélkül is évente legalább egy alkalommal egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást kellett volna küldenie, melynek azonban a Pénzügyi vállalkozás nem tett eleget. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Pénzügyi vállalkozás a Hpt. 206. § (1) bekezdés a) pontjában és a Hpt. 206. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megsértette.
A tényállás minősítése. A Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás során a Biztosító 2011. augusztus 29-én kelt nyilatkozata alapján megállapította, hogy a Biztosító a szerződés létrejöttétől számított 30 napon belül nem értesítette a szerződőt az életbiztosítási szerződés létrejöttéről, ezzel a Biztosító megsértette a megsértette a Bit. 167. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést.
A tényállás minősítése. A fentiek alapján a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító az Ügyfél 2011. június 20-án kelt panaszlevelére nem adott teljes körű választ, mivel az Ügyfél 2011. június 10-én lezajlott telefonbeszélgetéssel kapcsolatos kifogására nem válaszolt. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító azzal, hogy az Ügyfél 2011. június 20-án kelt beadványára a 2010. július 19-én kelt levelében nem adott teljes körű választ, megsértette a Bit. 167/B. § (7) bekezdésében foglalt, panaszkezelésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A Felügyelet az eljárás során – a Biztosító nyilatkozat alapján – azt is megállapította, hogy a beszélgetés rögzített vonalon történt, ennek ellenére a Biztosító – technikai hibára hivatkozva – nem tudta azt a Felügyelet rendelkezésére bocsátani, holott a Bit. hivatkozott 167/B. § (4) bekezdése szerint köteles a hangfelvételt rögzíteni és egy évig megőrizni. Tekintettel arra, hogy a Biztosító a Felügyelet felhívására a hangfelvételt nem tudta bemutatni, ezzel megsértette a Bit. 167/B. § (4) bekezdését.
A tényállás minősítése. A Biztosító 2011. október 17-én kelt nyilatkozata szerint nem tudta a Felügyelet rendelkezésére bocsátani a 2011. június 10-én lezajlott telefonos beszélgetés hanganyagát. A 2011. június 10-én elhangzott telefonbeszélgetés hanganyagának hiányában viszont nem volt megállapítható, hogy a Biztosító részéről a tájékoztatás során az Ügyfél szerződésével kapcsolatban mi hangzott el, így az Ügyfél által előadottak nem nyertek bizonyítást. Bizonyítás hiányában viszont a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó rendelkezések megsértése nem volt megállapítható, ezért az Fttv. 3. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésének megállapítására sem volt lehetőség.
A tényállás minősítése. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a Biztosító 2013. január 1-től a flottára kötött szerződések vonatkozásában alkalmazandó díjtarifáját – a Biztosító által megállapított és 2013. január 1-től alkalmazandó alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összességét – köteles az ott meghatározott módon közzétenni, azt díjszabása során – a díjtarifa hatálya alá eső biztosítási szerződésekre – változtatás nélkül alkalmazni. A díjtarifa, illetve díjszabás kapcsán előírt jogszabályi kötelezettségek indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosítása következő évi díját – a biztosítók közzétételei alapján – egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. A Gfbt. 11. § (2) és (3) bekezdéséből fakadóan a Biztosítónak flottára kötött szerződések díjainak megállapításához szükséges díjtarifáját oly módon kell kialakítania és meghirdetnie, hogy az pontosan, egyértelműen tartalmazza a díj meghatározásánál alkalmazandó korrekciós tényezőket, biztosítva ezáltal a díjszabás hatálya alá tartozó valamennyi flottára kötött szerződés díjának megállapíthatóságát. A Biztosító a meghirdetett, 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifája egyetlen részében sem határozza meg, hogy a flottára kötött szerződések esetében a díj meghatározásánál korrekciós tényezőt képező „főtevékenység kedvezmény” alkalmazása szempontjából mely időszakban vagy időpontban fennálló állapot az irányadó, azaz a kedvezmény igénybevételéhez a flottát üzemben tartó cégnek mikor kell a díjtarifában meghatározott cégjegyzékbe bejegyzett TEÁOR ’08 kóddal rendelkeznie. Ennek következtében viszont nem állapítható meg minden, a díjszabás hatálya alá tartozó egyedi szerződés díja, így a fent kifejtettekre figyelemmel a Biztosító a díjtarifa kialakításával, illetve meghirdetésével megsértette a Gfbt. 23. § (1) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségét.
A tényállás minősítése. IV.3.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága
A tényállás minősítése. A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. Az előbbiekből következik, hogy a díjtarifában egy bonus-malus osztályhoz tartozó alapdíjnak alacsonyabbnak kell lennie, mint bármely más hátrányosabb osztályhoz tartozó alapdíjnak. Ellenkező esetben az üzemben tartó nem részesül a kármentes időszak hosszához igazodó díjkedvezményben, illetve nem válik kötelessé az okozott károk számától függő díjtöbblet fizetésére. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a...
A tényállás minősítése. A Felügyelet megállapította, hogy Ügyfél állítása szerint a számláján lévő kincstárjegyek vételére nem adott megbízást. A Befektetési vállalkozás állítása szerint ugyanakkor a kincstárjegyek vételére az Ügyféllel való előzetes egyeztetés alapján került sor. A Felügyelet a tényállás feltárásához beszerzett dokumentumok, nyilatkozatok alapján megállapította, hogy az Ügyfél és a Befektetési vállalkozás nyilatkozatai ellentmondásosak a kincstárjegyek vételére vonatkozóan adott megbízás Ügyfél részéről való megadását illetően. A Befektetési vállalkozás állítása szerint Ügyfél megbízása, hozzájárulása alapján került sor az ügyletek teljesítésére, amely körülmény nem összeegyeztethető Ügyfél azon nyilatkozatával, miszerint a kincstárjegyek vételére a Befektetési vállalkozás számára nem adott megbízást. A Felügyelet megállapította, hogy az Ügyfél és a Befektetési vállalkozás nyilatkozatai, csatolt iratai szerinti ellentmondás feloldására nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy nem áll a Felügyelet rendelkezésére megfelelő bizonyítási eszköz annak megállapításához, hogy a megbízások megadására ténylegesen sor került-e az Ügyfél által. Emiatt az ügyben a tényállás egyértelmű megállapítására a Felügyeletnek nem nyílhatott módja. Tekintettel arra a tényre, hogy az Ügyfél rendelkezési joga megsértésére vonatkozóan nem áll a Felügyelet rendelkezésre annak tényét bizonyító írásos dokumentum, vagy más bizonyítási eszköz, – kizárólag az Ügyfél nyilatkozata – emiatt a fogyasztóvédelmi eljárás során a rendelkezésre álló okiratok alapján a Bszt. 57. § (1)-(2) bekezdéseinek Befektetési vállalkozás által való megsértésének megállapítására nem kerülhetett sor. A Felügyelet ugyanakkor megjegyzi, hogy a Befektetési vállalkozás a fogyasztóvédelmi eljárás során nem tudta bizonyítani azt, hogy az ügyletek végrehajtására ténylegesen az Ügyfél megbízása alapján került-e sor, hiszen e vonatkozásban semmilyen bizonyító hangfelvételt vagy iratot nem tudott csatolni.
A tényállás minősítése. A Felügyelet megállapította, hogy a Befektetési vállalkozás nyilatkozata szerint a Befektetési vállalkozás alkalmazottja a saját értékpapírszámlájára vonatkozó információkat közölt az Ügyféllel. A Felügyelet megállapította, hogy a Befektetési vállalkozás alkalmazottja, mint az értékpapír titokkal rendelkezni jogosult személy, jogosult meghatározni azt, hogy kiszolgáltatja-e saját, értékpapírtitoknak minősülő adatait harmadik személy felé. Egyúttal a Felügyelet a rendelkezésre álló – az Ügyfél és a Befektetési vállalkozás által tett – nyilatkozatok alapján nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy a Befektetési vállalkozás alkalmazottja – a saját adatain kívül – más személy értékpapírtitoknak minősülő adatait szolgáltatta volna ki Ügyfél részére. A Felügyelet a fentiekre való tekintettel megállapította, hogy a Befektetési vállalkozásnak a Bszt. 118. § (1)-(2) bekezdéseinek megsértése nem volt felróható.